Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-25 / 305. szám
SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954. december 25. mnmmmk samattaa Mendes-Fraoce népei lenes politikájának súlyos veresége a francia nemzetgyűlésben Párizs (MTI). Pénteken regrel tákolmányában. Az alkotmányos pett, hogy megpróbáljon még utol- 7.30 órakor ért véget a francia előírásoknak megfelelően most ezt jára hallgatóságára „ha mi“. Arra nemzetgyűlés hosszú évek és év- a cikkelyt újból a bizottságok elé szerette volna kérni a nemzetgyű- tizedek óta legfontosabb tanács- utalják, ezután pedig ismét a lést, hogy „minél nagyobb tóbb- kozása: a nemzetgyűlés — mint nemzetgyűlés elé kerül, mégpedig séggel*' fogadja el ezt a cikkelyt, jelentettük — hajnali 3.30 órakor, a hétfőn, 27-én 15 órára kitűzött nem hiányzott bestédéből az „at- a miniszterelnök legutolsó két- ülésen, ezzel a második olvasással lanti egység“ szólamával való pokapcsolatban vetette fel a minisz- litikai zsarolás manővere sem, terelnék a bizalmi kérdést. A péntek hajnali szavazás előzményei: ségbeesett felhívása ellenére is, 280 szavazattal 259 ellenében elvetette a „nyugati védelem“ megszervezésének ürügyével előterjesztett úgynevezett párizsi egyezmények első cikke- *. lyét, amely a bonni militarista klikk felfegyverzéséről és Nyugat-Né- metországnak az agresszív nyugati tömbbe való bevonásáról intézkedik. A kora délelőtti órákban a francia fővárosból érkezett leg- úgynevezett nyugat-európai unió frissebb politikai kommentárok katonai rendszerébe való beszer- mind megegyeznek abban, hogy vezéséről intézkedik. Ezt megelő- Mendes-France nemzetietlen és zően Mendes-France miniszterel- népellenes politikája és ezzel nők még egy utolsó kísérletet tett együtt az egész atlanti politika új- ból súlyos vereséget szenvedett, mert hiszen éppen ez az első cikhivatkozva arra, hogy „az Egyesült Államok felénk fordítja fe- kintetét.‘‘ Ezzel próbálta külön is kiemelni az első cikkely „rend- A békeellenes egyezmények álta-' kívüli jelentőségét'*. Azzal végezte lános vitája körülbelül hajnali hazafiaskodó szólamokkal meg- hároin óra tájban fejeződött be. tűzdelt fejtegetéseit, hogy a nem- £.30 órára járt idő, amikor a zetgyűlésnek, Franciaország érde- nemzetgyűlésben megkezdődött a kében meg kell tennie ezt a szavazás az egyezmények első dk- „nemzeti egységet* külön is kikelyéről, amely Nyugat-Német- ország felfegyverzéséről es az hangsúlyozó gesztust. De hiába volt a miniszterelnök minden erőlködése: amikor szavazásra került a sor, a nemzetgyűlésnek valóban hazafiasán érző és gondolkodó kép_ , . ... . viselői 280 szavazattal 259 ellenéegy „kedvező fordulat* eloideze- ben visszautasították a párizsi sere, jobban mondva az egesz bx- egyezmények nevezetes első cik- ianti politikát fenyegető veszély kel ét és ezzel a francia nép igazi elhárítására. Az ülésterem szinte ak/ratát tükröz6( valóban népi. erezhetoen elektromos feszültség- nemzeti ég európai gondolkűdásra kely volt a legfontosabb az úgyne- gél telt meg, amikor a miniszter- valló, történelmi fontosságú ak- vezett párizsi egyezmények egész elnök a szónoki emelvényre lé- tust hajtottak végre. KlILFÖLDI IllhEH PÁRIZS (MTI). Az AFP jelentette Manilából, hogy a Fülöp- szigetek felett öt napja dühöngő orkán Misamis-tartományban 17 halálos áldozatot követelt, 26 személy eltűnt. Az északkeleti partok egyik falujában a víztölcsér teljesen elpusztított 50 házat. » * * LONDON (MTI). Az Army Information Digest, az amerikai hadsereg hivatalos lapja közölte William Crasy őrnagynak, az amerikai hadsereg baktérium-hadviselési osztálya vezetőjének cikkét. Crasy őrnagy azt javasolja, hogy az amerikai hadvezetőség a harmadik világháború esetére készüljön fel a baktériumfegyverek használatára. Barbárság lenne saját népünkkel szemben — hangoztatja az őrnagy —, ha megtagadnánk csapatainktól az olyan fegyver használatát, amellyel a lehető legkisebb amerikai véráldozat árán verhetné meg az ellenséget. „Nyugaton a helyzet erősen változott...“ FEL SZERETNÉK NŐNI... pel szeretnék nőni...« — ezt a feleletet adta egy amerikai újságírónak a háború után a német koncentrációs táborból szabadult kisgyermek, amikor azt kérdezték tőle, hogy mi a kívánsága, hogy most béke lett. »Fel szeretnék nőni...« — ha nem is szavakkal, de a tudat alatt talán ez volt a legnagyobb kívánsága a lencsenpusztai Takács Gézának is, aki alig volt hét esztendős, amikor a második világháború befejeződött, s m.égis a Nagybajom melletti kis pusztán már megismerkedett elborzadó gyermekszemével, 7 éves ésszel a háború, a front borzalmaivalj Értette-e vájjon akkor az okát, kereste-e az értelmét a szörnyű', pusztításnak a hétéves gyermek, vagy állt értetlenül a nagyok rettenetes háborújával szemben, amelyet gyermekésszel nem volt képes felfogni? Felvetődött-e benne a kérdés: miért? »■Fel szeretnék nőni...« — feltehető, hogy ez volt minden kívánsága 1945-ben ennek a fiúnak is, aki látta a halált, látta, miképp ragadta el a háború az emberi életeket. S teljesült-e vájjon a kívánsága? Qápadtarcú., 17 éves gyerek- emhéf fekszik a kaposvári kórhá z baleseti osztályának 4. sz. kórtermében. A szemében még most is ott ül a riadtság, a rémület, bár arcvonásai már nyu- godtabbak. Haját, homlokát fehér kötés Takar ja. A. talzaró alól egy csonka kar nyúlik ki, könyök alatt fehér kötéssel: a kézfej, az alkar fele hiányzik. A lábán, hasán is roncsolások nyoma, mintha egy rettenetes veszett vadállat tépte volna meg a fehér, fiatal gyerektestet. Igen, a veszett vadállat, a háború áldozata 10 évvel a háború befejezése után ez a sovány, riadttekin- tetű 17 éves fiú, Takáes Géza, 1945 hétéves, a háborútól rémült, de éptestű lencsenpusztai Takács Gézája. Hogyan történhetett? — üti szíven a kérdés az olvasót. Alig két hete történt Lencsen- pusztán. Takács Géza 72 éves nagyapjával veremásáshoz készülődött. Helyet kellett készíteni a répának. Vitte az ásót kama- szos lendülettel, pajkos jókedvvel. — így kell, ni, nagyapó! — vágta az ásót a földbe s kiduzzadtak karján az izmok. S az ásó mélyen szaladt a földbe. A fiú erejének tudatában még mélyebbre nyomta az ásót, hadd lássa az öregapó, milyen derék unokája van, olyan, aki mindenütt megállja a helyét, nemcsak az eke mellett. Gondolt-e arra, hogy az 1944-ből ittmaradt halál leselkedik reá? A következő másodpercben megakadt az ásó. Éles dörrenés, szemetvakító villanás után por és fekete füst takarta el az alá- hanyatló fiú testét. 10 évig jártak azon a helyen, kerülgették a puszta lakói a halált, az 1944- ben a nácik által lerakott aknát. S 10 év után egy szerencsétlen. végzetes pillanatban egy élet- és munkakedvvel teli fiatal gyerek vált kései áldozatává a második világháborúnak. Balkarját már nem lehetett megmenteni, hasát, lábait, homlokát szilánkok marcangolták. Q a hatvanegyedik, aki Nagybajom környékén a háború után az akna áldozata lett. Hatvanon meghaltak, hatvan életet ragadott el csak Nagybajom környékén, átnyúlva a múltból, a rettenetes másbdik világháború. Hát még minidig nem befejezett a második világháború áldozatainak száma, még mindig kísért a rettenetes múlt? Még mindig kísért. Nemcsak az ittmaradt, itt-ott még felbukkanó, s emberi életeket, testrészeket kívánó lövedékekben, aknákban, de ez kísért abban, hogy azokat, akik békés földjeinket, réteinket a halál magvávál szórták teli — ismét fel akarják támasztani, hogy nyomorúságot, szenvedést, borzalmakat: háborút zúdítsanak velük az emberiségre. 'J'akács Géza balkarját elragadta a múlt, de a jobbkarját még magasabbra nyújtja, s még magasabbra emelik gyermekeiket az anyák és tiltakoznak, mert nem akarnak háborút. Tiltakoznak és nemet mondanak a fiatalok, a Takács Gézák, a gyermekek, mert élni akarnak, mert fel szeretnének nőni. S ez a vágy erősebb mindennél. .. N. T. HARALD HAUSER, aki nem-! régiben tért vissza nyugat-német- ] országi útjáról, a „Neues Deutsch-; land“-ban beszámol élményeiről. Bevezetőben elmondja: sokféle; emberrel találkozott s ezért ön-j kéntelenül arra az álláspontra he-' lyezkedett: „Madarat tolláról — az embert meg arról ismered meg, hogyan látja az újrafelfegyverzés kérdését.. .*’ Hauser beszélt fasiszta „Con- dor“-légió volt önkénteseivel, váltói lejártának gondolatától remegő textilkereskedővel, éhező gyakorló orvossal, elismert íróval, jóltáplált szállodással, éhbérért gürcölő egyetemi hallgatókkal, elkeseredett áttelepültekkel, parasztokkal, taxisofőrökkel, vasutasokkal, fémmunkásokkal, bányászokkal, építőmunkásokkal — s valamennyi határozottan „nem‘‘-et mondott, ha szóba került az új Wehrmacht kérdése. —• Azt hiszem, nem kell bővebben kifejtenem, hogy ezeknek az embereknek a politikai, gazdasági és vallási meggyőződése, világ- szemlélete ugyanolyan eltérő, mint származásuk, nevelésük és társadalmi állásuk — írja Harald Hauser. — Mégsem habozott egyikük sem, amikor arra kellett válaszolnia: állítsanak 500.000 embert fegyverbe? Igen, vagy nem? PERSZE, NEM MINDENKI van tisztában azzal, hogyan kellene szembeszállni az újrafelfegyverzés és egy újabb háború veszélyével. De abban mindenki egyetért: szembe kell hogy szállj anak vele az emberek, nehogy esetleg saját gyermekeik, testvéreik, szüleik vagy barátjaik gyilkosaivá, Németország sírásóivá váljanak. Egy kereskedő megkérdezte Hausertől: hogyan lehetne felvenni a reális kereskedelmi kapcsolatot a Kelettel. Amint mondotta: a Kelet és Nyugat közötti kereskedelem az egyetlen mentség a csődtől, ez az egyetlen mód a két világtábor fegyveres összetűzésének megelőzésére. Érdekes megfigyelni a müncheni szatirikus kabaré műsorának hatását a polgárokból, értelmiségiekből, alkalmazottakból, kisiparosokból álló nézőközönségre. Frenetikus sikert aratnak azok a számok, amelyek az újrafelfegyvnrzést és a bonni összeesküvők fasiszta politikáját veszik célba. A DOLGOZÓKNAK — a szociáldemokratáknak és a pártonki- vülieknek is — félreérthetetlenül az a véleményük, hogy a londoni és párizsi összeesküvés nyomán bekövetkezhető szerencsétlenséget csak szervezett ellenállással lehet megelőzni. I Mint Hauser írja, az a szovjet javaslat, hogy a párizsi háborús szerződések ratifikálása és az eleve pusztulásra ítélt fasiszta egységek felállítása helyett hívjanak össze haladéktalanul egy összeurópai konferenciát a kollektív biztonság rendszerének kidolgozására, minden német szemében —• politikai meggyőződésére való tekintet nélkül — az egyetlen kiút a fenyegető veszélyből. A tényeken alapuló érvek még azokat is meggyőzik, akik különben elég határozatlanok. — Egyszerűen szavukon kellene fogni a szovjeteket és belemenni az ajánlatba —• jelentette ki egy magasrangú nyugatnémet igazságügyi tisztviselő, a Keresztény-Demokrata Unió tagja, aki hat hónappal ezelőtt még mereven és gúnyosan visszautasított volna minden ilyen irányú gondolatot. — Valóban. Tegyék ezt, s hamarosan az egységes, minden háborús veszélytől mentes Németországban találkozunk — válaszolta neki Hauser. — Bár úgy lenne, hisz különben nincs semmi reményünk — ezek voltak a magasrangú tisztviselő utolsó szavai. A MUNKÁSGYÜLÉSEKEN, amelyeken a „Neues Deutschland“ tudósítója résztvett, világosan megmutatkozott, milyen hatalmas erőt képvisel majd a német nép, ha a hazafias akciókban egyesülő munkásosztály a ma még bátortalanul reménykedőket, határozatlanokat, ingadozókat, vakokat magával sodorja az egységes Németországhoz és a békéhez vezető útra. Az új emberek százai és ezrei, pártonkívüli és szociáldemokrata dolgozók, félénkké és bizalmatlanná vált volt náci csatlósok, amelyek világszemlélete az évek során változáson ment át —; tágra meresztett szemekkel ültek székeiken és feszült figyelemmel követték a Német Kommunista Párt szónokainak szavait. Ezeknek a dolgozóknak, munkanélkülieknek egy része évek óta nem volt politikai gyűlésen. De a rikító fényreklámok, a szaporuló gyilkosságok és rablótámadások, az el- burjánzó ifjúkori bűnözés és halálos kimenetelű közlekedési balesetek mögött lappangva közeledő borzalmas veszély odavezette őket. NEMCSAK a Kommunista Párt politikai megbízhatósága és erkölcsi tisztasága vonzotta ezeket a dolgozókat, akik néhány hónapja még idegenkedtek a kommunistáktól, hanem az a tudat is, hogy a kommunisták szavai mögött ott áll egy legyőzhetetlen világhatalom és a többi békeszerető ország népeinek sokszázmilliós tömege. Egy olyan hatalom bontakozott ki szemük előtt, amely a tegnapot a világ nagy területein már legyőzte és egy felszabadult emberiség holnapját építi... Az „Indinfo" hírügynökség jelenH: December 23-án az indiai parlament mindkét háza elé terjesztették Tito jugoszláv elnök és Nehru indiai miniszterelnök közös nyilatkozatát. A nyilatkozat kiemeli, hogy Tito elnöknek Nehru miniszterelnökkel folytatott megbeszélései „általános vonásokban a nemzetközi problémák, köztük a tárgyalások részvevői számára közös érdeket jelentő problémák alapvető vonatkozásait érintették.“ A nyilatkozat kiemeli, hogy az India és Jugoszlávia közötti kapcsolatok „mindkét ország szuveré- nitása, függetlensége és integritása elismerésének elvein, a meg nem támadás, az egyenjogúság, a kölcsönös megbecsülés és az egymás, valamint más országok belső ügyeibe való be nem avatkozás elvén, a maguk számára és az egész világ számára a békés egymás mellett élés feltételeihez való közeledés elősegítésén alapulnak. Ennek az alapvető eszmének kell uralkodnia a nemzetközi kapcsolatokban és fő elemét kell képeznie az ENSZ politikájának és te- vékenységének.'* „Tito elnöknek és a miniszter- elnöknek — hangzik a továbbiakban a nyilatkozat — meggyőzőI dése, hogy az egymásközötti kapcsolataikat megszabó elvek szélesebb körben alkalmazhatók. Ha ezeket az elveket elfogadnák, úgy azok jelentős hozzájárulást jelentenének a nemzetközi feszültség enyhítéséhez és a rendezetlen viszályok megoldásához.“ Vita az angol alsóbázban London (TASZSZ). December 21-én munkáspárti kép^selők követelték az alsóházban annak az 1948-as egyezménynek a felülvizsgálását, amely lehetővé teszi az Egyesült Államoknak, hogy légitámaszpontokat tartson Angliában. A követelés előterjesztésére az adott alkalmat, hogy nemrégiben — mint ismeretes — atombombákkal látták el Angliában tartózkodó amerikai repülőgépeket. A Reuter hírügynökség jelenti: Churchill az alsóházban feltett kérdésre válaszolva december 21- én kijelentette, hogy az angol kormány továbbra is ragaszkodik az 1948-as angol—amerikai egyezményhez, amely szerint az Egyesült Államok légitámaszpontokat használhat Anglia területén.
