Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1955-07-03 / 155. szám
6 SOMOGYI mPLAP Vasárnap, 1955. július 3. TERMELŐSZÖVETKEZETEINK ÉLETÉBŐL SZÉPEN FEJLŐDIK A SERTÉSÁLLOMÁNY A barcsi Vörös Csillag TSZ nemcsak szép szarvasmarháival, hamem nagy sertésállományával is dicsekedhet. A Viktor-pusztán lévő sertéshizlaldában többszáz sertést hizlalnak, amelyeket szabadpiacon értékesítenek. Drávaerdőn van a hatalmas sertésíiaztató. A tiszta, fehérre meszelt kutrácákban szebbnél szebb kövér kismalacok bújnak össze. Találunk itt három és fél mázisás anyakocát is, amelynek 18—19 malaca is volt már. A sertésgondozók igen lelkiismeretesen gondozzák és etetik az állatokat, ügyelnek arra, hogy a közös állomány szépen fejlődjék. A képen a termelőszövetkezet anyakocái láthatók, amint a a drávaerdői legelőn jártatja őket gondozójuk. (A képeket Tóth László, a Magyar Fotó munkatársa készítette.) Nagy jövedelmet biztosít a barcsi Vörös Csillag TSZ tagjainak a gyönyörű állatállomány A barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet gyönyörű állatállománya évente több mint 1 millió forint jövedelmet, hoz a szövetkezet tagjainak. A szarvas- marha-, sertés- és baromfiállomány létszáma és hozama évről évre növekszik, ezzel együtt nő a tagok jövedelme is. A szövetkezet vezetői és tagjai egyik legfontosabb feladatuknak tartják az állatállomány fejlesztését. A termelőszövetkezet tehenészete és tejfeldolgozó üzeme Belesa-pusztán van. A tehenek többsége törzskönyvezett magyar vörös- és zsemlye-tarka. A fejlett zocteebn.ikai módszerek alkalmazásával, a jó takarmányozással és gondozással a tejhozam hónapról hónapra emelkedik. A tej nagyrészét a tejfeldolgozó üzemben dolgozzák fel, a vajat, túrót budapesti elárusító helyükön értékesítik. Baloldali képünk a tsz tehénáltanányát mutatja be. Silóznak a göllei Lendület TSZ-ben A göllei Lendület Termelőszövetkezet a kaposvári járás élenjáró tsz-ei közé tartozik. A szövetkezet tagjai egyetértésben, szorgalmasan dolgoznak közös gazdaságuk felvirágoztatásáért. A termelőszövetkezetnek szép állatállománya van, amelynek takarmányozására nagy gondot fordít a tagság. A tsz tagjai ésszerű gazdálkodással biztosítják állataiknak egész évre a takarmányt. A silózást már most megkezdték. A bükkömyös rozsot sással szecskázzák össze, így igen értékes silótakarmányt kapnak. Egy 70 és egy 50 köbméteres gödröt már megtöltöttek, de még az ősszel ás akarnak, silózni. A kép azt ábrázolja, amint a Fonói Gépállomás silótöltő gépével egy 50 köbméteres silógödröt töltenek meg. (A képet Vigovszky Ferenc — Magyar Fotó — készítette.) cÁ magiam éj a kotnháiii heejiiletéévt TfOLDOG ÉRZÉS költözött Fe- kete Márton szívébe, amikor a kormánykerék mögé ült, s útnak indult gépóriásával a kenyércsata mezejére. Szeme parázslóit az izgalomtól, arcára rózsákat rajzolt az öröm pírja. Tavaly kóstolt bele a kombájnos életbe, amikor rövid időre egy másik kombájnost helyettesített. Azóta élt benne a vágy, hogy ő is kombájnos lehessen. Ez a vágya most teljesült. Ettől volt olyan jókedvű. Vígan dudorászott, bár aligha hallhatta saját hangját, úgy »dorombalt« alatta a hatalmas »jószág«. Nagyon hosszúnak tűnt neki az út. Pedig már a mezőn szereteti volna lenni. — Hogy örülnek majd a tsz-esek, ha meglátják a gépet! — gondolta büszke bizakodással. Majd hirtelen elkomorodott. — De valóban örülnék-e majd az emberek a kombájnak? El tudom-e látni úgy a munkát, hogy tényleg elégedettek legyenek vele és megszeressék a gépet? S most a legutóbbi üzemi értekezlet jutott eszébe. Nagy dologra kötelezte el magát akkor: Szavát adta, hogy megtesz mindent a maga és a kombájnmunka becsületéért. írásban, kézjegyével pecsételve vállalta, hogy minden nap túlteljesíti a tervet, hogy 15 centinél nagyobb tarlót nem hagy, s hogy a szemveszteség 1 százaléknál több nem lesz. Nagyot szippantott az aranyló gabona illatával -fűszerezett levegőből. Közeledett a célhoz. A messzeségben megpillantotta a Béke TSZ földjét, ahol emberek álldogáltak. — Biztosan engem várnak — gondolta, s szíve nagyot dobbant. Rálépett a gázpedálra, s kapcsolt. A gép fürgébben gurult előre... * * * A DŰLŐ VÉGÉBEN előbb még nyugodtan álldogáló emberek közt hirtelen mozgás támadt, amikor észrevették a kombájnt. Egyikük kézzel-lábbal mutogatva magyarázott a többinek. — Hát kell ez nekünk?... Nem volt elég tanulság a múlt esztendő, amikor térdig érő tarlót hagyott az a nyavalyás gép? A szem is folyt a tarlóba... — A közgyűlésen is megmondtuk, hogy nem kell a kombájn, most mégis a nyakunkra hozzák... Ezek a megjegyzések nem ok nélkül hangzottak el a somogyszentpáli szövetkezetbeliek között. A múlt évben sok volt a géptörés, a szemveszteség és az egyéb hiba is. A szalma kint maradt, nem húzatta össze a gépállomás a kombájn után. — Másként lesz most, elvtársak — magyarázta Bula Sándor brigádvezető —. mert az idén jó szakembereket üVettek a kombájnra a Marcali Gépállomáson is. A gépeket alaposan kijavították, tartalékalkairész- szel is ellátták a kombájnosokat, hogy az esetleges géphibát gyorsan kijavíthassák. Meg aztán most komplexbrigádok dolgoznak: a kombájn után mindjárt huzatják le Zetorral a szalmát, a Hoffherek pedig nyomban megszántják a tarlót. Különben majd meglátjuk estig, hogyan dolgozik ez a gép. Aztán ítélkezzünk. .. * * * TJ GY DOLGOZZON ÁM azzal a ^ masinával, hogy nekünk is tessék! — kiáltotta egy idősebb ember Fekete Mártonnak, amint a gép beleállt az ősziárpa-tábla szélébe. A kombájnos ebből megérezte a bizalmatlanságot, s bár bosszantotta, de nem szólt. — Majd a végén — gondolta, s figyelmesen irányította a gépet. A kombájn óriási falatokat kanyarított be a kövér kalászokból, Szép egyenletesen haladt a gép az egyre apadó sárga gabona tengerben. Gyorsan esteledett. Pedig most már a szövetkezetbeliek is egyet gondoltak Fekete Mártonnal — aki elégedetten mosolygott: ■— Bárcsak most kezdődne a nap... Le sem állt a gép, máris néhány egyéni gazda termett ott körülötte. Erre vitt útjuk hazafelé, s a kíváncsiság közelhozta őket. Először a tarló magasságát méregették, aztán az elhullott szem után kutattak a földön, majd a szalmaboglyákat állták körül, s azokban keresték a magot. De bizony nem találtak kifogást. — Halljátok, csuda dolog ez a masina! — kiáltotta Posza Sándor (Gyurkica) 15 holdas egyéni gazda, bogy a gépen is meghallják. — Nem is gondoltam, hogy ilyen gyönyörűen dolgozik. — Hívja át a maga földjére — kiáltott neki tréfásan Tóth István a szalmagyűjtőkocsiról. — Bizony jó is lenne — mosolygott az öreg Posza — mert az én derekam már nem kívánja a kaszálást. Csakhogy az én földemen nem igen tudna, megfordulni ez a gép, letiporná a szomszédét. Bula János fiatod 12 holdas gazda is figyelte, miként működik az arató-cséplőgép. Arra gondolhatott, bogy milyen jó is a tsz-tagoknak, akik helyett most ez a gép végzi el az aratás nehéz munkáját, mert így szólt a körülötte állókhoz: — Ügy gondolom, érdemes lesz nekem is beállni a közösbe. Most látom csak, mennyivel könnyebb itt a munka, — Hát nektek mi a véleményetek? — fordult kérdően a tsz-tagokhoz Bula Sándor brigádvezető, miután leállt a gép. — 5 óra alatt több mint 60 mázsát arattunk és csépeltünk, s megnézhetitek a tarlót is! TJ A ÍGY MEGY, akkor nagyon jó lesz — mondták elismeréssel a kombájnosra tekintve — úgy látjuk, az elvtárs érti a dolgát... Fekete Márton biztató mosollyal válaszolt nekik: — Magam és a kombájn becsületéért mindent megteszek, elvtársak...! S törölgetni kezdte olajos kezét... SZŰCS FERENC. a am Meddig élhetik még világukat a szenyéri hu Iákok? »Helyes lenne, ha a járás vezetői megvizsgálnák a községi tanács munkáját, mert látjuk, hogy a mi tanácsunk igen elnéző a kulákokkal szemben«. Ezt több szenyéri becsületes dolgozó paraszt mondta már — teljesen jogosan. Hogy mennyire igazuk van, néhány példával kívánjuk bizonyítani. Nézzük csak, hogyan is élik világukat a szenyéri kulákok? Néhány esztendővel ezelőtt Szenyéren négy kuilákot tartottak nyilván, a szenyéri tanácshoz tartozó Nemeskisfaludon pedig 3 kulák volt. Azért írjuk, hogy csak volt. mert a 7 kulákot ma már nem kezeli osztályellenségként a szenyéri tanács. A kulákrafináció megtévesztette a községi tanácsot, Balogh Imre tanácselnök elvtársat is. Mi más az, mint politikai vakság, hogy Káplár Györgyöt, akinek 32 hold földje volt, nem kezelik kulákként, mert földjeinek nagyrészét leadta, s most csak 4 holdon gazdálkodik? No és Madarász Kálmán volt 100 holdas, Madarász Zsigmondné volt 34 holdas és Tóth Kálmán volt 60 holdas nemeskisfaludi kulák talán átvedlett becsületes dolgozó paraszttá, mert leadta földjének túlnyomó részét? Miért mentették fel ezeket a kulá- kekat? Milyen címen törölték a ku- 'ákok közül Krénusz Imrét, akinek 19 hold földje, kocsmája volt, állandóan cselédet tartott, s a borkereskedésen kívül még kupeckedett is? Ez a Krénusz Imre legutóbb is megmutatta igazi kulákarcát. A becsületes szenyéri gazdák felháborodva beszélik, hogy azért nem tudnak a faluban italboltot nyitni, mert Krénusz akadályozza ebben a községet. Krénusz kulák házában jelölték ki az italbolt helyiségét — amelyben 1948-ig ő mérte a bort. de erre odaköltöztette magához fiát, ifj. Krénusz Imrét — bár a kulákcsemetének volt már lakása. így akarja megakadályozni, Hogy a volt kocsma helyén italboltot nyisson a község. Krénusz kulák — így beszélik a faluban — azért mert szemíelenkedni, mert párttag<!) veje van: Németh Gyula pcstahivatalvezető személyében. Németh Gyula nem átallott« visszaélni hivatali beosztásával: több esetben lehallgatta telefonon a felsőbb szervek által a helyi tanácsnak adott utasításokat. Németh Gyula azt is megtette, hogy — bár apjával egy háztartásban él — szétiratta a saját és az apja földjét, hosszú ideig két gazdakönyvvel rendelkeztek. Sajnos, a kulákrafináció átragadt több dolgozó parasztra is: Szenyéren 38, Nemeskisfaludon pedig 16 család rendelkezik két beadási könyvvel. Ne higgyék a szenyéri tanácsvezetők, hogy ha a kulákok mesterkedései felett szemet hánynak, s a kulákok »példáját« követő törvénysértő dolgozó parasztokkal szemben el- nézők, ezzel nagyobb lesz népszerűségük. Egyáltalán nem! A község törvénytisztelő dolgozó parasztjai jogosan háborodnak fel az ilyenek láttán. A községi tanács gyengekezűsé- gére vall az is, hogy Balogh Imre tanácselnök — ahelyett, hogy már intézkedett volna — csak beszél arról, hegy például a falu végén működő téglaégető: Tóth Csószó György — aki idegen munkaerőt alkalmaz —- elmulasztotta az alkalmazottak SZTK-ba való bejelentését. Nem valószínűtlen, hogy Tóthot az ilyen törvényellenes dolgokra legjobb barátja, dr. Sárdi Pál volt főbíró serkenti. Ezekért a hibákért nemcsak a községi tanácsot, hanem a járási párt- és tanácsszerveket is felelősség terheli. Ha alaposabban és rendszeresebben ellenőrizték volna a községi tanács munkáját és felhívták volna a figyelmet ezekre a jelenségekre, nem mérgesednek el a bajok, s nem nő meg a szenyéri kulákok szarva. Éppen ideje, hogy az illetékesek intézkedjenek, s a becsületes dolgozó parasztok megelégedésére megszűnjön a kulákok jóvilága Szenyéren is. A mi tsz-ünhben is jól vizsgázott a kombájn A nagyatádi Dózsa TSZ kommunistái vezetőségi ülésen határozták ti, hogy az aratás sikeres és gyors elvégzése céljából kombájnnal aratják le árpájukat. 29-én reggel meg is indult a kombájn a tsz ősziárpa- tábláján. A tsz tagjai nagy érdeklődéssel szemlélték a gép munkáját, mivel a szövetkezetbe először jött el segíteni ez a nagyszerű arató-cséplőgép. Sok szempár figyelte izgatottan, amikor Dani István kombájnve- zető elindította a gépet és megkezdődött az aratás. Gyorsan teltek a zsákok. A kihozott nagymennyiségű zsák nem volt elég, úgyhogy még a tartályban is kellett tárolni, A tsz lovainak járását élénkebbre kelleti fogni, hogy a magot győzzék beszállítani. Horváth Andor tsz-elnök és Virovátz József agronómus nagy megelégedéssel szemlélték, hogyan dolgozik a gép, és megígérték, hogy tábláikon biztosítják a kombájn folyamatos munkáját. Még azok is, akik eddig tartózkodók voltak a gépi munkával szemben, megnyugodtak, mivel hiába kerestek szemet a tarlón és a szalmában. A tsz kommunistái elhatározták, hogy a kitisztított gabonából azonnal teljesítik a beadást. . I CSEH VENDEL párttitkár, Nagyatád. Gondos és ideiében végzett aratással, be hordással és csépléssel emeljük az aprómagvak terméseredményét Mezőgazdasági szakemberek ezrei segítik dolgozó parasztságunkat a fejlett agrotechnika elsajátításában, a több és jobb termésátlagok elérésében. Államunk a szerződéses termeléssel, beadási kedvezményekkel magasabb jövedelmet biztosít dolgozó parasztságunknak. Állandóan tájékoztatja és figyelemmel kíséri egyes növények vetési, ápolási, aratási és cséplési munkálatait, mert az időben elvégzett munka biztosítéka a termésátlagok emelkedésének. A Magtermelitető és Vetőmagellátó Vállalat dolgozói szívós harcot folytatnák azért, hogy az aratást időben elvégezhessék, hogy ne legyen pergésá szemveszteség. Ha gondosan. ponyvás szekérrel végezzük főleg az aprómagvak ' beihordását, azzal is megakadályozzuk a szemveszteséget. Csépeljünk közös szérűn. A csép- lés sokkal gyorsabb, a munka minősége jobb, 'a szemveszteség kisebb, felesleges fuvarozás nincs, a jövedelem nagyobb. Gépállomásaink aprómagcséplésre külön kijelölt gépet biztosítanak. Minden magtermelőnek saját érdeke, az aprómag-cséplőgéphez termését meghatározott időben és közös szérűre szállítsa, mert az idejében1 csépelt mag minősége és értéke magasabb és nagyobb jövedelmet biztosít. Somogy megyei Magtermeltető és Vetőmagellátó Vállalat Cséplőbrigádjaink csatlakozzanak a 40 vagonos mozgalomhoz! A Lengyeltóti Gépállomás »Partizán« cséplőbrigádja 1070-es gépével 40 vagon gabonát csépel el. Párosversenyre hívták a Marcali Gépállomás legjobb brigádját és egyben kérték a megye összes brigádjait. hogy csatlakozzanak felhívásukhoz. A következő vállalást tették: »1. Brigádunk a 350 hold aratást kombájnnal és aratógéppel, napi műszaknorma 125 százalékos teljesítésével fogja elvégezni. Az aratás után 24 órán belül a tarlóhántást is elvégezzük. 2. 30 nap alatt 40 vagon gabonát fogunk elcsépelni, a szemveszteséget 0,3 százalékra csökkentjük. Normal- holdankénti anyag- és alkatrészfelhasználásunk a 4 forintot nem haladja meg. Minden vagon elcsépelt gabona, után 5 kg üzemanyagot takarítunk meg. 3. A brigád mindenegyes tagja betartja a balesetvédelmi szabályokat. 4—5 tagú népnevelő csoportot alakítunk, hogy a csépeltető gazdákat felvilágosítsuk a gyorsbealás fontosságáról. A »Paríizán«-brigád tagjai.«
