Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-07 / 185. szám
Vasárnap, 1953. augusztus 7. SOMOGYI NÉPLAP I néPHÖzráRsnsRGunM DLKOTinínyfl »--------------------------------------------------------------Q Uk írják az alkútfnúntjré L A nők, a múlt kétszeres ki- zsáJcmányoltjai szólalnak meg. Azok, akiknek azelőtt kevesebbet fizettek munkájukért, akiknél az amúgyis megnyirbált választói jogokat még külön megszorításokkal is csorbították, akiknek a terhesség, gyermekszülés a kereset elvesztését jelentette. Most, az alkotmány ünnepének közeledtével sok dolgozó nő keresi fel levelével szerkesztőségünket, hogy megváltozott életéről számoljon be. PETI IRÉN, népi ügyész írja: A Magyar Népköz-^ társaságban a nők a férfiakkal? egyenlő jogokat élveznek. Én, mat ügyész vagyok, azelőtt ez elérhetet-jjj len álom lett volna. * # * «A Magyar Népiköztársaság bizto-f sítja a dolgozóknak a művelődéshez^ való jogot« — mondja az alkot-ej many 48. §-a. Ezzel kapcsolatban írja PATKÓ BÉLANÉ, •a megyei postahivatal vezetője:! »Külterületi postás kézbesítő voltamj azelőtt. Most a megyei postahivatalt? vezetem. Teljesült régi vágyam is,? tanulhatok. A harmadik gimnáziu-t mot végzem a dolgozók iskolájában.«;^ PÜRGER FERENCNÉ, anyák és gyermekek védelméről ír: «A múltban terhes anyákat fel sem vettek dolgozni. Most alkotmányunk 12 heti fizetett szülési szabadságot biztosít, segélyt kapunk, baba- kelengyét. Az én kisgyermekem a bölcsődében van, szépen fejlődik és én nyugodtan dolgozhatom.« * # * »A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka ALKOTMÁNYUNK VAN! A történelmünk poshadó mocsár volt, benne a nép szájig merülve gázolt, cipelve bankárt, arisztokratát. Leráztuk őket már és sebeinket begyógyítva, partra vezetett minket a dicső Szovjetunió s a Párt. Most itt állunk. Kezünkben van a törvény. A partról völgyön át vezet az ösvény és kék hegyeknek kanyarog az út. Törvényünk van. Gyönyörű. A mi munkánk és járjuk már a szabad népek útját, a jövőnek feszítve homlokunk. Vasasok özdon, alföldi parasztok, kik kovácsoltok, kik kévéket raktok, hol gyár zúg, és ahol a kasza cseng. Népünk harcos, alkotó erejének dicséretére csendüljön az ének. Alkotmányunk van! Itt van! A mienk! a Textiiművek dolgozóik a twh^c§ogcí<§c§c^c®S<^Qi<X<^C)Scfc^eScfc§o mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.« Erről írják SZÍVA józsefné és STROMAYER MÁRIA sztahanovista fenónők: Ma mindenki dolgozhat, bőven van munkalehetőség. Ha többet és jobbat termelünk, többet is keresünk.« * * Igen sokat írnak arról az időről ^amikor kevesebb bérért kellett dől goziniuk KESZLER KAROLY NÉ, a Kaposvári Textilművek munkamódszerátadója így emlékezik erre »A múltban nekem harcolnom kellett azért, hogy egyáltalán dolgozgassak. Ha végre kaptam munkát akkor ás kevesebbet fizettek, mint férfiaknak. Ma már örömmel mondhatom, teljesen egyenrangú és, meg 'becsült dolgozója vagyok üzemem nek. Köszönöm.« **# A levelekből kicsemdülő hang mindig az öröm, a bizakodás, a még szebb jövőbe vetett hit hangja Ahogy Patkóné írja: »Tudom, hogy az alkotmány megvalósulását a párt nak köszönhetem. Tudom, hogy iövő még szebb, még boldogabb lesz.« Igaza van. A Szovjetunió: népünk felszabadítója »A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját«. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya bevezetőjéből.) A Magyar Népköztársaság Alkotmánya a népellenes állam megdöntése után, a szocializmus építésének szakaszában született meg. A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította hazánkat a német fasiszták igája alól. Szétzúzta a földesurak és a nagytőkések államhatalmát. Megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. Ezért mondja Rákosi Mátyás, népünk vezetője: »Népi demokráciánk minden sikerének, minden eredményének kiindulópontja a Szovjetunió felszabadító harca és az a segítség, amelyet a magyarság megértő nagy barátja, Sztálin nyújtott és nyújt nekünk*'. »S nevére kigyúl a szívek mécse, olaja: hűség, lángja: a remény. Mert nem feledi ez a nép soha, hogy vérét írta itt a fenyvesekre, utak porába, sziklára, füvekre, a szabadító Szovjet Hadsereg. Ezt a jelet nem mossa víz, nem futja be moha!« (Zelk Zoltán: A hűség és hála éneke.) A Magyar Dolgozók Pártja vezetésével dolgozó népünk a felszabadulás után a szocializmus építésének útjára lépett. Nehéz harcok eredményeiképpen vált lehetségessé a dolgozó nép Alkotmányának megszületése. Megvalósulnak a régi álmok Az alkotmányról be- asöéligietfühk. Az állandó munkai ehetőségről. a nők egyenjogúságáról, a terhes anyák védelméről, a balesetvédelmi berendezésekről, a munkaruháról. egyszóval a máról, a mai megvalósult régi álmokról. Mindannyian idősebb dolgozók, a Baromfifeldolgozó Vállalat munkásai, akik már régen, a rosszemlékű Hangya idején is a telepen dolgoztak. A jóról beszélünk, de ez felkavarja bennünk az emlékeket a régiről, a rosszról. — Tíz éves se voltam — mondja Bencze Józsefné, egy alapsiony, gy orsmozgású asszony, — amikor már baromii- kopasztónak mentem Orosházán a Klein és László céghez. Kellettek a fillérek, mert apám, aki napszámos volt, évszám nem kapott munkát. Engem, a gyereklányt meg szívesen felvettek kopasztónak, mert nekem egy-egy csirkéért még annak a kevés bérnek is a töredékét fizethették. Hiszen gyermekmunka volt! Később mint fel-' nőtt lány és asszony női munkabért kaptam, ez* is jóval alacsonyabb volt a férfiakénál. Mi »csak« nők voltunk. — Igen — szól közbe Kisiván István, a férfiak 2 P napszámot kaptak, a nők 1,20 P-t. Izzik a szeme a gyűlölettől, amikor folytatja: — Kutya élet volt az. Úgy beszéltek velünk, mint az állattal. Hol volt akkor gyermekvédelem? Egyszer, amikor munka nélkül voltam, elmentem Gelencsér volt árvaszéki ülnökhöz, hogy adjon nekem in- ségmunkára utalványt, hogy dolgozhassak, mert éhezik a gyerekem. »Ha éhezik, vigye a legelőre legelni« — felelte az ülnök úr és tele szájjal nevetett. Hát így beszéltek akkor velünk, így gondoskodtak akkor a gyermekekről. — Gyerekek... — méláz el Benczéné. — Amikor az első gyermekem született Orosházán, még azt a kis Önsegélyt sem kaptam meg, — ami egyébként járt volna —, mert a főnök nem jelentett be, az OTI-járulékot azonban tőlem levonta. Szülési szabadság, két, háromféle segély, babakelen- gye? Ilyenről még álmodni sem mertünk. — Akkor — mondja egy másik dolgozó, Walter Gézáné — a terhes anyákkal csak gúnyolódtak, ez volt a »megkülönböztetett bánásmód«. Ameddig birta a nehéz munkát, dolgozhatott, azután hitették. Én is igyekeztem az utolsó percig dolgozni, hiszen a férjem munka nélkül volt: kellett a kenyér. Egy napon aztán, amikor a nehéz munkából hazafelé vánszorogtam, összeestem. koraszfilés állott be. Nem volt ritkaság az ilyesmi — kapcsolódik ismét a beszélgetésbe Kisiván elvtárs — hiszen abban az időben nemcsak a munka volt nehéz, hanem a munkaidő is 10—12 óráig tartott, szezonban azonban sokszor két-három napot kellett egyfolytában végigdolgozni. Egy-kct órára pihenhettünk csak le ilyenkor a szalmára. A szezon alatt pihenőnap, ünnepnap nem létezett. Munkaruháról meg nem is hallottunk. Mindenki a saját rongyaiban dolgozott. Zsákdarabokat kötöttünk magunk elé, ami csak úgy bűzlött a baromfipiszoktól és vértől, mert váltani, mosni nem lehetett. De mikor is? Hiszen látástól va- kulásig dolgoztunk. Ha meg elmúlt a szezon, mehettünk amerre láttunk. — Nézze — mutat a lábára Kovács Józsefné — a lábam és a combom teljesen el fagyott a hűtőben. Ott dolgoztunk abban a dermesztő hidegben minden védőöl- íözet nélkül. És örültünk, ha egyáltalán dolgozhattunk. Hol voltakkor meleg védőruha, cipő. forró tea? — Bizony nem központi fűtés mellett dolgoztunk akkor a kopasztóban — veszi át ismét a szót Walter Gézáné. A hideg helyiségben sokszor még az ajtókat is kinyitották, csak 1 úgy süvített be a szél, a hó. Vigyáztak, nehogy tönkre menjen a baromfi. Hogy a dolgozók egészsége ment tönkre, az nem volt (baji, senkit sem érdekelt. Akkor szereztem a reumámat, akkor fagytak el a kezeim. De így is dolgoznom kellett. Hiszen a munka mellett is sokszor csak egy kis darab száraz kenyeret tudtam egész napra otthonhagyni a fiamnak. Itt elhallgat. Mindenkit magával ragad az emlékezés. Elcsendesednek, A múlt keserű emléke nehezedik rájuk. Azután Waltemé megszólal: — De ez már a múlt. A fiam, akinek akkor nem tudtam rendesen enni adni, most tanár, a leánygimnáziumban tanít. A kislányom is tanárnak készül. A fér« jem a cipészszövetkezetben dolgozik. A reumámat pedig gyógyítja minden évben a gyógyfürdő. Kisiván István is fölnéz. Kitekint áz ab'.n- kon, át az épülő fürdőre és öltözőre, s a többiek felé fordulva megszólal: — Az a múlt pedig soha többé nem jön vissza. Nem engedtük vissza- jönni És összemosolyognak. Langer Károly né. Iíössöntjük többszörös élüsemeinket Kaposvári üzemeink többsége példát mutatott az első félév alatt. Becsülettel teljesítették féléves tervüket, tovább csökkentették az önköltséget, javult a minőségi miunka és szép eredmények vannak a termelékenység emelkedésében is. A könnyűipar legjobb kaposvári üzeméi féléves munkájuk alapján elnyerték a büszke élüzem-címet. Ismét él üzem lett a Kaposvári Textilművek, a Kaposvári Ruhaüzem és a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat. Mindhárom üzem többszörös élüzem, ami rriég csak fokozza e vállalatok dolgozóinak, vezetőinek érdemeit a' szocialista építésben, E napokban zajlanak le a három üzemben az éi- üzem-avató ünnepségek, a jutalomkiosztások. A tegnapi nap, amikor a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat élüzemavató ünnepségét tartotta, nemcsak a nyomda dolgozóinak volt ünnep, s ugyanígy a lövő hét egyik napja, amikor 'a Textil- művek élüzem-avatása történik, ismét nemcsak az ő dolgozóinak ünnep, hanem ünnepe az egész munkásosztálynak, amely ismét bebizonyította, hogy szívét, lelkét adja a párt politikájának megvalósításához, hogy miinél eiőbb felépüljön hazánkban a szocializmus. Ezt bizonyítja, hogy az első félév eredményes lezárása után most még nagyobb lendülettel munkálkodnak az augusztus 20-i verseny sikerén. Köszömtjük új élüzemeinket, köszöntjük hős munkásait, vezetőit és kívánjuk, hogy az alkotmány ünnepére tett fogadalmaik beváltásával, harmadik negyedévi jó munkájukkal ismét megtartsák ?z élüzem-jelvényt! 16 munkával hálálják vissza az alkotmányadta jogokat az IIKÖV dolgozói MÉG ÁPRILISBAN, a felszabadulási versenyszakasz lezárása utána hetekben történt, hagy a MÁVAUT-részleg néhány dolgozója ismét versenyt kezdeményezett. Ekkor az AKÖV-néA úgy ‘látszott, kicsit pihenni akarnak és ráérnek megszervezni az alkotmányümnepi versenyt. Az autó- buszvezetők és a kalauzok azonban türelmetlenek voltak, nem győzték kivárni, míg az üzemi bizottság »kipiheni a fáradalmakat«, ők maguk kezdeményeztek, megtették a maguk felajánlását. Ettől kezdve minden nap újabb vállalások kerültek a verseny táblára, mert a MÁVAUT-osok után rendre megtették a felajánlást a műszakiak és a taxisok is. Egyedül a TEFU-részleg hallgatott. Egy reggelre aztán tréfás kezek kérdőjelet rajzoltak a TEFU-sok neve mellé, hogy mi lesz, alusztok? Nosza, lett is nagy zsibongás a tehergépkocsivezetők között: méghogy ők alszanak? így született meg az ő felajánlásuk, de most már azzal a céllal, hogy minden eddigi eredményüket túlteljesítik, és maguk mögött hagyják a kezdeményező MÁVAUT-osokat is. A vállalat vezetőinek nem volt nehéz dolguk, hogy együttes felajánlást tegyenek augusztus 20 tiszteletére. Csak összesíteni kellett a dolgozók egyéni és a részlegek kollektív vállalását, meg figyelembe venm az éves versenyvállalást, s máris készein volt a felajánlás. Csatlakoztak a húsz budapesti üzem felhívásához, s a többi között vállalták: augusztus 20-ig éves tervük 65,5 százalékát teljesítik, ami éves viszonylatban 2 százalékos tervtúlteljesítésnek felel meg. A LEGFŐBB VERSENYSZEMPONT az anyagtakarékosság ' volt. Ennek keretében 3900 liter 'benzin- és 22 500 liter gázolaj-megtakarításra tettek felajánlást. A Gazda-mozgalommal 76 500 forintot, a Kuzmye- cov-mozgalommal pedig 1580 forintot kívánnak megtakarítani augusztus 20-ig. S hogy e vállalásokat teljesítik is, arra biztosíték, hagy már júniusban mégtakarítottak 3900 liter benzint, 13 ezer liter gázolajat. A Gazdamozgalommal 28 600 forintot, a Kuznyecov-mozgalommal pedig 286 forintot takarítottak meg eddig. Nagy Sándor autóbuszvezető motorja a versenynek közvetlen munkatársai között. Ö volt az, aki az összes autóbuszvezetőiket versenyre hívta augusztus 20 tiszteletére. Versenytársai —• Várni József és Tüske János — szintén minden elkövetnek, hogy állják szavukat. Eddig Tüske János az első, egy hónap alatt 855 liter üzemanyagot takarított meg. Nagy Sándornak sem kéül' szégyenkeznie, egy hónap alatt 590 liter; üzemanyagot takarított meg. Minden jól dolgozóról nem szólhatunk külön, de vannak még sokan az említetteken kívül, akik ebben a verssnyszakaszban is tovább öregbítik a vállalat jó hírnevét. HASZNÁLJAK FEL a még hátralévő időt is arra, hogy eredményeiket tovább fokozzák. így hálálhatják vissza legjobban pártunknak, államunknak az alkotmányt, amely annyi jót hozott az Autóközlekedési Vállalat dolgozóinak is. Vétkes türelmesség Nemrégiben az éberség hiányának kirívó példájával találkoztunk Balatonfenyvesen. Az Állami Gazdaság Építőipari Vállalatának 2. sz. főépítésvezetősége ugyanis még 1954. márciusában felvette és felelős beosztásba helyezte Kovács Zoltánt — a somogyszentpáli Kovács kulák fiát —, aki azóta is raktáros Pálma- jorban. A vállalat vezetői és csaknem valamennyi dolgozója tudja, hogy Kovács Zoltán kulák, osztályellenség, de mint mondják: ez nem is olyan súlyos hiba, hisz »jól« dolgozik, nincs ellene semmi kifogás. Ilyen »megfontolás« alapján alkalmazták Kovács Zoltánt és védik most is »ártatlanságát«. Sajnos, meg kell állapítani, hogy a vállalat vezetői még nem ismerik, vagy nem akarják ismerni a kulá- kok módszereit, mesterkedéseit. Nem gondolnak arra, hogy mit takar a »becsületes« munka, nem tudják, hogy Kovács Zoltán hogyan használja fel felelős beosztását, hogyan igyekszik becsületességet és megbízhatóságot színlelve romboló tevékenységet folytatni. Kovács Zoltán r<*v.űs: trésen hazajár Somogysztiútpálra, s az ottani fiatalokat, igyekszik félrevezetni, letéri ten! a helyes útról. A kongresz- szu'- előtt fondorlattal befurakodott a DISZ-szervezetbe, s azóta ott hangoztatja ellenséges nézeteit. Sokszor pedig végigkiabálja az utcát, dicsekszik »magas beosztásával«, s nem retten vissza attól sem, hogy a DISZ ellen, a párt ellen izgassa a fiatalokat. Tehát ez az a »becsületes« kulák, akit olyan különös előszeretettel dédelget az Építőipari Vállalat. És mégis, Felhősi Ferenc főépítésvezető elvtárs — annak ellenére, hogy a pártalapszervezet, az Állami Gazdaság pártbizottsága, sőt a járási pártbizottság is többször felszólította Kovács Zoltán azonnali elbocsátására — egyszerűen nem hajlandó megválni a kulák raktárostól. — Először keresünk valakit helyette, aztán majd elküldjük — mondogatja Felhősi elvtárs március óta, de intézkedés még mindig nem történt. Ügy látszik, a budapesti központ munkatársának, Horváth elvtársnak: »hát ha jól dolgozik, maradjon« — megalkuvó véleménye többet jelent a vállalatvezetőség számára, mint a párt határozott utasítása. Ezért súlyos felelősség terheli mindazokat, akik ennyi ideig húzták a kulák eltávolítását. — Lassú harc folyik Kovács felmondásáért — mondta Gyenes János párttitkár, de ő maga is tudja, hogy a párt nem ezt a módszert, nem »lassú« harcot kíván i kommunistáktól az osztályellenséggel szemben. így saját maguk teszik lehetővé, hogy Kovács a vállalaton belül is megkezdhákse a felforgató tevékenységét. Vétkes az a türelmesség, amelyet a vállalat vezetői a kulák- fi iránt tanúsítanak. A vállalat vezetői, de különösen Felhősi elvtárs érezzen nagyobb felelősségét vállalata munkájáért, dolgozóiért, s a párt utasítását követve azonnal tegyen intézkedést Kovács kulák haladéktalan elbocsátására.
