Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

Vasárnap, 1955. április 3. QRK* BfiS» SOMOGYI NÉPLAP Forr® üdvözlet a kemmaiiziniist diadalmasan építő szovjet népnek és diesel élcsapatának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának! Lenin, Sztálin... E két név két korszak mes- gyéjén emelkedett a ma­gasba. A pusztuló kapita­lizmus korszakának hatá­rán, amely a legnagyobb elnyomást teremtette az emberiség számára, és az új korszak, a szocializmus születésének hajnalán, amikor egyre erősebb fénnyel ragyogta be a vi­lágot a felszabadult em­ber győzelme. A kapitalista rendszer: az osztályokra való tagozó­dás és a társadalmi ellenté­tek harcának pusztuló korszaka, végső formája és határa. Ennek a rend­szernek társadalmi lényegét Marx, Engels világí­totta meg először. Megmutattál!:, hogy a kapitaliz­must, az elnyomást a munkásosztály tudja megszün­tetni, amelyet nem köt a magántulajdon lánca. S a szocializmus eszméjét az álmodozásból tudománnyá, a társadalmi forradalom elméletévé alakították át. A marxizmus, élenjáró tudomány hatalmas fegyveréved fegyverezték fel a munkásmozgalmat s e fegyver bir­tokában megnőttek a munkásosztály erői. Lenin, a tudományos szocializmus megalkotóinak, Marxnak és - Engelsnek tanítványa és utódja, az új korszak hajnalán élére állt a nagy, nemzetközi pro­letárhadseregnek, továbbfejlesztette és gazdagította a marxizmus elméletét a kapitalizmusnak abban a sza­kaszában, amelyben láthatóvá váltak annak rothadó jellemvonásai. Lenin ezt a korszakot imperializmus­nak nevezte, a háborúk és a szocialista forradalmak korszakának. Az a feladat állt a munkásosztály előtt ebben az időben, hogy megdöntse a kapitaliz­must, az elnyomás korszakát. Lenin e harcra újtípusu pártot alkotott. Az öntudatos, határozott, hajlítha- tatlan és a legáldozatkészebb harcosok pártját, azok­nak a pártját, akik szilárdan állnak a marxizmus forradalmi elvei alapján, akik kíméletlenül harcol­nak az opportunizmus, az osztálymegbékélés és a burzsoá ideológiának a munkásosztályba való behato­lása ellen. E párt, a bolsevikok, kommunisták pártja megalkotása folyamán Lenin hű harcostársra talált — Sztálinra. Lenin és Sztálin ennek az újtípusú pártnak a zászlaja alatt győzelemre vezették az orosz proletariátust abban az osztályellentétekkel és for­radalmi feszültséggel terhelt korszakban, amely ki­élezte az imperializmus összes ellen mondásait. Eb­ben az időszakban — de a továbbiakban is — Lenin és Sztálin nagysága az elméletnek a forradalmi gya­korlattal való szoros összekapcsolásában és fordítva, a forradalmi gyakorlatnak az elmélettel való összekap­csolásában mutatkozott meg. Lenin és Sztálin megdöntötték azt a túlhaladott álláspontot, amely szerint a szocialista forradalom­nak csak fejlett kapitalista országokban vannak győ­zelmi kilátásai. Lehetséges egy vagy egynéhány or­szágban is a szocializmus győzelme — tanította Le­nin elvtárs. 1917 augusztusában a troekisták, az op­portunisták elleni harcában Sztálin elvtárs azt mon­dotta: »Nincs kizárva az a lehetőség, hogy éppen Oroszország lesz az az. ország, amely utat tör a szocializmushoz«. Ma már természetesnek tűnik, hogy Lenin és Sztálin meglátásai valóraváltak, hogy az általuk kidolgozott el­mélet a Szovjetunió Kom­munista Pártja stratégiája és taktikája igazolta ezt az állítást. Leninnek, Sztá­linnak ehhez tovább kel­lett fejleszteniük a mar­xista elméletet a proleta­riátus szövetségeseiről, a munkásosztálynak a bur­zsoá demokratikus forra­dalomban elfoglalt vezető- szerepéről és arról, hogy a burzsoá d-emokratikus forradalom elkerüJhetetie- nül átnő a proletárforra­dalomba, ha a forradalom vezetője a munkásosztály. 1917. októberében győzött a szocialista forradalom Oroszországban. S ez új korszakot nyitott meg a vi­lág történelmének fejlődésében. Az orosz predetáriá- tus győzelmének jelentőségét nemzeti vagy földrajzi mértékkel mérni nem lehet. Hiszen ez a forradalom nem állt meg Oroszország határainál. 1917. októberé­ben a Szovjetunió Kommunista Pártja nemzeti erő­ből nemzetközi erővé, az orosz proletáriátus pedig a nemzetközi proletáriátus élcsapatává vált. S ez a nemzetközi kötelesség magasztos világtör­ténelmi küldetést rótt a Szovjetunióra. Azt, hogy az egész világon a béke, a demokrácia és a szocializ­mus védőbástyája legyen. Sztálin elvtárs utolsó nyil­vános beszédében, az SZKP XIX, kongresszusán er­ről a következőket mondotta: »... a testvérpártok képviselői pártunk bátorsága és sikerei feletti elra­gadtatásukban a világ forradalmi és munkásmozgal­mának »rohambrigádja« névvel illették pártunkat. Ezzel azt a reményüket. fejezték ki, hogy a »roham- brigád« sikerei megkönnyítik a kapitalizmus jármá­ban sínylődő népek helyzetét. Ügy gondolom, hogy pártunk igazolta ezeket a reményeket, különösen a második világháború idején, amikor a Szovjetunió szétzúzta a német és japán fasiszta zsarnokságot, megszabadította Európa és Ázsia népeit a fasiszta rabszolgaság veszélyétől. Ezt a megtisztelő szerepet természetesen igen nehéz volt betölteni, amíg a »rohambrigád« egyes-egyedül állott és amíg ezt az élenjáró szerepet úgyszólván egymagának kellett be­töltenie. De ez már a múlté. Most egészen másként áll a dolog. Most, amikor Kínától és Koreától Cseh­szlovákiáig és Magyarországig új »rohambrigádok« jelentek meg a népi demokratikus országok képében — most. könnyebbé vált pártunk harca és vidámab­ban folyik a munka«. Lanin, Sztálin neve az egész világ munkásosztá- lya, elnyomottal számára a legszorosabban egybe­forrt a szabadság' ügyének győzelmével. Ma, amikor szabadságunk születésének 10. év­fordulóját ünnepeljük, hálánk a Szovjetunió felé száll, Lenin és Sztálin neve is felragyog előttünk. A magyar kommunisták hűek Lenin, Sztálin tanításai­hoz, a magyar dolgozók hűek Lenin, Sztálin népéhez, a nagy szovjet néphez, a Szovjetunió vezette béke- táborhoz. A mi népünk is egységesen sorakozik Le­nin, Sztálin győzhetetlen zászlaja alá, s a Szovjet­unió népeivel, a testvéri népi demokráciákkal, a világ minden becsületes dolgozójával együtt harcolunk és dolgozunk a szocializmus győzelméért hazánkban, a béke ügyének diadaláért az egész világon. Éljen győzelmein!! szervezője és népink vezetője, a Magyar Deigazék Pártja és annak Központi Vezetősége! Éljen a Párt, éljen Rákosi! — zúgott fel őszinte szívből a kö­szöntő a megyei munista aktíván, kor Rákosi elvtárs jelent a Somogy me­gyei kommunisták kö­rében. Igaz szeretettel, ragaszkodással üdvözöl­ték Rákosi elvtársat. Jó volt, lelkesítő volt hal­lani azt az amely harcok tüzét szí­totta fel a megye leg­aktívabb kommunistái­ban. Az elmúlt tíz év alatt Rákosi elvtárs nevét szívükbe zárták pár­tunk tagjai, szívébe zárta dolgozó népünk is. szocializmust építő or­szággá változott. Tisz­téljük, becsüljük, sze­retjük Rákosi elvtár- sat, mert pártunk élére olyan Központi: Vezető« séget kovácsolt ! egybe, amelynek vézetésével felszámoltuk a három­millió koldus Magyar- országát, a fold azé lett, aki megműveli,, a falut közelebb hoztuk a vá­roshoz, s hozzásegített tíik, hogy. elinduljon a szocializmus útján. A gyárak, a bányák, a közlekedési eszközok, a bankok a nép államának tulajdo­nává lettek, országunk ipari or­Rákosi elvtárs több mint négy évtizedes forradalmi harca ismert dolgozó népünk előtt. E harcokban forrt össze neve népünk legöntu- datosabb, legszervezettebb élenjá­ró osztályának, a magyar munkás- osztálynak pártjával, a Magyar Kommunista Párttal. Rákosi elv­társ élete, harca, munkássága el­szág, népünk tanuló, olvasó, mű­velődő nép lett, s feltartóztatha­tatlanul tör előre a felemelkedés útján. Pártunk, Rákosi elvtár.s veze­tésével tagjává lettünk a békéért; demokráciáért, ' szocial izmusért küzdő népek nagy családjának, annak a hatalmas tábornak, mely­nek élén a kommunizmust építő választhatatlan a magyar mun­kásosztálytól, amelyet a kommu­nista párt élén ő vezetett a harc­ba, a nagytőkés-nagybirtokos, fa­siszta úri rend ellen, a munkás- osztály jobboldali szociáldemokra­ta árulói ellen, a szégyenletes fasiszta háború ellen, a nemzeti függetlenségért, demokráciáért, a háborúban lerombolt ország újjá­építéséért. Rákosi elvtárs, a Magyar Kom­munista Párt vezetésével számol­Szovjetunió jár. Pártunk 1953. júniusában helyes ; határoza­tokat hozott a szocializmus építésére, a munkás-paraszt szö­vetség megszilárdítására. E hatá­rozatot egyesek jobboldali irány­ban eltorzították, s károkat okoz­tak a magyar dolgozó népnek. Rákosi elvtárs Vezetésével pártunk Központi Vezetősége feltárta a hibákat és márciusi határozatában megszabta a’ helyes politikai irányvonalat. E határozatot me­gyén!! kommunistái, egész dolgozó ta fel a három évtizeden át tar­tott szakadást a magyar munkás- osztály soraiban, vívta ki saját politikai és szervezeti egységét, s ezzel szilárdan megalapozta orszá­gunkban a munkás-paraszt szö­vetséget, biztosította a dolgozó nép győzelmét. Rákosi elvtárs élete, harca, munkássága elvá­laszthatatlan attól a forradalmi átalakulástól, melynek eredmé­nyeként országunk az urak orszá­gából népi demokratikus országgá, népünkkel együtt, lelkesedéssel fogadták és a megyei aktíván megígérték Rákosi elvtársnak, hogy . fáradhatatlanul küzdenek annak valóra váltásáért. Hazánk felszabadulásáníak 10. évfordulóján szeretettel köszönt­jük Rákosi elvtársat, ... kívánjuk, hogy még sok-sok esztendőn ke­resztül erőben, egészségben vezes­se pártunkat, népünket a szocia­lista Magyarország felépítéséért. Horváth János A PÁRT ZÁSZLAJA Emlékeznek a kériek árman ülnek a tsz-irodában az .asztalnál. Szakács Mi­hály, az elnök, Kasza György, a párttitkár meg Csuti Károly, a brigádvezető. Előbb szenvedélye­sen vitáznak — egymást cáfolják, jobbat és jobbat javasolnak — végül a legokosabb megoldást fo­gadják el, s teljes egyetértésben határoznak. Megállapodnák abban, hogy a bedegkéri Vörös Zászló TSZ tagjai a jövő héten mit dol­goznak, melyik emberre milyen teendő hárul a tavaszi munkák­ban. A tagság bizalmából lett veze­tők okosan, hozzáértően intézik a 170 holdas közös gazdaság dol­gait, kovácsáig at ják a nagy család boldogulását szolgáló terveket... * « yugatról még ágyúdörgést hozott a szél, esténként fegyverek torkolattüze festette bí­borszínűre az ég nyugati peremét. Végét járta a haldokló tél. Rü­gyezni kezdtek a fák, bimbó ser­kent a lombtalan ágakon. Ébre­dezett a természet, keleten meg­hasadt a vörös hajnal, ontani kezdte áldott sugarait a szabadság tűzpiros . no.pja. Elérkezett a ta­vasz. az örök tavasz ... 1945-öt ír­tunk akkor. Márciusban történt, hogy Mik­lós István pártmunkás gyűlést tar­tott a faluban, összésereglett a község pórnépe s mint száraz föld az éltető nedvességet, úgy szívták magukba a szónak szavait. Miklós István beszélt a kommunista párt harcairól, céljairól, s,a párt zász­laja alá hívta a tegnap cselédjeit, kisemmizettjeit. A gyűlés után Velikán Sándor pesti munkás, a párt 19-es harcosa és 24 bedegi és kéri zsellér megalakította az MKP községi alapszervezetét. Harcos napok voltak ezek, s még harco­sabbak követték nyomon őket. Az első történelmi igazságszolgáltatás az ideiglenes kormány földreform- \ ról szóló rendeletének végrehaj­tása volt. A község kommunistái- Kasza György, Szakács Mihály és a többiek —: emelt hangon hir­dették: »Osszuk szét a báró föld­jét magunk között. Itt az ideje, hogy mi, cselédek, szegényembe­rek mától kezdve a magunk gaz­dái' legyünk«. Jegyzőkönyvek nem őrzik ezt a történelmi kinyilatkoztatást, de annál mélyebben emlékezetükbe vésték e szavak nagy értelmét Apelesz Józsefék, Czipó Jánosék és a többiek, akik ekkor új hont foglaltak. Mert új honfoglalás volt a földosztás, amely a 35 kéri ag­rárproletár tulajdonába adta tör­ténelmi jussát, a báró nagytábláit. Ám a falu kizsákmányolói, a kulákok nem nézték tétlenül a szegények talpraállását. Igyekez­tek a zselléreket lebeszélni a föld­igénylésről: »minek annak a föld, akinek nincs mivel megmunkálni« — kiabálták tele torokkal. De a kommunisták résen voltak: ők, az igaz ügy katonái meggyőző sza­vakkal és tettekkel maguk mellé állították a kulákok cselédjeit. B. Vaskó István kulákot kötelezték, hogy fizesse meg cselédje, Virág József megdolgozott bérét. Érthe­tő, hogy Virág József is odaállt a szegényemberek legfőbb párt­fogói, a kommunisták közé. Hallatlan nehézségekkel kellett farkasszemet nézniük az új gaz­dáknak. A kulákok kihasználták, felnagyították ezeket a nehézsé­geket, hogy a föld visszaadására bírják rá volt cselédeiket. Számí­tottak arra, hogy újra a pórnép nyakára tehetik az igát. Bognár Jánosnak és a többi — a kisgazda- pártnak nevezett reakciós szerve­zetbe tömörüli kuláknák a törté­nelem kereke visszaforgatására irányuló bitang terveire csattanós választ adtak a kommunisták. Uj jelszó született: »-Földet vissza nem adunk, inkább, ha kell, meg­halunk!« Kommunistáink kiosztották a földet, s megvédtek az új gazdák földjét a reakció minden táma­dásával szemben. De az új gazdák, s a szegényparasztok érezték, lát­ták — az élet győzte meg őket arról, hogy a földosztás csak az első lépés a falu dolgozó népe fel- emelkedéséhez. Több szegénypa­rasztnak nem volt fogata, s így a kulákok igauzsorával igyekeztek megfojtani őket. Speri Istvánnak is többet kellett dolgoznia Paska János kuláknál iga fejében, mint a saját 4 holdján. S a párt és a munkásosztály a falusi szegénység segítségére sietett most is. Pár­tunk megmutatta a dolgozó pa­rasztságnak az igazi jóléthez ve­zető utat —— a közös utat.. A mun­kásosztály gépeket küldött a fa­lura, hogy azok új barázdát, mé­lyebbet szántsanak, hogy a szövet­kezetbe tömörült gazdák földje többet teremjen. Cukorgyári mun­kások, pártmunkások jöttek Kör­re, s a község kommunistáival együtt a szövetkezés eszméjét hir- dettékr És 1950-ben 15 kéri család megfogta egymás kezét, szorosan, eltéphetetlenül... Ma már 20 csa­lád 170 holdját szántja egybe a traktor, s 29 tsz-tag iparkodik a pártszervezet és annak titkára, Kasza György elvtárs vezetésével azon, hogy a tavalyi 53 forintos osztalékkal szemben az ősszel 63 forintot érjen minden munkaegy­ség ... * * * jjj Vörös Zászló TSZ irodája a volt községháza épületé­ben van. Itt, ebben a teremben szokta tartani gyűlését a kéri elöl­járóság, amelyben mindig a ku- lákoké volt az első és az utolsó szó. A szegényparasztság erős kö­vetelésének enged.ve bevették az elöljárók közé Szakács elvtárs ap­ját. Szókimondó, harcos ember volt az öreg Szakács, de az elöl­járóságban mégsem érvényesülhe­tett hangja — az igazság hangja. Mert mi volt akkor a »rend«? »Majd ha én tízszer szóltam, ak­kor szólhatsz te egyszer« — för- medt rá Szakácsra Paska János hírhedt kulákbíró. A kulákbíróról szólva Csuti Ká- rolynak, ennek a szorgos munká­ban, az élet tengernyi gondja kö­zött megderesedett hajú embernek is felfakadnak a keserű emlékei. Nem felejti soha, hogyan hajtotta őket közmunkára Paska János, bíróbottal fenyegetőzve. És a fordulat évével befellegzett a népnyúzók hatalmának. Szám­ban, öntudatban megnőtt a mun­kásosztály, amely szilárdra vonta kapcsolatát szövetségesével, a dol­gozó parasztsággal. A korábban jogfosztott nép elfoglalta a hata­lom sáncait, saját kezébe vette sa­ját sorsa intézését. A kéri dolgozó parasztok is nemcsak szemtanúi, hanem cselekvő részesei is a ha­talom átvételének, a hatalom gya­korlásának. Kasza György párt- , titkár meg Szakács Mihály szövet- i kezeti elnök is tanácstagok. Tag- jai a község élete téljesjógú irá- < nyitó szervének, a proletárdikta-! túra helyi szervének. Tagjai a ta- i nácsnak, amelyben nemcsak a ti­zenegyedik szó az övék — de az övék, a dolgozó népé ott és ebben az országban mindenütt minden szó. S Csuti Károly és a többi volt megalázott, görnyedthátú dolgos ember gerince kiegyenesedett... * * * bedegkéri ^ Vörös 7Aszló tagjainak mai szép életé­ről kellett volna írnom és nem, a 45 előtti sorsukról. Dé kell a múlt-, ra emlékeznünk és emlékeztet­nünk. hogy helyeden tudjuk be-, csülni a mát. Kell a múltra emlé­keznünk, hogy pontosan lemér­hessük: mekkorát nőttünk az el-:j múlt évtized alatt. Az elnök, a párttitkár meg a\ brigád-vezető megtervezte a jövő­heti munkát. Ők sem a máról be­széltek, hanem a holnapról, hi­szen csak az tud előre menni, aki , látja a jövőt. •; ■■■ i Emlékezzünk a múltra, , ismer-j jük meg a mát, becsül,ettßl gozzunk a holnapért — Így függ] össze sivár múltunk, szép jele­nünk és még szebb jövőnk ... kutas József.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom