Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-13 / 37. szám

Vasárnap, 1955. február 13. , SOMOGYI NÉPLAP 5 Kaposvölgye kiváló állattenyésztéséért r Kaposvölgye szarvasmarhatenyésztésének jó hír­neve már rég túljutott megyénk határain. Jogos büsz­keséggel beszélnek erről a göllei, mosdósi, nagyberki, attalai, szentgáloskéri, de Kaposvölgye többi községé­nek dolgozó parasztjai is. Ahogy más vidékeken sok gazda csak másodrendűén, vagy még úgy sem, a ka- posvölgyi gazdák annál nagyobb gonddal és szeretet­tel foglalkoznak a szarvasmarhatenyésztéssel. Ezek a gazdák hosszú évek tapasztalatából ismerték meg e »-mesterség« szépségét, de hasznát is. S ez a szép és hasznos «mesterség« szinte apáról fiúra maradt. Úgy vasárnaponként, ha valaki végigmegy Kaposvölgye községeiben, azt látja: az utcákon ünneplőbe öltözött parasztemberek vezetgetik szép állataikat; a kiváló te­heneket és a kis bikákat. Ezt főként az állategészség­Krum József nagy szakértelemmel gondozza ez állatokat A kercseligeti Búzakalász TSZ-ben szebbnél szebb tenyészbikákat nevelnek. A sok szép állat közül is a legszebb a tsz büszkesége, a 14 hónapos «Laci«, mely­nek súlya máris 4 mázsa 20 kiló. A bikák gondozója Krum József elvtárs, aki szeretettel, hozzáértéssel gon­dozza, neveli a rábízott állatokat. A képein a termelő- szövetkezet büszkesége, a 14 hónapos «Laci« látható gondozójával, Krum József elvtárssal. Bernáth gazda büszke a ,,Holió"-ra Bernáth György 12 holdas dolgozó parasztot az egyik legjobb állattenyésztő gazdaként emlegetik Mos­dóson. Bernáth bácsi rá is szolgál erre az elnevezésre, istállójában szebbnél szebb törzskönyvezett magyar vö­röstarka tehenek, bikák és lovak álldogálnak. Tehe­nei 18 liter tejet adnak naponta, meglátszik rajtuk, hogy a gazda nem sajnálja az abrakot tőlük és előre gondoskodott takarmányozásukról. Bernáth gazda na­gyon büszke — s jogosan büszke — 5 éves törzsköny­vezett anyakancájára. A «Holló« szebbnél szebb, te­nyésztésre alkalmas csikókat nevel minden esztendő­ben, amelyeket a vásáron szép pénzért ad el Bernáth bácsi. A képen a gyönyörű, fekete szőrű, büszke tar­tásé »-Holló« látható, ifjú Bernáth gazdával. A mosdósi Alkotmány TSZ szép sertésállománnyal büszkélkedik A tsz-nek jó jövedelmet hoz a sertéstenyésztés. A tsz ebben a hónapban szállít el 14 darab 80 kilós törzs­könyvezett kant továbbtanyésztésre más termelőszö­vetkezeteknek. A 21 anyasertés közül 7 törzskönyve­zett, 12 most ellett. 30 darab választási malacot a sza­badpiacon adnak el, a 6 darab 180 kilós hízó is szép pénzt hozott a tsz-nek. A tsz sertésgondozója, Kálózdi János elvtárs régi pásztorember. Ismeri a sertéste­nyésztés minden csimját-binját. Kálózdi bácsi 230 sertést gondoz egyedül, a rábízott állatok tiszták, gon­dozottak. A képen Kálózdi János, a tsz sertésgondo­zója az anyakocákat eteti. ügy szempontjából teszik, mert az állatoknak fontos a szabad levegőn s a napsütésben való jártatása, de nem kevésbé már csak azért is csinálják, hogy mutassák egymásnak: melyikük állata szebb. A szarvasmarhatenyésztés szeretete és az állatte­nyésztési kedv ma már sokkal magasabbra hágott Ka- posvölgyében, mint valaha. Ez onnan faliad, hogy a gazdák érzik és tudják, hogy az ország bizalommal szá­mít rájuk és segíti őket; a párt 1953. decemberi hatá­rozata értelmében Somogy megyének kell adnia az or­szágnak a szarvasmarha törzsállomány csaknem 50 százalékát, s ennek nagyrészben Kaposvölgyéből kell kikerülnie. S hogy ezért érzik is a felelősséget Kapos­völgye termelőszövetkezetei és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai, azt számos példa igazolja. A Ka­posvári Járási Párt-végrehajtóbizottság kezdeményezé­sére már többször összejöttek Kaposvölgye állattenyész­tői, hogy kicseréljék tapasztalataikat, s megszemléljék egyik vagy másik tsz és község kiváló állatait. 'Nemrégiben a nagyberki tsz-ek és egyéni gazdák an- kéton látták vendégül az állattenyésztőket, s nemcsak Kaposvölgyéből, hanem a megye más vidékeiről is töb­ben eljöttek a tsz- és egyéni állattenyésztők közül. Nem azért tartották Nagyberkiben az anketot, mintha itt volnának csak kiváló állattenyésztő tsz-ek és egyéni gazdák, mert hisz a magyaratádi Búzakalász TSZ-ben Takács Pál szarvasmarhatenyésztőről — akinek a keze alatt a téli hónapokban is 12 literes a tehenek íejési átlaga, sőt a Dajka nevű tehene országosan első díjat nyert — elismeréssel beszélnek az egész Kaposvölgye- ben. Vagy ott van a szentgáloskéri példa, ahol a me­gyében elsőnek alakítottak a gazdák állattenyésztési szakcsoportot és már ez évben mégegyszer annyi bi­kát nevelnek továbbtenyésztésre, mint tavaly, s törzs­könyvezett teheneik számát is 100-ra növelik. De min­denesetre a nagyberkiek is méltók arra, hogy őnáluk tartották az ankétot, hisz itt is felismerték az egyéni gazdák, hogy közös erővel nagyobb eredményeket tud­nak elérni az állattenyésztésben, s ők is létrehozták az állattenyésztési szakcsoportot. Az ankét alkalmával felvezetett szép állataik nagy tetszést váltottak ki a résztvevőkből, ami bizonyítja, hogy szíwel-lélekkel tö­rekszenek a Kaposvölgye szarvasmarhatenyésztésének további kiváló eredményeire. «Pcnni“ megérdemelt« «» első díjat Igali János 4 és fél holdas nagyberki gazda már többször kapott elismerést az állattenyésztésben elért kiváló eredményeiért. Igaz ugyan, hogy nemigen sze­ret dicsekedni, de nem is fontos, hisz elmondják ezt róla szomszédai és a többi falubeliek. Az ankét alkal­mával is, amint felvezette «Panni« nevű tehenét s körülállták a vidéki állattenyésztők, szerényen vála­szolt kérdéseikre. Hogy a 7 éves «Panni« tehén 22 liter tejet ad, arról' is olyan dicsekvés nélkül beszélt, mint­ha természetes volna, hogy egy tehénnek 20 literen fe­lül kell tejet adnia. De amint a bírálóbizottság kihir­deti az eredményeket és Igali János is hallja, hogy az ő «Panni« tehene nyerte a C. I. díjat, egy kis büsz­keség fogta el. Ezt hangjából is érezni, amint mondja: — Gondoltam, hogy a «Panni« bekerül az első díjasok közé, mert már egyszer a minisztérium is díjazta, meg aztán ismerem a faluban a teheneket... És hát a tej­hozam mellett fontos, hogy külemre is megfeleljen az állat a követelményeknek. Pompás jószág a „Bátor“ Javós Vendel 12 holdas nagyberki gazda sok év óta foglalkozik szarvasmarhatenyésztéssel. Mindig arra törekedett, hogy jó fajta és törzskönyvezett tehenei le­gyenek, mert ezek borjaiért nagyobb árat ka#. Az an­két alkalmával felvezetett 15 hónapos «Bátor« nevű bika is kiváló egyedtől származik. A «Bátor« anyja évente 4000 liter tejet ad. A pompás jószágot tovább­tenyésztésre neveli szerződésesen. A bírálóbizottság ne­ki ítélte az I. dijat. Érzi Javós gazda, hogy ő is cse­lekvő részese ama nagy cél megvalósításának, amelyet a párt és a kormány kitűzött az , ország szarvasmarha- tenyésztésének felvirágoztatására Vasárnapi levél Két férfi kezet szorít inikus ember az, aki érzéktelenül nézi, vagy éppen lemosolyogja a népeknek a békéért folyó harcát. A béke ügye sokkal mélyebben gyökerezik az emberek lelkében, hogysem szó nélkül elmeínni lehessen mellette. Élő, cselekvő erő ez, mely napról napra építi és alakítja egyre szebbé és gazdagabbá a világot, s benne az egyes emberek életét. Egy mélyérzésű emberrel nemrégiben arról beszélget­tünk, hogy hiányzanak sajtónkból azok az írások, amelyek az emberek egymáshoz való viszonyáról, az emberi együtt­élés apróbb-nagyobb rezdüléseiről adnak számot. Kevés szó esik arról, hogy egyes emberek vetélkedéséből, gyűlöl­ködéséből, irigységéből mekkora károk származnak nem­csak önmagukra, de főként a közösségre nézve is. És nem kap kellő hangsúlyt annak a ténynek a méltatása sem, hogy néhol az egyes embereknek, de az egész társadalom­nak is a boldogulását miként segítette elő nemeslelkű, emelkedett gondolkozású, jószándékú emberek önzetlen, em­berszeretettől vezérelt összefogása. Ez a levél most az ugartörés szerepére vállalkozik, az alábbi, apróságnak látszó eset megörökítésével. A bőszénfai Hazafias Népfront-bizottság — miután a községben 25 békekisgyűlést tartottak, s ennek során 706 aláírást gyűjtöttek a nyugatnémet felfegyverzés ellen — a napokban békenagygyűlést rendezett, amelyen több mint 300-an vettek részt. A gyűlésen beszéltek arról, mekkora veszedelmet hordoz magában az új háború felidézése a vi- ■ lág népeire és a mi országunkra nézve. De arról is szót ér­tettek, hogy ezt a veszedelmet el lehet hárítani minden jó­szándékú, békeszerető ember becsületes összefogásával. Világos, mindenki által megértett beszéd volt ez, amiből minden jelenvolt egyformán értette meg a kézenfekvő igazságot: hogy összefogni viszont csak egyetértő, békes­ségben élő emberek képesek. így fogta fel ezt a hallgatóság soraiban figyelő két em­ber: Petró Dénes és Papp Lajos egyéni gazda is, akikről éppúgy köztudomású volt, mint Arany János „fülemile- per“-ének két főszereplőjéről, hogy „ők nem igen jóbarátok.“ Mi felett különböztek össze, nem fontos. Tény az, hogy összejöveteleken nem keresték az alkalmat, hogy egy­más mellé ülhessenek. Nos, ez a két ember igen-igen eltöprengett azon, hogy miképpen is szolgálhatják ők az emberiség közös, nagy ügyét, amikor ők egymással szemben békétlen­ségben élnek, haragot tartanak. Nem sokáig gon­dolkoztak. Az egyedül lehetséges teendő előttük állott. Mindketten derék, igaz magyar emberek, akik szeretik ha­zájukat, falujukat, népüket. Ami volt, az elmúlt, pontot kell utána tenni. ÉS itt idézem a Hazafias Népfront Megyei Bizottságához beküldött levél idevágó sorait: „Jóleső érzés volt megállapítani, hogy a békegyűlésnek milyen eredmé­nye volt. Petró Dénes és Papp Lajos egyéni gazdák, kik cse­kély ok miatt már hosszabb ideje nem beszéltek egymás­sal, ezt az alkalmat használták fel a kibékülésre. Ök is .mondták, mennyivel szebb az élet, ha nem haragusznak egy­másra és ezzel az aktussal is a békét szándékoznak szol­gálni.“ Mi történt itt? Mit jelent ennek a két embernek a kéz­fogása a béke szolgálatára? Nem kevesebbet, mint azt, hogy ez a két ember győzelmet aratott saját maga felett, s em­bertől ennél nagyobb cselekedetet kívánni nem lehet! Ezek az egyszerű emberek aligha olvasták Kölcsey Ferenc halha­tatlan szépségű írását, a „Parainézis“-t, de mégis az abból kicsendülő intelmeknek engedelmeskedve cselekedtek: „Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak, s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlölségünk elnémításával; azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mindent, amit élted folyta alatt arcod iz- zadásában gyűjtöttél; mindent, amit lángoló szei'elemmel fűztél magadhoz, javaidat, kincseidet, házadnépét és saját éltedet, naponként és pillanatonként érette fel kell szentel­ned. Mert tudd meg: e szóban; haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége.“ Kiknek szól e levél? Minden jószándékú embernek azzal a tanulsággal, hogy a bőszénfai kézfogás méltó a követésre. Az atompolitikusoknak és más cinikusoknak: azzal a fi­gyelmeztetéssel, hogy a mi béketáborunk ilyen, önmagukat is legyőzni tudó, erős férfiakból áll. SZABÓ GYULA V ___________________________________________________J G yermekeink jövőjéért, a békéért... Szerte az országban milliók írják alá a békeíveket, mert dol­gos népünk az utolsó tíz esztendő alatt meg­ismerte, mit jelent a békés alkotó munka, mit jelent békében él­ni. Németh Gyuláné Csornában is erre gon­dolt, amikor aláírta ne­vét az egyik békeívre. Utána önkéntelenül is tovább percegett kezé­ben a toll, s rövid, ta­karos kis versike szü­letett a papírlapon. Néhány sor az egész. De ebben benne van a békéért áhítozó, édes­anya mindez^ aggódá­sa. Gyerm/ékeire ' ffon- doll a dojpofjzesű; asz-. szony, a három kis­fiúra, akik gondtalanul simulnak hozzá estén­ként, ő pedig ilyenkor, érzi igazán, hogy mi­lyen jó békében élni, gyermeket nevelni, dolgozni. A toll to­vább suhant az egysze­rű asszony kezében. Díszes keretet rajzolt a kis versike köré, mely­re mint ékes korona került fel a három kis Németh-fiú fényképe. ,4z apró emberkék ké­pei elárulják, hogy milyen derűs élete van a Németh-családnak. — Értük szívesen ho­zok meg minden ál­dozatot — írja Né- methné az íme — s hq, kell, harcolok is a békéért. S ezt csak Németh- né gondolja így? Nem! Sok-sok édesanya Cso­rnában, soktízezer So­mogybán, sokszázezer hazánkban és sokmil­lió a világon. Az édes­anyák meg tudják őrizni a békét. Aláírá­saik is vigyáznak a békeívről ránk tekintő kisfiúkra. S mindazok, akik az összefűzött békeívek eme egyik legdíszesebbjén meg­látják a három mo­solygós arcú kis Né- meth-gyereket, mégin- kább elhatározzák, hogy gyermekeinkért, azok boldog jövőjéért nemcsak érdemes har­colni, hanem kell is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom