Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-13 / 37. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. február 13» AMIT A DOLGOZÓ PARASZTOKNAK TUDNIUK KELL A sertés, marha, borjú és juh forgalmának és levágásának újabb szabályozása A Minisztertanács foglalkozott a lakosság hús- és zisíreWátásá'val. Meg- áKl'aipítotrha, hogy az 1954. évi jó kuko­ricatermés és sertésállományunk je­lentős növekedése ellenére sertésbe­gyűjtési tervünket iniexn teflljesítetltük. Az efilmaradlás dka részint a jáafiaít- levaliek átírásában és a vágási en­gedélyeik fcáiadásá'baln fellépő hivatallá lazaság, részint a hússpeküláció, a kupeeek (tevékenysége, s a helyi ha­tóságok ezzel szemlbetn tanúsított elL nézése volt. A helyi hatóságok tűltíb- halyüilit indokolatlanul inem követet­ték meg az áfeimpojgári fegyelem betartását. Beadásban hátralékos iter- meilőkmiek vágási engedélyt adtek. Megtűrték, hogy spekulánsok, kupe- cek — a jáiiatüevelek. eCí'enőnzésie hiányában — jogtalanul sertést vá- siárotjanaik. A spekuláció a magán- húsiparosok között Is feilüitöítte a fe­jét. A hatóságok az utóbbi napokban lelepleztek olyan húsiparosokat, akik sok esetben tíz-húsz kupec felhajtó útján felvásárolt álla­tokkal nyerészkedtek s ezáltal visszaéltek iparengedélyükkel. A Mindsztertaniács határoza/t!» aüJaip- jáin a begyűjtési miniszter a lakos­ság folyamatos húseflfláitiásáraak biz­tosítása, a sipeküláció vdasaaszoiríitása, a lazaságok felszámolása érdekében szabályozta a sertésivágást és az áMaitfangaillmat. A rendelet szerint azok a terme­lők (egyénileg gazdálkodó és terme­lőszövetkezeti tagok), akik előírt sea> tésbeiadási köteteeftítségüiknek eleget tettek, koüHátlamiul kaphatnak sartés- vágási engedélyt. Saját hízOiaEiási ser­téseiket fetldoügozotit állapotban füs­tölt áruként éntékesifitlheíák. Hasított sértésit, nyers sertéshúst és zsír- szailomniát azonban a spekuláció meg­fékezése és egészségügyi okok miiaibt nem árusíthatnak. A termelőszövet­kezeteik saját hízíliaiású sent'éseákeft beadási köteOlezetteégük teljesítése utón 'hasított és (nyershús formájá­ban továbbra is érusíithaitjék. Élőser­tést mindéin olyan termelő forgaliom- bahozihait, aki sertésbeadási toötelle- zetitségének eleget tett. Az új rendelkezés lehetővé teszi, hogy a termelők beadási kötele­zettségük teljesítése előtt, abban az esetben, ha hátralékuk nincs és a három hónapon belül ese­dékes sertésbeadási kötelezettsé­güknek határidőre való teljesí­tésére megfelelő súlyú sertést hízóba állítottak, háztartáson­ként levághatnak egy db sertést. _ Beadása’« nem kötelezett személyeik | részére öt családtagig egy, ezm felüli kát sertésre adható vágási engedély. Ez a koríátozás nem vonatkozik a saját hizlalást fcíyte/tó, beadásira nem kötelezeti, személyekre. Tenyésztés és továbbtartás céljá­ra sértésit, marhát, borjút mindenki korlátozás néüikül vásáróllhat. Az állta- mi kereskedelem érdekednek védeilr me szükségessé tieszi, hogy ttovábfo- elaldiás céljából', sertést, mairhát borjút; és juhot csak .az átBartforgalmi váiEálá- tok vásárolhassanak. Állami váfi’aHa- íok, üzemek és intézmények .60 kig- cn felüli sertést sem élő, sem vágott éíFiapoíban nem vásárcílhsttrask. A vidéki húsellátás megjavítása érdekében közfogyasztásra a föl dművessszövetkezetek és ma- gánhúsiparosok sertés vásárlási és v’ágási utalvány alapján vásárol­hatnak hízottsertést. A magán- húsiparosok vásárlásaikat azon­ban kizárólag személyesen, meg­bízottak nélkül' végezhetik A rendeltet (intézkedik a szabad­piacom itörtónő eladás szabályozásá­ról is. A rendelet értciímében sertést és szarvasmarháit csak az az, állattar­tó adhat el, aki járta.tilevéOíM igazolt­ja, hogy az eladni kívómlt sertés leg­alább 60 nap óta, szarvasmarha leg­alsóbb 90 nap óta a tulaj danában van. Sertésbeadásiban hátralékos egyéni­leg gazdálkodó termelő 60 kg-on fe­lüti sertést, vágom arhabeadásbam hátralékos termelő pedág (szarvas- marhát sem e!) inem adhat, sem más­ra át nem ruházhat. Az a termelő, akinek sertésbe­adási hátraléka nincs, de be­adási kötelezettsége három hóna­pon belül esedékes, sertést csak abban az esetben hozhat forga­lomba, ha beadási kötelezettségé­nek határidőre való teljesítésé­nek érdekében megfelelő súlyú sertést hízóba állított. A begyűjtési miniszter írendietefce (a továbbiakban a zsíirlbeadást. a sertés kényszervágást, a seteitmatrha-, bor­jú- és juhvágásofcat. valsminit a vá­gási engedélyek és utalványok fciiadá- sált szabályozza. A rendelet lehetővé teszi, hogy a helyi hatóságok a laza­ságokat felszámolva etejét vegyék a spekulációinak, rendet teremtsenek a szabadpiacon, megvédjék a termelők jogait. A magánszemélyek tulajdonában lévő tenyészkanoknak a köztenyésztésben való használatáról A földművelésügyi miniszter az apaállattal való elílártiás további jaiví- tása érdekében cndekcilt esetiben en­gedélyezte. hogy küHöhÜjeges viszo­nyok között a imagánszeméilyek fu- tejdomábain lévő tenyészkanok köz­tenyésztésre is használhatok. Ha a magánszemélyek tulajdonában fflévő kan a járási törzskönyvi szintet el­érte, akkor a köztenjyszitésibeni váló fedeztetésre az .fitetékes járási taná­csok végrehai'tóbirzottságániak mező­gazda síigi osztályai adnak engedélyt, (természetesen csak eibban az eset­ben, ha a járási (városi) áffatanvos a kam tenyésztési, vaüiamint óHillait- egészségügyi szempára;;ból' való 'alkal­masságát tenyéíKigazoSvámnyall tanú­sítja. A termelő*zfivetkesetek növényháaépítkestseinél kiterjesztették az átalány hitelezési rendszert A Minisztertanács a hosszúlejáratú beruházási hiteínyújitás mendiszerét a termei'őszövetkezertek növétnyházépít- kezéseire is kiterjeszti. A hitell- átaJány összege a termelőszövetkeze­tek nővén yházépítikezéseánal raégy­zetmétereinkénit 380 forint. Ezt a ren- díeilkezést az 1954. január 1. óta meg­kezdett termelőszövetkezeti növény- házépdfckeaésefc tekintetéiben visSzar> menő hatóályal is liehet alkalmazni. a gépállomások megyei igazgatósága KÖZLI: Megyénk gép javítási tervét 102, ütemtervét 119,5 százalékra teljesí­tette. A legutóbbi értékelés szerint a gépjavításban a Kaposvári Gép­állomás az első 110 százalékos glo­bális terv teljesítéssel. Második a Nagyatádi Gépállomás 108,2 száza­lékkal, míg harmadik a Segesdi Gépállomás 108,1 százalékos ered­ménnyel. A Fülűp-brigád befejezte a gépjavítást A Fonói Gépállomás legjobb brigádja a Fülöp Ernő traktorjavító bri­gád, amely a gépjavítás ideje alatt rendszeresen 130 százalékot teljesí­tett és jó minőségi munkát is végeztéit. A brigád tegnap teljesítette gépjavítási tervét. Jó munkájukért elismerés illeti őket. A képen a Fü- löp-brigád tagjai egy erőgép javításán dolgoznak. I traktor szárat a barcsi Vörös Csillag- TSZ földjein A Darányi Gépállomás 4 traktora mór a talajt készíti elő a tavasziak alá a barcsi Vörös Csillag Termelő­szövetkezetben. Példájukat követi a darányi Győzelem TSZ is, ahol 1 traktor szintén megkezdte a szán­tást. üz egyént gazdák is szántainak traktorral A Darányi Gépállomáson nagy gondot fordítanak az egyéni gazdák­kal való szántási szerződéskötésre, így Drávagárdonyban, Dráva tamási­ban a szerződés értelmében már egy-egy traktor szántja, az egyéni gazdák parcelláit.' Lakácsán, Po- tonyban, Tótújfaluban, Aranyos­pusztán, Kastélyosdombón ugyan­csak hangos már a határ, szántanak a darányi traktorosok. DIJAKKAL JUTALMAZTÁK A FONÓI ÁLLATTENYÉSZTŐ GAZDÁK LEGKIVÁLÓBB ÁLLATAIT Fonó község dolgozó parasztjai nemrégiben. szm-vasmanhaitenyésztési ankétem mutatták be kiváló áBaítaii- kat a megye különböző részeiből községükbe érkezett vendégeknek: állattenyésztő szakembereknek és állattenyésztő gazdáknak. A legjobb állatokat a btoáló-fodzottság különbö- ző díjakkal jutalmazta. A .tehenek közül ifj. Bá&izs Gyula Harmat nevű tehene I/A díjat, Vég György Sarolta nevű tehene I/®, Fonai Ernő Szegfű nevű tehene pe­dig az I/C díjat nyerte. A növeradékibikák közül Báiázs András Lacija I/A, ifj. Báiázs Gyula Harcosa I/B díjat nyert. A n övendéküszők közűi Pál Ele­mér Bteije I/A, Cséplő Jenő 'Pártája I/B díjait nyert. A hasas üszők közül Cséplő G. Jó­zsef Galambja I/A, Kisisíforaaii Vendel Dórija I/B díjait nyert. A mesterséges borjak közül Pál Elemér tehenének 5 hetes bikaöorga és Topp Mihály tehén Í rnek 4 hónapos bikaíborja nyerte az I/A, óllletve I/B . díjat. Ezek az eredmények is mutatják, 'hogy a fonói dolgozó parasztok be- Icsütetteü munkálkodnak áMíatitenyész­1 fésűk továbbfejlesztéséért, jó áfct- ! tenyésztői hírnevük öregbítéséért. J rja elvtársnő: » .. ■ Kérem, Bogdán elvtárs, ahogy meg­beszéltük, hétfőn kapcsolják be a villanyt majorunkban...-« — s amíg a könyvelő tolla szántja a sorokat, az új elnök, aki diktálja a levelet, egy-egy mondat után nagyot harap a friss kenyérből és a jószagú füs­tölt kolbászból. Elkel most már a reggeli, hiszen délre jár az idő, de ma még nem volt ideje az evésre: korán reggel kiment a majorba, mert az égvilágért se tudna nyugodtan dolgozni az irodában — bár ott is akad bőven intéznivalója —, ha nem győződött volna meg személyesen, hogy* rendesen ellátták az istállónál az állatokat. Meg ami még fonto­sabb, az emberekbe is lelket kell ön­teni, megmondani nekik, hogy »ti fo­gadósok, hordjátok a trágyát, ma­guk, asszonyok pedig fogjanak hozzá a kukoricamorzsoláshoz«. Aztán azt is jó megtudni már reggel, hogy az éjszaka nem ellett-e meg valame­lyik anyajuh. — Közben elkészül a levél, a borítékra rákerül a címzés. — Személyesen adja át Bogdán elv­társnak az Áramszolgáltatónál. Mondja meg neki, hogy az állatok vízellátásáról van sző: ez pedig nem tűr most már egy napi halasztást sem — magyarázza az elnök a köny­velőnek. Aztán nyílik az ajtó: Kocsisné lép be, a tsz pénztárosa, kezében né­hány új kötőfékszárral, most hozza a boltból. Néhány szóra jött csupán: arról érdeklődik, hogy az új marha- vakarákról, amelyeket a napokban vásárolt, meg most a kötőfékszárák- ról milyen jegyzék kell, mert amint mondja: ezelőtt össze-vissza ment itt az utalványozás. — Határozottan vá­laszol az asztal sarkánál még min­idig falatozó elnök, aztán Kocsisné megy is, viszi a raktároshoz a most vásárolt holmikat. A somogyjádi Augusztus 20 TSZ új elnöke — most már a nevét is ideírom: Boszkovics János — ismét a könyvelőhöz fordul: — Érdeklődje meg a szövetkezetben, hogy van-e takarmánymész. Ha nincs, akkor hoz­zon holnap a városból — és hozzá­teszi: — a főtt burgonyához kellene az állatoknak.-.i ® * * ; : i, ;■ • • j AZ CM ELNÖK ő1 oszkovics János itt született Somogyjádon, nincstelen szü­lők gyermekeként. Élete ugyanolyan wit, mint a hárommillió koldusé. Az uradalomban robotolt gyermekkorá­tól fogva, más hasznáért. Tíz évvel azelőtt aztán 6 holdat meg egy kis házhelyet birtokába vett a földbirto­koséból. Ezen dolgozott pár évig, az- 'án a 40-es évek végén, mint párt­tag, a járáshoz kerülj 1949—50-ben szerte a megyében, sőt a szomszédos Tolnában is részt vett a tszcs-k szer­vezésében. Nem kevesebb, mint ne­gyedszáz csoport alakításáért dolgo­zott — sikerrel. A többi között ter­mészetesen a somogyjádi Augusztus 20 TSZ létrehozásában is segített 1950 nyarán. Felesége neve is e cso­port alapitói között szerepel. Aztán a párt Boszkovics elvtársat egyéves mezőgazdasági akadémiára küldte, amelynek elvégzése után a Megyei Tanácshoz került, mint főállatte­nyésztő. Azóta — 1955 februárjáig itt dolgozott állattenyésztő szakember­ként. 10 nap óta pedig a jádi tsz el­nöke. — Ennyi röviden az élettör­ténete. # * * J anuár végét mutatja a naptár. Tize r. öt-húsz elvtárs tanács­kozik a Kaposvári Járási Pártbizott­ságon. Köztük van Boszkovics János is. Kovács Sándor elvtárs, g JB el- :ö titkára egy szovjet regényrészle­tet _ olvas fel. Arról szól a könyv, hogy o párt hívó szavára visszamen­nek kolhozukba azok az elvtársak, akik korábban más munkakörbe ke­rültek.,. Boszkovics elvtárs hallgatta, figyelmesen hallgatta a járási tit­kárt. A . regény szavai pontosan szí­nen találták őt, hiszen régóta lelké­ben dédelgeti már egyetlen életcél­ját: »*visszamegyek Jádra, a tsz-be«. A minap is ott volt a szövetkezet párttaggyűlésén — a Megyei Párt- bizottság ennek a tsz-nek a patro- nálásával bízta meg. Kovács Gábor, a párttitkár, Majer István, Kőműves elvtárs, meg a szövetkezet többi tag­jai is hívogatták: »Gyere vissza kö­zénk. Segíts nekünk rendet terem­teni*. Most meg a járási titkár egy kis papírlapot vesz fel az asztalról és sorolja, melyik elvtársat kéri visz- sza a szövetkezete. Meghallja Bosz­kovics János saját nevét is. Nincs szó, mely hűen kifejezné boldog ér­zését: ‘■‘■Úgy látszik, valóban bíznak bennem az emberek. Eddig úgy hit­tem, hogy csak a szemembe mond­ják, hogy visszavárnak. De most már látom, hogy a pártbizottság segítsé­gét is kérik ahhoz, hogy visszake­rüljek közéjük. Bíznak bennem. Vár­nak. Mennem kell, vissza a szövet­kezetbe«... — alakult át benne el­határozássá a visszavágyás. A megbeszélés után biztosra vet­te, hogy visszamegy a falujába. A tagok is hívják, a párt is megígérte segítségét. Egész nap, de még haza­felé menet is már tervezgette, hogy mihez kezd a tsz-ben. Ismeri a szö­vetkezet minden tagját, tudja, hogy dolgos emberek azok, csak vezetni, irányítani kell őket. Visszaemlékezett arra a harcra, amely megelőzte az Augusztus 20 TSZ alakulását. Az emberek biza­kodóan fogták meg 1950-ben egymás kezét. Remélték, hogy közös erővél többre vihetik. Vannak is eredmé­nyeik, hiszen a múlt évben is szé­pen gyarapodott közös gazdaságuk, építkeznek, rakosgatják jólétük alap­jait. Mégis a vezetés gyengesége miatt sokan elkedvetlenedtek, sőt néhányan el is hagyták a szövetke­zetei. Nem engedheti, hogy az ellenség örömére szétszéledjenek a szövetke­zetiek. Könnyebb ugyan őket lelki­ismeretlenül a helyes útról letéríte­ni, ahogy az eddigi vezetők tették, de ő vállalja a harcot, a harc nehe­zebb részét: igyekszik megteremte­ni az egységet, az összefogást. Segíti kibontakozni a tagok immáron öt­éves vágyait, hogy jobban boldo­gulhassanak a közösben, mint egyé­nileg. — Mennem kell, de inkább ma, mint holnap — egyre erősebben diktálta ezt belső énje. '[pillébe csengtek még a járási *• titkár biztató szavai, agyá­ban zsongtak új életre kelt gondola­tai, amint este hazaérkezett. Tüs­tént szóvátette hát a feleségének új, tervét, erős elhatározását. Hát, ha menni akarsz, csak menj egyedül. Én ugyan nem kíván­kozom vissza közéjük — dohogott az asszony, aztán csak úgy ömlött be­lőle a keserű panasz. — Te nem is­mered őket. Állandóan civódnak, bosszantják egymást. Mindegyik csak a maga hasznát lesi, a törekvő embereket nem becsülik meg. Tu­dod, hogy a második évben, amikor eljöttem tőlük a városba, nekem sem adták ki a megjáró osztalékomat. Hogy még egyszer közéjük menjek? Ments isten! — kesergett tovább Boszkovicsné. — Akkor úgy volt — vette át a szót ismét a férj. — Most is csak úgy van, meg ez­után sem lenne jobban — vágott közbe az asszony. — Az igaz, hogy most még rosz- szul megy a dolgok sora. De ez­után jobbra fordíthatjuk — mondta Boszkovics elvtárs, aztán hosszasan, türelmesen magyarázgatta feleségé­nek, hogy nem a szövetkezésben van a hiba, hanem néhány emberben, különösen a hozzá nem értő veze­tőkben. Ahol egyetértésben dolgoz­nak, ott jól megy a tsz-tagoknak — bizonygatta a tsz-mozgalom életre­valóságát feleségének és egy-két pél­dával is igyekezett nyomatékot adni szavának. — Ha mindenáron tsz-ben akarsz dolgozni és a párt is erre kér, akkor menjünk valamelyik jó szövetkezet­be — így az asszony. Szó, ami szó, Boszkovicsné nyomós érveket sorakoztatott fel. Evekkel ezelőtt sérelmek érték, aztán kevés osztalék jutott a tagoknak a jádi tsz-ben az elmúlt évben is — mindez komoly ok volt az asszony ellenkezé­sére. De Boszkovics elvtárs nem hagyta a maga igazát: azért kom­munista ő, hogy a harc élvonalában küzdjön a tsz-mozgalom győzelemre viteléért. Megfordult bizony jó pár­szor a párna éjjelenként a feje alatt,, amíg feleségével sikerült megértet­nie: a szövetkezet olyan, amilyenné a tagok teszik. AU ez az igazság a jádi tsz-re is. Ha szorgalmasan dol­goznak a tagok, s okosan gazdálkod­nak, úgy aranybányává tehetik szö­vetkezetüket: De erre meg kell ta­nítani őket, s ezt a feladatot a párt most őrá bízta. Érzi, hogy meg is tudja valósítani, amit a párt kér tő­le. Azt is tudja, hogy a szövetkezel felvirágoztatásával jobbra fordul a tagok élete, s ők is felépíthetik pár éven belül család-i házukat, azon a helyen, ahol a saját ültetésű gyü­mölcsfák már szépen fejlődnek ... S férje okos szavai nyomán né­hány nap múlva Boszkovicsné is helyesen döntött... / ó földje van a jádi határnak- Ebben csak az nem tereim meg, amit nem vetünk bele. Bízom a tagtársak szorgalmában, helytállá­sában. Kérem mindnyájukat, dolgos kezük munkájával küzdjenek szö­vetkezetünk fellendítéséért — így fe­jezte be felszólalását Boszkovics elv­társ a február 3-i közgyűlésen, ame­lyen elnökükké választották az Au­gusztus 20 TSZ tagjai. A gyűlés után Kósa Sándoi-, aki az ősszel kilépett a tsz-ből, azt mondta az új elnök­nek: — Ha egy évig kibírod ebben a szövetkezetben, akkor olyan áldo­mást fizetek, hogy azt még a hala- los ágyadon is megemlegeted. Tíz napja vezeti csupán Boszko­vics elvtárs a tszt. Ez pedig túl ke­vés idő ahhoz, hogy egy szövetkezeti elnök a tagság segítségével is min­dent rendbehozzon. Bár észrevehe­tően jobban megy a munka, mint ezelőtt, de ennek és a további küz­delemnek eredményei majd csak ké­sőbb mutatkoznak meg. Ahogy azon­ban néhány szót váltottam a tagok­kal, s Boszkovics elvtárssal körül­néztünk a tsz épülő majorján, egyre inkább megerősödött bennem az a tudat: Kósa bácsi készítheti az ál­domást :.. KUTAS JÓZSEF..

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom