Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-29 / 125. szám

Vasárnap, 1955. május 29. SOMOGYI NÉPLAP A Kaposvári Nagy malom is elő verheti az éiüzem címet őrlőhengereket friss, éles rovátkák­Negyedéwről negyedévre megyénk egyre több ipari üzeme, vállalata kapja meg munkájáért a megtisz­telő élüzem-címet. A Nagymalom dolgozói termelési értekezleten, be­széltek arról, vajon mi az oka an­nak, hogy ők, akik oly becsületesem szorgalmasan dolgoznak, ezideig még nem nyerték el ezt a kitünte­tést. Valóban: tervüket az áramhiány- okozta kiesések ellenére is teljesíte­ni igyekeznek. Naponta figyelemmel kísérik, hogy ez egy hónapra esedé­kes gabonamennyiségből mennyit őröltek meg, .mennyi van még visz- sza. S ha netán lemaradás mutatko­zik: mennyit és hogyan kell sürgő­sen pótolni. Ezzel a módszerrel si­került ás első negyedéves tervüket értékben. 111,2 százalékra teljesíteni. Azt is észrevették, hogy több ma­lomüzem elnyerte már az élüzem címet, többek között .a szombathe­lyiek is. A főmolnár el/vtárs több­ször elmenti tapasztalatcserére a szombathelyi malomba, hogy megfi­gyelje az ott folyó munkát és az ott tapasztaltakat saját üzemükben is hasznosítsák. Hogy a Kaposvári Nagymalom dolgozói is tulajdonosai lehessenek a büszke élüzem címnek, még ko­moly erőfeszítéseket kell tenniük. Elsősorban javítani kell a minőségen Igaz, áprilisban, májusban nem volt komoly minőségi kifogás, de koráb­ban bizony előfordult, hogy búza­szemek kerültek a lisztbe, amit a kereskedelem, a sütőipari vállalat kifogásolt. Ezenkívül törekedniük kel arra is, hogy az energianorma betartásával dolgozzanak, s élén­kebbé kel tenmiök üzemükben a- munfcaverseny-mozgalmat. Mit tehetnek és mit tesznek a minőség megjavításáért? A molná­rok fokozott figyelemmel kísérik az őrlést, s a minőség megjavítása vé­gett tovább is igényesen végzik a laboratóriumi vizsgálatokat. Be kell tartani a« energianormát — Mit tehetnek azért, hogy az energianorma szerint dolgozzanak? A meglévő motoregységeket átszer­vezik — ez már folyamatban van — úgy, hogy a gépek hajtásához meg­felelő lóerős motorok kerüljenek, így a nagyobb motorokat nem kell kai látják el. i(Ez a liszt minőségére nézve is előnyös.) Hogy ezt a munkát saját üzemük részére s a vidéki malmoknak gyor­sabban és minél jobb minőségben el­végezhessék, Pécsi elvtárs főgépész újítását vezették be. Az energia­megtakarítás terén különösein a' nagy karbantartási munkák után várható javulás. A karbantartási terveket brigádokra és dolgozókra már lebontották, tehát mindenki tudja feladatát. Szítsák fel a verseny tüzet Ahhoz, hogy a Nagymalom dolgo­zói az élüzem cím elnyerése érdeké­ben új munkasikereket érjenek el, okvetlenül szükséges, hogy új alap­ra helyezzék a muinkaverseny szervezését. Nem helyes az, hogy a versenyvállalásokat rendszeresen az üb-elnök, a pártszervezet titkára, esetleg az igazgató szedi össze a dolgozóktól. Előfordul, hogy egy- egy dolgozót többször is fel kell ke­resni, mert nem tudja, milyen vál­lalást tegyen. Nagyobb szeretettel és felelősséggel kell végezniük mun­kájukat az egyes reszortfelelősök­nek és bizalmiaknak. Segítsék a versenyszervezést a művezetők és főművezetők is azzal, hogy részlete­sen ismertetik az üzem előtt álló feladatokat. Adjanak útmutatást a dolgozóknak ama vonatkozóan, hogy egy-egy időszakra mi­lyen • felajánlást tehetnek, még­pedig olyat, amely egyaránt hasznos az üzemnek és a népgazda­ságnak. Igaz, ez a társadalmi mun­ka fáradsággal jár és munkaiköaben esetleg meg nem értéssel is talál­koznak. De mégis megéri a fárado­zást — ezt tapasztalhatták időnként egy-egy jód szervezett munkaver­seny után. Eredményes munkájukra annál is inkább szükség van a kö­zeljövőben, mert jön az aratás és cséplés, utána a malomiparra, így a Kaposvári Nagymalomra is komoly feladatok várnak. Ha valamivel rosszabb körülmé­nyek között dolgoznak is, mint az eddig élüzem címet elnyert malom­üzemek, erős akarattal, a hibák ki­javításával elérhetik, hogy a máso­dik negyedben — vagy ha akkor nem, .a harmadikban már ők is a Rövid látogatás egy „ragyogó“ üzletben Szívesen állunk meg mindig a 13—134. számú Óra- és Ékszer­bolt előtt. Kirakata oly szép, íz­léses és tiszta, hogy hívogatja az ember tekintetét. Ilyen a bolt belül is. Az egyik puttón hatalmas piros pünkösdi- rózsacsokor illatozik. A három eladónő figyelmesen, udvariasan és nagy szakértelemmel szolgál­ja ki a vásárlókat, akik bizony sűrűén nyitják be az üzlet ajta­ját. Szinte állandóan van vásárló fiatalember vagy fiatal pár: ki­nek karikagyűrű, gyűrű vagy más ékszer kell. Stein Erzsébet, Tóth Rózsa és Pataki Istvánná szíves szóval, készséggel teljesítik a vá­sárlók kívánságait. Ez a »titka« annak, hogy tervüket rendszere­sen tudják teljesíteni. Áprilisban 128 százalékot értek el, s ahogy Stein Erzsébet örömmel újságolja, 26-ig ebben a hónapban is elér­ték már a 110 százalékot. Ki tudják elégíteni a vásárlók igényeit, hisz bőven van óra- és ékszeráru. Szívesen megmutatja a minap érkezett német és cseh­szlovák árukat. Szépek és jók a német órák, s főleg igen olcsók, 200—300 forint darabjuk. Cseh­szlovákiából sok szép, ízléses és aránylag olcsó bizsu érkezett 20—25 forintos árban. Nyári ru­hára, pulóverekre szívesen veszik a nők a picinyke, piros, rózsa­szín cipellőket, a fekete, aranysö­rényű kis paripákat, gyöngysoro­kat stb. Karikagyűrűk is érkeztek nagy mennyiségben és bő választékban. Ára: 100 forinttól felfelé. Újdon­ságok még többek között az olcsó és szép kristályvázák, s a csinos émtalpú likőrös készletek. — GYŰJTIK A GYÓGYNÖ­VÉNYT a Somogy megyei föld­művesszövetkezetek, amelyek kora tavasztól késő őszig 35 féle gyógy­növényt vásárolnak fel, s adnak át a feldolgozó üzemeknek. Eredmé­nyesen folyik a kamilla gyűjté­se, június elején megkezdődik a pipacs, bodza- és hársfavirág fel­vásárlása. — A SZULOKI NÉPI EGYÜT­TES május 27-én Kadarkúton nagy sikerrel mutatta be a Csár­dáskirálynő c. nagyoperettet^ Ez volt a Csárdáskirálynő tizedik elő­adása. HÍREK Várható időjárás va­sárnap estig: Felhős idő, töíbhMé kisebb eső. Időnként élénk szél, hűvös idő. Várha­tó legalacsonyabb hő­mérséklet ma éjjel 9— 12, legmagasabb nap­pali hőmérséklet vasárnap 18—20 fok között. 1775. május 29-én halt meg Izsó Miklós szobrász. „Sznobok fala“ Mint a Reynold’s News című lap írja, Cuteslow angol városka egyik utcájában a magánbérpaloták tő- szomszédságában á város bérkaszár­nyákat építtetett, amelyeknek lakói persze a szegényebb rétegből verbu­válódnak. A bérpaloták tulajdono­sai erre, nehogy a »nyomortanyák népsége« odadugja az orrát, ahol semmi keresnivalója, az utcát több mint 2 méter magas, tetején he­gyes vasrácsban végződő fallal vá­lasztották ketté. A városi bérhá­zakból csak nagy kerülővel lehet eljutni a város központjába a »szno­bok fala« miatt, ahogy azt az ans golok nevezik. feleslegesen használni. Energiameg­takarítást érnek el azzal1 is, hogy az jól végzett munka örömével tart­hassanak él'üzemavató ünnepséget. Kötéllel sem tudnak katonát fogni A »Nachtdepesche« című nyu­gatnémet lap lélekszakadva riadót trombitál: »Blanknak még 100 000 önkéntes hiányzik!« A Szövetségi Köztársaság ifjúságának hangulata szerfelett szkeptikus. A »Blank-hi- vatal« (ténylegesen a nyugatnémet hadügyminisztérium) dossziéiban efféle »önkéntesek« kérvényei he­vernek: 58 éves őrmester, 63 éves őrnagy, 66 éves százados... Egy­— KAPOSVÁR VÁROS ANYA­KÖNYVI HÍREI: SZÜLETÉS: Fodor László fia László, Orsós Antal fia Tibor, Tóth Sándor leánya Mária, Kovács Gyula leánya Margit, Bella János leánya Márta, Solti Károly fia Tamás, Dóra István leánya Veroni­ka, Nász János 'leánya Erzsébet. HALÁLOZÁS: Göndöcs .Sándor 76 éves. — BOLGÁR KULTURÁLIS KÜLDÖTTSÉG ÉRKEZETT május 27-én Kaposvárra. A küldöttség megtekintette a Kaposvárott sze­replő Állami Faluszínház péntek esti előadását, amikor a Faluszín­ház művészei bemutatták Goldinik A furfangos szolga c. 3 felvonésos vígjátékát. — HÁROMEZER ÚTTÖRŐ VESZ RÉSZT június 25-én a Somogy megyei úttörő-találkozón, melyet Kaposvárott tartanak. A találkozót a Somogy megyei DISZ Bizottság és a Pajtás című úttörő­lap szerkesztősége szervezi. — MÁJUS 29-ÉN érkeznek az el­ső hétvégi vonatok a Balatonra. A fővárosból Siófokra és Fonyódra in­dít különvonatot az IBUSZ. szóval csupa agg hitlerista hadas- tyán! Ök szívesen feszítenének új­ra a revansiszta hadsereg egyenru­hájában. De bezzeg a nyugatnémet fiatalok, akiket ezek a hadastyá- nyok szeretnének kézbevenni, egy­általában nem mutatnak semmi lelkesedést. Szent igaz, Nyugat-Né- metországban ma nincs gyöngyélete a toborzóknak! — A SOMOGY MEGYEI NÉPI EGYÜTTES Májusfa című zenés né­pi játékát ismét közvetíti a Magyar Rádió a Petőfi-adón május 30-án, hétfőn 16.30-kor. — AZ ELMÚLT 10 ÉVBEN 1289 kötet ifjúsági könyv jelent meg hazánkban csaknem 12 millió pél­dányszámban. — KÖNYV JELENT MEG -Latto- ca Sándor, a szegény proietárság igaz védője« címmel, melyet a So­mogy megyei Tanács népművelési osztálya adott ki. Az igen érdekes munka Szabó Gyula, a kaposvári Óvónőképző igazgatójának összeállí­tása. — VASÉRT-HIRADÖ. Fele idő alatt végzi a háziasszony a munká­ját, ha gépesíti háztartását. Hús­gép, zsemlyeőrlő, vajköpülő, fagy- laitgép, háztartási mérleg, petróle­umfőző, fémmozsár nélkülözhetetlen a háztartásiban. »Robotgép« reszel, szeletel, mákot, diót, húst őrök kés- fenővel ás ellátva. Olcsón beszerez­hetők a megyei boltokban. Tekintse meg széles választékú készleteinket. C sónak-old almotorok a megyei bol­tokban megrendelhetők. Május 29 Vasárnap Pünkösd OOOOOOOOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOO0OOOOOOOOOOOOOO ©OOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO OOOOOOOOOOG ÍGY ÉLNEK A LEÁNYOTTHON LAKÓI Barátságos külsejű, szürke épület a Füredi utca 121. sz. alatti ház. 286 nő lakik benne, asszonyok, leányok vegyesen. Az alsó korhatár általá­ban 16 év, a felső pedig meghalad­ja . a negyvenet is. A Textilművek fonónői, faluról, olykor messzi vi­dékről idekerült dolgozói leltek itt otthonra. Nem nehéz kitalálni ezek- után, hogy nem másról, mint a Textilművek alig egy félévvel ez­előtt létesült gyönyörű leányottho­náról van most szó. Hogy mennyi mende-monda szállt már róluk, nehéz lenne felsorolni: a jót mindenki tudja, a rosszat meg felesleges. (Minek ólomba önteni az emberi rosszindulatot és butasá­got.) De hogy olykor cifra pletykák szálltak egyik-másik leányotthonos­ról, mi tagadás, ez igaz. Egyszer az­tán megsokallták a lányok,' de nem veszekedtek, nem vitatkoztak senki­vel. Úgy gondolták, minden üres szónál többet jelent a tett. Elhatá­rozták, hogy egycsapásra véget vet­nek minden suttogásnak. Ketten- hárman közülük felkeresték a kör­nyékbeli békebizottságot s általa meghívták vendégségbe a környék lakóit. Egy szép őszi délután el is jöttek a meghívottak: idősek és fiatalok, háziasszonyok és dolgozó nők, többgyermekes anyák és ifjú diszis- ták. A textiles lányok meleg szere­tettel, kedves szavakkal fogadták az érkezőket, majd végigvezették őket az épületen. Az ámulat és csodálkozás felkiáltásai hallatszottak ekkor min­den szájról: Nahát!... Sose hittem volna, hogy itt ilyen szép min­den! ... Milyen nagyszerű, modern berendezés!... Milyen tisztaság! — mondták itt is, ott is. A. lányok te­kintete büszltén villant össze. Hát még amikor elmesélték, hogyan dol­goznak, hogyan élnek! Száz szónak is egy a vége, az együtt töltött dél­utánon kölcsönös barátság és megbe­csülés alakult ki a környék lakói és a textiles lányok között. Azóta na­gyon sokszor találkoztak egymással, ! hol egy-egy közösen tartott tudomá­nyos előadáson, filmvetítésen, vagy jókedvű, hangulatos műsoros esten, Mert ezeket a lányokat és asszo­nyokat tényleg csak szeretni lehet és becsülni szorgalmukért, törekvé­seikért. Három műszakban dolgoz­nak és így különböző időpontban indulnak a gyárba. Ki fonónő, ki le­szedőnő, ki csoportvezetőként dol­gozik az üzemben. — Tudásához és tehetségéhez mérten igyekszik helytállni becsülettel mind. Olyan nagyszerű ifjúmunkások vannak köz­tük., mint Balaskó Magda és Szép Rózsi többszörös sztahanovisták, vagy Fülöp Anna és Sós Piroska kiváló dolgozók. Jó pár nevet em­líthetnénk még, de felsorolás he­lyett inkább kopogtassunk be hoz­zájuk és ismerkedjünk meg velük személyesen. Az üzem büszkeségei között Fülöp Anna többedmagával lakik egy vagyon kedves, nagyon barátsá­gos szobában. A parkett tükörfé­nyes, az ablakon virágos, lenge füg­gönyök, körös-körül asztalon, szé­ken sok-sok virág. Majd mindegyik ágy fölött függ valamilyen bekere­tezett elismerő vagy dicsérő okle­vél. Fülöp Annának j testvére, a barnahajú, nevetőszemű kis Mari­ka és Szűcs Mária, valamint még egy kislány lakik itt. Nemcsak ki­váló fonónők, hanem kitűnő házi­asszonyok is. Erről tanúskodik gyö­nyörű rendben tartott szobájuk s teli szekrényeik is. Mert bármelyik szekrénybe kukkantunk is be, a ru­hák, kabátok és cipők sokaságát lát­juk mindegyikben. Szűcs Marika éppen varr az egyik ágyon, ruhája alját szegi fel. — Az­tán hány ruhája van eddig, (Marika? — kérdezzük tőle, mire szerényen válaszolja: — Hót, van vagy tíz... Nincs itt mindegyik, mert a két télikabátomat már hazavittem Ka­posfüredre, a szövetruhákat is ott­hon tartom, az eddig összegyűjtött stáfirungomat szintén. — Gyakran jár haza, Marika? — érdeklődünk tőle. Mosolyogva válaszolja: — Elég gyakran, ha engedi az időm. Most vettem magamnak egy szép új ke­rékpárt, azzal aztán oda-vissza ha­mar megjárom az utat. — S ho­gyan telik minderre a sok szépre és jóra? — Marika gyors számvetést csinál: — Keresetem kb. 1000—1100 forint. Ebből 40 forintot fizetek az ittlakásért, 150-et pedig az étkezés­re. A fennmaradó 800—900 forinttal azt csinálok, amit akarok. Persze eb­ből küldök haza szüleimnek is, ha­bár a tsz-ben nekik is jó jövedel­mük van. Kisebb testvéreim mégis csak örülnek, ha gondolok rájuk. Kiváncsi kérdézősködésünkre ké­sőbb megtudjuk azt is, hogy a ko­moly, megbízható és szerény Szűcs Marikát igen szeretik a lányok. Ö volt az, aki a múlt év decembe­rében megalakította az azóta már sok sikert elért tánccsoportot. Kez­detben alig hárman-négyen voltak, s csak azokat a táncokat tanulták be, melyeket Marika maga tudott. Az elmúlt néhány hónap alatt azonban nemcsak csoportjuk növekedett, ha­nem szakértő tánctanítót is kaptak. És hány ilyen lány vagy asszony található még ebben az épületben! Jól és gondtalanul élnek: munkájuk szép és eredményes. Éle­tüknek egyre több az értelme, nap­jaik egyre tartalmasabbak. Persze akad köztük olyan is, aki nem sok dicsőséget hoz társaira, akiket nem elégít ki a rengeteg ta­nulás és szórakozási lehetőség, pedig a leányotthonnak saját sportpályá­ja, klubja, énekkara és sportköre van — akadnak néhányan olyanok, akik munkaidő után, sőt késő este is szívesen csavarognak a város ut­cáin, s méltatlan magatartásukkal beszennyezik a leányotthon jó hír­nevét. De ilyen elenyészően kevés van. Sajnos, az emberekben még él az a rossz szokás, hogy egyetlen rossz magaviseletét tanúsító egyén után könnyelműen elítélik az egész közösséget. Nagyon sokszor megtör­tént ez a leányotthon esetében is. Milyen jó lenne, ha azok, akik meggondolatlanul és olykor rossz­indulatúan kimondják az ítéletet a lányok felett, elmennének egyszer a leányotthonba, s úgy mint a Füredi úti lakók, meggyőződnének maguk is az igazságról. El kell mondanunk azt is, hogy a leányotthon lakói nem tűrik a rendbontókat vagy azokat, akik magatartásukkal, viselkedésükkel, cselekedeteikkel szégyent hoznak reájuk. Az ilyene­ket kérlelhetetlenül kivetik a kö­zösségből. így történt ez J. Károlyné eseté­ben is, aki többszöri figyelmeztetés ellenére sem volt hajlandó beillesz­kedni a becsületes, öntudatos dol­gozó nők életének rendjébe; nem egyszer adtak lehetőséget neki arra, hogy nyugodt és zavartalan körül­mények között új életet kezdhessen. Ö mégsem fogadta el a segítő keze­ket, s inkább választotta az értékte­len Emberek dicstelen útját. J. Károly”* ma már nem lakója az ottnumítélkeztek felette szigo­rú társai. S ahogy mondják, addig folytatják a kemény és következe­tes harcot, míg csak meg nem tisz­tulnak soraik az oda nem való ele­mektől. (Mert szilárd és megmásít­hatatlan akarásuk ez, hogy a leány­otthon lakóit ne csak jó munkáju­kért, hanem jellemes magatartásu­kért, tiszta életükért is becsüljék mindenhol. Természetesen ehhez még isok nevelőmunkára, rengeteg türelmes szóra és példamutatásra van szükség. De biztos, hogy a párt­szervezet, a DISZ, a vállalatvezető­ség segítségével a lányok és asz- szonyok közül rövid időn belül zgy- re több Fülöp Anna, Szűcs Marika, Balaskó Magda és Szép Rózsa emel­kedik majd ki. A Textilművek leányotthona kol­lektívájának nagy a feladata és je­lentősége. Ö belőlük formálódnak azok az újtípusú szocialista embe­rek, akik a munka frontján nap mint nap vívott harcukkal nemcsak ötéves tervünk büszkeségének, a Kaposvári Textilműveknek, hanem egész iparunknak, egész népgazda­ságunknak szilárd bázisává válnak. | Testvéri barátnők, segítő elvtársak ( Falvainkból, nem egyszer a mát­rai hegyek aljából és az Alföld sík­ságairól érk*—’ azok a fiatal lá­ny-' ..»unyok, akik életpályá­jukul a textilesek, a fonónők szép szakmáját választják. Karácsonyi Mária és Varga Erzsébet például nemrég jöttek ide a Dráva partjáról. Jó soruk volt otthon is, hisz a két szorgalmas kislányt mindenki sze­rette a faluban. De ők mégis ide vágytak, a képekről már oly sok­szor megcsodált gyönyörű gyárba. Szeretettel, barátsággal fogadták itt őket, s az elhagyott családi otthon helyett vigasztalja, kárpótolja őket a közösség nagy otthona: ahol test­véri barátnők, segítő elvtársak ve­szik körül őket. Hogy szeretnek-e itt lenni, teljesedtek-e vágyaik, arra maguk adják meg a választ: — Minket innen már el sem lehet za­varni. Nemrég megírtuk haza, hogy még egy munka sem tetszett ennyi­re nekünk, mint ez. Úgy élünk, úgy dolgozunk majd, hogy minél több öröme és büszkesége teljék bennünk szüléinknek, hogy jó fo­nónők legyünk. S mi bízunk abban, hogy nemcsak a sok Karácsonyi Mária és Varga Erzsébet szüleinek telik örömük fo­nó lányaikban, hanem az egész dolgozó népnek, az egész hazának. Szíjj Róbertné—Pintér Ilona,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom