Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-16 / 297. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Jól dolgozik a mikéi pártszervezet A téli gépjavítás sikeréért Késő őszi sportséta a tabi járásban A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA S O M O G Y M ÜGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 297. szám. ARA 50 FILLER Csütörtök, 1954. december 16. .4 felsőJíogáti állami gazdaság DlSZ-fiataljainak versenyfelhívása Mi, a felsőbogáti állami gazdaság DISZ-szervezetének tagjai tanulmányoztuk a párt és a minisztertanács júnusi és októberi határozatát, s felmérve az állattenyésztés fejlesztésének fontosságát, a következőket vállaljuk: 1. Az állattenyésztési dolgozók utánpótlásának biztosítása érdekében vállaljuk, hogy 1955-ben hat fiatalt küldünk az állattenyésztési munkák végzéséhez, női munkaerőt a borjúnevelőbe és tejházba. Szakmai képzettségünk emelése érdekében minden állat- tenyésztésben dolgozó DISZ-fiatal részt vesz a szakmai oktatásban. 2. A takarmány biztosítása érdekében vállaljuk az általunk gyűjtött komposzt-trágyával 10 hold legelő trágyázását. A műtrágyázást a legelőn a DlSZ-szerve- zet tagjai végzik el. A legelő tavaszi gyomirtását elvégezzük. A szálastakarmányok begyűjtése idején minden fiatalt mozgósítunk a gyors és veszteségmentes betakarításra. A tervezett silómennyiséget a DISZ-brigád elkészíti. A takarmányos brigád fiataljai vállalják a takarmány előírás szerinti adagolását, a fejlett takarmányelőkészítési módszerek alkalmazását. 3. A gazdaság termelési tervét a DISZ-gyűlésen ismertetjük s felosztjuk a ránk eső munkát a DISZ-fiatalok között. 4. A DISZ-fiatalok közül négyen vállaljuk, hogy megszerezzük az állami gazdaság kiváló dolgozója címet. Felhívjuk a megye összes állami gazdasági és tsz DlSZ-szerve- zetét, hogy csatlakozzanak versenyfelhívásunkhoz, s tegyenek hasonló vállalást. Kustos József DISZ-titkár, Sipos Jolán igazgató. A hedrehelyi népftontbizottság a község népi együttesének fejlesztéséért A hedrehelyi Hazafias Népfront-bizottság célul tűzte ki a helyi kulturális hagyományok megőrzését. Ezt elsősorban a község népi együttesének fejlesztésével kívánta elérni. Az eddig is eredményesen működő együttest bővítették tehát és a helyi hagyományok összegyűjtésére, feldolgozására ösztönözték őket. Ilymódon értékes helyi népszokások kerültek felszínre. Az együttes legutóbb a „Komavendégség“ című, jórészt csak ezen a vidéken élő szokást elevenített fel, jelenleg pedig a „Kézfogót“ alkalmazzák színpadra. A jeleneteket helyi gyűjtésű népdalokkal, népi táncokkal és népmesékkel gazdagítják. A Hazafias Népfront-bizottság kezdeményezésére kultúrházat is létesítenek a községben. Egy államosított ház válaszfalait máris lebontották és a négy szobából egy nagytermet alakítottak át. A község dolgozói jórészt társadalmi úton végezték el a munkát. A terv az, hogy tavaszra mellékhelyiségeket is építenek a kultúr- házhoz, a nagytermet beépített színpaddal látják el, ugyanakkor parkosítják a ház előtti mintegy 2 holdnyi területet. Ugyancsak a népfront-bizottság javaslatára és a községi tanács közbenjárására a megyei tanácsi népművelési osztálya 15.000 fo- | rintot fordított a helyi népi együt-S tes felszerelésének bővítésére. ' JCa^áeiangelatii látogatás üzLetzitikbzfL A 129-ES PAPÍR- ÉS játékbolt Május utcai tágas üzletében oly kicsi a hely e napokban, hogy szinte mozdulni sem lehet benne. Az egyik pultnál például Hegedűs Antalné egész halom ajándékot vásárolt össze két kislánya — Jutka és Csöpike számára. Hogy mit rejt a hatalmas csomag, azt már nem árulhatjuk el, mert ezzel alaposan elrontanánk a karácsonyi meglepetést. S ez bizony nagy kár lenne. Hegedűs anyuka ugyanis Gamásról utazott be Kaposvárra — erszényében 1300 forinttal, s már reggel óta járja szorgalmasan a fényes üzleteket. Délben — amikor éppen beszélgetünk vele — alig egy-két tízes simul már csak a kiürült tárcában. S hogy ragyog az arca, amikor a közelgő ünnepről beszél. Karácsonyfát majd Gamáson vesz, hisz oda is visznek, díszeket szintén. Szeretné, ha nagyon-nagyon szép és boldog lenne ez a karácsony. Bizonyára az lesz. . . Arrább az emlékkönyvek között keresgél két bőszoknyás néni. Nem tétováznak sokáig: gyorsan leszámláztatnak egy finom papírú, zöldkötésű albumot, mint mondják, a 16 éves / ' „kisunokának'“. Mellé kifestő könyvet is vesznek a mégkisebbeknek, radírt, színes ceruzát, festéket, néhány perc múlva pedig már a játék osztályon csomagoltatnak egy pirosruhás, nagy hajasbabát. — Óriási forgalmunk van az idén. De nemcsak az utóbbi napokban, hanefn már a hónap elején megkezdődött ez a nagy vásárlás — mondja Fejes István, a fáradhatatlan, fiatal üzletvezető. — Tegnap például 1200 vevőt szolgáltunk ki, ma — ahogy látom — még nagyobb lesz a forgalmunk, ami egyébként 3000 forinttal növekedett meg átlagosan. Megállás nélkül dolgozunk reggel óta, jóformán még lélegzetnyi időnk sincs. De nem baj, mi ennek örülünk a legjobban. 300.000 forint értékű árut kaptunk karácsonyra, s ebből rengeteg elfogyott már. Üres polcunk azért egy percig sem lesz, hiszen két színültig telt raktárunk van még. így közvetlenül az ünnep előtti napon is lesz még miben válogatni, örvendetes, hogy az idén sok olyan árut kaptunk, ami tavaly egyáltalán nem* volt látható az üzletekben. így pl. kaucsukbabákat 5-től 40 forintos árig, lendkerekes autóbuszokat, autókat, melyeknek óriási sikerük van a gyerekek körében. De minőségileg kifogástalan tollak, csavaros ironok, kifestőkönyvek, vízfestékek, fénykép- albumok, táskák, finom levélpapírok is jöttek nagy mennyiségben. Kitűnőek a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett mechanikus játékok és babák, melyeket nagy előszeretettel vásárolnak a szülők. Ez az üzlet is kifogástalanul készült fel az ünnepekre. S hogy ez valóban így van, arról mindenki meggyőződhet, aki a 129-es számú Papír- és Játékboltba bemegy. Ez az üzlet eddig sem panaszkodhatott a forgalomra, hiszen negyedévi terveit mindig magasan a 100 százalék fölött teljesítette, most azonban a 140—150 százalék is meglesz. Ez pedig nemcsak a nagyszerű áruellátásnak lesz köszönhető, hanem a bolt dolgozói türelmes, példásan udvarias, gyors és pontos munkájának is. ]ánvári József hazaszeretetre neveli diákjait A folyosókon, lépcsőházban hangos zsivajjal futkároznak, beszélgetnek az iskola növendékei. Az osztályok lassan benépesednek. A Cukor- és Édesipari Technikum IV/b. osztályos tanulói lázas izgalomtól kipirult arccal készülnek a történelem órára. Egy szürke pulóveres kislány nagy igyekezettel nyá- lazza meg ujját, s szédületes gyorsasággal forgatja a könyv lapjait. Van, aki a hatalmas cserépkályhához támaszkodik, s fejét tenyerébe hajtva elgondolkozik, mások csoportokba verődve közösen beszélgetnek a napi leckéről. De akad olyan is, akinek arcáról lemondó mosoly, belenyugvás és szomorúság tükröződik, és ki tudja hányadszor fogadja meg, hogy a következő órára jobban felkészül. Még marad néhány perc a vasárnapi élmények megbeszélésére, aztán egy hosszú, elnyújtott csengetés véget vet a zajnak, s mindenki csendben várja az óra kezdetét. Kinyílik az ajtó, s fiatal, fehérköpenyes tanár, Jánvári József lép a terembe. Amikor növendékeit üdvözli, szigorú vonásai megenyhülnek, arcán halvány mosoly fut végig. A lányok megszokták és várják, ezt a mosolyt, mellyel bátorítást nyújt, önbizalmat önt beléjük. Ettől a perctől kezdve már nem izgulnak, nem félnek semmitől; nyugodtan, magabiztosan foglalják el helyüket. A tanár fellapozza az osztálykönyvet. Végigsétál a padok között és szúrós tekintetével érdeklődve vizsgálja az arcokat, mint aki felelet nélkül is meg akar győződni az osztály felkészüléséről, Minden diák nyílt tekintettel néz tanárjára, s ez megnyugtatja őt. Megkezdődik a felelés. Biró Edit, Harnóczi Márta és a többiek megfontolt szavukkal, folyamatos előadásukkal szinte élvezetessé teszik az órát. És milyen örömet okoznak ezzel tanáruknak! Igen. Jánvári József a jól végzett munka gyümölcsét élvezi ezekben a percekben. Boldog és büszke tanítványaira, s irántuk érzett őszinte szeretőiének jeleit akarva sem tudná arcáról eltüntetni. Tanítványai hálásak ezért. Feleletükkel, jó tanulásukkal hálálják meg odaadó munkáját. Az órát változatossá, élénkké teszi az a soksok kérdés, mellyel a lányok bizalommal fordulnak tanárukhoz. S ő szívesen, közvetlenül válaszol. De milyen gyorsan múlnak a percek! Már fél óra telt el, s még nagyon sok munka van hátra. Be kell fejezni a fe! éltetést. S amikor az osztálykönyv becsukódik, a lányok alig észrevehetően fellélegze- nek ... Küzdelmekben gazdag, hosszú idő telt el, amíg Jánvári Józsefből tanár lett. Emlékei távoli vidékre, Szabolcs megyébe vezetik vissza. Egy régebbi beszélgetés tapasztalatai, élményei vonulnak végig előttünk, s szinte magunk előtt látjuk a véznatestű kisfiút, amint ’ iskolatáskáját hóna alá csapva, gyalog bandukol a kies országúton. Esőben és sárban, hófúvások idején kora hajnalban indul, hogy elérje a 7 kilométerre lévő várost, a gimnáziumot. Már akkor is erős akarat, tanulni vágyás jellemezte ezt a fiút, s elhatározását még az a sok lenéző, szempár, az a durva, lekicsinylő hang sem tudta letörni, mely középiskolai tanulmányai"idején végigkísérte. Tűrt. és hallgatott, de ahogyan múltak az évek, mind jobban megerősödött benne a vágy, hogy tanár legyen, s más módszerekkel, szeretettel és odaadással nevelje az ifjúságot. Átvészelte ezt a nehéz időszakot. Mire a gimnáziumot elvégezte, már tárt kapuk várták az egyetemen. Jóleső érzéssel gondol vissza ezekre az évekre. Ösztöndíjat kapott, menzai ellátást, s tanárai részéről gondoskodó, atyai szeretetet. Ritkán tapasztalt elszántsággal, lelkesedéssel készült fel tanári hivatására. Es mennyire megkönnyítette, széppé, tartalmassá tette életét a Díszben végzett munka! Agitáció-felelős volt és ott tanulta meg igazán szeretni az ifjúságot, az ő ifjúságát. Vágyai teljesültek. Tanár lett. Mosolyogva emlékezik vissza kezdeti nehézségeire. Milyen izgalom, lámpaláz vett erőt rajta, amikor először állt a diákok előtt! De csakhamar leküzdötte zavarát s megtalálta azt a közvetlen, de mégis szigorú hangot, mellyel megszerezte a diákok bizalmát és egyúttal a tekintélyt is. Jánvári József jó munkáját elsősorban tanítványai határtalan szeretetéből, lelkesedéséből lehet lemérni. De ügybuzgóságát bizonyítja az is, hogy mint DISZ összekötő tanár, fiatalos lendületet, életerőt, tetti’ekészséget vitt az iskola DlSZ-szerve- zetének munkájába. Diákjai, a DlSZ-fiata- lok bizalommal fordulhatnak hozzá segítségért, ő mindig megérti, irányítja* őket, hisz a fiatalok ügye az ő ügye is. Most ott sétál a padok között, magyarázza a következő anyagot és tanítványai csillogó szemekkel figyelik szavait. A második világháború előtti időszakról, az uralkodóosztály háborús előkészületeiről beszél, Nem tant nagy előadást, mindenki számára érthető stílusban, lassan, megfontoltan* magyaráz, s előadását apró, színes epizódokkal tarkítja, melyek még élvezetesebbé teszik az órát. Közben kérdéseket tesz fel, 9 a sok jelentkező közül nehéz kiválasztani egy kislányt, aki válaszol azokra. És milyen élénken, ügyesen kapcsolja ösz- sze a háború előtti időszak jellemző vonásait a jelenlegi viszonyokkal! Egyben meggyőződhet tanítványai tájékozottságáról is, hisz Léh Ildikó jelentkezik, s nagy felkészülésről tesz tanúságot, amikor a nyugatnémet fasiszta hadsereg felfegyverzéséről, majd a moszkvai értekezletről beszél. S amikor az óra végét jelző csengő megszólal, tanár és diák egyaránt arra gondol, hogy milyen jó lenne megállítani az időt és sokáig, talán egész délelőtt beszélgetni a munkásosztály harcairól, békéért folytatott küzdelméről. Jánvári József a hivatásáért élő, munkáját szerető fiatal tanár lelkesedésével, szeretőiével neveli tanítványait. Érzi azt a hatalmas felelősséget, mely az ifjúság nevelése terén, rá hárul s ez a felelősség- érzet lelkiismeretes, becsületes munkára kötelezi őt. Fülünkbe cseng még néhány szava, mellyel oly tisztán határozta meg munkájának jelenlegi feladatát: — Mi, pedagógusok az ifjúság igazságra és hazaszeretetre való nevelésével harcolunk a % békéért! Jávori Béla. egyéves számadatai A párt 1953. december 19-i határozata után egyre több mező- gazdasági szakember, képzett ag- ronómus jött le a falura, hogy segítse dolgozó parasztjaink, tsz- eink, gépállomásaink munkáját, a terméshozam növelését. Megyénk gépállomásain 50 műszaki dolgozóval és 70 agronómussal van több, mint 1953-ban. Az elmúlt egy év alatt megyénkben 245 mezőgazdasági termelési bizottság alakult 799 szakcsoporttal, mintegy 8600 taggal. Megyénk egyénileg dolgozó parasztságának sertésállománya több mint 11.200 darabbal növekedett a párt és a kormány mezőgazdasági határozatának megjelenése óta. A kaposvári keltetőállomás majdnem 300 ezer csirkét keltetett az idén. Ebben az évben működött először a fonyódi keltetőállomás négy géppel és a nagyatádi keltetőállomás hat géppel. Ez évben megkezdődött a tojótyúkok vérvizsgálata. A kaposvári járásban 40 ezer, a nagyatádi járásban 48 ezer, a fonyódi járásban pedig 24 ezer tyúk vérvizsgálata van folyamatban. Az egészséges, tífuszmentes tyúkok tojását keltetik a keltetőállomások. A kaposvári járásban 46 db szarvasmarha állt törzskönyvi ellenőrzés alatt 1953-ban. Azóta több mint 360-nal nőtt a törzskönyvezett szarvasmarhák száma. A párt és a kormány intézkedése nyomán nőtt a dolgozó parasztság termelési kedve, szilárdult állami fegyelme. Ezt mutatja az is, hogy a kongresszusi és alkotmányünnepi begyűjtési versenyben számos egyéni gazda tűnt ki. Közülük mintegy 180-an részesültek tárgyjutalomban. Péídamuíaíé járási tanácstag B. Papp Jenő 7 holdas kőröshegyi dolgozó paraszt jól dolgozik — írja Vasicsek Ferenc levelezőnk. Beadási kötelezettségét becsülettel teljesíti. Hízottsertését már az első negyedévben beadta. Időben elvégezte a vetést és a mélyszántást is. Becsületes munkájáért mintagazda-kitüntetést kapott, kötelességtudásáért pedig egy permetezőgépet. Munkájával kiérdemelte a dolgozók bizalmát, akik a járási tanácsba választották. Jó eredménnyel zárták az évet a taranyi Kossuth tsz tagjai A taranyi Kossuth termelőszövetkezet tagjai jó eredménnyel zárták ezt az esztendőt. A tsz valamennyi szorgalmasan dolgozó tagja megtalálta számítását a. közösben, részesedésük jóval több, mint az egyéni gazdák jövedelme. Ibusza András, a tsz sertésgondo- zója is jól. tudja, hogy milyen különbség van az egyéni gazdálkodás és a nagyüzemi gazdálkodás között. Az ő osztaléka felülmúlja még egy jól gazdálkodó 'középparaszt évi jövedelmét is. Az Ibusza-család 46 mázsa kenyérgabonát, 28 mázsa burgonyát, 24 liter olajat és még egyéb terroényféleséget vitt haza, s ezenkívül 14.946 forint készpénzt kaptak kézhez, amiből vásárolhatnak, amire csak szüksége van a családnak. Ibusza András jó munkája elismeréséül még 6 db süldőt is kapott prémiumként. Mégelégedve beszélnek jövedelmükről, nem bánták meg, hogy a nagy család tagjai lettek.
