Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-24 / 96. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. április 24. AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL Ha élni akarsz — harcolj a békéért Irta: V. Danyilevszkij, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának rendes tagja ¥ eningrádban élek. Minden al- S j kálómmal, amikor kilépek az utcára, szemembe öfliik a házunk falán lévő márvány emléktábla. Arra emlékeztet, hogy itt élt T. HLapim akadémikus. Ez az orosz tudós 'egyike volt azoknak, akik az országban az atomenergia békés célokra való felhasználásának alapját lefektette. Városunk útjain sok helyütt találd kozunk kortársai és elődei emléktábláival, élükön a halhatatlan Menetele j evével, aki a természettudomány fejlődésének történetében oly fontos szerepet -töltött be. Moszkva és a szovjetország sok más városa őrzi azoknak az emlékét, akik a természet egyik 'leghatalmasabb erejének felfedezésében részt- vettek. Mi, szovjet emberek tudjuk, hogy •a világ sok országában dolgoztak az atomteohnika kutatói. Párizsiban a századiforduló idején a lengyel nép leánya, Marija Sklo- dowska és Franciaország fia, Pierre Az atomenergia felhasználása az orvostudományban A képen: A kievi röntgen radiológiai és onkológiai intézetben besugárzást kap a beteg. (Foto N. Kozlovszkij.) Curie felfedezte a rádiumot és a P°- laniumot Az emberiség soha sem felejti él a francia házaspár, Frede- rich és Irene Joliot-Curie áldásos kutatómunkáját, amelyet a mesterséges rádióaktivitás felfedezésében kifejtett. Rajtuk kívül angol, dán, német és svájci kutatók emlékét őrzi az emberiség. TVyugodtan elmondhatjuk, hogy ^ ’ az atomtechnika nemzetközi találmány, hogy a népek teremtették és a népek tulajdona. Az emberiség ellenségei most a nemzetközi tudományos alkotásnak ezt a leghatalmasabb vívmányát, a népek ellen akarják fordítani. Ne nyúlj ahhoz, ami nem a tiéd! — ezt válaszolja az embergyűlölőknek mindenki, aki most aláírja a Béke Világtanács felhívását, amelyben a világ népeit felszólítják, hogy semmisítsék meg minden országban az atomi egyverkészieteket és haladéktalanul szüntessékbe gyártásukat. Aki szelet vet — vihart arat! Vigyázzatok! — mondják a népek a háborús gyuj tógátoknak. Vigyázzatok, akik nem látjátok, hogy a föld felett már felkelt az új nap, amely a béke ragyogó nevét sugározza. A békésen dolgozó szovjet emberek a béke nevében készítik az új vülamosgenerátorokat, a gyorsjáratú hajókat, a színes szöveteket, az új élet leendő építőit megörvendeztető szép játékokat. A Szovjetunióban már épülnek az atomerőművek. így szólunk a világ minden népéhez, az amerikai néphez is, amelynek kormánya atomháborút akar kirobbantani: — Álljatok meg! Tevékenyebben harcoljatok a békéért! Hiszen a szovjet nép nem azt javasolja, hogy az atomfegyvergyártás'ban, hanem azt, hogy az atomenergia békés felhasználásában versenyezzünk. Teljesen és véglegesen'csak az győzhet, aki a békéért küzd! Hazafiságra neveli az Hiúságot a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség Mint ismeretes, a Magyar önkéntes Honvédelmi Szövetség alig pár hónapja alakult meg az MSZHSZ és az MRSZ szervezeteinek egyesítése folytán. Az új szövetség hivatva van ifjúságunk hazafias nevelésére, tovább arra, hogy megismertesse a fiatalokkal az oly fontos honvédelmi sportágakat, mint a lövészet, motoros sport, ejtőernyőugrás, avagy bevezesse őket a technika különböző ágaiba, ahol a fiatalok mint rádióamatőrök vagy mint modellezők dolgozhatnak. Az egyesített új szövetség okult az előző két szövetség munkáinak hiányosságaiból. Megkönnyíti a szövetség munkáját pártunk Központi Vezetőségének határozata is, amely megszabta az MÖHSZ számára a legfőbb kötelességet, hogy szövetségünk hazáját szerető, a munka becsületmezején és a sportvetélkedéseken példamutató magatartást tanúsító fiatalokat neveljen, olyan ifjakat, akik Dózsa, Táncsics, Petőfi és Kossuth szellemében élnek és dolgoznak, vagy készek hazájuk megvédésére. E célkitűzés megvalósítását csak úgy érhetjük el, ha a szövetségbe» a fiataloknak lehetőségük nyílik a felkészülésre és a különböző ismeretek elsajátítására. Ezért állnak ifjúságunk rendelkezésére a honvédelmi sportok, terepjátékok, lövész-, motoros-, rádiós-, modellező körök. Fontos feladata a szövetségnek az önvédelmi és légvédelmi ismeretek terjesztése, ezzel kapcsolatosan tagjaink ugyancsak kiképzést kapnak. Fiataljaink megismerték és megszerették szövetségünket, de nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is. Az MÖHSZ akkor éri el célkitűzését, ha népünk széles tömegei magukénak érzik szövetségünket. Békénk, függetlenségünk, szebb és boldogabb jövőnk megvédése nemcsak néphadseregünk, hanem valamennyiünk ügye. Hazánk, függetlenségünk megvédésének egyik fontos támasza a? MÖHSZ, amely pártunk vezctcsé- vel hazafiságra neveü fiatalságunkat. védi békénket. Márton János, MÖHSZ m. elnöke. Kertészeti tagozat lesz a FerlBdi Mezőgazdasági Technikumén Kormányunk egyre nagyobb gondot fordít mezőgazdaságunk fejlesztésére, korszerűsítésére. Ennek egyik alapvető feltétele az új szakemberek kinevelése. Ezt a célt szolgálja a Fertőd! Mezőgazdasági Technikum. kertészeti tagozata is, amely az 1955—56-os tanévben kezdi meg a működését. A technikumban a tanulmányi 'dő négy év. Az iskola befejeztével a tanulók kertészeti technikumi középiskolai érettségivel egyenlő értékű képesítést, illetve oklevelet kapnak. Az oklevél elsősorban az ag-; rártudományi egyetemen, de a töb-j bi egyetemeken való továbbtanulásra is jogosít. Azok, akik nem akarják tudásukat az egyetemen továbbfejlesztem, technikusként elhelyezkedhetnek: állami gazdaságokban, kísérleti gazdaságokban, mező- gazdasági gépállomásokon és termelőszövetkezetekben . Jelentkezhetnek: a Fertődi Mezőgazdasági Technikumon mindazok a tanulók, akik általános iskolai tanulmányaikat legalább jó eredménnyel elvégezték, s a kertészeti pályához kedvet éreznek. A jelentkezők kollégiumi elhelyezésben részesülnek. A kollégiumi hozzájárulási költségeket anyagi helyzet • és tanulmányi előmenetel szerint 50—300 Ft között állapítják meg. A végzett tanulókat az iskola képzettségük szerint elhelyezi. Davidov be se tárt lakásába, egyenesen a kolhozvezetőség .székházába ment. Alig várta, hogy kikérdezze Naguljnovot mindenről, ami történt .. . A székházban Razmjotnovon és a szám vivőn kívül nem volt senki. Razmjotnov elmosolyodott, amikor meglátta Davidovot. — Megjöttél, bajtárs? Na, most már egy nagy hegy esik le a válilam- ról! Zűrzavaros dolog ez a kolhozgazdaság, — isten ments és őrizz meg tőle! Hol nincs szene a kovács- műhelynek, hol az öntözökerék törik el az ültetvényen, hol az egyik jön valami kívánsággal, hol a másik húzza-haiassza a dolgát... Az ilyen idegesítő hivatal semmiképp se felel meg a természetemnek. Ha még egy hétig itt kellett volna ülnöm, olyan nyavalyatörés lett volna belőlem, hogy messziről öröm lett volna nézni! — Hogy van Makar'? — Él. — Tudom jól, hogy él, de hogy van a sérülésével? — Ugyan már, miféle sérülése lehet egy puskagolyótól? — ráncolta a homlokát Razmjotnov. — Nem háromhüvelykessel lőttek rá. Egy kicsit csóválgatta a fejét, aztán bemedve- sítette a karcolást vodkával, ami pedig megmaradt a félliteres üvegben sebmosás után, azt magába töltötte, s ezzel be ás végződött a dolog. — Hol van most? — Elment a brigádhoz. — Dehát voltaképpen hogyan is történt? — Egyszerűbben az egyszerűnél: az éjjel Makar nyitott ablak mellett ült, új írástudónk. Scsukarj apó pedig az asztal: túloldalán. Pu ... és Makart megvágta a puskagolyó. Ki lőtt — azt csak a sötét éjszaka tudja, csak egy világos: a puskát valami mamlasz tartotta a kezében. — Miért világos ez? Razmjotovnak a csodálkozástól magasra húzódott a szemöldöke. — Hogy-hogy -«miért"? Hát te célt tévesztettél volna puskával harminc lépésről? Reggel megtaláltuk a helyet, ahonnan lőtt. A hüvely nyomén találtuk meg. Magam mértem ki: pontosan huszonnyolc lépés van a sövénytől a ház faláig. — Éjjel célt lehet tévesztem harminc lépésről is. — Nem, nem lehet! — tiltakozott hevesen Razmjotnov. — Én nem tévesztettem volna el ! Ha akarod, gyerünk, próbáljuk ld: ülj ma éjjel oda, ahol Makar ült, nekem meg adj fruskát. Egyetlen patronnal lyukat fúrok pontosan a két szemöldök kőUJ BARÁZDÁT SZÁNT AZ EKE — Részlet a regény második kötetéből — zé. Következésképpen világos, hogy nem igazi katona lőtt. — Gyerünk, mondd már el részletesebben. — Mindenről sorjában, beszámolok. Éjféltájban' hallom, hogy a faluban lőnek: egy puskalövés, aztán két tompább, mintha pisztoáyoól küldtek volna és megint — csattanó, puskából való, a hang után meg lehetett állapítani. Kikaptam a párna alól a revolvert, a nadrágomat futás közben rángattam fel és kiugrottam az utcára. Futok Makar Lakása leié, a lövés mamiba arról hallatszott volna. Bevallom, még azt hittem, hogy Makar tökéletlemkedik. .. Egy pillanat alatt odarchantam. Kopogok az ajtón — be van zárva, de hallani, hogy valaki benn a házban panaszosan nyög. Na, kétszer meglöktem a vállammal, úgy ahogy kell, letörtem ez ajtó reteszét, beugrottam a házba, gyufát gyújtottam. A konyhában az ágy alól emberi láb nyúlik ki. Megfogom, húzom: atyám- uram, milyen visításba kezd valaki az ágy alatt, akár egy malac! Meghökkentem, de azért csak húztam tovább ugyanolyan gyorsan. Kihúztam azt az embert a konyha közepére, kiderült, hogy egyáltalán nem ember, azaz nem férfi, hanem az öreg háziasszony. Kérdem tőle, hol van Makar, de ijedtéiben egy árva szót sem tudott kinyögni. Berontok Makar szobájába, belebotlok valami puhába, leesem, talp- raugrck, s már jár is át a forróság: •«Na — gondolom — Makari megölték, ő fekszik itt«-. Valahogy gyufát gyújtottam, odanézek — hát Scsukarj apó hever a földön és néz rám az egyik szemével, a másikat •lehunyja. Véres az öreg homloka és arca is. Kérdem tőle: «Élsz? És Ma- kar hol van?’ De ő engem kérdez: «Andrjusa, mondd meg nekem az isten szerelmére, élek-e vagy sem?» És haingja olyan finom, meg vékony, mintha az öreg igazán a végét járná ... Megnyugtattam s mondom neki: «Ha egyszer megvan a beszélőképiességed — ez azt jelenti, hogy egyelőire még élsz, de a hullaszag már dőil belőled...« Keserves sírásra fakadt és azt mondta: «Ez most már nincs másképp, a lélek válik meg a testtől, azért van olyan nehéz szag. De ha idedg-óráig élek is még okvetlenül hamarosan meghalok, golyó van a fejemben«. — Mi a fene! ■— szakította félbe íüreümetíeinül Davidov. — Hát miért volt neki vér az arcán? Semmit se éritek! Mi az, hát ő is megsebesült? Razmjotnov nevetve folytatta: — Ugyan, senki sem sebesült meg, megúsztok. Szóval mentem, becsuktam minden eshetőségre számítva, a zsalugátert, és meggyújtottam a lámpát. Scsukarj, ahogy feküdt a hátán, úgy feküdt továbbra :s szépnyu- godtam, csak most már a másik szemét is lehunyta és a két kezét a hasán összefonta. Fekszik, mólt a koporsóban, nem moccan, világra olyan mint egy halott. Gyengécske, amolyan udvarias hangon kér engem: «Menj Krisztus szerelmére, hívd az anyjukomat. Halálom előtt el akarok től’je búcsúzni’. Föléje hajoltam; rávilágítottam a lámpával, — Razmjotnov megesuk- lott s csak nehezen tartotta vissza kitömi készülő kacagását. — A világosságnál látom, hogy neki, azaz Scsukarinak fenyőforgacs áll ki a homlokából... A golyó, nyilván lehasított egy forgácsot az ablaktokról, az elrepiült és beszűrődött Scsu- fca.r homlokába, átütötte a bőrét, ő p>edig bolond fejjel azt hitte, hogy golyó és leroskadt a földre. Halál nőikül hal meg az öreg szemem láttára. Én meg ott görnyedezem, ki se tudok egyenesedni a nevetéstől. Na persze, kihúztam azt a forgácsot, s mondom az öregnek: «Eltávolítottam a golyót, most már kelj fel, nincs miért heverészni. Csak. azt ■mondd meg: hova tűnt el Makar?» Nézem, nekdvidámodott az én Scsukarj apóm, de előttem felkelni valahogy restellkedett, izeg-mozog a pad'ón, de fel nem kél... Am azért a fene tocsogója úgy fekve is bolon- dítja a fejemet: «Mikor az ellenség rámiőtt — mondja — és homlokon talált a golyó, leestem, mintha ieka- száltak volna és elvesztettem ez eszméletemet. Makar pedig azonnyom- ban eloltotta a lámpát, kiugrott az ablakon és valahol eltűnt, ltom — mondja — milyen a barátság köztünk: fen itt fekszem megsebesülve, majdnem meggyilkolva és ő meg itthagy engem az ellenség prédájául és elbújik Ijedtében. Mutasd meg nekem, Amdrjusa a golyót, amelyik szinte meggyi’koll Ha az isten úgy adja és életben maradok — megőrzőm az öregasszony szentképe alatt, örök emlékűd !» «Nem, — mondom neki -- a golyót nem mutathatom meg, csupa vér, nehogy megint elájulj, ha meglátod. Ezt a nevezetes golyót Rosz- tovba küldjük,, a múzeumba, megőrzésre. Ekkor az öreg még' jobbam nekividámodott, fürgén oldalára fordult és azt kérdi: «És mondd, Andrjusa, a hősi sebesülésért és azért, hogy az ellenség üyen támadását állítani ki, esetleg, valamilyen érdemrend is kijár a magasabb vezetőségtől?»- Ekkor azonban már elfutott a méreg: odadúgtam neki a forgácsot a kezébe s mondom: «Nesze, itt a golyód, az ilyen nem felel meg a múzeumiban. Tedd csak oda a szentképek alá. és őrizd, de egyelőre indulj a kúthoz, mosd le a hősiességedet, tedd magad rendbe, mert úgy bűztlesz, mint a dögtemető». Scsukarj elvonult, azóta sem láttam. Utána mindjárt megjelent Makar, liheg, mint a hajszolt ló. 'eül az asztalihoz és hallgat. Aztán, mikor kifújta- magát, megszólalt: «Nem találtam bele a gazemberbe! Kétszer lőttem. Sötét van, a célt nem láttam, főttem és ... mellé. Ö meg megállt és mégegyszer rámlőtt. Mintha valami megrántotta volna az ingemet. Felemelte Makar az inge alját és vallóban jobboldalt az ingét, az öve fölött golyó ütötte ár. Kérdem tőle, nem jött rá, hogy ki vo.l ? De ő csak elneveti magát: «Nincsen nekem bagolyszemem, csak annyit tudok, hogy fiatal ember, mert igen- igen gyorslábú! Idős ember nem fut így. Utána iramodtam — hiába! Nem éri azt utói még a lovas ember sem». — «Hogyan — mondom reki —, hát te ilyen kockázatosán jársz el? El- iramodtál üldözni, anélkül, hogy ■tudtad volna, hányán vannak? És ha •a sövény mögött méig két ilyen gyerek várt volna rád, akkor mi lett volna? De ha egyedül is volt, közel engedhetett vo’na magához és szemtől szembe lelőhetett volna». De hát lehet Makarral szót érteni? «Hát szerinted mit kellett volna tennem? — kérdezi. — Eloltani a lámpát és az ágy alá bújni, mi?» — Ennyi az egész, úgy ahogy volt. Makamak ebből a lövésből csak egy alapos náthája maradt vissza. —• Mi köze ehhez a náthának" — Tudom is én, ő mondja, magam is csodálkozom rajta. Na mit. nevetsz? Tényleg rettenetesen náthás lett a lövés után. Az ónra folyik. mint a patak és olyan sorozatokat tüsszent, akár a gépfegyver. — Tisztára tudatlanság' — szólt közbe elégedetlenül a szám vivő, egy idős kozák,' volt ezred-ínnok. Feltolta homlokára az idők során' fénye- vesztett, ezüstkeretbe foglalt pápa- S'zemét és szárazon megismételte: —- a tudatlanságát; mutatja ki Nagutj- nov elvtárs, semmi mást! — Mostanság mindinkább a ■tudatlanoknak kell helytállni, — -húzta el Razmjotnov gúnyosan a száját. — Te, lám, csudára művelt vagy, úgy csattogtatod a golyóidat a számológépen, hogy csak úgy ropog, meg minden egyes 'betűt cikomyás far- kincákka! vetsz oda, de lőni mégse ■beléd, hanem Naguljnovba tőnek ... — És Davidovhoz fordulva folytatta: — Reggel jókor elmegyek méglátogatni, hát olyan veszekedésben találom a felcserrel, hogy a fene se igazodik el rajtuk. A felcser azt mondja, hogy Makar azért náthás, mert meghűlt, amikor éjjel nyitott ablaknál ült a huzatban, Makar meg kitart amellett, a nátha onnan warn, hogy a golyó az orridegét érintette. Kérdi a felcser: «Hogyan érinthette a golyó az omridegét, mikor a füle felett ment el és súrolta a halántékát?’ Maikar meg azt feleli neki: «Nem a te dolgod, hogy miképpe* érintette, a tény az, hogy, érintett» és a te dolgod az, hogy gyógyítsd ezt az ideges nátháit, nem pedig hogy olyasmiről mondjál ítéletet, amihez nem értesz». Makar csökönyös, mint az ördög, de a kis öreg felcser se adja alábto. «Maga ne zavarja meg a fejemet a sületlenségeivel- — mondja. — Az. idegességtói az embernek csak az egyik szemhéja ugrál, és nem mind a kettő, csak egyik orcája rángatózik és nem mind a kettő. Akkor, ha így van, magának miért nem csak az egyik orrlika náthás, miért folyik mind a kettő? Világos dolog — a hiiiés miatt». Makar hallgat egy keveset, az tó» megkérdi: «Mondd,' te katona-kuruzsló, vágtak téged valaha kupán?» Én, minden eshetőségre számítva, közelebb ültem Makarhoz, hogy idejében elkapjam a kezét, a felcser meg — éppen ellenkezőleg: jó messv- sze húzódott tőle, már az ajtóra pislogott és határozatlanul mondja: «Ne-o-em, isten megkönyörült rajtam, nem vertek meg. De miért érdekli ez magát?» Makar megint megkérdi: «És lm én az öklömmel a balfüledire vágok, azt hiszed csak a balfüíied cseng majd? Légy nyugodt, olyan csesngós- bongás lesz mind' a lóét füledbe», akárcsak husvétkor!» (Fordította: Szántó Srdnj
