Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-14 / 295. szám

SOMOGYI NÉPLAP M9M3Mm*MIII'lirH ICT3S»BIS3BHg Kedd, 1954. december 14. r Gyászfátyol helyett örömet és békességet akarunk! Amilyen egyhangú lelkesedést váltott ki kormányzatunk felhí­vása a Hazafias Népfrontba való tömörülésre, éppoly egységes tilta­kozásra talált dolgozó népünkben a hír, hogy a nyugati imperialis­ták újból fegyvert akarnak adni annak a náci-fasiszta hadseregnek a kezébe, amely annyi vért és áldozatot követelt éppen a magyar néptől. Minél mélyebb egy seb, annál nehezebben gyógyul. A náci­fasiszta hatalom, fegyver és csizma nagyon is. mélyen gázolt bele a magyar nép és egyház testébe. Az első és második világháború en­nek ékes bizonyítéka. Mindkettő nyomát vér és fájdalom jelzi. A sebek még nagyon is frissek. Ezeknek a behegesztéséi-e forrt egybe a magyarság a Hazafias Népfront zászlaja alatt. Amikor végre valahára a magyar nép egy szebb, jobb, boldo­gabb és békés jövőjének építéséhez foghatott, a békés építést egy ünneprontó hang zavarja meg, fel akarják támasztani a nyugatné­met militarizmust, fegyvert akarnak adni a nyugati imperialisták Hitler örököseinek kezébe, azoknak a mártalócoknak, akiknek láb­nyomát apáink és testvéreink elvesztése, rombadöntött és felrobban­tott templomaink, elhurcolt, agyonkínzott és kivégzett papjaink jel­zik. E bűnös terv ellen minden igaz magyar és katolikus hívőnek fel kell a szavát és tiltakozását emelnie. Ne higgy magyar a né­metnek! Ez nem újkeletű felhívás, hanem évszázadok szülték. Elég volt a háborúból, elég volt a gyászból és a német imperializmusból. A magyar népet többé nem lehet szavakkal . és szirénhangú ígére­tekkel megtéveszteni. Nekünk nem náci hadsereg, hanem munka­dandár kell. mely gyermekeink szebb jövőjét építi. Az emberi tu­dást és haladást ne az ember kipusztítására, hanem annak életé­nek szebbé tételére fordítsák! Mi nem azért építünk hosszú eszten­dők áldozatos munkájával, hogy az új náci hordák azt pillanatok alatt lerombolják. Nekünk nem atombiztos bunkerek, hanem éle­tünket szebbé és jobbá tevő üzemek és létesítmények kellenek! A magyar nép többé nem hősi halottakat akar gyászolni, hanem mun­kahősöket ünnepelni! fiiét és béke, ez minden igaz magyar katolikus hívő vágya. Ez az enyém is, mint munkásnegyed plébánosáé. A magyar nép minden erejét, munkáját és áldozatkészségét lat- baveti annak érdekében, hogy amit munkájával épített, azt erejével meg is védje! »-Óra et labora«: imádkozzál és dolgozzál — mondja a régi keresztény életszabály. Imádkozunk a békéért, de kezünk nem­csak imára kulcsolódik, hanem a munka szerszámát is megfogja, mert ügyünk igaz és keresztényi, gyászfátyol helyett békés és öröm­teli emberi életet teremteni akarunk! Ehhez én, mint katolikus pap szóval és tettel akarok hozzájárulni! Horváth József plébános, H Kaposvár, Hősök-temploma. Eredményesen harcolnak as új győzelméért a régi feleit a somogymeggyesi Jó Gazda tsz kommunistái V. Megalakult az új csehszlovák kormány Prága (TASZSZ). A Csehszlovák Köztársaság kormánya az új nem­zetgyűlés megválasztásával kapcso­latban december 12.-én benyújtotta lemondását a köztársaság elnökének. A köztársasági elnök elfogadta a kormány lemondását és Viliam Si- rokyt nevezte ki az új kormány mi­niszterelnökévé. Viliam Siroky javaslatára a köz- társasági elnök jóváhagyta az új kormány összetételét. A kormány­ban többek között a következők fog­lalnak helyet: első miniszterelnökhe­lyettes Jaromir Dplansky, első mr- niszterelnökhelyettes és nemzetvé­delmi miniszter Alexej Cepicka, mi- niszterelnölchelyettes Vaclav Ku- peczky. miniszterelnökhelyettes Lud­milla Jankovcsova, miniszterelnök- helyettes Vaclav Skoda, belügymi­niszter Rudolf Berek, helyiipari mi­niszter Kysely, építésügyi miniszter Emanuel Siechta, külügyminiszter Vaclav David. Mint langyos eső utáni napsü­tésben a sarjadzó vetés, úgy erő­södik, gazdagodik évről évre a somogymeggyesi Jó Gazda terme­lőszövetkezet. Igaz, volt olyan időszak is, amikor orkánszerű vi­har döngette a tsz kapuit, tépázta jóhímevét, de a tagiok ellenállásá­val, kitartó hősiességével nem tu- ' dott megbirkózni, sőt egysége- 1 sebbé, összeforrottabbá kovácsol­ta őket. Mi tagadás, volt azonban olyan vihar is, amely bizony ha­gyott némi nyomot maga után. de alapjaiban ez sem tudta meg­ingatni a termelőszövetkezetet. Ezek a viharok olyanok voltak mondja Csontos György elvtárs, a tsz kiváló sertéstenyésztője —>, mint az a forgószél, amely egy egész kazlat szeretne felborítani, de végül azzal is megelégszik, ha egy kicsit megborzolhatja a tete­jét, s szégyenkezve továbbáll eredménytelenül, nagy port verve maga után. A nagy viharok elmúltak. Most már békés, dolgos napok váltogat­ják egymást, kisébb-nagyobb örö- i mökkel telítve. Az emberek álta­lában megelégedettek, jól élnek. Azonban néha-napján egyesekből mégis ki-kibuggyan az egyéni gaz­dálkodás utáni vágy. Vannak olyanok, akik keveslik az osztalé­kot. többet szeretnének. S ezeket a gondolatokat szavakba is öntik, ami nem hiba, így van rendjén, hisz most van kiforróban a közös gazdaság élete. Az emberek gon­dolkodásmódja most formálódik, a régi küzd az újjal, s E HARCBAN AZ ÜJNAK KELL Jugoszláv lapok V. M. Molotov beszédéről Belgrád (TASZSZ). A Borba és a Politika a Tanjug hírügynök­ség moszkvai tulósítójának kom­mentárjait közli arról a beszéd­ről, amelyet V. M. Molotov a francia—szovjet szerződés tizedik . évfordulója alkalmából rendezett | moszkvai ünnepségen mondott. A kommentárok kiemelik V. M.' Molotovnak azt a kijelentését, hogy a párizsi egyezmények össze­férhetetlenek a francia—szovjet szerződéssel és hogy az európai államok moszkvai értekezletén résztvett országoknak a párizsi egyezmények ratifikálása esetén fel kell készülniük igazságos ügyük védelmére. Gentleman-humanizmus New York (TASZSZ). Az ENSZ-közgyűlés december 10-i teljes ülésén befejeződött a Kínai Népköztársaság Legfelső Népi Törvényszéke katonai bizottsága által elítélt amerikai kémcsoport ügyével kapcsolatos amerikai pa­nasz megvizsgálása. J. A. Malik, a Szovjetunió kép­viselője a december 9-i teljes ülé­sen bebizonyította, hogy az ame­rikai kémek elítélése hiteles té­nyeken, tárgyi bizonyítékokon, szemtanúk vallomásain és maguk­nak a vádlottaknak beismerésein alapul. Számos kiegészítő tényt sorolt fel, amelyek fényt deríte­nek az amerikai kémek fogva tar­tásának körülményeire. A Szovjetunió küldötte, vála­szolva azoknak a küldötteknek, akik az elítéltek kiszabadítására törekedve a humanizmusra hivat­koznak — emlékeztetett a Kocse- do-szigeti táborokhoz hasonló ha­láltáborokban meggyilkolt kínai és koreai hadifoglyok százaira, valamint a genfi nemzetközi egyezményt és a koreai fegyver­szüneti egyezményt megsértve erőszakkal visszatartott kínai és koreai hadifoglyok tízezreire. Néhány gentleman-nél a hu­mánus érzések csak akkor mutatkoznak meg — mondot­ta J. A. Malik —, amikor az amerikai kémek soronlévő csoportja nehéz helyzetbe ke­rül. Az Egyesült Államok küldöttsé­| gének az a törekvése, hogy bár­milyen módon, de elérje a Kíná- j ban elítélt amerikai kémek ügyé­nek az ENSZ-ben való megvizs­gálását, nem egyéb, mint az Egye­sült Államok szokásos kísérlete, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezetét saját politikai céljaira használja fel. Több felszólalás után J. A. Ma- | lik, a Szovjetunió képviselője másodízben felszólalva ismét fel­hívta a figyelmet arra, hogy bár 13 kémet elfogtak és elítéltek, az amerikai hatóságok 11 kém ügyé­ben csapnak zajt. Ez azzal magya­rázható. hogy két kém ügyében a bizonyíté­kok oly súlyosak és vitatha­tatlanok, hogy maga az ame­rikai fél is jobbnak tartja hallgatni ezekről a szemé­lyekről. A vita végén szavazást tartot­tak. A közgyűlés az Egyesült Álla- ' moknak engedelmeskedő küldött- j ségek szavazattöbbségével elfo­gadta azt a határozati javaslatot, amelyet az amerikai küldöttség a koreai fegyveres intervencióban részvevő országok nevében ter­jesztett elő. A Szovjetunió, Uk­rajna, Blejorusszia, Lengyelor­szág és Csehszlovákia a határozati javaslat ellen szavazott. Hat kül­döttség — Afganisztán, Burma, India, Indonézia, Jemen és Jugo­szlávia — tartózkodott a szavazás­tól. GYŐZEDELMESKEDNIE Ez az idő az, amikor a pártszer­vezetnek, a kommunistáknak tel­jes erővel dolgozniok, munkál- kodniok kell, hogy betölthessék embert és gondolkodásmódot for­máló szerepüket. A tagok még hajlamosak az ingadozásra, a jobbra-balra való tekingetésre, a visszapillantásra, annál is inkább, mivel egyéni gazdálkodókkal van­nak körülvéve, s napról napra érintkeznek, beszélgetnek azokkal. Ki ilyet, ki olyat mond a termelő- szövetkezetről. A tsz egyik jól dolgozó tagja, Horváth József pl. néhány héttel ezelőtt még úgy gondolkodott, hogy sokkal jobb volna egyénileg gazdálkodni, mert szerinte az egyénieknek sokkal nagyobb a jövedelmük, jobban élnek. Ebben az időben az bántotta őt, hogy amikor az egyéni gazdálkodók be­takaródnak, napról napra telik a csűrük, a tsz-tagok padlásai pedig üresen állnak. Elkeseredetten né­zett egy-egy terménnyel megra­kott parasztszekér után. De zár­számadás után, amikor a külön­böző fajta terményféleségekkel megrakott kocsikkal ő igyekezett hazafelé, akkor már azon a véle­ményen volt, hogy nem cserélne senkivel sem, nem hagyná ott a termelőszövetkezetet. Több tsz-tagra jellemző egy bi­zonyos fokú határozatlanság: az, hogy ha pl. egy náluknál kissé módosabb egyéni gazdálkodóval beszélgetnek és az eldicsekszik né­kik eredményeivel, akkor irigy­kedve tekintenek rá, néha vá­gyódnak is vissza soraik közé. Ha viszont olyan egyénileg dolgozó paraszttal váltanak szót, akinek jövedelme kevesebb az övékénél, akkor bizony öröm tölti el őket, és ahogy mondani szokták: nem cserélnének egyetlenegy egyéni paraszttal sem. Büszkeség tölti el őket, ha dicsérik munkájukat. A pártszervezetre hárul az a feladat, hogy leküzdjék a tsz-ta- goknak ezt a határozatlanságát, megszerettesse velük a közös gaz­daságot és szilárd, bátor emberek­ké nevelje őket. A tsz kommunis­tái jól végzik ezt a munkát: nap­ról napra hallatják lelkesítő, buz­dító szavukat. Napjában többször beszélgetnek az emberek, hol a bognárműhely­ben, hol a darálóban, hol pedig az istállók körül. A legtöbbvSzör a tsz problémáiról, terveiről és a poli­tikai eseményekről folyik a vita. A múlt napok egyikén a bognár­műhelyben gyűltek össze az em­berek, s arról beszélgettek, hogy A NEHÉZSÉGEK ELLENÉRE IS MENNYIVEL JOBB MOST, MINT VOLT A CSELÉDSORSBAN Hoffman Márton elvtárs, a tsz egyik alapító tagja ezt mondta: — Nekem bizony se testem, se lelkem nem kívánja a régit. Nem óhajtom azt, hogy hajnali három órakor megverjék az ekevasat az ablakom alatt és este ll órakor térjek haza az uraság földjeiről agyoncsigázva, évi 16 mázsa ga­bonáért és egy kocsi ágfáért. — Szalai János brigádvezető pedig számvetést készített, hogy az idén egymaga négyszer annyit keresett fele erővel, mint amikor cseléd volt. S így vannak a többiek is. Huszár Géza elvtárs arról beszélt, hogy leányának most született gyermeke és annyi szülési segélyt meg babakelengyét kapott, hogy a múltban egy évi kommencióján sem tudta volna mindezt besze­rezni. Ráadásul a segélyen kívül még három hónapig a fizetését is megkapja. Csontos bácsi azt mondja, soha még csak álmodni sem mert volna arról, hogy évi tiszta jövedelme 25 ezer forint legyen. Márpedig az idén egy fil­lérrel sem kevesebb, sőt ha jól megszámítjuk, még annál is több a jövedelme Csontos elvtársnak. Ezek a szavak elgondolkoztatták Horváth Sándort is, aki pár perc­cel előbb még azt hajtogatta, hogy nem sokkal jobb most sem, mint a múltban volt. 432 munkaegysé­ge után annyit kapott, hogy cse­lédkorában még harmadmagával sem kereste volna meg. Az ilyen beszélgetések, számvetések, ter- vezgetések szinte napirenden van­nak a tsz-ben. A kommunisták is állandóan a tsz gazdagodásáról, jövő terveiről beszélgetnek. Olyan meggyőzően hallatják szavukat, hogy A TAGOK KÉTELYEI MINDJOBBAN ELOSZLANAK. hogy az ilyen mesterkélt agitáciá a legtöbbször kudarcba fulladt. Mi azt állítjuk, hogy a termelő- szövetkezetben igazi, eleven nép­nevelőmunka van. Kell-e jobb agitációs munka, mint amikor esténként 8—10 ember vitatkozik a bognárműhelyben vagy az is­tálló előtt és itt a kommunisták viszik a szót? Lehet-e jobban hin­teni a párt szavát, ideológiáját az emberek között annál, mint ami­kor munka után Hassz Ferenc és Nagy Mihály elvtársak felkeresik a tsz-családokat és jövő terveik­ről, a jövedelem növeléséről be­szélgetnek velük? Van-e hatáso- *sabb buzdítás, lelkesítés annál, mint amikor Csányi János elvtárs arról beszél egy-egy gyűlésen, hogyha még jobban összefogjak, annyi lesz a jövedelmük, hogy minden egyéni gazda elmarad mö­göttük? Szervezhetne-é eredmé­nyesebb kisgyűlést valaki is an­nál, mint . amikor Csontos bácsi, a tsz legöregebb kommunistája a sertéseket nézegető, azokban gyö­nyörködő tsz-tagoknak a múlt és a jelen közötti különbségről be­szél és arról, hogy jövőre 100 ezer forint jövedelmet biztosít a ser­téstenyésztésből? Amikor Csontos bácsi érveket sorakoztat fel arra; hogy jövőre mennyivel jobban él­nek, mint most, szinte MINDENKI ÜJULT ERŐVEL A pártszervezet vezetősége en­nek ellenére mégis azt állítja, hogy náluk az agitáció nemigen megy, mert nem érnek rá. Petrus elvtársnő, a pártszervezet titkára elmondta, hogy kisgyűlés már egy hónapja volt utoljára, a népneve­lők is csak szórványosan látogat­ják a családokat. A későbbiek so­rán kiderült, hogy a pártvezető­ségnek egészen furcsa elképzelése van az agitációs munkáról. Eddig kizárólag azt tekintették agitáció- nak, amikor a népnevelő megláto­gatott egy családot és „hivatalos“ formában elmondta küldetésének célját, kizárólag arról beszélt, ami éppen „súlyponti'* kérdés volt. Kisgyűlésnek, csoportos agitáció- nak pedig csak az számított, amit előre megszerveztek és a megje­lenésre papíron szólították fel- a tagokat. Persze mondani sem kell, LAT MUNKÁHOZ, mindenki a legtöbbet akarja adni. Ezt az élő népnevelőmunkát, szívbőlfakadó szavakat mester- kéltséggel elcsúfítani, agyonszer- vezgetéssel, az értekezletekre való meghívók halomragyártásával megbénítani nem szabad. Nincs jobb, meggyőzőbb eszköz a becsü­letes, emberi érzésekből fakadó szónál. A pártszervezet vezetői ne gondolják, hogy az agitáció vala­mi ördöngösséget rejt magában, ne tulajdonítsanak valamiféle kü­lönleges jelentést ennek a szónak, mert az nem más, mint amit je­lenleg oly eredményesen tesznek. Agitálnak akkor, amikor bebizo­nyítják a maguk igazát, érvelnek a párt politikája mellett, ki így, ki úgy, mindenki a saját tehetsé­ge szerint. Agitálnak a párttagok azzal is, hogy egyénenként több mint 300 munkaegységet szereztek, agitál­nak úton-útfélen, amikor arról be­szélnek, hogy jól élnek, amikor emlékeztetik az elégedetlenkedő­ket a cselédsorsra. Ne keressenek mondanivalójuknak különféle hi­vatalos formát, mondják el min­denütt, ahol szükségesnek' tartják. Érzelmeiket, elgondolásukat fejt­sék ki munkahelyeiken, s minde­nütt, ahol többen együtt vannak. Felvilágosító, népnevelőmunká­juk módszere jó a somogymeggye­si Jó Gazda tsz kommunistáinak, és hogy mennyire meggyőző, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy napról napra fejlődnek, egyre lelkesebben dolgoznak, el­tűnnek a kételyek és új belépők ostromolják a közgyűléseket. Wirth Lajos HANGVERSENY BALATONBOGLÁRON A balatonboglári általános iskola szülői munkaközössége de­cember 4-én este igen jól sikerült nagyszafoású hangversenyt ren­dezett a MÁVAG-üdülő kultúrtermében. A hangverseny iránt nagy volt az érdeklődés és szombaton este ■ zsúfolásig megtelt a szépen feldíszített kultúrterem. A nagy érdeklődés nem volt hiábavaló: a szereplők magasszínvonalú, művészi teljesítményt nyújtottak. Meg­kapó volt Balikó Lajosné és dr. Farkas Elemérné klasszikus ének­és zeneszámai, de a legnagyobb sikert Fasching Ferencné tanítónő rnag.yarnótái és Fábián Imre járási állatorvos saját szerzeményű dalai aratták. Az est sikerét nagyon emelte Bálint Sándor ismert rádióénekes fellépése, aki Budapestről utazott le, hogy énekeljen a jótékony célú előadáson, melynek csaknem 3 ezer forintos bevé­telét az iskolásgyermekek karácsonyi megjutalmazására fordítják. A hangverseny megrendezése a szülői munkaközösség alelnö- kének, Kormos Ferencnek és az elnöknőnek, Pálffy Jánosnénak jó munkáját dicséri. Nagy kár, hogy a balatonboglári kultúrház nem állhat rendelkezésre ilyen alkalmakra, s kölcsönteremben kell a kulturális rendezvényeket megtartani. Dicséretet és egyben kö­szönetét is érdemel a MÁVAG igazgatósága, hogy teljesen ingyen adták át a termet, sőt máris megígérték, hogy a szilveszteri ha­sonló célú est megrendezésére is átadják. Harangozó József

Next

/
Oldalképek
Tartalom