Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-28 / 282. szám

AZ/ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL A propagandista bessédkuliúrája A. Jefimov, a moszkvai állami egyetem professzora cikkéből »Az agitációs munkában a legne­hezebb —< írta Ralinyin, — úgy meg­tartunk, beszélni, ahogyan kell. Első pillanatra ez furcsának tűnik, hi­szen az ember már két éves korától beszél. Valójában pedig nagy és nehéz dolog... Az agitátor számá­ra a nyelv mindennél fontosabb.« A világos, értelmes és meg­győző beszéd, a pontosan és ért­hetően kifejtett gondolatok, a t színesen és érzékletesen bemuta­tott tények — ezek a legfőbb követelmények, amelyek jogosan elvárhatók a propagandista elő­adásától. Az élő beszéd sajátszerűsége abban nyilvánul meg, hogy itt az írástól eltérően, javítás és törlés nélkül, azonnal »végleges formában« kell beszélni. A szónok egyidejűleg szer­ző és saját szövegének előadóművé­sze is. Nem ritkán azok a művelt és olvasott emberek, akik kitünően kifejtik .gondolataikat írásban, papí­ron, az előadóteremben azonban, amikor a közönség előtt szóban kell kifejteniük ugyanazokat a gondola­tokat, gyakran tehetetlenek, mert nem rendelkeznék szónoki tudással. Ügyesen kell az élő szó előnyét kihasználni. Az egész előadás ide­jén* * feltétlen ügyelni kell arra, mit és hogyan fejezünk ki és nagy figyelmet kell fordítani nemcsak a tartalomra, hanem az anyag kifejezésének módszereire és eszközeire is. A legjobb propagandisták gyakorla­tából ismeretes, hogy az állandó ön- ellenőrzés, a beszéd figyelése, jó eredményeket szül. Gyakran a propagandisták, külö­nösen a tapasztalatlanok, megfeled­keznek erről a szabályról és kriti kátlanul megismételnek olyan sem­mitmondó kifejezéseket, mint »egy­behangolni a kérdést«, »felfordította az előkészületeket«, »egy sor rábí­zott kérdést elgáncsolt«, »a tömeg- munka vonalán«, »hozzááfll a kér­désihez« és más hasonló kifejezése­ket. Ezek a szóösszetételek termé­szetesen csak rontják a propagan­dista nyelvét, és egyáltalán nem szolgálják az anyag közérthető ki­fejtését. Világos, hogy el kell őket kerülni. Sok függ attól is, hegy müven a propagandista viszony i a hallgatói­hoz. Gyakran az e'őadó lebecsüli hallgatóságának politikai és kultu­rális színvonalát. Azt hiszi, jobban megértik, ha túlságosan egyszerűen beszél és éppen ezért »népieskedni« kezd. Az ilyen propagandista meg­sérti hallgatóságát. Lenin felháborodással ítélte el a munkásokkal való »gügyögés« minden fajtáját, a komoly tár­gyalásnak »szóviccekkel és frá­zisokkal való helyettesítését.« Szr'noKi tapintatlanság az is, amikor a propagandista kérkedik saját is­mereteivel, csiszolt mondatokat fi­togtat. Az ilyen szónok mindent alá* rendel a szép cikomyás frázisoknak. \ ha.iga»ónak akaratlanul is kedve támad, hogy Turgenyev hősének, Bazarovnak szavaival; rendreutasít- sa: »Á’-Kágyij barátom, ne beszélj szépen'« A nyelv képszerűségének és gazdagságának feltétlenül páro- sujiia kel' az egyszerűséggel. Minden propagandista képes és- köteles fejleszteni szónoki képes­ségét. »A költő születik, a szónok tesz« — mondja a latin közmondás. Szovjet kulturális küldöttségek és míivÉSíek külföldül! SVÉDORSZÁG Stockholmban ünnepélyesen fo­gadták a Svédországba érkező szovjet kulturális küldöttséget, A küldöttség tagjai ellátogattak az ország különböző városaiba, Svéd­ország kulturális és tudományos 'in­tézményeibe, ahol előadásokat tar­tottak. FRANCI AORS ZÄG A párizsi pedagógiai múzeumban ünnepélyesen megnyitották a szovjet iskolásgyermekek művészi munkáit bemutató kiállítást. BELGIUM A brüsszeli konzervatóriumban nemrég hangversenyt rendeztek Igor Bozrodnij szovjet, hegedűmű­vész felléptével. A műsoron Pro- kofjev, Bach, Tanyejev, Rimszkij— Korszakov művei szerepeltek. A hangversenyen Erzsébet, belga ki­rálynő is megjelent. LENGYELORSZÁG A Lengyel Népköztársaság külön­böző nagy városaiban hatalmas si­kerrel folynak Sz. Rihter, a híres szovjet zongoraművész hangverse­nyei. A lengyel sajtó nagy elisme­réssel ír Sz. Rihter művészi játéká­ról. Épül az Arisz—Turkesztán csatorna Nemrégiben kezdték meg Kazah­sztánban az Arisz—Turkesztán csatorna, Kazahsztán legnagyobb öntözőberendezésének építését. A 195 kilométer hosszú csatorna több kerületen — az ariszi, csajanovi. saulderi, turkesztani és frunzei ke­rületeken halad majd át. A csator­na mentén több mint 117 ezer hek­tár, jelenleg terméketlen földet tesznek termővé. Az új földeken öntözéses gazdálkodással gyapotot, gabonát és takarmányfüveket ter­melnek majd. Az új öntözőmű építése nagy­Hetvenöt esztendeje, hogy a Tyán-San hegység nyugati részének sziklás vidékem letelepedtek az ujgorok. A cári Oroszország határ­szélért, jogfosztottan, nyomorban tengődött ez a kis nép. A szovjet hatalom idején gyökere­sen megváltozott az ujgurok sorsa is. A Kazah SzSzK Tudományos Aka­démiájának az ujgur—dungan kul­túrával foglalkozó tagozatán 8 ujgur aspiráns végez tudományos munkát. Üj tudományos akadémia Kirgiziában A Kirgiz SZSZK rohamos fejlődé­se több mint 30 különféle tudomá­nyos kutatóintézetet hívott életre. 943-ban megalapították a Szovjet­unió Tudományos Akadémiájának kifgiziiai leányintézetét a tudomá­nyos intézmények tevékenységének összehangolására és irányítására, A. leányirttézetnek jelenleg hat nagy kutatóintézete, három szakosztálya, két kísérleti állomása, botanikus kertje és két múzeuma van; ezek­ben több, mint 500 munkatárs dol­gozik, köztük 13 doktor és 83 kandi­dátus. A Kirgiz Tudományos Akadémia szervezése már régóta megoldásra érett. Az akadémiát a Szovjet Tudo­mányos Akadémia leányintézetének alapján szervezik, meg, s ez a 13-ik köztársasági akadémia lesz a Szov­jetunióban. Három szakosztályból áll majd: f. természettudományos— műszaki; 2. társadalomtudományi és 3. biológiai szakosztályból. A szakosztályokon belül nyolc kutató- intézet, hat alosztály, két kísérleti állomás és néhány más tudományos kutatóintézmény fenntartását, illet­ve létesítését tervezik. Kamarazene-estek a moszkvai Nagy Színházban A moszkvai Nagy Színházban az utóbbi évékben rendszeresen tartot­tak zene-, és irodalmi esteket, ame­lyeken a szovjet és külföldi zenemű­vészet legkiválóbb mesterei léptek fel. A színház, Beethoven-termében hosszabb szünet után, ismét meg- roknak. A színházban, amely már j nyitották a kamaraestek évadját lcbb mint 25 esztendeje működik, Hetenként háromszor rendeznek ze- gyakran adják elő ujgur színműírók ne- és énekkari bemutatókat, zene- "'i”veit. irodalmi estéket. szabású munka. Az építkezés fo­lyamán negyvenegymillió köbmé­c mozgatnak meg. 140 ezer köbméter betont és vasbetont és 1500 tonna fémalkatrészt hasz­nálnak fel. A Buguny-folyó part­ján 370 millió köbméter ürtartal- mú víztároló épül. Az Arisz-folyón két erőmű épül. Számos kolhozparaszt és gépke­zelő önként jelentkezett a csator­naépítésre, a jelentkezők a .napok­ban el Is indultak a leendő csa- f°ma útvonalának különböző sza­kaszain. AZ UJGUR NÉP TUDÓSAI ötvenezer szavas orosz—ujgur szó­tárat állítottak össze és most dol­goznak az ujgur—orosz szótáron. Az első ujgur női tudós, Ajsa Sa- mieva, a filológiai tudományok kan­didátusa teremtette meg az ujgur nyelv új ábc-jét. Nemzeti színházuk is van az ujgu­^oooooocxx500oooocoooooocoooooooooooooooocx30ocx)000oooooooooooooooocxx>oooooooooooc 6ocxx»íx»oocx)oooooooooocx30ococ€ocxxxx:ogooooooc30oooocooí A TANÁCSOK A NÉP HATALMA A LEGJOBB BARÁTOK O1 iLGA AIGINA Petrovna kül­döttet; a moszkvai szovjet Leningrád-kerületi. társadalombizto­sítási bizottságának elnökét jól is­merik :az egészségügyi intézmények­nél^ Aktíváival ‘ együtt szívén viseli a Honvédő Háború rokkant- jai ás a nyugdíjasok sorsát. — Azelőtt úgy vélték, hogy csupán a kérvények elintézése a mi dol­gunk — mondja Olga Petrovna. — , Kezdetben én magam is ezt hittem. !Ma már meggyőződtem, hogy nem­csak erről van szó. j A kerületben működik a rokkan­tak munkábaállításával foglalkozó intézet. A társadalombiztosítási bi­zottság mindenekelőtt ezzel az inté­zettel .szoros, kapcsolatban, tanulmá­nyozta .munkáját, . • Nem akarom mindazt felsorolni, amit a társadalombiztosítási bizott­ság munkájában résztvevő küldöttek végeznek. Nem is tudnám felsorolni, hiszen, nincs olyan ».apróság«, vagy fontos probléma a rokkantak vagy nyugdíjasok életében, amely kike­rülné a küldöttek figyelmét. A rok­kantak kulturális ellátottsága, gyer­mekeik számára szanatóriumi vagy egyéb beutalás, az orvosi ellátás javítása, a rokkantak jobb lakásba költöztetése, mindez a küldött mun­kájához tartozik. A különböző állandó bizottságok írta: Szemjon Garin kölcsönösen segítik egymás munká­ját. Legszorosabb a kapcsolat a tár­sadalombiztosítási és az egészség- ügyi bizottságok között. — Elszakíthatatlan barátok! — így nevezik a kerületben Olga Pet­rovna Aiginát és Varvara Szer­gejevna Georgijevszkáját, az egész­ségügyi állandó bizottság elnökét. Varvara Szergejevna híres sebész­orvos, a gyógyító munkán kívül tu­dományos munkát is végez. A kerü­letben mint a legaktívabb társadal­mi munkást ismerik. A KÉT BIZOTTSÁG közösen dolgozta ki munkatervét és közösen is valósítja meg. Munkájuk­ban komoly szakemberek, tudomá­nyos dolgozók, akadémikusok is résztvesznek. Az utóbbi néhány hónap alatt a bizottság közbenjárására kibővítet­ték a gyermektanácsadók és pdikli- nikák hálózatát, éjszakai szanató­riumot nyitottak a gépgyárak mun­kásai számára, stb. — A bizottság elintézte, hogy a legszebb új épületeket gyermek- gyégyintézményeknek adják át — mondja Varvara Szergejevna. — Leningrad kerület rohamosan fejlő­dik. A bizottság ügyel arra, hogy a lakóházak építkezése mellett ne ha­nyagolják el a gyógyimtézményeket sem. Nemrégen még 3 elsősegély­nyújtó állomást és egy új poiiklini- kát létesítettek. Varvara Georgijevszkaja küldött jegyzetfüzetében ilyen bejegyzések olvashatók: »A választók kérték, hogy a kerületben a reumások ré­szére szanatóriumot nyissanak Meg kell vizsgálni, hogy áll ez az ügy.« Néhány oldal után ez olvasható: »Már épül a szanatórium«. Egy ké­sőbbi bejegyzés: »A szanatórium megnyílt. Ellenőrizni kell munkáját, jól képzett szakembereket kell az élére állítani.« Az egészségügyi bizottság munká­iéban tevékenyen résztvesznek az rirvosok, professzorok, kandidátu­sok, ápolónők. T GÉN SOK ÉRDEKES feljegy- zés található a küldött jegy­zetfüzetében. Ezekből megtudjuk, hogy az egészségügyi bizottság ta­nulmányozza az iskolaorvosok mun­kaiját és komoly kórmegelőző munkát folytatott a gyermekek között. Azt is megtudjuk, hogy a bizottság ellen­őrzi az üzemeket és a gyárakat, megvizsgálja a biztonsági berende­zéseket, javítja a gyári poliklinikák munkáját. — Sok aktíva segít bennünket — mondja Georgijevszkaja küldött. — így még szorosabb kapcsolatot te­remthetünk választóinkkal, meghall­gatjuk javaslataikat és javítjuk a kei;ület egészségügyi ellátását. TőáLatelt szhwel emllkezilnk a szúojet liosökvt T ÍZ ÉVVEL EZELŐTT napról napra közelebb dörögtek a; ágyúk, esténként, ha sötétbeborult a város, a torkollattüze- két is látni lehetett már. És Kaposvár dolgozó népe, a múlt elnyo­mottad reménykedve figyelték a meg-megújuló villanásokat. Nem Ezek az emberek nem féltek. Nem féltek, mert tudták, hogy e komor, vérrel, szennyel, könnyel átitatott napok győzelmes indu­lóba torkollanak, melynek nyomában a szabadság, a boldog élei jár. S a szabadság eljött hozzánk, Kaposvárra is. A Pécs felől érkeze szovjet csapatok december 2-án hajnalban elérték Kaposvár hatá­rát. Kaposvár 1944. december 2-án felszabadult. Soha ilyen ünnep, soha ennyi boldog ember nem volt eddig a városban, mint e napon. Az előbbi forró könnyeket az öröm könnyei váltották fel, az örömé, mely abból fakadt, hogy országunk számos városa, községe után mi is felszabadultunk az évszázados elnyomás alól. Ezen a napon hiába volt a csikorgó hideg, szélesre tártuk ablakunkat, hadd ömöl­jön széles sugárban a szabad levegő otthonainkba, hiszen a levegő is sokkal illatosabb, sokkal éltetőbb lett, mint előtte nap. DOLGOS NÉPÜNK új erőre kapva, munkához látott. El- takarítani a régi szemetet, a fasiszta mocskot és megkezde­ni az építést. Azóta tíz év telt el. Munkával, sikerekkel terhes tíz esztendő. Eredménye minden család otthonában, minden asztalon, szekrényben ott van. Pártunk diadalról diadalra vezette a mi váro­sunk lakóit is. Államunk segített Kaposvár felemelkedésében. A ré­gi, mezőgazdasági jellegű várost virágzó iparral látta el, s a múlt­ban ínségmunkára váró, dolgozni akaró emberek a Textilművek­ben, a Vas- és Fémipari Kombinátban, az Állami Gazdaságok Gép­javító Vállalatánál, a Húsüzemben, bővülő téglagyárainkban mun­kára találtak és munkájuk arányában becsületes bért kapnak. S az értelmiségiek? Ők is megbecsült tagjai társadalmunknak. A fizikai dolgozókkal együtt szintén tíz évvel ezelőtt leltek igazi hazát nálunk is. Az épülő általános- és középiskolákban ma csak­nem mégegyszerannyi tanár és tanító, bővülő kórházunkban szin­tén több orvos végezheti munkáját emberibb körülmények között. S ha nézzük az anyákat, akiknek szintén csak tíz évvel ezelőtt nyílt alkalmuk arra, hogy elszakadjanak a mosókonyhától, az örö­kös foltozástól, a nyomasztó gondtól, ismét csak meg kell állapítani, az ő szép életük forrása is a tíz év előtti december másodika volt, felszabadulásunk napja. "C^S GYERMEKEINK, akiknek ezernyi kedves játékot kínálnak üzleteink kirakatai, akiknek nem kellett megtanulni a. múlt keserveit, hogy nincs kenyér, majd holnap. . .; szintén hálatelt .szív­vel emlékeznek azokra a szovjet hősökre, akik vérük hullatásával, életük árán hozták el nekik is a szabadságot. A tíz év minden emléke feltorlódik ezekben az ünnepi napok­ban, amikor hazánk minden becsületes polgárával együtt ismét nagy eseményekre készültünk. S hogy ma szavazöurnák elé járul­hatunk, s a magunk jelöltjeire szavazhatunk, ismét csak a tíz év előtti felszabadulásnak köszönhetjük. Az ország népe ma ünnepel, a mi városunkban kettős ünnepet ülünk. Megválasztjuk az államhatalom helyi szervének tagjait, a tanácstagokat, akik tovább viszik városunk dolgozóit az emberi jobblét, a még nagyobb kenyér, a még több ruha, a még több kul­túra megteremtésének útján, a júniusi úton. ÜNNEPI HÉTTEL emlékezünk tízéves szabadságunkra, de ez csak a külsőség. Mert szívünk mélyén mindnyájunknak ott él valamilyen személyes emlék, ami eltéphetetlen szállal fűz bennünket december 2-hoz, a szovjet hősökhöz: közlegényekhez, tá­bornokokhoz, az egész szovjet néphez. Ilyen gondolatokkal járu­lunk ma az urnákhoz, hogy szavazatunkkal is hitet tegyünk a bé­ke, a boldogság, december 2. mellett. Az ünnepi hét programmja: November 28-án este 8 órakor: ünnepi hangverseny a Városi Színházban. Közreműködik: a Bu­dapesti MÁV szimfonikus zene­kar, Fáy Erzsi, Remsei Győző, a Magyar Állami Operaház szóló­énekesei, vezényel Lukács Mik­lós. Megnyitó beszédet mond dr. Kelemen János főorvos, a Haza­fias Népfront Városi Bizottságá­nak elnöke. November 29-én délután 5 óra­kor: A Talpalatnyi föld és a Fel­szabadult föld című filmek vetíté­se a Városi Színházban. November 30-án délután 6 őrsi­kor: Képzőművészeti Kiállítás Kunffy, Rippl-Rónai és a kapos­vári képzőművészeti kör alkotá­saiból a Béke Szálló nagytermé­ben. Megnyitja dr. Páti Ferenc gimnáziumi tanár. December 1-én délután fél 6- kor: A város és a megye lű éves fejlődése című kiállítás megnyitá­sa a Megyei Tanács nagytermé­ben. Megnyitó beszédet mond Kellner Béla, a Megyei Könyv­tár helyettes vezetője. Délután 6 órakor: Az ifjúság fáklyás fel­vonulása a Kossuth-térre. Délután fél 7-kor: Tűzijáték a Színház­parkban. Este 7 órakor: Ünnepi nagygyűlés a Városi Színházban. Beszédet mond Hortobágyi István elvtárs, a városi párt-végrehaj fő­bizottság első titkára. A ku'túrmű­sorban közreműködik a Somogy- megyei Népi Együttes, az MSZT népi tánccsoportja, a kaposvári hangversenyzenekar és kórus, a Városi Tanács népi zenekara. December 2-án délután 5 óra­kor: „A somogymegyei munkás- 1 és parasztmozgalmak“ című kiál­lítás megnyitása. Megnyitja: Tóth István elvtárs, a Megyei Párt- végrehajtóbizottság első titkára. Este 7 órakor: Somogymegyei nemzetiségi kultúrcsoportok estje. Közreműködik a szuloki német, a szentmihályhegyi szlovén, st ku- tasi és a buzsáki magyar népi együttes. December 4-én este 6 órakor: Irodalmi est a Városi Színházban a TTIT és a „Csillag“ irodalmi folyóirat rendezésében. Közremű­ködik: Tamási Áron, Rideg Sán­dor, Bernáth Aurél, Szász Imre, Palotai Erzsi és Horváth Ferenc. Este 9 órakor: Értelmiségi dolgo­zók találkozója a Megyei Pártbi­zottság Klubjában. ÚJ ISKOLÁT KAPOTT SOMOGY ÁCS 4 Somogy ácsán 50.000 forintos költ­séggel most készült el az új iskola. Ezzel Somogyacsán is megkezdődött s szakszerű oktatás. A község dolgo­zói a felszabadulás előtt nem is ál­modhattak arról, hogy községükben valaha is lesz még egy iskola és kegy gyermekeiket éppen úgy neve­lik és tanítják majd, mint a városi gyermekeket, 1954-ben, valóra vált az álom. Ma 5 tanteremben 6 nevelő biztosítja a somogyacsai dolgozók gyermekeinek oktatását, nevelését. A szülők hálásak is a kapott jóért s cserébe egyakaratulag ígéretet tet­tek. hogy a . november 28-i választá­son lelkesedéssel adják szavazatu­kat a Hazafias Népfront jelöltjeire. Perjést Jánosné Somogyacsa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom