Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-10 / 34. szám

Csütörtök, 1939, február 1«, Molötov elvtárs beszámolója a nemzetközi helvzetről (Folytatás a 2. oldalról.) sem engedik meg az atomhábo­rút.-Ä. Szovjetunió éppen ezért, tanúsít olyan készséget és aktivitást az atom­erő békés felhasználásával kapcso­latban nemzetközi értekezlet össze­hívása terén. Mi javasoljuk az Egyesült Államoknak, hogy ne az atomfegyver előállításában verse­nyezzünk, hanem az atomerőnek bé­kés célokra való felhasználásában. Elleni eieáink— »erő helyzetem ala­puló« pcájtikájáráli rtfcdltazniak. Ide­geskednek és egyúttal ijesztgetnek. Fenyegetéseikhez és zsardlésihoz fo­lyamodnak, a gyenge idegzetűelkre és azokra számítanak, aíkikben nincs 'kitartás. A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy azok, akik a Szovjetunióval szemben ilyen alkalma ttom eszlkö- -zökhöz fciyamodniak, feHitéftehüL elt- -■fzánrtítják magúkat. Tudnánk kölli, h-cgyiha szükséges tesz, helyt tudunk állíii magunkért. Itt volna az ideje, hogy megértsék, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok között az erőviszonyok terén immár eldőlt a helyzet. Ha a Szovjetuniót mindem erejé­vel, óriása anyagi erőfornásánlviaff, minden külső szövetségesével együtt összehasonlítjuk — és ennék során tekintetbe vesszük azt az enköLcsi és politikai támogatást, amelyben a békepolitikát a más országokban élő néptömagek részesítik — ha tehát összehasonlítjuk a Szovjetuniót, úgy amiilyen ma, az Amerikai Egyesült ÁiBatmokkál és ha ezt az országot a fent errűitett összes adatokkal vesz- szük, akikor világossá válik, hogy a Szcrvjetunló nem gyengébb az Ame­rikai Egyesült Államoknál. Nem szabad elf elfedni azt sem, hogy az Egyesült Államokkal szem­ben a Szovjetunió oldalán van az a •vitatlhatatftain eGiőny, hogy a béke- szerető Szovjetunió senkiit sem fe­nyeget és nem avatkozik be más ál­lamok ügyeibe, viszont valóiban jo­gos és igaz ügyet védelmez, amely- lyeU Mikesen együtténeznök a dolgo­zók és minden elnyomott nép világ­szerte és amelynek feltétlenül győz­nie kell. Mit javasol a Szovjetunió? Azt javasoljuk, hogy ne folyamodja­nak a fenyegetések és a zsarolás politikájához egyik oldalon sem. Az semmi jóra nem vezet. Mi több, az a véleményünk, hegy SSL a fél, amely vallóban meg van győződve erejéről, nem alkar majd háborút. Nincs arra szükségük azok­nak, akik 'bíznak erőikben, akik bíz­nak jövőjüklben. Az új világháború fciróbbamtiásá- vál kapcsolatos mindenfajta kaland elkerülhetetlenül rosszul végződnék az agresszorra nézve, ment napjaiimlk- bam az embereknek már százmilliói érték el az öntudiatmaöj; azt a szín­vonalát, vagy éppúgy, mint mindéin szovjet ember, ügyük igazságába ve­tett teljes bizalommal a végsőkig harcolnának az ilyen bűnös agresszió elten. Nem a -vLLágclvilizáció« fog el­pusztulni, bármennyire is szen­vedne az új agressziótól, hanem az a már megrothadt társadalmi rendszer pusztul majd el vérrel átitatott imperialista alapjával együtt, amely túlélte magát, ame­lyet agresszivitása miatt elítéltek a dolgozók és az elnyomott né­pek kizsákmányolása miatt elve­tettek. A Szovjetunió külpolitikája a kü­lönböző társadalmi rendszerék egy­más mellett élésének lenini alap- elvéin épül fel. Mi megvédj ük ezekét az elveket, kívánjuk, hegy a népek békében' és nyugalomban éttljétníek. Mi megvédj ük ezekeit 'az el veket, mert az egymás mellett éftés feltételiéi között megvan a teljés tehetőség, hogy egy egész törttmefflmi .időszakra biztosítva tegyen a béke, a népek szabadsága, az országok bökés kap­csolattal! és az emberi haladás továb­bi síikeraL Mi az egymás mattett élés lenini őltapdlveifn áfhink, ezen elvek alap­ján állunk, ment bízunk ia sziecilahz- mus erejében és abban, hogy he­lyes utat választottunk, a kommu­nizmushoz vezető utat. Véget éri a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka Moszkva (TASZSZ). Szerdán este befejezte munkáját a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka. Az ülésszakon elfogadták a Szov­jetunió 1955. évi állami költségveté­séről szóló törvényt, meghallgatták V. M. Molotovnak, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa első elnökhelyettesé­nek és a Szovjetunió külügyminisz­terének beszámolóját a nemzetközi helyzetről és a szovjet kormány kül­politikájáról, megerősítették a Leg­belső Tanács elnökségének törvény- erejű rendeletéit. Szerdán délután a Szövetségi Ta­nács és a Nemzetiségi Tanács együt­tes ülésén N. A. Bulganyin, a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnöke nagy beszédet mondott. N. A. Bulganyin kijelentette, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa to­vábbra is következetesen azt a po­litikát folytatja, amelyet a kommu­nista párt dolgozott ki és a szovjet nép melegen helyesel, a kommunista társadalom felépítésének politikáját. Bulganyin részletesen foglalkozott azokkal a főfeladatokkal, amelyek most az ipar, a mezőgazdaság, a kul­túra, a külpolitika és az állam védel­mi erejének fokozása terén az or­szág előtt állnak. A Legfelső Tanács ezután V. M. Molotov beszámolójával kapcsolatos határozatában jóváhagyta a szovjet kormány külpolitikáját. Megerősí­tették a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének 1955. január 25-i törvényerejű rendeletét a Szovjetunió és Németország közötti hadiállapot megszüntetéséről. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa egyhangúlag nyilatkozatot fogadott el. A nyilatkozat felhívja minden or­szág népeit és parlamentjeit, hogy ne engedjék meg új háború kirobban­tását, fokozzák a harcot a világ bé­kéjéért. Azzal kapcsolatban, hogy N. A. Bulganyint a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökévé nevezték ki, ha­tározatot fogadtak el, amelynek ér­telmében N. A. Bulganyint saját ké­résére felmentették a Szovjetunió honvédelmi miniszterének tisztsége alól. A Szovjetunió honvédelmi mi­niszterévé G. K. Zsukovot, a Szovjet­unió marsallját nevezték ki. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa G. M. Malenkovot kinevezte a Szov­jetunió Minisztertanácsának elnök- helyettesévé és a Szovjetunió villa­moserőműveinek miniszterévé, ugyan­akkor A. Sz. Pavlénkot felmentette a Szovjetunió villamoserőművei mi­niszterének tisztsége alól. somogyi Néplap Mennyiségi prémiumot is kaphatnak a szerződéses sertést hizlaló tsz-ek és egyéni termelők Megyénk termelőszövetkezetei és egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztjai élnek azokkal a kedvezmé­nyekkel, amelyeket kormányzatunk nyújt a szerződéses sertéshizlalók ré­szére. Ezt bizonyítja, hogy megyénk­ben alig egy-két hónap alatt már több mint 9000 db sertésre kötöttek szerződést termelőszövetkezeteink és egyénileg dolgozó parasztjaink. Sok kisiparos, alkalmazott és egyéb nem­termelő is kötött tnár szerződést a Somogymegyei Állatforgalmi Válla­lattal. Különösen azok kötöttek szí­vesén szerződést, akik már tavaly is foglalkoztak sertéshízlalással. Kormányzatunk legújabb határo­zata alapján ­az eddigi magas szerződéses át­vételi árakon felül újabb ked­vezményt biztosít a szerződő ter­melők részére. Az Állatforgalmi Vállalat útján mennyiségi prémiumot fizet az 1955. évi sertéshizlalási és baconnevelési akcióban minden olyan termelőnek, aki 5—20 darab sertés hizlalására köt szerződést. Mennyiségi prémiu­mot kaphatnak a termelők- akkor is, ha társas alapon^ adják le szerződött sertéseiket. 5—10 darab sertés át­adására két termelő, 10 darabon fe­lüli sertés átadására négy termelő társulhat. A mennyiségi prémiumot a szerződéses sertések átadását kö­vetően fizeti ki az Állatforgalmi Vállalat. Az 1955. szeptember 30-a után esz­közölt átadások után mennyiségi prémiumot már nem kaphatnak a termelők. Ezért érdeke minden egyes szefződést- kötő termelőnek, hogy mielőbb, S elsősorban a nyári hónapokban adja át a vállalatnak szerződéses sertését. 5—20 db sertés átadása esetén, ak­kor is, ha ez társas alapon történik, kg-ként 80 fillér prémium jár a ter­melőnek. 20 db-nál több sertés ese­tén kg-ként 1 forint prémiumot fi­zet a vállalat. A mennyiségi prémiu­mot csak a szerződésben lekötött teljes mennyiség időben és megfe­lelő súlyban történő átadása esetén fizeti a megyei vállalat, társulásnál természetesen az együttesen vállalt sertések leszállításakor. A prémium mennyiségét az határozza meg, hogy a lekötött sertésekből ténylegesen hány darab szerződéses sértésit ad­nak át a válflialaltnak. Mennyiségi prémium azoknak a termelőknek is jár, akik a kormányhatározat meg­jelenése előtt 5 darabnál több ser­tésre kötöttek hizlalási szerződést hízottsertésre vagy baconsertésre, s azt a szállítási határidőben súlyban leszállítják. A nagyobb mennyiségre szerződést kötő termelőszövetkeze­teknek a prémiumot már akkor is kifizeti a vállalat, ha 20 darabnál több sertést már leszállítottak szer­ződéskötési kötelezettségükre. Az új kormányhatározat tehát to­vábbi jövedelemhez juttatja azokat a tsz-eket és termelőket, akik nagyobb mennyiségben Vagy legalább 5 da­rabnál több sertésre kptnek szerző­dést az Állatforgalmi Vállalattal. Mennyiségi prémiumban része­sülhetnek azok a termelők is, akik czideig 3—l darab sertésre kötöttek hizlalást szerződést, s a jövőben 5 vagy ennél több ser­tésre emelik szerződéskötésüket. A február 1-e előtt lekötött szerző­déses sertésekre visszamenőleg tár­sulni nem lehet. Mennyiségi prémi­um társulás útján úgy kapható, ha a szerződést kötő termelők a körzeti állatfelvásárlótól kapott társulási nyilatkozattal társulnak szerződéses sertéseik mennyiségben való leadá­sára. Termelőszövetkezeteink és dolgozó parasztjaink vegyenek példát Len­gyeltóti község lakosságától, amely már 700 darab sertésre kötött szer­ződést, ezzel a község nemcsak a beadásban, hanem a sertéshizlalási szerződések kötésében is országos hírnevet szerzett magának. ÁLLATTENYÉSZTÉSI szakkör alakul nágocson A NAGOCSI GAZDÁK sokszor olvasták az újságból, meg hallották is egymástól, hogy hol egyik, hol másik községben kezdődött ezüstka­lászos tanfolyam — alakult szakkör, vagy tartanak esténkint szakelőadá­sokat a kultúrotthonbán, ahol ta­nulnak á gazdák és a hosszú téli estéket hasznosan töltik el. A nágocsí élenjáró gazdák és az ag- ronómus elvtárs is sokat töprengtek azon, hogyan lehetne az 6 községük­ben is egy ilyen szakkört létrehozni. Tervük hamarosan válóra vált., ugyanis a Tahi Járási Tanács me­zőgazdasági osztálya megbízta Luczá János elvtársat, a közSéfri agronó- must,- hogy tartson állattenyésztési szakelőadásokat a dolgozó parasztok­nak. Az első előadáson még csak 12-en jelentek meg. A másodikon már 2R-an voltak: a legjobb állattar­tó gazdák, tsz-állatgondózók és bri­gádvezetők, akik figyelmesén hall­gatták az élőádást és az előadás után egyiküknek is, másikuknak is igen szép tervek, ötletek jutottak eszébe. Az előadás után nem széledt szét ez a lelkes kis csoport. Együttmarad­tak és arról beszélgettek, hogy mi­lyen jó lenne, ha komolyabban fog­lalkoznának az állattenyésztéssel. Kicserélnék állataikat fajállatokra, törzskönyveztetnék őket és versenyre hívnák a szomszédos községek dol­gozó parasztjait. A falu gazdáit egy­befognák és ők 20-an élére állnának annak a mozgalomnak, hogy állat- tenyésztő községgé fejlesszék Ndgó- csot, mint ahogy arra egyszer már ígéretet is tettek. EZEKET A TERVEKET, javasla­tokat valamennyien helyeselték. Ek­kor Született meg Lucza elvtárs gon­dolata, aki azt javasolta, hogy ők 26-tt.1i alakítsanak állattenyésztési szakcsoportot. A j&vaslat tetszett mindenkinek, egyhangúlag el is fo­gadták. össze is ültek s elhatároz­ták, hogy a párt december 19-i ha­tározatának megvalósításához állat- tenyésztésük fejlesztésével is hoz­zájárulnak. Tervbevették, hogy szarvasmarha-, juh-, baromfi- és sertésállományukat kicserélik faj­állatokra, törzskönyvezettekre. A ba­romfiaknál a magyar sárga fajtát te­nyésztik, a sertéseknél a mangalicát, a juhoknál a merinót, a szarvasmar­háknál Kaposvölgye híres magyar vörös-tarka teheneire cserélik ki, ál­lományukat. Nagyszerű terveik betetőzésére február 2Ö-án kerül sor, amikor ün­nepélyes keretek között álakul meg áz állattenyésztési szakkör. Az ün­nepélyes megnyitón istállólátogatás, trágyakezelési bemutató lesz és a leg­jobb 8 állattartó gazdát jutalomban részesítik. A nágocsiak lelkesen ké­szülnek erre a napra, Hiszéh régi vágyük válik valóra. Szép és nemes célokat tűzték maguk elé Visnyei István, Visnyei János, Balassa La­jos és a többiek, valóra váltásuk di­csőség lesz számukra. NAGY MEGTISZTELTETÉS lesz számúkra, ha majd úgi) beszélnek a ndgöcsidkról, fhint a párt mezőgaz­dásági határozatának végrehajtásáért vívott harc élenjáróiról. ai megyei kiüld* iieeieny kaß&wdei kemiiMté júrúl Évről évre nagy eseményszámba ment a kutourvenseny kaposvári kör­zeti, de mégárkább a városi 'bemu­tató. Az idei megyei, kuliltúirvarseiny kaposvári bemjutáitójára vasárnap, 6-án (körülit star a Városi Színlházbain, melyen 8 valiafllat 12 csoportja vett részt. Ezen belüli 1 zenekar, 5 népi tánccsoport, 3 szteijátszócsoport, 1 éneik-, zene- és táncegyüttes, 1 ének­kar és 1 népi játék szerepelt. Hi­ányzott a babes opart és a rigmus- brigád. Régi jó szokás az, hegy a verse­nyek ákatonával soha nemi a sem­miből fcin.ndnjlfva métíiagelrjük a cso­portok teljeatményét, hartem, mivel azt mondjuk — és így is vám , hogy mindéin kuMúrveirsieny egy győzelmi áldomás a művészi tömeg- munka fejlődésében, így csak akkor értékelhetjük reálisain .az idei me­gyei kuMúrversenyben á kaposvárit, ha abból indultunk kií, Hogy mi volt a helyzet egy évvel ezelőtt. Az 1953/54. évi. járási és városi jkultúrverseny kaposvári körzeti be­mutatóim 39 művészeti cscpcrt vett részit. Ebből a körzeti versenyeken 13 kiesett, s a városi döntőbe 26 cso­port jutott el. Á városi versenyem a műfajcmkémjtii megosztás a következő vdllt: 10 népi' támiccstoport, 3 énekkar, 1 rígmusbriigád, 10 színjátszócsopert és 2 népi játék. Első helyezésit elért 5 tóinccsoport, 1 énekkar és 3 szíin- játszócsoport. Ezzel szemben az idén 14 iközütet 30 csoportja nevezett be a versenybe. S áheiiiyett;, hogy a föl­készülés ideje alatt erősödtek vclima a csoportok, állandó hanyatlás veit, olyannyira, hogy a 'bemutaitót hirde­tő plakáton már csak 15-ire csökkent a részvevő közülietek szárma, s a ver­senyen csupán 8 vett részit. Nem e hány 'kirívó hibát 'szeretnénk fel­vetni: Vajon mi az cka amuriak, heígy aiz ősz folyamán a&aikult két terütetii kulíúrottíh ónnak egyetlen csoportja söm versenyzett, 'hagy som a posta, sem a 'kórház, sem a totszva teirimétny- fargaf.mj, a tavalyi versenyen kiváló­an szereplő Szigetvárt utcai tégla­gyár, sem a Kaposvárt Állami Gaz­daság nem vett részt a kufttúrversie- nyem? De nézzük, mit nyújtottak a sze­replő csoport ok ? A verseny után ösz- szeüfliő Ibtfrtáüó bizottság egyik tággá, akiinek ölső helyezést ért ed csoport­ja, úgy nyilatkozott, hogy mtem di­csőség a hárem csoportjának az el­sősége. Azzal imdofccöt'a ezt, hegy évek óta ilyen alacsony színvonalú mezőny nem volt Kaposvárott. Találó ez a megállapítás a 'bemutató­ira. De nézzük részüJetasebben. A három szinjátsizóesopont — az Arany utcai tégbagyár, a MÁV kul­túrotthon és a Fincimimechanikai Vállalat — műsorváJasatásánÓi nem sdkat mondhatunk; ezen keresztüli ,nem mérhető .1® kizárólagosan a műsonpoFiijtcika. Amát bemutattak, az jó, helyes. Két Móricz agyfelvoná- sos, a »Kend, a pap« és a »Mimt a mezőnek virágai« és Möhiére Damdifn Györgyének II. felüvomása szerepelt. Az ölső helyezésit effort Arany utcai téglagyár színjátszói a »Mimit a me­zőnek virágai« című agyfolvomás'oöt adták eillő. Kákán csomókeinesés terme, ha bármelyik szerepűd afflakí- íiásiábam hűhóit kutatnánk. Ok meg­tartották a tavalyi színvonalat és péllidlát mutatták, hegy 'ilyennek kel­tene lennie minden csoport felké- szüiltségénék. A második helyezésit éterit MÁV kultúrotthon csoportja a DamdBra György If. féüvcnásóval sze­repelt Hát itt még sok a temmivaiiió mind az alakítások, mind a szöveg­cikk feladata, hogy résrtietöifbeih fel- j tudás terén. A EimioimmeA-amikad fanja a hibák formását, csupán né- [ vállMat csoportjának »Kend, a pap« című egyfelvanásasa nem arathatott slkerlt. Alig völf egy-két olyan' sze­replője, aki biztosan mozgott a szín­padán. A tánccsoportoknál is komoly visszaesés van tavaly óta. Az öiöő díjait itt ás az Arany utcai téglagyár hozta el, melynek csoportja favaüy óta tovább fejOiődött. A Vais- és Fémipart Kern-' biná-t csoportja tavaly óta visszafej­lődött, s ez törtónlt az Élelmiszeiikis- kereskedelmi VáíHálát táncosatinál is; Ha. külön rendezik meg — minit ahogy erre szabály van — a körzet! és a várofsi versenyt, a Kidkemeske- delmi Vállalat tánccsoportja nem juthatott volna be a döntőibe. Az őszinte etosmerés hangjain kell! írni az Arany utca! téglagyár népi játékáról, melyben gyermekek és .fel­nőttek vízvári femójátékot mutattak be. Nem megfal lelő kifejezés előadá­sukra, hogy a táncosok, ikácsík és iniá- gyok, átélték szerepüket — a való életet adták, s tíz percen keresztüli mókáztak, játszottak a színpadom. Ilyen magas színvonalú kulrtúrmun- káih azonban csak ott tudnak elérni, ahoi annyira a szivükhöz nőtt ez a munka, mint az ő üzemükben. Ide kívánkozik nagyon, hogy Iteirjam: az üzeminek 34 dolgozója van, s ebből, meg gyermekeikből 32«en vettek részt a három csoportban! A Textilműveknek sokkal művészibbet kell produkálnia! Itt kéül megemlíteni a Textiillmű- vek ének-, zene- és tánckarának műsorát is, amely dicséretet érdiemel a kezdeményezésért. Hogy nem volt oly nagy a ’siker, mfitrvt a dicséretes szándék értéke, annak tuiajdoníitha- tó, hogy nem a kicsimé! kezdték, ha­nem rmndljiárt nagyobb dolgot akar­tak produkálni. Értsék meg végre a Texttltonűvók vezetői, hogy egy Ilyen nagylétszámú, csupa fiatal dolgozó­val rendelkező üzemnek ennél sek- (kal1 'többet, sokkal művészibbet kell produkálnia, s azzal még nem tesz­nek eleget a népi ktditiúra ópdiíásia, a dolgozók nevelése terén, ha ilyen söbtéibem összecsapott csoporttal, ilyen kidofligozaitilan együttessel -és énekkarnál áüűinak (ki szerepelni. A Városi Tanács népi zenekara el­ső helyezést ért el. Könnyű volt né­ki — mondtatnák sokan —, hiszen egyetlen zenekar volt, s csak első te­hetett. Nem így all ez! A fiatal zene­kar igazán kiválót nyújtott és so­kadmagával is megállta válnia a he­lyét Ez a kulitúrverseny bizony • mélyen alatta maradt annak a követelmény­nek, melyet városunk lakói joggal támasztottak a kuttűrcsoportokikál szemben, különösen eddigi működé­sük alapján. Pedig a lehetőségek adva voltak a jobb, népesebb versenyzőtáibcf- nak. Üzemeink ugyanúgy rondeOkez- mek kulturális alappal, mint eddlig, megnőtt a kultunáEs lehetőség, ‘hi­szen ma két feriBettii, s egy önálló üzemi kultúrotthon van a városban, megerősödött a népművelési appará­tus, több főhivatású vagy iféCifügigöt- lentíteitt; hozzáértő szakember segiffc a csoportoknak, minit a korábbi évek­ben. S hai csak az eddigi követelmé­nyeket támasztanánk a csoportokkal szemben — éppen a megváltozott adottságok figyefemibevételével — hiba volna. Joggal fcövetePJjük tehát, hogy mindazok, akik kuOtúrtmunká- val foglalkoznak, adjanak sokfca/L többet képességükből, mint e verse­nyen láttuk. Nem llenne ez niöhéz, ha figyelem­be vennék, hogy a kultúrmunka, a kulit úrverseny célja nemcsak az, hogy ki lesz az első, -hogy lássák: mit tudunk; elsődleges célja az, hogy ne­velje, formálja a társadalom ízlését, terjessze a magyar népi kultúrát, s amit csinál, szavvetL-űléüiökkel; végezze. S hogy erre nagy szükség van, azt hiszem, senki sem vonja kétségbe. Pócza Jánosné

Next

/
Oldalképek
Tartalom