Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-01 / 153. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1955. július 1. A yilágkozréleiKéiiy szembefordul az 5,erő poliíikájáyal44 és az atomháború veszedelmével A helsinki béke-világtalálkozó felhívása a világ népeihez A helsinki béke -világ találkozó küldöttei a következő felhívást intéz­ték a világ népeihez: Egy kettészakított világban a vi­lágközvélemény erőfeszítéseinek eredményeként tíz év óta először ül­nek majd össze a nagyhatalmak kor­mányfői. Általános reménység előzi meg tanácskozásokat. Az lesz az el­ső kötelességük, hogy legyőzzek a kölcsönös bizalmatlanságot. A béke- ■viilágtaíálkozón, amelyen 68 állam küldöttei vettek részt, bebizonyoso­dott, hogy mély véleménykülönbsé­gek és eltérő világnézetek ellenére meg lehet egyezni fontos kérdések­ben és hogy tárgyalások útján ma már -számos problémát meg lehet ol­dani. A világközvélemény szembefordul az »erő politikájával-“, a katonai töm­bökkel, a fegyverkezési versennyel és az atomháború borzalmas veszedel­mével. A genfi egyezmény, az indo­kínai háború befejezése, a bandungi értekezlet, Ausztria szerződéssel meg­pecsételt semlegessége, a belgrádi nyilatkozat — a kormányok maga­tartásában tükröződő felébredt köz­vélemény küzdelmének megannyi gyümölcse. New York (TASZSZ). Mint a Uni­ted Press hírügynökség közli, Antoi­ne Pinay francia külügyminiszter június 28-án, hazarepülése előtt ki­jelentette a laptudósítóknak, hogy véleménye szerint a San Francisco-i tárgyalások elősegítették a négy nagyhatalom közeledését. Pinay hoz­zátette, hogy »a külügyminiszterek között teremtett kapcsolat, úgy -hi­szem, elősegítette a kedvező légkör megteremtését a közelgő genfi érte­kezletre«. Tel Aviv (TASZSZ). Mint a Maariv című lap közli, az izraeli kormány úgy döntött, hogy elvben elfogadja a Szovjetuniónak az ENSZ techni­kai segítsége keretében nyújtandó műszaki segítségét. Moszkva (TASZSZ). A moszkvai televízióban június 28-án egész mű­sort betöltő színes dokumentumfil­met mutattak be, amelynek tárgya Nehru indiai miniszterelnök szovjet­unióbeli tartózkodása. Varsó (PAP). Varsóban most fe­jezték be a város -három különböző pontján egy-egy »fesztivál« falu épí­tését. E falvak az V. Világifjúsági Találkozóra érkező külföldi küldöt­tek ezreinek nyújtanak majd hajlé­kot. A leszerelés és az atomfegyverek kérdésében az álláspontok, amelyek eddig áthidalhatatlan ellentétben merevedtek meg, olyan mértékben jutottak közelebb egymáshoz, hogy a megegyezés csupán a jóakarattól függ. A biztonság kérdését illetően a bandungi értekezleten elfogadott el­vek -bebizonyították, hogy egy egész földrész különböző társadalmi rend­szerű államainak békés együttműkö­dését biztosítani lehet a Kína és In­dia által meghirdetett elvek alapján. A helsinki találkozó megmutatta, hogy a négyhatalmi értekezlet, ha fi­gyelembe veszi a közvélemény köve­teléseit, olyan Európa felépítésének első szakasza lesz, amely szavatolja valamennyi európai állam biztonsá­gát és ezek az államok a szoros gaz­dasági és kulturális együttműködés útjára -lépnek. Ez az építés összefügg a minden katonai szövetségen kívül álló és a militarizmus feltámadásától mentesített Németország újraegyesí­tésével. A négyhatalmi értekezletnek ugyanebben -a szellemben tárgyalá­sok útján elő kell készítenie az ide­gen csapatok kivonását Tajvan (For­V. M. Molotov elutazott az Egyesült Államokból New York (TASZSZ). Az ENSZ jubileumi ülésszakán részíivatt szovjet küldöttség V. M. Molotov- nak, a Szovjetunió Minisztertanácsa első elnökhelyettesének, a Szovjet­unió külügyminiszterének vezetésé­vel június 29-én New Yorkból haza­indult a Szovjetunióba. A -hajó elindulása előtt V. M. Mo­lotov a sajtó képviselői előtt az alábbi nyilatkozatot tette: »Elsősorban köszönetét mondok a szívélyes vendégszeretetért és a szovjet küldöttség iránt tanúsított figyelemért. Meggyőződtünk arról, hogy itt, az Amerikai Egyesült ÁJllamokbanl ugyanúgy, mint a Szovjetunióban, sok, nagyon sok olyan ember él, -aki kívánja, hogy a népek békében és barátságban éljenek egymás mellett. Engedjék meg, hogy boldogságot és virágzó életet kívánjak az ameri­kai népnek.« Peking (TASZSZ). A japán rádió jelentése szerint Jamanaszi prefek- túrában tiltakozó gyűlést -tartottak. A gyűlés résztvevői egyhangú hatá­moza) kínai szigetről. Az értekezlet­nek ellenőriznie kell az Indokínáról kötött genfi egyezmény pontos végre­hajtását. Lehetővé kell tennie, hogy az ENSZ a Kínai Népköztársaság­nak tagjai sorába való bebocsátásá­val megszerezze igazi világszervezet jellegét. De vannak még erők, amelyeknek megfelel a hidegháború. Ezek aka­dályokat gördítenek a négy nagyha­talom közeledésének útjába. A hel­sinki találkozó felszólítja a világ va­lamennyi országának közvéleményét, hogy szálljon szembe ezekkel az erőkkel és támogassa a tárgyaló partner-eket. A béke ügye végüliis diadalmasko­dik, ha a békeerők, -amelyek azonos célt követnek — főként a különböző békemozgalmak, valamint a keresz­tény és a szociáldemokrata irány­zatú nagy politikai szervezetek — egyesítik erőfeszítéseiket a bizal­matlanság szerteoszlatása és a béke­harc győzelme érdekében. A nemzetközi ellentéteket' lépésről lépésre át lehet hidalni és akkor megvalósulnak a népek reményei. rozatot hoztak, amelyben követelik, hogy haladéktalanul szüntessenek meg mindennemű katonai támasz­pontot a Fuzsijama térségében és ■hatálytalanítsák a japán—amerikai »biztonsági szerződést«. A határoza­ti javaslatot el fogják juttatni a kormányhoz. Moszkva (TASZSZ). A svéd Riks­dag küldöttsége megbízásából őszinte hálámat fejezem ki azért a szívélyes­ségért és vendégszeretetért, amely­ben a küldöttség igen érdekes és jól megszervezett szovjetunióbeli útja során 1955. júniusában részesült — hangzik Gustav Nilsonnak, a svéd Riksdag alsóháza elnökének A. P. Volkovhoz, a Szovjetunió -Legfelső -Tanácsa Szövetségi Tanácsa elnöké­hez és V. T. Laciszhoz, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa Nemzetiségi Tanácsa elnökéhez címzett távirata. Közlemény a szovjet—japán tárgyalásokról A június 28-i ülésen további esz­mecsere folyt J. A. Malik, a Szov­jetunió képviselője és Sz. Macumoto Japán képviselője között a szovjet— japán kapcsolatok normalizálásáról. A legközelebbi ülést július 5-re tűzték ki. Rövid külföldi hírek PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS & A pártfegyelem megszilárdításának eredményei és feladatai a marcali járásban Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja csak akkor töltheti be tör­ténelemformáló hivatását, ha tagjai szervezetten, egységesen, fe­gyelmezetten küzdenek a párt célkitűzései megvalósításáért. Elvtár­sainkat a párt politikájából rájuk háruló feladatok megoldására fel kell készíteni, őket a párt politikájának szellemében nevelni kell. Párttagjaink nevelésének egyik fontos módszere a fegyelmezés — felelősségrevonása, megbüntetése azoknak, akik megsértik a párttagok magatartásának, munkájának legfőbb mércéjét, a párt Szervezeti Szabályzatát. A pártfegyelem megszilárdításában, a párt erkölcsi tisztaságának megőrzésében, a párttagok lelkes, áldozatkész harco­sokká formálásában nagy szerep jut a fegyelmi bizottságoknak. Nézzük meg, a Marcali Járási Pártbizottság mellett működő fegyel­mi bizottság hogyan felel meg e követelményeknek. Nyugodtan állíthatjuk: a fegyelmi dájából azt is láthatja ország-világ: bizottság munkájának vannak ered- a mi pártunkban menyei. A bizottság tagjai pártsze­rűen, munkájuk jelentőségének meg­felelően dolgoznak, lelkiismeretesen megvizsgálják a hiba elkövetésének minden körülményét, s ehhez mér­ten tesznek javaslatot a JB-nek -a fegyelmi határozat meghozatalára. A fegyelmi bizottság tagjai jól tudják: pártunk erősödik azáltal, ha eltávolítja soraiból az oda nem való elemeket. Ezért zárták ki áprilisban a pártból — a fegyelmi bizottság javaslatára — Csik József sorríogysámsoni ta­nácstitkárt is. Csik József súlyosan vétett a pártfegyelem -ellen, megsér­tette a demokratikus centralizmus el­vét, amely a párt szervezettségének, egységének fontos alapja. A KV márciusi határozatát elferdítve »ma­gyarázta«, s igyekezett ezzel megté­veszteni az alapszervezet taggyűlé­sén a község kommunistáit. Bünte­tése — a pártból való kizárása — méltó elkövetett hibájához, s okulá­sul szolgálhat pártunk minden tag­jának számára. De Csik József pél­nincs helye a fecsegésnek, a kritika szabadsága elvén való rá­galmazásnak s a frakciózásnak. Ke­mény kézzel megtorolja pártunk a kétkulacsosságot is, mint ahogy er­ről Tóth János volt nemesdédi ta­nácselnök esete is tanúskodik. Tóth János sokat beszélt az állam iránti kötelezettség teljesítésének szüksé­gességéről, de édesapját lebeszélte 3 ezer forintos adótartozása rende­zéséről. Világos, hogy helyes volt a fegyelmi bizottságnak az a javaslata, amelynek alapján Tóth Jánost kizár­ták a pártból. Nagy figyelmet szentel a fegyelmi bizottság arra, hogy a kommunisták magán­életükben is feddhetetlenek, példamutatóak legyenek. Aki párt­tagjaink közül nem eszerint él, arra — jogosan — pártbüntetést szabnak ki. Horváth elvtárs, a héthelyi párt- szervezet tagja pl. azért került a fegyelmi bizottság elé, mert munká­ját elhanyagolta, rendszeresen mér­téken felül fogyasztott szeszesitalt. Megtörtént, -hogy a taggyűlésen is ittasan jelent meg. És ő ezt a maga­tartását nem is tartotta hibásnak, s azt mondta a fegyelmi bizottsági ülé­sen: »Hát most -már abba is bele­szólnak az elvtársak, hogy mennyit ihat az ember?« A bizottság tagjai aztán — nagyon helyesen — értésére adták, mit követel meg pártunk a tagjaitól, s így tőle is. Úgyszólván nincs a pártmunkának olyan területe, amelyen a megmu­tatkozó hibák ellen ne venné fel a harcot a fegyelmi bizottság. Párt­büntetést róttak ki pl. hamis adat­szolgáltatás miatt Péter elvtársra, a niklai tanácselnökre. Fegyelmileg vonták felelősségre a marcali BELSPED-kirendeltség volt vezető­jét, Rigó Jánost, aki a reá bízott ál­lami vagyon egy részét eltulajdoní­totta. 8 niklai párttagot azért bün­tettek meg, mert ellentétbe kerültek a materialista világnézettel. A fegyelmi bizottság munkája — az eredmények ellenére is — sok -kí­vánnivalót hagy maga után. A hiba abból ered, hogy a bizottság egésze nem áll mindenkor hivatása magaslatán. A bizottság tagjainak kellene első­sorban példát mutatniuk a pártfe­gyelem betartásában, a pártmegbiza- tás végrehajtásában. Ez a példamu­tatás azonban nincs meg minden esetben. Előfordult pl. június 13-án, hogy a bizottság öt tagjából ketten — Szép István és Harmath Mihály elvtársak — igazolatlanul távolma­radtak a rendes heti bizottsági ülés­ről. Ez is oka aztán annak, hogy 5 párttag fegyelemsértésének ügyét (Vénük össze ! Két város költségvetéséből A nyugat-németországi Dort- mundban a középiskolai tanulók 14 százaléka tandíjmentes, továb- )i 14 százalék tandíjkedvezmény­jen részesül. A város költségveté­se 24 000 D-márkát irányoz elő az összes i sk olásgyermekek 1955. évi- nyári vakációjára. A város 1955-ben 5,50 D-márkát fordít lakosonként a színházak ámogatására. Halléban, az NDK-ban, a közép­iskolai tanulók 65 százaléka tandíj- mentes, a tanulók 40 százaléka ösztöndíjat is kap. Habár a lakos­ság száma a dortmundinak csak a fele, a város 316 00Ö D-márkát fo­lyósít idén az iskolások nyári tá­borozására, kirándulásaira és vál­tozatos szünidei programjára. A színházak lakosonként 13,30 D-márka támogatást kapnak. fi* falun..-Bonnban nemrégiben új tör­vényt iktattak be, amely szerint a gabona ára -aratáskor a legala­csonyabb. Az erősen eladósodott ci-siparasztok persze azonnal kény­telenek túladni az új termésen, nc-gy a -gyakran 18 százalékot is el­érő uzsora-kamatot és a mag-a-s adót törlesszék. A mindenféle ál­lami kedvezményben részesülő 'öl-birtokosok és kuláko-k nyugod­tan kivárhatják, míg a gabona ára a legmagasabb. Kombájnjuk, cséplőgépük csak a föild-birtokos oknak é-s tel ákoknak van, akik 160 D-márkát is elkér­nek egy-egy hektár gabona aratá­sáért és csépléséért. A -Német Demokratikus Köz­társaságban azok a dolgozó pa­rasztok, akik szeptember 20-ig tel­jesítik egész évi gabonabeadási kötelezettségüket, még jelentős felárat is kapnak a gabonáért. Az NDK dolgozó parasztjainak munkáját lényegesen megkönnyí­tik a hatalmas gépállománnyá rendelkező gépállomások, amelyek idén már az összes gabona 72 szá­zalékát aratják le és a tarlóhán­tás 69 százalékát végzik el. A 20 hektárnál nem nagyabb parasztgazdaságokban mindössze 30 D-márkát fizetnek a gépállo­másoknak egy hektár gabona le- aratásáért és kicsépléséért. AMERIKAI „LELKI FEGYVER‘ Aligha volt még egy olyan hadsereg a világon, amelynek efféle szabályzata lett volna. Az »Amerikai Hadifogoly Katonák Viselkedési Szabályzatáról« van szó. Különleges bizottság dolgozza ki ezt az egye­dülálló szabályzatot, amelyet Wilson hadügyminiszter az amerikai had­sereg legjobb lelki fegyverének nevezett. Mister Wilsontól nem lehet megtagadni bizonyosfokú józan gondol­kozást. Korántsem hiszi, hogy katonái utolsó leheletükig bátran har­colni fognak. Igaza is van; mert utolsó csepp vérükig csak lángoló haza­fiak küzdenek, olyan emberek, akik hisznek ügyük igazában. Az Egye­sült Államok hadseregét azonban agresszív háborúra készítik elő. Az említett szabályzat gondolata a koreai háború után vetődött fel. A Koreában hadifogságba került amerikai katonákat erősen foglalkoz­tatta, kinek és miért volt szüksége erre a háborúra. És eljött az az idő, -amikor kijózanodtak, lehullott szemükről a hivatalos propaganda sötét hályoga. Sok amerikai katona mindenki füle hallatára vonta le követ­keztetéseit leleplező nyilatkozatok formájában. Már rég sok amerikai -hivatalnokot és propagandistát foglalkoztat az a probléma, hogyan lehetne a jövőben betömni a hadifogságba kerülő jenkik száját. Baldwin, a New York Times hírhedt katonai szemleírója márciusban gondterhesen és intőén írta, hogy »a katonát még -hadifog­ságba kerülése előtt ki kell oktatni, be kell tanítani arra, hogyan felel­jen majd a hadifogságban a neki. feltett kérdésekre, hogyan viselkedjen. Most az amerikai hadügyminisztérium hozzáfogott megvalósítani Baldwin elgondolását. A United Press hírügynökség közleménye szerint a Wilson által kinevezett »tíz bölcsből« álló bizottság megkezdte néhány hónapos munkáját. Nem köhnyű feladat előtt áll, az tény. Pedig a probléma megoldása eléggé kézenfekvő: csupán le kell mondani az agresszió előkészítésének politikájáról. Ebben az esetben az amerikai katonáknak nem lesz szükségük a Wilson-féle »legjobb lelki fegyverre«. Ez csak egyszerű... , hosszabb idő óta »elfekteti« a bi­zottság. Javítaniuk kell munkájukon s mindig időben meg kell vizsgálniuk a fegyelemsértéseket, mert a párt­büntetés hatékonysága attól is függ, hogy nem hetek, hónapok múltán, hanem a büntetendő hiba elköveté­se után mielőbb intézkedjék a fe­gyelmi bizottság és a JB. A járásban a pártfegyelem meg­szilárdításához nagyobb segítséget kell hogy adjon a JB a fegyelmi bi­zottságnak. Az ellenőrzés és irányítás megjavítása mellett az eddiginél gyakrabban — ne másfélévenként egyszer — tárgyalják meg végrehaj­tó bizottsági ülésen a fegyelmi bi­zottság munkáját. De segítse azzal ’S, hogy a kivizsgálandó ügyeket hala­déktalanul juttassa -el a fegyelmi bi­zottságnak, s így majd nem ismét­lődhet meg az az eset, -hogy pl. egy beadvány egy év óta a nyilvántar­tóban porosodik — elintézetlenül. A járási bizottságnak — elsősorban Il­lés elvtársnak, az első titkárnak — arra is kell ügyelnie, hogy a vitás tagjelöltfelvételi kérelmek sorsát ne a fegyelmi bizottságra bízzák — hi­szen nem is az ő feladata, hanem az instruktoroké. (A fegyelmi bizottság ugyanis a párttagok és tagjelöltek fegyelemsértéseit vizsgálhatja meg, de a pártonkívüliekét nem.) Tóth János elvtárs, a fegyelmi bi­zottság elnöke elmondja: a fegyelmi ülésen gyakran lehet hallani párt­tagoktól ilyen kérdéseket: »Mit je­lent az, hogy szigorú megrovás?« (Szabó elvtárs, a somogyfajszi ta­nácselnök kérdezte ezt.) Milyen kö­vetkeztetést vonhatunk le ebből? Azt, hogy az alapszervezetek veze­tőségei nem fordítanak kellő gondot a Szervezeti Szabályzat ismertetésére. Ezen a gyakorlaton minél előbb vál­toztatni kell. Helyes lenne, ha a ve­zetőségi ülések, taggyűlések újólag megvitatnák pártunk alkotmányát, esetenként annak egyes részeit. így — többek között — mód lenne arra is, hogy világosan lássák elvtár­saink; a fegyelemsértés milyen párt- tüntetést von maga után.. Nem két­séges, hogy a Szervezeti Szabályzat megvitatása sokat használna a párt­fegyelem ügyének is. A fegyelmi bizottság és a JB fe­gyelmi munkájának egyik jelentős fogyatékossága, hogy a pártbüntetés kiszabásával elintézettnek, lezártnak tekintik az ügyet, s nem, vagy csak nagyon ritka esetben nézik meg: a felelősségrevont párttag hogyan dol­gozik pártbüntetése után. A pártbiintelés nevelőhatású legyen. Ahhoz, hogy a pártbüntetésben ré­szesített elv-társunk ne kedvetlened- jék el„ nehogy ismét megsértse a pártfegyelmet, s nehogy még súlyo­sabb hibába essék, ahhoz az kell, hogy a járási és alapszervezeti veze­tők álljanak mellé, adjanak neki pártmegbizatást, olyat, amelynek végrehajtásával jáváteheti hibáját. így és. csakis így hozhat teljes ered­ményt a pártfegyelem megjavításáért s a káderek neveléséért végzett mun­ka. Összefoglalva a teendőket: a fe­gyelmezetlenségek elleni harc s a pártfegyelem megszilárdítása nem csupán a fegyelmi bizottságra vár, hanem a járási pártbizottság, * az alapszervezetek és minden párttag kötelessége. Elsősorban az alapszer­vezetek vezetőségei törekedjenek ar­ra, hogy a Szervezeti Szabályzat is­mertetésével elejét vegyék a fegye­lemsértésnek. A pártfegyelem meg­sértőinek, a párt politikájával szem­behelyezkedő párttagoknak a szi­gorú megbüntetése, s olyan hatha­tós politikai nevelőmunka végzése, amely megóvja elvtársainkat a hi­bák elkövetésétől — mindez jelentő­sen hozzájárul ahhoz, hogy kommu­nistáink egységesen, szervezetten, fegyelmezetten harcoljanak a párt előtt álló feladatok valóra váltásá­ért. Kutas József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom