Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-01 / 127. szám

SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. június 1. Mivel foglalkozik Bonn ? A náci vezetők 1939-ben, közvet­lenül azelőtt, 'hogy a hitlerista Né­metország megtámadta Lengyelor­szágot, úgynevezett »védelmi taná­csot« alakítottak Göring elnöklete alatt. A hitleristák hódító céljaikat ilyen módon a »védelem« cégérével iparkodtak leplezni. A nyugatnémet szövetségi köz­társaság vezetői most, a Frankfur­ter Rundschau és a Süddeutsche Zeitung című nyugatnémet lapok közleményei szerint fel akarják tá­masztani az agresszív politika e vezérkarát — ugyancsak »védelmi tanács név alatt. Mint Strauss bonni miniszter ki­jelentette, a »védelmi tanácsban« »döntő szava lesz« a hadügy-, bel- ügy-, gazdasági és pénzügyminisz­ternek. Tagja lesz még a »tanács­nak« »a német NATO-alakulatok főparancsnoka és annak vezérkari főnöke, továbbá a Wehrmacht há­rom fegyvernemének parancsnoka«. A tervek szerint Adenauer fogja vezetni a »védelmi tanácsot«. Strausst »elnöknek szánják, mi­niszteri rangban«. Ebben a »legfelső szervben« fut­nak majd össze Nyugat-Németor- szág remilitarizálásának összes szá­lai. Egyidejűleg kibővített »kato­nai tanácsot« is alakítanak, tanács­adási jogkörrel. Ennek összetétele mindennél jobban leleplezi a bonni vezetők politikai terveit. Strauss szavai szerint a »tanácsadásba« bevonják egyfelől a »gazdaság irá­nyítóit«, vagyis a fegyverkezési program, végrehajtásában közvetle­nül érdekelt konszerneket, más­részt a »szakszervezetek vezetőit« és az »ellenzék vezetőjét«, azaz a német szociáldemokrata párt veze­tőjét. Strauss dicséretreméltó őszinte­séggel értesítette mind a szakszer­vezetek, mind a szociáldemokrata párt vezetőségét arról a szándéká­ról, miszerint bevonná őket a »ta­nácsadásba«, annak érdekében, hogy »politikai és társadalmi téren a remilitarizáláshoz szükséges lég­kör (!) megteremtéséről gondoskod­janak«. Magyarán: azért, hogy le­törjék a néptömegek ellenállását a háborús kalandok előkészítésével szemben. A nyugatnémet vezetők a »védel­mi tanács« megszervezésével, mint a német demokratikus sajtó helye­sen megállapította, a militarista diktatúra útjára lépnek. A szovjet kormányküldöttség Rijekéba utazott Brioni (TASZSZ). A szovjet .kor­mányküldöttség Briani szigeti tar­tózkodásának második napján foly­tatódtak a tárgyalások a jugoszláv kormány küldöttségével. A két kül­döttség tagjai és tanácsadói többször találkoztak. E találkozókon a Szov­jetuniót és Jugoszláviát érdeklő konkrét kérdéseket tárgyalták meg. N. Sz. Hruscsov, N. A. Buiganyin és Joszip-Broz Tito a Podgorka re­vü .gyorsjáratú motonnaszádon hajó- utat tett az Adria partja mentén. Ellátogattak Pula és Rovirvj kikötő­jébe. Május 30-án N. Sz. Hruscsov, N. A. Buiganyin, A. I. Mikojan, D. T. Sepiílov, A. A. Gccmiko és P. N. Kumikin, valamint V. A. Valkov, a Szovjetunió jugoszláviai nagykövete ! és B. N. Pomomarjev, L. E. I’j.icsov, F. P. Bisztirov és F. F. Maiocskov, a Szovjetunió küldöttségének tanács­adói resztvettek a Joszip-Broz Tito elnök által adott villásreggeli». Jugoszláv részről a villásireggeün ott voltak: E. Kardia!i, A. Ramkovics. Sz. Vükmanovics-Tempo, K. Popo- vics, V. Micsunovics, M. Todoroviics. továbbá Vidies, Jugoszlávia moszk­vai nagykövete, valamint V. Vlaho- vics és M. Popovics, a jugoszláv küldöttség tanácsadói. Ugyancsak május 30-án Tito el­nök ebéden látta vendégül a szov­jet kormányküldöttséget. Május 31-én a szovjet kormány­küldöttség Brioni szigetéről Rijeka (Fiume) kikötőbe utazott. MTI. Szovjet—amerikai megállapodás a kölcsön-bérleí egyezmény alapján átengedett hadihajókról Washington (TASZSZ). A Szovjet­unió washingtoni nagykövetsége és az amerikai külügyminisztérium kö­zött tárgyalások folytak az amerikai kormánynak arról a kéréséről, hogy adják át az Egyesült Államoknak azokat a hadihajókat (főként tor- pedánaszádokat és partraszállási hajókat), amelyeket a Szovjetunió a második világháború idején a köl- csön-bérleti egyezmény alapján ka­pott. A tárgyalások során május 26­Moszkvába érkezett az angol országos bányászszövetség derbyshirei tagozatának küldöttsége Moszkva (TASZSZ). A szénipari munkások szakszervezete központi bizottságának meghívására Moszkvá­ba érkezett az angol országos bá­nyászszövetség derbyshirei tagoza­tának küldöttsége. A küldöttség ve­zetője Herbert Parkin, a derbyshirei tagozat elnöke. Az osztrák kormány az általános hadkötelezettség bevezetését tervezi Bécs (MTI). Raab osztrák szövet­ségi kancellár vasárnap este rádió­beszédében .bejelentette, hogy az osztrák kormány még az államszer­ződés érvénybelépése előtt engedélyt kér a négy nagyhatalcmlól osztrák szövetségi haderő felállítására. Az osztrák néppárt sajtószolgálata sze­rint a kormány már júniusban a parlament elé akarja terjeszteni a haderőről szóló törvénytervezett/... án megállapodás jött létre a Balti- tengeren lévő 62 hadihajó átadásá­nak sorrendjéről. A szóban forgó ha­jókat 1955. júliusában-augusztusá- ban a nyugat-németoirszági kiéli ki­kötőben adják át az Egyesült Álla­moknak. Az említett hajók visszaadásának kérdése része a kölcsön-bórleti el­számolások rendezésére vonatkozó általános kérdéseknek. Az amerikai nép gyűlöli a háborút New York (TASZSZ). A Saint Lcuisban megjelenő Post Difpatch című lap Sherrill püspökinek, az amerikai protestáns egyház vezető­jének cikkét közli: »Egyetlen józaneszű ember sem kíván háborút — írja többek között Sherrill. Az amerikai nép széles töme­gei gyűlölik a háborút, nem akarják, mégis a háborúval szemben meg­nyilvánuló általános gyűlölet ellené­re napról napra halljuk, hogy erről beszélnek.« rendkívüli Állapot ANGLIÁBAN London (MTI). Erzsébet angol ki­rálynő kedden királyi kiáltványt irt alá, amely a vasutas- és kikötőmun­kás-sztrájk miatt kihirdeti a rend­kívüli állapotot. OVECSKIN Falusi héhköznapok 17 Martinov, amikor ellenőrzi a traktorosok munkáját, észreveszi, hogy nem végeznek lelkiismeretes munkát. A cukorrépa alá harminc cm mélyen kellene szántani, ők pedig csak tíz-tizenöt cm mélyen szán­tanak. Megmagyarázza a traktorosoknak, hogy nekik is érdekük a gaz­dagabb termés, s ha jobban dolgoznak, több lesz az ő jövedelmük is, hiszen mindnyájan kolhoztagok. — Miért ne volna ér­dekem? Érdekem... — Akkor miért garáz­dálkodsz így a földön? A traktoros hallgatott. — A cukorrépából ke­vés a haszna — szólt közbe a sofőr — abból nem kap a munkaegy­ségre. De kérdezze csak meg, Pjotr Illarionovics, mi a véleménye a gabo­náról? Melyik búzatáb­lán arat szívesebben, azon-e, ahol hektáron­ként tíz mázsa termett, vagy azon-e, ahol mond­juk harminc? Jersov elmosolyodott. — Persze, hogy azon, ahol tíz mázsa a termés. — Magyarázd csak meg, miért? — Mi van ezen mit magyarázni? A gyerek is megérti! A kombájn­vezető aszerint kap a munkaegységre, ameny- nyit kicsépelnek. De én traktoros vagyok, ná­lam a hektárokat szá­molják. A ritka gaboná­ban a kombájn köny- nyebben megy és én akadály nélkül hajtok. Ha a normát túlteljesí­tem, még prémiumot is kapok. De ha olyan táb­lára kerülök, ahol hek­táronként harminc má­zsa terem, s a gabona úgy áll, mint a tömör fal, ott a kombájn nem fog teljes szélességben. Ott bizony megrekedek a traktorommal és a na­pi norma felét sem tel­jesítem, hozzá még több üzemanyagot is fogyasz­tok. Ha pedig esik az eső és a gabona lefek­szik, akkor kész vagyok! — Ü-ú-úgy — csodál­kozott Martinov — ti­zet tehát előnyösebb aratni, mint harmincat. Ötöt talán még előnyö­sebb? — Ahogy vesszük ... Számunkra különböző minimumot állapítottak meg. A munkaegységre két és három kilót ad­nak. Ha jó a termés, hármat kapunk, ha rosz- szabb, akkor kettőt. De ha rossz a termés, több munkaegységet /teljesí­tek, úgy, hogy nekem végeredményben mind­egy... — Kiszámítottad? — Kiszámította — ne­vetett a sofőr. — Fis­kális! — Ha jól meggondol­juk — szólalt meg La- digin gépkezelő — a kombájnvezető is rosz- szul jár, ha nagyon jó termést kell betakaríta­nia. Közepes hozamnál ugyanannyi idő alatt több gabonát csépel kii. — Az bizonyos! — erősítgette a sofőr is. — Ha közepes a gabona, mindén rendben, baj nélkül megy. De ott, ahol harminc mázsa te- rém, a cséplőgép sem tudia kicsépelni: vagy törik valami, vagy mind­untalan megáll. Martinov sokáig hall­gatott, aztán vad ká­romkodásba tört. — Megértette, Pj jtr Illarionovics? — kérdez­te tőle a sofőr; — Meg. Ezelőtt is tud­tam ezt, de valahogy nem vettem a szívemre. Dehát mit csinálunk mi? Hová vezet ez? ..; Miféle bérrendszer az, amelynél a traktorosnak nem előnyös a nagy ter­méshozam? Gondolnak-e erre a földművelésügyi minisztériumban? Ezer és ezer szakember ta­nulmányozza szakadat­lanul a kolhozéletet. Hány disszertációt, hány brosúrát írtak már a gépállomások és a kol­hozok munkájának meg­szervezéséről! Megállj csak, Jersov, gondoljuk végig ezt a dolgot. Azt mondod, nem érdeked a jó termés? A te garan­tált minimumod két-há- rom kiló gabona, azt pedig megkapod, bármi történjék is. És ha a kolhozban például töb­bet adnak egy munka­egységre, mondjuk négy vagy öt kilót, akkor te is annyit kapsz? Jersov és a gépkezelő nagyot nevetett. —• Mit nevettek? — Volt-e nálunk a háború óta olyan eset, Martinov elvtárs, hogy valamelyik kolhozban öt kilót adtak volna? — tette fel a kérdést Jer­sov. — Borzov idején min­den kolhozt egyformára nyírtak — mondta La- digin. — Ha valamelyik kolhozban a termés el­érte a húsz mázsát, ak­kor annak kellett be­szolgáltatni a lemaradó’v helyett. Maga talán nem tudja, nem dolgozott itt Borzov idején? A trak­toristák és mi, gépke­zelők már nem is hi­szünk abban, hogy a minimumnál többet is lehet kapni.; ... Megérkezett az üzemanyag. Jersov és a gép kezelője megtöltöt­te a tartályt, begyújtotta * motort és az éltét a szükséges mélységre ál­lította. A gép könnyedén húzta az ekét, a motor­nak még teljes gázt sem kellett fkdni. [Martinov haragosan nézett a trak­torosra. —• Nem, Jersov, ezt nem bocsátom meg ne­ked! —• kiáltott a trak­toros felé, amikor a gép után haladva, a szántást nézte. — Lel­kiismeretlenül mégsem lehet dolgozni, barátom! Ideküldöm a kolhozelnö­köt és jegyzőkönyvet vé­tetek föl vele. Ha nem lesz időd újra felszánta­ni, hadd vonják csak le a kárt a munkaegysé­gedből! Jersov úgy tett, mint­ha por ment volna a szemébe, elfordult és iz­zadt arcát törölgetni kezdte zsebkendőjével, amely éppen olyan feke- te-maszatos volt, mint vattakabátja. Martinov nyugtalanul folytatta útját a népte- ien, csendes földeken át, amelyek már a tél be­köszöntőt várták. »Nem állhat ott az ember minden traktoros mellett! — gondolta a titkár. — Talán a ba­rázdát méricskéljük, a »kompressziót« ellen­őrizzük és az ekét állít­suk folyton mélyebbre?! (Folytatjuk.) T ESTVÉRPÁRTJAINK ÉL ÉTÉBŐL Legyünk őszinték és becsületesek a párthoz Irta: E Lozinska Egy Varsó környéki gyárban a következő eset fordult elő: az üze­mi bizottság arra kötelezte az üze­mi lap szerkesztőjét, hogy ne kö­zölje a prémiumban részesített dol­gozók listáját. Az üzemi bizottság ezt saját elhatározásából tette, de egyben hivatkozott az üzemi párt- szervezet első titkárára. Vajon miért" történt ez? Azért, mert néhány dolgozó (közöttük a párttagok is) el akarta titkolni fele­sége előtt, hogy prémiumot kapott. A párttagnak nem lehet kétféle erkölcse Üzemi tudósítónk, aki erről az ügyről tájékoztatta a Trybuna Lw- diL szerkesztőségét, ezeket írta: »En­nek az ügynek szélesebbkörű jelen­tősége van. Ha közölte volna az üzemi lap a prémiumban részesült dolgozók listáját, ebből családi »bo- nyodalmak« keletkeztek volna. Ki­derült, hogy néhány párttag, aki az üzemben példásan viselkedik, ott­hon becsapja jeleségét és párttag­hoz nem méltó módon kezeli csa­ládját. De vajon elválasztható-e a. párttagnak a gyárban tanúsított ma­gatartása az otthoni magatartásá­tól?« Levelezőnk a továbbiakban így fe­jezi ki észrevételeit: »Az az ember, aki megszokja a csalást, végezetül eljut odáig, hogy félrevezesse a pár­tot ÍS». Teljesen igaza van tudósítónknak, aki azt állítja, hogy a párttagnak nem lehet kétféle erkölcse: egy er­kölcs, amely a pártszervezeti élet­ben nyilvánul meg, más erkölcs pe­dig a családi életben. Teljesen egyetértünk levelezőnkkel, akit mélységesen felháborított az emlí­tett gyár párt- és szakszervezeti funkcionáriusainak magatartása. Az embereket meg kell nevelni. Ez a nevelés azonban nemcsak arra korlátozódik, hogy politikai ismere­tekkel gazdagítjuk a párttagokat. A nevelés mindenekelőtt azt is jelen­ti, hogy megtanítjuk az embereket a helyes magatartásra az élet minden területén. Azt akarjuk, hogy megszűnjék az embernek ember által való kizsák­mányolása, de azt is óhajtjuk, hogy megszűnjék az ámítás, a csalás, az élet jobb legyen és az emberek is jobbak legyenek. A párt sokat követel tagjaitól. Mindenekelőtt azt, hogy élenjárja­nak a szakmai és a társadalmi mun­kában, harciasságot és áldozatkész­séget tanúsítsanak, sohase alkudja­nak meg az ellenséggel, szívükön viseljék az emberek ügyes-bajos dol­gait. A párttag egyik legjellem­zőbb vonása legyen a pártszerű ma­gatartás, szeresse az igazságot. Nem lehet elválasztani az értekez­leteken megnyilvánuló magatartást a magánéletben tanúsított magatar­tástól, általában az emberi maga­tartástól. Az igazság szeretete, az igazságért folytatott harc, a párt által lerögzí­tett elvekhez való hűség — ez a próbakő, amelynek alapján a párt­tagokat és még inkább az aktívákat értékelnünk kell. A gyakorlati párt­életben azonban nem egyszer talál­kozunk még ezzel kapcsolatos op­portunista magatartással. Nem értik meg eléggé, hogy a párthoz való őszinteség és becsületesség együtt jár a pártonkívüliek és általában a tömegek iránti őszinteséggel és be­csületességgel. Itt-ott akadnak még olyan párttagok, akik »szemet hánynak« bizonyos dolgok felett. Ilyen párttagokkal találkozhat­tunk a választási kampány során is. Az egyik elvtársnő, aki Sztalino- grod vidékét járta a választások előtt, ezeket írta: »A vajdasági párt- bizottság első titkára arról beszélt az értekezleten, hogy a párttagok becsüljék meg a pártonkívüli aktí­vákat, hallgassák meg észrevételei­ket a tanácstagok jelölésével kap­csolatban. Az értekezlet után hal­lom, hogy a tanácskozás résztvevői egymás között így beszélnek: »Hát azért nem kell mindent szó szerint értelmezni«. Más egyéni beszélgeté­sek során is találkoztam olyan párt­tagokkal, akik »szemet hánynak« afelett, amit a párt hangoztat. Egyes párttagok úgy okoskodnak, hogy van valamilyen igazság a széles tö­megek számára és valamilyen külön igazság a »beavatott« pártaktíva számára-». Rá kell mutatni arra, hogy az ilyen álláspont idegen pártunk szel­lemétől. Nincs annál veszélyesebb dolog, mint annak hangoztatása, hogy »kétféle igazság« létezik. Pár­tunk igazságának ereje abban rej­lik, hogy az emberek milliói teszik magukévá ezt az igazságot és a gya­korlati életben az igazság szellemé­ben járnak el. Aki a »két igazság­ról« szóló nézetnek hódol és esze­rint cselekszik, az betemeti azt a forrást, amelyből a párt erejét me­ríti; lejáratja a tömegek részéről megnyilvánuló bizalmat a párt iránt. A bizalomnak kölcsönösnek kell lennie. Erre tanította a kom­munistákat Lenin, erre tanítanak bennünket a forradalmi munkás- mozgalom tapasztalatai is. A párt szervezeti szabályzatában az áll, hogy »legyünk Őszinték és becsületesek a párthoz, ne engedjük meg az igazság eltitkolását és elfer­dítését». Mindig pártszerűen, a lelkiismeretid összhangban... A pártoktatás keretében párttag­jaink tanulmányozzák szervezeti szabályzatunkat. Több pártszervezet­ben az a szokás, hogy az új tagje­lölteket »levizsgáztatják« a szerve­zeti szabályzat ismeretéből. De va­jon a mindennapi pártéletben elég nagy gondot fordítunk-e arra, hogy valamennyi párttagunk szigorúan tartsa magát ehhez az elvhez? Bi­zony ritkán tesszük ezt. Akadnak olyan pártértekezletek, ahol minden úgy megy, mint a víz­folyás, nincs vita, minden »rendben van«. Az értekezlet után a folyosó­kon egyes párttagok »úgy egymás között« megbeszélik a problémákat, elmondják kételyeiket, megbírálják a párttitkárt, vagy esetleg a felsőbb pártszervet. Miért van ez így, máért tárgyalják meg a kérdéseket az ér­tekezletek után személyes, nem kö­telező jellegű és csaknem bizalmas módon? A fő ok abban rejlik, hogy az ilyen pártszervezetben még min­dig olyan légkör uralkodik, amely nem kedvez a párttagok egyenes vé­leménynyilvánításának. * * * Igen komoly feladat az embere­ket a párt iránti őszinteség szelle­mében nevelni. Szívósan kell har­colni azért, hogy a párttagok a párt­életben és a magánéletben felette­seik előtt és a tömegek előtt egy­aránt mindenkor a pártideológia, szellemében beszéljenek és cseleked­jenek, mindig pártszerűen, lelkiis­meretükkel összhangban beszéljenek és tevékenykedjenek. MIT OLVASSUNK? Wolff: Az ezer sziget országa cí­mű munkájában beszámol indonéziai útjáról, s személyes élményei alap­ján megismerteti olvasóját ennek a természeti kincsekben oly gazdag országnak a népével, A munkások­kal és parasztokkal való találkozá­sokon keresztül megelevenedik előt­tünk Indonézia bátor, éldozatrakész népe. Horczegh Tibor: A tudomány és a vallás a világ keletkezéséről. A könyv népszerű módion ismerteti a tudomány harcát a világ keletkezé­sére vonatkozó vallási és az ezt alá­támasztó idealista nézetek ellen. Megmutatja, hogy a régi vallásos né­zeteket a világ keletkezéséiről hogyan zúzta szét a csillagászat fejlődése, i Leleplezi azokat a legújabb idealis­ta elméleteket, amelyekkel a vallás tételeit védelmezik. Bebizonyítja, hogy a csillagászat is, mint minden más tudományág, a dialektikus ma­terializmus alapján fejlődik igazán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom