Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1955-07-10 / 161. szám
Vasárnap, 1955. július 19. SOMOGYI NÉPLAP 5 " it •W'TfflrmrüJUlliUim II kommunisták vegyék kezükbe az üzemi kultúrmunka irányítását-nasws*? A Városi Tanács népművelési csoportja június utolsó nap janiban ér- tésítette a város üzemeinek és vállalatainak kuitúrfelelőseit, hogy július 6-i kezdettel kulit úragitációs versenyt indít. A csaknem féüszáz üzem és vállalat közül július 7-tíg mindössze egy küldte be a jelentkezését. Miért? Kevés volt talán az egy hét, hegy meghányják-vessék a kultúr- csoportok tagjai a -benevezés kérdését? Nem! Hanem hanyagság, nemtörődömség az oka a jelentkezés elmulasztásának. Nemcsak az együttesek tagjainak, hanem maguknak a kültürfelelősökmak is — úgy látszik — legkisebb gondjuk is sokkal nagyobb aranél, hogy a kultúnagitáció- val törődjenek. Egyes vállalatok dolgozói pl. azt sem tudják, ki a kul- túrfe’elcsük. Biztosan nem azért, mert az működik, agitál, szervez, nevel és tanít, hanem azért, mert alszik, mert le’kiisrneretien és hanyag. Sültíralambvíírás jellegű az a viszony, amely egyes vállalatok kult úrfe’előseát a Társadalom- és TenméSzetitudcmányi Ismeretterjesztő Társulathoz tűzi. Ha a TTIT nem ‘-szállítaná házhoz« az előadásokat és az előadókat, ha nem a szervezet keresné minduntalan a kapcsolatot a kultűrfelolősökkel, akkor -bizony sokhelyütt nem hallgathatnának ismeretterjesztő előadásokat a dolgozók. A kultúrfelelösök némelyike még akkora fáradságra sem hajlandó, hogy felkeresse a szervezetet a kapcsolat kiépítése céljából. A legelemibb szervezési munkától-is visszariadnak, erűnek következtében természetesen — egyes helyeken — fejetlenség ura’kod'Ik. A Mélyépítő Vállalatinál május 9- én előadást rendezett a TTIT. A kultúrfelelősnek semmi mást rém 'keltett volna tennie, miint -hogy faliújságon vagy egyéb módon a dolgozók tudomására hozza az előadás időpontját, helyét és témáját. Az előadást meg is tartották, de utána a szervezethez panaszok érkeztek: a dolgozók többsége nem tudott az előadásról. Nincs! Ez csupán a vállvonoigatással kísért tömör válasza Tihanyi Istvánné- nak, -a Kaposvári Éleim:szerkiske- reskedeimi Vállalat kuiturosának arra a kérdésre, hogy van-e kubúr- nruunka a vállalatnál. Nincs, de miért nincs? Csakugyan azért, ment — mint Tihanyi Istvánná mondja — fáj a fiatalok lába? Meg hogy nincs pénz a ku’túrmunkára? Elfogadható érvek ezek? Nem! Tihanyi Istvánná hiá-ba tud agitálni, ha ezt -az adottságát nem használja fel kellőképpen, ha nem beszél a dolgozókkal!, főleg a üaíalabbakfcal, hogy végre új-ra támccsoport, szí-njá-tszóegyüttas alakuljon. Pillanatnyilag nincs kedvük az elvtársaknak — mondja. De miért nincs, mi az oka ennek? Hiszen az ÉleLmiszerkiskereskedekni Vállalatnál valaha jólműködő kultúrcsoport- tal .büszkélkedhettek, amely előadásról előadásira nagy sikereket aratott! Nem valószínű, hogy a kulitúrmun- ka jelenlegi pangásának az oka csupán a fiatalok »pillanatnyi« kedvetlensége. Többet kellene foglalkozni a fiatalokkal, hasznosítani keltene azt a bizonyos adottságot: az agitáló ás szervező-képességet. Nem jobb a helyzet a másik Kiskereskedői mi Vállalatnál sem. Működik ugyan a ctánccsoportjuk — ha nem is önállóan — de a látszat azt mutatja, inkább csak azért, hogy légyen mire hivatkozniuk: mi dolgozunk, nálunk van kultúráiét. Majd talán most... kérkednek a Textilnagykereskedelmi Vállalat fiataljai. De miért talán? És miért csak ezután alakítanak tánc- és színjá-tszócsoparfot? Talán az is egyik oka ennek, hogy a DISZ és a szakszervezet »ötletesen« felosztotta egymásközt a sport- és kultúrmunkát. A DISZ-szervezeté a sport, a szakszervezeté pedig a kultúrnevelés. Az egyik alkalommal a DlSZ-szervezet vezetői felkérték a szakszervezetieket, hogy az ünnepélyes DISZ-gyűlésükire rendezzenek -egy kis műsort. Az idősebb szak- szervezeti tagok tanuljanak meg néhány jelenetet, ők majd tapsolnak nekik. Természetesnek -tartották, bogy így legyen, hisz a labdarúgó mérkőzésen — amely az ő »reszortjuk« — fordítva történik. így persze nem csodálatos, ha itt sincs kultúráiét. Négy hónap óta nem volt ismeretterjesztő előadás. A rigmusbri» igád köszönti ugyan a jól dolgozókat, de csak negyedévenként. — Nem működhetünk, nincs helyiség — mondják. Dehogy nincs! A gyakran tartott családi összejöveteleket vajon hol rendezik? Az még egyetlen alkalommal sem maradt el érdeklődés vagy helyiség hiánya miatt! Fő a haszon A kaposvári vasutasoknak, sőt a környékbeli állomások dolgozóinak is kulturális -központja lelhetne a vasutas székház. Lehetne, de nem az. S egyelőre még messze is van ettől. A rendezvényeknél nem a dolgozók nevelésének fontosságát tekintették elsősorban, hanem a bevétel, az anyagi haszon volt -a főcél. A vezetőség nem -törődött azzal, hogy kik látogatják a szombat esti táncmulatságokat, megtűrték az oda nem való elemeket, csak azért, mert megfizették a belépődíjat. Nem bánták, ha a vasutas dolgozók és csalódjuk messze elkerülte a kuiltúrotthon-t. A vezetők keveset vagy semmit sem foglalkoztak a dolgozók kulturális vagy szakmai nevelésével, továbbképzésével. Csupán szórako- zás-jeLÍlegűek voltak a kultúrrendez- vények. Még csak papíron sem -akadt egészséges kezdeményezés, imí-nt pd. szakmai előadássorozatok vagy szabadegyetemek stib. Nem ne- ve’téfc, nem tanították a dolgozókat, még csak nem is igyekeztek, hogy kielégítsék kulturális szükségleteiket. Visszataszító állapotok uralkodtak mindeddig. Reméljük azonban, hogy csak eddig! Kalmár T’-bor e’v- társnaik, a kuiltúrotth-cn igazgatójának nagyszerű tervei vannak a jövőre vonatkozólag. Ha ezeket meg (is valósítják, megjavul a kultúrotthon -munkája. Ezt nemcsak a vasutas dolgozók, de a város többi lakóinak érdeke is így kívánja. Nem akarásnak nvöíféí* a vége Az ember azt gondolná, hogy a Megyei Tanácson, ahol oly sok képzett fiatal dolgozik, nagyszerűen, péi- daadóan működő kuüitúrcsoportok vannak. Sajnos azonban, semmivel sincs jobb helyzete itt sem a kultúr- nevelő-munkának, mint egyéb helyeken: a vállalatoknál, üzemeiknél. A tanács DISZ-szervezetében van egykét telkes, aktív fiatal De a Horváth Ilonák, Szőnyi Ferencek, Dorogi Erzsébetek kevesen vannak. Sok, m- gyon sok az olyian, aki — ahogy mondják — »kinőtt« már belőle, aki minden mást előbbrevalón-ak tekint, miint a közösség kulturális érdekeit. Hogy miért nincs kulinrszükség-esnek látta a mezőgazda- sági középiskolák /technikumok) tne'* att mezőgazdasági szakiskolák létesítését is. A mezőgazda- sági szakiskolák feladata az, hogy korszerű e'-méleti és gyakorlati szakismeretet nyújtson a termelő- szövetkezetek, állami gazdaságok és az egyéni parasztgazdaságok fiatal dolgozóinak. Somogy megyében Csurgón indul mezőgazdasági szakiskola. Időtartama két év. Jelentkezhetnek mindazok s parasztfiatálok, akik 17. életévüket betöltötték. A felső korhatár 28 év, kivételes esetben ennél idősebb hallgatók is felvételt nyerhetnek. A felvételire pályázók kérelmüket az iskola címére: Mezőgazdasági Szakiskola, Csurgó, Széchenyi-tér 9. küldjék el. munka? Arra hivatkoznak, az a legnyomósabb »érvük«, hogy a dolgozók n-agyrésze majdnem állandóan vidéken van. Van egy régi jó magyar közmondás: nem akarásnak nyögés a vége. Ez a közmondás ebiben az esetben is helytálló, hiszen emlékszünk még a jólsikerülf farsangi bálra. Arra az alkalomra tudtak, mert akartak műsort tanulni! Miért nem vesznek példát az Építők Szákszervezete központi kultúr- gárdájáról, az Arany utcai Téglagyár kulturosairól? Sokat, nagyon sokat tanulhatnának tőlük. Mire figyelmeztet mindez?, Mire figyelmeztet az pl., hogy a posta, a Tejüzem, a Baromfifeldé'gozó és a Gyógyszertár Vállalatok mintha imind^mind csupa életunt, kedv és lelkesedés nélküli embereket foglalkoztatnának! Mire figyelmeztet a ikuMúfrmumka ilyen elhanyagolása, amit jóméhány üzemiben, vállalatnál tapasztaltunk? Arra, hogy a párt- szervezeteknek és a szakszervezeti bizottságoknak kézbe — méghozzá .mindkét kezükbe — kell venniük a kultúrmunka ügyét. Támogassák, irányítsák jobban a kulfúrfelelősöket. Végzett munkájukról számoltassák ibe őket Nem csökkenni, hanem egyre nőni és szaporodni kellene a tánc- és színjáuszócsoportoknak, zene- és énekkaroknak, rigmusbri gi- dofcnak. A kulturális itömegmunka imiinden ágában frissé, pezsgővé kell válnia az életnek. A váSfeliatok, üzemek kulturális rendezvényei töltsék be hivatásukat, tanítsanak, neveljék, formálják a dolgozókat. Kommunistáinknak a kulrtúrmun- fcában is meg kell mutatniuk, hogy betöltik azt a szerepet, amelyet számukra a kulturális forradalom megszabott. Szántó István. A jelentkezés határideje augusz- j tus 15. A kérvényhez csatolni kell a szüle- ; tési anyakönyvi kivonatot, az álta- ! iános iskola <elemi) VIII. osztálya- : nak elvégzését igazoló bizonyít- ; ványt, a termelőszövetkezet, állami * í.gazdeság vagy tanács ajánlását és j orvosi bizonyítványt. Ugyancsak > igazolni kell a mezőgazdaságban el- : töltött időt is, amit szintén a terme- ; lő üzem, illetve a tanács adhat. A felvett hallgatók ingyenes diák- ■ otthoni elhelyezésiben, teljes ellátás- ! ban részesülnek, a gazdasági gya- I 'korlatok idejére pedig munkaruhát ; kapnak. _ ! A szakiskola elvégzését oklevéllel ! igazoljuk és minden végzett tanuló j »aranykalászos mezőgazda« lesz. Az állami gazdaságok és terme- : lőszövetkezetek küldjék el legjobb ; muníkáf végző fiataljaikat, : S. MEGGYES! JENŐ: HARSONA Repülj gondolat, vágj a sötétbe, oszlasd a homályt, fény kell, tiszta fényi Simulj a küzdő paraszt szívére: mondd el, hogy jobban élni van remény. Törvény az élet; harcolni bátran szólít az idő: fogadd meg szavát! Elég a múltból: könnyekkel sárban miért élnéd még átkozott jaját?! Pattan a szikra, lángol a lélek; mint égő fáklya, rád veti fényét s perzselve múltat tűzbe hoz téged: lásd a jövendőd ragyogó képét! Gondviselt arcok ráncai tűnnek, emberül élhetsz gazdag-szabadon; aggódó gondok többé nem űznek: közös gyümölcs áli az asztalodon. , Egy az igazság: boldognak lenni. Folyjon bár könnyed a köz ügye szent! Nem lehet néma közöttünk senki, szól a jelennek szózata, s zeng ... • * * MARSAK: I A JÖVENDŐ ERDŐ Faiskolában zöldelő Uj hajtások, piciny fák. Nemrégen bújtak csak elő Erdei fenyők, nyírfák. Jövő erdő sok követe Napfényt és nedvet habzsol. Kisujjnyi tölgyfacsemete Tört magasba egy makkból. I Gyenge a vessző, ingatag. Mégis rügy pattan rajta. Kemény lesz, délceg, s majd a Nap Lombját megsimogatja. A csöpp fenyőcske ága még Az anyaföldig ér le, Mint szúró serte néz feléd Az apró tülevélkc. A legszebb csodát láttam ott: A kétezredik évben Hatalmas erdőt ringatott Hazám a nyári fényben! Keszthelyi Zoltán fordítása. Parasztfiatalok! Jelentkezzetek mezőgazdasági szel isko!ára ! A Földművelésügyi Minisztérium CVASTICS NÁNDOR f őszalga- ^ bíró az ablakinál állt. Homlokát az üveghez szorította, és kifejezéstelen szemmel nézte az utcát. Por. por, mindenütt por. Szürke fátylat von a kókadozó fák leveleire, rátelepedik az egész községre, és fölötte déiibábosan vibrál a meleg. Üres az utca, kihaltak az udvarok, csupán néhány tikkadó baromfi kószál az utón. A főszolgabíró arca hirtelen fölra- gyeg. Katonás léptek toppannak, a sarkon néhány csendőr fordul a járdára. Délceg legények! Feszes egyenruha, hegyes bajusz és játszadozó, csidícgó kakastollak! Mennyi erő, mennyi kérheihetetlen hatalom! Néhány pillanat múlva nyikkan az ajtó, keményen toppantak a csizmák, tisztelgésre suhantak a kezek, és harsogott a jelentés: — Főszolgabíró úr, alázatosan jelentem ... — Megint a bácsiakkai van baj. Nem bírnak magukkal. Most jött a hír, hogy megtagadták a munkát Érthető? Megtagadták a munkát!... A csendőrök mozdulatlanul: állták, egyetlen arcizmuk sem rándulit. Nyugodt mozdulatlaságukon azonban látszott, hogy a legkisebb intésre akár édestestvórüknek is nékiugranának. Ezt kívánja a kakastoli, ezt kívánja a parancs! A főszolgabíró összeráncolta a homlokát, gondterhelt arccal nézegette fehér, ápolt ujjait, gondozott körmeit. Föl sem pillantott, csak úgy maga elé beszélt. — Azok a hácsiak megint nem férnek a bőrükbe. Buta parasztok! Keményen föl toli lépni elleniük! Nagyon keményen! Fölállt, rátámasztodott az íróasztalra, és előrehajolva nézett a csendőrökre. Keze észrevétlenül ölkölfoeszoruit. — El toll nyomni csírájában a sztrájkot. Szét kell taposni őket, mint a férget, mert másképp megmételye„A GRÓF ÚR CSAK EGY ÓRÁT ADOTT...” Emlékezés a hácsi aratósztrájkra zik a szomszédos községeket, az egész megyét. Megállt a beszédben, mintha maga is megijedt volna attól, amit mondott. Remegett az indulattól, arca furcsán eltorzult. — Na, indulás! Gyorsan, hatásosan intézkedni! Semmi érzelgősség, semmi elnézés! Bűnhődjön aki lázadozni mer! Ismét csattantak a csizmasarkak, aztán egy, kettő ... egy, kettő ... ütemesen eldobogtak a csendőrök. Egy, kettő... egy, kettő ... Halkultak a lépések, aztán elhaltak a homokban. A főszolgabíró sokáig nem mozdult. Arca méginkább eltorzult. Halkan, csak úgy önmagának dünnyögött, miközben a ringó gabonatáblákra gondolt. — Csak sztrájkoljatok! Majd elválik, hogy ki lesz az erősebb... * * * EJ ULLÄMZÖ, ringó gabonatáb- la. Ameddig a szem ellát, végtelen aranysárga tenger. A kalászosok között piros pipacs virít, kék búzavirág bújik meg szemérmesen, a bársonyos szirmok fölé kövér kalászok hajolnak le simogatóan. A tábla szélén embercsoport Bar- náraégett férfiak, színesruhás asz- szonyok, fejükön megfakult kendők. Aratók! Nem lángol fel azonban a munka heve; mozdulatlan, komor az egész csoport. Pihen, a kasza, nem lendítik előre a kemény férfiizmok, a fű között heverve veri vissza a penge a nap sugarait. Hiába hajlonga- nak csábítóan a dússzemű kalászok, hiába perdülnek alá lassan a kövér szemek. Sajnálkozók a pillantások, de az izmokat dac, kemény elszántság fékezi. Ott ül a métyrőlfakadt kiáltás a néma ajkakon: Elég! Fiatal, fehérruhás intéző szaladgál a dűlőúton. — Emberek, térjenek eszükre... A kenyeret dobják el maguktól, a mindennapit ... A gróf úr talán megbocsát, még nem késő ... Áll janak neki a munkának. Verejtékezik, a fényes csöppök végigcsordulnak arcán, bebújnak a gallérja mögé. Kétségbeesetten, elfojtott haraggal néz a komor csoportra. Távol áll tőlük, mert fél. Tudja, hogy nem bántják, mégis fél, úgy nézi, hogy veszedelem gyülekezik a néma sziget körül. Félszemével a hűs eperfa alatt ácsorgó hin,tóra les, aztán tovább folytatja: — Emberek, a gróf úr csak egy órát adott, és ... Elnyelte a mondat végét. Tekintete a faíu Jetői kanyargó dűíőútra tapadt. Arra nézett mindenki. Csendőrök! Méltóságteljesen, lassú léptekkel közeledtek! Megmozdult a csoport, halk moraj futott végig rajta, aztán ismét megmerevedett. A csend- őrcsizmák nyomán apró porfelhők rebbentek föl, mindig közelebb és közelebb... Vezényszó csattant, összeütődtek a bokák és félelmetes suhanással lendültek a puskák. — Emberek, folytatják a munkát, vagy nem!? Komor csönd telepedett az útra. A kalászok is ntóratha abbahagyták voh na a játékos mozgást. Fekete felhők gomolyogtak elő a templomtorony mögül és szétterültek az égen, mohón nyelve a nap sugárzáporát. — Egy, kettő! Megfogni azt a kaszát, és gyerünk! Idős férfi lépett előre. Fehér volt a haja, arcára ezernyi ráncot barázdált az élet. Görnyedt a háta, kalapját is a kezében szorongatta, de hangja nem volt alázatos. — Nem vagyunk mi rosszak, uram. csak a jussunkat kívánjuk. Azt akarják, hogy az aratás mellett még 'azt a nagy tábla lucernát is lekaszáljuk. Nem tehetjük, uram, nincs bent az aratási szerződésben sem ... Alig keresünk másképpen is annyit, hogy a mindennapi szűkösen meglegyen, öreg, gyerek várja tőlünk a falatot... Akármit csinálnak, ha agyonvernek is ’bennünket, nem tesszük, nem vétünk magunk ellen... Valaki fölkiáltatt a tömegben, aztán egymásután szállt a panasz, a keserves káromkodással vegyített ki- fakadás.:. — Tavaly is bee sánták bennünket ... — Nem akarunk éhemhalmd ... — Fizessék meg, ami megjár! A csendőrök elvesztették türelmüket. Föllendültek a puskák, halált hozó csövek tátongtak a riadt emberekre. Néhány asszony elsikoltotla magát, a gyerekek sírni kezdtek, de a férfiak bátran, e3őrefeszült nyakkal néztek a fegyverekre. Kemény kezek ragadták meg az elöláliókat. Hamarosan tizenötöt fél- reáltítottak, a többieket pedig puskatus kergette szét. Néhány perc alatt kiürült az útszakasz, csak távolról villantak meg a színes kendők. Leghátul 15 férfi ment zárt sorban, fegyverektől övezve. Csillogtak a szuronyok, s vidáman, játékosan repdestek a kakastollak az éledő szellőtől. * * * A HÄCSI ISKOLA épületében néma csönd uralkodott. Haider János tanácselnök befejezte megemlékezését. Néhány pülamatig der- medten ülitek az emberek, rájuk nehezedett a hallottak hatása, de aztán feloldódott a varázs. A falon a .köztársasági címert bearanyozta a napsugár, a nyitott ablakon a jelen, a boldog, szabad élet fénye zúdult a szobába. ötven év telt el azóta, már csak néhányan élnek azok közül, akik ott voltak. Kübik György 65 éves, Kristbacher János is már a hetven felé jár. Vogel Mátyás a hatvanét tapossa. Mindhárman eljöttek az iskolába. Emlékeznek jól mindenre, bár akkor még csak suttyó legények, gyerekek voltak. Fiatal, nyúlánk legény fordul Ku- bik Györgyhöz. — Mi történt azután? — Azptán? — Kubik György keserűen elmosolyodott. — Zalából hoztak sommásokat. Azok arattak, mi pedig éheztünk, kegyetlenül' éheztünk egész éven át. De a példánk terjedt. Csak ebben a megyében 99 községben robbant ki sztrájk. A Kaposvári Állami Levéltár anyaga arról is beszél, hogy átterjedt Tolnába, Veszprémibe, Baranyába is ... Egy évre rá aztán ismét mi arattunk, szüksége volt ránk gróf Zichy Bélának, a földbirtokosnak. Többet nem igen mert velünk kukoricázni. Azután még évekig szállt a szó a somogyi 'dombok között, al cselédek ajkán: »Úgy kössünk szerződést, mint a hácsiak!« Befejeződött a kis .megemlékező 'ünnepség, a hácsi aratósztrájk ötvenedik évfordulójának emlékünnepe. Az embereket elkísérték a hallottak, az emlék ott zsongott körülöttük akkor is, amikor kaszájuk megcsillant a gabonatáblák szélén. Most is úgy hullámzik a kalásztenger, mint ötven évvel ezelőtt, de most nekik érnek a szemek, mosoly ül az aratók arcán. Lelkes munkavágy feszíti az izmokat, mert tudják a hácsi dolgozók, hogy nékik sül kenyér a gabonából és nem tér vissza soha a kakastollas, főszolgabírós, grófi világ! Dezső János.
