Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

t A párizsi ratifikáció A iFrancia Köztársasági Tanács az elmúlt vasárnapra virradó hajnalon, hosszú vitáik után ratifikálta a párizsi egyezményeket. A tanács többsége ezzel hivatalos hozzájárulását adta ezrek gyilkosai­nak felfegyverzéséhez. Azok a szenátorok, akik igenlő szavazatukkal elősegítették ezt a szégyenletes döntést, behúzott nyákkal és lesütött, szemmel surrantak ki a Luxemiburg-palota terméből. Azok azonban, akik a végsőkig harcoltak e vészt jósló döntés ellen és szavazatukkal is szembehelyezkedtek vele, büszkén és emelt fővel távoztak, mert tudták, hogy a francia nép akaratához híven cselekedtek. Voltak olyan francia polgári lapok, amelyek a szavazás más­napján azt merték állítani, hogy a Francia Köztársasági Tanács tör­ténelmet írt ezen az éjszakán. Nem történelmet, hanem vádiratot írtak a Francia Köztársasági Tanács jobboldali szenátorai. Saját vád­iratukat. A ratifikációs törvényjavaslat bűnösségük bizonyítéka: sza­vazatukkal rárótták nevüket egy olyan listára, amelyből könnyen le­het egy újabb, az eddigieknél is pusztítóbb világégés ibűnöseinek névsora. A döntés nem ment könnyen. Működött a burzsoá parlamenta­rizmus valamennyi eszköze és fegyvere: a szenátorokat megfélemlí­tés és zsarolás, terror és ígérgetés igyekezett »jobb belátásira bírni, a Lbxemburg-palota kulisszái mögött ravasz alkudozások, fondorla­tos mesterkedések folytak. De mindez kevésnek bizonyult. És akkor előkerült a legfőbb fegyver: j A TÁRGYALÁSOK ÍGÉRETE. A nyugati tábor vezető politikusai hónapokon keresztül állítot­ták, hogy Nyugat-Németország felfegyverzésének törvényerőre eme­lése meghozza a két tábor közötti tárgyalást. A ratifikációs vita nap­jaiban azonban az ilyen ígéretek egész sorozata hangzott el sajtó- értekezleteken, rádiónyilatkozatokban és újságcikkekben. Amerikai és angol vezetők, hivatalos szóvivők igyekeztek meggyőzni a francia szenátorokat arról, hogy a ratifikáció után Eisenhowernek és Duilles- nek, Churchillnek és Edennek, Faurenak és Pinaynak nem lesz más gondja, mint a tárgyalás lés csakis a tárgyalás. Valószínű, hogy bizonyos francia szenátorokra hatottak ezek az ígéretek és így némileg sikerült gyarapítani a párizsi egyezményekre szavazók táborát. Az is igaz azonban, hogy ezek az ígéretek nagyon hasonlítanak a kétélű fegyverhez, amely nemcsak a megtámadottat sebzi meg, de sebet ejthet a támadóra is. A világ népei komolyan hiszik, hogy a tárgyalások békét hozhatnak a világnak és valóban akarják a tárgyalásokat.. Ha tehát. Eisenhowernek, Dullesnek és Edennek eszébe jutna eltemetni ígéreteit, milliók emlékeztetnék őket kötelesséjjfckre. Ha tényleg nem nemtelen kényszerítő eszközöknek szánták ígéreteiket, akkor most le kell vonniuk belőlük a tanulsá­got. Erre megvan a lehetőség, mert a Szovjetunió részéről ISMÉT MEGNYILVÁNULT A TÁRGYALÁSI KÉSZSÉG. Bulganyih elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke egy héttel ezelőtt nyilatkozott és kijelentette, hogy a Szovjetunió ■kész résztvenni négyhatalmi tárgyalásokon. Mindjárt hozzátette azt is, hogy a négy nagyhatalom számára most az osztrák kérdés lenne a legalkalmasabb tárgyalási anyag. ' íme, a Szovjetunió ismét egyengeti a négyhatalmi találkozó út­ját Éppúgy, mint eddig, most is azt vallja, hogy nincs olyan ok, • . amely kizárná a négy nagyhatalom külügyminisztereinek vagy kor­mányfőinek találkozóját. Egyáltalán nem igaz azonban az, amit Bulganyin elvtárs nyilat­kozata-után egyes nyugati polgári lapok írtak. Ezek a lapok Bulga­nyin ehdárs nyilatkozatában igazolva látták azt a korábbi alaptalan állításukat, hogy a Szovjetunió a ratifikáció után hajlamosabb lesz a tárgyalóasztalhoz ülni, mint azelőtt. Ezekre az együgyűségekre éppen egy burzsoá lap, a francia Aurore adta meg a megfelelő vá­laszt. Az\Aurore megírta, hogy a Szovjetunió sohasem mondta, hogy a ratifikáció után nem lehet szó tárgyalásokról. Pusztán azt mon­dotta, hogy a párizsi egyezmények után nem lehet szó tárgyalások­ról a német egység kérdésében. Az Aurorenak ebben teljesen igaza van. A Szovjetunió mindig akart és ma is akar tárgyalni, hiszen a rémét kérdésen kívül számtalan olyan probléma van, amelynek tár­gyalásokban való megoldása közelebb viszi, a világot a tartós béké­hez. Maga a néniét kérdés is lehetőséget nyújt a tárgyalásokra, még akkor is, ha ezek a tárgyalások átmenetileg nem a német egység megvalósítását tűzik napirendre. A tárgya1 ásoknak tehát, szovjet részről nincs akadálya. A kérdés inkább -az most, mennyire veszik komolyan az amerikai, angol és fráncla vezető .politikusok saját adott szavukat. Az utóbbi napok sajtókommentárjai és nyilatkozatai azt mutatják, hogy nyugaton most a régi módszer szerint ismét a dolgok nehézségeit, A TÁRGYALÁSOK AKADÄLYAIT KEZDIK LATOLGATNI. ahelyett, hogy a négyhatalmi találkozó mielőbbi létrehozásán fára­doznának. Amerikai és angol szemleírók a tárgyalások gyümölcsöző voltának és hasznosságának megvilágítása végett most azon tana­kodnak, hogy vajon nem lenne-e helyesebb valamilyen »alacsonyabb 'színvonalú«, tehát külügyminiszteri vagy nagyköveti találkozót tar­tani és ennek eredményétől tenni függővé a kormányfői eszmecserét. Egyes szemjeírök véleménye szerint a tárgyalásokra csak hónapok múlva kerülhet sor, mert előbb — mint írják — ki kell alakítani »a Nyugat egységes álláspontját«. Maga Eisenhower is azon a véle­ményen volt a minap tartott sajtóértekezletén, hogy a Szovjetunió részéről valamifajta »jóakaratnak« beli még a tárgyalások előtt meg­nyilvánulnia. hogy a Szovjetuniónak bizonyítékot kell adnia "jó- szándékáról«. Ez a sajtókampány nagyon hasonlít a koreai fegyverszüneti tár­gyalások ideje alatti és a genfi értekezlet alatti sajtókampányhoz. Akkor is nagyon sokat írtak az amerikai lápok a tárgyú ások nehézsé­geiről, a megegyezés akadályairól és rendkívül keveset arról, hogy hogyan lehetne őszinte megegyezési készséggel közelebb jutni a megoldáshoz. ífa tehát Eisenhower és Dulles, valarriot angol és francia fegy­vertársaik valóban óhajtják a tárgyalásokat, akkor e kívánásguknak azzal adhatnak meggyőző kifejezést, hogy' hangzatos deklarációk és ..borúlátó aggodaimaskodásoik helyett gyakorlati lépéseket tesznek a eV. ; l-.T-■■''V]■ '/* , ... tárgyalások félé vezető utón. V ______________________________________________________J S OMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. április 3. Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan örök barátságát N. Zsigunov, a moszkvai Sztálin-gépkocsigyár for in a készítője: Szivein egész melegével üdvözlöm a felszabadulásuk 10. évfordulóját ünneplő magyar dolgozókat Én, az egyszerű moszkvai munkás, szívem egész melegével szeretném üdvözölni a felszabadulásuk 10. évfordulóját ünneplő magyar dolgozókat. Sok emlé­kem fűződik ahhoz a hős harchoz, amelyet tíz éve vívtak a Magyarországot felszabadító szovjet harcosok. Már a háború első napjaiban, amikor hazám és az egész világ fölé szörnyű veszély tornyosult, mun­karuhámat katoraköpenyre cseréltem és önként ki­mentem a frontra. Harckocsink sok ütközetben ' megfordult. » Erről tanúskodnak azok a hadikitüntetések, amelyeket a szovjet kormánytól kaptam. A Honvédő Háború má­sodik fokozatú érdemrendje, a második és hai-madik fokozatú dicsőségrend, a »A Németország feletti győ­zelemért-», »A Japán feletti győzelemért», a Prága— Budapest—Bécs-kömyéki ütközetekért kapott érmek elevenen emlékeztetnek a harcokkal teli nehéz na­pokra. Többször megtörtént, hogy harckocsikon első­nek nyomultunk be a fasiszták által megszállt váro­sokba és könyörtelenül szétzúztuk az ellenséget. Hány meghatott találkozóban volt részem a magyar falvak és városok dolgozóival! Az egész lakosság kitódult az utcára, hogy üdvözölje a felszabadító hadsereget, A magyarok olyan szeretettel hívtak bennünket ottho­nukba, mint amilyennel a legdrágább vendéget, a hű­séges barátot hívják. Mindenütt, ahol csak lehetett, segítettek nekünk megsemmisíteni és a magyar föld­ről kiűzni az ellenséget. Emlékszem, hogyan harcoltunk Budapesten min­den lakásért, minden házért. A szovjet harcosokkal vállvetve küzdöttek a magyar partizánok. Itt, a har­cok füzében született meg a vérrel megpecsételt ba­rátságunk. Es soha senki nem képes megbontani né­peinknek ezt a barátságát. Véget ért a háború, s mindnyájan visszatértünk a békés munkához. Újból elfoglaltam helyemet a moszkvai Sztálin gépkocsigyárban. Az utóbbi évek­ben. nagy (munkatermelékenységet sikerült elérnem, így például a vízszivattyúház gyártásánál a normá­ban megállapított 176 formaszekrény helyett 780 for­maszekrényt készítettem el. A hadseregben megkap­tam a kiváló harckocsizó jelvényt; a gépkocsi, trak­tor- és mezőgazdasági gépgyártási miniszter a mun­kában elért eredményeimért a szocialista verseny élenjárója jelvénnyel tüntetett ki. Nálunk, szovjet embereknél így párosul a harci-dicsőség a munka-di­csőséggel. Az újságokat forgatva olvasom, hogy önök, ked­ves barátaim, eredményes munkát végeznek hazájuk javára, a boldog élet, a béke érdekében. Szívből kí­vánok új sikereket a szocializmus építésében. Növekedjék és erősödjék a magyar és a szovjet nép barátsága! Testvéri üdvözlet a szocializmust építő és a békéért küzdő népi demokratikus országok dolgozóinak ! KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG I 1955-ben 16 új vasútvonal épül a Kínai Népköztársaságban. A Han- folyó felett épülő vuhani híd be­fejezése után megkezdik a Jangce felett tervezett hatalmas emeletes vasúti és közlekedési híd építését. ... 1954-ben 1900 új postahivatalt és 600 mozgó postaállomást létesítettek Kínában. 1955-ben további 2000 pos­tahivatallal és közel 80 000 kilomé­teres közlekedési vonallal bővül a kínai postahálózat. * * * A Kínai Népköztársaságban 1954- ben 1,13 millió hektár területet fásí­tották. Északkelet-Kínában például egy 1000 km hosszú és 300 km széles homoksivatagon létesítettek mezővé­dő érdősávokat. A hatalmas puszta­ság helyén hamarosan rétek és ga­bonaföldek zöldéinek. * * * Az állami és vegyes kezelésben lé­vő textilüzemek 1954-ben 3,3 száza­lékkal teljesítették túl évi tervüket. A textilüzemek dolgozói 170 millió méterrel több pamutanyagot gyártot­tak, mint 1953-ban. Ez a mennyiség 34 millió öltönyhöz elég. * * * Kínában 1954-ben 12 új főiskola nyílt — ezzel a főiskolák száma 188- ra emelkedett. A kínai főiskolákon jelenleg 285 000 hallgató tanul. NÉMET DEMOKRATIKUS köztársaság Tíz év telt el Berlin és Drezda szörnyű bombázása óta. A romok ; helyén új élet fakadt. Németország I egyik felében a dolgozók vették j kezükbe sorsuk irányítását. Tiz esz- ; íendő alatt többet építettek, mint a kapitalista Németországban egy félévszázad alatt. S ami felépült — mind a dolgozók javát szolgálja: » kényelmes, világos lakóházak, az is­kolák, kórházak, kultúrintézmények, tudományos intézményiül. Csoda-e, ha nem akarnak újabb háborúról hallani, ha nem akarják saját mun­kájuk gyümölcsét prédául dobni a liáborús nyerészkedőknek? Ne csak mondjuk, hogy nem aka­runk többé háborút, hanem erősít­sük munkánkkal államunkat, fűz­zük szorosabbra a barátságot a vi­lág minden békeszerető emberével és akkor meg tudjuk hiúsítani a há­borús gyújtogatok terveit — mond­ja Johann Blender élmunkás és ér­demes újító. Mi, dolgozók erősek vagyunk. Ezt már azzal is bebizonyítottuk, hogy új életet építettünk ia romok hei iyén. Az újjáépítés nehéz éveiben ott állt mellettünk legjobb barátunk, a Szovjetunió és hathatósan támogat­tak bennünket a népi demokratikus országok dolgozói. j CSEHSZLOVÁKIA Bszak-Szlovákia a kapitalista Csehszlovákia legelmaradottabb vidé- ,kei közé tartozott. Évente sokezer szlovák dolgozó mondott búcsút a fes­tői vidéknek, hogy messzi országokban próbáljon szerencsét. Az alsó- kubini járásból minden évben csaknem 1500 ember döntött a fájó, de mégis reményekkel (kecsegtető kivándorlás mellett. Tíz év telt el azóta, hogy Zilina vidéke felszabadult. S e viszonylag rövid idő alatt soha nem látott változások mentek itt végbe: az egykor teljesen elmaradott terület a korszerű nagyipar vidéke lett. Elegendő ALBÁNIA A Vjcsza-folyó két partján húzódó hegyeken évekkel ezelőtt még a könnyező falvak pásztorai legeltették a nyájakat. Senki sem gondolt ar­ra, hogy a íbövér hegyi legelők alatt a föld mélyében gazdag szénrétegek rejlenek. A népi hatalom feltárta ezt a kincset, megnyitották a me- mialdaji szénbányáit. Rohamosan nö­vekedett a bánya és vele együtt az új település.. Csupán 1954-ben a népi hatalom 15 millió leket ruházott be lakó­házak építésére. Mameliaj néhány évvel ezelőtt még jelentéktelen .kis falu volt, ma a fialliu melléit már ta­karos bányászlakóházak sorakoznak. Az utóbbi években több mint 200 bányászcsalád talált új otthoni az egészséges, kényelmes új lakásokban. Az új bányavárosnak már saját kór­háza, elemi és általános iskolája:, filmszínháza, Müfoja, népi olvasó­háza van. Megnyitották a mumka- erőtartalékck iskoláját is. Az ú.i vá­ros szélén épüfetólivónyok hirdetik, hogy az építkezés gyors ütemben folyik tovább. A memaliaji szénbá­nya 1955. évi terve 53 százalékkal magasabb a tavalyinál. Újabb és újabb munkaerők érkeznek a kör­nyező falvakba, akik vagy a kényel­mesen berendezett legényszóíilésokon, vagy pedig, ha családostól érkeznék, az új családi házakban nyernek el­helyezést. ROMANIA A második világháborút követő évek során Románia fejlett techni­kával, erőteljes ipari és tudományos alapon továbbfejlesztett mezőgazda­sággal rendelkező állammá vált. A világháború előtt Romániában nem volt egyetlen mezőgazdasági gépet megemlíteni az oravai duzzasztóművet. írók és költők látogatnak el ide, hogy ihletet merítsenek a szocializmus építéséről írt műveikhez. Az egy­kori kysucei drótosok ma már a szocialista ipar öntudatos dolgozói. A előállító üzem sem, ezzel szemben ma a Román Népköztársaság üze­meknek és gyáraknak egész soroza­vidék valamennyi városa új gyárakkal gazdagodott. Liptovsky Mikulás­ban hatalmas textilgyárat létesítettek. Martinban felépült a Sztálin-gyár, Kysucében a William Siroky-üzem. A vidék ipari termelése 150 százalékkal, a gépipar termelése 250 százalékkal, a vegyiparé pedig 400 százalékkal emelkedett az ötéves terv alatt. távul rendelkezik, ahol a mezőgaz­daság számára nélkülözhetetlen gé­peket sorozatban állítják elő, bizto­sítva ezáltal nemcsak a belső szük­ségleteket, hanem az exportlehetősé­geket is. Az 1944. szeptemberi felkelés győ­zelmével a bofgér nép lehetőséget nyert ahhoz, hogy tevékenyen ki­vegye részét a német fasizmus eflüe­gyarországon Pécsnél könoantrálja erőit, ahol a Dráva északi partjának védelmét bízták rá. 1945. március 6. és 19. között -folyt' csaták a bolgár nyelvben új szóit al­kottak: a drávad hősköfteméuy sza­vát. A hitleristák mindenáron meg akarták tömi és meg akarták sem­a német fasiszták meggyőződitek kí­sérleteik eredménytelenségéről és a {.szovjet, valamint a bolgár hadsereg I elől megkezdték a visszavonulást. Nowa Huta, Lengyelország első szocialista városának lakossága meg­haladja a ”0 ezret. Az egyre bővülő városban új szociális és kulturális intézmények épülnek. Jelenleg 92 üzletet, 21 éttermet, 13 nagy kultúr­termet st-b. találhatunk a városban. Sokszáz gyermeket gondoznak a négy korszerű bölcsödében és óvodá­ban. Az idén több mint- 115 ezer köb­méter térfogatú szociális és kulturá­lis intézmények létesülnek Nowa Hutában. További 61 üzlettel és 12 étteremmel gyarapod k a szocialista város. Az egészségvédelmi hálózat 12 intézménnyel bővül. BULGARIA mi harcból, A balgái' harcosak, vállvetve a l?a- ráfi Szovjet Hadsereg katonáivá)! még 1944. decemberében megkezd­ték a fasizmus elleni harcot a jugo­szláviai Du.nn -s,7.aika9z és a Száva kö­zött iterüiteten. A sikeres harcok be­fejezése után az I. bolgár hadsereg azt a parancsolt kapta, hogy a Duna menten előrehaladva Définyugait-Ma­hogy ezzel politikai és katonai csa­pást mérjenek a népi hatalomra. ■ 1945. március 6-án a hitiierisiták nagy erővel megkezdték támadásukat az I. bolgár hadta reg ellen, ugyan- | akkor azonban a 3. ukrán hadsereg {ellen is támadásra indultak. A hősi harcok március 18-ig folytak. Ekkor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom