Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-29 / 307. szám
Szerda, 1954. december 29. SOMOGYI NÉPLAP S Hogy időben, munkára készen fel- f sorakozhassanak a jól kijavított gépek Q fonyódi járás dolgozó parasztsága magabiztosan halad a mezőgazdaság- fejlesztési határozat megvalósításának útján Az év bármely szakában jártunk is a fonyódi járásban, 'mindig jókedvűen szorgoskodó parasztokkal találkoztunk. Nem mintha azélőtt más emberek 'lakták volna ezt a járást, olyanok, akik nem szeretik a földet, a jószágot vagy a munkát. Szó sincs erről. De egy év óta mégis nagyobb a szorgalom, mint azelőtt. Ezt nemcsak azon lehet lemérni, hogy az idén majdnem mindig a fonyódi járás volt az első a mező- gazdasági munkák és a begyűjtés versenyében a megye járásai közül. Lemérhető ez azon is, hogy az idén gondos gazdája lett a járásban annak a 2000 hold tartalékterületnek is, amelynek egy része tavaly "gazdátlanul hevert. Hallgattak a párt szavára a gazdák, s magabiztosan, szinte sohasem látott lelkesedéssel fogtak a föld megműveléséhez a tavasszal. Tudták, hogy nyugodtan kihordhatják a trágyát arra a földre, amelyet művelnek, nem tagosítják el tőlük. S hordták is a trágyát, úgyhogy 157 holddal nagyobb területre került istáliótrágya, mint előtte ősszel. De a műtrágyának is nagyobb lett a kelete, mint azelőtt. Most már nemcsak a tsz-ek, hanem az egyéni termelők is mind többen segítik élő műtrágyával terméseredményeik növelését. Ez évben 12 vagonnal több műtrágya került a földekre a járásban, mint 1953-ban. Növelték a járás szántóföldjének termőerejét azzal is, hogy a tsz-ek mintegy 130 holdon, az egyéni termelők pedig összesen 1024 holdon zöldtrágyáztak. Figyelemre méltó az is, hogy a tarlóhántást 20 százalékkal nagyobb területen végezték el, mint tavaly. A talajerő növelésének máris »számos eredménye született, főleg a kapásnövényeknél. A buzsáki Munkaharcos tsz például burgonyából 152 mázsás átlagtermést takarított be holdanként. Per- sa István balatonszentgyörgyi 9 holdas egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztnak, aki 3 hold kukoricáját négyszer kapálta és keléskor fogasolta, 40 mázsa kukoricája termett egy-egy holdon. Ezek az eredmények azonban még nem általánosak, hisz a nagyobb terméseredmények alapjait jóformán még csak az idén rakták le, ami a jövő évben fog jótékonyan hatni. Az á'üaittenyésztés mennyiségi és minőségi növelése végett az idén 2 százalékkal nagyobb területen vetettek pillangós növényeket, mint tavaly. Jelentős javulás mutatkozik a járás állattenyésztésében, amit "bizonyít, hogy a sertéseknél csupán az anyakocák száma csaknem 750-nel nőtt. A szarvasmarhák száma 202-vel szaporodott, s mintegy 300 darabbal, több állat van törzskönyvi ellenőrzés alatt a járásban ma, mint a múlt év végén. A tapasztalatokból látható, hogy a fonyódi járás dolgozó parasztsága jól halad azon az úton, amelyet a decemberi párthatározat megjelölt. Most az új esztendő küszöbéről mégegyszer tekintsenek vissza a mögöttük hagyott évre. s annak tapasztalataiból tanulva, új •tervekkel, új lelkesedéssel, új hittel fogjanak munkához az új évben, 'hogy jövő ilyenkor még szebb eredmények dicsérhessék a fonyódi járás dolgozó parasztságának, kommunistáinak munkáját. Serény munka zajától hangos a tahi gépállomás udvara és gépjavító műhelye. Itt-ott megvillan a hegesztőpisztolyból kitörő kékes-sárga láng s nyomában 'beforrnak a gépiek sebei. Alig lehet szót érteni, úgy csörömpölnek a kalapácsok, dörömbölnek a fúrógépek. De nem is szívesen hagyják félbe a munkát az emberek a beszélgetés kedvéért. Vágola Lajos elvtárs, a minőségi ellenőr is híven teljesíti feladatát: hol az egyik, hol a másik javítórészlegnél tűnik fel magas termete. Állandóan figyelemmel kíséri: nincs-e valamelyik részlegnél kifogásolni való a munkában, s közben tanácsokkal segíti az etnbereket. Most az ekejavító részlegnél találtuk Vágola elvtársat, amint Nagy Istvánnal és Drakos Józseffel az ekék helyes beállításáról beszélget. Kérdésünkre elmondta: — Uigy szerveztük meg a téli gépjavítást, hogy az emberek a saját' körzetükhöz tartozó gépeket javítsák, így minden dolgozónk arra törekszik, hogy minél előbb és minél alaposabban rendbehozhassa a rábízott gépet. Eddig még nem is mondhatok rosszat a javítás minőségére. Dolgozóink igyekeznek is min él gyorsabban és minél kifogástalanabbul végezni munkájukat, hiszen így többet is keresnek. Igaz-e, Drakos elvtárs? — fordult oda mosolyogva az ekejavító részleg vezetőjéhez. — Hát úgy van az — válaszol határozottan Drakos József —, ha többet érdemel az ember, akkor több pénzt kap. Én például, míg saját műhelyemben dolgoztam Torvajon mint patkoló-kováes, akkor sem kerestem úgy, mint most a gépállomáson, pedig akkor nem ritkán kora reggeltől késő estig ütöttem a vasat. Most havonta ezer forinton felül keresek átlagosan. Persze, lélek kell a munkához, mert ha valaki itt lelkiismeretesen dolgozik, az nemcsak hasznára, de becsületére is válik. — Ezzel arra is célzott Drakos József, hegy ő jó munkájával rövid idő alatt kiérdemelte a javító részleg-vezetői beosztást. — No persze, jobban is haladhatna a munka... — vehette közbe Nagy István, aki éppen egy darab vasat szorított be a satuba s kezdte reszelni. — Mehetne bizony ... — vette át. a szót Vágola elvtárs —> ha a vezetők itt lennének és a sürgős dolgokban többet segítenének... — Miért... hol vannak a gépállomás vezetői? — kérdeztük. — Az Igazgató és a párttitkár elvtárs szabadságon van, a mérnökünk, pedig beteg — válaszolta Vágola elvtárs. Majd egy pillanatra elgondolkozott, s így folytatta: — Azelőtt nem egyszer túlteljesítettük a javítási dekádtervet, de' az utóbbi 10 napban alatta maradtunk a 100 százaléknak. Több hegesztő szakember kellene, s abban is a vezetőknek kellene intézkedni, hogy a gépállomás munkásszállásán legyen tűzifa. Rövid szünet után Vágola elvtárs így szólt a mellette dolgozó emberekhez: — Ugye, elvtársak, azért behozzuk a lemaradást és közben csak elintéződnek a problémáink is!? — Az emberek biztató tekintetet vetettek a minőségi ellenőrre. s tovább folytatták a munkát. Nem sokkal később megtudtuk, hogy a gépállomások megyei igazgatósága egy új mérnököt küld a tahi gépállomás dolgozói segítségére és intézkedett a többi problémák rendezésében is. Tehát módjuk van a tahi gépállomás dolgozóinak, hogy felszámolják a lemaradást és időben felsorakoztassák a jól kijavított gépeket: munkára készen. A becsületes kisiparosok jogos követelése: Szigorúan vonják felelősségre a kontárokat! A kormányprogram óta mind több és több kisiparos keresi fel az illetékes hatóságokat, hogy iparengedélyt váltson. Államunk támogatja, segíti a kisiparosokat azzal, hogy kölcsönöket ad, hogy állandóan több anyagot biztosít számukra. Egyes kisiparosok azonban visz- szaélnek államunk, dolgozó népünk bizalmával. Úgy gondolják, hogy iparengedély nélkül is dolgozhatnak. De nem hiába száll az a találó közmondás: »-Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik«, egyszer csak minden iparengedély nélkül dolgozó iparost felelősségre vonnak. A városi, valamint a járási tanácsok illetékes osztályán gyakran tárgyalnak kontárügyeket, s szigorúan büntetik mindazokat, akik iparengedély nélkül dolgoznak. A legutóbb Grácz Nándor, asztalost 900 forintra, Gimesi József autószerelőt 1000 forintra büntették, mert iparengedély nélkül dolgozott. Illés Imre asztalos, aki 1953 óta dolgozott iparengedély nélkül, 1000 forint pénzbüntetést kapott. De sorolhatnánk tovább a neveket. Vannak olyan kisiparosok, akik »nagy vállalkozók«. Szívesen foglalkoztatnak kontárokat, mint Te- mesfalvi Kálmán balatonszentgyörgyi kőműves, aki becsapta megrendelőit. A pénzt előre felvette, de a munkát nem végezte el. Pedig 10—15 kontárral is dolgoztatott. A kontárok tevékenysége miatt jogosan háborodnak fel azok a kisiparosok, akik pontosan fizetik adójukat és becsülettel teljesítik állam iránti kötelezettségüket. Kutor József férfiszabó Meszteg- nyőről írja a KlOSZ-szervezet- nek: »Államunk elvárja tőlünk a lelkiismeretes munkát, a pontos adófizetést, de mikor vonják már felelősségre a kontárokat?« A kisiparosok nagyrésze így gondolkozik. A helyi tanácsok fordítsanak több gondot a magánkisipar felügyeletére, hiszen ez is feladatuk. Meg kell értetni a kontár- kodó kisiparosokkal, hogy kontár- 1 kodásukkal megkárosítják dolgozó népünket, államunkat, de önmagukat is. Azok a kontárkodó kisiparosok pedig, akik semmibe veszik, kijátsszák a törvényeket, méltán megérdemlik a büntetést. Ki lesz a győztes? Ezzel a jelszóval indult el a marcali és a csurgói postások közötti pártsaj tó-szervezési verseny. Céljuk az volt. hogy minél több dolgozó paraszthoz, termelőszövetkezeti taghoz juttassák el a párt szavát. S elkezdődött a küzdelem. Egymással vetélkedve agitáltak az olvasás mellett. A Szabad Nép és Somogyi Néplap cikkeivel bizonyították be a dolgozóknak, hogy érdemes olvasni. A Szabad Földről sem feledkeztek meg. Gyakran hivatkoztak egyik vagy másik olvasójukra, akik a Szabad Föld hasábjaiból értesültek valamelyik jó mezőgazdasági módszerről. A csurgói posta kézbesítői 89 új olvasó szervezésével váltották be adott szavukat. Különösen Ma- tusz János és Tarabó György elvtársak értek el eddig kimagasló eredményt. Róluk példát vehet a | megye minden kézbesítője, mert szorgalmas, törekvő elvtársak. Munkájuk eredményességét bizonyítják a beszervezett új előfizetők. Matusz elvtárs 25, Tarabó elvtárs pedig 11 új előfizető szervezésével dicsekedhet. A marcaliak eredményeit még nem ismerjük. Reméljük azonban, hogy ők is hamarosan szép sikerekről számolnak be. A verseny január elsejéig folyik. 'A két posta dolgozóin áll, hogy egymás között eldöntsék: ki legyen a győztes. Becsapta a dolgozó poroszlókat — 2 évi börtönre ítélték A kaposvári járásbíróság december 14-én tartott tárgyalást Béna Sándor somogyjádi állami körállatorvos bűnügyében. Bóna Sándor kihasználta egyes dolgozó parasztok hiszékenységét, tájékozatlanságát, s a körzetben tartott ingyenes védőoltások során sertésenként 2 forint lefogódíjat szedett, így 40—40 fillérrel károsította meg a gazdákat. Ezzel 1270 forintot szedett össze jogtalanul. A bíróság magánokirathamisítás és folytatólagosan elkövetett csalás | bűntettében mondta ki bűnösnek és kétévi börtönbüntetésre, valamint ötezer forint pénzbüntetésre ítélte. — JELENTŐS JAVULÁS tapasztalható az utóbbi időben a silózási terv teljesítésében. Az elmúlt évi ,30 százalékos silózási tervteljesítéshez viszonyítva jelenleg 65 százaléknál tart a megye a silózási terv teljesítésében. Szeretet és béke "Cinnek jegyében ült össze a minap a Népművelési Minisztérium és Népművészeti Intézet közös értekezlete: a megyei tanácsok újonnan szervezett művészeti alosztályainak vezetői számára rendezték, átérezve nemcsak a jel, hanem a tett parancsoló szükségét is. Künn az óriásra nőtt városban tombolt és zajlott a karácsonyi vásár, s a behemót áruházakban buzgón irtották a szeretet ajándékát vásárlók egymás tyúkszemét. A közlekedési eszközök belsejében és környékén ráadásul egymás arcát, szemét, orrát, fülét, no meg ruházatát tépték, gyűrték, szaggatták ronggyá a naiv vidéki s a kevésbé naiv bennszülött embertársak, nem érezve át a szeretet és béke magasztos eszméiből semmit, legfeljebb az elszenvedett bántalmakat, mint jómagam is, mikor a szénatéri járdán terültem el —' kisebb gerinc- és bordazú- zódással — mivel embertársaim lelöktek az induló társasgépkocsiról. Jól esett tehát leülnöm a nyugalom és barátság asztalához, hiszen a kultúra és humánum nevében terítették. A láthatatlan, de mégis mindig jelenvaló két házigazda: a párt és a népfront pompás menüvel szolgált; az első három nap szemet-]elket. vidító játékokkal, falusi színjátszók „Csikósával“, egy járási csoport „János vitézével“, a Nemzeti Színház „Óthellójával‘‘, az Operaház vadonatúj balettjével. Az utolsó két nap a Népművelési Minisztérium egyik meghitt sarkában — Jánosi elvtárs egyelőre elárvult dolgozószobájában — országos távlatú feladatainkat ismertette a művészeti osztály, s ezt vitattuk meg alaposan. A népművelési munka vezérszólama 1955-ben a művészeti alosztályoké. Hatáskörük rendkívül kibővül, mint ahogy egy szellemes hasonlat mondta: ők a népművelés pentatlonistái. Ének, zene, tánc, színjátszás eddig is hozzájuk tartozott, ezentúl a mozit, képzőművészetet, az iparművészet minden ágát, a múzeumokat, a bábjátékot, a szórakoztató üzemek minden válfaját, módját, művelőit, a társas táncokat, ezek oktatóit is irányítják, felügyelik, ráadásul a hivatásos színházak és megyei műsorirodák működését is. Oomogyi viszonylatban elsősorban e két legutóbbi a ^ fájó pont: a hivatásos színházé, mert nincs és mert igen nagy a szüksége: az igényesség, a népművelő munka igényessége követeli. Megígérte a színházi főosztály: legkésőbb július végére kapunk önálló társulatot, ha írás» ban is kötelezi a yárosi tanács, hogy megfelelő al- és főbérleti lakásokat, korszerűen renovált színpadot biztosít. A másik fájó pont: az országos filharmónia, illetve a baranyai műsoriroda garázdálkodását a Népművelésügyi Minisztérium hathatósan orvosolja, s különösen a karácsonyi botrányért elégtételt szolgáltat. A művészeti munka prímjét 1955-ben a színjátszás fújja: a hivatásos és öntevékeny egyaránt. A többi szólamok, velük egyvonalban: ének, zene, tánc egymással szoros szövetségben, harmóniában működnek, sohasem öncélúan, elkülönítve, az egyéni érvényesülés olcsó dicsőségéért, hanem a közösségi művészetért, a népi gondolatért, a tömegek kulturális felemelkedéséért, az igazi népfront-politika, a szeretet és béke megvalósulásáért. Nem utolsó sorban ifjúságunk, tehát jövőnk hordozóinak esztétikai és kulturális fejlődéséért. Ezt célozza a tanfolyamok (ének, zene, tánc, színjátszás) nem öncélú, hanem a közízlést, szakműveltséget előbbrevivő stúdiók hirdetése és vezetése. Már az idei bálok, társas táncok tanítása is ezt akarja: a duhajkodás, ízléstelen mulatozások helyét váltsa fel az ízléses, nemesértelmű szórakozás, tánc és természetes vidámság. Az értekezleten jelen volt a DISZ országos központi küldötte is, s boldogan jelentette ki: minden ilyen törekvést hálával fogadnak és a maguk nevében máris országos jellegű kulturális verseny elindításával felelnek: városra, falura, tanyára kiterjedő hatállyal. A pedagógusok támogatását kérik, különösen falun, tanyán, hiszen az iskolai nevelő, oktató munka után ők láthatják el leghatásosabban az iskolán kívüli népművelést is. Persze szívvel-lé- lekkel részvevő, a feladat nagyszerűségét, nemzetmentő és formáló jelentőségét átérző pedagógusok. Órájuk gondol elsősorban a kormányzat is. de megyei tanácsunk is, amikor nemcsak felemelt összegű tiszteletdíjakkal, hanem szakmai továbbképzéssel, fővárosi, megyei tanfolyamokkal siet segítségükre. A népművelési munka nemzetformáló erejét megérezték kitűnő pedagógusaink. Nemcsak országos, hanem megyei viszonylatban is az újjászervezett népművelési osztályok, járási csoportok, de a körzeti munkák végrehajtóiként is számos pedagógus jelentkezett, s őket követi majd a szakképzett színházi, zenei, képzőművészeti dolgozók sora is, hogy valóra váltsák Móricz Zsigmond álmát: „ne csak a föld, de annak minden áldása, tehát a kultúra is legyen a dolgozó népé!“ Ezzel a fenkölt gondolattal hirdeti a Megyei Tanács VB-je is e hó 30-án reggelre egésznapos értekezletét a megye valamennyi kultúrmunkása számára. Nagy seregszemle ez, számon akarja tartani, kikre számíthat a párt és a népfront művelődési politikája szellemében. Itt vitatják meg kormányzatunk direktívái szerint az új esztendő részletes feladatait is, az iskolánkívüli népművelő munka terén. Itt találkozik először, hivatalosan az újjászervezett népművelési osztályok, járási csoportok, körzetek nagy aktívahálózata. Jó és hasznos munkát kívánunk mindnyájuknak! Legyen eredményes és gyümölcsöző népünkért he- vülő elindulásuk! YZ' aposvártól kezdve a legkisebb tanyáig gyújtsák meg a haladás szövétnekét és József Attila igéjével haladjanak hókét és szebb jövőt biztosító útjukon. »En egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani«. Zitás B. A
