Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-13 / 37. szám
Vasárnap, 1955. február 13. , SOMOGYI NÉPLAP 5 Kaposvölgye kiváló állattenyésztéséért r Kaposvölgye szarvasmarhatenyésztésének jó hírneve már rég túljutott megyénk határain. Jogos büszkeséggel beszélnek erről a göllei, mosdósi, nagyberki, attalai, szentgáloskéri, de Kaposvölgye többi községének dolgozó parasztjai is. Ahogy más vidékeken sok gazda csak másodrendűén, vagy még úgy sem, a ka- posvölgyi gazdák annál nagyobb gonddal és szeretettel foglalkoznak a szarvasmarhatenyésztéssel. Ezek a gazdák hosszú évek tapasztalatából ismerték meg e »-mesterség« szépségét, de hasznát is. S ez a szép és hasznos «mesterség« szinte apáról fiúra maradt. Úgy vasárnaponként, ha valaki végigmegy Kaposvölgye községeiben, azt látja: az utcákon ünneplőbe öltözött parasztemberek vezetgetik szép állataikat; a kiváló teheneket és a kis bikákat. Ezt főként az állategészségKrum József nagy szakértelemmel gondozza ez állatokat A kercseligeti Búzakalász TSZ-ben szebbnél szebb tenyészbikákat nevelnek. A sok szép állat közül is a legszebb a tsz büszkesége, a 14 hónapos «Laci«, melynek súlya máris 4 mázsa 20 kiló. A bikák gondozója Krum József elvtárs, aki szeretettel, hozzáértéssel gondozza, neveli a rábízott állatokat. A képein a termelő- szövetkezet büszkesége, a 14 hónapos «Laci« látható gondozójával, Krum József elvtárssal. Bernáth gazda büszke a ,,Holió"-ra Bernáth György 12 holdas dolgozó parasztot az egyik legjobb állattenyésztő gazdaként emlegetik Mosdóson. Bernáth bácsi rá is szolgál erre az elnevezésre, istállójában szebbnél szebb törzskönyvezett magyar vöröstarka tehenek, bikák és lovak álldogálnak. Tehenei 18 liter tejet adnak naponta, meglátszik rajtuk, hogy a gazda nem sajnálja az abrakot tőlük és előre gondoskodott takarmányozásukról. Bernáth gazda nagyon büszke — s jogosan büszke — 5 éves törzskönyvezett anyakancájára. A «Holló« szebbnél szebb, tenyésztésre alkalmas csikókat nevel minden esztendőben, amelyeket a vásáron szép pénzért ad el Bernáth bácsi. A képen a gyönyörű, fekete szőrű, büszke tartásé »-Holló« látható, ifjú Bernáth gazdával. A mosdósi Alkotmány TSZ szép sertésállománnyal büszkélkedik A tsz-nek jó jövedelmet hoz a sertéstenyésztés. A tsz ebben a hónapban szállít el 14 darab 80 kilós törzskönyvezett kant továbbtanyésztésre más termelőszövetkezeteknek. A 21 anyasertés közül 7 törzskönyvezett, 12 most ellett. 30 darab választási malacot a szabadpiacon adnak el, a 6 darab 180 kilós hízó is szép pénzt hozott a tsz-nek. A tsz sertésgondozója, Kálózdi János elvtárs régi pásztorember. Ismeri a sertéstenyésztés minden csimját-binját. Kálózdi bácsi 230 sertést gondoz egyedül, a rábízott állatok tiszták, gondozottak. A képen Kálózdi János, a tsz sertésgondozója az anyakocákat eteti. ügy szempontjából teszik, mert az állatoknak fontos a szabad levegőn s a napsütésben való jártatása, de nem kevésbé már csak azért is csinálják, hogy mutassák egymásnak: melyikük állata szebb. A szarvasmarhatenyésztés szeretete és az állattenyésztési kedv ma már sokkal magasabbra hágott Ka- posvölgyében, mint valaha. Ez onnan faliad, hogy a gazdák érzik és tudják, hogy az ország bizalommal számít rájuk és segíti őket; a párt 1953. decemberi határozata értelmében Somogy megyének kell adnia az országnak a szarvasmarha törzsállomány csaknem 50 százalékát, s ennek nagyrészben Kaposvölgyéből kell kikerülnie. S hogy ezért érzik is a felelősséget Kaposvölgye termelőszövetkezetei és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai, azt számos példa igazolja. A Kaposvári Járási Párt-végrehajtóbizottság kezdeményezésére már többször összejöttek Kaposvölgye állattenyésztői, hogy kicseréljék tapasztalataikat, s megszemléljék egyik vagy másik tsz és község kiváló állatait. 'Nemrégiben a nagyberki tsz-ek és egyéni gazdák an- kéton látták vendégül az állattenyésztőket, s nemcsak Kaposvölgyéből, hanem a megye más vidékeiről is többen eljöttek a tsz- és egyéni állattenyésztők közül. Nem azért tartották Nagyberkiben az anketot, mintha itt volnának csak kiváló állattenyésztő tsz-ek és egyéni gazdák, mert hisz a magyaratádi Búzakalász TSZ-ben Takács Pál szarvasmarhatenyésztőről — akinek a keze alatt a téli hónapokban is 12 literes a tehenek íejési átlaga, sőt a Dajka nevű tehene országosan első díjat nyert — elismeréssel beszélnek az egész Kaposvölgye- ben. Vagy ott van a szentgáloskéri példa, ahol a megyében elsőnek alakítottak a gazdák állattenyésztési szakcsoportot és már ez évben mégegyszer annyi bikát nevelnek továbbtenyésztésre, mint tavaly, s törzskönyvezett teheneik számát is 100-ra növelik. De mindenesetre a nagyberkiek is méltók arra, hogy őnáluk tartották az ankétot, hisz itt is felismerték az egyéni gazdák, hogy közös erővel nagyobb eredményeket tudnak elérni az állattenyésztésben, s ők is létrehozták az állattenyésztési szakcsoportot. Az ankét alkalmával felvezetett szép állataik nagy tetszést váltottak ki a résztvevőkből, ami bizonyítja, hogy szíwel-lélekkel törekszenek a Kaposvölgye szarvasmarhatenyésztésének további kiváló eredményeire. «Pcnni“ megérdemelt« «» első díjat Igali János 4 és fél holdas nagyberki gazda már többször kapott elismerést az állattenyésztésben elért kiváló eredményeiért. Igaz ugyan, hogy nemigen szeret dicsekedni, de nem is fontos, hisz elmondják ezt róla szomszédai és a többi falubeliek. Az ankét alkalmával is, amint felvezette «Panni« nevű tehenét s körülállták a vidéki állattenyésztők, szerényen válaszolt kérdéseikre. Hogy a 7 éves «Panni« tehén 22 liter tejet ad, arról' is olyan dicsekvés nélkül beszélt, mintha természetes volna, hogy egy tehénnek 20 literen felül kell tejet adnia. De amint a bírálóbizottság kihirdeti az eredményeket és Igali János is hallja, hogy az ő «Panni« tehene nyerte a C. I. díjat, egy kis büszkeség fogta el. Ezt hangjából is érezni, amint mondja: — Gondoltam, hogy a «Panni« bekerül az első díjasok közé, mert már egyszer a minisztérium is díjazta, meg aztán ismerem a faluban a teheneket... És hát a tejhozam mellett fontos, hogy külemre is megfeleljen az állat a követelményeknek. Pompás jószág a „Bátor“ Javós Vendel 12 holdas nagyberki gazda sok év óta foglalkozik szarvasmarhatenyésztéssel. Mindig arra törekedett, hogy jó fajta és törzskönyvezett tehenei legyenek, mert ezek borjaiért nagyobb árat ka#. Az ankét alkalmával felvezetett 15 hónapos «Bátor« nevű bika is kiváló egyedtől származik. A «Bátor« anyja évente 4000 liter tejet ad. A pompás jószágot továbbtenyésztésre neveli szerződésesen. A bírálóbizottság neki ítélte az I. dijat. Érzi Javós gazda, hogy ő is cselekvő részese ama nagy cél megvalósításának, amelyet a párt és a kormány kitűzött az , ország szarvasmarha- tenyésztésének felvirágoztatására Vasárnapi levél Két férfi kezet szorít inikus ember az, aki érzéktelenül nézi, vagy éppen lemosolyogja a népeknek a békéért folyó harcát. A béke ügye sokkal mélyebben gyökerezik az emberek lelkében, hogysem szó nélkül elmeínni lehessen mellette. Élő, cselekvő erő ez, mely napról napra építi és alakítja egyre szebbé és gazdagabbá a világot, s benne az egyes emberek életét. Egy mélyérzésű emberrel nemrégiben arról beszélgettünk, hogy hiányzanak sajtónkból azok az írások, amelyek az emberek egymáshoz való viszonyáról, az emberi együttélés apróbb-nagyobb rezdüléseiről adnak számot. Kevés szó esik arról, hogy egyes emberek vetélkedéséből, gyűlölködéséből, irigységéből mekkora károk származnak nemcsak önmagukra, de főként a közösségre nézve is. És nem kap kellő hangsúlyt annak a ténynek a méltatása sem, hogy néhol az egyes embereknek, de az egész társadalomnak is a boldogulását miként segítette elő nemeslelkű, emelkedett gondolkozású, jószándékú emberek önzetlen, emberszeretettől vezérelt összefogása. Ez a levél most az ugartörés szerepére vállalkozik, az alábbi, apróságnak látszó eset megörökítésével. A bőszénfai Hazafias Népfront-bizottság — miután a községben 25 békekisgyűlést tartottak, s ennek során 706 aláírást gyűjtöttek a nyugatnémet felfegyverzés ellen — a napokban békenagygyűlést rendezett, amelyen több mint 300-an vettek részt. A gyűlésen beszéltek arról, mekkora veszedelmet hordoz magában az új háború felidézése a vi- ■ lág népeire és a mi országunkra nézve. De arról is szót értettek, hogy ezt a veszedelmet el lehet hárítani minden jószándékú, békeszerető ember becsületes összefogásával. Világos, mindenki által megértett beszéd volt ez, amiből minden jelenvolt egyformán értette meg a kézenfekvő igazságot: hogy összefogni viszont csak egyetértő, békességben élő emberek képesek. így fogta fel ezt a hallgatóság soraiban figyelő két ember: Petró Dénes és Papp Lajos egyéni gazda is, akikről éppúgy köztudomású volt, mint Arany János „fülemile- per“-ének két főszereplőjéről, hogy „ők nem igen jóbarátok.“ Mi felett különböztek össze, nem fontos. Tény az, hogy összejöveteleken nem keresték az alkalmat, hogy egymás mellé ülhessenek. Nos, ez a két ember igen-igen eltöprengett azon, hogy miképpen is szolgálhatják ők az emberiség közös, nagy ügyét, amikor ők egymással szemben békétlenségben élnek, haragot tartanak. Nem sokáig gondolkoztak. Az egyedül lehetséges teendő előttük állott. Mindketten derék, igaz magyar emberek, akik szeretik hazájukat, falujukat, népüket. Ami volt, az elmúlt, pontot kell utána tenni. ÉS itt idézem a Hazafias Népfront Megyei Bizottságához beküldött levél idevágó sorait: „Jóleső érzés volt megállapítani, hogy a békegyűlésnek milyen eredménye volt. Petró Dénes és Papp Lajos egyéni gazdák, kik csekély ok miatt már hosszabb ideje nem beszéltek egymással, ezt az alkalmat használták fel a kibékülésre. Ök is .mondták, mennyivel szebb az élet, ha nem haragusznak egymásra és ezzel az aktussal is a békét szándékoznak szolgálni.“ Mi történt itt? Mit jelent ennek a két embernek a kézfogása a béke szolgálatára? Nem kevesebbet, mint azt, hogy ez a két ember győzelmet aratott saját maga felett, s embertől ennél nagyobb cselekedetet kívánni nem lehet! Ezek az egyszerű emberek aligha olvasták Kölcsey Ferenc halhatatlan szépségű írását, a „Parainézis“-t, de mégis az abból kicsendülő intelmeknek engedelmeskedve cselekedtek: „Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak, s nem ritkán hajlandóságunk vagy gyűlölségünk elnémításával; azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, miket a hazának kívánni joga van. Mindent, amit élted folyta alatt arcod iz- zadásában gyűjtöttél; mindent, amit lángoló szei'elemmel fűztél magadhoz, javaidat, kincseidet, házadnépét és saját éltedet, naponként és pillanatonként érette fel kell szentelned. Mert tudd meg: e szóban; haza, foglaltatik az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész összessége.“ Kiknek szól e levél? Minden jószándékú embernek azzal a tanulsággal, hogy a bőszénfai kézfogás méltó a követésre. Az atompolitikusoknak és más cinikusoknak: azzal a figyelmeztetéssel, hogy a mi béketáborunk ilyen, önmagukat is legyőzni tudó, erős férfiakból áll. SZABÓ GYULA V ___________________________________________________J G yermekeink jövőjéért, a békéért... Szerte az országban milliók írják alá a békeíveket, mert dolgos népünk az utolsó tíz esztendő alatt megismerte, mit jelent a békés alkotó munka, mit jelent békében élni. Németh Gyuláné Csornában is erre gondolt, amikor aláírta nevét az egyik békeívre. Utána önkéntelenül is tovább percegett kezében a toll, s rövid, takaros kis versike született a papírlapon. Néhány sor az egész. De ebben benne van a békéért áhítozó, édesanya mindez^ aggódása. Gyerm/ékeire ' ffon- doll a dojpofjzesű; asz-. szony, a három kisfiúra, akik gondtalanul simulnak hozzá esténként, ő pedig ilyenkor, érzi igazán, hogy milyen jó békében élni, gyermeket nevelni, dolgozni. A toll tovább suhant az egyszerű asszony kezében. Díszes keretet rajzolt a kis versike köré, melyre mint ékes korona került fel a három kis Németh-fiú fényképe. ,4z apró emberkék képei elárulják, hogy milyen derűs élete van a Németh-családnak. — Értük szívesen hozok meg minden áldozatot — írja Né- methné az íme — s hq, kell, harcolok is a békéért. S ezt csak Németh- né gondolja így? Nem! Sok-sok édesanya Csornában, soktízezer Somogybán, sokszázezer hazánkban és sokmillió a világon. Az édesanyák meg tudják őrizni a békét. Aláírásaik is vigyáznak a békeívről ránk tekintő kisfiúkra. S mindazok, akik az összefűzött békeívek eme egyik legdíszesebbjén meglátják a három mosolygós arcú kis Né- meth-gyereket, mégin- kább elhatározzák, hogy gyermekeinkért, azok boldog jövőjéért nemcsak érdemes harcolni, hanem kell is.
