Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-29 / 125. szám
6 SOMOGYI mPLAP Vasárnap, 1955. május 29. LAZASÁGOK VISSZAÉLÉSEK wma ,, KÁRTEVÉSEK * (lítillíltmii a Baromfifeldolgozó Gyorsítsuk meg a száíastakarmányok kószálását és betakarítását Sok szó esett eddig a Kaposvári Baromfifeldolgozó Vállalat munkájáról. A magas százalékok dicsőségének fénye azonban árnyat vetett a vállalat belső bajaira, amelyek pedig nem is új keletűek. Erről tanúskodik az a bejelentés, amelyet nemrégiben kapott a Megyei Pártbizottság. A Megyei Pártbizottság azonnal reagált a beadványra, s háromtagú brigádot bízott meg a vállalat munkájának megvizsgálásával. A brigád tagjai — Kenderesi Sándor elvtárs, a Megyei Begyűjtési Hivatal pénzügyi főelőadója, Várnai Bálint elvtárs, a MÉSZÖV felügyelője és lapunk munkatársa — az elmúlt héten eleget tettek pártmegbizatá- sufenak. E cikkünkben beszámolunk a vizsgálat egyes tapasztalatairól. Igwsgatói iroda — vagy legénysanba ? Különös, látvány fogadja a belépőt Szilágyi Istvánná elvtársnő, a vállalat igazgatójának irodájában. E helyiség túlságosan fényűzőnek ugyan nem mondható, de irodának fölöttébb pazarul van berendezve. Mert ki hallott már olyat, hogy egy iroda bútorzatának rekamiét és üveges ebédlőszekrényt is kell tartalmaznia. De nyomban kiderül, miért e nagy pompa: az iroda legénylaká- sul is szolgál Darula János termelési osztályvezetőnek — ahogy mondják, szükségmegoldásképpen. — Önként adódik a kérdés: milyen keretből vásárolták a bútordarabokat. A műszaki fejlesztési kör helyiségének berendezésére kapott kiegészítő beruházási hitelt használták fel — jogtalanul — erre a célra. Pedig műszaki fejlesztési köre nincs is a vállalatnak, s ha volna is, álékor se ilyen bútordarabokkal kellene annak helyiségét berendezni. Itt nyilvánvalóan csalásról, a hitelfelhasználási utasítás semmibevevéséről van szó. Ez is. mutatja: a vállalat vezetői — elsősorban az igazgató — bűnös könnyelműséggel fecsérelték az állam, a dolgozó nép pénzét. Volt hiány — nincs hiány Lapozgassunk csak tovább a könyvelési bizonylatok között. Ezek arról is szólnak, hogy 1954. októberében a tahi meszespince csoportvezetője 17 ezer db tojásról nem tudott elszámolni. Sziiágyiné igazgató mit sem tett a. hiány oka megállapításáért, s tudtával és beleegyezésével október 11-én jegyzőkönyvezték, hogy ez a 17 ezer darab tojás is hasznavehetetlenné vált. Boródy Lajos főkönyvelő kötelességét elmulasztva, nem indított vizsgálatot, hanem írásban kérte az igazgatót, derítse ki, mi az igazság. Szilágyiné erre önmegnyug- tatóan azt válaszolta: »-A kaposvári raktárban biztosan többlet lesz«. Ahol az igazgatónak kisebb gondja is nagyobb a csalók felelősségre vonásánál, ott valóságos melegágyra talál s elburjánzik a lopás, az állami vagyon fosztogatása. Nézzünk még. egy példát erre. Szampl Ferenc áruátyevő ez év május 9-én egy új 'gépkocsiponyvát kért és kapott Horváth Mihály raktárostól, Darula János termelési osztályvezető szóbeli utasítására hivatkozva. Ahogy később kitudódott, Darula ilyen utasítást nem adott az áruátvevőnek, aki hazug módon jutott hozzá a 2800 forint értékű ponyvához. Hogy mi célja volt ezzel? Arra is könnyen rájöhet az olvasó, ha tudja, hogy Szampl a ponyvát — »elvesztette«. De május 10-e óta senki sem szólt neki miatta. Mindezek a lopások példázzák: napról napra, óráról órára miként dézsmálják meg az állam vagyonát azok, akik kihasználják az igazgató, a vállalat vezetősége eléggé el nem ítélhető felelőtlenségét. Amiről nem a könyvek, hanem a dolgosók beszélnek — Sok baj van nálunk — ismeri be az igazgató. — Ám sietve hozzáteszi: — De nem kell minden szót készpénznek venni. — Amikor a múlt őszi baromfi-elhullásról érdeklődünk, így szól: — Rosszindulatú szóbeszéd az egész. Lábrakapott ugyanis a hír: 1954 őszén sok baromfi elhullott a telepen. Szilágyiné és Darula János szerint erről orvosi igazolás is van. Valóban, dr. Nyiri Ede városi állatorvos írásban bizonyítja, hogy 168 dib baromfi elhullott — de nem a negyedik negyedben, hanem áprilisban. Dávid Lajos tervosztályvezető mást. mond, mint az igazgató meg a termelési osztály vezetője. Nem hivatalosan megírt adatokat szolgáltat — az elhullott baromfiakat ugyanis a vágási veszteséggel együtt, könyvelték — hanem emlékezőtehetségére támaszkodik. Úgy tudja, 400 csirkét és tj’úkott égettek el 1954 októbere és decembere között. A leghitelesebb tanúk maguk a dolgozók. Szántó Ferenc fűtő, Hegyi Ferenc elvtárs és Orbán Vendelné elvtársnő szavai arról tanúskodnak: gondatlan kezelés és szakszerűtlen takarmányozás miatt hullottak el a csirkék, tyúkok, libák és kacsák, melyeket tíhamvasztottak. Hogy mekkora kár származott ebből, az nincs külön papírra vetve. A vállalat vezetőinek 'gondatlansága az oka tehát annak, hogy a kitermelési veszteség a negyedik negyedévben oly magasra szökött. Érdemes lett volna az Élelmiszeripari Minisztérium illetékeseinek felfigyelni erre, s közelebbről megnézni, milyen pocsékolás rejlik a magas veszteség számadatai mögött. A fssombatonkénti „idegenforgalomról“ Szombatonként szokatlanul nagy a vállalat »idegenforgalma«. Nem any- nyira idegenek, mint inkább ismerősök a látogatók. A Nagymalom igazgatója és dolgozói, a Hűtőház-építke- zés szerelői, a Gépjavító Vállalat egyes munkásai rövid időre jönnek ide, csupán egy-két baromfit vásárolnak a vasárnapi ebédhez. Ta- paszti Sándor, a Baromfifeldolgozó vállalat üb-elnöke »teljes hitelű magyarázatot« ad erre. A vállalatok közötti jóviszony ápolását szolgálja a baromfi ilyenképpen való értékesítése. A nyilvántartásban persze nevek nem szerepelnek, hanem »V« betűvel jelzik az ilyen üzletbonyolításokat, mintha azt a városnak adták volna, kereskedelmi áron. Nyilván az említett rovatba könyvelik azt az árut is, melyet Bórnénak, az Élelmiszeripari Minisztérium dolgozójának adnak. És itt eljutottunk ahhoz a szálhoz, amely a szakminisztériumhoz vezet. Különösebb dolgokról nincs itt szó, csupán arról, hogy a minisztérium egyes kiküldöttei (akinek inge, vegye magára) olyan kedves fogadtatásban és fejedelmi ellátásban részesülnek itt, hogy a jóllakottság érzése elködösíti tisztánlátásukat. Ha aztán megúnták magukat a vállalatnál, veszik azt a fáradságot, hogy Szilágyiné igazgató lakásán folytassák a »felülvizsgálást«, illetve — enyhén szólva — a vidéki kiküldetés hosszú idejének kellemes eltöltését. Ez a »magyarázata«, miért halmozódhattak a visszaélések büntetlenül a vállalatnál. Sem léteső építkezés műssahi ellenőre Az igazgató tudatos kártevésére vet fényt a következő eset is: A vállalat »rövid pár hónapon belül« mosdót, és öltözőt építtet a dolgozók részére. Ezt az építkezést persze műszakilag ellenőrizni kell. Jó előre gondoskodott Szilágyiné erre a célra megfelelő mérnökről is. Gyulai Gyula mérnök, aki a Hűtőház építkezésénél dolgozik, szívesen vállalta e megbízatást. Ezt a tettét -nem is bánta meg. Jelenleg ugyanis a nem- létező építkezést kell műszakilag el1 lenőriznie. E nagy áldozatvállalásáért és eléggé nem honorál ható. fáradozásáért meg is kapta az egyáltalán nem lebecsülendő illetményt, navi 1200 forintot fizet neki március 1-től Sziiágyiné az állam pénzéből. Lehet, hogy az igazgató ezt szívességből teszi, de az ilyen manipulációt magyarul így hívják: bércsalás. %Iég néhány „apróság“ Sziiágyiné csupa olyan emberekkel vette körül magát, akik nem szóltak, még ha bármilyen gazságokat láttak is. Valóságos családi dinasztiák kaparintották kezükbe a vezető állásokat. Szampl Ferencék öten, Nadraiék rokonságából pedig négyen vannak a vállalatnál, s legtöbbjük adminisztratív vagy függetlenített munkakörben. Ki várhatta volna tőlük, akik egyhúron pendülíek az igazgatóval, hogy tiltakozzanak pl. az ellen, hogy Szilágyiné az elmúlt év munkanapjainak mintegy 40 százalékát Pesten töltötte, vagy más városokban, mint pl. egy esetben 5j napig Győrben tartózkodott — ver-1 senyértékelés végett. Kühar József beruházási előadót a vállalat leghíresebb »naplopójának« tartják. Május 9-én egész napot csúsztatott, hogy miért, az kapucédulájáról nem derül ki. Senki sem ellenőrizte, mikor, mit dolgozik. Védőöltözetet is vett fel jogtalanul. Saját motorját al vállalat szakembereivel javíttatja munkaidő alatt. Darula János termelési osztályvezető nem ismer mértéket az ivásbam. Többször előfordult, hogy munkaidő- alatt ittas állapotban volt. Az áruátvevők — Mi- bálovics Imre, Horváth Antal., Szampl Ferenc és Kleininger Mihály — éjszakánként vidéken mulatoznak és feltűnően költekeznek, amit a dolgozók jelentettek is az igazgatónak. Prémium, „a jó munkáért“ Szilágyiné még csak meg sem próbált ’réget vetni e lazaságoknak,, fegyelemsértéseknek. Súlyosan visszaélt a párt és a dolgozó nép bizalmával. Gyengekezűsége, a hibák fölötti szemhúnyása nem mentesíti őt á felelősség alól. A vállalatnál előfordult hibákért felelnie kell: ezt megköveteli a becsületes emberek igaz- ságérzete. De felelősség terheli a hibák eltűréséért az Élelmiszeripari Minisztérium Baromfiipari Igazgatóságát is, amely mindeddig nem tette meg a kellő intézkedéseket. Sőt jutalmazta is a vállalat vezetőit »jó munkájukért«. Szilágyiné decemberben 1500, Darula János a negyedik negyedévben ugyancsak 1500 forintot kapott prémiumként. Igaz, hogy exporttervét túlteljesítette a vállalat — ezért volt a premizálás —, de miért nem összességében vizsgálta meg a minisztérium a vállalat vezetőinek munkáját? Úgy véljük, okos dolog lenne a jutalmazásnál i minden körülményt alaposán mérte- j gelni. És most feltesszük a kérdést: j hol volt a vállalat pártszervezete, élő lelkiismerete, hol voltak a becsületes dolgozók, akiknek látniuk kellett volna a vállalat belső rothadtságát? Ott voltak a kommunisták az üzemben: szemük láttára pocsékolták, herdálták az ábami vagyont. A becsületes dolgozók már régóta óhajtják: legyen végre rend a vállalatnál. Ám ezek az óhajok nem egyesültek messzehangzó tiltakozó Máltásokká — tiltakozássá a vezetők bűnös cselekedetei ellen. . »Ki mert itt szólni?« — panaszolta keserű hangon Horváth elvtárs, az anyagraktáros. Igen! A becsületes emberek hangia nem törhette át a vállalat vezetői galádságainak burkát. Sziiágyiné kezdettől fogva olyan légkört teremtett maga körül, hogy ott bíráló szót az ő munkájáról senki ne vehessen szájára. Ezért hallgatott mindenki, mert máskülönben könnyen megkaphatta az igazgatótól: »Ha valami nem tetszik, a kamun kívül találja magát«. így járt Balázsné elvtársnő is, akinek eltávolítását a vállalattól elrettentő példának szánta az igazgató. A bírálat elfojtása azonban nem kellő magyarázat a baick eltűrésére. Meg kell mondanunk, hogy a párt- szervezet nem állt hivatása magaslatán, nem nyitotta ki a megfélemlített emberek száját, nem hallotta meg a dolgozók visszafojtott sóhajait. Miért nyugodott bele mindebbe Máténé elvtársnő, a párttitkár, miért nem segítette őt, s a vállalat kommunistáit a Városi Pártbizottság, amelyet szintén felelősség terhel a hibákért. Most a kivizsgálás alatt fellélegzettek a vállalat dolgozói. Nyíltan elmondták véleményüket, észrevételeiket. Lehetetlen volt nem érezni ezekből az őszinte hangokból a népvagy on iránti felelősséget; a dolgozók bizalmát a párt iránt, a bizalmat és reménykedést abban: a párt kemény kézzel segít nekik rendet teremteni, hogy a Baromfifeldolgozó Vállalat becsülettel eleget tehessen rendeltetésének. Kutas József. A Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága május 27-én elrendelte, hogy állami gazdaságaink, termelő- szövetkezeteinik és egyéni parasztjaink azonnal kezdjék meg a szántóföldi száíastakarmányok é? a rétifű kaszálását, mert minden percnyi késedelem a takarmány minőségének rovására megy. A szálastakarmányok lekaszálásának határidejét június 5, betakarításának határidejét pedig június 10-ben állapítja meg a rendelet. Termelőszö- vetkezeteinkneik; dolgozó- parasztjainknak tehát kemény munkát kell végezniük, hogy időben betakaríthassák a szálastakarmányokat. A Megyei Tanács határozatának végrehajtásáért: azonban még igen keveset tettek az arra illetékes szervek. Megkérdeztük a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságáról Hámori elvtársat, hogyan áll megyénkben a kaszálás. Hámori elvtárs tudomása szerint még nem kezdték meg. Pedig egyes községek dolgozó» parasztjai igyekeznek e munkával. Szennában pl. a rétnek 20 százalékát már lekaszálták, Kaposmérőm pedig a takarmányok 30 százalékát vágták le. Mérőben Máté Lajos, Kiss János már végeztek is a kaszálással, a naplókban hozzálátnak a széna betakarításához. * * * Dolgozó parasztjaink kövessék a szennaiak és a kaposmérőiek példáját. Méltóan készülnek a DISZ ll. kongresszusra A Lábcdi Állami Gazdaság nagykorpád!1 üzemegységének dolgozói igyekeznek a növényápolással. A növénytermelési munkacsapatok versenyben végzik a kapálást. A Petőfi DISZ-munfeacsapat és a Béke-munkacsapat tagjai között nemes vetélkedés kezdődött. A DlSZ-fiatalok ugyancsak igyekeztek, hogy ők legyenek az elsők. Szorgalmas munkájuk eredménnyel járt: lehagyták a Béke-munkacsapatot. A diszás— táfe a cuborrépaegyelésben 237 százalékot értek el, a kukorícakapálás— ban 170 százalékra teljesítették normájukat. Méltóan készülnek tehát a DISZ II. kongresszusára. A versenytársak is jó munkát végeztek: a cukorrép aegyelésben 230, a kukoricakapálásban 130 százalékot teljesítettek. A Vityapusztai Állami Gazdaság tlolgozói jó munkával hurcolnak a tavaszi munkák sikeréért árdrágításért elítélt üzérkedő Csontos Jánosné, Nagyatád, Honvéd utca 20. szám alatti lakás rendszeresen utazott Budapestre és ott különböző élelmiszereket és virágot árusított. Ez év áprilisában a nagyatádi Népboltban vásárolt1 hízottliibákat kg-onként 30 forintos áron értékesítette Budapesten. A bíróság árdrágító üzérkedés bűntette miatt egy év 8 hónapi börtönre ítélte. Szőke János elvtárs, üzemi párt- ttitteár levelében gazdaságuk jó munkájáról ír. Beszámol arról, hogy a dolgozók legtöbbje nemcsak teljesítette tavaszi munkatervét, hanem jelentősen túli is töljesiteftie. Már iazj ősziek fej trágyázásánál a gazdaság legjobb dolgozója, Szarka József 560 százalékos tervteljesítést ért el. Pajor Lajos fogatos a vetési munkáknál tűnt ki 147 százalékos teljesítésével'. A gazdaság DlSZ-fiataljai is helytálltak a munkákban: ifj. Szabó János fogatos 127 százalékot teljesített. A növényápolásban is szép eredmények születtek. Sovák József és Farkas Katalin napi normájukat 130 százalékra teljesítették. A munkacsapatok közül a 3-as és a 4-es teljesítette jóval túl a napi normát a borsó- sarabciáslbam. A zöldsiló készítésénél a legjobb' I munkát végezték Pajor Lajos és Sán- jdor Ferenc fogatosok, akik 128 százalékra teljesítették napi mormáju- skat. A gazdaság dolgozói iaz örnkölt— I ség csökkentésére is tettek felajánlást. A gazdaság ez évben összesen 1334 800 forintos megtakarítást akar elérni. Megkezdte ,a gazdaság a kukorica kapálását, a cukorrépát már megsa^- rabolták, folyik az egyelése. A Kaposvári Állami Gazdaság vezetői a szálastakarmányok kaszálását, betakarítását teljes egészében gépesítették. 154- hold rétitfű kaszálását Zetoir- ral vontatott fűkaszálókkal végezték, ezenkívül 15 hold lucernájukat is gép vágta le. A lekaszált takarmányokat eddig szárították, tegnap aztán megkezdték a felgyűjtést rendsodró gépekkel, melyek gyorsan és szakszerűen végzik az összegyűjtést. Elkészült az első csehszlovák vulkanizáló automata Csehszlovákiában a 'gumiabroncsok vulkanizálásét ezideig külföldi, gépekkel- végezték. A prágai vulkanizáló -gépek kutatóintézetének dolgozói a közelmúltban elkészítették afc első csehszlovák automata vulkáni- zálógép prototípusát. Az eddigi kísérletek itgsni nagy jövőt jósolnak a 'hazai gyártmánynak, mert ia külföldiekkel szemben jelentősem javítja a» gyártmányok minőségét és csökkenti az önköltséget. Rövid időn belül megkezdik szériagyártását. — Nem bántam meg, hogy visszajöttem — jelentette ki határozottan Kiss József elvtárs, az osztopáni Győzelem Termelőszövetkezet elnöke, amikor megkérdeztük tőle, hogy érzi magát új munkahelyén. — Én mindig szerettem volna itt dolgozni és minden vágyam az volt, hogy visszakerülhessek ide,, ahol kezdtem... » Leült az íróasztal mellé és ceruzájával köröket rajzolva az újságpapírra, tovább beszélt. i Elmondta: amikor 1951-ben a termelőszövetkezetből mezőgazdasági akadémiára ment, az a szándék vezérelte, hogy tanulmányai után visszajön a tsz-be és mint szakképzett ember fogja tovább vezetni a szövetkezetei. Az akadémia elvégeztével kérte is magát ide, de csak egy napig maradhatott a tsz-ben, mert magasabb beosztásba helyezték. A Barcsi Járási Tanács mezőgazdasági osztályára került főagronómusna k. — Régóta érlelődött már bennem a gondolat, s februárban kértem is, hogy engedjenek vissza az én tsz-embe. A párt lehetővé• tette, hogy kívánságom teljesüljön. — És miért szeret itt dolgozni? — kérdeztük. — Egyszerű oka van ennek. Az agronómus a gyakorlat embere. Egy termelőszövetkezetben nyílik igazán lehetőség arra, hogy bebizonyítsa tudását. í Elmosolyodott, mintha minden boldogságát ebbe a mosolyba rejtette volna, hogy itt lehet azok között, akikkel együtt indult el a közös gazdálkodás útján és vezetheti őket. Egy papírt vett elő a fiókból és óvatosan, mintha a betűk épségére vigyázott volna, kiterítette az asztalon és föléje hajolt. — Pénzt osztunk ... Az első jövedelmet... — A felesége szívesen jött vissza a községbe? — kérdeztük. —■ Még! szóváltás sem történt emiatt köztünk. A feleségem is-' ebből a községből való, természetes, hogy szívesen jött velem visz- sza... és most szorgalmasan dolgozik a termelőszövetkezetben. Aztán elmondta, hogy már tervet dolgoztak ki arra, hogyan tegyék a szövetkezetei még gazdagabbá. Elhatározták, hogy állatállományukat teljesen kicserélik. J övőre már minden hónapban szeretnének osztalékot adni a tagoknak ... —■ 1951 óta vagyok a párt tagja — mondta büszkén. Tudom* hogy most a falu dolgozói tőlünk, kommunistáktól sokat várnak. Nekünk kell mellettük állni és mutatni a helyes utat. Jó munkával igyekszem megköszönni a pártnak, hogy bízik bennem és lehetővé tette számomra, hogy falumban mint a termelőszövetkezet elnöke- én is vezethessem a dolgozókat a boldogulás útján. B. G..
