Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-05 / 131. szám

Vasárnap, 1955, június 5. SOMOGYI NÉPLAP i mmmmmmmmmíumKmmmmmmmiimamm Takáts Gyula : AZ EMBEREKHEZ Az ünnepi könyvhét megnyitása alkalmával kö­szöntjük Takáts Gyulát, a somogyi táj szépségeinek csodálój át, szerelmesét és énekesét, akinek Az em­berekhez című verseskötete most, az idei könyv­hétre jelent meg. Takáts Gyula a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatója. A leiszabadulás előtt sokan csodálták ma­gasfokú művészetét, kivételes tehetségét, s tanultak verseiből emberiességet, a somogyi táj, a haza mély­séges szeretetét. Költői pályafutása az 1935-ben megjelent első verseskötetével (Kút) kezdődött. Ettől a felszabadu­lásig eltelt 10 esztendő alatt 6 könyve jelent meg, versek, regények vegyesen. Utolsó kötete (Se ég, se föld) 1347-ben látott napvilágot. Indokolt tehát örömünk most, amikor hosszas némaság után leg­újabb verseskötetével ismét az emberek elé lép bebi­zonyítva: ime nem hallgattam el, tehetségemet, esze­met és szívemet a dolgozó nép szolgálatába kívánom állítani. Az emberekhez című most megjelent verseskö­tete azonban még "csak a kezdeti lépés ezen ígéret felé. A kötetben szereplő 118- vers közül ugyanis mindössze 31 az 1947 óta írt, a többi válogatás a már megjelent kötetekből. A kötet ebből adódó hiányos­sága más szempontból érték is: az egész Takáts Gyu­lát mutatják be legjobb versein keresztül az olvasó­nak, méghozzá fejlődésében, kronologikus sorrendben közölt versei által. A 25 éves költői múlttal rendel­kező Takáts Gyula áll tehát előttünk, az 1930-ban írt verseitől az 1954-ig írtig. Nézzük meg tehát közelebbről, de csak nagy vo­násokban: milyen ez a költészet, melyek legjellem­zőbb vonásai. Takáts Gyula költészetének legnagyobb értéke már korai verseiből is kitűnik: a Balaton ragyogó ■szépségeinek, a lankás somogyi szántóföldeknek.ME> zselici ősren getegnek, egyszóval az egész somogyi nak a határtalan szeretete, csodálata és művészi for­mákba öntése. Verseiben mintegy magasra száll, s onnan e.gy pillantással átfogja az egész Somogyot, ^ a szentjakabi kőromokat, a »tölgyes medrű« Drávát, az »ezeréves vén« Zselicet, a balatonparti berkes te­gzeket, hogy aztán kimondja a hitvallást: Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! S ha lódulok, a lelked visszaránt! Tölgyeid lombja, mint méhes dönög; snk emléked hívó kakuk-rhadár. (Szülőföldem) Ez a legjellemzőbb vonás végigkíséri egész költésze­tét, egészen napjainkig. Meg kell azonban említeni, hogy a természet ábrázolása néha öncélúvá válik, romantikus, nem a jelent (az 1935-ös vagy későbbi jelent) írja meg, hanem almáit romantikusnak .be­állított élete, (A betyárok, Zselici kanászok, Balatoni pákászok élete) ihleti meg. Ha néha észre is veszi korának emberét, idilli képet rajzol róluk, minden cs*ides, békésen élik megszokott életüket, nem ve­szi észre a feudálkapitalizmus béklyóit, a nyomort, a szegénységet, a jobb életre törekvést. Hogy csak egy példát említsünk a sok közül: az 1936-ban írt Disznóölés c. verse is ilyen idilli kép. Vagy: az 1938- ban írt Puritán vers c. műben még a kunyhót is •szépnek látja, benne csak a romantika csábítja. A fasizmus kezdeti erősödésének idején (1938) nagyot hanyatlik Takáts Gyula költészete, nem ta­lálja helyét, ide-cda tévelyeg a különböző izmusos irányzatok között. Ebben az időben még a naturaliz­mus is elég erőteljesen jelentkezik költészetében (pl. Görög cserepek c. verse). Takáts Gyula igazi tehetségét bizonyítja az, hogy ebből a mély kátyúnak ígérkező bizonytalanság­ból csakhamar kijut s 1939 már a fellendülés éve. Ekkor már észreveszi a közelgő veszélyt, egy pilla­natra felvillan az igazi jövendő képe is: Március! Szép leány, ülj le padkámra itt! Eltikkadt nyelvedre mustot hozok neked. Hadd zengjünk szavaddal és a madarakkal a testvériségről egy tiszta éneket! Mint forrásunk, dalolj! Kicsiny kunyhóm előtt karéjba ültek a csibék, fűk és a fák, egy-körbe ültek a szegény emberekkel és úgy lesik szavad, mint a jámbor család. Tanulván dünnyögik már tisztuló szókkal, hogy dagad az éter és árad a folyó: — Hej, itt a szabadság! Hej, nem fogalom már! (Március) Ez a fellendülés egyelőre azonban nem sokáig tart, fél a jövőtől, bizonytalannak, kormosnak tartja s inkább ismét a múlthoz menekül: . Húsz kék esztendőt vhnnék vissza a kormos jövendő helyett. — írja Reménykedés c. versében 1940-ben. A hullámvölgy után ismét magaslat következik, méghozzá olyan nagy, mint még eddig sohasem. 1941-ben már javában dúl a háború, egyre terjeszke­dik a fasizmus s elnyeléssel fenyegeti hazánkat is. Takáts Gyula ekkor eldobva a hírnévnek még a re­ményét is, bátor hitvallást tesz a haza ügye mellett: Tudom, mi az, hogy becsület: hogy legyen házam és hazám! De árnyék után nem futok, ma-tetsző szépet nem villant a szám. Forogjatok hát fönt ti csak! Haza és nép cégérre jó, de tett kell már, költők, ide! Földrengés közben szánandó a szó. Sziget a példa itt nekem, hol Zrínyi és a nagyapám tettel beszélve vesztek el! Képük díszíti házam és hazám. (Szigetvár) A haza ügyéért tetteit sürgető lángolás azonban •most sem tart sokáig. 1942-ben már a mindenáron való békességet hirdeti: Lapulj hát szűk honom! Dús ötvösremek. Híred árán is, de végre béke kell! (Kétségek között) “És egyre inkább úrrá lesz rajta a pesszimizmus: A templom és kastély közén sötét kétség borul fölém. Odva süket és fénytelen, állok sután, reménytelen. (A Dorottya háza mellett) A pesszimizmusból csak 1944-ben kezd feloldód­ni, amikor egyre közeledik Somögyhoz is a szabad­ság. Ars poetica szerű hitvallással biztatja saját ma­gát: — Állj helyedre újra! Légy bátor, mint a tárgyak! Légy jel és légy szava a megkínzott világnak. (Figyelmeztető) Ebből az időből való »Egy alkalmi népvezérre« című híres verse is, mely ugyancsak a bátorszavü költőt mutatja be. — Mentsük a hont? — Hát vedd botod! Ismerd meg úgy, mint abroszod, melyet eléd terít anyád, takarva házad asztalát. Mert kávé mellől könnyű ám borongani a dúlt hazán. De jer, hogy fulladjon szavad, s hevítse igaz indulat. S ha szólsz, mint vad apostolok, úgy ostorozd végig honod dicső törvényhozóit és szavad aprítson, mint a kés. Mert nem törvény, de tett kell már, mint gát, ha törni kész az ár. Eképp segítsen, — nem szavad — szíved, kezed, ha van szabad! ■ A felszabadulást követő években az előzmények után nemvárt megtorpanás következik be Takáts Gyula költészetében. A bátorhangú, a hazáért, a jogért és a szabadságért harcoló költő egyelőre csak az élet felbomlását látja, a kezdeti nincstelenséget: Itt látom, milyen a világ. Gyökér-penész a fürtös ág, s hogy ülledt sár a tó vize és senkinek sincs semmije. (A temetődombról) Ismét visszatér költészetébe a rég letűnt múlt romantikájának dicsőítése, bevonul a versekbe a szí­nek orgiája, versei egyre bonyolultabbakká, egyre nehezebben érthetőkké válnak s némely helyen már^ már a Tart pour 1‘art kísért (pl. Hattyúlány..., Vízi­virág. ,., Csukázó: Akár e gondolat stb.) Ennek volt kirívó példája a kötetben nem szereplő, de a Somo­gyi Néplap hasábjain már megvitatott Disznóetetés c. verse is. Megváltozott életünkben maga a munka az, ami megihleti, de a munka dicsőítését is eléggé elvonat­koztatva teszi, alárendelt szerepet játszik a forma tökéletességével szemben. Felszabadulás utáni költé­szetének egyik legszebb alkotása a »Niklai elégia«, melyben a nagyhírű somogyi költő-elődnek állít fe­ledhetetlen emléket, Berzsenyi tanításait beleültetve a jelenbe: Ügy, ahogy éltél, árnyad e fákra borulva fölöttünk, úszik azúr-táj bércei közt s a volt csigapásztor kései, sarja sudár nádat, emel szabadon. Tán öregapját látja, amint jő éticsigáid hajtja utánad az ég sima tükrén s nyáluk ezüstje fényjeleket rajzol, s nézi a niklai nép. S látja, amint villámriadással Berzsenyi vágott: — »Nem sokaság!« — de — »Szabad nép tesz csuda dolgokat!« és im májusi záporokat hullat a magra az ég. Mit apám tanított című versében a pedagógus­apáról emlékezik meg meghitt bensőséges szavakkal, aki. tízezer gyermeket reveit iskolájában a szabad­ságra. Mii- apóm tanított Nevelt vagy tízezer fiút és mindig tiszta lánggal, örökké ellenzéki volt. Nem alkudott meg a királlyal. Nem engedett a negyvennyolcból. Tízezret eképpen nevelt. Szava kiszállt az iskolából. Falun, pusztán életre kelt. S lett tízezer édes fia, — így szólított, ez volt szava, — kit mind a szabadságra oktatott tüzes akarata. A történelemből vadul ezt a szót ragadta ki. — Ember csak véle lesz a nép! —> Ezt szokta tanítani, így ötven év alatt maga verbuvált egész hadat. Foktól-Fokig ez harsogott toborzó zászlói alatt. Es mosolygott... tudta jól, nincs, ki legyőzze seregét. Győzhetetlen, mert szívébe Véste, mit kíván a nép! Es egyszer sem. hívta össze. Még inkább küldte szerteszét. Veretlen az a had, amely szétmenve gyűjti erejét. Mosolygott... tudta, ellene nem termett fegyver és vezér... Tízezer szerszám, majd család, szinte már kisebb néppel felér. Mint várról - hullt vezér, úgy vesztette életét. S faláról ma, hogy körülnézek, tudom, apám nem hiába élt. Összefoglalóként: E viszonylag rövid ismertetés­ben sok mindennel nem foglalkozhattunk részleteseb­ben. De az elmondottakból is látható, hogy Takáts Gyula — ha erős hullámzás is tapasztalható költésze­tében — már eddig is nagyot, maradandót alkotott. A felszabadulás után tökéletesedett, csiszolódott for­mája, de háttérbe szorult a tartalom, az eszmeiesség. Reméljük, hogy rövidesen megjelenő újabb verses- kötetében már sikerül megvalósítania a tartalom és forma egységét, s a jelenlegi jól csiszolt, nagy tehet­ségre valló forma kellő tartalommal, a mai ember számára írt mondanivalóval párosul. Ezt várja az egész nép Takáts Gyulától. VÁRKONYl IMRE. Thomas Mann HO éve* 1 únius 6-án tölti be életének 80. " esztendejét Thomas Mann, a legnagyobb élő német regényíró. Ma­gas kora ellenéire az életerő teljében és frisseségében’ érzi meg ezt a na­pot az az író, akinek nevét ma az egész világon ismerik, műveit a vi­lágnak csaknem minden nyelvére le­fordították. Az irodalom történeteben szinte ritkaságszámba megy az élő alkotó nagyságának az a minden ol­dalról jövő elismerése és értékelése, 'amely személyét körülveszi. Az északnémetországi Lübeck vá­rosában született 1875. június 6-án német kereskedő családból. Első nagy sikerét a 26 éves korában írt »A Buddenbrook -ház« című regénye hozta meg, melyet 28 évvel a megjelenése után —, amikor mar világhírű regény lett — 1929-ben a Nobel-díjjal tüntettek ki. Ez a re­gény egy régi német kereskedő-csa­ládnak a pusztulását írja le négy nemzedéken keresztül. Az író leple­zetlen lírai fájdalommal ecseteli a régi patriarchális polgári életforma felbomlását és hajlamos a scho-pen- haueri filozófia sötét szemüvegén ke­resztül az egész emberi élet végzetes elfajzását látni az élet természetessé­gétől és egyszerűségétől clrugaszko­dott, finomkodó polgári család sorsá­ban. Az a mód azonban, ahogyan le­írja a Bud-dembrcok-csdlád pusztulá­sát, ahogyan szembeállítja a szellemi élet, a művészet felé hajló kulturál­tabb tagjait az ^nyagi érdekek kör­forgásában megrekedt polgári világ­gal, — a valóságnak olyan élethű, jellegzetes ábrázolását jelenti, hogy művében a klasszikus kapitalizmus­ból az imperialista fejlődés kíméletle­nebb korszakába ált hajló polgári tár­sadalom hiteles képét adja. És ebben rejlik »A Buddenbrook-ház« ma is időszerű értéke, mert az em­beri történelem egyik szakaszának örökbecsű krónikája. Buddenbroo k-h á z« cse­lekményének végső kicsengé­se két nagy kérdést hagy nyitva. Az egyik kérdés a polgár és a művés2 életformájának ellentéte, me'y végig­vonul az író »T oniio Krőger«, »A halál Velencében«, »M a- rio és a varázsló« című világ­hírű novelláin és a »Do c t or Faus- t u s« regényén. Itt is az történik, hogy a valóság aprólékosan hű, mű­vészi ábrázolása mutatja meg a pol­gár és művész ellentétének bensejé-í ben az egészséges ember idegenke­dését á természet diadalmas szépsé­gétől elszakadt, mesterkélt penészvi- rág.n-ak, a kővárosok rengetegében, a kőházak árnyékában felnövekvő polgári művészetnek az elfajulása-1 val, az elkorcsosodásával .szemben. A kötelességét teljesítő polgár és polgári életformára képtelen mű­vész ellentétéből így bontakozik ki magának az öncélú polgári művé­szetnek a belső ellentmondása. Tho­mas Manna! a művész nemcsak az alkotót jelenti, hanem az emberi élet teljességét és szépségét kereső em­bert. is, aki azonban a maga élet­képtelenségében szánalmas figurává válik és a Faust-regényben, — a fasizmus uraíomrajutásának külső eseményei között — a polgári mű­vészeti öncéluságának tcikéletlesi zsákutcájába jut. Az író nagyságáinak igazolása az a tény is, hogy ő maga ebből a zsákutcából sikeresen kisiklott ak­kor, amikor »A Buddenbrook- h á z«Joan felvetett másik kérdést éppen legnagyobb alkotásaiban to­vább fejtegeti. így »A v a r á z s- h e g y 1 9 2 4« című világhírű re­gényéiben a két világháború között bemutatta, hogy milyen hatalmas erők küzdöttek a légi patriarchális életforma pusztulása után Németor­szág megnyeréséért. Settembriminek, a regény olasz demokratájának szavai szerint: ] »...két princípium harcolt a világért: a hatalom és jog, a zsarnokság és a sza­badság, a babona és a t u- d á s ...« És ennek a harcnak a cél­ja a regény-ben a német polgár megnyerése volt. Sajnos, a regény megírásakor ezt a harcot még maga Thomas Mann sem tudta eldönteni. Hiába sorakoztat fel a demokratikus haladás mellett olyan ragyogó ér­veket, hogy »az emberi nem homályból, félelemből és gyűlöletből ere de ra­gyogó úton halad előre és fölfelé a rokoaéi'zés, a be4ső viíágosság, jóság és boldogság, végső álla­pota felé...« Mindez hiába. »A varázs he gy«-ben a nagy harc eldön­tetlenül végződik. Mégis Thomas Mann. írói fejlődé­sében hatalmas lépést jelentett előre ez a nagy alkotása. Még a második világháború kitörése előtti sikerült legyőzni magában a schopemhaueri és nietzschei filozófia sötétenlátá- sát, a halállal és a betegséggel való rokenszenvét és a József regények hősében — a bibliai József alakjá­ban — megteremti a harmonikus emberi nagyság hősét. Bár igaz, hogy még itt is a »felülről« jövő szociális gondoskodás tipikusan né­met formájával találkozunk. 'J’hcmas Mann fejlődése és írói nagysága nem mentes a bel­ső ellenitmondásoktól. Ezt igazolják nemcsak szépirodalmi alkotásai, hanem kifejezetten politikai jellegű írásai, tanulmányai is. Az első vi­lágháború alatti antidemokratikus magatartása és »politikai- eltévelye­dése« logikus következménye volt annak, hogy fiatal korában- (mint annyian mások Németországban és Németországon kívül!) ai 'tipikusan -német idealista- filozófia hatása alatt állott. Lukács György szerint Tho­mas Mannak ez a tevékenysége: »m int a német ideológia végzetes összfejlődésé- nek nem véletlen mozza­nata értelmezendő«. Az az út, amelyet írói és, világnézeti fejlő­désében az első és'-, a második világ­háború közötti időben megtett, ered­ményezte azt, hogy cselekvőén állást foglaljon a fasizmus ideológiája el­len és hogy nevét még az irodalom­mal nem foglalkozó emberek is első­sorban úgy ismerjék meg világszer­te, mint a harcos antifasiszta né­met író nevét, a-k.i »az emberi mél­tóság« nevében emelte fel tiltakozó szavát a német -fasizmus ellen és aki nemcsak tiltakozott, hanem min­denre elszántan harcolt azért: »amiért a legkülönb ko­ponyák fáradoztak: a szó­éi e) ll&t a humanizmus ú lt­jáé r t, a béke, a miuika és az emberi, méltóság út- j á é r t«. Szenvedélyesen tiltakozott az ellen, -hogy a világ közvéleménye a németséget azonosítsa a fasizmus- i sál, mert ahogy mondta: »A kár megérde ml-em, akár nem, nevem a világ szemében ös s|z:e,k ap c slo-lódo t-t e gy olyan németség fogalmá­val, amelyet a világ szeret és tiszt e'l«. A 80 éves író nem tette le a tol­lat. Legújabb művei azt -bizonyítják, hogy életútját örökös fejlődés, örö­kös tökéletesedés jelzi. Míg a szíve dobog, addig élni, fejlődni, alkotni akar. Egyik legújabb művében le­számol azokkal az engedményekkel, melyeket korábban itt-ott- a miszti­cizmus irányában tett, (A rászedett asszony 1953.) A sötétenllátás- helyett az élet derűs igenlése felé hajlik. (A szélhámos Félix Krull kalandjai, 1954.) És néhány héttel ezelőtt a weimari Schiller-ünnepségen mon­dott beszédében, — ha az -u. n. pár­tatlan tárgyilagosság nem létező magaslatáról szemlélte is napjaink nagy ellentéteit, — mégis figyelem­reméltó, h-cgy Schillert, a nagy né­met költőt úgy ünnepelte, -mint a »szocialista materializmus« egyik legelső hirdetőjét. Thomas Mann nemcsak az elbe­szélő irodalomban és politikai jelle­gű írásaiban alkotott nagyot, I?a- n®m esztétikai és irodalomtörténeti tanulmányai is ugyanolyan értéke­sek. jg efejezésül hadd álljon itt az a ma is. időszerű intelme, melyet Goethéről írt tanulmányá­ban a nyugati polgári világnak cím­zett még a harmincas évek elején: »Az. új, a szocialista világ, a szervezett egység és terwilág, mely megszaba­dítja az emberiséget embertelen, szükségtelen, az ész becsület érzését sértő szenvedéseitől, — ez a világ el feg jönni. És a nagy józanság műve lesz, amely mellett ma már minden tekintetbe jövő, minden rothadt és kispolgárian fojtott lelkiségtől ide­genkedő szellem hitet tesz.« Dr. Bellyei László a TTIT irodalmi szakosztályá­nak elnöke.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom