Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-18 / 299. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954. december 18. Debreceni írók üzenete a Szovjet írók II. Kongresszusához A Szovjet írók II. Kongresszu- szabad országunk államisága. En- sa alkalmából a Magyar írók Szó- nek lehetőségét az Önök népe, az vétségé debreceni csoportja leve- > Önök dicsőséges Szovjet Hadsere- let írt a kongresszushoz, személy ge adta meg nekünk. A magyar szerint E. G. Kazakevics Sztálin- díjas íróhoz, a Szovjet írók Szö­vetsége vezetőségi .tagjához, aki a legutóbbi Magyar—Szovjet Barát­ság Hónapja keretében Debrecen­ben, a Hortobágyon és a hajdú­városokban járt debreceni írók társaságában. A Je vél többek kö­zött így hangzik: Megkérjük Kazakevics elvtár­sat. hogy adja át forró, tisztelet- teljes üdvözletünket a kongresz- szus részvevőinek. Mi most Deb­recenben nagy ünnepre készü­lünk. December 21-én lesz tíz éve nép és benne mi, debreceni írók ezért köszönettel és hálával adó­zunk a nagy szovjet népnek. Örömmel közöljük, hogy nagy nemzeti ünnepünk tiszteletére éppen most jelent meg a felsza­badulás utáni első szépirodalmi könyvünk, a debreceni írók al­manachja ,.Túl a Tiszán'‘ címmel. Ebben a kötetben a helyi legjobb irodalmi alkotásainkat gyűjtöttük egybe. Az ünnepség tiszteletére jelenik meg folyóiratunk az „Épí­tünk" utóda „Alföld'1 címmel, a legfrissebb alkotásokkal. Hisszük, hogy a Szovjet írók annak, hogy Debrecen a történe­lemben másodszor fővárosa lett vámunkra is szeretett hazánknak. Tíz éve ültjIL Kongresszusa szamunkra is össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés • s°k segítséget ad. Kívánunk és ezzel elindult útjára független, j munkájukhoz sok sikert. A bonni páriáméul a bízoiisáoohhoz telte át a párizsi szerződések rali Berlin (MTI). A bonni parla­ment csütörtökön a késő esti órák­ban befejezte az első olvasásban tárgyalt párizsi szerződések meg­vitatását. Az esti ülésen heves szócsaták zajlottak le a Keresztény Demok­rata Párt és a Német Szociál­demokrata Párt képviselői között. A vitába Adenauer és Ollenhauer .több ízben beavatkozott. A parlament 236 szavazattal 153 ellenében elutasította a szociál­demokrata képviselői csoportnak azt az indítványát, hogy a szövet­ségi gyűlés ne folytassa a párizsi szerződések ratifikálását célzó tárgyalásokat addig, amíg a négy j hatalom külügyminiszterei nem1 fejezik be tanácskozásaikat a né­met kérdés békés rendezéséről. Három képviselő tartózkodott a szavazástól. A bonni parlament ezután sza­vazás, nélkül az illetékes- bizott­ságokhoz utalta a párizsi szerző­dések ratifikálásáról szóló tör­vényjavaslatokat és a Német Szo­ciáldemokrata Párt két további in­dítványát. Ollenhauer; a Szociáldemokrata Párt elnöke a szavazás után ki­jelentette, hogy pártja csütörtö­kön elutasított indítványát meg­ismétli majd a törvényjavasla­tok második és harmadik olvasá­sakor, ha ezekre egyáltalában sor kerül és a párizsi szerződések ad­dig nem jutnak a megbukott „európai védelmi közösség" sor­sára. A. bonni parlament ratifikációs vitája világosan megmutatta, hogy a német imperialisták agressziós terveket szőnek. A Neues Deutschland, Német­ország Szocialista Egységpártjá­nak központi lapja megállapítja: A szövetségi gyűlésben lezajlott kétnapos vita arról tanúskodik, hogy az új háború fenyegető ve­szélyét a koalíciós pártok man­dátumainak számszerű többsége miatt csupán parlamenti küzde­lemmel nem lehet elhárítani. A béke német híveinek, elsősorban a német munkásoknak, együttesen vívott parlamenten kívüli harccal kell a párizsi szerződések rati­fikálását és végrehajtását meg- akadályozniok. Végeiért a falusi ifjúság nemzetközi találkozója Bécs (TASZSZ). December tű­én, a falusi ifjúság nemzetközi találkozójának délelőtti teljes ülé­sén folytatták a vitát Concas „A falusi ifjúság követelései és harca a jobb életért“' címmel tar­tott. beszámolója felett. A talál­kozó részvevői egyhangúlag elfo­gadták azt a határozati javaslatot, amelyet Japán, Dánia, India, 1 Brazília, Indonézia, Olaszország, Libanon, Mexikó, Norvégia és Sze­negál küldöttsége terjesztett elő és amely hangsúlyozza, hogy a fa­lusi ifjúságnak aktívan ki kell vennnie részét az ifjúság és a diá­kok V. Világaijúsági. Találkozójá­nak előkészítéséből és megszerve­zéséből. Kívül a kaszárnyán.., Ki ne emlékezne még erre a mélabús, érzelgős, magyartalan melódiára és a hozzá tartozó szövegre? Hiszen még alig múlt 10 éve, amikor ezt bömbölte minden hangszóró az utcán, a táncos helyeken, ezt harsogta a rádió minden házban, ezt üvöl­töttek az utcáinkon menetelő kopogós csizmájű csukaszürke egyenruhások, ezt ordították a részeg suhancok a lámpadűc- nak támaszkodva és ezt kiabál­ták a karszalagos volksbundis- ták szerte az országban. Ez a dal mindenkiben az un­dort, a szégyent, a megalázott- ságot, a vért, a rettegést idézi fel. Azt a világot juttatja eszünkbe, amikor bűn volt ma­gyarnak lenni, bűn volt a ma­gyar nép évszázados dalait da­lolni, amikor eltörtek vagy meg­hajoltak a gerincek az „über- mcnschek'1 előtt. Szégyenteljes, gyászos koí volt ez. Az apák, a fiák, a sze­rető hitvesek a fronton talán éppen akkor haldokoltak, ami­kor itthon a „Kívül a kaszár­nyán. . .“ idétlent dallamait kapkodta a szél. Az a világ már 10 éve elmúlt, az emlékekben él csupán. El múlt a német kaszárnyák vilá­ga a csukaszürke egyenruhás hóhérral együtt. Elmúlt, de nem halt meg! Most akarják újjászülni. Most ébredezik, s máris nyújtogatja kígyó-fejét. A napokban éjfél után zenét kerestem a rádióban. Valahon­nan a világűrből — nem törőd­tem vele honnan — kellemes keringő dallama lopakodott szo­bámba a rádió hullámain. Szép volt. S egyszercsak túlságosan ismerős dallamokra lettem fi­gyelmes. Csakhamar az énekes is rázendített: Vor der Kasernen, vor den grossen Tor. . . A nyugatnémet rádió volt. Ébredezik a fenevad! Vigyáz­zunk, nehogy feltámasszák! Az ébredő mérgeskígyó fejét el le­het és el kell tiporni! V. DISZ-szervezeteink eddigi munkája s az előttük álló feladatok Az Egyesült Államok az atomfegyver alkalmazása kérdéséről New York (TASZSZ). Amint Hightowernek, az AP tudósító­jártak jelentéséből kitűnik, Eisenhower elnök egy sajtóérte­kezleten kijelentette, hogy az Egyesült Államok az atomfegy­ver alkalmazásában látja saját stratégiájának legfőbb eszközét. Eisenhower közölte ,— írja a tudó­sító —, hogy ezt a kérdést nem kell megtárgyalni a szövetséges országokkal, A Megyei DISZ Bizottság három­napos értekezletre hívta össze a me­gye valamennyi függetlenített DISZ- mun,kását. Az ünnepélyes (keretek között megnyitott érteikezleten részt vett Bonikó elvtárs, a DISZ Központi Vezetőség intézőbizottságának tagja és Ferencz Béla elvtárs, a Központi Vezetőség munkatársa. A gyűlés megnyitása után Hra­bovszki Mihály elvtárs, a Megyei DISZ Bizottság első titkára többek között a következőiket mondotta: — Értekezletünk célja, hogy meg­vitassuk: mit tettek DlSZ-szerveze- teink a párt júniusi politikájának megvalósításáért, az ifjúság nevelé­se, valamint a szervezeti élet meg­javítása terén és milyen irányban kell fokozottabb munkát kifejtenünk a következő évben. Bevezetőiében a DISZ-szervezetek, kultúrcsopoirtok eredményes válasz­tási munkájáról beszélt, majd így folytatta: — Ifjúsági szövetségünk munká­jában még sok fogyatékosságot talá­lunk. A fejlődés igen lassú és éppen ezért a DISZ nem képes ellátni a reá háruló feladatokat. DlSZ-munkánk legfőbb hibája az, hogy az ifjúság igényeit nem tudjuk .kellőképpen kielégíteni, de nem is ismerjük, nem is ke­ressük ezeket az igényeket megfelelően. Nevelőmunkánkból hiányzik a pátosz, a romantika, fiatalos vidámság s nem tudjuk helyes irányba terelni az if júság mindjobban feltörő alkotásvá­gyát. A továbbiak folyamán arról be­szélt Hrabovszki elvtárs, hogy az if­júság nevelésével kapcsolatos viták során ,sejt Jó javaslat, segíteni aka­rás nyilvánult meg, de több esetben ellenséges elemek hallatják hangju­kat. — Ezek az elemek elsősorban azt akarják — folytatta —, hegy adjuk fel eddigi nevelési és szervezeti el­veinket és valami más, a cserkész- vágy levente-mozgalomhoz hasonló ifjúsági szövetséget hozzunk létre. Felnagyítják a DTSZ munkájában meglévő fogyatékosságokat és ezzel igyekeznek bebizonyítani, hogy a DISZ nem megfelelő szervezeti for­ma. Az ellenség egyedüli célja, hogy megbontsa soraink egységét, s ifjú­sági szövetségünket elszakítsa a párttól. Nekünk, funkcionáriusoknak kell elsősorban felvennünk a har­cot a téves nézetek ellen. Nem két­séges — mondotta Hrabovszki elv­társ —, hogy a vitából mi kerülünk ki győztesen, mert miénk az igazság, s a párt mint mindig, most is segít­ségére siet édes gyermekének. :— Rákosi elvtárs rámutatott arra, hegy altkor tudunk választ adni az ellenség törekvéseire, ha jobban dol­gozunk, ha megfosztjuk őket attól, hogy a' DISZ-ben gyenge pontot ta­láljanak, ha olyan erős DlSZ-szer- vezeteket építünk ki, amelyek ellen­állnak az ellenséges befolyásnak, s harcba tudják vinni a magyar ifjú­ságot. a szocializmus építésének frontján. — Vannak olyan kísérletek is. me­lyek az ifjúsági szövetséget a »-Nép­front szárnyai« alá akarják helyezni. Ezek az elemek nem ismerik sem a | előkészítésének időszakában hoz­nánk létre az aiapszervezetek mel­lett működő nevelési tanácsúkat, me­lyek nagy segítséget nyújtanának további munkánkhoz. Ezután a DISZ-építés kérdéséről beszélt s megállapította, (hogy abban az esetben, ha a DISZ-munkáí tartalmában érdekesebbé, szebbé tesszük, a kongresszusig Somogy megyében 4—5 ezerrel tudjuk növelni a taglétszámot. Hrabovszki elvtárs ezután megha­tározta a DISZ-szervezetek előtt álló legfontosabb feladatokat, s beszédé­ben kitért a kultúr- és sportmunka jelentőségére és szükségességére, majd befejezésül a politikai okta­tásról beszélt. — A fiataloknak tetszik a Petőfi- iskola anyaga — mondotta többek között — s egyre több szervezet ké­ri az iskola beindítását. Helyes len­ne -tanulmányozni megyénk legjobb propagandistáinak módszerét és azo­kat terjeszteni tapasztalatcsere, saj­tó vagy egyéni beszélgetés útján. — A jövőben minden erőnkkel fokozni kell DTSZ-tagjaink aktivitását, elmé­leti felkészültségét és nagyobb művelődési, szórakozási lehetősé­get kell biztosítani számukra. hogy ifjúsági szövetségünk megerő­södve, harci tapasztalatokkal fel­vértezve kerüljön ki az ellenség el­leni küzdelemből — fejezte be beszé­dét Hrabovszki elvtárs. A beszámolót élénk vita követte. A járási bizottságok munkatársai sorra jelentkeztek, hogy hozzászó­lásaikban elmondják saját tapaszta­lataikat, ötleteiket és -javaslataikkal eredményesebbé tegyék a szerveze­tek további munkáját. FERENCZ BÉLA elvtárs hozzá­szólásában az ifjúság megnyeréséért tfolyó harcról beszélt. — Egyetértünk azokkal a vélemé­nyekkel — mondotta —. melyek fel­vetik a -pedagógiai erők, irányítani tudó ifjúsági vezetők hiányát, de nem énhetünk egyet olyan vélemé­nyekké!, melyek a DISZ megszünte­tésére irányulnak. Ferencz elvtárs abban látja a leg­nagyobb hibát, hogy éveken keresz­tül elhanyagoltuk az alapszervezeti vezetőik továbbképzését. A titkárok nem ismerik a fiatalok igényeit, nem tudják, hogyan lehet egészséges if­júsági életet teremteni. Nem helyes, ha minden taggyűlésén a «-nevelés­ről« beszélünk fiatalé©ínlknak. Ehe­lyett a szervezetek olyan programmal biztosítsák a nevelést, amely meg­felel az ifjúság igényeinek és kiala­kítja erkölcsi nézetüket. | A továbbiak során Németh elvtárs | javasolta. hogy rendszeresítsenek [egyenruhát a DISZ-fiatalok részére, mert ezáltal is sokkal vonzóbbá ten­nék a szervezetet. Ezenkívül ismer­tette azt a felhívást, melyet -a nagy­atádi járás DlSZ-bizottsága ' intéz a megye pedagógusaihoz, hogy közre­működésükkel segítsék elő a DISZ- szervezetek megerősödését. NEM ENGEDJÜK. S okat utaztunk már együtt. Többször ült mellettem az autóbuszon. Vékony, nyurga ter­mete van, elég magas. Orra alatt szökés-barna bajusz bizonyítja, hogy már legénykedik, de a fe­jén diáksapka van; négy sárga csíkkal az oldalán. Negyedik osz­tályos tehát. Gimnazista, most készül az érettségire. . . A puha bőrűié^ kicsit besüp­ped alattunk, árúikor döccenik a busz a göröngyös úton. A fák, a feketére festett telefonoszlopok mintha- szaladnának mellettünk, úgy tűnnek el az ablak rése előtt. Mögöttünk a légörvényben a mo­tor szürke füstje kavarog. Csönd van a kocsiban. Még az örökké csevegő „Mari‘‘ is hallgat. Nézem a kicsit fáradt arcokat, a másodikas Topp Janit, a, töpren­gő Szírért, a hallgatag H. Ildikót — talán a fizikaóra emlékein gondolkozik — szomszédomat, Kriskér Jóskát, az érettségire ké­szülőt. Most nem matematika­könyv van a kezében, nem iro­dalmat tanul, nem orosz szava­kat. Újság fölé hajol, olvassa az „Emlékezzünk és emlékeztes­sünk" című cikket. Amikor a vé­gére ér, fölsóhajt. Ölébe ejti az újságot és maga elé mered. — Emlékszem a korareggelre, amikor német harckocsik és ágyúk fogadtak az utcán. Ami­kor német lovak taposták az ud­vart és német katonák vezény­szavától volt tele minden — mondja halkan. Messze réved, mintha maga élőtt látná a sáros utcát, az ala­csony házat, ősz nagyapját, riadtszemű anyját, aki az ő bol­dogságáért harcolt. Neki épített, neki adta mindig a legjobb fala­tot. Emlékszik a magasban húzó repülőgépek rémítő morgására, a távoli bombák robbanására, az ágyúk dörgésére. . . \ zóta tíz év telt el. Elvégez- te az általános iskolát, gimnáziumba került, élvezte a szabadság minden gyönyörét;, boldogságát. Ö tanulni akar to­vább, állatorvos vagy mérnök akar lenni, békés csöndben akar építeni. Még előtte áll az élet, még csak 18 éves. Becsületes munkát végez az iskolában és ezt a munkát folytatni akarja az életben. — Nem! Soha többé nem kí­vánom látni a csukaszürke egyenruhát, a vad németek or­! dítását — gondolja és ökölbe szorul a keze. Talán egy kócoshajú lányra gondol, kinek láttára először do­bogott gyorsabban a szíve, kinek mosolyára először pirult el, aki­vel egy életen át akar majd bol­dogan élni. Dolgozni akar itt, a szabad emberek között, építeni akarja a szabad hazát, vissza akarja szolgálni az államnak, hogy tanulhat, hogy boldog em­berek közt élhet. Örömet akar szerezni megtört anyjának, kér­geskezű apjának tanulásban elért eredményeivel, s majd könnyíte­ni akarja azok életét munkája gyümölcsével. D e nemcsak ő gondol most az elmúlt háború ször­nyűségeire, egy harmadik világ­háború borzalmaira, amit most készítenek nyugaton, a többi ta­nuló is arra gondol most a latin, kémia, matematika és magyar helyett. A folyton csevegő Mari, a hallgatag Ildikó, mind-mind megdöbbenve, de elszántan til­takozik. . . Nem engedjük, hogy a német militarizmus újra feltámadjon! Buni Géza DISZ, sem a Népfront ereiét. A DISZ nem oldódik fel a Népfront ke­retei között, hanem önálló forradal­mi szervezet. Természetesen ettől függetlenül javítanunk kell a Nép­fronttal kiépített kapcsolatot, s részt kell vennünk azok programjának megvalósításában. — Mi, a DISZ vezetői, ott követ­tük el a legnagyobb hibát — foly­tatta beszédét (Hrabovszki elvtárs —, hogy a júniusi politikának megfele­lően nem dolgoztunk ki az adott területre, az adott ifjúság — el­sősorban a parasztifjúság — ré­szére altalános műveltségének megfelelő helyes ifjúsági-politi­kát. Éppen ezért a fiatalok kétharmad része nem érzi jól magát a DISZ- ben. Csali akkor kerestük fel a fia­talokat, ha szántani-vetni vagy si­lózni kellett, de nem törődtünk szó­rakozásukkal, szabadidejük helyes megszervezésével. A titkár elvtárs előadásának fo- vábbi részében az aktíva-hálózat fo­kozottabb kiépítésére és felhaszná­lására hívta fel a figyelmet, majd ezeket mondotta: —A jövőben nem szabad megen­gedni, hogy járási bizottságaink csak a függetlenített apparátusból állja­nak. A járási bizottságok és elsősor­ban azok titkárainak feladata, hogy állandóan nevelje, 3—5 napos tan­folyamokon keresztül foglalkoztassa a bizottság aktíváit. Helyes ierrne — mondotta —, Iha most, a kongresszus Kanalas elvtárs hozzászólásában többek között ezeket mondotta: — A DISZ munkáját nagyban be­folyásolja, hegy a sportot átadták a TSB-nek, a kultúrmürikát pedig a szakszervezeteknek. Felvetődik a. kérdés: mi maradt a DISZ-nek" Egyedül á gyűlés, ez pedig nem ele­gendő. Kanalas elvtárs szükségesnek tartja az ifjúság házának létrehozá­sát, valamint gondoskodni kellene az' ifjúsági vezetők táborban való képzéséről. Az értekezlet további részében Szekeres elvtárs a DISZ tartalmi munkájáról, az elméleti munka meg­becsüléséről; Takács elvtársnő az el­lenséges elemek DISZ elleni táma­dásáról; Gelencsér elvtárs pedig a kulturális nevélőmunka hiányossá­gairól és feladatairól beszélt, majd több elvtárs főző- és varrótanfolya­mok, valamint apanykalászos gazda- tanfolyamok beindítását javasolta. Az értekezlet a késő esti órákig húzódott, A jelenlévők vidám han­gulatban, magyar népdalok és moz­galmi indulók éneklésével fejezték be az értekezlet első napját, majd kollektív mozi látogatás keretében megtekintették a «Gyárvár« című csehszlovák filmet. — ERŐSÖDIK MEGYÉNK­BEN a földművesszövetkezeti mozgalom. Októberben 1980, novemberben 1859 új tag lépett be a földművesszövetkezetekbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom