Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-17 / 90. szám
Vasárnap, 1955. április 17. SOMOGYI NfiPLAP 3 PÁRT ÉS PÁRJÉPÍTÉS & Néhány figyelmeztetés a pártoktatási év befejezése előtt Irta: Szántó Józ?ef, a Megyei Pártbizottság agit.-prop. oszt. vezetője Hozzászólások az „Értelmiségünk bízzék a jártban“ cimü cikkhez Lapunk április 10-i számában cik- visszhangra talált; ennek bizonyság? két közöltünk értelmiségünk és a a szerkesztőségünkbe érkezett szépért kapcsolatának kérdéseiről. A mos hozzászólás is, melyek közül né cikk értelmiségi körökben nagy. hányat közlünk. Az 1954—55-ös pártoktatási évben a III. pártkongresszus anyagainak tanulmányozása elősegítette pártunk politikájának megértését és végrehajtását, pártunk eszmei, politikai egységének szilárdítását. Javult a pártmunka, javait a kommunisták példamutatása, a hallgatók helyesen alkalmazták a tanultakat gyakorlati munkájukban. Az oktatási év befejezéséhez közeledünk. A pártszervezetek lelkesen készülődnek az évzáró ünnepségekre. Néhol már megtartották, másutt még egy-két foglalkozás van vissza. Azokon a tanfolyamokon, melyeken még nem fejezték be a pártoktatást. »-4 pártmunka kérdései. Pártunk új Szervezeti Szabályzata« című téma van vissza. E témával együtt dolgozták és dolgozzák fel a Központi Vezetőség 1955. március 4-i határozatát a tanfolyamok hallgatói. Ellenőrzésünk során azt tapasztaltuk, hogy a Központi Vezetőség határozatának megértésében és az oktatási év befejező foglalkozásain az eredmények mellett hiányosságok is vannak. E cikkünkkel e hibák kijavítására és e feladatokra kívánjuk felhívni a pártbizottságok, pártszervezetek, valamint a propagandisták figyelmét. Propagandistáink tisztázzanak minden téves nézetet mezőgazdasági osztályának vezetője, Hercz Lajos, a Halászati Vállalat vezetője és még sok gazdasági vezető. Vajon hogyan tudják munkájukat elvégezni, hogyan tudnak a párt határozataiért harcolni, ha nem tanulmányozzák a marxizmus—leninizmust? Tudomásul kell vennie minden párt- és gazdasági vezetőnek, hogy a marxizmus—leninizmus elsajátítása elsőrendű kötelesség, amelyet nem lehet a szakmai továbbképzés mögé helyezni. Az új oktatási év előkészítéséért Nem mindenütt értették meg teljes egészében a Központi Vezetőség márciusi határozatából a párt vezető szerepének erősítését. Olyan hibás következtetést vontak le ebből például a BARNEVÄL politikai iskoláján, hogy csak akkor lesz biztosítva a párt vezető szerepe az üzemben, ha minden párttag vezető funkcióba kerül. Istvándiban pedig a párt vezető szerepének biztosítását úgy látják megvalósítani, hogy a népfrontbizottság elnökét a gyűlésekre sem hívják meg, mert a határozat megjelenése előtt — éppen a pártszervezet gyengeségéből — a vezető szerep a népfront-bizottságé, annak elnökéé volt. Mondanunk sem kell, hogy mindkét nézet hibás. A párt vezető szerepét az üzemben a kommunisták példamutatása, a termelés pártellenőrzése, a pártszervezet jó politikai munkája biztosítja a párthatározatok következetes végrehajtásán keresztül. Éppen ezért nem helyes- a BARNEVÁL-nál felmerült nézet, mert elvonná a pártszervezet figyelmét az ellenőrző, mozgósító feladatáról, helyt adna olyan törekvéseknek, amelyek nem egyeznek a párt politikájával. Ami pedig az istvándi politikai iskolán lelmerült nézetet illeti, az szintén nem szolgálja a párt vezető szerepének biztosítását, sőt a párt befolyásának csökkenését eredményezné. A választott szervekben: tanács, népfront, termelési bizottság stb. pártunk határozata nyomán MDP-csoportokat hoztunk létre, s a kommunisták egységes kiállása, aktív munkája a biztosíték arra, hogy ezek a szervek is a párthatározatok végrehajtásáért dolgoznak. Nem mindenütt értették meg a jobboldali elhajlást és annak gyakorlati megnyilvánulásait sem. Nagyatádon, Darányban például jobboldali elhajlásnak vették azt, A marxizmus—leni elsőrendű A pártoktatási év befejezésével kapcsolatban egyes járási bizottságokon és pártszervezeteknél helytelen álláspontot foglaltak el. Anélkül, hogy ellenőrizték volna: •»A pártmunka kérdései. Pártunk új Szervezeti Szabályzata« című témát három foglalkozáson fel- dogozták-e — mechanikusan utasítottak minden pártszervezetet, hogy április 15-ig fejezzék be a pártöktatást. így történt meg, hogy a Nagybaráti Állami Gazdaságban egyetlen előadáson akarták ezt a témát a hallgatókkal ismertetni. A barcsi Vörös Csillag TSZ-ben és a Barcsi Fűrészüzemben egy foglalkozást tartottak ebből az anyagból és befejezték az oktatást. Ismételten felhívjuk a járási pártbizottságok és alapszervezetek vezetőségeinek s a propagandistáknak a figyelmét arra, hogy tanfolyamzárót csak akkor tarthatnak, ha a pártról szóló témát megfelelően feldolgozták. ha a dolgozó paraszt nem lépett be a termelőszövetkezetbe. Ka- darkúton is az elhajlás meg nem értését mutatja, hogy a tsz agro- nómusa baloldali elhajlásnak mondotta, hogy nem fizettek ki két tehenésznek a prémiumot. A Villamosműveknél egyesek olyan nézetet vallottak, hogy a jobboldali elhajlók mind csirkefogók, s ki kell őket zárni a pártból. Szerintük a baloldali elhajlók nem veszélyesek, mert azok csak »túlbuzgók«, azoknak meg lehet bocsátani. Mindenekelőtt meg kell mondanunk, hogy mind a jobb-, mind a baloldali elhajlás a párt helyes politikai irányvonalától való eltérés, mind a kettő veszélyes, mind a kettő ellen harcolni kell. A Nagyatádon, Darányban, Kadar- kúton felvetődött példázgatást pedig helytelen elhajlásnak nevezni. Elhajlás az például, amikor a falu kommunistáinak szemeláttára a kulákok garázdálkodnak, spekulálnak, nem teljesítik beadásukat, mint azt Nagyberényben tette Király kulák, aki két éven át 6 hold föld után semmiféle beadást nem teljesített. Az meríti ki itt a jobboldali elhajlást, hogy a pártszervezet és a tanács kommunistái is elnézték Király kulák spekulációját, sőt különböző nézetekkel igyekeztek igazolni az osztályellenség szabotáló tevékenységét. Mind a jobboldali, mind a baloldali elhajlás gyökere a kispolgári, burzsoá nézet behatolása a pártba, a párt helyes politikájának, a marxizmus—leninizmus tanításainak nem ismerése. A párton belüli elhajlás sokkal komolyabb kérdés annál, minthogy minden kisebb-nagyobb hibás jelenségre megpróbáljuk ráhúzni. Az ilyesmi zavart kelt a párttagok gondolkozásában, megnehezíti az elhajlások felismerését és végső fokon elősegíti a kártékony nézetek elterjedését. lizmus elsajátítása kötelesség Szükséges, hogy az oktatási év befejezéséhez közeledve szóljunk arról, hogy egyes pártfunkcionáriusok elhanyagolták propagandista-megbízatásukat. A barcsi járásban Mandik és Csákvári elvtársak, a nagyatádi járásban Mészár osné elvtársnő a rájuk bízott politikai iskola vezetését másra ruházták át, különböző kifogásokra hivatkozva. Több párt- és gazdasági vezető pedig, annak ellenére, hogy figyelmeztetésben is részesült, nem tartja magára nézve kötelezőnek a marxizmus—leninizmus rendszeres tanulmányozását. Mészárosné elvtársnő Nagyatádról, Bódi elvtárs a Kaposvári Városi Pártbizottságról még egyetlen egyszer sem jelentek meg a konferencián. Nem vesz részt a pártoktatásban Dudás Lajos elvtárs, a Kaposvári Városi Tanács VB-elnökhelyettese, Igali György begyűjtési osztályvezető, Mándli Ilona, a Fonyódi Járási Tanács Járási bizottságaink, alapszervezeteink, propagandistáink lelkiismeretesen, a párt határozatainak megfelelően fejezzék be a pártoktatási évet. Ne tűrjék, hogy most, az utolsó foglalkozások előtt hanyagolják el a legfontosabb téma, a pártról szóló anyag tanulmányozását. Igaz, más komoly feladatok is hárulnak most kommunistáinkra: minden erőt mozgósítani kell a tavaszi munkák gyors végzésére — amely a kedvezőtlen időjárás miatt szinte napokra szűkül le. — Példamutatásukkal lelkesíteni kell a dolgozó parasztságot az állami fegyelem betartására, a begyűjtési tervek maradéktalan teljesítésére, a termelőszövetkezetek megszilárdítására és fejlesztésére. Ugyanakkor politikai felvilágosító munkát kell végezniük a Központi Vezetőség márciusi határozatának végrehajtása érdekében. Mindez azonban nem szoríthatja háttérbe a pártoktatási év befejezésének munkáját. Ellenkezőleg: a pártról szóló anyag feldolgozása nagymértékben elősegíti ezeknek a munkáknak hatékonyabb elvégzését. Legyen gondjuk arra, hogy a pártoktatási év befejezése egybe'í az új pártoktatási év előkészítése is legyen. A pártbizottságok már most mérjék fel, kik azok, akik a jövő évben is propagandisták lesznek, s a legjobb hallgatók közül biztosítsák a jó propagandisták számszerű növelését is. Az ünnepélyes befejező foglalkozásokon, úgy mint azt Istvándi községben helyesen tették, már most szervezik a hallgatók jövő évi pártoktatásra való jelentkezését. Bátran javasolják a végzett hallgatókat magasabbfokú politikai oktatásba. Már most rakják le az alapját annak is, hogy minden termelőszövetkezetben, ahol pártszervezet van, önálló pártoktatást indítsanak s szélesítsék a szocialista szektorokban folyó pártoktatást. Biztosítsák, hogy a párt-, állami és gazdasági vezetőket az új oktatási évben sokkal nagyobb számban vonják be a pártoktatásba, elsősorban a politikai gazdaságtan tanulmányozásába, mint az elmúlt évben. E munkájukkal megalapozhatják a jövő évi oktatás sikerét. Pártunk azt várja az alapszervezetek vezetőitől, propagandistáinktól, hogy az idei pártoktatási év sikeres befejezésével, a marxizmus—leninizmus tanulmányozásának továbbszélesítésével növeljék párttagjaink aktivitását, felkészültségét, segítsék elő a párt előtt álló feladatok sikeres végrehajtását. Török Lehel, a TTIT megyei titkára: „Munkánk megbecsült, munkánk fontos és nyomában virágsó erszág épül“ Nagy örömmel olvastam a Somogyi Néplapnak az értelmiséghez szóló cikkét, melyet a problémák nyílt, őszinte és világos feltárása jellemez. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy a párt Központi Vezetőségének márciusi határozata után némi tájékozatlanság, bizonytalanság támadt az értelmiség körében. Ugyanakkor megállapítható, hogy az értelmiség túlnyomó része jóakaratúan, hazánkat építő munkája érdekében vágyakozik a politikai helyzet magyarázata, a felvilágosítás után. Szükséges tehát, hogy ezt a vágyukat személyes beszélgetésben, cikkekben, megbeszéléseken kielégítsük. A helyes útmutatás erre vonatkozólag, mint eddig, most is pártunktól indult ki, hiszen Horváth elvtárs cikkében olvashattuk, hogy a Megyei Pártbizottság értelmiségi dolgozókkal folytatott tájékoztató megbeszélést. Néhány hónapja vagyok csak Kaposvárott, de már ezalatt is tapasztaltam, hogy az értelmiség túlnyomó része itt és a megyében tehetsége és energiája teljes latbavetésé- iiel küzd -népünk anyagi és kulturális igényeinek minél teljesebb kielégítéséért. Láttam pedagógusokat el- mélyülten értekezni a szocialista nevelés kérdéseiről, $ láttam, amint lelkes tekintetük egybekapcsolódott tanítványaik csillogó szemével népi demokráciánk eredményeinek tanítása közben. Tanúja voltam, amikor kiváló agrárszakemberek járták a megye községeit, a gyarapodó, vi- rágbaszökkenő tsz-eket, mindenütt a mezőgazdaság élenjáró magyar és szovjet eredményeit hasznosítva, hirdetve és gyakorlatilag megvalósítva. Megyénk írói, újságírók és népművelési kultúfmunkások mindennapi szívós munkával, sok-sok apró ráhatással építik dolgozóink szocialista öntudatát. Üzemeinkben, vállalatainkban sok-sok mérnök tervezi és valósítja meg népünk jóléte fokozásának alapfeltételét, a termelékenység emelését. Alkalmam volt szemlélni azt a felbecsülhetetlenül értékes tevékenységet is, amelyet orvosaink folytatnak napról napra az emberi éjetek megmentéséért. És ne feledkezzünk meg bíráink, ügyészeink, á magyar népi demokrácia jogászainak fontos harcáról sem a szocialista törvényesség biztosításáért, államunk rendjéért. íme, értelmiségünk munkája, melynek fontosságát, eredményességét pártunk nagyon jól ismeri és elismeri. Nincs tehát ok arra, hogy bennünk, értelmiségi dolgozókban kisebbrendűségi érzés legyen úrrá, Munkánk megbecsült, munkánk fontos és nyomában virágzó ország épül. Munkánk azonban csak akkor lesz teljesértékű, ha öntudattal, a párt iránti bizalommal és erős munkás- osztályunkkal, szorgalmas dolgozó parasztságunkkal egybeforrva végezzük. Társulatunkban is vállvetve dolgoznak a régi és az új, munkásparaszt származású értelmiségiek, így akarjuk mi továbbra is építeni hazánkat, a párt iránti mélységes bizalommal, népünk iránti nagy- nagy szeretettel. Dr. Molnár József megyei főorvos: „Az egészségügy nagy feladatainak végrehajtásához szükséges, hogy a helyes eszmei alapon álljunk“ Nagy örömmel olvastam lapunkban az értelmiség kérdéseivel foglalkozó cikket. Amilyen helyes kezd ményezés volt a Megyei Pártbizottság részéről az, hogy az értelmiségekkel megbeszélést tartott, ugyanolyan helyes és szükséges volt e cikk megjelentetése is, mert értelmiségi körökben valóban volt bizonytalanság. A pártonkívüli értelmiség többsége a Központi Vezetőség márciusi határozata után nem tudta azonnal megtalálni a maga helyét. A cikkel kapcsolatban egy kérdéshez szeretnék hozzászólni. Igen helyesen állapította meg a cikk írója, hogy a' bizonytalanság főoka a* ideológiai tájékozatlanságban van. Aki ideológiailag képzett vagy tájeko- zott ember, az mindig könnyebben találja nieg a helyes utat nemcsak nagy kérdésekben, hanem mindennapi munkájában is. _ Ezt én évek óta saját munkámban tapasztaltam és igen hálás vagyok asért, hogy pártunk lehetővé tette számomra a rendszeres ideológiai, politikai képzést. Számtalan esetben hangsúlyoztam beszélgetések során, de értekezleteken is, hogy nekünk orvosoknak is mennyire fontos _ a mindennapi munkához, hogy a marxizmus—leninizmus tanításait is ismerjük. A betegekkel való helyes bánásmódhoz, az egészségügyi nagy feladatainak végrehajtásához egyaránt szükséges, hogy a helyes eszmei alapon álljunk. Természetesen ennek elsajátítása nem megy könnyen, ezért áldozatot kell hozni, időt kell szakítanunk arra, hogy elmélyedhessünk a marxizmus-leninizmus tanításaiban. De az erre fordított idő és fáradság bőven megtérül s ezért nem tudom elégszer hangsúlyozni^ azt, hogy az orvosoknak feltétlenül szükséges ideológiai képzésükkel törődniük. Asperján István általánosiskolai igazgató: A tettek beszélnek a kölcsönös bizalomról Horváth János elvtárs cikke már címében is felveti a párthoz való bizalom kérdését. Ezt az értelmiség csak a kölcsönösség kapcsolatában tudja vizsgálni. Bízik-e pártunk az értelmiségiben? Kétségtelenül: bízik. Emellett szól az étet, szólnak a Rákosi elvtárs beszédeiben található idézetek, a Központi Vezetőség határozatainak egyes pántjai, a gyakorlati intézkedések sorozata, a kitüntetések, Kossuth-díjak s az értelmiségiek felelős párt- és álami funkcióba állítása. Ezt a bizalmat értelmiségünk java hasonló bizalommal viszonozza. Tetteivel bizonyítja, hogy a kitüntetéseket, az anyagi és erkölcsi elismerést megérdemli. Van-e javítanivaló a bizalom kérdésével kapcsolatban ? Akad még bőven. Ugyan nem a Köz,ponti Vezetőség és az értelmiség kapcsolatában, hanem — faluról beszélve — a falusi értelmiségi dolgozók és a falusi alapszervezetek, pártvezetőségek, párttiktárck kapcsoltában, mert itt még sok a súriódó felület. Mire ikellene e téren ügyeim9 Elsősorban arra, hogy falusi pártvezetőségeink, párttitkáradnk értsék meg, hogy a »régi« értelmiség egyes tagjainak ingadozása, tétovázása, passzivitása nem ellenséges érzületből, hanem a burzsoá társadalom neveléséből, sok vonatkozásban »átmentett« kultúrájából és világnézeti forrásaiból fakad. Az ilyen emberek megI változtatása nerri megy bizalmatlansággal, doromgolással. Az ilyen emberek megnyeréséhez magas színvonalú érveikre és nem utolsó sorban türelemre van szükség. Értelmiségünk pedig — amint a cikk is helyesein állapítja meg — le kell hogy vetkőzze a felesleges tálérzékenységet. Be keli látnia, hogy nem lehet azonosítani a manapság egyre ritkábbá váló egyes falusi vezetők tudatos vagy nem tudatos ér- teímiség-eEenes álláspontját általában a »párt álláspontjával«. össze lehet-e egyeztetni gyakorlatilag az előbbiekben vázlatosan elmondottakat? Igen. Böhönye pé'dá- ja igazolja ezt. A böhönyci érte'mi- ségi dolgozókat — főleg a pedagógusokat — Igen sok sérelem érte a pártszervezet egykori türelmetlen vezetői részéről. A jelenlegi párt-, vezetőségnek három év szívós munkájába került az értelmiség megnyerése. Ma azt mondhatjuk, hogy a bizalom és a kölcsönös megértés légköre köztünk és a pártszervezet vezetői között kialakult. S ennek természetesén mind a hét fél egyformán. hasznát látja. Az értelmiségi dolgozók nem egy esetiben hathatós segítséget kaptak a pártszervezettől, a pedagógusok pedig — s községünk többi értelmiségi dolgozója is — napról napra több szálai kapcsolódnak a község gazdasági, kulturális és politikai életéhez. Ez így helyes.
