Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-25 / 305. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk kedves olvasóinknak:

Szerkesztőség és Kiadóhivatal*

A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGYMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

.,,,-,11 --------------------------______________- H.I.I, I „in,.................Iliim m MII, — rí II ___ tt-tiiii— III Ilin ........................................................................................ il iimhiiimii ' ■■-----------------------------------..........

X

I. évfolyam, 305. szám.

ÁRA 50 FILLÉR

Szombat. 1954. december 25.

CTí&Ldaybékéi kaníeianyi!

Tegnap este egy boldog, immár tíz esztendeje szabad ország fiai: izmos karú férfiak, reszketeg lábú öregek, ünneplőbe öltözött asszonyok és gyermekek, kacagó, élettől duzzadó apróságok ülték körül a karácsonyfát. Minden családnak évente több ünnepe is van, hiszen meg ünnepük anyu, apu névnapját, a gyerekek születésnapját meg a házassági évfordulót, a nagy, nemzeti ünnepeket, de ilyen ünnep egy évben csak egyszer van. Mert karácsony nemcsak az anyu, nemcsak Pityu, nemcsak a család ünnepe, ünnepe az - egész emberiségnek, ünnepe az emberségnek, a szeretetnek, ünnepe a,békének.

»■Kellemes karácsonyi ünnepekét« — hangzott a szívbőljövő kívánság már napokkal előbb az üzletekben, a piacon, ahogy egy jó kövér tyúk, egy kosár dió gazdát cserélt. Ezzel köszöntek el egymástól a hivatalok dolgozói, így búcsúzott az üzem munkásaitól az igazgató, így köszöntötték egymást a szekér mellett ballagó parasztok az utcán. Milyen régi és milyen szép ez a köszöntés, mennyi szeretet sűrűsödik e pár szóban! E napokban mindazt szavakba öntik az emberek, amit a legforróbban kívánnak egymásnak, maguknak; s ez az egymás iránti szeretet diktálta ki tudja kinek az ajkára az újabb, mai karácsonyi köszöntést: boldog, békés karácsonyt!

Népünk ennél szebb karácsonyi köszöntést nem formálhatott volna, mint ez. Van-e annál szebb dolog a világon, mint a béke, s az azzal járó boldogság? Talán tíz, talán tizenöt évvel ezelőtt szakadt fel egy anya agyonkínzott melléből a sóhaj a boldog, békés karácsonyért, talán egy gyermekei, asszonya után vágyódó apa szívéből szakadt ki a lövészárok mélyén az óhaj: békét, boldogságot! És az elgyötört emberek szájról szájra adták a kívánságot és vált a legszebb karácsonyi köszöntéssé, jókívánsággá.

Tíz évvel ezelőtt eljött a béke, elhozta népünknek a szovjet katona, s azóta békénk mellé kisarjadí a boldogság is. Kisarjadt és már nemcsak gyenge hajtás, hanem terebélyes fává kezd válni. Hogy ennek igazát lássuk, nem kell messzire menni: elég, ha végignézünk saját otthonunkban, bekukkantunk a szomszédokhoz, s meghallgatjuk ismerőseink karácsonyelőtti gondjait, az izgatott vásárlásokat, hogy jaj, ne- hog-y elfelejtsek valakinek ajándékot venni. S ma, amikor egész népünket ünnepi hangulat fogja el, amikor még a gyerekek sem olyan csintalanok, mint máskor, tekintsünk ki szűk családi körünkből, lapozzuk át életünk utóbbi esztendeit és kicsit már az évvégi számadás formájában, nézzünk vissza a közelmúlt eseményeire.

Sok megpróbáltatás, de még több siker van hátunk mögött. Tíz éve, hogy saját lábára állt népünk és elkezdte az új, emberi élet építését. S ahogy földet hasított a párt a nincstelen parasztnak, úgy került a kenyér mellé kalács is a következő karácsonyra az asztalra. S ahogy a nép birtokába került a gyár, úgy jutott minden évben több meleg ruha, kicsi cipő gyermekeinknek, s gyulladt ki mind több faluban a karácsonyfa gyertyája mellé a villany is a parasztok otthonában.

Sok volt a baj, a nehézség is, az igaz. Pártunk azonban ezt sem titkolta népünk előtt, hanem inkább kereste a megoldást az egész magyar nép segítségével. Másfél éve aztán, amikor Nagy Imre elvtárs a rádió mikrofonja előtt bejelentette a kormány új programját, népünk szíve egyként összedobbant, mert megérezte, újabb út nyílt a boldogság felé. Az egy év előtti karácsony békéjében, boldogságában már ebből a júniusi politikából fakadó boldogság is benne volt.

S ha tavaly gazdagabb volt karácsonyunk, mint eddig bármikor, hogyne mondhatnánk el ma, amikor tovább emelkedett a dolgozók jóléte, nőtt az életszínvonala. Erről nemcsak gyermekeink beszélhetnének, akiket szüleik munkahelyén, az iskolában, az óvodában, a családi körben elhalmoztak édességgel, ruhaneműekkel, de sokkal inkább beszélhetnek a felnőttek, akiknek nem okozott nehézséget e sok ajándék bevásárlása, otthon a bőség megteremtése.

Boldog, békés karácsonyt! — köszöntik egymást az emberek. Igen, e kettő: a boldogság és a béke elválaszthatatlan egymástól. Éppen ezért, amikor körülálljuk a karácsonyfát, nem feledkezhetünk, s nem is feledkezünk el arról, hogy vannak a világon emberek, akik irigylik a mi boldogságunkat, irigylik békénket és ismét fájdalmat, zokogást akarnak hallani a mi földünkről.

Békét akarunk! Tiltakozunk! — emelte fel néhány nappal ezelőtt szavát minden magyar dolgozó. Nem engedjük, hogy gyermekeink kezéből kitépjék az apró kerekeken gördülő autókat, nem engedjük, hogy elvegyék a hajasbabát! Drága fiaink sorsa aggaszt bennünket, akiknek terveik vannak a jövőre, békés, alkotó terveik. Mi békében akarunk élni, s egy hold földön 12 mázsa búzát akarunk termelni, s azt akarjuk, hogy gyárainkból jövőre még több játék, villanyvasaló, puha szövet induljon útnak szerte az országba, azt akarjuk, hogy mostani karácsonyi köszöntésünket, nemcsak mint puszta óhajt, jövőre is megismételhessük.

Mi tiszta szívből óhajtjuk a békét, ezt mutatják tetteink is. Mert van-e, aki kételkedne abban, hogy nem a békéért szánt, vet, fárad a paraszt, hogy nem a békéért termel többet, jobbat a munkás, hogy nem a békéért dolgoznak orvosaink, tudósaink, s nem a béke katonái a pedagógusok, akik nemzetünk nagyjainak példájával olthatatlan hazaszeretetre neveük gyermekeinket? Vájjon nem a béke harcosa-e a háziasszony, aki okos beosztással mindent beszerez családjának, s ezzel segíti hazánkban a boldogság országának felépítését? Bizonyára mindenki határozott igennel válaszol.

Apró és nagy tetteinkkel a békét védjük, a boldog, békés karácsonyt! Az egész nép helyeslése kíséri a december 21-i debreceni ünnepi országgyűlésen elhangzottakat, Rákosi elvtárs szavait, aki kijelentette: »Ha az amerikai imperialisták újra fegyvert adnak Hitler tábornokainak kezébe, úgy mi helyeseljük és támogatjuk, hogy a szocialista tábor is szorosabbra fűzze kötelékeit és megmutassa, hogy oldalán áll nemcsak az emberi haladás és a béke igaz ügye, de az erő is«.

Ezzel a gondolattal ünnepeljük az idei karácsonyt, s ilyen gondolatokkal készítjük el az 1954-es, eredményekben gazdag esztendő évvégi mérlegét a béke és a szeretőt ünnepén.

ISZAKOVSZKIJ:

ÉNEK A BÉKÉRŐL

Még nincs felszántva minden lövészárok, a múlt árnyai még kísértenek.

Még az anyák szeméből könny szivárog, még Európa fáradt és beteg.

Még az élők sebei felszakadnak, ha idézik az elesetteket; s rokkantakat látsz: a komor csapatnak mankói alatt kong a kövezet.

De világunkra rémek lesnek újra, a gyárak fegyvereket ontanak; gyújtogatok uszítanak megvadulva s készen állnak az orgyilkos hadak.

Fenyegetnek, hogy majd az atombomba elpusztít várost, falvat, kerteket s a nép megint pincékben ül szorongva s kenyér, víz és napfény után eped.

Ezek az őrültek profitra vágynak, szomjazzák a föld minden aranyát, és azt akarják, hogy Amerikának rabszolgája legyen a nagyvilág.

Ezt akarják. De rajtuk kívül vannak acélkemény, másfajta emberek, — az őrület hulláma égig csaphat: megfélemlítni őket nem lehet.

Ők a hazát végsőkig küzdve védték, áttört tűzön-vizén e hősi had — ők a szabadságot, jogot s a békét viszik a világ dolgozóinak.

ők küzdenek, hogy több kenyér teremjen, s kertváros nőjön vad sivatagon. —

A békét védi, semmitől se retten szülőföldjük, a Szovjethatalom.

S e nagy időkben hangja újra zendiil, átharsog száz országon, tengeren, vele zúgják a népek és megrendül az egész csillagzat szavukra: Nem!

A bankárok hasznáért nem halunk meg, a háborúnak mi gátat vetünk!

A béke vágya tölti el szívünket, érte áldozzuk, ha kell, mindenünk,

A gyilkosok készek új tüzet szitui, de én tudom, hogy eljön még a nap, midőn a háború császárait mind elsöpri a földről a népharag.

Fordította: Képes Géza.

Ünnepi díszt öltöttek a kirakatok

A 21-es Csemegeboit gyönyörű kirakata előtt nagy csapat gyermek csodálja tágranyílt szemekkel a csillogó karácsonyfát, mely alatt sok-sok finom étel és ital sorakozik. A Cscmegeboltban, de a többi hasonló üzletben is nagy mennyiségű enni-, innivalót adtak el karácsony előtt. Mire a gyermekek — Peti, Jancsi, Gyurka, Feri, Pista, meg a kis Marci — hazaértek a kirakatnézés után, édesanyjuk már gondos kézzel megterítette az ünnepi asztalt. Jó étvággyal fogyasztotta el a család a karácsonyesti vacsorát. A dús lakomával — no meg a karácsonyfa alatti sok-sok ajándékkal méltóan üU meg a család a béke és a szeretet ünnepét.

A fényképezés pillanatában a figyelmeztető tábla még ott függött az ajtón: az üzlet zárva volt, de pár perc múlva a kedves Stein Erzsébet elvtársnő kinyitotta az ajtót, s V. Józsi bácsi beléphetett a ragyogó üzletbe. Valaha álmodni sem merte, hogy ő, a párholdas parasztember ékszert vásárolhasson, de azóta nagyot fordult az idő és a történelem kereke. Ma megelégedett, boldog gazda; kamrája telve és a sublótfiókban sem egy-két fillér található csak. Onnan hozott magával most is 300 forintot, amiből arany nyakláncot vásárolt kis unokájának, Katikának, aki 10 esztendővel ezelőtt született.

OSZKAIÉK GAZDAG KARÁCSONYA

II a derűtől, megelé- gedéstől ragyogó arcokat, boldogan csillogó szemeket akarsz látni — érdemes bekopogtatnod Kisberkiben Oszkai Imréékhez. Érdemes még azt is megkockáztatni, hogy a sötét utcán elnyeli bokád a sár, míg Oszkaiékhoz találsz, de megéri a fáradságot, mert ha még nem tudnád — megpróbálnak megtanítani arra, hogy miképp kell az újjal élni, hogyan találhatja meg az ember a közös munkában önmagát, számításait s boldogságát.

Három esztendeje, hogy Kisberkiben megalakult a Győző tsz. Oszkaiék nem sokat gondolkodtak, beléptek már az alakuláskor. Átéltek egy nehéz évet, hallgatták a rokonok, szomszédok aggodalmait, hogy »majd még betevő falat kenyeretek sem lesz esztendőre«, de kitartottak az úton; amire a jobb keresése vitte őket. S nem csalódtak. Egy évre rá már ők adtak kenyérgabonát a rokonnak, aki féltette őket a tsz-ben rájuk váró »nincstelenségtel« s vélt

»nyomorúságtól«. Nem csalódott a többi tag sem. "Volt olyan, aki az első évben, amikor aszszonyt vitt a házhoz — drótra aggatta a ruháit a szobában, nem volt még egy rozoga szekrényük sem. Azóta már házat építettek, olyan bútoruk van, hogy bámulják az emberek, süppedős szőnyegen járnak.

ÍVJ indezt az ízes- beszédű Oszkainé mondja el, de közben nem feledkezik meg a maguk sorsáról sem.'

Büszkén mondja, hogy nem volt senkinek annyi munkaegysége, mint neki.

— Kérdezzék csak meg bárkitől — kacsint nevető szemmel — megmondják a csoportban, hogy 422 munkaegységem volt. De meg is dolgoztam érte! öten dolgozunk a családból a közösben, elmondom, hogy mit kaptunk ez évben, de tudom, hogy más falubeli, aki nem látja, nem hiszi el 1207 munkaegységünk volt, s képzeljék, 26 forintot kaptunk csak pénzben egy munkaegységre. Hát még a termények s más egyebek!

Afalóban jól fizetett ' ez az esztendő a Győző tsz tagjainak, s így aztán gazdag karácsonyt ünnepelnek ebben az évben. Oszkaiéknál is várják ám nagyon a gyerekek az ünnepet.

öt gyermeket nevelt fel. Ebből egyet már elvittek férjhez, de az aztán tsz-lakodalom volt a javából, nem volt olyan még egyetlen egyéninek sem. Gazdag év volt az is, megkapott a nagyobbik lány mindent, ami egy háztartásban kell. A másik lány, a 19 éves Mariska is most készülődik, hogy itthagyja a házat. Az anyja őt is már »kiállította«; 15 ezer forintot költött bútorra, háztartási felszerelésre, ruhákra. Ha még egy ilyen gazdag év lesz, mint az idei, még a másik két lányt is »kiállítja«.

A másik két lányt?

Hiszen a kis Piri alig ötéves — s máris szorgalmasan betűket rajzolgat — Panni most érte el a tizedik évét — de az előrelátó anya már gondoskodni akar róluk, jövőjükről.

A kicsik azonban egyelőre jobban érdeklődnek az után, hogy mit kapnak karácsonyra, mint, hegy mi lesz majd a hozományuk. Gazdag volt az év, gazdagon meg van rakva a karácsonyfa alja ajándékkal. Most már elárulhatjuk, hogy Piriké babát, játékokat, új ruhát, mackót, fülbevalót, a 17 éves Imre, aki már traktoros, ünneplő ruhát és télikabátot, Panni is ruhát, játékokat, kabátot talált a fa alatt.

A nagy lány, Mariska, már a lakodalomra készülődik. Esténként szorgalmasan öltöget, mert ugyan hiába vásárolt meg mindent az anyja, mégis csak szebb az, amit a maga keze varázsol díszessé. Büszkén mondják, hogy már a két hízó is megvan a lakodalomra, pedig kettőt már leöltek ebben az évben s négy süldő már a jövő évre hízik.

Ooldog,; gazdag ka- rácsonyt ünnepelnek Oszkaiék az idén. S a Győző tsz tagjai valamennyien dúsan tériéit, ajándékokkal meg- ’ rakott asztal mellé ülhetnek most, de még az elkövetkező években is.

— Sokan nem hiszik el a mi eredményeinket, a mi jó életünket — mondta Oszkainé. Nos, aki nem hiszi, meggyőződhet róla. Oszkaiék, de a tsz többi tagjai is szívesen, jogos büszkeséggel bárkinek bebizonyítják. S kell-e meggyőzőbb bizonyíték, mint hogy ezt a karácsonyt, mostani életüket nem cserélnék el senkivel. nem adnák oda semmiért.