Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-25 / 305. szám
6 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954, d<iceBiibejr 25. ELSZÁLLÍTOTTÁK A HAVANNAI DOHÁNYT A NAGYBARÁTI ÁLLAMI GAZDASÁGBÓL Hazánkban az idén próbálkoztak első ízben a havannai dohány termesztésével. A nagybairáti állami gazdaság dolgozói is abban a hagy megtiszteltetésben részesültek, hogy ennek a kiváló dohányfajtának magyarországi meghonosításávai kísérletezzenek. Végh Tivadar, a gazdaság főagronómusa fáradságot nem ismerő szakmunkája meg is hozta gyümölcsét. A havannai dohánypalánták igen »jól érezték magukat« a magyar éghajlat alatt. A beérett, simított dohányt december 23-án elszállították a nagyatádi dohánybeváltóhoz. Innen kéthónapi fermentálás után a feldolgozó üzembe kerül. , ri ----------------------------rt E z a kiváló dohányfajta az első kísérletezések alkalmával is igen biztató eredményt hozott. Egy kát. holdon 11 mázsa 78 kiló elsőosztályú levél termett. A dohánykutató intézet dolgozói bizakodva néznek a havannai dohány további eredményes termesztése elé. Miután az első évben magot is termeitek, a jövő esztendőben már öt kát holdon termelik a nagybaráti állami gazdaságban a havannai dóhányt. Márciusban kerül sor az első szivarpróbára, amikor bizonyára azt állapítják meg, hogy a nagybaráti gazdaság dohánya méltó versenytársa a Kuba szigetén termesztett szivar kadohánynak. A balatonnagybereki állami gazdaság túlteljesítette mélyszántás! tervét A balatonnagybereki állami gaz- daság traktorosai az idén is kitettek magukért. Több mint négyezer holdas őszi mélyszántási tervüket 600 holddal túlszárnyalták. Az eredményekben nagy része var; Holcz- mam Imre sztalinyecesnek, aki eb-: ben az évben több mint 3000 normálhold talajmunkát végzett. Jelenleg 1957. évi tervének teljesítésén dolgozik. Több mint 500 normál- holddal maga mögött hagyta a tavalyi vetély társát, Jánosházi Józsefet. A gazdaság SZTZ-traktorosai meg is kapják méltó jutalmukat szorgalmas munkájukért. Holczmann Imre csaknem 32 ezer forintot keresett eddig. A napokban vásárolt magának egy szép kis családi házat negyvenezer forintért. A többiek is házat építenek, vagy vásárolnak. Simon Jánosnak, Mándli Józsefnek és Jánosházi Józsefnek is rövidesen saját lakásuk lesz. A gazdaság termőterülete ebben az őszben újabb 500 holddal gyarapodott. A szia! inyecek-vcniatta ekefejek ennyi töretlen talajt forgattak meg és jövőre már'itt is bő termés jelzi majd a munka hőseinek útját. .lövőjét terveasi a báboa^iBe^yed Most, a hosszú téli estéken gyakran összejönnek a bábonymegyeri Dózsa tsz tagjai, hogy megbeszéljék: milyen tervvel kezdjék él az új évet. Molnár Lajos tsz-elnök és Szilágyi Imréné párttitkár, de a többi tagok is papírt és ceruzát vesznek a kezükbe és számolnak: hogy tudnák még eredményesebbé tenni a közös gazdaságot. Olyan emberek ezek a szövetkezeti parasztok, akik nem elégednek meg soha az elért sikerekkel, hanem mindig többre törekednek.. Ez kicseng Molnár elvtárs szavadból is, amikor , azt mondja: »Minden • lehetőségünk megvan ahhoz, hogy jövőre legalább 100 mázsa burgonyát termeljünk, az idei 80 mázsás holdanként! átlagterméssel szemben. A cukorrépatermést is 15—20 mázsával növeljük a jövő évben.« A tsz terve is mutatja, hogy jövőre még nagyobb jövedelmet, még jobb létet akar a tsz tagsága. Azért, hogy tervüket valóra váltsák, hogy például búzából jövőre egy mázsával többet takaríthassanak be mint az idén, — jobban előkészített talajba vetették az őszieket, s job-1 ban előkészítik a földet a tavasziak alá is. A főid termőerejét nemcsak az istállótrágyával növelik, hanem a műtrágya szakszerű adagolásával is elősegítik növényeik fejlődését, a terméshozam növekedését. Üjra megszervezik a brigádokat, a munkacsapatokat, hogy még alaposabb, felelősségteljesebb legyen a tagság munkája a jövő évben, amelynek gyümölcsét még bőj ságesebben akarják élvezni. .................................. Ü zemeink jelentik a gépjavító vállalat téli gépjavítási tervét november hónapban túlteljesítette. December 24-ig 30 darab erőgépet javítottak ki. Az eddigi munkákban kitűnt Lukács József lakatos 240, Ambrus Rezső esztergályos 180, Vida János szerelő. .135 százalékos átlagteljesítményével. A tervhez viszonyítva azonban decemberben lemaradás mutatkozik a gépjavításban. Ennek oka, hogy az Anyagellátó Vállalat hiányosan szállítja az alkatrészeket, főként' a fogaskerekeket.’ Szükséges, hogy az Anyagellátó Vállalat pontosabban tartsa be a szállítási szerződésben vállalt kötelezettségeit, mert csak így tudja a Gépjavító Vállalat tervét teljesíteni. De ennél is továbbmegyünk: csak így tudjuk a jövő évben megvalósítani a mezőgazdasági munkák fokozottabb gépesítését. A VASKOMBINÄT dolgozói december 20-ig 109,2 százalékra teljesítették éves tervüket. Ezért az üzem összes dolgozóját dicséret és elismerés illeti. Kiemelkedő eredményt ért el: Borsos Ferenc formázó, ifjúmunkás sztahanovista 268 százalékos, Horváth József formázó 364 százalékos, Vég István esztergályos 188 százalékos. Fonyó László betanított segédmunkás 206 százalékos, Csönge József és Daucsek Géza lakatos 255 százalékos tervteljesítésével. A becsületes munka elismeréséül 87-en megkapták a sztahanovista oklevelet, illetve címet, egy munkás pedig „Könnyűipar kiváló dolgozója“' kitüntetésben részesült. A TEXTILMŰVEK dolgozói a debreceni országgyűlés tiszteletére ünnepi műszakot indítottak. Az üzem valamennyi munkása jó munkával köszöntötte az országgyűlést, napi tervét minden üzemrész 100 százalék fölött teljesítette. A gyűrűsfonóban Kurucz Teréz 110,8, az előfonóban Babodi Erzsi és Kaszás Julianna 122, a lánccsévélőben pedig Balogh Istvánné 120 százalékra teljesítette napi tervét. A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL... Jekűr.k béke, szabad, boldog élet kell...!“ HP íz éve lesz, hogy megszűnt a -*■ hiábavaló szörnyű vérontás, elnémultak a hitleristák kezében a halált osztogató gyilkos fegyverek. Béke van ... Népünk a békés építés útjára lépett. Ezt a békét, ragyogó eredményeinket akarják ismét sárbataposni a nyugatnémetországi halálgyáíosok és gazdáik, az amerikai imperialisták. Kérdezem, vájjon van-e hazánkban egyetlen olyan becsületes ember is, akinek ne szorulna ökölbe a keze, amikor a nyugatnémet hadsereg, a náci Wehrmacht feltámasztásáról szóló híreket hallja, vagy olvassa? Nincs!... Nekünk béke kell, mert mi békében, szabad, boldog életet akarunk élni. Meghiúsítunk minden háborús kísérletet. Hisz már többször bebizonyosodott, hogy az amerikai, angol, nyugatnémet kapitalisták békeellenes törekvései meg» hiúsultak, s mi azért harcolunk, hogy ez a gyalázatos tervük is ilyen sorsra jusson. Nem akarjuk, hogy újra embermilliók vesszenek el a háborúban csak azért, hogy az ő profitjuk meglegyen. Mi diákok is . békés életét akarunk, békében, szabad hazában akarunk továbbra is tanulni. S mint minden igaz hazafi, s mint minden békeszerető ember, mi is tiltakozunk Nyugat- Németország felfegyverzése ellen. Iluszics Vendel tanuló. \ Meddig iart még a házhelyünk ielekkönyvezése körüli huza-vüna ? F '! ■*“*z év tavaszán a „Somogyi Néplap“ segítségével sikerült házhelyhez jutnom. A házhelyet megkaptam ugyan, megkapták j mások is március—áprilisban, de j hiába fizettük be a vételár ne- i gyedrészét, a siófoki telekkönyvi , hivatal mégsem telekkönyvezi a I telkekét. Egymásután utasítják el az embereket különböző kifogásokkal és küldözgetik a tanácshoz, míg a tanács vissza a telekköny- vezőkhöz, amíg az emberek megunják a sok hiábavaló küldözgetést és csalódottan távoznak. Már engem is szerettek volna „lerázni'“ a nyakukról, de én nem , hagytam magam, a telekkönyve- zés azonban mégsem sikerült. Nem sikerült, mert valami számszerű hiba van, amit vagy a tanács, vagy a telekkönyvi hivatal követett -el. Nagy hátrány ez, mert mindaddig bizonytalanságban érezzük magúnkat, amíg nincs rendezve a telekkönyvezés ügye, pedig már sokan megkezdték az építkezést1 is. Félő, hogy idővel, amikor az illetékesek érdemesnek tartanak bennünket arra, hogy felmérjék és telekkönyvezzék a házhelyeket és kijelöljék az utcák helyét, egyik-másik elkészült házat „tovább kell huzatai“, mert éppen az úttestre épült. Remélem-, a „Somogyi Néplap“' segítségével újabb 8—10 hónapnál valamivel előbb elintéződik ez a hosszúra nyújtott ügyünk. Hanyecz Dezső, Siófok Az ígérgetések nem világítónak V£ an annak már vagy 20 esz- i tendeje, hogy utcánknak ■ (Sándor utca) az egyik felébe bevezették a hálózati villanyt. Kértük már számtalanszor, hogy az utca másik felét is kapcsolják be a hálózatba. Mindezideig azonban csak ígéretet kaptunk. A tanácsválasztás előkészítésének idején j már azt hittük, hogy teljesül is ré- | gi vágyunk. November 20-a körül i megérkeztek a várva várt villany- I oszlopok és felszerelés, de ezenkívül semmi változás sem történi. Az utcán ki van feszítve a hálózati í vezeték, de ennek mi semmi- hasznát sem vesszük, mert lakásainkban még mindig- petróleum- lámpa pislákol, holott több lakásba már a belső vezetéket is beszerelték. Most már nemcsak ígéreteket, hanem tetteket is várunk az illetékesektől ... Drexler Árpád, Fonyód Nagy hó borítja a vidéket.' Csaknem egy álló hétig esett, kisebb szünetekkel. Ritkaság ekkora hó karácsony előtt, debát úgy szép a karácsony, ha fehér. Esteledik. Hold nincs. Töm- löcfekete lenne az éjszaka, ha nem világítana a hó. Öt suttyó legényke igyekszik a j falu felé. Nagy csizmáikkal törik i a havat. Elől hosszú kendersza- kállú ifjú megy, nagy birkabun-j dája széles sávot hagy utána aj hóban. Utána két ködmönös igyekszik, s végül két fehérruhás; alak, felkötött fehér szoknyában.) Kezükben templomfélét visznek. Betlehemesek. A falu szélén megállnak. Le-j eresztik a fehér szoknyát, kifor-! dítják a ködmönöket. bagósapkái-j kát, s a bundát is. És megindul- j nak az első ház felé.. * * * A meleg szobában éppen befejezték a vacsorát. Az asszony sietve elpakkol, leteríti az asztalt szép fehér, piros-csikos háziszőttes terítővei. Nagyon ugatnak a kutyák. Betlehemesek járnak ... Már az udvaron hallik kopogásuk. Zörögnek az ablakon. — Ki az? — szól ki a házigazda. — Szabad-e a betlehemet bevinni? — kiáltanak be kintről. — Szabad. És megszólal a csengettyű, felzeng a karácsonyi ének: „Mennyből az angyal ...“ Az ajtó kitárul. Két fehérbe öltözött „angyal“ lép be. Rajtuk anyjuk fehér péntöle, fehér inge. Fejükön gömbalakú, mSgas piros süveg, fehér apró csillagokkal teleragasztva. Kezükben templomot hoznak két ráerősített rúdon. Egyik kezében vígan csilingel a csengő. A betlehemet az asztalra teszik. Odasereglik a család apraja-nagy- ja, kíváncsian tekingetnek bele ajtaján. Jászol, széna, szamarak, tehenek — ügyeskezű faragó alkotásai. Mire az ének véget ér, az egyik pásztor is besettenkedik. Kifordított ködmönén, bagósapkáján, kenderszakállán és hosszú bajuszán olvadó hó csillog. Kezében hosszú láncos botot csörget. Kiszól társának: — Gyere be pajtás! Nagy lánccsörgetéssel bejön a másik ködmönös pásztor is. Szakálla, bajusza akkora, hogy még a száját is eltakarja. — íme én is megérkeztein, Csillag után jöttem, a pajtásom szavát iílebe értettem; szerelmes pajtásom szavára siettem. A hívó ismét kikiált: — Gyere be te vén dadó, mert odaki megfagyó! Erre nagy nyögésekkel bejön az öreg pásztor. Neki már hosszú bundája van, leghosszabb szakálla és bajusza. Nagy láncos botját ' ugyancsak rázza. — Szöröncsés jóestét a házi gazdának. Hej, olyan hideg van odaki, hogy még a bajcom is majd ! lefagyott. Ha megengedi, gazdLEHEMI uram, kicsit megmelegednék. Meg azt sem bánom, ha Savanyú borából megkínál és egy rőf kolbászt akasztanak a nyakamba. — Ne beszélj annyit, öreg! Várj sorára! — inti le az egyik pásztor. Ezután körbe járnak az asztal körül, láncos botjaikat zörgetve. Közben éneklik: Hallaiik már, haílatik már a mennyei zöngés. Ma született embertől, a mennyei seregtől, Mostantól éjfélig mondjuk, vigadjunk. Lábainkon nem állhatunk, földre lehullunk. Erre mindhárman lefeküsznek az asztal köré, s nagyokat horkan- tanak. Kis idő múlva az egyik „angyal’“ megrázza a csengőt és azt énekli: — Glória! Az első pásztor felébred. Oldalba böki szomszédját. — Hallod, pajtás, angyal szól! Az kedvetlenül morog s a másik oldalára fordul. — Dehogyis, csak a kakasok kukorékolnak. És alszik tovább mindhárom pásztor. Az „angyal“ újra csenget és újra énekli: — Glória! Most a második pásztor ébred fel. — Ki vagy? — kérdi révedező pillantással, mintha sötét lenne. Csend. Oldalba böki szomszédját. — Hallod, pajtás, angyal szól! — Dehogyis, csak a birkák bégéinek. Újra el akarnak aludni, de csak henteregnek. Ügy látszik, nem tudnak már aludni. Inkább hát beszélgetnek, könyökre támaszkodva. — Mit álmodtál, pajtás? — Azt álmodtam, hogy a házigazda egy nagy szál kóbászt akasztott a nyakamba és azt rá- gogattam. Hát te, pajtás, mit álmodtál? —( Én meg azt álmodtam, hogy a házigazda a csutoránkat megtöltötte jó, finom borral. No, ebből érthet a házigazda, ha akar. Az öreg pásztor, még mindig alszik. most őt is felköltik. — Hát te, öreg, mit álmodtál? — Én meg azt álmodtam, hogy az utcai kerítés kóbászból volt | fonva. * Jót nevetnek ezen a vendéglátók, de nem szólnak bele. a. játékba. Most újra megszólal a csengő. — Glória! A pásztorok felugrálnak. —< Mi vagy? Most már az angyalok kezdik az- éneket. ' 1 íme angyal vagyok, nektek új hírt mondót . . . Valamennyien rázendítenek az ismert énekre: Pásztorok, keljünk fel . . Közben körbejárják az asztalt, csörgetik láncos botjaikat. Majd ismét az angyalok következnek: Pásztortársaim, új hírt mondok, Jertek velem, csodát láttok. Egy szép szűz az éjszakán Szent fiat szült a szénán. A végén már va la mennyierténeklik: Haj, haj, haj, úgy repülünk, mint a raj . . Aztán kifelé menet így folytatják: Ne szánja petákját. Máriás húszasát, E;ry kis fáradságunkért, Kevés utazásunkért. Jutka, Marinka, Sör, bor, pálinka elég volt. Egyet ihatnánk, úgy vigadhatnánk mindnyájan . . • Ez már a gazdának szól, aki ért is a szóból: bort tölt a csutorába, kolbászt rak a tarisznyába. A betlehemesek pedig kilépnek a hóvilágította sötét estébe és nemsokára a szomszéd ház ablakán hallik zörgésük ... Várkomyi Imre.
