Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-14 / 295. szám
Kedd, 1954. december 14. SOMOGYI NÉPLAP Megyénk a mezőgazdaságfejlesztési határozat útján Ib termést, nagyol jövedelmet akarnak elérni Imre a sérsekszöllősi ílj Gazda tsz tagjai — ezt mutatja új termelési tervük A sérsekszöllősi Uj Gazda termelőszövetkezet tagjai megelégedettek a zárszámadás eredményeivel. Jól gazdálkodtak és a zárszámadás után elnyerték megérdemelt jutalmukat a tagok. De nem állnak meg az eddigi eredményeknél, hanem további sikereket akarnak elérni: több termést, nagyobb jövedelmet, szebb életet. Az idén egy munkaegységnek az értéke 52,57 forint volt. 2,13 kg búzát, csaknem 2 kg árpát, 5 kg kukoricát, 2 kiló takarmányrépát, 13 forintot és több más terményt osztottak munkaegységenként. Szorgalmas, jól dolgozó tagja a termelőszövetkezetnek Tóth István. Ebben az évben 482 munkaegységet teljesített szorgos munkájával. A zárszámadás után meg- telett a padlása terménnyel, az erszénye pénzzel, a szíve pedig boldogsággal, hogy megtalálta számítását a közösben. 6266 forintot vitt haza készpénzben. Ezenkívül 8,24 mázsa árpát, 10,^6 mázsa búzát, 4,14 mázsa rozsot, 7,58 mázsa burgonyát, 10 mázsa takarmányrépát, 24 mázsa kukoricát, 24 mázsa szálastakarmányt kapott a termelő- szövetkezetből. Mindezt egyedül kereste. A jövő évben még tovább akarják fokozni eredményeiket s növelni jövedelmüket a termelő- szövetkezet tagjai. A jövő zárszámadáskor 54,7 forint értéket akarnak osz- osztani az idei 52,57 forintos munkaegységenkénti jövedelemmel szemben — ezt tükrözi jövő évi termelési tervük. Az idén búzából 6,5 mázsás átlagtermése volt a termelőszövetkezetnek. Jövőre 9 mázsás átlagtermést akarnak elérni. 6,85 mázsás rozs átlagtermésüket jövőre 10 mázsára emelik. A termelőszövetkezet minden földjét traktor munkálja. Mélyen fölszántva pihen már a föld is, melybe a tavasszal vetik a kukoricát. Négyzetesen vetik ezt a növényféleséget, hogy gjépekkel kapálhassák keresztben-hosszában. Kukorica termésátlagukat 32 mázsáról 36 mázsára akarják emelni. A tervbe azt is belevették, hogy 3 kát. holdon halastavat létesítenek, 3 kát. holdon pedig konyhakerti növényeket termelnek. Az idei zárszámadás megmutatta, hogy a sertéshízlalásból 119.971 forint jövedelme volt a termelőszövetkezetnek. A következő évben is hizlalnak az idei 46 darabbal szemben 50 sertést, mert látják, hogy jó árat fizet az állam a szerződéses hizlalásért. A tsz-ben alacsony a fejési átlag: mindössze 5,4 liter. A tehenek pedig jó tejelő fajták, csak a hozzáértő kéz hiányzik tőlük. A baj ott volt, hogy nem fejték ki őket rendesen. Kovács János állatgondozó ért a tehenekhez, csak any- nyi volt az elfoglaltsága, hogy nem volt ideje alapos munkát végezni: üzemi párttitkár, helyettes tanácselnök, brigádvezető volt egyszemélyben. Az állatok gondozását elhanyagolta, rábízta egy hozzá nem értő fiúra a fejést, aki nem fejte ki rendesen a teheneket. Nem is gondolt arra, hogy ezzel mekkora kárt okoz a termelő- szövetkezetnek. A vezetőség beszélt Kovács Jánossal, aki ígéretet tett, hogy eztán alaposabb munkát végez. Je- lenlleg a feleségével ketten dol- jési átlag. Vállalták, hogy a következő évben elérik a 12 litert. Ai idén már magam választottam meg, hogy milyen szerződéses növényt termelek Elmondta: Takács Sándor 8 holdas balatonkiliti dolgozó paraszt. Mint minden esztendő végén, most is ceruzát fogtam, hogy számot vessek: milyen eredménnyel zárom az évet nyolcholdas gazdaságomban. Őszintén szólva, ezelőtt néhány évvel még igen sokat bosszankodtam, mert nem tudtam úgy beállítani gazdálkodásomat, ahogy én szerettem volna. Tavaly előtt rám erőszakolták, hogy szójababot termeljek, tavaly pedig gyapotot vettettek velem. Azért mondom, hogy csak vettettek, mert egyik növényféleség sem hozott említésre érdemes termést. Ugyanakkor e növényféleségek miatt nem tudtam kellő mennyiségű takarmányt termelni, s így csak egy tehenet tarthattam, bár régebben mindig két tehenem volt. Ezen segített a párt és a kor-' mány mezőgazdasági határozata. Az idén már magam választottam meg, hogy milyen szerződéses növényféleséget termelek. Egy holdon feketebabot termeltem, mázsája 470 forint volt, de úgy tudom, hogy jövőre már 750 forintot fizetnek egy-egy mázsa feketebabért. Persze ezt a babot köztesként termeltem, s így takarmányt is többet tudtam termelni. Újból két tehenet tarthatok. De nem is tudnám felsorolni azt a sok kedvezményt, az öregségi kedvezménnyel együtt — mert hogy 67 éves vagyok, három holddal kevesebb terület után kell beadóznom —, amelyek alapján az idén jóval kevesebb volt a beadási kötelezettségem. Ahogy számoltam, majdnem 6 ezer forinttal több a jövedelmem most, mint tavaly. Úgy jött miránk, gazdálkodó emberekre ez a mezőgazda- sági határozat, mint a serdülő vetésre a langyos tavaszi eső, ami erőt ad az élethez. Így szereti hazáját Csönge József DISZ-fiatal A* Vas- és Fémipari Kombinát egyik műhelyéből egyenletes kattogás, munkában lévő gépek zaja jelzi, hogy odabent szorgalmas munka folyik. A hatalmas faajtó időnként megcsikordul, kinyílik s az udvaron felállított gépek hosszú sora egy új répadarálóval szaporodik. A terem közepén préssajtoló .gép mellett ül •Csönge József, a Kombinát legfiatalabb lakatos szakmunkása. Kissé előrehajolva, meggörnyedve dolgozik. A pontos, lelkiismeretei, munka annyira leköti figyelmét, hogy észre sem veszi, amikor szaktársai elhaladnak mellette, s megelégedetten, mosolygó arccal figyelik gyors mozdulatait. Büszkék erre a fiúra, aki alig fél éve lett szakmunkás, s máris sok elismerést, dicsőséget szerzett az üzemnek. Megvárjuk, amíg a munkában lévő kés elkészül. Megszólítjuk. Felnéz a gép mellől, s bár rendkívül barátságos, látszik rajta, hogy nem nagy örömmel fogadja látogatásunkat. — Nem szeretem félbeszakítani munkámat — mondja szigorúan és mielőtt hozzánk fordulna, rövid megbeszélést tart közvetlen munkatársával. Megismerkedünk. Csönge József a felszabadulás után négy évig a Magasépítő Vállalat segédmunkása volt. Egész fiatalon került oda, de munkaszeretete, szorgalma révén rövidesen brigádvezető lett, s 16 ember munkáját irányította, bár ő volt a legfiatalabb közöttük. — Jól esett — emlékezik vissza —, hogy ilyen fiatalon megbíztak bennem és ezzel is fokozták munkakedvemet. S akkor tudtam meg igazán, hogy miért is dolgozom, amikor párttag lettem. Csönge elvtárs minden szavából hazaszeretet' árad. Bármiről beszél, bármelyik élményét eleveníti fel, gondolatai az ország ügyével kap- csplódnak össze. Nem mond nagy szavakat. Elbeszéléséből érződik, hogy becsületes munkával akarja meghálálni mindazt, amit kapott. A DISZ-bizottság javaslatára mint átképzés került a Vas- és Fémipari Kombinátba. Alig féléves szakmunkás és máris újító! Amikor észreveszi, hogy tudunk erről, zavartan simítja el a homlokára omló haját, s szerényen megjegyzi: — Nem olyan nagy dolog az egész. — De aztán mind jobban belemelegszik. — Tudja, legjobb barátommal, Dausek Gézával dolgozunk együtt. Késeket gyártunk a répadarálóhoz. Sehogyse tetszett nekünk az, hogy megfeszített munkával is alig tudtuk elérni a 100 százalékot. Sokat olvastunk, hallottunk már újítókról, akik új módszerükkel megkönnyítették, meggyorsították a munkát. Egyszer aztán elhatároztuk, hogy mi is megpróbáljuk. És sikerült! ... A részleteket mór nem mondja el Csönge elvtárs. De annyit megtudunk, hogy ma már 360 százalékot teljesít. Újításukkal a 160 órás munkát: 1200 db kés elkészítését három nap alatt végzik el. De a fiatal, megbecsült újító nemcsak a gép mellett állja meg a helyét. Ö az üzem kul- túrfelelőse, s boldogan, lelkesen beszél csoportja munkájáról: — Nagyon örültem, s talán egy kicsit büszke is voltam — mondja —, amikor a választási kul- túrmunkáért dicséretet kaptunk. Azt mondták, hogy tánc- és színjátszócsoportunk az üzemek egyik legjobban összeforrott együttese. — Valóban, a Kombinát fiataljai örömmel, szívesen járnak a próbákra és úgy érzik, hogy ez a kis tanulás szórakozást, felüdülést jelent számukra. Csönge elvtárs kiváló DISZ-munkáját bizonyítja az is, hogy a város küldötteként részt vett a bukaresti Világ- ifjúsági Találkozón. Mosolygó arccal' eleveníti fel élményeit: — Sohasem lehet elfelejteni azt a pár hetet, amit Romániában töltöttem. Legjobban a kínai fiatalokkal való találkozást véstem emlékezetembe, s ma is féltve őrzöm a tőlük kapott ajándékokat. Milyen jó volt látni —emlékezik lelkesen —, hogy a különböző nyelvű fiatalok úgy megértették egymást, mintha testvérek lennének. Mindanynyian egyet akartunk: nyugodt, békés életet, s ez láncolt egymáshoz bennünket. Néhány pillanatig szünetet tart, arca komoly- lyá, szigorúvá válik. — Azok ott Nyugaton megint háborút akarnak, de vigyázzanak, mert mi is odacsapunk ám az asztalra! Rágyújt egy cigarettára, s most már egy kicsit nyugodtabban folytatja: — Én tudom, mi az a haza! Higgye el, nagyon jól éreztem magam Romániában, mindenem megvolt, sokat szórakoztunk, játszottunk, de az utolsó napokban már Számoltuk az órákat, hogy mikor indulunk haza. Amikor elértük a határt, boldogan, könnyezve üdvözöltük a magyar határőröket. Csönge elvtárs türelmetlenül néz gépe felé. Bizony sok időt ‘öltöttünk el beszélgetéssel, s a kiesést pótolni kell. Megindítja a motort, kezébe veszi a következő munkadarabot, aztán még hozzánk fordul egy pillanatra: — Én nem akarok éhezni többé — mondja szenvedélyesen —, nem akarom, hogy háború pusztítson az országban, s ha kell, minden erőmmel harcolni fogok békés életünkért. A gép felbúg, s Csönge elvtárs elmerül munkájába. Az építőmunka lázas izgalma hatja át, mely oly széppé, tartalmassá teszi életét. Jávori Béla, A SOMOGYI NÉPLAP POSTÁJÁBÓL Nyílt levél a Moziüzemi Vállalat igazgatójához Kedves Elvtárs! Önök. de általában mindenki azt vallja, hogy a film tanít, nevel, szórakoztat. Engedje meg, hogy a zá- kányj és zákánytelepi dolgozók véleményét is közöljem. E vélemény kissé elfér az Önétől, az általánosságtól, mert így szól: Ha moziba mész, vigyél magaddal ideg- csillapítót! ... Úgy érzem, éppen véleményünk különös volta miatt, magyarázat szükséges hozzá. Ha egy zákányivagy zákánytelepi dolgozó filmet akar megnézni, elmegy Csurgóra, Kaposvárra, Nagykanizsára vagy még mesz- szebb. Miért? Nincsen közelebb mozi? De igen. Van. Van, mégpedig Zákánytelepen, általában minden szombat, vasárnap. Éppen szombat van. Elvtárs, kísérjen el bennünket a moziba. Nem egyedül megyünk, egész tömeg- nyi kisdiák jön velünk, hiszen a »Föl- támadott a tenger«-t adják. A mozi előtt nagy csődület Ahogy nézzük, még őrtilosia- kat is látunk a várakozók között, pedig Őrtilos testvérek között is van ide 6 kilométer. Ez a délutáni előadás a diákok számára lesz. Büszkén nézünk körül. Ennyi gyerek, ez igen! De sok szépet fognak ezek a gyerekek hallani és látni! Milyen nagy segítség ez a hazafias nevelésben! No, de ne beszélgessünk tovább, kezdődik az előadás. A vászon mögötti hangszóró megszólal: buuu-u-u-u ... Mi az, Ön megijedt? Nem kell félni, hisz ez csak a kísérőzene bevezető akkordja. A java még csak ezután jön. Megjelennek a szereplők a vásznon. Beszélni kezdenek. Az egyik azt mondja: — Bubububububu. Mire a másik válaszol: — Bababababa. Tessék? ön azt súgja nekem, hogy egy szót sem ért? Nem baj, más is csak tompa morajokat, csatta- násokat, •* zörejéket hall. ön azt mondja, hogy rosszak a gyerekek? Lármáznak, veszekednek, nem figyelik a filmelőadást? Igen, sajnos igaza van. De tudja, a film csak akkor nevel, tanít és szórakoztat, ha az ember hall is valamit, azaz normális beszédet, zenét. No végre! Vége az előadásnak. ön is örül? Pedig szép film, jó film, az ifjúság csak úgy habzsolta volna Petőfi, Kossuth, Bem szavait. De így, elsikkadt a hatalmas érték, fuccsba ment a nevelési cél. Hát akkor búcsúzzunk is. ön ígérje meg, hogy falura is csak kifogástalan hangerejű filmet küld. válaszképpen mi megígérjük, hogy szorgalmas mozilátogatók leszünk. Viszontlátásra! Szőnyi István tanár, Zákány. 4 MÁV figyelmébe! Miért van szükség Somogyszobon szerelvénycserére? Immár egy éve utazom Balatonszentgyörgy felől Somogyszobon keresztül Barcs felé. A Balatonszentgyörgyről és Barcsról So- mogyszobra érkező személyvonatok minden hétfő kivételével tovább mennek Barcs, illetve Balatonszentgyörgy felé. De nem így van hétfőn, amikor legtöbb az utas, hiszen ezen a napon sietnek a dolgozók munkahelyükre. Hétfőn szerelvénycsere van, az utasoknak ki kell szállniuk a vonatból és másik szerelvényre kell átszáll- niuk, ami — véleményem szerint — teljesen helytelen. Miért kell hétfőn átszállni, miért nem közlekedhet hétfőn is az a szerelvény, amely egész héten Balatonszentgyörgytől Barcsig és vissza közlekedett? Ez már a vasút „kulisszatitka“... Kovács Béla Kultúrverseny a csurgói gimnázium tanulói között A csurgói Csokonai-gimnázium III/c. osztálya a napokban rendezte meg önálló műsoros estjét, melyre meghívta a tanári karon kívül az iskolák vezetőségét és ifjúságát is. A zsúfolásig megtelt teremben bensőséges hangulat uralkodott. A hallgatóság várakozását teljes mértékben kielégítette az osztály helyes kezdeményezése. Olyan kultúrműsort állítottak össze Iványi Lenke osztályfőnök segítségével, amely a megnövekedett igényeket is kielégítette. Bausz Márta, aki nemcsak' osztályának, de iskolánknak is egyik legjobb szavalója, mély átéléssel, igaz tolmácsolással szavalta el a Ne várj csodára című verset. Az osztály leánytanulói három kedves népi tánc bemutatásával igazolták ügyességüket és népművészet iránti szeretetüket. Kutrovics Éva Strauss és Lehár zenéjét tette még emlékezetesebbé hű tolmácsolásával. Déry Tibor Talpsimogató című drámáját jólsikerült bemutatással tette ismertté az osztály a csurgói dolgozók előtt. Különösen kitűnő teljesítményt nyújtott Pados Éva és Ángyán Lajos. A jóízű konferálást Varga Gyula látta el. A műsor értékén kívül még meg kell említeni azt az eredményt, ami abban nyilvánult meg, hogy a többi osztályok versenyre keltek egymáásal és szebbnél- szebb műsorok kiválasztásával szándékoznak hozzájárulni Csurgó és iskolájuk kultúréletének emeléséhez. Együd Árpád, tanár. ALAPOSSÁG? — NEM, BÜROKRÁCIA! Nemrégiben — pontosabban december 8-án — hozzám jött egy dolgozó paraszt leánya azzal a kéréssel, adjak neki egy községi igazolást, mert ő dolgozni szeretne és munkakönyvét akar váltani. Természetesen megadtam neki a kért igazolást, de másnap visszajött azzal, hogy a Járási tanács munkaerőtartalékok hivatalánál nem adtak neki munkakönyvét, mert az igazolásba nem írta be a tanács, hogy az igazolás tulajdonosa nem lépett ki önkényesen a tsz-ből. Idézzük az igazolás idevonatkozó részét, amelyből ez olvasható: „A községi tanács végrehajtóbizottsága hivatalosan igazolja, hogy a nevezett termelőcsoportnak nem volt és jelenleg sem tagja.“' Ennyit az igazolásról, amelyből világosan és félremagyarázhatatla- nul kitűnik, hogy a fiatal leány nem volt és jelenleg sem tagja tsz-nek. A járási tanács munkaerőtartalékok hivatalának dolgozói, úgylátszik, ezt nem értik, de az is lehet, hogy nem akarják megérteni azt, ha valaki nem volt és jelenleg sem tagja a tsz-nek, akkor nem is léphet ki onnan önkényesen. Véleményem szerint pedig ez az igazság. S nem túlozok, ha azt mondom, itt az ideje, hogy a kaposvári járási tanács mellett működő munkaerőtartalékok hivatalának dolgozói is megértsék: kormányaink programja, a júniusi út nem a bürokrácia növelését, Hanem a dolgozókról való fokozottabb gondoskodás elvét tűzte ki célul, s ebben benne van a bürokráciamentes ügyintézés is... Horváth János vb-elnök, Hetese
