Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-18 / 299. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DISZ-szervezeteink eddigi munkája s az előttük álló feladatok A kapcsszerdahelyi termelési bizottság elégtelenre vizsgázott A sportolók és a takarékosság HHanHnMnBBn A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGYM£GYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 299. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1954. december 18. Hz asszonyoknak elentös szerepül van a béleüarcbaii Aktívaértekezletet tartottak Kaposvár kommunista asszonyai Csütörtökön este a Pártoktatás Házában aktívaértekezletre jöttek össze a város kommunista asszo­nyai, hogy megbeszéljék, hogyan tudnák megjavítani a nők között végzett politikai munkát, hogyan tudnák virágzóbbá tenni az MNDSZ-szervezeteket. A vita ve­zetője Szántó József elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság agit.-prop. osztályának vezetője volt. Szántó elvtárs beszámolójában elmondotta, hogy a nők között végzett politikai munka gyenge, jelentősen gyengébb, mint a ko­rábbi -esztendők folyamán. Az MNDSZ-alapszervezetek ahelyett, hogy növekedtek, megerősödtek volna, számban csökkentek. Pedig az asszonyok tudnak, akarnak dolgozni. Ezt megmutatták most, a tanácsválasztás során. A vá­lasztás befejeződött, s most az ta­pasztalható, hogy az asszonyok visszahúzódnak, mert nem bízzák meg őket újabb munkával, fel­adatokkal. Életre kell kelteni az MNDSZ-szervezeteket, vissza kell szerezni az MNDSZ-munka becsü­letét, azaz inkább megbecsülését. Majd Szántó elvtárs arról szólt, hogy milyen jelentős szerepük van ma az asszonyoknak a béke­harcban. Majd arra kérte az elv­társnőket, vállalják el egy-egy üzem MNDSZ-szervezetének pat- ronálását, vagy ahol nincs, segít­sék azt megalakítani, de nemcsak az üzemekben, hanem a falun, a tsz-ekben s az állami gazdaságok­ban is. Hogy az asszonyok szeretik és értékelik az MNDSZ-munkát, azt elmondták hozzászólásaikban. Nem kellett biztatni őket, kérés nélkül is elmondták véleményü­ket, okos, egyszerű szavakkal. Megmutatták, hol történt hiba, például nem volt helyes az üzemi MNDSZ-szervezeteket felszámolni, káros volt az is az MNDSZ-mun- kára, hogy sokszor elvették a he­lyiségleket stb. Elmondták azt is, az elvtársnők, hogy sokszor a pártszervezet nem áll az MNDSZ- szervezet mögött, nem segíti. Városunk kommunista asszcv- nyai nemcsak bíráltak, nemcsak javaslatokat tettek, hanem mun­kát is vállalták. Egymásután tet­tek felajánlást, hogy a város üze­meiben, vállalatainál segítik megr alakítani vagy megalakítják az MNDSZ-t. Elmennek a tsz-ekbe, az állami gazdaságokba, ott is szükség van a nők politikai tudására, hiszen az ő kezükben van a jövő nemze­dék nevelésének sorsa. Az aktívaértekezlet befejeztével az asszonyok tiltakozó táviratot küldtek az Országos Béketanács­nak. A távirat szövege: „Mi, a kommunista asszonyok aktívaértekezletének részvevői tiltakozunk a párizsi egyezmény ratifikálása és Nyugat-Németor- szág felfegyverzése ellen, mely­nek esetleges megvalósulása ve­szélyt jelent békés népünk és csa- ládaink számára. Mi, asszonyok, édesanyák tudjuk, mit jelent bé­kében élni, békésen dolgozni, ezért nem akarjuk, hogy újjá­épült szép hazánkat a bombák romhalmazzá változtassák. A munka különböző területén dol­gozunk és ígérjük, megálljuk ott a helyünket. így fejezzük ki béke­vágyunkat.‘‘ ÜZEMEINK JELENTIK December 14-én teljesítette évi tervét a Somogymegyei Sütőipari Tröszt Ahogy közeledik az esztendő vége, úgy egyre több és több vállalat, valamint üzem jelenti évi tervének teljesítését. Legutóbb a Somogymegyei Sütőipari Tröszt dolgozói értesítettek bennünket arról, hogy vállalatuk az 1954-es tervet december 14-én 102,1 százalékra be­fejezte. Legszebb eredménnyel a siófokiak dicseked­hetnek, kik 107,2 százalékot értek el, de nem sokkal maradnak mögöttük a balatonbogiáriak sem, akiknek eredménye 105 százalék. Sorrendben ezután a barcsi, marcali, kaposvári és nagyatádi sütőipari vállalatok következnek. Ez utóbbinál Stix Mihály elvtárs nevét külön is meg kell említenünk, tekintve, hogy eléggé mostoha körülmények között dolgozott, mégis kiváló és példamutató munkát végzett. A sütőipari tröszt már megkapta az 1955-ös év első negyedére szóló előzetes tervét, melynek alapján több jelentős beruházást eszközölnek. Siófokon például kenyérgyár építését kezdik meg a közeljövőben, a bar­csi, valamint nagyatádi vállalatoknak pedig szintén komoly mértékben növelik kapacitását. Ezen a két he­lyen — épp úgy, mint az elmúlt nyáron Siófokon és Balatonbogláron — fürdőt és öltözőt építenek itt is a dolgozók számára. Mind e beruházások hozzásegítik a sütőipari trösztöt ahhoz, hogy jövőévi tervét még nagyobb sikerrel teljesíthesse majd. * * « Jelentős eredményt érfek el a cukorveszteség csökkentésében a Cukorgyér dofgoiéi A Kaposvári Cukorgyárban nagy lendülettel; folyik a még hátralévő cukorrépamennyiség feldolgozása. De­cember 16-án reggelig az idei kampányban beszállított cukorrépának 94 százalékából készítettek különböző fajta cukrokat. A feldolgozási normát 78 üzemnap át­lagában 102,77 százalékra teljesítették, ami egyúttal két üzemnap és költségeinek 200.000 forintos megtaka­rítását jelenti. Jelentős eredményeket értek el a cukor- veszteség csökkentésében is. Végleges adatok ugyan csak az üzem befejezése után állnak majd rendelke­zésre, de már most is látható, hogy a gyár lelkiisme­retes dolgozói teljesítették vállalásukat, s ezzel, 0,02 százalékos veszteségcsökkentést értek el. Ez több mint 3 vagon — 300.000 forint értékű — cukor megtakarí­tását is jelenti. Jelenleg a legfontosabb feladat a cu­koroldal, az I-es, Il-es és III-as termékállomások jó munkája. Az itt dolgozók nap mint nap kimagasló eredményeket érnek el, s 112—156 százalékos tervtel­jesítést jelentenek. Ezzel járulnak hozzá ahhoz, hogy az utóüzem is mielőbb befejezhesse munkáját. Rendezzék sertésbeadási hátralékukat Kapósaiért» gazdái Kaposmérő községet több éven ke­resztül a beadási kötelezettség nem teljesítése miatt kizárták a szabad­piacból. A község közéi fekszik a vá­roshoz és a gazdák egyrésze ahe­lyett, hogy előbb teljesítették volna beadásukat, a szabadpiacon adták el terményeiket, a kötelezőnek pedig nem tettek eleget. A becsületesen teljesítők jogosan zúgolódtak, hogy a késlekedők miatt ők sem értékesít­hetik szabadon felesleges terményei­ket. Vas Ferenc 5 holdas dolgozó pa­rasztnak jó termése volt az idén, új házat is épített magának, sertésbe­adásával azonban hátralékban van, pedig megvan neki a sertése, csak nem tartja elsőrendű kötelességének az állami fegyelem betartását. Tor­ma Gyula 8 holdas gazda sem tett eleget beadásának. A község 60 mázsa hízottsertéssel adósa államunknak. Pedig ebben az évben 35 százalékkal növekedett a falu sertésállománya. A hiba ott van. hogy a községi tanács vezetői, a be­gyűjtési hivatal dolgozói nem köve­telik meg szigorúan a törvény betar­tását. Az újonnan megválasztott végre­hajtóbizottságnak fontos feladata, hogy erősen kézbevegye a begyűj­tést. Szigorúan követeljék meg min­denkitől a törvény pontos betartá­sát. Gulyás József most megválasz­tott tanácstag felvilágosító munkája máris eredményes volt. Felkereste Tamás Józsefnét, aki tartozott álla­munknak, beszélgetett vele. A be­szélgetés után Tamásné azonnal ren­dezte beadását. A többi tanácstag is kövesse Gu­lyás József példáját, beszélgessenek el a hátralékos termelőkkel, hogy községükben minden gazda rendez­ze beadását és adósság nélkül men­jenek át az 1955. évre. Karácsonyelőtti látogatás üzleteinkben A torták, habcsókok, mákos- és diósbeiglik birodalmában A Béke-szálló Engels utcai cukrászüzemének kör­nyékén finom illatok szállnak. Bent a meleg műhely­ben napok óta keverik és sütik a jobbnál jobb tortá­kat, díszes külsejűeket, simákat egyaránt. Míg egyik helyen a süteményeket készítik nagy hozzáértéssel, a másik helyen a habcsókokat formálják, melyből ren­geteg kerül majd a cukrászdákba és édességboltokba. Jelenleg 5—6000 darabot készítenek naponta, s egy ki­logramm ára 40 forint lesz. Szaloncukorból eddig 30 mázsát adtak el, de főzésük még tovább folyik. Tea- sütemények 18 féle ízben és formában készülnek, egy kiló 58 forintba fog kerülni. Bizonyára nagyon sok háziasszony örül annak, ha elmondjuk, hogy a Béke-szálló cukrászüzeme karácso­nyi diós- és mákosbeigli sütését is vállaltja, egy kilo­gramm 40 forintba kerül. Ezúton is kérik mindazokat, akik igénybe akarják venni e szolgálatukat, hogy ren­deléseiket már most küldjék be, a mennyiség és íz megjelölésével Az üzemek és vállalatok dolgozó asz- szonyait kérik, hogy csoportosan írják össze, mennyi mákos- és diósbeiglire van szükségük és a jegyzéket minél előbb juttassák el a vállalathoz. E sütemények tiszta vajjal, kifogástalanul finom töltelékkel készül­nek, így tehát küönösen a dolgozó asszonyoknak —■ akiknek úgyis kevesebb az idejük — érdemes ezúton biztosítani a karácsonyi édességet. Mindemellett a bőséges italellátásról is gondosko­dik a Béke Szálló és Vendéglátóipari Vállalat vezető­sége: 1(10 haktohtér szeszáru áll a vásárló közönség ren­delkezésére, közte kitűnő minőségű likőrök és rumok. A közeli napokban tehát megkezdődhet a nagy ital­vásár. A cukrászüzemben — az előbb említetten kívül — óriási mennyiségű indiánért franciakrémest, csokolá- dédessertet is készítenek, s így előreláthatólag ezekből sem lesz hiány. Mágori István, az üzem vezetője nagy gonddal irányítja e sokrétű munkát, s a kitűnő cuk­rászmesterekkel együtt mindent megtesz annak érde­kében, hogy a vásárlóközönség kitűnő cukrászipari ké­szítményekhez jusson az ünnepek alatt. Míg az Engels utcában éjjel-nappal, megállás nél­kül folyik a munka, a cukrászdák kirakataiban is meg­jelennek a feldíszített fenyőfák, jelezve, hogy az ün­nepi felkészülés már megtörtént, s a vállalat dolgozói, kiszolgáló személyzete szeretettel várja a vevőket. PRÓBAÉV A Cok gazda van ^ Mezőcsokonyán, aki saját földjén kívül állami tartalékterüle­tet is művei. Ezek kö­zé tartozik Korona György is. — így mondták ezt a községi tanácsnál, sőt azt is hozzátették, hogy ő vál­lalt legtöbb tartalék­tőidet kishaszonbérbe. Hozzá küldött Farkas János elvtárs, a párt­titkár — vele érdemes lesz a termelésről, a gazdálkodásról elbe­szélgetni. Felkerestem őt, mint régi ismerősömet. Tud­tam, hogy apjától sem ő, sem négy testvére egy barázda földet sem örökölt. Mert ap­ja községi pásztor volt, s ő is napszámban, ke- pésaratással megkere­sett kenyéren élt. Lel­ke mélyén égett azon­ban a sóvárgás, az a szenvedélyes vágyako­zás, amit a földművelő magyar ember földsze- retete néven ismerünk. A földesurak napjá­nak leáldoztával aztán az ő vágyai betelijedé- sének ideje is elérke­zett. Két és fél holdat kapott, ezzel kezdte, most már saját gazdá­jaként. S ahogy múl­taik az évek, úgy érle­lődött benne az elhatá­rozás: több földet vesz kezelésébe, hiszen bír vele. 1947-ben már 7 és fél holdon szántott, ve­tett — kellett neki az az 5 holdnyi juttatott föld, amelyről özvegy Urbán Jánosné lemon­dott. Közben a köz­ségtől távol, a nyíresi erdő alatt is 2 hold gazdátlanná vált. »Az a messze, ami nincs« — tartja a közmondás, s ezt tartotta Korona György is. Kezelésébe vette hát ezt a két hol­dat is. Jól tudja, hogy a föld olyan, mint a fejőstehén: kölcsön ád. Ezért ezt a két holdat négy év alatt vastagon megszórta istállótrá­gyával —• s bár ne tet­te volna — emlékszik vissza keserűen. Az tör­tént ugyanis, hogy a '»meghízlalt« földre szemet vetett más, s Korona György csaló­dottan tapasztalhatta, hogy az erdő alatti he­lyett másutt kapott ugyanakkora, de elha­nyagolt területet, pedig éppen abba a ió földbe alkart búzát vetni. Szó, ami szó: so­k'7 kát zsörtölődött esténként az asz- szonnyal, hogy márpe­dig egy villa trágya ke­vés, de ő annyit sem visz ki a »más földjé­re«, amit ugyan ma még ő művel, de hol­nap, ki tudja, kié lesz. Ezt szokta másfél évvel ezelőtt mondogatni, de szíve mást diktált: va­lami mintha azt súgta volna belülről, hogy ez a bizonytalanság nem tart soká, s minden reggel hozzáfogott a munkához, hordta a trágyát, hasította eké- . je a friss barázdákat, s irtotta feleségével együtt a gyomot a ku­korica- meg a répaföl­dön. Bár sok baj érte az elmúlt években — majdnem 9 mázsával több gabonát követel­tek tőle beadásba, mint amennyit a törvény előírt, aztán meg az ugyancsak jó táperőben lévő Urbánné-féle föld­ből is ki akarták szó­lítani — mégsem adta fel a reményt: lebírta a nehézségeket, s hosszas utánjárásra ugyan, de azért csak elintézték a megyénél a beadását, s könnyebb szívvel, a jövőbe ve­tett hittel dolgozott, "P1 s, amikor a múlt év nyarán — pontosan nem is tudja már, hogy mikor tör­tént, de úgy emlékszik, hogy aratás töviben — hírül vette a kormány- programot, meggyul­ladt benne is a re­ménysugár. ^Remélte, hogy ezután nyugod­tan, biztosan tervez­gethet, úgy oszthatja be a földjét, ahogy jobbnak látja, s nem szólítja ki senki abból a földből, amelyet már évek óta művel. Ez volt minden vágya, de valahogy úgy volt a kormány programjá­val, ahogy, mondani szokták: »Jó, jó, majd meglátjuk ...« Ö is azt mondta feleségé­nek, ezt az egy évet még megpróbálják, az­tán ha nem úgy megy minden, ahogy a prog­ramban van, akkor el­adják a lovakat — azt a gyönyörű derest, meg a feketét, amelye­ket ő nevelt, amelyek éppen ezért annyira hozzánőttek a szívéhez — és másként fordíta­nak sorukon. És, még ebben az évben is — a bizalom és a terme­lési biztonság megszi­lárdításának próbaévé­ben — váltogatta egy­mást benne a kételke­dés és a reménykedés érzése. Kellene még neki a tartalékterület­ből, de mivel vesse be? És az állam adott ne­ki 2 mázsa vetőbúzát egyéves kölcsönként. Nagyobb a területe, hogyan tud róla be­adózni? A tavasszal megkapta új beadási könyvét: a nagyobb föld után is mintegy 550 búzakilogrammal kevesebb a beadási kö­telezettsége. A mi azonban az n idén, a nyár vé­gén történt vele, az először szintén meg­ingatta a bizalmát, majd beigazolta előtte, hogy a párt, a kor­mány szavára, mint sziklára építhet. ügy adódott, hogy az egyik 3 holdas földjén dolgozott, amikor oda­vetődött a mezőőr, Szá­lai József. Pár szó vál­tása után el is mondta Szalai, hogy mi járat­ban van: sürgette Ko­rona Györgyöt, hogy a napraforgót mielőbb takarítsa be, mert ezt a 3 holdat ő akarja most ősszel elveKhi, s ezzel továbbment. Ko­rona György először ügyet sem vetve rá, még az asszonynak sem említette meg a dolgot. Másnap szintén itt dolgozott: éppen trágyát hordott búza alá, amikor újra meg­jelent az »új föld­igénylő«, egyre csak azt hajtogatva, hogy az ősztől kezdve az övé lesz a föld. — Ennek már fele sem tréfa — gondolta Korona György, s ahogy haza­ért, így fordult felesé­géhez: — Menj be azonnal a tanácshoz, tudd meg, mi az igaz a dologból. — S amíg az asszony odavolt a tanácselnökhöz, Koro­na György kifogta lo­vait, gondolván, hogy amíg nem lát tisztán a dologban, addig még csak feléje sem néz annak a 3 holdnak. — Hát már megint el akarják tőlem venni a tartalékföldet, hiába szól 5 évre a szerző­dés? — tette fel ma­gának a keserű kér­dést, s utána még va­lami káromkodásféle is kicsúszott a száján. Fürgén taposta Ko­ron áné a kerékpárpe- dált, férjének mégis úgy tűnt, mintha most hirtelen olyan messz-e lenne a tanácsház ... lt| egjött az asz- szony, s félóra múlva már jól megra­kott trágyásszekérrel haladt Korona György a poros dűlőúton. Még­is ő vetette el azt a 3 holdat: 2 holdba búzát, 1 holdba rozsot tett. S most már tudja azt is, hogy a többi földbe vetett, 400 négyszögöl árpa, az 500 négyszög­öl lóhere, az 1 hold bí­bor, meg a más egyéb növéhyf éleség magja, amit a tavasszal tesz a földbe, neki hozza gaz­dag termését. Tudja Koroma György, hogy a 9 hold tartalékterület­tel még négy éven ke­resztül ő rendelkezik, s azzal is úgy számol­hat a vetésforgó elké­szítésénél, mint a sa­ját két és fél holdjá­val. Most készíti ugyanis a vetésforgót, s számításba vette már azt az egy holdat is, amelyet a község hatá­rában még meglévő tartalékterületből 5 év­re bérbevesz, hogy ta­vasszal ne 2, hanem 3 hold kukoricát termel­hessen ... Kutas József.

Next

/
Oldalképek
Tartalom