Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-05 / 156. szám

Kedd, 1955. július 5. SOMOGYI NÉPLAP 3 Tanácsaink és állami gazdasági vezetőink támogassák a nyári kultúragitációs munkát Június 29-éni a MEDOSZ Somogy megyei bizottsága értekezletté hívta össze a hatáskörébe tartozó kuttúrfélelősöket. A megjelenés fon­tosságára külön felhívták a meghí- vottak figyelmét. Több mint 20 kulturost vártak, azonban tíznél is kevesebben jelen­tek meg. Akik megjelentek, azoknak is csaknem fele 'bérelszámoló vagy pénztáros volt, tehát nem kulfúrvo- nalon, hanem egyebütt dolgoznak. A kultúr-nevelőmunka gazdasági meg­alapozásáról, illetve pénzügyi átszer­vezéséről lévén szó, ez^tal hasznos volt a megjelentek ga^rasági, pénz­ügyi jártassága. De vajon azért küld­ték volna az állami gazdaságok ép­pen őket, mert tudták, hogy ilyen természetű lesz az értekezlet tár­gya? Nem! Hiszen nem értesültek -előre, hogy miről le?z szó az érte­kezleten. Azért esett rájuk a választás, mert kéznél voltak, esetleg épp ők voltak azok, akiket pillanat­nyilag nélkülözni tudtak, vagy talán egyéb elintéznivalójuk is volt a városban. Hogy mennyire nem tekintik né­mely állami gazdaságban fontos fel­adatnak a kultúrmunka fejlesztését, arra álljon itt a Lengyeltóti Állami Gazdaság példája. Amikor a gazda­ság igazgatóságához megérkezett a meghívó, Izsák Évát, az egyik bér­elszámolót jelölték ki az értekezle­ten való részvételre. Izsák Éva erre azt gondolta, hogy a továbbiakban őt bízzák meg a kuitúrfelelősi teen­dők ellátásával. Ezt azonban nem közölték vele, tehát ő csak gondol­hatja. sejtheti, hogy erre a posztra állítják. A »'leváltott« kultúrfelelős- nek sem adták tudtára, hogy papíron őt szerepeltetik kulturosként. Ilyen körülmények között nem lehet cso­dálkozni azon, hogy a Lengyeltóti Állami Gazdaságban nincs sem 'tánc-, sem színjátszócsoport, nincs kultúráiét. Megnyilvánul a kultúrmunka le­becsülése egyes községi tanácsok­nál is. A tanácsok rendelkeznek bizonyos összegű kulturális célokat szolgáló gazdasági alappal. Több helyen jog­talanul ezt nem kulturális szükség­let fedezésére használják fel. A Ba­latonuláriái Községi Tanács titkára, Novak József önhatalmúan felesle­gesen 500 forint ára tűzifát vásá­rolt, 300 forintot pedig egyéb kiadá­sok fedezésére használt fel a kultu­rális célokat szolgáló összegből. Má­sutt pedig főleg a sportalap részére vonnak el kisebb-nagyobb összegeket a kulturális hitelkeretből. Az elmúlt években a Lengyeltóti Állami Gaz­daság sportkörének is többízben eb­ből a keretből juttattak teljesen sza­bálytalanul. Miből fakadnak ezek a szabályta­lanságok? Abból, hegy sok helyen lebecsülik a kultúr-nevelőmunka fontosságát. Egyes íanácsvezetők és gazdasá­gi vezetők még mindig nem lát­ják tisztán, milyen nagy segít­séget jelenthet a jól szervezett kultúrmunka a termelés növelé­sében, a soronlévő feladatok sikeres megoldásában. A népművelési szervekre vár a fel­adat, hogy elsősorban a vezetőposz- ten álló elvtársakkal ennek fontossá­gát megismertessék. A kuitúríeielősök is tegyenek meg A SZOT titkárságának határozata értelmében most és a közeljövőben tartják az üzemekben a szocialista munkaverseny nyüvános seregszem­léit. Ez alkalommal a szakszerveze­tek, a minisztériumok és a DISZ ve­zető szerveinek képviselői megvizs­gálják az 1955. évre szóló vállalások teljesítését s a Minisztertanács és a SZOT elnökségének a szocialista munkaverseny néhány szervezési el­vének módosításáról és a munkaver­Megyénk valamennyi járásában augusztus 20-ig bezárólag mezőgaz­dasági kiállításokat rendeznek, ame­lyeken a rendező község környékéről a termelőszövetkezetek, állami gaz­daságok és egyénileg dolgozó parasz­tok bemutatj ált a növénytermelésben és állattenyésztésben elért kimagasló eredményeiket. Ezeken a kiállításo­kon válogatják ki .azokat a termé­mindent, hogy szorossá váljon kap­csolatuk a népművelési szervekkel. A bélatelepi üdülőknek csaknem két hónapja van már közös kultúrfelelő- sük, azonban még a mai napig sem sikerült a Fcnyódi Járási Tanács népművelési csoportjának kapcsola­tot teremteni vele. Hogyan végezhet jó munkát, hogyan szolgálja a kul­turális ügyeket az üdülők kulturosa, ha nem működik össze a járási ta­nács illetékes szerveivel? Helyesen tenné, ha az ország távoli vidékei­ről idejövő üdülő dolgozókat hozzá­segítené, hogy megismerkedjenek Somogy népi művészetével, táncai­val, dalaival, s ehhez a népművelési csoport segítségét is kémé. Mind a kuítúrmunkásoknak, mind pedig a tanácsok, állami szektorok vezetőinek segíteniük kell a nyári kultúrmiunkát. Egy percre sem álL hat meg a kultúragitáció; ellenkező­leg: minden erővel arra kell töre­kedni, hogy a nyári nagy mezőgaz­dasági munkák idején kultúrcsoport- jaink minél hathatósabban vegyék ki részüket az aratás, csépié®, be­adás sikeréért folyó nagy harcból. Sz. I. seny rendszeréről szóló határozatá­nak végrehajtását. A nyilvános szemle célja, hogy az ellenőrzés alkalmával felszínre ke­rülő jó tapasztalatok elterjesztéséhez és a hibák kijavításához közvetlenül adjanak segítséget az üzemek veze­tőinek. Az ellenőrzés befejezése után a vizsgálat tapasztalatairól munkás- gyűlésen, aktívaértekezleteken vagy termelési értekezleten számolnak be az üzem dolgozóinak. nyékét és állatokat, amelyek az or­szágos kiállításra kerülnek. Az első ilyen kiállítást július 31-én Igáiban és Nagyatádon tartják meg. Utána következő vasárnap, augusztus 7-én Barcson, Tabcn és Kadarkúton rendeznek kiállítást, augusztus 14-én Böhönyén, Lengyeltótiban, augusz­tus 20-án Siófokon és Csurgón ren­deznek kiállítást. Az üzemek éves vállalásai teljesítésének ellenőrzése Mezőgazdasági kiállításokat rendeznek a nyáron nagyobb községeinkben ÉRDEMES Y OLT-E? TH ULSÄGOSAN SÍKOS az a Lej- ■*' tő, amely eljuttatja az em­bert a züllés mocsarába. ' Az élet egyik igazsága, hogy előbb vagy utóbb, de felelnünk kell az elköve­tett tetteinkért magunk, családunk és a közösség előtt. Ha jól végeztük munkánkat, jót várhatunk, de ha fe­lelőtlenül, közömbösen — az embe­reit megvetését váltjuk ki. Egy ("ri­te életútja akkor szép, ha az nap­iról napra gazdagabb, fokról fokra legyőzve a felmerülő akadály >kat. tud haladni egyenesen, határozottan, mindig felfelé. Sokszor tesz próbára bennünket az élet, s akik kiállják ezt a próbát, részük a megbecsült ember jussa lesz, de akik könnyel­műen meghátrálnak, kiesnek a har­cosok soraiból — szinte nemlétezők­ké válnak. Ezt bizonyítja Baricsa Ferenc miklósi tanácselnök pé’dája is. Baricsa Ferencet amikor Miklósiba került, nem igen ismerték az em­berek, de bíztak benne és segítettek neki. Kapott családi házat, otthont, munkájában pedig segítségére volt a tanács, a község párttitkára. Segí­tették tanáccsal, jóakarattal, hogy ismerje meg a falu problémáit, a fa­lu életét s azokat az embereket, akik bizalmukba fogadták. Egy ideig nem is volt semmi baj — szépen haladt a munka. Egyszer azonban jöttek a próbák, a kísértések, még végül Ba­ricsa Ferenc áldozata lett saját könnyelműségének, káros szenvedé­lyeinek. Az első botlás akkor történt, ami­kor múlt év karácsonyán, »megfe­ledkezve« magáról, túl sok bort fo­gyasztott, és a község dolgozóinak szemeláttára ott feküdt a hóban a borbélyüzlet előtt. A Járási Tanács tudomást szerezve a dologról, figyel­meztette az elnökölt, mire ő megígér­te, hogy többé nem iszik. 'De aztán jött a felejtés, s a bor várta áldoza­tát — sajnos nem hiába. Szinte min­den nap vendége volt az italboltnak, ahol naponta 25—30 forintot költött el_ Természetes, hogy fizetésére szüksége volt a családnak, s neki kölcsönhöz kellett folyamodnia. Me­gint beszélni kezdtek róla a dolgo­zók. 1955. március 21-én ismét be­hívatták a Járási Tanácshoz, hogy legyen jelen a gamási tanácsét a ók fegyelmi tárgyalásán, és okuljon, ta­nuljon belőle. Sajnos azonban, Baricsa nem sok tanulságot vont va a maga részére. Az ivótársak — akikkel közben meg­ismerkedett — hívrák, s 5 nem tu­dott ellenállni a csábításnak. jpOLYT A BOR, és ment az élet tovább - rossz kerékvá­gásban. Az ital rendszerint másnap is éreztette hatását, az elnök másna­pos hangulatában ingerülten, egyre durvábban fogadta a tanácsért, se­gítségért hozzáforduló dolgozókat. Mindegy volt, hogy tsz-tag-e az ille­tő, vagy 'becsületes1 egyéni gazda, röviden kiutasította őket az irodá­ból. Ilyen volt Kara Ferenc tsz-tag esete is... Baricsa megfeledkezett arról, hogy párttag, akinek elsődle­ges feladata a mindenkori példamu­tatás. Amikor már több ízben szembehe­lyezkedett magatartásával és indoko­latlan intézkedéseivel a községi alap- szervezettel, a Járási Pártbizottság fegyelmi úton kizárta a pártból. Még ekkor sem jött észre Baricsa Ferenc. A visszaélések nemcsak hi­vatali, hanem magánéleti vonatko­zásban is egyre gyakrabbakká vál­tak. Számtalan példát említhetnénk, hogyan károsította meg az államot, csapta be a községi, valamint a ta­nácsnál dolgozó embereket. Csak fu­tólag említve, amiről a község ' la­kéi úton-útfélen beszélnek: a »köl­csön« krumpli, »kölcsön« motorke­rékpár, a legeltetési bizottság gyap- j újának ára, a kultúrháznál lévő tűzi­fa elszállítása és így tovább. Mind­ezek odáig juttatták, hogy jelenleg mintegy 3000 forint adósság nyomja a vállát. Baricsa Ferenc elismeri, hogy sú­lyos hibákat követett ei. S most. amikor számot kell adná, felelnie kell cselekedeteiért, gondolkodóba esik: érdemes volt-e a pillanatnyi haszontalan élvezetekkel aláásni be­csületét, s lejáratni a tanács megala­pozott 'tekintélyét is? Bizonyára nem. Nem volt érdemes megcsalni, becsapni a dolgozókat, nem volt ér­demes elszakadni a párttól sem, amely mindig segítette, amíg 'becsü­letes volt. De az élet egy másik igaz­sága, hegy a tények — tények ma­radnak, s a megtörténteken nem le­het változtatni. Segíteni csak telje­sen új alapokon továbbinduló élet­tel, becsületes munkával lehet. Ter­mészetesen nem eddigi munkahe­lyén. J ANÄCSELNÖKEINK tanulja­nak Barjcsa példájából. Ta­nulják meg belőle azt, hogy az egyé­ni érdeket nem lehet, nem szabadi a közösség érdeke fölé helyezni, s a dolgozók bizalma kötelezettséget je­lent: tanulják meg azt is, hogy a becsületes, szorgalmas, helytálló munkát értékeli, jutalmazza és meg­becsüli a dolgozó nép, de könyörtele­nül igazságot szolgáltat a kártevők, a haszontalan élősdiék fölött. W. J. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS & A pártbizottságok és pártvezetőségek felelőssége a párttagság összetételének alakulásáért, a párttagság neveléséért A Központi Vezetőség márciusi ha­tározata leleplezte és szétzúzta azo­kat a jobboldali, an timar x ista néze­teket, amelyek elferdítették a párt helyes politikáját. Nem elegendő csupán elméletileg és politikailag szétzúzni a jobboldali nézeteket, ha­nem következetesen fel kell számol­nunk minden ebből fakadó helyte­len gyakorlatot is. Ezen mérhető le, hogy mit tesznek a pártszervezetek, a kommunisták a márciusi határozat megvalósításáért. Pártunk Központi Vezetősége meg­állapította, hogy pártbizottságaink és pártszervezeteink nem fordítottak megfelelő gondot' a párttagság ösz- szetételének alakulására és a párt­tagság növelésére. Pártbizottságaink és pártszervezeteink elmulasztották, hogy alaposan elemezzék pártunk növekedését és összetéte’ét és gya­korlati intézkedésekkel növeljék pár­tunk szervezeti erejét. A párt összetétele nagyrészt meghatározza a párt egybefor- rottságát, fegyelmének, tudatossá­gát. Jelentősége igen nagy a párthatározatok végrehajtásáért folyó harcban. A párttagság összetételére vonatkozó kérdésnek két oldala van. Egyrészt az, hogy kit, hogyan, milyen feltéte­lekkel veszünk fel a pártba; más­részt az, hogyan alakít ki a párt a kommunistákból szilárd, összeforrott kollektívákat, amelyek teljesíteni tudják a párt által kitűzött felada­tokat és vezetni tudják a tömegeket. Ezek a párttagságra vo­natkozó elvek azon az elméleti té­telen alapulnak, hogy a párt az osz­tály része, a munkásosztály élcsapa­ta, tudatos és szervezett csapata, a proletariátus osztály szervezetének legmagasabb formája, amelyek tük­röződnek pártunk Szervezeti Sza­bályzatában is. Éppen ezekből az elvi. tételekből fakad az a nagy követelmény és fe­lelősség, melyet pártunk támaszt pártbizottságaink és pártszerveze­teinkkel szemben a tag- és tagjelölt- felvételnél, a párt összetételének s a párttagság nevelésének területén. A párt csak akkor tudja vezetni a tömegeket, ha megfelelő tagsággal rendelkezik, ha kiválogatja és felve­szi soraiba elsősorban az ipari ter­melésben példásan helytálló, a tö­megszervezetekben, elsősorban a DISZ-ben jó munkát végző, öntuda­tos munkásokat, s a mezőgazdaság szocialista szektora kiváló dolgozóit, a példamutató egyénileg dolgozó pa­rasztok legjobbjait, valamint a szocia­lizmus építésében kitűnt legjobb ér­telmiségieket, műszakiakat stb. Pár­tunk nem törekszik a mennyiség haj- hászására, de nem zárja be kapuit az arra érdemesek előtt. Az egészséges tag- és tagjelölt- felvétel erősíti a pártot, biztosít­ja az utánpótlást a legmegfele­lőbb dolgozókból. Pártszervezeteink és pártbizottsá­gaink egy része sokszor hivatkozik arra, hogy nincs kit felvenni, mert kevesen vannak olyanok, akik meg­érdemlik a pártba való felvételt. Ez a káros nézet oda vezet, hogy az elmúlt félév során a megyében 3,5 százalékkal csökkent az üzemi mun­kások tagjelöltfelvétele, pedig a fel- szabadulási munkaverseny során szá­mos üzem nyerte el az élüzem címet. Többek között a Somogymegyei Tég­lagyári Egyesülés és mégis a hozzá tartozó téglagyárak közül egyetlen alapszervezetben sem volt tagjelölt­felvétel. Ezeket a nézeteket szét kell zúzni, mert tömegesen vannak üzemeink­ben olyan jól dolgozó munkások, akik egyenesen elvárják, hogy párt­szervezeteink észrevegyék őket, kí­sérjék figyelemmel munkájukat, is­mertessék meg velük pártunk hatá­rozatait és kérjék ki véleményüket, segítségüket. A gondos nevelőmunka megérleli bennük azt az elhatáro­zást. hogy a munkásosztály élcsapa­tának tagjai legyenek. Pártbizottságaink felelősek azért, hogy megfelelő ösztönzést adjanak az alapszervezet eknek a tag- és tagie'öltfelvétel meg­javítására. Pártbizottságaink magyarázzák meg a pártszervezeteknek, hogy pártunk sorait elsősorban az üzemekből, a termelésben kitűnt munkásokkal erő­sítsék. Pártbizottságaink, az üzemi1 alapszervezetek nagy része nem irá­nyítja kellőképpen a tagfelvételt. Megvárják, amíg valaki kéri a fel­vételét a pártba. Az egész tevékeny­ségük csak annyi, elbírálják, pedig 4 kérelmet KŰ'A^rt mi sem károsabb, mint a véletlenre bízni a párttagok felvételét s ennek legtöbbször az a következménye, hogy egyes pártszervezeteinkbe nem kívánatos elemek is beférkőznek. Nem állíthatjuk, hogy pártbizott­ságaink valamenyien elhanyagolják a pártépítés kérdését, de a pártépítés során nem mindig tartják szem előtt a legfőbb szempontot, a párt erősí­tését. A pártépítést gyakran formá­lisan végzik. Egyes pártbizottságok időnként értekezletet tartanak az üzemi pártszervezetek titkáraival és megbeszélik a pártépítés kérdéseit. Például: mint a Cukorgyár pártszer­vezete teszi. Ennek során megelé­gednek azzal, hogy formálisan meg­vitatják, milyenek a szervezetek, hány tagot vettek fel a pártba s azoknak a pártszervezeteknek, ame­lyek a tagfelvételt elmulasztják, ajánlják, hogy »szedjék össze magu­kat«. A legkevesebbet arról 'beszél­nek, hogyan kell emglni a politikai nevelőmunka színvonalát, hogyan kell foglalkozni a pártonkívüliekkel. A hibák oka tehát nem abban van, hogy nincsenek olyan jól dolgozó munkások, dolgozó parasztok, a szo­cialista építésben kitűnt értelmisé­giek, hanem abban, hogy elhanya­goltuk a párttagság növekedésének s összetételének a tanulmányozását, nem irányítottuk megfelelően alap- szervezeteink figyelmét arra, hogy a pártunk sorait elsősorban a terme­lő munkában kitűnt dolgozókkal erősítsék. Kihatott a tag- és tagjelöltfelvételi munkára pártunk helyes politikájá­nak eltorzítása is. A jobboldali el­hajlók igyekeztek lejáratni pártunk tekintélyét, kisebbíteni a pártunk útmutatásával elért hatalmas ered­ményeinket. Az agitációs és propa­gandamunkában háttérbe szorult pártunk harcainak ismertetése, a párttagság magasztos fogalmának megismertetése. Hozzájárult a hi­bákhoz az is, hogy pártszervezeteink a fokozott pártellenőrzést nem kö­tötték össze a párt szüntelen erősí­tésével, a dolgozók nevelésével. A Központi Vezetőség márciusi határo­zata felhívta a figyelmünket e hi­bákra. Gyökeres javulást azonban csak úgy tudunk elérni, ha pártbi­zottságaink, pártszervezeteink meg­javítják a pártmunka módszereit és munkájuk középpontjába állítják a dolgozók közötti fáradhatatlan, elvtársias politikai tömegmunkát. A tagjelöltfelvételi munka meg­javításában nagy szerepük van a pártcsoportoknak és a párt- bizalmiaknak. A pártbizalmiak egyik állandó fel­adata, hogy törődjenek a pártonkí- vüliek nevelésével. A csoport legte­kintélyesebb, legtapasztaltabb tagjai maguk is vállalják, hogy elvtársi sze­retettel és következetességgel foglal­koznak azokkal a pártonkívüliekkel, akik várják a kommunisták segítsé­gét. Nem kétséges, ha a pártbizalmiak megértik és átérzik felelősségüket, ha minden üzemi pártcsoport 1 hó­nap alatt csak egy tagjelöltet ajáni, akkor is kétszer annyi tagjelöltet ve­hetünk fel, mint az elmúlt évben. Pártbizottságaink, pártszerveze­teink munkáját a jövőben nemcsak azon mérjük, hogy hogyan alakulnak a termelési mutatók, hanem azon is, hogy politikai nevelőmunkájuk ho­gyan tükröződik a párt szervezeti erejének növekedésében, összetétele alakulásában. Meg kell javítani a tag- és tagje­löltfelvételt azokban az üzemekben, amelyekben a párttagok száma kü­lönösen alacsony: ahol 'hosszú idő óta nem vettek fel munkást és mű­szaki dolgozót tagjelöltnek. Nagyobb gondot kell fordítani a termelőszövetkezetekben. álla­mi gazdaságokban és gépállomá­sokon a dolgozók nevelésére, nagyobb számban kell ezeken a he­lyeken tagokat és tagjelölteket fel­venni. Emellett azonban gondot keil fordítani arra is, hogy az állampol­gári kötelezettségüket jól teljesítő, a termelő munkában élenjáró, terme­lőszövetkezettel rokonszenvező, egyé­nileg dolgozó parasztokkal is növe­kedjen a párt taglétszáma. A tag- és tagjelöltfelvétel a párt egészséges növekedésének biztosítá­sa, pártszervezeteink állandó és rendszeres munkája kell hogy le­gyen. Pártszervezeteink a tag- és tag jelöltfel vételt ne külön feladat­ként, a folyó pártmunkától elvonat­koztatva, hanem azzal szorosan ösz- szekapcsolva végezzék. Betlehem László, a Városi Párt-VB osztály- vezetője. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom