Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1955. február 10. Ylolotov elvtárs beszámolója a nemzetközi helyzetről (Folytatás az 1. oldalról.) a párizsi egyezményekről és a négy hatalom — Franciaország. Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió — megtelelő megegyezésre jutna, ez lehetővé tehné, hogy még ebben az évben megtartsák az össznémet szabad választásokat, amelyeknek célja, hogy Németországot békeszerető és demokratikus alapokon egyesítsék. Ez az értelme annak a nyilatkozatnak, amelyet a szovjet kormány január 15-én tett a német kérdésről. A franciákat, belgákat, norvégokat és másokat azzal hitegetik, hogy a párizsi egyezmények, amelyek a Wehrmacht feltámasztását írják elő, szükségesek az ő biztonságuk biztosítására. Ezeket a népeket leikiis- meretlenül félrevezetik. Arról próbálják meggyőzni őket, hogy g Szovjetunió és a népi demokratikus országok fenyegetik a nyugateuropai népek biztonságát, jóllehet még azok is, akik ezt állandóan hajtogatják, tudják, hogy ez aljas, szennyes hazugság békeszerető országunkkal és valamennyi népi demokratikus országgal szemben. Molotov A Szovjetunió harca a békéért, a kollektív biztonság biztosításáért című fejezetben rámutatott arra, hogy a Szovjetunió következetesen harcol a békéért, az európai kollektív biztonság biztosításáért. Jólismert' az a szovjet tervezet — mondotta —, amely javasolja, hogy ,— függetlenül társadalmi és állam- rendszerétől — az összes európai állam kössön kollektív biztonsági szerződést. Ezt a tervezetet egész sor európai állam támogatja és a legélénkebb visszhangot keltette minden országban, ott is, ahol a kormánykörök igyekeznek elhallgatni a Szovjetunió által előterjesztett javaslatokat a kollektív biztonságról, s gyakran pedig egyenesen elferdítik e_ javaslatok értelmét. A szovjet kormány késznek nyilatkozott arra, hogy más javaslatokat is megtárgyaljon az európai kollektív biztonságról. Evégett indítványozta, hogy hívjanak össze összeurópai tanácskozást és ott vizsgálják meg mind a szovjet tervezetet, mind pedig a béke és az európai biztonság biztosítását szolgáló más lehetséges javaslatokat. Azonban a szovjet javaslat egyetlen ellenzője sem terjesztett elő semmiféle más tervezetet az európai kollektív biztonság biztosítására. Az Északatlanti Tömbhöz tartozó államok kormányai elutasították azt is, hogy résztvegyenek az ezzel a kérdéssel foglalkozó összeurópai értekezleten. Kijelentették, hpgy őket csak olyan szerződések érdeklik, amelyekben csupán olyan államok vesznek részt, amelyek az Északatlanti Tömb résztvevőivel »egyformán gondolkodnak-«. Ezzel bebizonyították, mennyire elvtelenek saját ENSZ-tagságuk kérdésében is, hiszen ezt a szervezetet annak az alapelvnek az elismerése alapján hozták létre, hogy tekintet nélkül társadalmi berendezésére, egyenlő joggal részt vehet benne minden állam. Ezzfel a kijelentésükkel azt is bebizonyították, hogy nem a béke és Európa tényleges biztonsága biztosítására van gondjuk, hogy katonai csoportosulásaikat ellenséges célkitűzésekkel hozták létre a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen. Molotov megjegyezte: minthogy a párizsi egyezmények értelmében az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország Franciaországgal, Angliával, Olaszországgal és néhány más állammal együtt belép mind az Északatlanti Tömbe, mind pedig a Nyugateurópai Katonai Szövetségbe, Európában új helyzet áll elő, tekintve, hogy ezt követően erősen fokozódik az új háború veszélye. A Szovjetuniónak ezzel feltétlenül számolnia kell és számolniuk kell vele a‘ népi demokratikus országoknak. Hiszen a párizsi egyezmények a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen irányulnak. A szovjet nép és hadserege őszintén békeszerető és emellett az a mélységes tudat és eltökéltség hatja át, hogy megvédelmezze szocialista vívmányait. Az agresszor azelőtt is megkapta, ami neki járt, most pedig nem szabad megfeledkeznie a Szovjetunió mérhetetlenül megnövekedett erejéről és arról, hogy hadseregünkben minden 100 ember közül 77 kommunista és Komszomol-tag. A kommunisták és a Komszomol-tagok pedig különösen jól tudják, hogyan kell védelmezni az agresszor ellen a kommunizmus vívmányait. A Szovjetunió és ugyanúgy a többi békeszerető állam is, amely eilen a párizsi egyezmények irányulnak, az Európában kialakuló új helyzet láttára nem fog karbatett kézzel ülni. Ezeknek az államoknak biztonságuk további megszilárdítása és az európai béke biztosítása érdekében megfelelő intézkedéseket kell majd tenniük. Molotov rámutatott arra, hogy minderről világosan beszélt az ismeretes moszkvai értekezlet, amely a múlt év december 2-án ért véget és közzétette egyhangúlag elfogadott erélyes deklarációját. A moszkvai értekezleten részt vett nyolc állam határozottan kijelentette, hogy a párizsi egyezmények* ratifikálása esetén megtesz minden szükséges intézkedést nemzetközi helyzetének megszilárdítására, a béke és az európai biztonság biztosítására. Ez újabb nagy erőfeszítéseket és anyagi áldozatokat követel majd meg tőlünk. De — ebben biztosak lehetnek a militarista urak — m{ nem riadunk vissza ezektől — mondotta Molotov. — Ezekhez az intézkedésekhez tartozik mindenekelőtt a mo'Szkvai értekezleten részt vett nyolc ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének előkészítése. Hogv ne vesztegessük az időt már folynak a megfelelő tanácsko-. zások. A német militarizmussal karöltve megteremtendő újabb katonai tömbökre és csoportosulásokra mi azzal válaszolunk, hogy szorosabbra zárjuk sorainkat, tovább erősítjük barátságunkat, megjavítjuk együttműködésünk egész ügyét és — ahol szükséges — kiterjesztjük a kölcsönös segélynyújtást. Amennyiben az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország részvételével megalakulnak a nyugateurópai katonai csoportosulások, a többi között olyan intézkedést is kell hoznunk, hogy megteremtjük az említett nyolc 1 ország egyesített katonai parancsnokságát. Ez az intézkedés annak szükségességéből folyik, hogy fokozni kell a Szovjetunió és más békeszerető európai államok védelmi képességét, tekintetbe véve minden véletlen és váratlan eseményt. Ha létrehozzuk a békeszerető európai államok egyesített katonai parancsnokságát, akkor, — fel kell tételezni — az agresszív körök is tartózkodni fognak a kalandor ötletektől, csendesebben fognak viselkedni. Molotov hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió olyan inttózlketílóseik megtételére, más arszágdkfoal fcüjytetain- dó cflyan tárgyaliásdkra, olyan mieg- áliliajpodásokna törekszik, amelyék megfellleílinelk a tneimzettlközi feszültség enyhítése érdékeilnefk. Magától émtie- itódnlk, hogy e céllcik elérése csak any- nyaiban lehetséges, amemtoiyiiiben á mástik részből is jóakarat nyilvánul meg ugyairnablban az arányiban. Más orsaégokhoz fűződő tópesofía- tiainikat miindetnékelötit az haí.áinozza meg, hogy e kapcsolataik fejlődése milyen mértékben segítheitfi eliő a béke megszfflárdlíitásániak érdiekeit, a béke faranttantásá'niaík érdekelt, következetesen szem étebt tartva a más államok be! ügyeibe való be nem avatkozás elveit. A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyáról szólva Molotov ezeket mondotta: Elz a viszony kívánmivailöt hagy hátra. ^ Lehetséges-e javulás a Szov- jefturmó és az Egyesült Államok Viszonyában? Teljes mértékben lehetséges. Ehhez aéonibain arra van szükség, hogy ne csaik a Szovjetunió kormánya, hanem az Egyesült Államok kormánya is erre törekedjék.-Angliával! és Franciaországgal való viszonyúink nemrég már-már kezdetit jó irányban fejlődni de ez akadályokba ütközött, pontosabban szólva a párizsi egyezményeikbe, mert ezek az agresszív német miilitiairiz- mus feíiitámasztiását tervezik. Ha a dolog megmásiíthátaiilianul a párizsi egyezmények ratifukáliásámiak és végrehajtásának útján halad, ez azt jelenti majd, hogy Anglia és Francia- ország nem becsüli meg azokat a szeírződéseket, amelyeket a második világháború ailaltlt 'kötött a Szovjetunióval, sőt egyenesen megsemmisíti, keresztülhúzza e 'szerződéseket. Ez elkerülheitjetlenmé válnék, mert a párizsi egyezmények kaput nyitnak a német milátiarizimus feltámasztása és a remiliitairizállt Németországnak szövje í-eiiienes tömbökbe való bevonása előtt és így összeegyeztethetetlenek az anged—szovjet és a francia —szovjet szerződéssel. Mőlotov ezután jeMiemeziíe a Szovjetunió kapcsolatait más országokkal, mégpedig Finnországgaíl, Norvégiává!, Törökországgal, Iránnal, Afganisztánnal, Indiával, Burmával, Indonéziával, az arab országoktól, Japánnal és Jugoszláviával. A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az osztrák kérdés rendezésének, annak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek megfelelően rendeződjék a demokratikus Ausztria függetlensége teljes helyreállításának kérdése. A szovjet kormány iindiokólaitillan- nak találtja, hogy az osztrák _ álHiaim- szerződés megkötését bármiképp i's tovább halogassák. Emeletit feltétlenül tekintetbe kell venni azokat a veszélyéket is, ’ amelyek Nyugat-Németország nemilliiitairizácáós itíanvei — minit a párizsi egyezmények — tartogatnak Ausztria számára. Mindez alapot ad a szovjet kormány részére, hogy az osztrák kérdéssel kapcsolatban az alábbi következtetésre jusson: 1. Mindenjeketött számollnii kell azzal, hogy az osztrák kérdés rendezését nem lehet a némett kérdéstől különválasztva vizsgáltai, különösen a Nyugat-Németország újrafel- fegyverzésére vonatkozó tervek miatt, mert ez fokozza Ausztmiia felfa- tósémák (ansehliussánalk) veszélyét. Ez iazt jetanti, hogy a függetten és demokratikus Ausztria heÍjroáEElátó- sáról szóló államszerződés megkötéseikor olyan megoldást kall taMIni, amely kizárja azt a lehetőséget, hegy Németország ismét bekebelezze Ausztriát, ez pedig összefügg ami, hogy a négy hatalom megfelelő, megegyezésen 'alapuló intézkedéseket fogadjon el a német kérdésiben. Ebiben az esetben sor kerülhet 'ainra, hogy a négy hatalom craip&üaiiit kivonják Ausztriából, anélkül’,, hogy bevárnák a német békeszerződés megkötését. 2. Ausztirián/aik kötelezettséget kell válMiniia, hogy nem lép be semmi- félé olyan koalícióba vagy katonai szövetségbe, amely a (háttéri Németország eSSiens háborúban és Ausztria felszabadításában fegyveres erejével nászt vett hatalmak bármelyike ellen 'irányul, továbbá, hogy nicm engedi meg területién külföldi katonai támaszpontok létesítését. Az Egyesült Államok, Anglia, Franoiaoi-sizág és a Szovjetunió kormányénak a maga részéről szintén vállalnia kell, hogy teljesíti az említett kikötéseket 3. Az osztrák kérdés mielőbbi rendezése érdekében haladéktalanul össze kell hívni a négy hatalom tanácskozását, amelyek megtárgyalják mind a német kérdést, mind pedig az osztrák államszerződés megkötésének kérdését. Ez, magától értetődik, feltételezi, hogy Ausztria részt vesz az osztrák államszerződés kérdésének megoldásában. Emellett szem előtt kell tartani, hogy a nyugatnémetországi milita- rizmus újjáteremtése felé utat nyitó párizsi egyezmények ratifikálása esetén komoly Anschluss-veszély keletkeznék, következésképpen komoly veszélybe kerülne Ausztria függetlensége. Már volt alkalmam beszélni arról — folytatta Molotov —, hogyan fejlődnek a kapcsolatok a Szovjetunió és olyan népi demokratikus országok között, mint Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia, valamint a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között. Kapcsolataink ezekkel az országokkal sikeresen fejlődnek, a testvéri barátság és a mindenoldalú együttműködés alapján, a béke megszilárdítása és a széles néptömegek jóléte emelésének érdekében. Keleten a testvéri barátság és a széleskörű együttműködés alapján ugyanilyen kapcsolatok fejlődnek országunk és a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság , között.. A nagy Kínai Népköztársasággal a barátság és a testvéri kapcsolatok évről évre erősödő szálai fűznek össze bennünket. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok között minden területen — politikai, gazdasági és kulturális területen — baráti együttműködés alakult ki és mindinkább szilárdul. Ez az együttműködés a szuverenitás és a nemzeti függetlenség elveinek következetes tiszteletbemtar- tásán alapszik. Magától értetődik, hogy szükséges esetekben ez az együttműködés mindezen országok védelmi képességének megszilárdításába is kiterjed. A Szovjetunió és a szocialista tábor országai azonban nem alakítottak és nem is alakítanak más államok ellen irányuló semmiféle katonai tömböt. Nem teszik ezt ezután sem, de kénytelenek lesznek erőikét egyesíteni, hogy biztosítsák biztonságukat, ha olyan agresszív tervek kerülnek végrehajtásra, amelyeknek segítségével a német militarizmust akarják újjáteremteni és a békeszerető államok elleni támadást tikárnak előkészíteni. Molotov rámutatott arra, hogy mivel a Szovjetunió az egyetemes béke ügyét, valamint a népek szuverenitása és nemzeti függetlensége sérthetetlenségének elvét védelmezi, függetlenül az államok társadalmi berendezkedésétől, a Szovjetunió külpolitikája támogatásra talál más népeknél és más államoknál, akár nagy akár kis államokról van szó. A Szovjetunió — mondotta — nem tudja feléggé beesülni, hogy például India •‘vagy Burma a Kínai Népköz- társasággal együtt meghiidette az államok közötti békés együttműködés olyan öt alapelvét (együttélés, be nem avatkozás a belügyekbe. meg nem támadás stb.b amelyekre a Szovjetunió alapította mindig saját külpolitikáját és amely alapelvek most olyan barátságos támogatásra találtak az egész világon. Joggal kérdezzük meg valamennyi ország kormányát és parlamentjét, miért ne válhatnának ezek a békeszerető elvek, amelyeket most az 1954. június 28-i indiai—kínai nyilatkozatban fogalmaztak meg — közös plattformmá valamennyi nép számára a béke fenntartásában és megszilárdításában? Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió békeszerető politikájának számos megbízható barátja van a tőkés tábor országaiban is. Molotov áttért az Egyesült Államok agresszív politikájának jellemzésére. Az Egyesült Államok agresszív politikájáról Amíg az amerikai »erőpolitika« rhondotta Molotov — gazdasági téren mindennemű akadályokat emel és megkülönböztető intézkedéseket tesz a nemzetközi kereskedelemben, addig katonai-politikai téren főként különböző katonai-politikai tömbök és agresszív csoportosulások létesítésében jut kifejezésre. Mint ismeretes, a főhely ebben a vonatkozásban az északatlanti csoportosulást illeti meg, amelyet az angol—amerikai tömb hozott létre az Egyesült Államok vezetése alatt. Az utóbbi néhány évben kötött ilyen szerződések és egyezmények felsorolása után .Molotov azt mondotta, hogy egészen különleges hely zetben van Törökország, Görögország és Jugoszlávia szerződése, minthogy aláírói közül csupán kettő tagja az Északatlanti Tömbnek, a harmadik — Jugoszlávia — pedig nem tagja a tömbnek. A balkáni népeknek azonban feltétlenül megfelelő óvatosságot és figyelmet kell e tekintetben tanúsítaniuk. Az Egyesült Államok által Európában létesített katonai csoportosulások éle a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, az Ázsiában létesítetteké pedig a Kínai Népköztársaság és a vele barátságban élő népek ellen irányul. A dolog azonban nem korlátozódik tömbök és csoportosulások létesítésére. Molotov hangsúlyozta, hogy nem szabad lebecsülni az egyre folyó fegyverkezési hajsza veszélyét. Megjegyezte, hogy olyan országokban, mint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és néhány más ország — a katonai költségvetések már soha nem látott módon felduzzadtak. A magas fejlettségű amerikai ipar termelésének mai színvonalát főleg katonai megrendelésekkel tartják fenn. Molotov rámutatott arra, hogy az utóbbi időben az Egyesült Államokban a háborús hisztéria légkörének fenntartása végett még tovább mentek. A lapokban és a rádióban dühödt kampány indult meg, amelynek során a legkülönbözőbb szóbeszédek hangzanak el, nem egyszerűen a háborúról, hanem egy atomháború előkészül eteirő1, Ezért mindenekelőtt az amerikai kormányköröket terheli a felelősség. Az ő követelésükre tartották meg tavaly december közepén Párizsban az északatlanti szerződés résztvevőinek értekezletét, amelyen az atomháború előkészítéséről tárgyaltak. Az utóbbi időben az atomháború propagálásához látott Spaak is, Dulles is, sőt azóftkívül nemcsak Radford, Grünther, Stevenson amerikai tábornokok, hartem Montgomery, a bőbeszédű angol tábornagy is. Nem azt akarják-e ezzel möndani, hogy az Egyesült Államok államfér- íiainak az atomenergia békés fel- használásáról nemrégiben elhangzott tervei és beszédei csupán a széles közvélemény figyelmének elvonására szolgáltak? Molotov azt mondotta, hogy az a számos akadály, amelyet az Egyesült Államok a nemzetközi kereskedelem terén támasztott és az agresszív katonai tömbök, a számos katonai támaszpont, amelyet más államok területén létesítettek, a fegyverkezési verseny és az atomháborúval való fenyegetőzés: mindennek az a célja, hogy az »erő helyzetén« alapuló politika segítségével, vagyis a nyomás és a fenyegetőzések segítségével megfélemlítsenek, zavarba hozzanak Valakit. Ámde ez az egész ideges politika túl sokba kerül magának az amerikai népnek és semmit sem ad az . Amerikai Egyesült Államoknak külpolitikai helyzetének megszilárdításához. Az Egyesült Államok agresszív körei ismét elszámították magukat; Még nemrégen azt feltételezték, hogy övék az atomfegyver feltétlen monopóliuma. A háború befejezése utáni első években még a legszélesebb látókörű amerikaiak is úgy vélekedtek, Ijpgy a Szovjetuniónak az atomfegyver előállításához legalább 10—15 évre van szüksége, többségük pedig úgy számított, hogy sokkal több idő szükséges ehhez. Csakhogy a szovjet tüdősök, mérnökök és technikusok és mindazok, akikre ez elsősorban tartozott, rövid idő alatt olyan eredményeket értek el, amelyek a szovjet állam rendkívüli lehetőségeit bizonyítják. Odáig ment a dolog, hogy a hidrogénfegyver előállításában a szovjet emberek olyan sikert értek el, hogy nem a Szovjetunió, hanem az Amerikai Egyesült Államok került az elmaradottak helyzetébe. Mololov ezután olyan tényeket idézett, amelyek azt mutatják, hogy az Amerikai Egyesült Államok külpolitikája ma korántsem talál baráti támogatásra még Amerikában sem. Kifejtette továbbá, hogy míg a szocializmus és a demokrácia táborát erőssé teszi politikai céljainak egysége és a dolgozók nagy nemzetközi barátsága, addig az imperializmus táborát külső és belső ellentétek marcangolják. Beszámölója befejező részében Molotov á következőket mondotta: Köztünk, a tartós béke hívei és ellenfeleink között mély barázda húzódik. Ellenségeink fegyverkezési hajszát folytatnak. Azért folyamodtak ehhez, mert arra számítottak, hogy megszilárdíthatják politikai táborukat, pedig a valóságban ez gazdasági és politikai hadállásaik elkerülhetetlen gyengülésére és aláakná- zására vezet. A Szovjetunió a fegyverkezési hajszával szembeállítja békeszerető politikáját és a minden fegyverzet lényeges csökkentéséről, valamint az atomfegyver feltétlen eltiltásáról, a fegyverzet csökkentése, továbbá az atom- és minden más tömegpusztító fegyver eltiltása felett őrködő hatékony nemzetközi ellenőrzés megteremtéséről szóló javaslatait. Ellenfeleink nyíltan új háború felé tartanak és az utóbbi időben zajos propagandát szítottak az atomháború előkészítésének szükségességéről. Sohasem kapják meg azonban népeiktől ennek az agresszív politikának a támogatását. Ezt az agresszív politikát nemcsak a széles néptömegek vetik el, hanem a jómódú osztályok józanabbul gondolkodó része is. Politikájuk ilyen irányvonalával csak azt érhetik el, hogy egyes különösen hangoskodó államférfiak már jóelőre elvesztik hitelüket mind saját országukban, mind pedig külföldön. A Szovjetunió az atom-kérdésben is ellenkező állásponton van. A szovjet kormány már javasolta az Egyesült Államok kormányának, kössenek haladéktalanul egyezményt arról, hogy lemondanak az atomfegyver használatáról és egyezzenek meg abban, hogy az atomerőt kizárólag békés célokra használják fel. A Szovjetunió teljes készséggel támogatja a Béke-Világtanácsnak azt a nemrégiben tett javaslatát is, hogy minden országban semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket, hogy az egész világ népei biztosítva legyenek arról, hogy soha(Folytatás a 3. oldalon.) ,
