Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-16 / 297. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Jól dolgozik a mikéi pártszervezet A téli gépjavítás sikeréért Késő őszi sportséta a tabi járásban A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA S O M O G Y M ÜGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 297. szám. ARA 50 FILLER Csütörtök, 1954. december 16. .4 felsőJíogáti állami gazdaság DlSZ-fiataljainak versenyfelhívása Mi, a felsőbogáti állami gazda­ság DISZ-szervezetének tagjai ta­nulmányoztuk a párt és a minisz­tertanács júnusi és októberi hatá­rozatát, s felmérve az állatte­nyésztés fejlesztésének fontossá­gát, a következőket vállaljuk: 1. Az állattenyésztési dolgozók utánpótlásának biztosítása érde­kében vállaljuk, hogy 1955-ben hat fiatalt küldünk az állatte­nyésztési munkák végzéséhez, női munkaerőt a borjúnevelőbe és tej­házba. Szakmai képzettségünk emelése érdekében minden állat- tenyésztésben dolgozó DISZ-fiatal részt vesz a szakmai oktatásban. 2. A takarmány biztosítása ér­dekében vállaljuk az általunk gyűjtött komposzt-trágyával 10 hold legelő trágyázását. A műtrá­gyázást a legelőn a DlSZ-szerve- zet tagjai végzik el. A legelő ta­vaszi gyomirtását elvégezzük. A szálastakarmányok begyűjtése idején minden fiatalt mozgósítunk a gyors és veszteségmentes beta­karításra. A tervezett silómennyi­séget a DISZ-brigád elkészíti. A takarmányos brigád fiataljai vál­lalják a takarmány előírás szerinti adagolását, a fejlett takarmány­előkészítési módszerek alkalmazá­sát. 3. A gazdaság termelési tervét a DISZ-gyűlésen ismertetjük s fel­osztjuk a ránk eső munkát a DISZ-fiatalok között. 4. A DISZ-fiatalok közül né­gyen vállaljuk, hogy megszerez­zük az állami gazdaság kiváló dolgozója címet. Felhívjuk a megye összes álla­mi gazdasági és tsz DlSZ-szerve- zetét, hogy csatlakozzanak ver­senyfelhívásunkhoz, s tegyenek hasonló vállalást. Kustos József DISZ-titkár, Sipos Jolán igazgató. A hedrehelyi népftontbizottság a község népi együttesének fejlesztéséért A hedrehelyi Hazafias Nép­front-bizottság célul tűzte ki a helyi kulturális hagyományok megőrzését. Ezt elsősorban a köz­ség népi együttesének fejlesztésé­vel kívánta elérni. Az eddig is eredményesen működő együttest bővítették tehát és a helyi hagyo­mányok összegyűjtésére, feldolgo­zására ösztönözték őket. Ilymódon értékes helyi népszo­kások kerültek felszínre. Az együttes legutóbb a „Komaven­dégség“ című, jórészt csak ezen a vidéken élő szokást elevenített fel, jelenleg pedig a „Kézfogót“ alkalmazzák színpadra. A jelene­teket helyi gyűjtésű népdalokkal, népi táncokkal és népmesékkel gazdagítják. A Hazafias Népfront-bizottság kezdeményezésére kultúrházat is létesítenek a községben. Egy álla­mosított ház válaszfalait máris lebontották és a négy szobából egy nagytermet alakítottak át. A község dolgozói jórészt társadalmi úton végezték el a munkát. A terv az, hogy tavaszra mellékhe­lyiségeket is építenek a kultúr- házhoz, a nagytermet beépített színpaddal látják el, ugyanakkor parkosítják a ház előtti mintegy 2 holdnyi területet. Ugyancsak a népfront-bizottság javaslatára és a községi tanács közbenjárására a megyei tanácsi népművelési osztálya 15.000 fo- | rintot fordított a helyi népi együt-S tes felszerelésének bővítésére. ' JCa^áeiangelatii látogatás üzLetzitikbzfL A 129-ES PAPÍR- ÉS játékbolt Május utcai tágas üzletében oly kicsi a hely e napokban, hogy szinte mozdulni sem lehet benne. Az egyik pultnál például Hegedűs Antalné egész halom aján­dékot vásárolt össze két kislánya — Jutka és Csöpike számára. Hogy mit rejt a hatalmas csomag, azt már nem árulhatjuk el, mert ezzel alaposan elrontanánk a karácsonyi meglepetést. S ez bizony nagy kár lenne. Hegedűs anyuka ugyanis Gamásról utazott be Ka­posvárra — erszényében 1300 forinttal, s már reggel óta járja szor­galmasan a fényes üzleteket. Délben — amikor éppen beszélgetünk vele — alig egy-két tízes simul már csak a kiürült tárcában. S hogy ragyog az arca, amikor a közelgő ünnepről beszél. Karácsony­fát majd Gamáson vesz, hisz oda is visznek, díszeket szintén. Sze­retné, ha nagyon-nagyon szép és boldog lenne ez a karácsony. Bi­zonyára az lesz. . . Arrább az emlékkönyvek között keresgél két bőszoknyás néni. Nem tétováznak sokáig: gyorsan leszámláztatnak egy finom papírú, zöldkötésű albumot, mint mondják, a 16 éves / ' „kisunokának'“. Mellé kifestő könyvet is vesznek a mégkisebbeknek, radírt, szí­nes ceruzát, festéket, néhány perc múlva pedig már a játék osztá­lyon csomagoltatnak egy pirosruhás, nagy hajasbabát. — Óriási forgalmunk van az idén. De nemcsak az utóbbi na­pokban, hanefn már a hónap elején megkezdődött ez a nagy vá­sárlás — mondja Fejes István, a fáradhatatlan, fiatal üzletvezető. — Tegnap például 1200 vevőt szolgáltunk ki, ma — ahogy látom — még nagyobb lesz a forgalmunk, ami egyébként 3000 forinttal növekedett meg átlagosan. Megállás nélkül dolgozunk reggel óta, jóformán még lélegzetnyi időnk sincs. De nem baj, mi ennek örü­lünk a legjobban. 300.000 forint értékű árut kaptunk karácsonyra, s ebből rengeteg elfogyott már. Üres polcunk azért egy percig sem lesz, hiszen két színültig telt raktárunk van még. így közvet­lenül az ünnep előtti napon is lesz még miben válogatni, örven­detes, hogy az idén sok olyan árut kaptunk, ami tavaly egyálta­lán nem* volt látható az üzletekben. így pl. kaucsukbabákat 5-től 40 forintos árig, lendkerekes autóbuszokat, autókat, melyeknek óriási sikerük van a gyerekek körében. De minőségileg kifogás­talan tollak, csavaros ironok, kifestőkönyvek, vízfestékek, fénykép- albumok, táskák, finom levélpapírok is jöttek nagy mennyiségben. Kitűnőek a Német Demokratikus Köztársaságból érkezett mechani­kus játékok és babák, melyeket nagy előszeretettel vásárolnak a szülők. Ez az üzlet is kifogástalanul készült fel az ünnepekre. S hogy ez valóban így van, arról mindenki meggyőződhet, aki a 129-es számú Papír- és Játékboltba bemegy. Ez az üzlet eddig sem panaszkodhatott a forgalomra, hiszen negyedévi terveit min­dig magasan a 100 százalék fölött teljesítette, most azonban a 140—150 százalék is meglesz. Ez pedig nemcsak a nagyszerű áru­ellátásnak lesz köszönhető, hanem a bolt dolgozói türelmes, példá­san udvarias, gyors és pontos munkájának is. ]ánvári József hazaszeretetre neveli diákjait A folyosókon, lépcső­házban hangos zsivaj­jal futkároznak, be­szélgetnek az iskola nö­vendékei. Az osztályok lassan benépesednek. A Cukor- és Édesipari Technikum IV/b. osz­tályos tanulói lázas iz­galomtól kipirult arc­cal készülnek a törté­nelem órára. Egy szür­ke pulóveres kislány nagy igyekezettel nyá- lazza meg ujját, s szé­dületes gyorsasággal forgatja a könyv lap­jait. Van, aki a hatal­mas cserépkályhához támaszkodik, s fejét te­nyerébe hajtva elgon­dolkozik, mások cso­portokba verődve közö­sen beszélgetnek a napi leckéről. De akad olyan is, akinek arcáról le­mondó mosoly, bele­nyugvás és szomorúság tükröződik, és ki tudja hányadszor fogadja meg, hogy a következő órára jobban felkészül. Még marad néhány perc a vasárnapi élmé­nyek megbeszélésére, aztán egy hosszú, el­nyújtott csengetés vé­get vet a zajnak, s mindenki csendben várja az óra kezdetét. Kinyílik az ajtó, s fiatal, fehérköpenyes tanár, Jánvári József lép a terembe. Amikor növendékeit üdvözli, szigorú vonásai meg­enyhülnek, arcán hal­vány mosoly fut végig. A lányok megszokták és várják, ezt a mo­solyt, mellyel bátorítást nyújt, önbizalmat önt beléjük. Ettől a perctől kezdve már nem izgul­nak, nem félnek sem­mitől; nyugodtan, ma­gabiztosan foglalják el helyüket. A tanár fellapozza az osztálykönyvet. Végig­sétál a padok között és szúrós tekintetével ér­deklődve vizsgálja az arcokat, mint aki fele­let nélkül is meg akar győződni az osztály fel­készüléséről, Minden diák nyílt tekintettel néz tanárjára, s ez meg­nyugtatja őt. Megkezdődik a fele­lés. Biró Edit, Harnóczi Márta és a többiek megfontolt szavukkal, folyamatos előadásuk­kal szinte élvezetessé teszik az órát. És mi­lyen örömet okoznak ezzel tanáruknak! Igen. Jánvári József a jól végzett munka gyümölcsét élvezi ezek­ben a percekben. Bol­dog és büszke tanítvá­nyaira, s irántuk érzett őszinte szeretőiének je­leit akarva sem tudná arcáról eltüntetni. Ta­nítványai hálásak ezért. Feleletükkel, jó tanulá­sukkal hálálják meg odaadó munkáját. Az órát változatossá, élénkké teszi az a sok­sok kérdés, mellyel a lányok bizalommal for­dulnak tanárukhoz. S ő szívesen, közvetlenül válaszol. De milyen gyorsan múlnak a percek! Már fél óra telt el, s még nagyon sok munka van hátra. Be kell fejezni a fe! éltetést. S amikor az osztálykönyv becsukó­dik, a lányok alig ész­revehetően fellélegze- nek ... Küzdelmekben gaz­dag, hosszú idő telt el, amíg Jánvári Jó­zsefből tanár lett. Em­lékei távoli vidékre, Szabolcs megyébe veze­tik vissza. Egy régebbi beszélgetés tapasztala­tai, élményei vonulnak végig előttünk, s szinte magunk előtt látjuk a véznatestű kisfiút, amint ’ iskolatáskáját hóna alá csapva, gya­log bandukol a kies or­szágúton. Esőben és sárban, hófúvások ide­jén kora hajnalban in­dul, hogy elérje a 7 ki­lométerre lévő várost, a gimnáziumot. Már ak­kor is erős akarat, ta­nulni vágyás jellemez­te ezt a fiút, s elhatá­rozását még az a sok lenéző, szempár, az a durva, lekicsinylő hang sem tudta letörni, mely középiskolai tanulmá­nyai"idején végigkísér­te. Tűrt. és hallgatott, de ahogyan múltak az évek, mind jobban megerősödött benne a vágy, hogy tanár le­gyen, s más módszerek­kel, szeretettel és oda­adással nevelje az ifjú­ságot. Átvészelte ezt a ne­héz időszakot. Mire a gimnáziumot elvégezte, már tárt kapuk várták az egyetemen. Jóleső érzéssel gondol vissza ezekre az évekre. Ösz­töndíjat kapott, menzai ellátást, s tanárai ré­széről gondoskodó, atyai szeretetet. Ritkán ta­pasztalt elszántsággal, lelkesedéssel készült fel tanári hivatására. Es mennyire megkönnyí­tette, széppé, tartalmas­sá tette életét a Dísz­ben végzett munka! Agitáció-felelős volt és ott tanulta meg igazán szeretni az ifjúságot, az ő ifjúságát. Vágyai teljesültek. Tanár lett. Mosolyogva emlékezik vissza kez­deti nehézségeire. Mi­lyen izgalom, lámpaláz vett erőt rajta, amikor először állt a diákok előtt! De csakhamar le­küzdötte zavarát s meg­találta azt a közvetlen, de mégis szigorú han­got, mellyel megszerez­te a diákok bizalmát és egyúttal a tekintélyt is. Jánvári József jó munkáját elsősorban tanítványai határtalan szeretetéből, lelkesedé­séből lehet lemérni. De ügybuzgóságát bizonyít­ja az is, hogy mint DISZ összekötő tanár, fiatalos lendületet, élet­erőt, tetti’ekészséget vitt az iskola DlSZ-szerve- zetének munkájába. Diákjai, a DlSZ-fiata- lok bizalommal fordul­hatnak hozzá segítsé­gért, ő mindig megérti, irányítja* őket, hisz a fiatalok ügye az ő ügye is. Most ott sétál a pa­dok között, magyarázza a következő anyagot és tanítványai csillogó sze­mekkel figyelik szavait. A második világháború előtti időszakról, az uralkodóosztály hábo­rús előkészületeiről be­szél, Nem tant nagy előadást, mindenki szá­mára érthető stílusban, lassan, megfontoltan* magyaráz, s előadását apró, színes epizódok­kal tarkítja, melyek még élvezetesebbé te­szik az órát. Közben kérdéseket tesz fel, 9 a sok jelentkező közül nehéz kiválasztani egy kislányt, aki válaszol azokra. És milyen élénken, ügyesen kapcsolja ösz- sze a háború előtti idő­szak jellemző vonásait a jelenlegi viszonyok­kal! Egyben meggyő­ződhet tanítványai tá­jékozottságáról is, hisz Léh Ildikó jelentkezik, s nagy felkészülésről tesz tanúságot, amikor a nyugatnémet fasiszta hadsereg felfegyverzé­séről, majd a moszkvai értekezletről beszél. S amikor az óra vé­gét jelző csengő meg­szólal, tanár és diák egyaránt arra gondol, hogy milyen jó lenne megállítani az időt és sokáig, talán egész dél­előtt beszélgetni a mun­kásosztály harcairól, békéért folytatott küz­delméről. Jánvári József a hi­vatásáért élő, munkáját szerető fiatal tanár lel­kesedésével, szeretőié­vel neveli tanítványait. Érzi azt a hatalmas fe­lelősséget, mely az ifjú­ság nevelése terén, rá hárul s ez a felelősség- érzet lelkiismeretes, be­csületes munkára köte­lezi őt. Fülünkbe cseng még néhány szava, mellyel oly tisztán határozta meg munkájának je­lenlegi feladatát: — Mi, pedagógusok az ifjúság igazságra és hazaszeretetre való ne­velésével harcolunk a % békéért! Jávori Béla. egyéves számadatai A párt 1953. december 19-i ha­tározata után egyre több mező- gazdasági szakember, képzett ag- ronómus jött le a falura, hogy se­gítse dolgozó parasztjaink, tsz- eink, gépállomásaink munkáját, a terméshozam növelését. Megyénk gépállomásain 50 műszaki dolgo­zóval és 70 agronómussal van több, mint 1953-ban. Az elmúlt egy év alatt me­gyénkben 245 mezőgazdasági termelési bizottság alakult 799 szakcsoporttal, mintegy 8600 taggal. Megyénk egyénileg dolgozó pa­rasztságának sertésállománya több mint 11.200 darabbal növe­kedett a párt és a kormány me­zőgazdasági határozatának meg­jelenése óta. A kaposvári keltetőállomás majdnem 300 ezer csirkét kel­tetett az idén. Ebben az évben működött először a fonyódi kel­tetőállomás négy géppel és a nagyatádi keltetőállomás hat géppel. Ez évben megkezdődött a tojó­tyúkok vérvizsgálata. A kaposvá­ri járásban 40 ezer, a nagyatádi járásban 48 ezer, a fonyódi járás­ban pedig 24 ezer tyúk vérvizsgá­lata van folyamatban. Az egész­séges, tífuszmentes tyúkok tojá­sát keltetik a keltetőállomások. A kaposvári járásban 46 db szarvasmarha állt törzskönyvi ellenőrzés alatt 1953-ban. Azóta több mint 360-nal nőtt a törzs­könyvezett szarvasmarhák szá­ma. A párt és a kormány intézke­dése nyomán nőtt a dolgozó pa­rasztság termelési kedve, szilár­dult állami fegyelme. Ezt mutat­ja az is, hogy a kongresszusi és alkotmányünnepi begyűjtési ver­senyben számos egyéni gazda tűnt ki. Közülük mintegy 180-an részesültek tárgyjutalomban. Péídamuíaíé járási tanácstag B. Papp Jenő 7 holdas kőrös­hegyi dolgozó paraszt jól dolgozik — írja Vasicsek Ferenc levele­zőnk. Beadási kötelezettségét be­csülettel teljesíti. Hízottsertését már az első negyedévben beadta. Időben elvégezte a vetést és a mélyszántást is. Becsületes mun­kájáért mintagazda-kitüntetést kapott, kötelességtudásáért pedig egy permetezőgépet. Munkájával kiérdemelte a dolgozók bizalmát, akik a járási tanácsba választot­ták. Jó eredménnyel zárták az évet a taranyi Kossuth tsz tagjai A taranyi Kossuth termelőszövet­kezet tagjai jó eredménnyel zárták ezt az esztendőt. A tsz valamennyi szorgalmasan dolgozó tagja megta­lálta számítását a. közösben, része­sedésük jóval több, mint az egyéni gazdák jövedelme. Ibusza András, a tsz sertésgondo- zója is jól. tudja, hogy milyen kü­lönbség van az egyéni gazdálkodás és a nagyüzemi gazdálkodás kö­zött. Az ő osztaléka felülmúlja még egy jól gazdálkodó 'középparaszt évi jövedelmét is. Az Ibusza-család 46 mázsa kenyérgabonát, 28 mázsa bur­gonyát, 24 liter olajat és még egyéb terroényféleséget vitt haza, s ezen­kívül 14.946 forint készpénzt kap­tak kézhez, amiből vásárolhatnak, amire csak szüksége van a család­nak. Ibusza András jó munkája el­ismeréséül még 6 db süldőt is ka­pott prémiumként. Mégelégedve be­szélnek jövedelmükről, nem bánták meg, hogy a nagy család tagjai let­tek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom