Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-10 / 84. szám
I SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1055. á H Az Edenhez intézett első interpelláció a négyhatalmi tárgyalások kérdését veti fel London (TASZSZ). A Reuter hír- ügynökség jelentése szerint az első kérdés, amelyet Edémnek, az új miniszterelnöknek az angol alsóházban teltették, Norman Dodds munkáspárti képviselő -interpellációja volt arra vonatkozólag, hogy tegyen Edén nyilatkozatot az angol kormány álláspontjáról »-a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében a legmagasabb síkon megtartandó tárgyalásokról.« Eden április 19-én ad: választ Doddsnak: az alsóház ugyanis a húsvéti szünet után ekkor ül össze először. Sloan, az Angol—Szovjet 3aráti ros lakossága ünnepélyes keretek között emlékezett meg a Szovjet Hadsereg által történt felszabadításának 10. évfordulójáról. Eisen-stadt- ibam, a Szovjet Hadsereg 'által felszabadított első osztrák városban tartott gyűlésen a burgenlandi tartományi kormány és a városi hatóságok képviselői is résztvettek. í Társaság főtitkára a társaság nevében táviratot intézett az új miniszterelnökhöz. A távirat emlékezteti Edemt, hogy »ő maga irta alá az 1935. évi moszkvai deklarációt«, valamint az 1942. évi angol—szovjet háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. »Nyomatékosan- felszólítjuk önt — -mondja, a távirat —, hogy haladéktalanul -ismételje meg a szovjet kormánynak a legmagasabb síkon megtartandó tárgyalásokról Churchill által kezdetiben előterjesztett, de később Molotov tavaly nyáron történt beleegyezése után- visszavont javaslatot.« felszabadításáért vívott csatákban ellesett szovjet katonák emlékművét. Az Osztrák—Szovjet Társaság szervezésében Béos dolgozói nagygyűlést tartottak a M-alinovszkij- hídnál emelt szovjet emlékműnél. Floris-dorfban (Bécs) gyűlésen emlékeztek meg az osztrák ellénállási mozgalom harcosairól. M» Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. szakaszának második bekezdése alapján az ország- gyűlést 1955. április 18-án délelőtt tíz órára összehívja. ; MONDD EL MINDENKINEK, HOGY ... az A denafuer-kormány elleni- őrzése alatt álló egyik nyugatnémet közvéleménykutató intézet megkérdezte a nyugatnémet ifjúság képviselőit: helyesük-e Nyugat-Németország felfegyverzését? A megkérdezettek 71 százaléka »nem«-mel válaszolt a kérdésre, 2 százalék nem nyilvánított véleményt és csak 27 százalék fellelt »igen«-nel. ... James Gavin (Dzsémsz Gevta) vezérőrnagy, az amerikai szárazföldi hadsereg helyettes vezérkari főnöke maga is elismerte: »Tiszta őrültség lenne azt feltételezni, hegy a Szovjetunió elmaradt az Egyesült Államok mögött az latom-, vagy á hagyományos fegyverek fejlesztésében.« ... a Japánban tartózkodó amerikai megszállóiknak ez a jelszavuk: mulassunk, bármibe kerül is a japánoknak. Nemrégiben a gyakorlótérről visszatérő -amerikai katonák egy csoportja Tokió egyik főútvonalán gránátókat hajágált az »Aszahido« cipőüzlet -fényes kirakatába. Az amerikai katonák harsány hahotába törtek ki a robbanás nyomán szétszag- gatott és szerterepülő cipőik láttára. ... Hamburgban' az egyik könyvüzletbe néhány vásárló tért ibe és kérte Hitler »Mein Kampf« című könyvét. Mikor az üzlet tulajdonosa kijelentette, hogy nem árusítja a könyvet, a fasiszta csibészek nagy veszekedést csaptak és megfenyegették a tulajdonost. A megijesztett könyvkereskedő hivatalos fórumokhoz fordult válaszért: -megengedhető-e a »Mein Kampf« árusítása a bonni köztársaságban? 'A válasz rendkívül jellemző volt. Lenz, a szövetségi gyűlés egyik képviselője ki» jelentette: »Feltétlenül megengedhető raktáron tartani és árusítani Hitler »Mein Kampf« című könyvét.« Nagykanizsán rendezik a 15. nyereménybetétkönyv-sorsolást Április 16-án Nagykanizsáin kerül sor a nyereménybetétkönyvek 15. sorsolására. Minden ezer betétkönyv közül 14 részesül nyereményben. Egy az átlagbetét 200 százalékát, kettő az átlagbetét 100 százalékát, 11 pedig az átlagbetét 50 százalékát nyeri. ifc ahmoi-űl{- éjszakai ficlérc atraa. Ausztria népe megemlékezik felszabadulásának 10. évfordulójáról Bécs (TASZSZ). Több osztrák váEisenstadt lakosai megkoszorúzták a PELLÉRDI GYULA: ÓDA JÓZSEF ATTILA SZÜLETÉSÉNEK 50 ÉVES FORDULÓJÁRA Öli milyen gyenge, bármilyen ékes, bármilyen bátor ma minden szó, Mely arcát festi, szellemét hívja az eltűnt évek ködje alól! Hogy szóljon hűen bárkinek ajkán, bármilyen toliról, hisz elakad, Sírás szorítja össze a torkot, dadogva törnek szét a szavak: ötven, csak ötven év lenne vállán, ha a nyomor nem gyilkolja meg. Nem emlék lenne, tüzes valóság, dübörgő ének, példázó tett! Otvaros-arcú munkáslakások, málló falakon körben penész ... Hány gyermeknek volt ez a hazája, közte a mindig «Nincs» meg «Kevés»! Hányszor hallotta Ö, meg a többi: «maradj az ágyban, rossz a cipőd!» Hány szájról hallott káromló mérget, amint vért köpve a falnak dőlt! Oh, amíg felnőtt az asztalszélig, hányszor ríkatta az iszonyat, A mosóteknő hányszor elérte, míg ronggyá nyűtte iskolapad, Hányágú korbács verte beléje: ebből csak holtan vezet kiút, Ahogy a géptől szaggatott testtel vérben meredtek lányok, fiúk, Hányszor kereste azt a hazáját, akinek Ö is édes-fia, Hányszor, de hányszor futott halálért, halálig vesztes harcaira! Sima lakájok tértek elébe, morzsa sem volt, mi néki jutott, _ Kenyeret kívánt maró éhsége, ha rothadt szalmán megnyugodott. E gyetem, kedves, minden elűzte, hűíársa egy volt: a becsület! Hányszor dübörgött riasztó hangja, míg elérte a munkásfület! A város kormos peremét nézte, s tágult szemében vágyott jövő, Mint bontja szárnyát honfoglalásra a nép, az új rend, égre növő! A medvetáncos költőtársaknak dacos szavakkal harcot üzent: Szára ónkért, vádolt, bíztatott verse, percre sem állt meg, előre ment, Bár fulladt hangja, levegőt kívánt, mely a szabadság szülője lesz! — Hazáját nézve, a nyomort látta, melyben a szép is semmibe vesz. Szerelem, kedves, mind csak azért volt, hogy a valóság valóbb legyen: Flóra szerelme, népe szerelme halál volt néki, nem kegyelem. Százezrek sorsa egy volt övével: munkátlan éhség, a félelem: Őrölte népét a német maszlag s üldözötté lett az értelem, Falni készültek, vért öntő lépttel, házra, hazára éhes hatalmak: Riasztó hangja tallózva szállott, «hogy ne legyünk mi német gyarmat!» Zengett a verse! De a szívéből kitépett élet volt mindenegy, Megrokkant szíve sinekre lökte: a vére szétfröccsent a sin felett! Oh, hogy hiányzik! Szó kevés hozzá, hogy híven mondja, mi Ö nekünk! Nagyobbra nőnénk, ha köztünk lenne és szava zengné új életünk, Az új világot, a szívek rendjét, az adott világ varázsait, Tudatos jövőnk, amiben bízott, életre hívott szép vágyait, Ötven, csak ötven év lenne rajta s szíve úgy égne, mint valaha, Vagy százszor jobban, tettre hevítve zengne a versek tüzes szava. Nem emlék lenne! Nem emlék így sem! Ifjú szívekben él, él tovább. S ők szertehordják a négy égtájra, minden kis zúgba csodás dalát, És zeng örökké, gyönyörű nyelvünk szépszavu-költofia, szavad, Zeng, zeng örökké és ritmusában velünk jársz a szép zászlók alatt! Az Országos Béketanács közleménye az aláírásgyűjtésről Hazáinkban a Béke-Viláigtamács Irodája -bécsi felhívásának nyomán országszerte tovább folyik aiz atomháború és Nyugat-Németország^ felfegyverzése ellen tiltakozó aláírásgyűjtés. Az aláírások száma elérte a 6 163 700»at. A bekebizottságok -az aláírásgyűjtést körültekintő felvilágosító munkával kötik egybe. E munkában nagy segítséget kapnak a tanácstagoktól, a Hazafias Népfront-bizottságok tagjaitól és a tömegszervezetek aktíváitól. Az aláírásgyűjtők lelkes, jó műn» kájámak eredményeképpen a tiltakozó aláírás gyűjtése több megyébe« befejezéshez közeledik. Az Országos Béketanács arra kéri a békebizottságokat, hogy fokozzák tovább felvilágosító munkájukat. Jussanak el minden házba az atomháború és a nyugatnémet felfegyverzés ellem tiltakozás békeíveivel, a felvilágosító szóval. Érjék el, hogy hamarosan befejeződhessék az aláírásgyűjtés és hazánk -miniden béke- szerető felnőtt lakosa aláírj-a a bécsi felhívást. A budapesti kirándulás utolsó napján már reggel 6 órakor megérkeztek az autóbuszok az Árpád Gimnázium épülete elé. Pajtásaink egyenruhában, virágcsokrokkal, májusfákkal és hálazászlók özönével várták az indulás pillanatát. Vezetőiktől díszes emlékérmet kaptak, s boldogan tűzték nyakkendőjükre a tízéves évforduló felvonulóinak jelvényét.. — Nem fáztok, kispajtások? — kérdezte aggódva Szalai elvtársnő. — Játsszunk egy kicsit, így gyorsabban múlik az idő! — S a következő pillanatban már felnőttek és fiatalok jókedvűen zakatoltak a gimnázium előtti téren. Vadas Antóniának újabb ötlete támadt. — Rendezzünk versenyt, kié a legszebb hálazászló? — mondta, s szavai nyomán nagy sürgés-forgás támadt a gyülekezők között. Még bizottságot is alakítottak a verseny eldöntésére, s hosszas vita után kihirdették az eredményt: — Borbás Marika lakácsai úttörő-pajtás gyönyörű népi hímzésekkel díszített vörös zászlaja a legszebb! — Erre bizony büszke lehet a csapatotok — mondta egy pesti kislány, s nagy szeretettel simogatta meg a zászlót. A pesti pajtások inkább a szivárvány minden színében pompázó májusfáikkal értek el nagy sikert, de jogosan büszkélkedhettek hálazász- laikkal is... — Mindenki megérkezett? — kérdezte türelmetlenül Judák Teréz elvtársnő. A vezetők megnyugtató válasza után elhangzott a vezényszó: Indulás! — s a hatalmas autóbuszok megindultak gyermekeinkkel a Sztálin tér felé... A Vorosilov út sarkán mintegy 5000 pesti és vidéki úttörő gyülekezett. Itt alakították meg a legifjabbak »díszszázadát«. Somogyi pajtásaink az egyik tizes Somogyi úttörők a fővárosban III. sor elején, hatalmas úttörőjelvény előtt koreai pajtást fedeztek fel. Pár pillanat alatt megrohamozták őt és rövidesen megbarátkoztak. — Hogy érzed magad Magyarországon, élnek-e a szüleid, milyen pályára készülsz? — kérdezték egyszerre és Ku Jang Knán pajtás nem győzte kielégíteni az érdeklődőket. — Vasutas leszek — mondta büszkén — az úttörővasút kiváló munkása vagyok — s megmutatta a jelvényt is. Fiúk és lányok nagy szeretettel vették körül, s le is fényképezték, hogy megörökítsék e kedves találkozás emlékét. ÍVJ cgyénk lelkes pedagógusai, if- júsági vezetői, akiket előző este tüntettek ki jó munkájukért, mégegyszer gondosan átvizsgálták a sorokat és kiválogatták a zászlókat, hogy a legszebbek kerüljenek a csapat élére. A néphadsereg díszszemléje már befejeződött. Felharsant a felvonulás kezdetét jelző harsonaszó s megkezdődött úttörőink nagyszerű, színpompás seregszemléje. Zászló- és virágerdő közeledett a Sztálin tér felé. Pajtásaink . boldogan, önfeledten ünnepelték a szabadság születésnapját. Tudták, érezték valamennyien, hogy pártunk és kormányunk vezetői s az a nagy, tízezres tömeg a tér körül lelkesen, büszke szeretettel figyeli felvonulásukat. Figyelmeztették egymást, ha valaki megbontotta a sor egységét és suttogva, izgatottan mondogatták: vigyázzatok, mindjárt odaérünk. Amikor az első sorok elérték az emelvényt, felharsant a jelszó: »Éljen április 4, hazánk felszabadulásának 10. évfordulója!« S a válaszul felzúgó hurrá, úttörőink lelkes éljenzése betöltötte az egész teret. A menet élért nemzetiszínű, piros és kék zászlók alatt tízéves úttörők haladtak. Kezükben feliratos tábla: »Mi együtt születtünk a magyar szabadsággal-«. Őket ünnepelte a tömeg, őket köszöntötték először vezetőink és v>endégeink. Aztán megismétlődött az előző napi kedves, mindenkit magával ragadó látvány: 10 éves pajtásaink szétrebbentek, felszaladtak az e'melvényre és virágcsokrokkal üdvözölték a párt és a kormány vezetőit. A somogyi úttörőknek különösen nagy és feledhetetlen élményt nyújtott ez a seregszemle. Ott vonultak el közvetlenül a szobor előtt, közelről látták Rákosi elvtársat, Vorosilov elvtársat, s a többi, eddig csak képről ismert vezetőt, s ez kimondhatatlan örömmel töltötte el szívüket. És végeláthatatlan sorokban közeledtek úttörőink. Pergett a dob, az úttörővasút zenekara pattogó indulókat játszott, s a vidám gyermeksereg tisztáit csengő hangja betöltötte az egész teret. Sok tízezer ember meghatódva köszöntötte e percekben szabadságunk szülötteit, a tízéveseket, s a többi fiatal, lelkes úttörőt, akik gyermeki szeretetük teljes melegével ünnepelték népünk történelmének nagy ünnepét. T/ éget ért a seregszemle, s paj- ' tásaink kissé fáradtan, de boldogan és lelkes hangulatban szálltak gépkocsira. — Most visszamegyünk a III. kerületbe — mondta Szalai elvtársnő —, ebéd után pihenjetek egy kicsit, s aztán használjátok ki ezt a szép napsugaras délutánt, szórakozzatok, nézzétek meg a várost kis barátaitokkal... S a délutáni órákban bármerre ►mentünk, mindenütt fehéringes, pi- rosnyakkendős pajtásokkal találkoztunk, amint pesti barátaikkal karöltve sétáltak, játszadoztak és ismerkedtek gyönyörű fővárosunkkal. Legtöbben az Állatkertet és a Vidámparkot szemelték ki, de sok úttörő nézte meg a parlament monumentális épületét, a Szépművészeti Múzeumot, a Munkásmozgalmi intézetet és az Uttörővasutat is. Mennyi élmény, mennyi szép látvány gazdagította e napokban pajtásaink emléktárát! Mennyi mindent mesélnek majd az otthoni gyerekeknek, akik türelmetlenül várják érkezésüket! A szülők gondoskodásán kívül az iskolák is sok szép szórakozást biztosítottak vendégeiknek. A Vörösvári úti iskola autókirándulásra vitte a gyermekeket, másik két csoport színházba ment, ahol a Szépek szépe és a Pál utcai fiúk c. előadásban gyönyörködhettek. Mások körülsétálták a Margitszigetet és mire besötétedett, már mindannyian a du- naparton voltak. — Nahát, ilyen szépet még sohasem láttam — sóhajtott fel Ács Zsuzsi, amikor megkezdődött a gellérthegyi tűzijáték. S a levegőben sziporkázó, apró színes csillagok, a rakéták Duna vizében visszatükröződő fénykévéi még emlékezetesebbé, még maradandóbbá tették úttörőink kirándulását. * * * C1 lérkezett a búcsúzás pillanata. ^ Sok-sok szülő, de még több pesti pajtás kísérte el vendégeit a pályaudvarra. Podor Erzsi sírva borult kis barátnője nyakába: — Csak még két napig együtt lehetnénk! Még sokkal boldogabb lennék!.. . A pesti fiúk készségesen segédkeztek a felszállásnál. Ott álltak a vonat lépcsőjén, s csak nehezen tudtak elválni barátaiktól. Egy idősebb pesti néni könnyezve beszélgetett kis Védencével: — Ugye, eljössz a nyáron hozzánk, nagyon (várunk... és !írjál minél többször. A somogyi pajtások is viszonozni akarják a vendéglátást: — Legközelebb ti jöttök el hozzánk, majd meglátjátok, milyen jól érzitek magatokat Somogybán. Minden pajtás, minden somogyi úttörő boldog volt és megelégedett. ■*- Én nem is gondoltam volna, hogy ilyen kedvesek lesztek hozzánk, azt hitiem, majd lenéztek bennünket — suttogta egy tanyai kislány. — Ugye, mm haragszol, hogy ilyen rosszat gondol!am rólatok — és hálás szeretettel csókolta homlokon kis barátnőjét. A területi DISZ-bizottság úttörőtitkára, Judák Teréz elvtársnő aggódva szaladt végig a szerelvény előtt: itt van mindenki? — kérdezte. Hogy éreztetek magatokat? Eljöttök máskor is? — Mi szeretettel várunk benneteket — mondta mindenfelé, s a vonatablakon kihajoló pajtások hálás mosolyával találkozott. A különvonat elindult, s a paf- ** tások kendőlobogtatással, könnyes szemmel búcsúztak Budapesttől, barátaiktól. Minden úttörő, minden pajtás mintha együtt kiáltotta volna a kerekek zakatolásával: — Köszönjük nektek, pajtások, köszönjük, Judák elvtársnő, hogy ilyen nagy-nagy szeretettel fogadtatok bennünket; köszönjük a pesti néniknek és bácsiknak, hogy atyai szeretettel gondoskodtak rólunk, köszönjük, hogy ilyen sokkok élménynyel gazdagodva térhetünk vissz*, otthonunkba... JÁVORI BÉLA.
