Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-27 / 73. szám

Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága! Az elmélet napi kérdései * A jobboldali elhajlásról Lapunk olvasói közül többen, párt­tagok és pártonkívüliek szerkesztő­ségünkhöz kérdést intéztek, hogy magyarázzuk meg, mi is az a jobb­oldali elhajlás, s miiben mutatkozott meg nálunk. “Olvasóink kérésénél? az alábbiakban teszünk eleget.-x- # * Először is tisztán kell látni, hogy amikor elhajlásról beszélünk, a párt helyes politikájától való eltérésről van szó. Ez megnyilvánulhat jobb- és baloldali irányban. A jobboldali elhajlás az ellenség lebecsüléséből, megalkuvásból fakad, forrásává vá­lik egész sor elvtelen, antimarxista nézetnek. A baloldali elhajlás az el lenség erejének túlbecsüléséből ered és mindent csak adminisztratív úton akar megoldani, káros, szefctáns né­zetek forrásává válik. • Cikkünkben a jobboldali elhajlás­ról kívánunk beszélni, mindenek­előtt figyelmeztetve olvasóinkat, hogy mind a két elhajlás veszélyes mind a kettő ellen harcolni kell. Je­len esetben azonban a jobboldali nézetek a veszélyesebbek. Nézzük meg, miben nyilvánul meg nálunk a jobboldali elhajlás? A szocialista iparosítás kérdésében A Központi Vezetőség március 2— 4-i határozata megállapítja: »1953. júniusa óta olyan jobboldali, anti­marxista, pártellenes, opportunista nézetek terjedtek el a pártban, az államapparátusban s más területe­ken, amelyeknek hatására iparunk fejlődése megtorpant, csökkent a szocialista felhalmozás, romlott az állami és az állampolgári fegye­lem-». Ez elsősorban a szocialista iparo­sítás helyes politikájának elferdíté­sében mutatkozott meg. A szocialista iparosítás meghiúsí­tására vonatkozó törekvések je­lentkeztek és olyan nézetek kezdtek terjedni, amelyek tagad­ták a nehézipar állandó fej­lesztésének szükségességét — — állapította meg a KV határozata. Mindenekelőtt tisztán kell latnunk e kérdésnél, hogy a marxizmus-leni- nizmus tanítása szerint a szocializ­mus építése a szocialista iparosítás alapján lehetséges. Amikor a mun­kásosztály kivívta a hatalmat, nyil­vánvalóan arra törekedett, hogy megszüntesse a munkanélküliséget, felszámolja az ország elmaradottsá­gát. megteremtse a jólét állandó nö­vekedésének alapját. Azt is meg kell értenie minden­kinek. hogy ez elsősorban a nehéz­ipar fejlesztése útján történhet. Fel­tehetjük a kérdést: a 3 millió kol­dus Magyarországából, de a mi feu­dális Somogy megyénkből is hogyan változhatott volnai olyan ország, olyan megye, amely felszámolta munkanélküliséget, amely korlátlan lehetőséget teremt mindenki szá­mára, aki dolgozni akar, ha nem teremtettük volna meg a nehéz­ipart? Mi, Somogy megyeiek a szo­cialista iparosítás politikájának kö­szönhetjük a Kaposvári Textilműve- két, ahol közel 3 ezer munkás dol­gozik. Köszönhetjük a gépállomáso kát: ahol a magyar nehéziparban gyártott traktorokkal, munkaeszkö- zök.'-ol dolgoznak a volt szegénypa­rasztok. S mév sorolhatnánk a töb­bi, kézzelfogható eredményeket, amelyek mind azt bizonyítják hogy nehézipar né'kü), szccalista ipa­rosítás nélkül nem lettünk vol­na képesek előre haladni, nem tudtuk volna, dolgozóink életszín­vonalát emelni. Nyilvánvaló, ellenségeinknek nem tetszik a mi fejlődésünk. Nem tet­szik az, hogy mi erős ipari ország le­gyünk, ezért minden eszközzel aka­dályozni igvekszenek munkánkat. Tudomásul kell vennünk, hogy ami­kor az ellenség a politikai és gaz­dasági életből kiszorul, ideológiai téren próbál bomlasztani. Ennek egyik módszere, hogy több fogyasz­tási cikket követel azon az áron hogy mondjunk le az‘ ipar fejlesz­téséről. Ez a jobboldali álláspont el­lentétben áll a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség alapvető érdekeivel. Rárturik fő célkitűzése a dolgozó nép jóléte emelése, ennek feltételét pedig mind az iparban, mind a mezőgazdaság­ban a nehézipar fejlesztése teremti meg. Éppen ezért tovább kell ha­ladnunk a szocialista iparosítás út­ján. A munkás-paraszt szövetség kérdésében A másik jobboldali elhajlás, amit tisztáznunk kell, a munkás-paraszt szövetség helytelen értelmezésével kapcsolatos. A KV határozata ki­mondja: »Pártunkban egyesek hely­telenül értelmezik a munkás-paraszt szövetség kérdését, elfeledkeznék ar­ról, hogy ez olyan szövetség, amely­nek célja a szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás tel­jes megszüntetése. Olyan szövetség ez, amelyet a munkásosztály vezet.« Pártunk tehát világosan leszögezte, — s ezt nem csupán most, március­ban, hanem a marxizmus-leniniz- mus tanítása alapján már a fordu­lat évében tisztázta népünk előtt — hogy a munkás-paraszt szövetség különleges osztályszövetség, amely a kapitalizmus megdöntésére, a ki­zsákmányolás megszüntetésére, a szocializmus felépítésére jön létre Érdekszövetség, amely nélkül sem rj munkásosztály, sem a parasztság nem tud megszabadulni a kapitaliz­mustól. Ez azt is jelenti, hogy osz­tályharcos szövetség, a proletárdik­tatúra alapja, s a munkásosztály vezetésével harcol a kizsákmányoló osztályok teljes megszüntetéséért. A Központi Vezetőség határozata rámutatott arra, hogy egyesek megfeledkeztek a mun­kásosztály vezetőszerepéről és a munkás-paraszt szövetség céljá­ról. Ezzel aztán megfosztották azt osz­tályharcos tartalmától, ami csak a k.ulákságnak használt. Nagy Imre elvtárs például a Szabad Nép októ­ber 20-i számában »A Központi Ve­zetőség ülése után« című cikkében azt írta: »A munkás-paraszt szövet­ség alapja a falu és a város közötti árucsere«. Ezzel azt igyekezett ma­gyarázni — leszűkítve a munkás­paraszt szövetség alapját, —, hogy ez a szövetség azért jött létre, hogy a munkásosztály, vagyis a város ipari terméket, fogyasztási cikket adjon a parasztságnak, a falunak, a dolgozó parasztság, a falu pedig en nek ellenében mezőgazdasági termé­ket adjon a munkásosztálynak, a vá­rosnak. E hibás nézet alapján, egész sor elvtelen engedmények árán akarták »megszilárdítani« a munkás-paraszt szövetséget. (Többek között a nehéz­ipar fejlesztéséről való lemondás, a beadási kötelezettség eltörlése, a ku- ’áksággal, az osztály ellenséggel szem beni megalkuvás.) Nyilvánvaló, hogy ez. mind a munkásosztály, mind a parasztság számára káros következ­ményekkel járna és járt volna, ha a KV márciusi határozata nem tár­ta volna fel a hibákat. Az igaz, hogy a munkás-paraszt szövetség érdekszövetség s ebben helyet kap a falu és a város közti árucsere is, de ez semmiképpen sem jelentheti a munkás-paraszt szövetség alapját. .Mint a fentiekből kitűnik, a munkásosztály és a parasztság érdeke, hogy necsak városban, hanem falun is felépüljön a szocializmus. Ennek egyedüli járható útja a fa­lun a termelőszövetkezeti mozgalom Azt a hamis, antimarxista tételt, amit a Szovjetunióban már szétzúz­tak. hogy a kisparaszti gazdaság képes bővített újratermelésre, hogy nem szükséges a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése, mert a pa­raszti gazdaság belenő a szocializ­musba, nálunk is hangoztatták az utóbbi időben. Nyilván ezek a né­zetek károsak, nekünk is szét kell zúznunk őket. A munkásosztálynak pártja vezetésével történelmi fel­adata, hogy a kisárutermelő parasz­tokat rávezesse a nagyüzemi, ter­melőszövetkezeti gazdálkodás útjá­ra, s ezzel végleg megszüntesse a kapitalizmus visszaállításának utol­só lehetőségét, megteremtse a szo­cializmus alapját a falun is. Meg kell mondanunk, anélkül, hogy hely­telen párhuzamot vonnánk a ml vi­szonyaink és a Szovjetunió szocia­lista építésének hasonló viszonyai között, hogy a jobboldali elhajlás hasonló jelei mutatkoznak meg ná­lunk is, mint annakidején a Szov­jetunióban. Helyes tehát, ha elv-. társaink előveszik az SZKP törté­netét, a Leninizmus kérdéseit és ta­nulmányozzák, hogyan zúzta szét a Szovjetunió Kommunista Pártja a trockista, bucharinista nézeteket, a párt helyes politikájának elferdíté­sét. . | Miért a munkásosztályé a vezetőszerep ? E cikkben is szeretnénk hangsú­lyozni a munkásosztály vezetőszere­pét a munkás-paraszt szövetségen belül. Tudvalévő, hogy a parasztság rétegeződésénél fogva nem egységes a magántulajdon alapján áll, s így nem alkalmas a vezetésre. A mun­kásosztály viszont az az egyedül következetesen forra­dalmi osztály, amelynek a kapi­talizmus megdöntésével nincs semmi vesztenivalója, továbbá a munkásosztály a legszervezettebb osztály, mivel városban, nagy­üzemekben dolgozik és van for­radalmi pártja, amely forradalmi elmélettel van felvértezve. A munkásosztály nem ingadozik a forradalom kérdésében, míg a pa­rasztság, mint azt a történelmi ta­pasztalat igazolja, mindaddig inga­dozik, amíg a magántulajdon tala­ján áll. Amikor a munkás-paraszt szövet­ség megszilárdításáról kívánunk szólni, szükséges hangsúlyozni, hogy a munkás-paraszt szövetség osztály­tartalmát a jelenlegi időszakban is a lenini hármas jelszó szabja meg: támaszkodj a szegényparasztra, — a ' termelőszövetkezeti tangókra, a gépállomásokon, állami gazdaságok­ban dolgozó szegényparasztokra is — nyerd meg a középparasztot és kí­méletlenül harcolj a kulákság ellen. E jelszót azonbap nem elég ismer­ni. Sajnos azt tapasztaljuk, hogy párt- és állami funkcionáriusaink egyrésze hangoztatja ugyan a le­nini hármas jelszót, de gyakorla­ti munkájukban nem alkalmaz­zák azt. E jelszó, és a munkás-paraszt szö­vetség céljának meg nem értéséből fakadt aztán az, hogy az utóbbi másfél esztendőben elhanyagoltuk a szegényparasztságra való támaszko­dást, a középparasztok megnyerését s a kulákok elleni harcot. Az el­múlt másfél évben számszerűleg nem fejlődtek termelőszövetkeze­teink, pedig a közös művelés alatt álló földterület jóval az országos át­lag alatt van. Azután elvtelenül el­nézőek voltak állami szerveink, nem egy esetben pártszerveink is a ku- Iákokkal szemben. A munkásosztály kötelességét hangsúlyoztuk a mun­kás-paraszt szövetség megerősítése érdekében. De a parasztság kötele­zettségéről. hogy hiánytalanul telje­sítse beadását, adófizetését, annál kevesebbet beszéltünk. A megyei párt-aktíván Rákosi elvtárs kemé­nyen megbírálta megyénk kommu­nistáit a termelőszövetkezeti mozga­lomban elkövetett hibákért és az ál­lami fegyelemben mutatkozó lazasá­gokért. Jogos volt ez a bírálat, s egyben feladatunkat is megszabta a termelőszövetkezeti mozgalom fej­lesztésében, az állampolgári fegye­lem megszilárdításában. • A Központi Vezetőség márciusi határozata leszögezi: »Pártunk poli­tikája, amely a munkás-paraszt szö­vetség megerősítésére, a mezőgazda­ság szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fellendíté­sére irányul, olyan politika, amely megfelel az egész dolgozó paraszt­ság, mind a termelőszövetkezeti ta­gok, mind az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok érdekeinek. A iobboldali nézetek ellenben, ame­lyek pártunk parasztpolitikájának alapvető kérdéseiben az utóbbi idő­ben elterjedtek, nemcsak munkásel­lenesek, hanem dolgozó paraszt-elle­nesek is, mert a kulákok és egyéb falusi kizsákmányolok megerősödé­sét szolgálták, a dolgozó parasztság rovására, hátráltatják a mezőgazda- sági termelés fellendítését és a falu jobb életének kialakulását«. Úgy gondoljuk, ebből levonhatjuk to­vábbi munkánkra a következtetést. Összegezve: a szocialista iparosí­tás, a munkás-paraszt szövetség kér­désében egy jottányit sem engedhe­tünk a marxizmus-leninizmust taní­tásaiból. A Központi Vezetőség már­ciusi határozata alapján szívós har­cot kell vívnunk a jobboldali néze­tek és megnyilvánulások ellen. So­mogy megyében különösen a mun­kás-paraszt szövetség megszilárdítá­sában van feladatuk a kommunis­táknak. S ehhez nagy segítséget ad a KV márciusi határozata. HORVÁTH JANOS Dalles úr, a világ elsőszámú baklövőhaj nők a A hidegháború legfőbb irányítói újabb rohamot indítottak az el­múlt napokban. A Francia Köztársasági Tanácsra, az osztrák kor­mányra és parlamentre kifejtett újabb nyomás, az atomhisztéria fo kozott szítása, a Tajvan körüli katonai és diplomáciai mozgolódások, a genfi megállapodások felrúgására szőtt nyíltszíni összeesküvés, koreai semleges felügyelő bizottság feloszlatására irányuló amerikai lépések és végül a célzatosan »megfésült« jaltai okmányok közzététele — mind beletartoznak ebbe a rohamba. A cél: minden erővel meg­akadályozni a nemzetközi feszültség enyhítését, s növelni »a kényes kérdések« és »veszélyes helyzetek« számát a világban. Az »erőpolitika« felkent híveinek ebben a központosított erőfeszí­tésében előkelő hely illeti meg a jaltai »okmányok« közzétételét. Ezekről a nagy port felvert,1 dokumentumokról maga az amerikai külügyminisztérium sem állítja, hogy pontosak, teljesek, és minden tekintetben hivatalosak. A dolgok lényege azonban nem ebben rejlik, hanem abban: MIÉRT ÉPPEN MOST tették közzé az amerikaiak a jaltai okmányokat? Az 1945. februárjában tartott jaltai (krimi) háromhatalmi konfe­rencia történelmi jelentőségű határozatai — mint a Pravda cikké hangsúlyozza — jelentős lépéssel vitték előre a hitlerellenes koalíció győzelmét a második világháborúban. Egyszersmind alapot jelentettek a három nagyhatalom háború utáni eredményes együttműködéséhez a béke és a népek biztonsága érdekében. Aligha kell bizonygatni, hogy Dulles és társai nem azért bocsá­tották most nyilvánosság elé ezeket az okmányokat, hogy a jaltai ha­tározatok békés együttműködést sugárzó szellemét megerősítsék. A kétkötetes okmánygyűjtemény anyagából, a közzétételt követő nyilat­kozatokból és sajtókommentárokból félreérthetetlenül kiderül, hogy a szándék valóban egészen más volt. Az első, a közvetlen cél az egy­kori amerikai elnök, Roosevelt, s ezen keresztül Roosevelt pártjának, a Demokrata Pártnak a lejáratása. A jelenleg kormányon lévő Köz- társasági Párt évek óta szeretné már elhitetni az amerikai közvéle- ménnyel, hogy Roosevelt Jaltában »túl sokat engedett az oroszoknak« s r.em törekedett eléggé »a nyugati világ egységének biztosítására« Eulles és a többiek lelki szemei előtt egy gyümölcsözőnek bizo­nyulható t BELPOLITIKAI MANŐVER lebegett tehát első helyen, amikor elhatározták ezeknek a - »gondosan megválogatott« iratoknak a közzétételét. A döntő csapást a nagyha­talmak együttműködésének •'''vére. a tárgyalások szükségességének gondolatára akarták azonban mérni. A világ mai bajaiért, a feszült és sokszor félelemmel terhes nemzetközi légkörért Jaltára, Potsdamra, s ezen keresztül a nagyhatalmi tárgyalásokra, végeredményben fjedig a Szovjetunióra akarják hárítani á fő felelősséget. A szóbanforgó ok-r, mányok közzétételével azt szeretnél? bizonyítani: »íme, hiába tárgyal­tunk Jaltában, ma mégis háborús szelek fújnak a világon. Nem tár­gyalni ke1! tehát, hanem erőfölényre szert tenni, hogy azután - rákény- szeríthessük akaratunkat az oroszokra«. Hogy mennyire ez a HIDEGHÁBORÚS SZÁNDÉK rejlik ezeknek a jegyzőkönyveknek és magánfeljegyzéseknek a nyil­vánosságra bocsátása mögött, azt magának a nyugati polgári sajtónak a megjegyzései tanúsítják a legékesszólóbbap. »Ez az eljárás — írja a londoni People — végső bizonyítéka annak: Dulles nem akar tárgyalni a Szovjetunióval, hanem minden reményét a hidrogénbombába és abba a feltevésbe veti, hogy az amerikai nép hajlandó harmadik vi­lágháború kockázatát vállalni«. Az angol oroszlán a fogát- csikorgatja Az amerikai külügyminisztérium lépésének nemzetközi visszhangja azt mutatja azonban, hogy az elmélet és a gyakorlat nemi a legsike­resebben fedi egymást Dulles diplomáciájában. Mivel lenne magya­rázható különben az az óriási felzúdulás, sziszegés és fogcsikorgatás, amellyel például az angol burzsoá sajtó fogadta .ezeknek az okiratok­nak a közzétételét? Az amerikai Demokrata Párt iránti együttérzés­sel? Ez nehezen elképzelhető. A nemzetközi feszültség csökkentésére irányuló hajthatatlan törekvéssel? Ez még kevésbé valószínű. Másutt kell tehát keresni a magyarázatot. Az említett okmányok »közhírré tétele« — mint kiderült — sem­mit sem ártott a Szovjetunió nemzetközi tekintélyének. Semmi olyan tényt vagy hivatalos megállapodást nem tudtak előkotorászni, amely ellenmondana az ismert nemzetközi egyezményeknek, vagy amely szembenállna a Szovjetunió korábban és ma is vallott megegyezésre törekvő politikájával. Ez BOSSZANTÓ KÖRÜLMÉNY s ezt még a tekintélyes londoni Times is elismeri szokatlanul keser­nyéshangú vezércikkében. Ugyanakkor az említett okmányok igen ki-, nos fényt vetnek az angol és amerikai imperializmus háború alattit/ vetélkedésére és újra felidézik Churchillnek azokat a kijelentéséit) amelyekkel ma az egész hivatalos angol politika szembanáll. Ezeknek az amerikai dokumentumoknak a szövege szerint Churchill Jaltában a vétójog fontosságáról, a nagyhatalmak háború utáni együttműködé­sének elengedhet ellenségéről beszélt, s azt hangsúlyozta, hogy min­denképpen meg kell törni a német militarizmust és meg kell akadá­lyozni, hogy a Ruhr-vidék ismét a német agresszív célok eszköze le­hessen. * I.Z . S MIÉRT HAGYTA CSERBEN CHURCHILLT AZ „ANGOL HIDEGVÉR?“ E feljegyzések arról is tudni vélnek, hogy Roosevelt Hongkonginak az angoloktól való elvételét és a kínaiakhoz való visszajuttatásét ja­vasolta, Churohillel szemben ellenezte Indokína visszajuttatását a francia gyarmatosítók kezébe és általában háttérbe akarta szorítani az angolokat Távol-Keleten. Másrészről a közzétett okmányok Chur- chilln-ek nem egy olyan megjegyzését örökítették meg, amelyben mély gúnnyal és bántó cinizmussal beszélt a lengyelekről, a franciákról és más népekről. , : . Mindezek a tények érthetővé teszik Churchill alsóházi ingerült­hangú tiltakozását, s a Timesnak azt a megjegyzését, hogy ezeket az iratokat »helytelen módon és helytelen indokból dobták a nyilvános-. ság porondjára«. Az idézett események fényében nincs mit csodál-,., koznunk tehát, ha a londoni konzervatív Daily Mail így összegezi vé­leményét: »Dulles elsőrendű súlyossága diplomáciai baklövést köve­tett el, amivel gyönyörűséget cikoz ellenségeinknek, s kétségbeesést ba­rátainknak ...« S ugyanígy megérthetjük, hogy a már említett people miért írta a következőket: »Dulles-a jaltai iratok közzétételével el­nyerte a világ, elsőszámú baklövő bájnokának a eífnét«. ___________________________________________________7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom