Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-05 / 182. szám

2 SOMOGYI mpLAP Péntek, 1955. augusztus 5. Ä varsói VIT negyedik napja Varsó. Az MTI munkatársa jelen­ti: A VIT negyedik napján, szerdán szintén több nagyjelentőségű ese­ményre került sor. Délelőtt 11 óra­kor a Zachete-teremben megnyitot­ták a nemzetközi képzőművészeti ki­állítást. Délután az építők stadion­jában rendezték meg a fiatalok NEMZETKÖZI ARATÓÜNNEPÉT. Az ünnepségen Jacques Denis, a DÍVSZ főtitkára mondott megnyitó beszédet. Hangoztatta, hogy a paraszt- fiatalok közelmúltban lezajlott ta­nácskozása megmutatta, milyen szükséges minden ország parasztit jó­ságának együttműködése. A nemzet­közi aratóünnep is ennek az együtt­működésnek, a parasztifjúság élete megismertetésének nagy célját szol­gálja. A megnyitó után ünnepi felvonu­lásra került sor. A felvonulás élén Afrika, Ázsia és Európa országainak nemzeti viseletbe öltözött fiataljai haladtak sarlókkal és kaszákkal. Mö­göttük nemzeti viseletbe öltözött lengyel fiatalok aratócsoportja vo­nult fel népi zenekar hangjaira. A műsor második részében több or­szág együttese mutatta be aratási népszokásait. Különösen nagy sikere volt az afrikai négerek aratási tán­cának és a kínai fiatalok bemutató­jának. Este a nemzeti filharmónia hang­versenytermében rendezték meg a Világ Ifjúsága című folyóirat által szervezett nemzetközi alkotói pályá­zatok eredményeinek kihirdetését. A késő éjszakai órákba nyúló ünnepsé­gen átadták a VIT díjait a fiatal al­kotóművészeknek. A műsor második részében hangverseny volt. A világ ifjúságának nagy találkozója alkal­mával ünnepi nemzetközi hangver­senyt rendeztek a Gwardia-terem- foen. Javában folynak már ä szakmai találkozók is. A mindennapos kirándulási prog­ramon kívül ezen a napon több cso­port utazott a lengyel városokba és Varsó környékére. Folytatódtak a NEMZETKÖZI KULTŰRVERSENYEK, amelyeknek során, valamennyi mű­vészeti ágban számos versenyző lé­pett zsűri elé. Este a nap kiemelkedő eseményeként a Tudomány és Kultú­ra Palotájának kongresszusi termé­ben a kínai fiatalok együttese mu­tatkozott be. A műsorban szerepelt a' pekingi opera együttese is. D moszkvai városi moacs vegri fogadta a jugoszláv parlamenti küldöttség tagjait Moszkva (TASZSZ). M. A. Jasznov, a moszkvai városi tanács végrehajtó bizottságának elnöke fogadta a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának meghí­vására Moszkvában tartózkodó jugo­szláv parlamenti küldöttséget. M. A. Jasznov, a moszkvai városi tanács küldöttei és Moszkva vala­mennyi lakosa nevében melegen üd­vözölte a jugoszláv vendégeket. A jugoszláv nép küldötteivel ismertet­te a moszkvai városi tanács végre­hajtó bizottságának tevékenységét. Az élénk baráti 'beszélgetés több mint másfél óra hosszat tartott. Sz. M. Butuszov, I. F. Locmanov, Z. V. Mirova, V. F. Pramiszlov, a moszk­vai városi tanács végrehajtó bizott­ságának elnökhelyettesei ugyancsak részt vettek a beszélgetésiben. A jugoszláv parlamenti képviselők számos kérdést tettek fel. Vladimir Bakrics, a küldöttség ve­zetője köszönetét mondott M. A. Jasznovnak a vendégszeretetért, a szívélyes fogadtatásáért és azért a javaslatért, hogy részletesen ismer­kedjenek meg a szovjet főváros éle­tével. — Hét évvel ezelőtt jártam Moszkvában. — mondotta V. Bak­rics. — Moszkva e hét év alatt gi­gászi lépést tett előre. A beszélgetésben részt vett D. Vi- dics, a Jugoszláv Szövetségi Népköz- társaság rendkívüli és meghatalma­zott moszkvai nagykövete. M. A. Jasznov augusztus 3-án vil- lásreggelin látta vendégül a jugo­szláv parlamenti küldöttség tagjait. Művészeink szerdán több műsorral szerepeltek. Este az Agricoia-park- ban a debreceni népi együttes tán­cosai és zenekara mutatta be tudá­sát. Varsó egy másik parkjában a magyar ifjúság kulturális küldöttsé­gének zenekara adott hangversenyt. A hangversenyen több magyar énekművész fellépett, köztük Pelles Júlia, Komlósi Erzsébet, László Er­zsébet és Csizmadia László. Szólistáink közül ezen a napon a hegedűsök is a zsűri elé léptek. Gyarmati Vera és Sivó József ver­senyszámait a hangversenyterem kö­zönsége nagy tetszéssel fogadta. Éne­keseink közül ezen a napon Komlósi Erzsébet és Pellés Júlia került a zsű­ri elé. A gitárművészek versenyé­iben szerdán Szendrei-Karper László indult. Folytatódott népi táncosaink szereplése is. Filmjeink közül szerdáin francia nyelvű feliratokkal mutatták 'be a »Budapesti tavasz»-! MTI. AZ UJ IDŐ legújabb számának vezércikke a gen­fi értekezlet eredményeit méltatja, Berezsk-ov, a lap genfi tudósítója pedig részletesen • beszámol a genfi négyhatalmi kormányfői értekezlet lefolyásáról. Ezen a héten Ho Si Minh, a Viet­nami Demokratikus Köztársaság el­nöke nyilatkozott az Uj Idő szerkesz­tőségének a vietnami—szovjet—kínai barátsiág általános politikai jelentő­ségéről és a Kínai Népköztársaság­tól visszatérítési kötelezettség nélkül kapott 800 millió jüan felhasználásá­ról. A lap két másik nyilatkozatot is közöl: Kurszanov akadémikusnak és William Edgertonnak, a pennsylva­niai egyetem professzorának az ame­rikai—szovjet kulturális és tudomá­nyos együttműködésről szóló nyilat­kozatát. A közgazdasági jellegű írások kö­zül az egyik a Szovjetunió 1955. év.i népgazdaságfejlesztő tervének első félévi teljesítését elemzi, a másik — Oskar Lange cikke. A lengyel gaz­daság 10 éves fejlődéséről közöl sok új adatot. A harmadik Csemyikov »Szegény-e, avagy gazdag Franciaor­szág« című írása, amely a francia gazdaság kihasználatlan lehetőségeit ismerteti. A nemzetközi élet csattanós jegy­zeteit ezen a héten sem kell nélkü­lözniük a lap olvasóinak. Ömq, púhuüávs üzenete. a Csiky Gergely Színháznak L1 lap hasábjain elsőként harcoltam az állandó kaposvári, társulatér, a színpad korszerűsítéséért, és most, hogy a párt és kormányzatunk messzetekintő jóindulata megoldotta e vajúdó kérdést, negyven évi színházi pályám legszebb jutalmát ünnepelem. Ezeket mondtam el nemrég egy népművelési érte­kezleten résztvevő pedagógusoknak, ugyanezeket a napokban több kis somogyi falu színjátszógárdája előtt, szakmai segítség- adás közben. A pedagógusok is, a színjátszók is száz kérdéssel ostromoltak: milyen az új társulat, mikor kezd, lesz-e alkal­munk és utazási alkalmatosságunk, hogy mi, távolabb eső falu­siak is megnézhessünk egy-egy előadást. Ifjak, öregek, férfiak és nők egyforma lelkesedéssel, rajongással beszéltek a »mi társula­tunkról-«. Mindjárt elhatározás is született: megkérik az igaz­gatóságot, hasson oda, hogy megfelelő autóbuszjáratokat indít­sanak a színházi évadban, hetenként legalább egyszer, mert ők is szeretnének tanulni, művelődni. Engem bíztak meg, hogy ké­résüket tolmácsoljam. íme, a somogyi nép már eleve szívébe zárta a színtársula­tot, s ez az előlegezett bizalom, kötelez. Hősi munkára, helytál­lásra, példamutatásra. Amikor a megnyitó társulati ülés igaz­gatói beszédét hallgattam, bennem is az a meggyőződés lett úr­rá, hogy a somogyi falvak népe nem vár hiába: az igazgató is, a társulat is beváltja a jó reménység váltóit. ff érünk is Benneteket Shakespeare szavaival: legyetek J v valóban »a kor foglalatai és rövid krónikái«, mert hi­szen a nemes értelmű színjátéknak minden időben, de ma kü­lönösen az a legszebb feladata, hogy »tükröt tartson mintegy a természetnek, s felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önön képét és a század testének tulajdon alakját és lenyomatát«. Tehát az erényeket is, hibákat feltárva tanít és nevel. Ezt várja Tőletek is népünk, midőn elindultok azon az úton, amelyen már előttetek másfél százada az első nagy úttörők is jártak. Csak­hogy a Ti utatok már nem göröngyös: felszabadult népünk gon­doskodott róla, hogy simán gördüljön gépkocsitok s nem az ekhósszekér, és hogy az elődök száraz kenyere helyett foszlós kalács kerüljön számotokra a jól megterített asztalon. Úgy jár­jatok tehát szerte a megyében, mint az apostolok: a magyar szó, gondolat, a jövőt építő szocialista tanítás apostolai. Ezt a népet még napjainkban is eléggé meg akarták fertőzni a giccsoperet- tek s egyéb lápvirágok mákonyával, Ti hozzátok el helyette az igaz költészet éltető forrását, a tiszta erkölcs, az áldozatos haza- szeretet örök italát. Ezt kéri és várja tőletek ennek a megyének tanulni, művelődni vágyó népe, ezt üzenik, általam is, ennek az áldott lankás vidéknek kis falvai, tanyái. Gorkij egyik legszebb novellájában, az »Izergil anyó«-ban Dankóról, a hősről is beszél. Elesett népét ki akarta vezetni: a sötét láp vidékéről, a szolgaságból a napfényre, a szabadságra. Útjuk rengeteg erdőn vitt át, s midőn a vadon közepére értek, minden tűz kialudt, minden fáklya végsőt lobbant. Ijesztő, der­medt sötétség borult rájuk, s a nép kétségbeesésében szitkozód­ni, átkozódni kezdett. Dankó ekkor az élre ugrott, kitépte szívét, meggyújtotta, magasra tartotta, s a szív káprázatos fénnyel vi­lágította be útjukat. A nép elbűvölve követte. Midőn kiértek a világosságra, a hős halva rogyott össze, szíve is darabokra hullt, de így is tovább lángolt, melegített. Jilagyar színész, ez a te sorsod is! Lángoló szívedet, he­-*■*- vülő lelkedet, idegszálaid téped ízzé, darabokra, de eb­ből az égő áldozatból nyeri fényét népünk jövendője. Somogyi színész, fel tehát, az ősök útján: diadalútra mégy! ! ZITÁS BERTALAN. ENGELS FRIG ¥7 ngels Frigyes, a proletariátus nagy vezére és tanítója, Marx barátja és fegyvertársa, aki Marx­szal együtt 'kidolgozta a tudományos kommunizmus elméletét és vele együtt harcolt a munkásosztály fel­szabadításáért, a kommunizmusért. Engels 1820, november 28-án szüle­tett Németország Rajna-tairtományá- toan, Banmenban. Apja textügyáros volt. A banmeni reáliskolában, majd az elberfeldi gimnáziumban tanult; gimnáziumi tanulmányait azonban félbe kellett szakítania. 1841 tavaszán elhagyta Brémát, Svájcba és Észak-Olaszországba uta­zott, majd pedig Berlinbe ment, hogy leszolgálja önkéntes! évét az ottani gyalogtüzér ezredben. Ugyan­akkor előadásokat hallgatott a ber­lini egyetemein. Itt közeli kapcsolat­ba került az ifjú hegelisták körével. 1842 márciusában közzéteszi »Sohel- ling és a kinyilatkoztatás« c, brosú­ráját, amelyben megsemmisítő bí­rálatot mond Schelling reakciós és misztikus tanításai felett. 1842. szeptember 30-án, miután ieszoligál'ta katonaévét, Angliába — Manchesterbe — utazott. Itt megis- 'meritedett a munkásság életével és tanulmányozta az angol munkásosz­tály helyzetét. 1844-ben a »Német— Francia Évkönyvek«-bem —■ amelyet Marx adott ki Párizsban A. Rugóval együtt — Engels közzétette »Kriti­kai tanulmányok a politikai gazda­ságtan köréből« c. munkáját. Marx ezt a munkát az új proletár politikád gazdaságtan »zseniális vázlatának« nevezte. Engels e munkájában »a szocializmus szempontjából vizsgálta a modem gazdasági rend alapvető jelentőségeit, mint a magántulajdon uralmának szükségszerű következ­ményeit« (Lenin). 1844. augusztus végén Manchester­ből visszautazott Németországba. Átutazóban ellátogatott Párizsba, s itt ismerkedett meg Marxszal Ez a találkozás vetette meg az alapját a munkásosztály két nagy vezére -ba­rátságának, amelyről Lenin azt mondotta, hogy »az ókoriaknak az emberi barátságról szóló legmegha- tóbb mondáit is felülmúlja«. Pá­rizsban írta meg Marx és Engels »A szent család« c. könyvet, amely az Sfjúhegelizmus ellen irányult. Ez a könyv már lerakta »a forradalmi materialista szocializmusnak alap­jait« (Lenin). U ngels Németországba való visszaérkezése után, 1845-ben közzétette »A munkásosztály hely­zete Angliában« c. könyvét, amelyet Lenin »a világ szocialista irodalma egyik legjobb művének« nevezett. »Engels volt az első«, aki e művé­ben »megmondta, hogy a proletariá­tus nemcsak szenvedő osztály«, s .hogy »a harcoló proletariátus maga fog segíteni magán« (Lenin). 1845 tavaszán Engels átköltözött Brüsszelbe, ahol Marx akkor élt. Itt írták meg együtt »A német ideoló­gia« c. könyvet. Marx és Engels e (művükben Feuerbach filozófiájának fogyatékosságait, az ifjúhegedis-ták nézeteit és az úgynevezett »igazi szocializmust« bírálták, amelynek képviselői állást foglaltak az osztály­harc ellen és általános megbékülést -hirdettek. Amikor Franciaországban 1848 -februárjában kitört a forradalom, Engels Párizsba utazott -Marx után, akit a belga kormány kiutasított Brüsszelből. 1848 áprilisában-, ami­kor a forradalom Németországra is átterjedt, Engels és Marx elhagyták Párizst és Kölnben telepedtek • le. Itt az általuk megalapított »Uj Raj­nai Újság« c. lapot vezették és óriá­si forradalmi munkát fejtettek 'ki. Miután letantóztatási parancsot ad­tak ki az »Uj Rajnai Újság« szer­kesztői ellen, Engels Kölnből Brüsz- szelbe menekült. Itt letartóztatták, bebörtönözték, majd kiutasították. Októberben Engels ismét Párizs­ba érkezett. Innen Svájcba menekült és csak 1849. január közepén tért vissza Kölnbe, ahol Marxszal1 együtt csaknem bíróság elé állították a »hatóság megsértésének« vádjával. A vádlottak a bíróság előtt vádlók­ká lettek, s a bíróság kénytelen volt felmenteni őket. A z 1848—1849-es forradalmi " évek mérlegét Engels két ki­váló művében vonta meg: »A német parasztháború« c. munkájában (mely Halálának 60. évfordulóján 1850-ben jelent még) Engels kimu­tatta, hegy »az 1848-at és 1849-et mindenütt eláruló osztályok és osz­tálytöredékek — bár -alacsonyabb fej­lődési fokon — már 1525-ben is áru­lóknak -bizonyultak«. Másik munká­jában, amelynek címe: »Forradalom és ellenforradalom Németországban«, Engels nagy figyelmet szentel a fegy­veres felkelés kérdéseinek, s ráve­zeti a forradalmi m-unikásokat annak felismerésére, hogy a felkelés — művészet. 1850. novemberében Engels átköl­tözött Manchesterbe, ahol egy ke­reskedelmi cég alkalmazottja-, majd ipedig részvényese lett. Engjelsnek is­mét az »átkozott kereskedelemmel« kellett foglalkoznia, hogy «anyagi tá­mogatásban részesíthesse Marxot. Manchesteri tartózkodásának idején Engels számos munkát írt katonai -kérdésekről, amelyek iránt erősen érdeklődött. Lenin nagy katonai szakértőnek tartotta Engels! Engels nagy figyelmet szentelt ebben <az időszakiban annak, hogy tovább bő­vítse már amúgyis rendkívül széles­körű nyelvtudását. Engels 1870-ig élt Manchesterben, s ez idő alatt úgy­szólván naponként levelezett Marx­szal. E levelezésben Marx és Engels közösen megvitatták az elméle! a politika és a taktika legkülönbözőbb kérdéseit, valamint — ahogy Marx előkészületben lévő »Tőke« c. mun­káját nevezték — a »Közgazdaság- tan« problémáit. íz I. Imtemacionálé megalapítá- ** sától kezdve Engels Marxszal együtt harcolt a proudihonis-ták, a bakunisták és az Internaciion-álé va­lamennyi többi ellensége ellen. 1870- ,ben Manchesterből Londonba költö­zött át. Megérkezése után iaz I. !n- íemacionálé Főtanácsának tagjává választották. Az Internacionálé ké­sőbb beszüntette működését, de Marx és Engels változatlanul tovább irányították a munkásmozgáimiat, s mivel Marxot erősen lekötötte a »Tőke« megírásának munkája, a (marxizmussal ellenséges irányzatok YES elleni harc terhének zöme Engels vállaira nehezedett. Ebből az idő­szakból származnak Emgelsnek Dühöng éHen* írt cikkei, amelyek .1877—'1878-ban jelentek meg. Ezek­ből a cikkekből tevődött össze az­után Engels »Anti-Dühri.ng« c. híres műve. Az »Anti-Dühring«-ről Lenin a következőket írta: Engels »itt a filozófia, a természettudomány és a társadalomtudomány legnagyobb problémáit taglalja... ez csodálato­san tartalmas és tanulságos könyv«. Ugyanebben az időben tüzetesen ta­nulmányozza a természettudományo­kat és a matematikát, s tanulmá­nyainak eredményeiről »A termé­szet dialektikája« c. műve tanúsko­dik. Marx halála után Engels hozzálá­tott a »Tőke« 2. és 3. kötetének fel­dolgozásához és kiadásához; Marx Ugyanis ezeket a köteteket már nem tudta befejezni. 1885-ben Engels ki­adta a »Tőke« 2. kötetét, 1894-ben pedig a 3. kötetet is. A »Tőke« 2. és harmadik kötetének kiadásával En­gels zseniális 'barátjának nagyszabá­sú emlékművet állított. »A »Tőke« e két kötete kettőjük műve: Marxé és Engelsé« (Lenin). Ebben az idő­szakban írta Engels »A család, a magántulajdon és az állam eredete-' c. klasszikus művét is. 1888-ban je­lent meg Engels »Feuerbach és a klasszikus német filozófia felbomlá­sa« c. könyve, melyből — éppen úgy, (mint az »Anti-Dühring«-ből — a marxisták egész nemzedékei sajátít­ják -el a dialektikus és a történelmi materializmus alapjait. A kilencvenes évek elején En- gels különböző politikai sze­mélyiségekhez írt leveleiben is ki­fejtette a történelmi materializmus eszmélt. A marxizmus vulgarizáló! el akarták hitetni, hogy a történel­mi materializmus, amely döntő je­lentőséget tulajdonít a gazdasági életben végbemenő változásoknak, tagadja a felépítmény — az állam, az ideológia stb. — bármilyen sze­repét. A marxizmus ilyen értelme­zése komoly veszélyt rejtett magá­iban, mivel a történelmi folyamat passzív szemléletére ösztönzött, s lebecsülte az eszmék, a politikai in­tézmények és a proletariátus által a politikai hatalom meghódításáért vívott harc óriási szerepét. Ennek az értelmezésnek alapja — írta Engels 1893-ban Mahringnek — »az a vul­gáris, dialektikaellenes felfogás, hogy ok és okozat mereven ellentétes pó­lusok, a kölcsönhatás teljes szem élői tévesztése. Ezek az urak (t. í. a marxizmus vulgarizálói — Szerk.) .gyakran szinte szándékosan megfe­ledkeznek arról, hogy egy történel­mi mozzanat, mihelyt más, végered­ményben gazdasági -okok létrehoz­ták, visszahathat környezetére, sőt saját okaira is«. Engels leveleiben tisztázta a tár­sadalom alapja és felépítménye kö­zött érvényesülő kölcsönhatást, meg­mutatta azokat a specifikus sajátos­ságokat, amelyek az -ideológia (filo­zófia, vallás, művészet) fejlődését a gazdasági élet fejlődésétől megkü­lönböztetik, s bírálta azokat a »marxistákat«, akik — miután beta­nulták a történelmi materializmus egyes általános tételeit — nem fá­rasztják magukat azzal, hogy rész­letesen tanulmányozzák a konkrét történelmi tényeket. Azokat a gon­dolatokat, amelyeket Engels levelei­ben, valamint Marx és Engels mű­veikben az alapról és a felépítmény­ről kifejtettek, Sztálin elvtárs -alkotó módon továbbfejlesztette »A marxiz­mus és a -nyelvtudomány kérdései« c. munkájában. IX atalmas elméleti munkája mellett Engels a nemzetközi forradalmi -munkásmozgalom gya­korlati irányítását is végezte. Engels rendkívül nagy érdeklődést mutatott az oroszországi forradalmi mozga­lom iránt és számos cikkében foglal­kozott az orosz 'társadalmi viszo­nyokkal. Engels -politikai tevékeny­ségének első napjaitól fogva élete végéig a forradalom -lániglelkű harco­sa, a proletariátus elismert vezére és a munkásosztály életbevágó érdekei­nek legtökéletesebb kifejezője volt; Engels 1895. augusztus 5-én halt meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom