Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

I SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1055. á H Az Edenhez intézett első interpelláció a négyhatalmi tárgyalások kérdését veti fel London (TASZSZ). A Reuter hír- ügynökség jelentése szerint az első kérdés, amelyet Edémnek, az új mi­niszterelnöknek az angol alsóházban teltették, Norman Dodds munkáspár­ti képviselő -interpellációja volt arra vonatkozólag, hogy tegyen Edén nyi­latkozatot az angol kormány állás­pontjáról »-a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében a legmagasabb síkon megtartandó tárgyalásokról.« Eden április 19-én ad: választ Doddsnak: az alsóház ugyanis a hús­véti szünet után ekkor ül össze elő­ször. Sloan, az Angol—Szovjet 3aráti ros lakossága ünnepélyes keretek között emlékezett meg a Szovjet Hadsereg által történt felszabadítá­sának 10. évfordulójáról. Eisen-stadt- ibam, a Szovjet Hadsereg 'által fel­szabadított első osztrák városban tartott gyűlésen a burgenlandi tar­tományi kormány és a városi ható­ságok képviselői is résztvettek. í Társaság főtitkára a társaság nevé­ben táviratot intézett az új minisz­terelnökhöz. A távirat emlékezteti Edemt, hogy »ő maga irta alá az 1935. évi moszkvai deklarációt«, valamint az 1942. évi angol—szovjet háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. »Nyomaté­kosan- felszólítjuk önt — -mondja, a távirat —, hogy haladéktalanul -is­mételje meg a szovjet kormánynak a legmagasabb síkon megtartandó tár­gyalásokról Churchill által kezdet­iben előterjesztett, de később Molotov tavaly nyáron történt beleegyezése után- visszavont javaslatot.« felszabadításáért vívott csatákban ell­esett szovjet katonák emlékművét. Az Osztrák—Szovjet Társaság szervezésében Béos dolgozói nagy­gyűlést tartottak a M-alinovszkij- hídnál emelt szovjet emlékműnél. Floris-dorfban (Bécs) gyűlésen em­lékeztek meg az osztrák ellénállási mozgalom harcosairól. M» Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. szakaszának má­sodik bekezdése alapján az ország- gyűlést 1955. április 18-án délelőtt tíz órára összehívja. ; MONDD EL MINDENKINEK, HOGY ... az A denafuer-kormány elleni- őrzése alatt álló egyik nyugatnémet közvéleménykutató intézet megkér­dezte a nyugatnémet ifjúság képvise­lőit: helyesük-e Nyugat-Németország felfegyverzését? A megkérdezettek 71 százaléka »nem«-mel válaszolt a kérdésre, 2 százalék nem nyilvání­tott véleményt és csak 27 százalék fellelt »igen«-nel. ... James Gavin (Dzsémsz Gevta) vezérőrnagy, az amerikai szárazföldi hadsereg helyettes vezérkari főnöke maga is elismerte: »Tiszta őrültség lenne azt feltételezni, hegy a Szov­jetunió elmaradt az Egyesült Álla­mok mögött az latom-, vagy á hagyo­mányos fegyverek fejlesztésében.« ... a Japánban tartózkodó ameri­kai megszállóiknak ez a jelszavuk: mulassunk, bármibe kerül is a japá­noknak. Nemrégiben a gyakorlótér­ről visszatérő -amerikai katonák egy csoportja Tokió egyik főútvonalán gránátókat hajágált az »Aszahido« cipőüzlet -fényes kirakatába. Az ame­rikai katonák harsány hahotába tör­tek ki a robbanás nyomán szétszag- gatott és szerterepülő cipőik láttára. ... Hamburgban' az egyik könyv­üzletbe néhány vásárló tért ibe és kérte Hitler »Mein Kampf« című könyvét. Mikor az üzlet tulajdonosa kijelentette, hogy nem árusítja a könyvet, a fasiszta csibészek nagy veszekedést csaptak és megfenyeget­ték a tulajdonost. A megijesztett könyvkereskedő hivatalos fórumok­hoz fordult válaszért: -megengedhe­tő-e a »Mein Kampf« árusítása a bonni köztársaságban? 'A válasz rendkívül jellemző volt. Lenz, a szö­vetségi gyűlés egyik képviselője ki» jelentette: »Feltétlenül megengedhe­tő raktáron tartani és árusítani Hit­ler »Mein Kampf« című könyvét.« Nagykanizsán rendezik a 15. nyereménybetétkönyv-sorsolást Április 16-án Nagykanizsáin kerül sor a nyereménybetétkönyvek 15. sorsolására. Minden ezer betétkönyv közül 14 részesül nyereményben. Egy az átlagbetét 200 százalékát, kettő az átlagbetét 100 százalékát, 11 pedig az átlagbetét 50 százalékát nyeri. ifc ahmoi-űl{- éjszakai ficlérc atraa. Ausztria népe megemlékezik felszabadulásának 10. évfordulójáról Bécs (TASZSZ). Több osztrák vá­Eisenstadt lakosai megkoszorúzták a PELLÉRDI GYULA: ÓDA JÓZSEF ATTILA SZÜLETÉSÉNEK 50 ÉVES FORDULÓJÁRA Öli milyen gyenge, bármilyen ékes, bármilyen bátor ma minden szó, Mely arcát festi, szellemét hívja az eltűnt évek ködje alól! Hogy szóljon hűen bárkinek ajkán, bármilyen toliról, hisz elakad, Sírás szorítja össze a torkot, dadogva törnek szét a szavak: ötven, csak ötven év lenne vállán, ha a nyomor nem gyilkolja meg. Nem emlék lenne, tüzes valóság, dübörgő ének, példázó tett! Otvaros-arcú munkáslakások, málló falakon körben penész ... Hány gyermeknek volt ez a hazája, közte a mindig «Nincs» meg «Kevés»! Hányszor hallotta Ö, meg a többi: «maradj az ágyban, rossz a cipőd!» Hány szájról hallott káromló mérget, amint vért köpve a falnak dőlt! Oh, amíg felnőtt az asztalszélig, hányszor ríkatta az iszonyat, A mosóteknő hányszor elérte, míg ronggyá nyűtte iskolapad, Hányágú korbács verte beléje: ebből csak holtan vezet kiút, Ahogy a géptől szaggatott testtel vérben meredtek lányok, fiúk, Hányszor kereste azt a hazáját, akinek Ö is édes-fia, Hányszor, de hányszor futott halálért, halálig vesztes harcaira! Sima lakájok tértek elébe, morzsa sem volt, mi néki jutott, _ Kenyeret kívánt maró éhsége, ha rothadt szalmán megnyugodott. E gyetem, kedves, minden elűzte, hűíársa egy volt: a becsület! Hányszor dübörgött riasztó hangja, míg elérte a munkásfület! A város kormos peremét nézte, s tágult szemében vágyott jövő, Mint bontja szárnyát honfoglalásra a nép, az új rend, égre növő! A medvetáncos költőtársaknak dacos szavakkal harcot üzent: Szára ónkért, vádolt, bíztatott verse, percre sem állt meg, előre ment, Bár fulladt hangja, levegőt kívánt, mely a szabadság szülője lesz! — Hazáját nézve, a nyomort látta, melyben a szép is semmibe vesz. Szerelem, kedves, mind csak azért volt, hogy a valóság valóbb legyen: Flóra szerelme, népe szerelme halál volt néki, nem kegyelem. Százezrek sorsa egy volt övével: munkátlan éhség, a félelem: Őrölte népét a német maszlag s üldözötté lett az értelem, Falni készültek, vért öntő lépttel, házra, hazára éhes hatalmak: Riasztó hangja tallózva szállott, «hogy ne legyünk mi német gyarmat!» Zengett a verse! De a szívéből kitépett élet volt mindenegy, Megrokkant szíve sinekre lökte: a vére szétfröccsent a sin felett! Oh, hogy hiányzik! Szó kevés hozzá, hogy híven mondja, mi Ö nekünk! Nagyobbra nőnénk, ha köztünk lenne és szava zengné új életünk, Az új világot, a szívek rendjét, az adott világ varázsait, Tudatos jövőnk, amiben bízott, életre hívott szép vágyait, Ötven, csak ötven év lenne rajta s szíve úgy égne, mint valaha, Vagy százszor jobban, tettre hevítve zengne a versek tüzes szava. Nem emlék lenne! Nem emlék így sem! Ifjú szívekben él, él tovább. S ők szertehordják a négy égtájra, minden kis zúgba csodás dalát, És zeng örökké, gyönyörű nyelvünk szépszavu-költofia, szavad, Zeng, zeng örökké és ritmusában velünk jársz a szép zászlók alatt! Az Országos Béketanács közleménye az aláírásgyűjtésről Hazáinkban a Béke-Viláigtamács Irodája -bécsi felhívásának nyomán országszerte tovább folyik aiz atom­háború és Nyugat-Németország^ fel­fegyverzése ellen tiltakozó aláírás­gyűjtés. Az aláírások száma elérte a 6 163 700»at. A bekebizottságok -az aláírásgyűj­tést körültekintő felvilágosító mun­kával kötik egybe. E munkában nagy segítséget kapnak a tanácstagoktól, a Hazafias Népfront-bizottságok tagjai­tól és a tömegszervezetek aktívái­tól. Az aláírásgyűjtők lelkes, jó műn» kájámak eredményeképpen a tilta­kozó aláírás gyűjtése több megyébe« befejezéshez közeledik. Az Országos Béketanács arra kéri a békebizottságokat, hogy fokozzák tovább felvilágosító munkájukat. Jussanak el minden házba az atom­háború és a nyugatnémet felfegy­verzés ellem tiltakozás békeíveivel, a felvilágosító szóval. Érjék el, hogy hamarosan befejeződhessék az alá­írásgyűjtés és hazánk -miniden béke- szerető felnőtt lakosa aláírj-a a bécsi felhívást. A budapesti kirándulás utolsó napján már reggel 6 órakor megérkeztek az autóbuszok az Árpád Gimnázium épülete elé. Pajtásaink egyenruhában, virágcsokrokkal, má­jusfákkal és hálazászlók özönével várták az indulás pillanatát. Veze­tőiktől díszes emlékérmet kaptak, s boldogan tűzték nyakkendőjükre a tízéves évforduló felvonulóinak jel­vényét.. — Nem fáztok, kispajtások? — kérdezte aggódva Szalai elvtársnő. — Játsszunk egy kicsit, így gyorsab­ban múlik az idő! — S a következő pillanatban már felnőttek és fiatalok jókedvűen zakatoltak a gimnázium előtti téren. Vadas Antóniának újabb ötlete tá­madt. — Rendezzünk versenyt, kié a legszebb hálazászló? — mondta, s szavai nyomán nagy sürgés-forgás támadt a gyülekezők között. Még bizottságot is alakítottak a verseny eldöntésére, s hosszas vita után ki­hirdették az eredményt: — Borbás Marika lakácsai úttörő-pajtás gyö­nyörű népi hímzésekkel díszített vö­rös zászlaja a legszebb! — Erre bi­zony büszke lehet a csapatotok — mondta egy pesti kislány, s nagy szeretettel simogatta meg a zászlót. A pesti pajtások inkább a szivár­vány minden színében pompázó má­jusfáikkal értek el nagy sikert, de jogosan büszkélkedhettek hálazász- laikkal is... — Mindenki megérkezett? — kér­dezte türelmetlenül Judák Teréz elvtársnő. A vezetők megnyugtató válasza után elhangzott a vezényszó: Indulás! — s a hatalmas autóbuszok megindultak gyermekeinkkel a Sztá­lin tér felé... A Vorosilov út sarkán mintegy 5000 pesti és vidéki úttörő gyüleke­zett. Itt alakították meg a legifjab­bak »díszszázadát«. Somogyi pajtásaink az egyik tizes Somogyi úttörők a fővárosban III. sor elején, hatalmas úttörőjelvény előtt koreai pajtást fedeztek fel. Pár pillanat alatt megrohamozták őt és rövidesen megbarátkoztak. — Hogy érzed magad Magyarországon, él­nek-e a szüleid, milyen pályára ké­szülsz? — kérdezték egyszerre és Ku Jang Knán pajtás nem győzte ki­elégíteni az érdeklődőket. — Vasutas leszek — mondta büszkén — az út­törővasút kiváló munkása vagyok — s megmutatta a jelvényt is. Fiúk és lányok nagy szeretettel vették körül, s le is fényképezték, hogy megörö­kítsék e kedves találkozás emlékét. ÍVJ cgyénk lelkes pedagógusai, if- júsági vezetői, akiket előző este tüntettek ki jó munkájukért, mégegyszer gondosan átvizsgálták a sorokat és kiválogatták a zászlókat, hogy a legszebbek kerüljenek a csa­pat élére. A néphadsereg díszszemléje már befejeződött. Felharsant a felvonulás kezdetét jelző harsonaszó s megkez­dődött úttörőink nagyszerű, szín­pompás seregszemléje. Zászló- és vi­rágerdő közeledett a Sztálin tér fe­lé. Pajtásaink . boldogan, önfeledten ünnepelték a szabadság születésnap­ját. Tudták, érezték valamennyien, hogy pártunk és kormányunk veze­tői s az a nagy, tízezres tömeg a tér körül lelkesen, büszke szeretettel fi­gyeli felvonulásukat. Figyelmeztet­ték egymást, ha valaki megbontotta a sor egységét és suttogva, izgatot­tan mondogatták: vigyázzatok, mind­járt odaérünk. Amikor az első sorok elérték az emelvényt, felharsant a jelszó: »Éljen április 4, hazánk fel­szabadulásának 10. évfordulója!« S a válaszul felzúgó hurrá, úttörőink lelkes éljenzése betöltötte az egész teret. A menet élért nemzetiszínű, piros és kék zászlók alatt tízéves úttörők haladtak. Kezükben feliratos tábla: »Mi együtt születtünk a magyar sza­badsággal-«. Őket ünnepelte a tömeg, őket köszöntötték először vezetőink és v>endégeink. Aztán megismétlődött az előző napi kedves, mindenkit magával ragadó látvány: 10 éves pajtásaink szétrebbentek, felszalad­tak az e'melvényre és virágcsokrok­kal üdvözölték a párt és a kormány vezetőit. A somogyi úttörőknek különösen nagy és feledhetetlen élményt nyúj­tott ez a seregszemle. Ott vonultak el közvetlenül a szobor előtt, közel­ről látták Rákosi elvtársat, Vorosi­lov elvtársat, s a többi, eddig csak képről ismert vezetőt, s ez kimond­hatatlan örömmel töltötte el szívü­ket. És végeláthatatlan sorokban köze­ledtek úttörőink. Pergett a dob, az úttörővasút zenekara pattogó indu­lókat játszott, s a vidám gyermek­sereg tisztáit csengő hangja betöltötte az egész teret. Sok tízezer ember meghatódva köszöntötte e percekben szabadságunk szülötteit, a tízévese­ket, s a többi fiatal, lelkes úttörőt, akik gyermeki szeretetük teljes me­legével ünnepelték népünk történel­mének nagy ünnepét. T/ éget ért a seregszemle, s paj- ' tásaink kissé fáradtan, de boldogan és lelkes hangulatban száll­tak gépkocsira. — Most visszame­gyünk a III. kerületbe — mondta Szalai elvtársnő —, ebéd után pihen­jetek egy kicsit, s aztán használjá­tok ki ezt a szép napsugaras dél­utánt, szórakozzatok, nézzétek meg a várost kis barátaitokkal... S a délutáni órákban bármerre ►mentünk, mindenütt fehéringes, pi- rosnyakkendős pajtásokkal találkoz­tunk, amint pesti barátaikkal kar­öltve sétáltak, játszadoztak és is­merkedtek gyönyörű fővárosunkkal. Legtöbben az Állatkertet és a Vi­dámparkot szemelték ki, de sok út­törő nézte meg a parlament monu­mentális épületét, a Szépművészeti Múzeumot, a Munkásmozgalmi in­tézetet és az Uttörővasutat is. Mennyi élmény, mennyi szép lát­vány gazdagította e napokban pajtá­saink emléktárát! Mennyi mindent mesélnek majd az otthoni gyerekek­nek, akik türelmetlenül várják ér­kezésüket! A szülők gondoskodásán kívül az iskolák is sok szép szórakozást biz­tosítottak vendégeiknek. A Vörösvári úti iskola autókirándulásra vitte a gyermekeket, másik két csoport színházba ment, ahol a Szépek szépe és a Pál utcai fiúk c. előadásban gyönyörködhettek. Mások körülsé­tálták a Margitszigetet és mire be­sötétedett, már mindannyian a du- naparton voltak. — Nahát, ilyen szé­pet még sohasem láttam — sóhajtott fel Ács Zsuzsi, amikor megkezdő­dött a gellérthegyi tűzijáték. S a levegőben sziporkázó, apró színes csillagok, a rakéták Duna vizében visszatükröződő fénykévéi még em­lékezetesebbé, még maradandóbbá tették úttörőink kirándulását. * * * C1 lérkezett a búcsúzás pillanata. ^ Sok-sok szülő, de még több pesti pajtás kísérte el vendégeit a pályaudvarra. Podor Erzsi sírva bo­rult kis barátnője nyakába: — Csak még két napig együtt lehetnénk! Még sokkal boldogabb lennék!.. . A pesti fiúk készségesen segédkez­tek a felszállásnál. Ott álltak a vo­nat lépcsőjén, s csak nehezen tudtak elválni barátaiktól. Egy idősebb pesti néni könnyezve beszélgetett kis Védencével: — Ugye, eljössz a nyáron hozzánk, nagyon (várunk... és !írjál minél többször. A somogyi pajtások is viszonozni akarják a vendéglátást: — Legköze­lebb ti jöttök el hozzánk, majd meg­látjátok, milyen jól érzitek maga­tokat Somogybán. Minden pajtás, minden somogyi úttörő boldog volt és megelégedett. ■*- Én nem is gondoltam volna, hogy ilyen kedvesek lesztek hozzánk, azt hitiem, majd lenéztek bennünket — suttogta egy tanyai kislány. — Ugye, mm haragszol, hogy ilyen rosszat gondol!am rólatok — és hálás szere­tettel csókolta homlokon kis barát­nőjét. A területi DISZ-bizottság úttörő­titkára, Judák Teréz elvtársnő ag­gódva szaladt végig a szerelvény előtt: itt van mindenki? — kérdezte. Hogy éreztetek magatokat? Eljöttök máskor is? — Mi szeretettel várunk benneteket — mondta mindenfelé, s a vonatablakon kihajoló pajtások há­lás mosolyával találkozott. A különvonat elindult, s a paf- ** tások kendőlobogtatással, könnyes szemmel búcsúztak Buda­pesttől, barátaiktól. Minden úttörő, minden pajtás mintha együtt kiál­totta volna a kerekek zakatolásával: — Köszönjük nektek, pajtások, kö­szönjük, Judák elvtársnő, hogy ilyen nagy-nagy szeretettel fogadtatok bennünket; köszönjük a pesti né­niknek és bácsiknak, hogy atyai sze­retettel gondoskodtak rólunk, kö­szönjük, hogy ilyen sokkok élmény­nyel gazdagodva térhetünk vissz*, otthonunkba... JÁVORI BÉLA.

Next

/
Oldalképek
Tartalom