Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-24 / 96. szám

ÉLJEN A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG! Teremtsenek rendet DISZ-szervezeteink a tagdíjfizetés körül I »A Dolgozó Ifjúság Szövet­ségének tagja lehet minden 14—25 év közötti fiatal, aki elfogadja és támogatja a Szö­vetség célkitűzéseit, aláveti magát a szövetség határoza­tainak és rendszeresen fizeti a tagsági díjat«. (Szerv. Szab.) A Dolgozó Ifjúság Szövetsége tagjának lenni kitüntetés, meg­tiszteltetés, ezt minden somogyi ifjú tudja, amikor átveszi hova­tartozásának jelképét, a kis lila tagsági könyvet. A tagkönyv át­vételének napja örömünnep fia­taljaink életében, s örömmel tesznek fogadalmat, hogy megbe­csülik e kis könyvecskét: úgy fognak élni, ahogy azt a Szerve­zeti Szabályzat megköveteli. Az ígéret azonban nem egy fiúnál és leánynál csak ígéret marad. Tett nem követi és me­gyénkben több olyan fiatallal ta­lálkozunk, aki »elfeledkezik« leg­elemibb kötelességéről, a tagdíj- fizetésről. Ezzel akarva-akaratla- nul színt vallanak egyes fiatal­jaink és elárulják, hogy nem ér­zik magukénak az Ifjúsági Szö­vetséget, egyszerűen nem hajlan­dók a Szervezeti Szabályzat sze­rint élni. „fl tagdíjfizetés a szervezeti étet tükre“ S ha ez így van, akkor bizony kevés jó alapszervezetet találunk Somogy megyében. A kimutatá­sok alapján megállapítható, hogy még az 1953—54-es és 1955-ös évekről is sok tízezer forint ma­radt kint az alapszervezeteknél. Ezzel megkárosították DISZ-tag- jaink a Szövetséget, de saját ma­gukat is, hisz a Szövetség pénz­ügyi eszközeit nagyrészt a tagsá­gi díjak alkotják. A visszamaradó összeg miatt tehát kevesebb ping-pongasztal, sportfelszerelés, könyv, . játék, 1 ráctió stb. jutott ÜlSZ-szervezeteinknek. Nagy lemaradás volt a tagdíj­fizetésben tavaly is. A csurgói, nagyatádi és fonyódi járás az idén még egyetlen hónap tagsági bélyegével sem számolt el, de a többi járásban sem sokkal jobb a helyzet. Fiataljaink tudják: senki sem kötelezi őket arra, hogy belépjenek a DISZ-be, sen­ki sem alkalmaz kényszert e té­ren, de ha valaki meggyőződése, saját elhatározása és akarata alapján átveszi a tagsági köny­vet, ezzel kötelezettséget vállal a rendszeres havi tagdíjfizetésre is. Tudja ezt minden fiatal és mé­gis — hanyagságból, nemtörő­dömségből — egyesek nem tesz­nek eleget a Szervezeti Szabály­zatban megszabott kötelességük­nek. Vajon mit bizonyít ez? DISZ-fiataljaink gondatlanságán, hanyagságán kívül elsősorban azt, hogy a DISZ Megyebizottsá­ga, de különösképpen a járási bizottságok nőm tulajdonítanak kellő jelentőséget a tagdíjfizetésnek A hibák okát, gyökerét nem a fiatalokban, hanem a megyei és járási funkcionáriusokban kell keresni, ök azok, akik vezetik, irányítják az ifjúsági szervezete­ket, ők hivatottak arra, hogy kö­telességteljesítésre neveljék DISZ- tagjainkat, szigorúan megkövetel­ve tőlük a Szervezeti Szabályzat szerinti életet. Tóth István elvtárs, a Megyei Párt-VB első titkára a DISZ Megyei Küldöttértekezletén bí­rálatot gyakorolt járási bizottsá­gaink munkája felett. Már akkor felhívta a figyelmet a tagdíjfize­tésben bekövetkezett súlyos le­maradásra, s feladatként tűzte a járási titkárok elé: a DISZ-élet egyik fokmérője a tagdíjfizetés le­gyen. A helyzet azóta sem válto­zott. Járási titkáraink harmad­rendű kérdésként kezelik a tag- díjfizetést, emellett még olyan nézeteket vallanak, amelyekkel akadályozzák saját munkájukat is. Szabó István elvtárs, a marcali DISZ Bizottság titkára pl. ilyen kifogásokat keres: — Amíg olyan DISZ-tagjaink vannak, akik az asztalra dobják tagköny­vüket és inkább lemondanak DISZ-tagságukról, addig nem le­het megkövetelni a tagdíjfizetést. — Szabó elvtárs szerint tehát több éves nevelőmunkára van szükség, hogy a DISZ-tagok tag­díjat fizessenek. Nem érthetünk egyet ezzel az állítással. A DISZ- élet a tagdíjfizetéssel kezdődik, s ez a tagkönyv átvételének pilla­natától kezdve kötelesség! A helytelen magyarázkodás eredményét a nyilvántartási la­pokból is le lehet mérni. A mar­cali JB például Csákányba nem küld bélyeget, mert ott Nagy Fe­renc DISZ-titkár »úgy sem tudja eladni«. Nagyszakácsi ugyancsak nem kapott bélyeget március hó­napban. Február hónapról Kele- víz 28, Szőkedencs 25 bélyeg árá­val nem számolt el. Hasonló a helyzet a többi já­rásban is. A barcsi JB-n például arra hivatkoznak, hogy az alap­szervezeti gazdasági felelősök sokhelyütt nem hajlandók elszá­molni a pénzzel, megvárják, hogy a bizottság tagjai szeinélyesen számoltassák el őket. Ez így igaz. de vajon nem a bizottság tekin­télyével van baj, amikor megta­gadják az elszámolást? De igen! És ezen a hibán is a bizottság tagjainak kell változtatni. Bélyeggyűjtemény a — fiókban Persze baj van az alapszerve- .zetek gazdasági felelőseinek mun­kájával is. Bármerre megyünk, a fiatalok azt válaszolják kérdé­seinkre, hogy vennének ők bé­lyeget, de nem is viszik el hoz­zájuk. Ebben sok igazság van. Ha benézünk a Nagybajomi Gép­állomás alapszervezeti titkárának, Bognár Jánosnénak fiókjába, több hónapos bélyeggyűjteményt találunk ott. És kiderül, hogy a bélyeg árával már elszámolt, de saját zsebéből. Pál Tibor elvtárs, a drávagárdonyi szervezet gaz­dasági felelőse a decemberi bé­lyegeket elvesztette, az ez évi bé­lyegeket még nem adta el, tehát nem tud elszámolni. Vízváron Varga Gizella elvtársnő elfoglalt­ságára hivatkozik és nem képes elszámolni a járási bizottság munkatársainak. Mindezekből megállapíthatjuk: a lemaradás oka az, hogy a tag­sági bélyegek a vezetők hibájából eredően nem jutnak el a DISZ- tagokhoz. A DISZ Megyebizott­ság a közelmúltban határozatot hozott á járási bizottságok elszá­moltatásáról, s ennek határidejét május hónapban állapította meg. Járási bizottságaink vessenek vé­get e szégyenteljes lemaradásnak! Sürgősen vizsgáljál! felül a taghönyveket, s ha szükséges, aktíváikat is von­ják be a lemaradás megszünteté­sére. Községeikben pedig olyan fiatalokra bízzák a bélyegek el­adását, akik nem várják meg a DISZ-tagok közeledését, hanem felkeresik őket és elősegítik kö­telezettségük teljesítését. Néhány hét választ el bennün­ket a DISZ II. kongresszusától. Járási bizottságaink használják fel jól az utolsó heteket és egyéb napi feladatuk mellett helyezzék előtérbe a tagdíjfizetés rendezé­sét, dolgozzanak úgy, hogy kül­dötteink jó eredményekről szá­molhassanak be az Ifjúsági Szö­vetség legfelsőbb szerve, az Or­szágos DISZ Kongresszus előtt. Jávori Béla. Hodoli elvtárs <sz-pártíiJk«r keze nyomán egyre jobban virágzik a drávaszentesi Búzakalász Hodoli elvtárs, a drávaszentesi Búzakalász TSZ párttitkára régi harcosa a termelőszövetkezeti moz­galomnak. Az ő hitét és meggyőző­dését nem ingatta meg 1953 nyara sem, akkoriban pedig a tsz-tagság háromnegyed része a nagy kilépési láz következtében ismét az egyéni gazdálkodás útját választotta. Ö to­vábbra is a termelőszövetkezet tag­ja maradt és olyan jó munkát vég­zett, hogy a tsz kommunistáinak bizalmából megválasztották üzemi párttitkárnak. Azóta még nagyobb lelkesedéssel, nagy akarással dolgo­zik a tsz nagyobb eredményeiért. Azt akarja, mint mondani szokta, hogy »a termelőszövetkezeti gazdál­kodás eredménye olyan legyen, amely önmagáért beszél, amely bi­zonysága a nagyüzemi gazdálkodás fölényének a kisparcellás, egyéni gazdálkodással szemben«. Ez a meggyőződése indította arra, hogy az állatállomány takarmányo­zását elősegítse, mert annak eddig módját nem látta kielégítőnek. A feladat megoldását a takarmányo­zás gépesítésében kereste. Helyesen ismerte fel, hogy a növénytermesz­tés gépesítése mellett szükséges az állatok takarmányozásának gépesí­tése is. Miután ismertette tervét a tsz tagságával, egyetértettek abban, hogy az állattenyésztésben nem nél­külözhetik a szecskavágót, a mor­zsoló!, a répavágót és egy kisebb teljesítményű darálót, melyeket vil­lanymotorral hajtanának meg. Voltak, akik idegenkedtek a gon­dolattól, mert hátha igen sokba kerülne a gépek beszerzése. Hodoli elvtárs megnyugtatta ezeket az em­bereket, hogy szecska vágót nem is kell venni, mert ott van a tsz ud­varán. »Az az ócskavas« — kérdez­ték kételkedve. A párttitkár hozzáfogott a szecs­kavágó kijavításához és az ócska gép, melyért a MÉH párszáz forin­tét aliart adni, működik, • s ezzel párezer forintot megtakarítottak az államnak. A többi gép, a villany» motor beszerzésére 20 ezer forintos hitelt kaptak, melyet húsz év alatt kell visszafizetniük. Az összeg ugyan nagynak látszik, de aki csak egy­szer meglátja annak kihasználtsá­gát és számot vet a feldolgozott ta­karmányok mennyiségével, rögtön rájön, hogy a befektetett 20 ezer forint pár esztendő alatt megtérül. Alig pár hónapja, hogy Hodoli elvtárs üzembehelyezte a gépeket, s most már nem probléma a tsz-ben a szecskavágás, a morzsoíás, a da­rálás és a répavágás. Transzra isz- sziós megoldással — igen ügyesen — két helyiségben helyezte el a gé­peket. Sokat gondolkodott, dolgozott és verejtékezett, amíg sikerült he­lyesen megoldania a gépek elhelye­zését. De akarata és lelkesedése le­győzte a nehézségeket. Munkájában nagy segítséget, adott Sipos elvtárs, a tsz elnöke, aki kezdettől fogva megértéssel fogadta és szívesen tá­mogatta Hodoli elvtárs terveit. Ma már a tsz tagságával együtt örülnek a sikernek és nem fordul elő — mint az régebben oly gyak­ran megtörtént —, hogy dara vagy szecskázott takarmány miatt keve­sebb abrakot adhattak az állatok­nak. Máris nagy mennyiségű vö- röshereszénát szecskáztak le és utá­na lisztté őrölve adják a tehenek­nek, a vemhes állatoknak és a szop­tatós kocáknak. Ez meg is látszik a tsz ^állatállományán. A 30 anya­kocából eddig 24 fialt le 228-at, a fialási átlag 9,5. Azt tervezik, hogy az állatállomány jó elhelyezésével, a jobb takarmányozással és egy kiváló yorksihirei tenyészkan beál­lításával ehben az évben már el­érik a 20 darabos fialási átlagot. A tsz tagsága az állatállomány minőségi fejlesztésével és a növény- termesztés terméshozamának növe­lésével harcolnak, hogy napról nap­ra nőjön jövedelmük. A koratava­sziakat már elvetették. Azt terve­zik, hogy 30 hold kukoricát négyze­tesen vetnek el, mert ennek előnyé­ről már a múlt esztendőben meg­győződtek! de csatlakoztak a 35 | mázsás kukorica- és a 100 mázsás [ burgonyatermesztési mozgalomhoz is. Hogy a drávaszentesi Búzakalász TSZ tovább növelje eredményeit, ahhoz minden adottságuk megvan, s ha ezeket az adottságokat kihasz­nálva, szorgalmasan, fegyelmezet­ten dolgoznak, akkor valóraválnak Hodoli elvtárs szavai: »A tsz önma­gáért fog agitálni...« Danes Lajos főmezőgazdász, Csokonvaviscntai Gépállomás. AZ AND ÖCSI MDP-CSOPOR T ' MUNKÁJÁRÓL A községi tanácsok MDP-csoport- jainak megalakítása igen fontos lé­pést jelentett a párt irányító, ve­zető szerepének biztosítása szem­pontjából. A kommunista tanácsta­gok közös feladata, hogy egységes állásfoglalásukkal segítséget nyújt­sanak a tanácsapparátus munkájá­hoz, meggyőzzék a pártonkívüli ta­nácstagokat és dolgozó parasztokat az egyes határozatok helyességéről, vagyis biztosítsák a párt vezető sze­repét a tanács munkájában. Ha jó a vezetés, eredményes a munka is Az Andocsi Községi Tanács MDP- csoportja mindeddig becsülettel tett eleget e feladatnak. Alig pár hónap­pal ezelőtt alakították meg a cso­portot, de tagjai máris szép ered­ményekről számolhatnak be. Ami­kor megkérdeztük Karsai József ta­nácselnök elvtársat, hogy mi tette lehetővé a csoport jó munkáját, rö­viden így válaszolt: — a jó veze­tés. — És ez a gyors válasz nem volt meggondolatlan. Andocson Mósi József személyé­ben olyan ember vezeti az MDP- csoportot, akinek tekintélye van a faluban, akit becsületességéért min­denki szeretettel vesz körül. Mósi elvtárs minden végrehajtóbizottsági és tanácsülés előtti napon össze­hívja a kommunista tanácstagokat' és megbeszélik az ülés anyagát. Többször előfordult, hogy a csoport tagjai nem értettek mindenben egyet a tanácselnök elvtárs határozati ja­vaslatával, s azt ott helyben módo­sították, kijavították. így volt. ez akkor is, amikor a községfejlesztési hozzájárulás ügyét tárgyalták. Kar­sai elvtárs .7 százalékos hozzájáru­lást javasolt, a kommunista tanács­tagok azonban, mielőtt beleegyez­tek volna, elővették a ceruzát, szá­moltak és az egy-egy dolgozóra eső összeget soknak találták. Végülis 5 százalékban egyeztek meg. Amikor tanácsülésre kerül sor, a kommunisták az elsők, akik felemelik kezüket és szót kér­nék. Hozzászólásaikban megmagya­rázzák az egyes határozatok szük­ségességét, lelkes munkára buzdít­ják a község dolgozóit és egysége­sen kiállnak a párthatározatok mel­lett. Az andocsi MDP-csoport gazdája, mégpedig jó gazdája a községnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a határozat, melyet a legeltetési bizottság terveivel kapcsolatba» hoztak. A legeltetési bizottság ugyanis elhatározta, hogy a legelők körül és a falu területén 5 ezer facsemetét ültetnek el. A munkála­tok elvégzéséhez anyagi támogatást is kaptak, de az MDP-csoport úgy döntött, hogy pénz nélkül is meg le­het oldani a feladatot. Társadalmi munkát kezdeményeztek, szervez­tek, és ők maguk voltak az elsők, akik kivették részüket a fásításból. Ma már 300 kivételével minden fa­csemetét elültettek, s azt a sok pénzt, amit megtakarítottak, most a legelők gondozására és az istálló javítására tudják fordítani. Az MDP-csoport tagjai nemcsak a tanácsülések alkalmával segíte­nek. A határozatok megvitatásán kívül ők azok, akik — elsősorban saját példamutatásukkal — legtöbbet tesznek az állami fegyelem betartásáért, Becsületesen teljesítik beadási kö<- telezettségüket,' s példájuk nyomán Andocson nincs egyetlen hátnalékós tanácstag sem. Ez a jó példa termé­szetesen kihat a dolgozó parasztok­ra is. Az MDP-csoport tagjai élen­járnak a munkaversenyek szervezé­sében, a vállalások teljesítésében. Ök csatlakoztak először a nagyber­kiek felhívásához, a 35 , mázsás ku­koricatermelési mozgalomhoz. pél­dájukat 42 dolgozó paraszt követte.;. Jól dolgozik az MDP-csoport, de tagjai még nem tettek meg mindent feladatúk " teljesítéséért. Esetenként bizonyos húzódozás tapasztalható, amikor csoportgyűlésre ’ hívjak • a- tagokat, s bizony Mósi elvtárs és a tanácselnök elvtárs minden igyeke­zetére szükség van, hogy a jelzett időpontra össze tudják- «hívni őket. Igen helytelen, hogy a csoport 9 tagjából 3 elvtárs, nevezetesen Végh György, Mészáros István és Hege­dűs Ferenc rendszeresen táyolma- radnak a megbeszélésekről. ., Végh, Mészáros és Hegedűs elvtarsakbák tudniok kell, hogy a párjiegyeietn, minden kommunistára, ígyrájuk is, érvényes. Vegyenek részt, .ők 's csoportüléseken, a tanácstagok munkájában, járuljanak hozzá £Zj MDP-csoport megerősítéséhez,- éa; dolgozzanak szívvel«léle)$kel a Párt ügyéért, a község életgnefcv, iélyii?.*, goztatásáért. Édesgyermekünk« Sstálinváros1 ötéves születésnapjának megünneplesere] hívja megyénk fiataljait Most lesz öt esztendeje annak, hogy a Központi Vezetőség határozata nyomán az egész ország lelkesedése és hősi lendülete megkezdte a du- napemitélei síkságon az első szocialista város alapjainak lerakását. A Szovjetunió baráti támogatása és a magyar munkáskéz^ teremtő összefogása nagyszerű gyümölcsöt érlelt. A hajdani kúkoricaföldek he­lyén ma már büszkén magasodik nagy, békeművünk,,. a Sztálin Vasmű, tövében a többtízezer lakosú város, pezsgő, új életéved, korszerű lakó­házainak 'seregével, parkjaival, fejlett ipari, kereskedelmi, egészségügyi, kulturális létesítményeivel: Szitái iiw áros. .... UV' Az új véres megteremtésének nagy munkájából a magyar ifjúság is nagy részt vállalt. Ott voltak fiataljaink a térdigérő sártengerbein,, az alapok lerakásénál. A DISZ-tábor lakóinak .termékeny, 1 csíkos munkáját dalok örökítették meg és a felépült város kohászai, épttömynkásaá, ér­telmiségi dolgozói sorában a sztálinvárosi hagyományokhoz méltóan áll­nak helyt a fiatalok ma is. i Ifjúmunkások! DISZ-fiatalok! Most Sztáiinvárosba hívunk benneteket! A munka ünnepének nap­jaiban Sztálinvároslban külön örömet jelent, hogy terveink kiteljesedését és jövőnk nagyszerű távlatainak e fényes bizonyítékát: Sztáffin,várost öt­éves születésnapján köszönthetjük. ... . ' Üdvözöljük együtt: emlékezzünk e napokban az elmúlt öt év harcos hétköznapjaira és merítsünk erőt az elkövetkezendő évek szorgos alko­tómunkájához,. Az évforduló alkalmából április 30-től május 2-ig ünnépi vásárt és kiállítást rendezünk, melynek minden napját színvonalas kulturális és sportrendezvények teszik még gazd agaíbbá. . ■ jt , Sztálinváros ifjúsága nevében szeretettel hív és vár benneteket a , DISZ Sztálinvárosi Bizottsága. Mikor lesz Bárdudvarnok—Zsippónak vasúti megállója? Mi, Bárdudvarnok-Zsippó lakosai a múltban már többízben kével-, meztük, hogy a szétszórtan lévő, jelentős nagyságú településünk kap­jon vasúti megállót, de a kérelmünk rendre elsikkadt a bürokrácia útvesztőjében. A múlt év végén ismét kérelemmel fordultunk a MÁV Pécsi Igazgatóságához, ahonnan február 9-én a szakemberek kiszálltak a helyszínre és megígérték, hogy ügyünket pártfogólag felterjesztik a Közlekedési Minisztériumhoz. — Annakidején felajánlottuk, hogy a vas­úti megálló létesítéséhez szükséges munkálatokat társadalmi úton vé­gezzük el és szerettük volna még a tavaszi mezőgazdasági munkák megindulása előtt befejezni. Erre azonban nem kerülhet sor, mert az engedély egyre késik. Most a Somogyi Néplapon keresztül kérjük a Közlekedési Mi­nisztérium illetékeseit, járuljanak hozzá a vasúti megálló' létesítéséhez, amely a községfejlesztési tervben is szerepel. A megálló létesítésével a kiterjedt, igen népes hegyközség számára elérhető lesz a \9 kilómé-- térré lakó orvos, állatorvos ésr gyógy szertár, vagy a 4 kilométerre .lévő bolt és' telefon is. A község valamennyi lakosa minden áldozatbvzatal- ra kész a megálló ügyében, amelynek megvalósításához remélhetően most már hamar megérkezik az engedély. - ­iBárdudvamok-Zsippó lakói nevébeni&zúmo&ralmrérsA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom