Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. április 17. i szöviei-osz I VI H NEW YORK Az Associated Press hírügynökség tudósítója csütörtökön -azt jelentette Washingtonból, hogy az amerikai külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé, amelyben az osztrák—szov­jet tárgyalásokról addig befutott je­lentések alapján megjegyzi, hogy az osztrák szerződés kérdésében elfog­lalt szovjet álláspont »-örvendetes«. A külügyminisztérium annak a re­ményének adott kifejezést, »hogy ez rövidesen az osztrák államszerződés megkötését eredményezheti.« BERLIN A pénteki nyugat-berlini lapok fi­gyelmének középpontjában az oszt­rák kormányküldöttség moszkvai tárgyalásának eredményeiről szóló jelentések állanak. A Die Welt londoni kü’.önitudósí- tásában azt írja, hogy »Raab és Mo­lotov moszkvai megbeszéléseinek eredményét’ Londonban igen tartóz­kodóan, sőt hűvösein fogadták... Az angol kormány rendkívül nagy jelen­tőséget tulajdonít annak, hogy az államszerződés végre megkötéséhez közeledik, de tart attól, hogy a Kreml az Ausztriával kapcsolatos tárgyalásokat csupán kezdetként akarja felhasználni a Németországra vonatkozó vitához.« A Der Tag vezércikkében kijelen­ti, hogy »a moszkvai megegyezés még nem jelenti az osztrák állam- szerződéshez vezető nehéz út végét.« Ennek kapcsán rámutat »újabb aka­dályok« lehetőségére az osztrák kér­déssel foglalkozó négyhatalmi tár­gyalások során. Ugyancsak félreérthetetlenül elé­gedetlenséggel nyilatkozik a tárgya­lások eredményeiről a Berliner Mor­genpost. A Spandauer Volksblatt rá­mutat arra, hogy »nyitva marad a kérdés, milyen álláspontra helyez­kednek a nyugati szövetségesek az összes megszálló csapatok kivonásé­ra vonatkozó követeléssel szemben.« OSLO A Momgenposten külpolitikai szemleírója írja: »Most már aligha vonható kétségbe, hogy összehívják a négyhatalmi értekezletet, amely tíz évvel a felszabadulás után visz- szaadja Ausztriának szuverénitását és megszabadítja az országot a meg­szálló csapatoktól. Kevéssé valószí­nű, hogy a nyugati hatalmak meg­tagadhatnák annak a rendnek az elismerését, amelyet maga az osztrák nép óhajt.« Vádolnak a számok MI TÖRTÉNT A KÜLPOLITIKÁBAN? Pinay „Adenauer színe elé járul“ Berlin (MTI). Adenauer elfogadta Pinay francia külügyminiszter javas­latát, hogy április 29-én Nyugat-Né­metországiban találkozzék vele. Pinay és Adenauer előreláthatólag két napig tartó megbeszéléseinek célja — bonni hivatalos jelentés sze­rint — »a Saar-kérdéssel kapcsolatos nyugatnémet—francia ellentétek át­hidalása, a két állam gazdasági együttműködésének elmélyítése, va­lamint az időszerű európai pditútkai problémák megvizsgálása«. Mendes-Firance baden-badeni láto­gatása után Pinay a második francia kormánypolitikus, aki Nyugat-Né- metországba megy Adenauerral tár­gyalni, vagy — mint újságírókörök­ben hangoztatják — »Adenauer szí­ne elé járul«. A román kormány jegyzéke Svájchoz Bukarest (TASZSZ). A lapok köz- lük, hogy ez év április 14-én a román kormány jegyzéket intézett Svájc kormányához, amelyben megállapít­ja, hogy a svájci kormány március 23-i jegyzékében a nemzetközi jcg szabályaival ellentétben igyekszik el­hárítani magáról a fele'ősséget a svájci román követség ellen intézett támadással kapcsolatban. Figyelembevéve, hogy a svájci kor­mány megtagadja a bűnösök kiadá­sát, a román kormány felhívja a svájci kormány figyelmét arra, hogy ebben az esetben Svájc kormányá­nak teljes egészéiben vallania kell! a nemzetközi felelősséget a bűnösök megbüntetéséért. A román kormány — mondja a jegyzék — ragaszkodik ahhoz, hogy a svájci kormány a nemzetközi jog szabályainak és a két ország kap­csolatainak érdekében kielégítse a román kormánynak azt az indokolt követelését, amely a Román Nép- köztársaságnak okozott erkölcsi és anyagi kár megtérítésére vonatkozik. lesedett a sztrájk. A BBC-nek a lon­doni rádiónak negyven alkalmazott­ja, az etóktromosipari szakszervezet tagjai közölték, hogy szombaton éj­féltől munkalassító mozgalmat kez­denek, hogy kikónyszerítsék a szak- szervezet hivatalos elismerését. Rá­mutatnak, hogy ez a munkalassítása mozgalom mindenekelőtt a televíziós adásokat érinti maid. Az angol fővárosiban nagy felhábo­rodást keltett, hogy a lapkiadók a sztrájk miatt 23 000 nem-szerkesztő­ségi dolgozónak, így nyomdászok­nak, szedőknek, tördelőknek a lapck megjelenésének szünetelése miatt felmondták. Estebéd Burmában Csou En-laj tiszteletére Rangun (Uj-Kína). Dr. Baak, a Burmái Államszövetség elnöke csü­törtökön estebédet adott Csou En- laj, a Kínai Népköztársaság minisz­terelnöke és külügyminisztere tiszte­Az európai munkásosztály meg tudja mutatni a békéhez vezető utat Berlin (TASZSZ). A Tribune, a Szabad Német Szakszervezetek Szö­vetségének központi lapja közölte azt a levelet, amelyet Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtit­kára intézett az európai dolgozók és szakszervezetek képviselői értekezle­tének előkészítő bizottságához. »Ez az értekezlet — írja Louis Saüilant — -bebizonyítja, hogy az európai munkásosztály meg tudja mutatni a békéhez, a biztonsághoz, az egységhez és az együttes cselek­véshez vezető utat.« Franciaország vezetői és a bá­nyatulajdonosok mniden erejük­kel azt igyekeznek bebizonyítani, bogy jelenleg a bányász szakma nem nehéz és nem káros. Véle­ményük szerint a technikai hala­dás megkönnyíti a bányász mun­káját és a minimumra csökken­tette a föld alatti munka veszé­lyét. A valóságban azonban más­képp néz ki a helyzet. Csupán 1953-ban a francia széniparban 349 halálos kimene­telű baleset történt. Ugyanebben az évben 162 295 munkás megsé­rült, 7595 szakmai betegségbe esett és ebből 75 meghalt. 1954 júniusától 1955 januárjáig, va­gyis hét hónap alatt az ország szénbányáiban három bánya­szerencsétlenség történt. Ezek a bányaszerencsétlenségek 26 mun­kás életébe kerültek. Még súlyosabb az, hogy a ki­zsákmányolás jelenlegi módsze­rei különösen károsak a fiatal munkásokra, akiknek «sikerült» munkát kapniok a bányában. 1949-től 1953-ig a Nord és a Pas de Calais szénmedencében 734 tizennyolc éven aluli fiatal vált örökre munkaképtelenné. Hivatalos adatok szerint 846 18- 29 éves fiatal bányász szilikózis­ban szenved. És még hány em­ber szenved másutt a bányá­szoknak e szörnyű betegségében! Erről pontos adatot senki sem tud és szörnyű lenne ezt meg­tudni. Az említett szénmeden­cékben ez alatt az öt év alatt 12 889 bányász vált munkaképte­lenné. Ebből több mint 6000 bá­nyász 30 évnél fiatalabb volt. Több mint 50 százalék! Elképzelni is szörnyű ezeknek a fiatalembereknek, feleségeik­nek és gyerekeiknek, szüleiknek nehéz életét. A tömegbalesetekben a kapita­lizmus a bűnös, amely a techni­kát kizárólag a profit növelésé­re használja fel. A fenti számok súlyos vádak a kapitalista termelés izzasztó módszerei ellen. Ezek a vádak a szakszervezetek megszilárdítá­sára, a munkások egységének megteremtésére mozgósítanak. Üjabb nagyjelentőségű lépés a béke útján Moszkvában többnapos barátságos szellemben lefolyt tárgyalások után közös szovjet-osztrák közlemény jelent meg arról, hogy a Szov­jetunió és Ausztria kormánya megegyezett az osztrák államszerződés alapelvében. A Szovjetunió — mint már a múltban is annyiszor — új­ból bebizonyította, hogy mindenkinél igazabb barátja a kis népek füg­getlenségének és szuverenitásénak. A Szovjetunió 'beleegyezett abba, hogy a négy megszálló hatalom csapatait az államszerződés érvénybe- lépte után, legkésőbb 1955. december 31-ig kivonják Ausztriából. Hoz­zájárult ahhoz, hogy az államszerződés 35. cikkelyében felt unite tett 150 millió, dolláros jóvátétel ellenértékéként Ausztria áruszállításokat telje­sítsen. Kijelentette továbbá, hogy megfelelő ellenénték fejében átadja az Ausztria szovjet megszállási övezetében lévő német vagyontárgyak ko­rábban tervbevett kontingensén kívül a Duna-gőzhajózási Társaság va­gyonát, valamint az osztrák dajme’őkre és olajfeldoligozó üzemekre vonatkozó jogát. A szovjet küldöttség közölte azt is, hogy a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának elnöksége kész kedvezően megvizsgálni Kör­ner osztrák köztársasági elnök kérését, hogy bocsássák haza a szovjet bírósági szervek döntése alapján büntetésüket a Szovjetunióban töltő osztrák hadifoglyokat és polgári személyeket. Az osztrák közvélemény osztatlan lelkesedéssel fogadta a moszkvai tárgyalások sikerének hírét. A péntek délutáni bé­csi lapok első helyen, feltűnő címekkel foglalkoztak a tárgyalások ered­ményével, s megelégedéssel, derűlátással fogadták az államszerződés közeli megkötésének lehetőségét. A jobboldali Neuer Kurier első oldala osztrák nemzetiszínű szegéllyel jelent meg. A Salzburger Nachrichten tudósításának ezt a címet adta: «Keleten elhárították az akadályokat ar. államszerződés útjéból» A Grazban megjelenő néppárti Südoste Tages­post kiemelte a Szovjetunió gazdasági téren tett jelentős engedményeit. Raab osztrák kancellár csütörtökön este Mioszkvából rádióüzenetet intézett az osztrák néphez. Üzenetében a többi közptt kijelentette: «Ausztria újra független lesz». Schaarf á'kanceliár, az osztrák küldött­ség másik vezetője pedig elutazása előtt sajtótudósítóknak így nyilatko­zott: «nagyon meg vagyunk elégedve a Moszkváiban elért eredmények­kel. Úgy gondolom, hogy a nyugati hatalmak elfogadják a Moszkvába» megvetett alapokat és a közeljövőben létrejöhet az osztrák államszer­ződés». A Szovjetunió nagylelkű engedni ónyeivei megvetette az osztrák kér­dés végleges megoldásának alapját. Most már valóban csak A NYUGATI HATALMAKON A SOR, akiktől Európa népei, de elsősorban az osztrákok milliói most elvárják, hogy ígéreteiket végre tettek kövessék. Az osztrák államszerződés megkötése utat nyitnia a más nemzetközi kérdésekben, (például az atom- és hidrogénfegyver eltiltása, az atom­energia 'békés felhasználása, a leszerelés, stb.) folytatandó gyümölcsöző megbeszélések és megegyezések felé. Ugyanakkor enyhülést hozna a fe­szült nemzetközi helyzetben is. De a mi népünk számára ezen túlmenően is nagy jelentőségű a* osztrák kérdés békés megoldása. Nem felejthetjük el, hogy 1944. már­cius 19-én Hitler hordái Ausztria felől rontottak hazánkra, amely a* Anschluss következtéiben " a fasiszta Németország közvetlen szomszédja lett. A magyar népnek is elsőrendű érdeke, hogy nyugati szomszédja ne egy újabb Anschlussnak kitett, militarista, agresszív tömbökben résztve­vő Ausztria, hanem egy független, szabad és szuverén osztrák állam legyen, amellyel a magyar kormány és a 'magyar nép kész a tegmese- szebbmenő kulturális és gazdasági együttműködésre. Hogyan dőlt Carney tengernagy öndugájába? Jetéire, aki a népi Kína küldöttségét x<»oooc»ooo<x30oaoc»aocxxxxxxxxxxxxx*xjooooooooocoooc vezeti az ázsiai—afrikai országok bandumgi értekezletén. A baráti lég­körben lefolyt estebéden megjelen­tek a kínai küldöttség tagjai, U Nu bunmai miniszterelnök, Sao Hkun Hfcio burmaii külügyminiszter, U Khin Maung burmai igazságügy- miniszter és James Barrington, Bur­ma nagykövete az Egyesült Álla­mokban. Az iraki kormány a katonai segély emelését kéri Amerikától Beirut (TASZSZ). Az AI Dzsarida című lap közlése szerint az iraki •kormány gyors intézkedéseket tesz egy új gépesített dandár megalakítá­sa érdekében. E óé iból kéréssel szán­dékozik fordulni az Egyesült Álla­mokhoz, hegy emelje az Iraknak nyújtandó amerikai katonai segélyt. ■■»»*■«»»»»»■*it»■■■■■■*■■■■■■■■■ A londoni nyomdászok tovább sztrájkolnak London (MTI). Negyedik hetébe lép a londoni sajtósztrájk, amelynek következtében az angliai központi lapok az Daily Worker kivételéved nem. jelennek meg. A munkabeszün­tetés aggasztja már a kormány veze­tőit is. Énre utalnak azck a londoni jelentések, hogy Eden miniszterelnök pénteken megbeszélést folytatott Mondkton munkaügyi miniszterrel arról, miként közvetíthetne a kor­mány a bérvitában. Pénteken újabb mozgalommal saé­■Hamis garanciáik. Március végén az Egyesült Álla­mokban újabb háborús hisztériaro­ham tört ki. Garney tengernagy, a haditengerészeti erők vezérkari fő­nöke titkos sajtóértekezleten kijelen­tette, hogy a kínai felszabadító nép­hadsereg április közepén állítólag »csapást mér« Macu szigetére, s utána Kimoj szigetére. Miért fújt riadót az amerikai ten­gernagy? Nyilatkozatában saját maga adja meg erre a választ, a sorok között elrejtve. Az amerikai szoldateszká- nak nincs Ínyére, hogy a kuomintan- gísták kénytelenek voltak egész sor szigetet (Tacsen. Jujsan, Pisán stb.) kiüríteni. Esett Csang Kai-sejk tekin­télye, s vele együtt amerikai gaz­dáié is. Carney tengernagy ezért el­határozta, hogy feléleszti a tajvani tengerszorosban már-már hamvadozó tüzet, olyan irányban befolyásolja a kongresszust, hogy a Pentagonnak íriabb rendkívüli felhatalmazást* ad­jon. A többi már ment, mint a karika- csapás. — Az Egyesült Államoknak egész légi, haditengerészeti és atomerejét be kell vetnie Kimoj és Macu-szi- getek védelmére — hangoztatta Bridges szenátor. McCarthy is sietve közölte, hogy Eisenhower jelentse be: »védeni óhajtják« Kimojt és Macut. Dulles a Daily Mirror szerint még tovább ment, s kanadai útján azzal fenyegetődzött, hogy az Egyesült Államok »atombombákat fog alkal­mazni«. A provokáció azonban sugalmazói­nak számára váratlan eredménnyel végződött. Amerikaiak ezrei estek aggodalomba attól a kilátástól, hogy a halálba kell menniök az otthonuk­tól ezer és ezer mérföldre elterülő szigetekért, amelyekre nekik semmi szükségük nincs. Az olvasók levelek özönével ostromolták a lapokat. Egy­öntetűen követelték: hogyják béké* Kimoj- és Macu-szigetet.-«Csak nem döntjük a háború ör­vényébe az egész emberiséget két nyomorúságos kis sziget miatt? — írja a New York Times hasábjai» a protestáns egyház 14 vezetője. — Kimoj és Macu kínai terület amelyet ki kell ürítenünk«. »Az Egyesült Államok katasztró­fába rohan!« — írja az Utah állam­ban megjelenő Tribune című lap. »Mi nem akarunk háborút!« olvas­suk Hartford városka lapjában. »Ki kell üríteni Kimoj- és Macu-szige­tet« — követeli a. Post Dispatch c. saintlouLsi láp. Az ú.iabb háború hisztériarohara külföldön sem öregbítette Washing­ton tekintélyét. Igén elutasító volt a külföldi visszhang és a kommen­tárok éppenséggel nem dicsérték az amerikai politikát. A háborús hisztéria szí tó inak visszavonulót kéüett fujniok. A Fehér-ház sajtótitkára nem hivata­losan mcigkérte a tudósítókat, hogf »szánjanak szembe a háborús hisz­tériarohammal«. Eisenhower már­cius 30-i sajtófogadásán szemmel lát­hatóan megpróbálta elvonni a fi« gyeimet Kimoj- és Macu-szigetekrőX így dőlt Carney tengernagy ör- dugájába. Tájmúzeumot létesít a Siófoki Járási Tanács A Siófoki Járási Tanács elhatároz­ta, hogy a járasd székhelyen tájmú­zeumot létesít- A sajátos jellegű ba- latonparti rész és a gazdag haladó hagyományokkal rendelkező somogyi dombvidék sok érdekes anyagot ígér. A gyűjtés máris megkezdődött. Vál­tozatos népművészeti munkák, tör­ténelmi leletek és néprajzi tárgyak várnak kiállításra. Különösen érde­kes-négy faragott szék, melyet Adánd községben találtak. Az értékes bú­tordarabok szakértők véleménye Hint a legrégibb somogyi népművé­szeti tárgyak közé tartoznak. Ugyan­csak érdekesnek ígérkezik a múze­umnak az a része, mely a badaton- menti halászélettel foglalkozik. Régi5 csikkasok, varsák, tapogatók é* egyéb halászati szerszámok, továbbá ma már ismeretiéin halászcsómak szemlélteti a ségi baiatanmemti ha- láezéLetet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom