Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1955-07-10 / 161. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap. 1955. július 10. A falu összefogása nagy erőt hozott létre . . . Egy este a* új élet új zászlóvivői között Gadácson TV| OST MÁR, Kovács elvtárs, *"-*■ gond nélkül vagyunk. Két hete még sokat forgolódtunk álmatlanul az ágyban. Mit tegyünk? Hogy lesz jobb? De most már ezt az életet, a termelőszövetkezetet választottuk. Addig volt nehéz, amíg alá nem írtuk a belépési nyilatkozatot. Mióta ezen túlvagyunk, még az álmunk is jobb. Pál János, egy idős parasztember mondta el a Gadács községben tartott gyűlésen, július 8-án este, ahol a gadácsi termelőszövetkezet új tagjai gyűltek össze, hogy a termelő- szövetkezet vezetőivel és a Kaposvári Járási Pártbizottság első titkárával, Kovács elvtánssal megbeszéljék az új élet új feladatait, A 'gadácsi iskodateremben gyűltek össze több mint harmincán, ugyanennyi a múlt héten 'belépett család képviseletében. Meghitt a kép az iskolateremöen — bár kissé különös is egyben. Mert hiszen az iskolapadban ezúttal felnőtt emberek, barázdált arcú öregek és komoly fiatal férfiak ülnek — no meg néhány fejkendős asszony és fiatal leány is. Kovács elvtárs, a fiatal járási párttitkár is oda ül az első padra, hogy addig is, amíg a résztvevők szállingóznak a gyűlésre, beszélgessen az emberekkel. S ez méginkább hasonlatossá teszi a képet az itt szokásos hétköznapihoz, amikor az iskolában tanítás folyik. Mert még külsőségeiben is kifejezi, hogy ezek az emberek tanulnak — az új élet első lépéseit tanulják a párttól, amely itt elsősorban a járási párttitkár személyében van jelen. LSÖSORBAN — mert i csak így. Itt van a párt még sok más formában is láthatatlanul. Itt van a párt, amely gépeket küldött a falura, hogy megkönnyítse, eredményesebbé tegye a földművesek nehéz munkáját. Itt van a párt, amely a föld uraivá tette ezeket dolgozó parasztokat, akik most öntudatosan döntenek a maguk és falujuk sorsáról. S itt van például az új agronómus személyében is, akit a párt politikája szellemében küldtek ide, hogy szaktudásával segítse ezt az új termelőszövetkezeti községet a munkában. Ezzel az új mezőgazdásszal. Széphalmi Dénessel egyébként Kovács elvtárs már előbb, kint a ház előtt megismerkedett. Ott már a gyűlés előtt összegyűlt sok ember, amint híre ment, hogy itt van a járási párttitkár. Tulajdonképpen rosszul mondom : a legtöbb ember nem is a j á- rási pártbizottság titkárával beszélgetni jött korábban az iskola elé. Személy szerint Kovács elvtárssal akartak találkozni. Vele, személyes ismerősükkel, mert azt hiszem, nincs olyan ember a gyűlésen, aki ne ismerné, akivel ne beszélgetett volna már az elmúlt hetekben, vagy régebben is azalatt, a bő egy esztendő alatt, mióta Pestről saját kérésére ide került a járási pártbizottság élére. De, hogy egymásba ne öitsük szót, térjünk vissza a gyűlésre. A meghitt beszélgetésnek vége szakadt, mert már együtt vannak az új tsz-tagok. Most előbb az új mezőgazdász, Széphalmi elvtárs beszél terveiről, illetve először is két, saját életéből vett történetet mond el, amelyeknek az a lényege, hogy bár ő egyetemen végzett, mégis kevésnek tartja a tudásét, mert csak nyolc éves gyakorlati tapasztalata van. Csak úgy fog jól boldogulná, ha mindenkinek a véleménye, tapasztalata érvényesül a gazdálkodásban. Azt kéri, mondják el majd, ha valamit másképp szeretnének, mint ő, segítsenek neki — ha százötvenen egy véleményen leszünk, akkor nem lesz hiba — mondja. Ezután terveiről beszél — mert mint mondja, a pénz a földön hever, csak le kell hajolni érte. p RDEMES MEGFIGYELNI hallgatók arcát, amikor a a szép tervek sorát mondja el. Látnivaló, hogy sokan most ébrednek rá, mire lesz képes ez az új erő, mely szinte az egész falu összefogásából keletkezett. Öröm és csodálkozás, hi- tetlenkedés és tettvágy látszik az arcokon. Széphalmi elvtárs .gyorsan sorolja teendőket, ötszáz köbméteres siló- gödör meg jónéhány gazdasági épület emeléséről beszél — Szeparálni fogjuk a tejet, mi dolgozzuk fel. A fölözött tejjel olyan disznókat nevelünk. hogy még! Több szarvasmarha kell a tej miatt is, meg azért is, mert kevés a trágya, soványak a földek. Építünk nagy tehénistóMót, baromfinevelőt, kétszáz férőhelyes hizlaldát. Lesz mesteremberünk is sok. Minek kell például szabóhoz, kocsigyártóhoz a szomszéd községbe menni? Hívunk ide iparost — kocsit is gyártunk annyit, hogy eladásra is jusson. Persze, úgy keld kalkulálni, hogy haszon legyen be- őle a közös pénztárba. A sok szép tervet figyelemmel, tágranyílt szemmel és látható örömmel hallgatják tehát. ZUTÁN Kovács elvtárs, a já- rási titkár beszél, először is arról: büszké ő is, a párt is Gadács- ra — mert ez az idén Somogy megye első termelőszövetkezeti községe. De nemcsak azért örül, mert Gadács az első község. Akkor is örülne, ha nem az első lenne, azért, mert az egész fa’u összefogása igen nagy erőt hozott létre. Nagyon jól boldogulhatnak a gadács tek a jövőben. Ugyanarról beszól tehát Kovács elvtárs is, amiről az imént Széphalmi elvtárs, a mezőgazdász, de másként. Nem a terveket sorolja, hanem azt magyarázza: miért jutnak többre, sokkal többre, miért valósulhatnak meg a merész álmok. — Itt van a három Nemecz-testvér példája, ök azért lettek a falunak talán a legjobb gazdái, mert . összefogtak, segítették egymást. Hát mennyivel több az, ha most az egész falu összefog? Most már nem lehet kétkedést találni az arcokon. Látható: most már fnlndenkd hisz -i, hogy csakugyan lesz szeparátor is, meg beton silógödör is, új istálló és hizlalda is, mert lesz hozzá erő — új erő, az összefogásé. Hosszú lenne sorról sorra el m an dani, miről beszélt még Kovács elv- társ, de néhány dolgot röviden meg kell említenünk, mert azt vette sorra, amire választ vártak. Nagyon érdekes és meglepő volt például az idegen szemlélőnek, hogy milyen gonddal magyarázta: takarítsanak be előbb maguk, egyénileg. A terméssel rendelkezhetnek szabadon, csak a beadást kell teljesíteniük. Az idei jövedelemadót viszont az állam felfüggeszti, csakúgy, mint az esetleg régebben kilépettek és most visszalépők tartozását. iy| IÉRT KELLETT valósággal rá- beszélni az újdonsült termelőszövetkezeti tagokat arra, hogy maguk termését maguknak takarítják be. Azért, mert előbb, a kapu előtti beszélgetéskor kiderült, hogy mit jelent Pál Jánosnak az a mondata, -amivel ezt az írást -kezdtük: — Most már gond nélkül vagyunk. — Az új tagok szívvel-'lélekkel a termelőszövetkezet mellett vannak — $ legjobban szeretnének máris közösen dolgozni. Rá kell tehát beszélni őket arra, hogy még egyénileg takarítsák -be a termést. S ez megmutatja, mennyire saját szívük szerint léptek a termelőszövetkezetbe. Persze, ne gondolja senki, hogy ezek az emberek néhány héttel ezelőtt alig várták már, hogy termelő- szövetkezetbe léphessenek, hogy netalán úgy .kellett őket visszatartani. Nem. A gadácsi új belépők semmiben sem különböztek más egyénileg dolgozó parasztoktól. Most, amikor Kovács elvtárs javaslatára három új tagot küldenek maguk közül vezetőségbe, hogy a zárszámadásig, az új vezetőség megválasztásáig képviseletük legyen a vezetésben, az újonnan választott vezetők egyike egy König nevű idősebb parasztember. Mi van ebben meglepő? Csak az, hogy ez a König néhány hete még únyolta, szidta a termelőszövetkezetet, amikor Kovács elvtárs beszélgetett vele. Csakhogy azóta — megismerte jobban. És ez nagy változást hozott. Mert ki -tudta például azelőtt az egyéni parasztok között, hogy a mindössze néhány éve működő gadácsi termelőszövetkezet minden tagjára harmincezer forint közös vagyon jut? Ki tudta, hogy ötven forint lesz az idén -legalább a munkaegység értéke — s tavaly is jóval harminc felett volt. De megtudták, megismerték mindezt és -még sok mást a termelőszövetkezet életéről és a közös élet rendjéről, szabályairól — mert -gondoskodtak erről a népnevelők. És Kőniig most a termelőszövetkezet egyik hangadó ellenzőjéből a szövetkezet egyik vezető tagja AZ ÜLÉS FOLYIK TOVÁBB. Kovács e'vtárs beszél. és mond 's sok szépet, kellemesen si- moga-tót a tenrne’öszövetkezet.i tagoknak a szép jövőről, ami reájuk vár. De mond mást is. Például meg- rnondia: szépek a mezőgazdász tervei. de »túl hevesek«. Kocsit azért mégse gyártsanak eladásra. Maradi-arak csak a földön, mert ez a parasztember helve, ne építsenek légvárakat. A termelőszövetkezet haszna, jövedelme a mezőgazdaságból ■eredjen. A tejet szeparálni, az helyes. Istállót is kell építeni. De épn -ozért: az e'ső -ne a szabó, a kocsi- gyártó legyen, hanem a kőműves és az ács. így lehet olcsón felhúzni a zükséges gazdasági énületeket. No m-« rendbehozni. kics;nosítani a -lakóházakat — mert egy termelőszövetkezeti község vezetői, tagjai az! megérdemlik, azt is megkívánhatják. hogy szép -legyen a községük. A mesteremberek arra keltenek, nehogy eladósodjon a termelőszövetkezet. Válaszol másnak is. a vitás kérdésekre. így pé’dául Pál János megemlíti: 1949-ben. amikor 6 már termelőszövetkezeti tag volt, csak egy évre rá kilépett, adósa maradt a termelőszövetkezet a vetőmaggal Most pedig úgy tudja, vetőmagot is kell beadnia. Engedjék ezt, él neki, a régi dologra való tekintettel. És Kovács eh-társ válaszolt. Nem Pál János száj-aíze szerint talán, de igazságosan. Megmondja: az állam fátvolt borít a múltra, felfüggeszti az új belépők tartozásait — hát borítson Pál János is fátylat arra a régi hatéves dc-’cgra. Ne feted je: ő is részesévé vélik a termelőszövetkezet közös vagyonának, ami a hat esztendő alatt nagyon sckat fejlődött. Ezt a többiek munkája teremtette -meg — ne kívánja hát, hogy most még -a vetőmagot is ők adják áz ál/tala behozott földbe. Hiszen vetni akikor is keltett volna, ha nem lépett volna be. S Pál megérti, méltányolja és elfogadja ezeket az igazságokat. Kovács elvtárs pedig ezzel kapcsolatban arról is beszel: hallotta, hogy sokan járnak mostanában a kaposvári vásárra. Talán él akarják adni most a jószágo-t, amit a termelőszövetkezetbe kellene vinni? Ha így van, ez, nem helyes, de nem is okos dolog. Olyan jó vásárt, mint amit akkor csinálnak, ha az alapszabály szerint a termelőszövetkezetnek adják be a jószágot, sobse csinálhatnak másutt, mert eladják a jószágot, meg is kapják az árának a háromnegyed részét, de mégis az övék marad, nekik hajt majd hasznot. T ÁTHATJUK. Kovács elvtárs ■*-J nem kerülte meg az úgynevezett »-kényes« kérdéseket. Úgy beszélt, mint a tanító -tanítványaival — mert a párt szavát, igazságát közvetítette. S mindenki megértette ezt. A paraszti kezek nem szoktak a tapshoz — de mégis -hangosan, nagyon hangosan szólt a taps a felszólalás végén. Azt fejezte ki, szavak nélkül is: érezzük, jó útra vezetett a párt és mellettünk is áll, komolyan, őszintén, felelősségteljesen, szeretettel... Lénárt Gábor Megyénk gabonatermelőinek hazafias kötelessége az ország kenyerének biztosítása A Minisztertanács legújabb rendeleté szabályozza a kenyérgabona állami felvásárlását. Ez a minisztertanácsi rendelet előírja, hogy az egyéni termelők, a termelőszövetkezeti csoportok s a tsz-ek kötelesek átadni az államnak kenyérgabcnafelesle- gük egy részét. Az -államnak átadandó gabonafelesleg' mennyiségét termelőnként az illetékes helyi tanács végrehajtóbizottsága állapítja meg. A gabonafelesleg egy részét a termelőknek értékesítési szerződés alapján kell átadni az áliamnak, amiért jelentős kedvezmények illetik meg őket. A -határozat szerint akkor kaphatja meg egy-egy község a szabadpiaci értékesítés jogát, ha előzőleg teljesítette kötelező gabona- ibeadási és kenyérgabona-felvásárlási kötelezettségét is. Célunk: a bőséges kenyér- és lisztellátás biztosítása, a spekuláció letörése Miért vált szükségessé a Minisztertanács említett rendeletének a kiadása? Ebben a rendeletben is pártunknak és kormányunknak az a törekvése jut kifejezésre, hogy szervezetten biztosítsa egész dolgozó népünk bőséges kenyér- és lisztellátását, mégpedig hazai termésből. Tudvalévő dolog, hogy hazánk korábban jó gabonatermelő ország volt. s a gabonatermés egy részét külföldre szállította. Ebben az évben viszont jelentős mennyiségű gabonát kellett külföldről behoznunk népünk ezévi kenyérszükséglete fedezésére. Ezt pedig nagy méri ékben az a tény okozta, hogy országszerte elburjánzott a ga-bonaspekuláció, s egyes lelkiismeretlen elemek, főleg az osztály ellenség elpocsékolta a ke- nyémekvaló egy részét. A Somogyi Néplap is közölt korábban cikket, hogy Reisinger Mátyás lutlai kulák ■búzát etetett állataival. Az egész falu s egész megyénk dolgozó népe méltán háborodott fel ezen az aljas cselekedeten, s minden becsületes ember igazságérzete megköveteli, hogy a Minisztertanács legutóbbi határozatát végrehajtva véget- vessünk a gabonaspekulációnak, s elejét vegyük a kenyérmag el- pocsékolásának. Dolgozó népünk legfontosabb tápláléka a kenyér. Találóan nevezte el a dolgozó parasztság a búzát életnek, s ez a kifejezés is mutatja, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani népünk kenyér- és lisztellátásának zavartalan biztosítására. Csák fokozza a most megjelent minisztertanácsi rendelet jelentőségét az a tény, hogy megyénk dolgozó parasztságának egyrésze az elmúlt ősszel nem teljesítette kenyérgabona vetéstervét. Kétszeresen indokolt tehát, hogy a napjainkban beérő kenyérmagnak minden szemét szemmel kisérjük, hogy a kenyérgabomafelesi eg biztos helyre, az állam raktáraiba kerüljön, ezáltal megfelelő állami készlettel rendelkezzünk, ami el enged- hetetten feltétele népünk bőséges kenyérellátásának . Községi tanácsainknak, körültekintően kell elvégezniük az államnak beadandó kemyérgabomafeSesleg megállapítását. Az új gabonából elsősorban biztosítani kell — a termelőnél kell hagyni — a vetőmagszükségletet: holdanként 110 kg búzát, vagy 100 kg rozsot. Ezt követi a kötelező kenyérgabenabeadós, majd a háztartási szükséglet fedezésére minden 10 éven aluli családtag részére 180' kiló, 10 éven felüliek részére pedig 220 kg kenyérgabonát kell a termelőinél biztosítaná, ha a családtagok a termelővel közös háztartásban élnek. Csak az ezután fennmaradó kenyérgabonafelesleg egy részét írhatják elő a tanáé ' k kötelező állami felvásárlásra. A többi gabcmaielesiegével természetesen a termelő teljesen szabadon rendelkezik, azt eladhatja a szabadpiacon, ha a község megkapta a szabadpiaci értékesítési jogát. Nemcsak kötelessége, hanem a legsajátabb érdeke is minden termelőnek gabonafeleslegeik: egy részét átadni az államnak. A búza mázsájáért államunk 240 forintét fizet, a rozsot pedig mázsánként 220 forintért veszi meg a termelőktől. Ezen túlmenően minden mázsa kenyérgabona után 20 kiló korpajuttatásban részesül a termelő, amelyet állami áron, azaz 150 forintért kap mázsámként. Emeúett 30 forintos áremgedményű műtrágya- juttatás illeti meg az egyéni gazdákat. vagy ped!g kedvezményes áron mélyszántást igényelhetnek a gépállomástól. Ha ezeket az árengedményes juttatásokat nem veszi igényibe, akkor minden mázsa beadott gabona után korpajuttatás helyétt még 20 forintos, illetve a műtragva vagy mélyszántás helyett további 20 forintos érkiegészítést kapnak. Az a termelő tehát, aki sem a korpa, sem a műtrágya .sem a gépi szántás kedvezményeiben nem kíván részesülni, az 280 forintot kap az államnak eladott búzájáért. Az új rendelet tehát a legmesszebbmenőkig figyelembe vette a becsülete«' parasztemberek érdekeit, s lehetőséget biztosít számukra, hogy i° éren értékesíthessék, az államnak adhassák át felesleges kenyérgabonájukat. A termelőszövetkezetek az említetteken kívül további kedvezményekben részesülnek: 35 forintos árengedménnyel vásárolhatnák műtrágyát, a műtrágyajuttatás vagy a mélyszántás helyett pedig szabad választások szerint állami fogyasztói áron építőanyagot kaphatnak. Falusi kommiinistámkion a sort hogy felvilágosító szóval, elsősorban pedig saját példamutatásukkal küzdjenek a Minisztertanács említett rendeletének maradéktalan végrehajtásáért, Magyarázzák meg a rendelet minden 'betűjét minden egyes dolgozó parasztnak, s mint már oly sok esetben, úgy most se fukarkodjanak a felvilágosító szóval, s határozottan lépjenek fel az ellenségnek minden- olyan próbálkozásával szemben, amely a dolgozó parasztokat félre akarná vezetni, vagy a nép államának törvényeivel szembe akarná őket állítani. Községi tanácsaink és begyűjtési dolgozóink is kövessenek el minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy megyénk, mint az ország egyik gabonatermelő megyéje, bőséges kenyeret juttasson az ország asztalára. Szólnunk kell a csépiőgép-eiLlenőrök- rőí, a cséplőmunkacsapatok tagjairól, akiknek éberségén nagymértekben áll a Minisztertanács legutóbbi rendeletének végrehajtása. Fogion hát össze megyénk falvainak dolgozó népe, s ki-ki a maga munkaterületén harcoljon azért, hogy »az étet magja« ne kerülhessen _ a spekulánsok kezébe, hanem kenyérré váljon dolgozó népünk asztalám Ezt várja tőlünk, somogyi 'kommunistáktól, dolgozó parasztoktól, termelőszövetkezeti tagoktól, tanácsi és begyűjtési dolgozóktól az ország. Minden balatonszentgyörgyi dolgozd paraszt a hazának adja az első gabonát A Balatonszentgyörgyi Községi Tanács elnöke örömmel jelentette szerkesztőségünknek. hegy községükben 'befejeződött az őszi árpa cséplése és a dolgozó parasztok megkezdték a búza és a rozs aratását. A gazdák kötelességtudóan az első őszi árpát mindjárt a cséplőgéptől az állam raktárába vitték. A község 95 szazaikra teljesítette ösziárpa-toeadási kötelezettségét. 236 holdnyi rozsukból már 175 holdat learattak. A gazdák elhatározták, hogy ha kedvez az idő, ma is aratnak, így hétfőn már a rozs aratásával is végeznének.
