Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-28 / 282. szám

Vasárnap, 1954. november 28. SOMOGYI NÉPLAP AZ AGYAG MŰVÉSZEI KÖZÖTT A kaposvári Honvéd-utca egyik szerény külsejű, fehérre meszelt, ala­csony épületében húzódik meg az Agyagiparosok Háziipari Szövetke­zete. A műhelyek előtt, hátul az ud­varban óriási, lombtalan fa nyújto­gatja csupasz karjait. Körülötte tisz­tára -seperve sárgul a homokos ud­var, melynek egyik szögletében kis ..halom törött cserép, váza, tál és kályhacsempe fekszik. Ugylátszik, szeretik itt a rendet — gondolja magában a belépő idegen ,— és benn a műhelyekben örömmel veszi tudomásul, hogy első benyo­másában nem csalatkozott. 1952-ben az OKISZ háziipari osz­tályának támogatásával jött létre ez az azóta híressé vált szövetkezet. Kezdetben 31-en dolgoztak benne, fazekasok, kályhások vegyesen. Kü­lönösebb sikerekkel ebben az idő­ben azonban még nem dicsekedhet­tek, hiszen a jó munkához még igen sok alapfeltétel hiányzott. Nem volt ■ megfelelő felszerelésük, a helyiség szűk volt és kicsi, szakképzett em­berekből sem volt elegendő. Mi ta­gadás: gyártmányaikban nagyon sok volt a selejt. Pedig eredetileg úgy tervezték, hogy nemcsak a fogyasz­tók számára készítenek minőségi­leg kifogástalan agyagmunkákat, ha­nem exportra is szállítanak majd. Az akkori dolgozók nagyrészéből hiányzott azonban a tökéletes tech­nikai tudás és az elmélyült művészi érzék,' a kifogástalan színismeret, a festékek különböző keverési titkai­nak hiánytalan elsajátítása. Pedig ha valahol, akkor ebben az iparban igazán nem lehet másodosztályú árut gyártani. Az 1953-as esztendő Végéh azitán fordulat következett' a háziipari szövetkezet életében. Mun- ; kájjikat átszervezték, több kitűnő ’ -szakemberre: gyarapodtak. A nép- művészeti részleg korszerű, komplett műhelyt kapott, ahol az eddigi gya­A Háziipari Szövetke­zet szintén egyik elis­merten legjobb dolgozó­ja Falud-i. Julianna festő és formázónő. 1952 már­ciusában még mint ad­minisztrátor dolgozott a Textilműve'kben, azon­ban, ahogy ő mondja, szíve a népművészet fe­lé vonzotta már akkor is. Ezért nem töprengett sokat, hanem otthagyta az íróasztalt és belépett a szövetkezetbe. Nem bánta meg azóta sem,- mert amellett, hogy ked­vére való munkát vé­gez, része van munka­társai elismerésében és megbecsülésében is, ke­resete felülmúlja régi adminisztrátori fizetését. A választási munkaver­senyben, mint eddig mindig, most is az egyik leglelkesebb dolgozó volt. A két említett nagy­szerű dolgozón kívül di­cséretre -méltó munkát végeztek, sokan mások is. így például Sáfrány Attila, Pintér Ferenc és Péter Róza formázok. Amdóné és Szirmai elv­társnők, valamint a fiatal Gazda An- nuska: heti ezer darab cserép he­lyett 1500 darabot gyártottak e héten. Értékes, szép munka folyik a Hon­véd-utcai kis üzemben, s reméljük, hogy a felszabadulási pályázaton való sikeres részvételükkel még több korlattal szemben, most már komoly alkotómunkához kezdhettek a dolgo­zók. Jelenleg 48 tagja van a házi­ipari szövetkezetnek. A népművészeti részleg . otthohos- melegű, barátságos helyiségében festi a szemet-lelket gyönyörködtető sárközi kancsókat és vázákat, tála­kat és csempéket Tamás László nép­művész, a könnyűipar kiváló dolgo­zója. Ez év májusában kapta e meg­tisztelő -kitüntetést Tamás elvtárs, aki már apró gyermekkora óta sze­relmese a népművészetnek. 1936-ban nagybátyja szekszárdi műhelyében kezdett ismerkedni az agyagiparos­ság mesterfogásaival és 1940-ben sza­badult fel. Azután hosszú ideig mint alkalmazott, majd később mint önj álló mester formázta a különböző agyagedényeket és járt vásárról vá­sárra, hogy készítményeit eladhassa. A felszabadulás Tamás László szá­mára művészi felszabadulást is je­lentett. 1952-ben már ennél a szö­vetkezetnél találjuk, ahol bámula­tosan kecses formájú vázák és kor­sók születnek mesteri ujjai alatt. Ettől kezdve gyakran látogat el_ a budapesti múzeumokba is, ahol órá­kig rajzolgatja egy-egy sokszázéves cséréptányér vagy csempe díszítő motívumait. Vázlat-füzete ma is ér­tékes anyagot szolgáltat -munkájá­hoz. A fiatal népművész most a régi ónmázas technika felújításával kí­sérletezik, mivel elhatározta, hogy ezt a már évszázadokkal ezelőtt is ismert népszerű eljárást ismét fel­virágoztatja. Gyönyörűek az ezzel a technikával készült új alkotásai. A I legszebb darabokat most a választási munka versenyben készítette — melyben egyébként résztvesz a szö­vetkezet minden dolgozója. Ezeket pályamunkaként küldi fel Budapest­re decemberben a felszabadulásunk 10. évtfordul-ájáriak tiszteletére hir­detett népművészeti -pályázatra. 11 görgefegiek tudják, hág? sitiért szavaznak a Képfront jelöltjeire Görgeteg község dolgozó népe ma egységesen szavaz a Hazafias Népfrontra, saját jelöltjeire. A vá­lasztókörzetek lakói megbeszélték, hogy még délelőtt valamennyien leszavaznak. A célgazdaság munkásai zászló­val és virággal díszített kocsikon vonulnak a szavazóurnák elé. — Örömmel szavazunk tanácstagje­löltjeinkre — mondja Böndi Jó­zsef 8 holdas dolgozó paraszt —, mert máris rászolgáltak a biza­lomra. A dülőutak megjavítása, az utcai járdák salakozása, a kul- túrház belső kifestése, a mozielő­adás rendszeres megszervezése, mind-mind az ő nevükhöz fűző­dik. — Én is tudom, hogy miért adom szavazatomat a Népfrontra — mondja Tóth János dolgozó parasztfiatal. —- Azért, mert nyu­godtan, zaklatás nélkül dolgoz­hatok, és biztos a megélhetésem. „Nagy megnyugvással teszem a szavazólapot az urnába“ A szabási dolgozók már hosszú idő óta jó hírnévnek örvendenek a me­gyében. Több versenyzászló hirdeti, hogy évről évre 'becsülettel helytáll­tak és megadták az államnak, ami megjár. — Ma is megmutatjuk, hogy a párt, a kormány továbbra is biz­tosan számíthat ránk — mondja Ko­vács János,. — Nálunk mindenki le­szavaz, egyes körzetek zeneszóval, egységesen vonulnak fel, hogy ezzel is megmutassak államunk iránti ra­gaszkodásukat. — Én nagy megnyugvással teszem a szavazólapot az urnába — mondja Király József 7 holdas dolgozó pa­raszt. — Először azért, mert jelöl­tünk, Vogronics Pál olyan ember, aki megérdemli a bizalmat. Másodszor pedig azért, mert látom és saját ma­gamon is érzem, hogy jó úton me­gyünk és -mindig jobb lesz a paraszt­ság élete, fía csak közepes termé­sem is lesz jövőre, olyan jövedelmem lesz, mint még soha. ________________________________________________________________\ A legifjabbak is tudják VÁLASZTÁS 1939. — Mán -gondolkodsz, Jósika? — Azon, -hogy ki képviseli jobban az érdekeimet: a 60.000 holdas két- helyi Hunyady gróf-e, vagy a 40.000 holdas nágocsi Zichy gróf. m1! Siiäbil — Tudod-e kire szavazol, Jóska? — Már hogyne tudnám, hiszen mi jelöltük. EGY RÉGI VÁLASZTÁSRÓL hírnevet szereznek nemcsak saját művészetüknek, hanem megyénknek is. Államunk számtalan esetben nyújtott segítséget fejlődésükhöz, s november 28-án, vasárnap ezért is szavaznak egyemberként. a Hazafias Népfront jelöltjeire, Szíjj Róbertné. — Látod, Pityú, erre apuka sem szavaz! Varászló kétszeresen ünnepel a választás napján A BGRONGÓS őszi délutánon hű­vös eső permetez. Varászló utcája mégis zajos, az emberek .mitsem törődve a hideggel, kint állnak a kis kapuban, s figyelik hogyan nő a töl­tés, az új bekötőút alapja. A falu főterén kordély-os-ck forgolódnak, fogataikat nógatva a süppedő tala­jon. Egy idősebb tagbaszakadt em­ber, a kordélyosok vezérfogatosa kezét fázósan dörzsölgetve, de meleg tekintetéből örömet sugározva, ma­gyarázza érdeklődésünkre: — Már a befejezésnél tartanak az útépítés földmunkáival, s hamaro­san megkezdődik a kövezés. Nehezen várják a varászíóiak, hogy valóra váljon régi álmuk: el­készüljön az új bekötőút. Sokszor megkinlódtak azon a csaknem há­rom kilométeres sáros utón, úgy tél­víz idején, mire kiértek a kövesútra. Ősztől tavaszig legszívesebben ki sem mozdultak az emberek a falu­ból. A párt és a kormány felfigyelt erre és segítségére sietett a varász- lóiaknak. De menjünk tovább!... Az utca keleti részén egy új piros zsinde- lyes épület emelkedik ki nagy ab­lakaival a régi házak 'közül. Itt már csoportokba verődve váltogatják a szavakat az emberek. Amint köze­lükbe érünk, megtudjuk, hogy mi­ről vitáznak. — Gazdatársak!... Ha időben be­fejezzük a szavazást, akkor vasár­nap délután felavatjuk az új szö­vetkezeti boltot — magyarázza Kuti Imre tanácselnök. — Ugye jó fesz!? — Úgy legyen... — hangzik in­nen is, onnan is a helyeslő válasz. — Szóval .vasárnap kétszeresen ünnepelünk — tör át a vidám zsiva­jon . Fánd-li Ferenc hangja. — En azt hiszem, délre leszavaz a község minden választópolgára. — NA... NA! Nem mindenki jön ám el szavazni délelőtt — vág közbe bizonytalankodva Kun János, — mert lesz, aki úgy tartja, hogy nem érdemes tolakodni. — Én meg amondó vagyok, hogy délelőtt 10—11 óra között befejezzük a szavazást, ha a választókerületi bizottságok jól dolgoznak — emelte fel hangját Kuti I-mre tanácselnök. — Az én körzetemből biztosan mindenki leszavaz délelőtt — mond­ja magabiztosan Jakabfi József, a 9-es körzet tanácstagjelölbje — mert már beszéltem az emberekkel. Azt mondják, ők is • azt szeretnék, ha már délután felavatnánk az új szö­vetkezetét. Meg nincs is mit speku­lálni azon, hogy szavazzunk-e vagy sem. — Ez. így is van gazdatársak — veszi át a szót a tanácselnök. — Mindnyájan tudjuk, hogy kire és mire szavazunk. Nézzük csak!.. . Itt van például a bekötőút és az új szövetkezeti bolt, melyet az álla­munk építtet nekünk majdnem egy­millió f orint értékben. Ez is arra kö­telez bennünket, hogy példát mutas­sunk a, szavazásban. — Én is azt mondom — szólal meg ismét Fándli Ferenc —, hogy ha már a beadásban élen járunk a marcali járásiban, akkor a szava­záskor. se hagyjuk magunkat. A szomszédom, ifi Horváth Vendel, alki faarmadmagával szavaz, de a többi szomszédjaim is úgy véleked­tek, amikor beszélgettem velük, hogy nem várnait délutánig a sza­vazással. A NAGY beszélgetésben alig vették észre, hogy beestefledett. Kezetszorí- tottak és elindultak hazafelé. Érzé­seik, gondolataik egyek voltak. Az élt bennük: minél előbb leszavazni, hogy hitet tegyenek a Hazafias Népfront mellett, a szép békés élet mellett. Szűcs Ferenc. IGAZ UGYAN, hogy képviselő- választásokról lesz szó az aláb­biakban, de ehhez hasonló volt mindenféle választás a felszabadu­lás előtti időszakban. Így tehát ■ az itt következő eset általában a régi választásokra jellemző. 1934- ben volt a gyászos emlékű Göm­i bős-féle képviselőválasztás. Én ak­kor Bátmonostoron néztem végig a választás lefolyását. Egy életre szóló tapasztalat és az akkori ■ rendszertől való teljes megcsö- mörlés maradt részemre emlékül. A községben két képviselőjelölt j volt. Gróf Teleky Géza, a kor­mánypárt részéről és dr Mojzes ! János, a Kisgazda Párt jelöltje. A választókerület népe Mojzes Já­nosért lelkesedett, egyrészt azért, j mert a környékről származó pa- i rasztcsalád gyermeke volt, más­részt azért, mert ellenzéki pro­grammal lépett fel. Az ellenzék győzelmét mindenki biztosra vette, de a minden hájjal megkent kor­mánypárti berkekben már előre ittak a medvebőrre. Ök tudták jól, hogy miért. Elérkezett a vá­lasztás napja. Az ellenzéki szava­zók fegyelmezetten, rendben, fe­kete ünneplő ruhában, néma so­rokban álltak végig a Fő-utcán. A választási helyiségben csak egy­két pecsovics, pénzen megvásárolt kormánypárti szavazó volt. Ügy döntöttek ugyanis, hogy először „a zavar elkerülése céljából“ csak a kormánypártra lehet szavazni. A kormánypártiak azonban igen gyéren gyülekeztek, tíz órára pe­dig már teljesen elfogytak. Pedig mindenkit elhoztak, még a bete­geket is, akikért autót küldtek. A szavazóhelyiség teljesen üres volt. Az ellenzéki bizalmiak követelték, hogy kezdjék meg az ellenzéki csoport szavaztatását is. Sok mel­lébeszélés, sok huzavona, egy-két elkésett beteg odaszállítása után végül mégis megkezdődött a sza­vazás. EZ AZONBAN nem ment na­gyon egyszerűen. Az ellenzéki sza­vazókat ezerféle igazolásnak ve­tették alá. A bejáratnál egy csend­őrszázados állt. Az igazoltatás után diszkréten megkérdezte, hogy kire akar szavazni a delikvens. Ha Mojzes János nevét ejtette ki, a hatalmas erejű csendőrszázados úgy mellbevágta a választópolgárt, hogy egyik-másik gyengébb em­ber összecsuklott a „barátkozás- tór. Megfélemlítés, csendőri be­avatkozás mellett folyt bent a sza­vazóhelyiségben a választás. Hiá­ba tiltakoztak a bizalmiak, ez nem zavarta a kormánypárt választási apparátusát. De még gyalázato­sabb eljárást alkalmaztak a vá­lasztóhelyiségen kívül. Az ellenzéki választókat az utcáról a község­háza udvarára terelték azzal az ürüggyel, hogy akadályozzák az utcai forgalmat. El lehet képzelni^ hogy vasárnap, egy kis falun mi­féle utcai forgalmat akadályoztak^ A községháza udvarán a csend­őrök az ellenzéki választókat a trágyadombra terelték és órákon keresztül ott várakoztatták őket. ILYEN MÓDSZEREK alkalma­zása mellett is veszélyesen nőtt az ellenzéki szavazatok száma. Te­lefonok börrögtek, izgatott szol- gabírácskák handabandáztak és kiabáltak, titkos számok röpköd­tek a levegőben. Egyszercsak egy­hangúan bejelentették, hogy a ke­rületben a választás befejeződött. Bátmonostoron ugyanakkor 60Q paraszt még mindig a községháza udvarán várt, hogy rákerüljön a sor. De a mindenható kerületi választóbizottsági elnök megálla­pította, hogy a szavazók már el­fogytak, így tehát a választásnak vége. Győztes ki lehetett más ilyen választás mellett: Gróf Te­leky Géza. De amikor a nagy izgalom és öröm elmúltával a szavazatokat ismét összeszámlálták, kiderült, hogy még így is az ellenzéki je­lölt kapott több szavazatot. No­sza, hát egy kis hamisítás ide- oda, meghamisították a yálasztás eredményét is. így történt a választás a Horthy-korszakban az egész or­szágban és minden viszonylatban. Én akkor úgy megcsömörlöttem és akkora keserűség gyűlt össze bennem, hogy elhatároztam, soha többet választáson nem veszek részt. ELŐSZÖR 1947-ben választot­tam, illetőleg szavaztam. De ak­kor már más körülmények köpött; egy felszabadult, független, új, de­mokratikus magyar hazában. Az­óta már többször is gyakoroltam ezt az állampolgári jogot és kö­telességet és a régi választás em­léke csak mint egy rossz álom él bennem. 1950-ben én is tanácstag lettem, most ismét a tanácstagje­löltek között vagyok. Ma tudom azt, hogy népünk szabadon, öröm­mel vesz részt a választásokon, mert ma mindenki tudja, hogy kire adja le szavazatát. Tudja, hogy olyan emberek a Hazafias Népfront jelöltjei, akik a nép és a haza szolgálatát legfőbb felada­tuknak tekintik és akik mindig és mindenben választóik érdekeit, a nép érdekét tartják szem előtt. Kincses Ferenc igazgató. Olyan az egész község, Nagyatád község virág- és zászlódíszbe öltözött erre a napra. Zenekarok és kultúrcsoportok kö­szöntik a szavazóhelyiségek felé siető választópolgárokat. Az 55-ös körzet választói közösen vonulnak a szavazóhelyiségekhez Francz István népnevelő vezetésével. Az új szavazókat és a tanácstag jelöl­teket már tegnap este felköszön- tötték az úttörők és a DlSZ-fiata- lok virágcsokrokkal. Olyan az egész község, mint egy ünneplő család, mindenki vi­dám, mindenki boldog. Táczli elvtárs, a községi párt- bizottság titkára a község párt­nrnt egy iinnealő család 1 alapszervezeteinek titkáraival együtt állandóan összeköttetésben áll a népnevelőkkel, az aktívák­kal. Segítik, irányítják azok mun­káját. Szinte percről percre ér­keznek a jelentések a községi párttitkárok bizottságához a vá­lasztók hangulatáról, lelkesedésé­ről. Szakos Ferenc elvtárs azt je­lentette, hogy az 59—65. körzet választói úgy határoztak, hogy a kora reggeli órákban szarvaznak le. Gergely elvtárs arról adott szá­mot jelentésében, hogy minden szavazóhelyiség szépen feldíszítve , és zeneszóval várja a választókat,-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom