Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-04 / 261. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP ■s Csütörtök, 1954. november 4. A kínai felszabadító hadsereg tüzérségi egységeid égyuzták Csang Kaj-sek fegyveres erőit * rA. PÁRTÉLET HÍREI Peking (Uj-Kína). Tacsen szige­tének bombázását követően a népi felszabadító hadsereg tüzérségi egységei hétfőn délután öt órakor ágyutüzet zúdítottak a Tacsen- szigettől északnyugatra, illetve délnyugatra lévő Jicsiangsan és Pisan szigetén állomásozó csang- kajsekista fegyveres erőkre. A csangkajsekisták egyik tüzérségi állása kigyulladt. Amikor a népi felszabadító hadsereg tüzelése szétrom­bolt egy bunkert a Pisan-szi- geti 222. 9. magaslaton, a csangkajsekista csapatok fej­veszetten menekültek. Az ágyúzás kezdetén a csangkaj­sekista tüzérség viszonozta a tüze-] lést. A népi felszabadító hadsereg] tüzérségi egységei azonban rövi-r desen elnémították ágyúikat. A fucsieni arcvonalon a népi1 felszabadító hadsereg ágyunaszád-] jai hétfőn este 9 órakor a Pajcsu- an szigetén, a Min-folyó torkola­tánál állomásozó csangkajsekista I erőket ágyuzták. Az ágyunaszá- <i dók golyósorozatai eltalálták és! szétzúzták a csangkajsekista csa-j partok állásait, úgyhogy a bandi-! ták képtelenek voltak viszonozni < a tüzelést. A SZOVJET NÉP ÉLETÉBŐL A szovjet dolgozók keresete ál­landóan emelkedik. A munkások reálbére 1940-ben több mint. há­romszorosa, a parasztok reáljöve­delme 3.5-szerese volt az 1913. évinek. 1952-ben a munkások és alkalmazottak keresete 68 száza­lékkal, a parasztoké 72 százalékkal volt magasabb az 1940. évinél. 1953-ban a dolgozók összjövedel­me a megelőző évihez képest to­vábbi 13 százalékkal emelkedett, így a munkások és alkalmazottak reálbére 1953-ban hatszorosa volt a forradalom előttinek. * * * Állandóan emelkedik a fogyasz­tás és a kiskereskedelmi forga­lom. 1926-tól 1953-ig, 27 év alatt az áruforgalom közel nyolcszoros­ra emelkedett. 1954 első félévében az állami és szövetkezeti kereske­delem áruforgalma 21 százalékkal magasabb volt, mint 1953 első fél­évében. Az idén az áruforgalom kétszerese a háború előttinek. >H * * il;953-ban 33 százalékkal több gyapotszövetet termeltek, mint 1940-ben és 2.4-szer annyit, mint 1913-ban. A selyemszövetek ter­melése 1940-hez képest ötszörösé­re, 1913-hoz képest tízszeresére, a gyapjúszöveteké 1940-hez képest 60 százalékkal, 1913-hoz képest kétszeresére, a cukoré 1940-hez ké­pest 70 százalékkal, 1913-hoz ké­pest 2.7-szeresre, a zsíré 1940-hez képest 80 százalékkal, 1913-hoz képest négyszeresre emelkedett. * * * Az elkövetkező két-három évben 2500 új élelmiszeripari üzemet lé­tesítenek. Négyszáz új, közszük­n i || r ,ii • t á tit C"1J IC «» » i|f ségle« cikkeket gyártó üzemet Rendelkezés az allami tartalekfoldek hasznosításáról; építenek és nyolcszázat átépítenek. Élénkebb pártélei-et, nagyobb figyelmet a tagjelöltfelvételre a Ruhaüzemben 11 kínai felszabadító hadsereg súlyos bombatámadása Jicsiangsan sziget ellen A kínai felszabadító néphadse­reg légihadereje kedden délután súlyos bombatámadást intézett Csang Kaj-sek haderőinek Ji­csiangsan szigetén állomásozó egységei ellen. A népi felszabadító hadsereg re­pülőgépeinek valamennyi bombá­ja célba talált. A Csang Kaj-sek- féle haderők 132-es és 173-as ma­gaslati pontjait, valamint más ál­lásait elpusztították a bombák. Jicsiangsan szigete a Tacsen­! szigetektől 11 kilométernyire] 1 fekszik északnyugati irányban. A ] kínai népi felszabadító hadsereg < légihaderejének és tüzérségének i az elmúlt két nap alatt végrehaj-| tott támadásai súlyos zavart okoz­tak a Tacsen- és Jicsiangsan-szi- geteken állomásozó Csang Kaj- sek csapatok soraiban. Csang ( Kaj-sek ott horgonyzó hajóinak egyrésze a nyílt tengerre mene-1 kült. A DEMOKRATA PÁRT MEG SZEREZTE A TÖBBSÉGET A KÉPVISE LÖHÁZBAN Leonard W. Hall, a köztársasá- j kratá párt megszerezte a többsé-j gi párt országos elnöke szerdán. I get a képviselőházban, délelőtt elismerte, hogy a demo-i A Kaposvári Ruhaüzem párt­iszervezetének munkája elsekélye- Isedett. Úgy néz ki az üzem, mint- >ha pártszervezet nem is lenne, [mintha kommunisták nem is len- [nének az üzemben. Liliom Lajos elvtárs, a pártszer- i vezet titkára panaszkodik, hogy (nincs pártélet, nem megy rende­den a pártmunka, „passzívak a mi [elvtársaink, csak az anyagiakkal [törődnek“. Ennek okát a vezető­cég munkájában kell keresni és iezt látja a párttagság. Nem foglalkozik a vezetőség sem a párttagokkal,, sem a tagjelöltekkel, sem pedig a pártonkívüliekkel. Nem segí­tik, nem nevelik őket. 'Megalkuvók, nem imerik bírálni [az igazgatót, Müller elvtársat, [hogy ő saját maga sem mutat I példát a munkafegyelemben, ön- Ikényeskedik és a felettes hatóság 'utasítását nem hajtja végre. A pártszervezet nem találja meg a dolgozókat, nem figyel fel sza­vukra. Kedvét vesztett párttagok, dolgozók között pedig eredmé- fnyes, jó munkát nem lehet végez­em. Illés József tagjelölt kemény 'bírálatot mond a pártszervezet munkájáról. „Igaz ugyan, hogy a Ruhaüzem dolgozói nem aktívak, de ebben nagyrészt hibás a veze­tőség, Liliom elvtárs is, mert ná­lunk csak a taggyűlésen lehet hallani pártmunkáról. Határozatok születnek, de ezek csak határoza­tok maradnak, ritkaságszámba megy itt minden kezdeményezés.’1 A dolgozók, a többszörös szta­hanovista Polytner Miklós, a tagjelölt Geréb Ödönné, a töb­bi kommunista és pártonkívü- li is várja a pártszervezet se­gítőkezét. Liliom elvtársnak az a vélemé­nye, hogy több kommunistára lenne szükség az üzemben, a párt­tagoknak harcosabbaknak kellene lenniök, de azt nem látja, vagy nem akarja látni Liliom elvtárs, hogy ezért a pártvezetőségnek kell elsősorban mindent megtenni. „Kevés a kommunista — mondja Liliom elvtárs — elveszik az a ke­vés párttag a tízszerannyi párton- kívüli között.“ Mégis, miért nem frissíti fel a pártszervezet sorait, miért nem veszik fel tagjelöltnek a termelésben, fegyelemben pél­dát mutató, becsületes dolgozó­kat? A Ruhaüzem kommunistáinak meg kell élénkíteniük a pártéle­tet. Erősíteniük kell a pártszerve­zetet, a hibák mögött meg kell találniok az egyszerű dolgozó embert, segítőkezet kell nyujtani- ok neki. Ezt várják az üzem dol­gozói, a párttagság Liliom elv­társtól és a vezetőségtől. fiz okiaMsi év megnyitója a Tanácsi Építő Vállalatnál A Mezőgazdasági Értesítő közli a földművelésügyi miniszter uta­sítását az államij tartalékföldek hasznosításáról. Eszerint a tarta­lékföldekre a már korábban ki­adott rendeletek az alábbi kiegé­szítésekkel érvényesek. Az 1954—55. gazdasági évben a tartalékföldek hasznosításánál a termelőszövetkezeteket előnyben kell részesíteni és kérésükre a még nem hasznosított állami tar­talékföldeket használatukba kell adni. Ha erre igényt nem tarta­nak, a földet állami vagy célgaz­daságoknak kell juttatni. A kiadott külön rendelkezésnek megfelelően állami tartalékföl- dekből kell kiadni a gépállomási dolgozóknak a háztáji és a peda-( gógusoknak a konyhakerti földe-1 két. Azoknak a dolgozó parasz- t toknak földjeit, akik valamelyik! termelőszövetkezetbe beléptek és I a cserét a belépésükkor a terme-j lőszövetkezettel együtt kérik, még] nem hasznosított állami tartalék­földekkel lehet kicserélni. Azok a! dolgozó parasztok, akik a terme­lőszövetkezetből kiléptek és be-! vitt földjük helyett gyenge minő-] ségű földet kaptak vissza, a ki­adott föld helyett allami tarta- ( lékföldet kérhetnek. Az utasítás a továbbiakban] a haszonbérleti szerződésekről in-! tézkedik. A somogyinegyei DISZ-fiatalok forradalmi hetet tartanak Icájukkal sikerült az országos el-1 Megyénk DISZ-fiataljai lelkesen csatlakoztak a silózási verseny­hez és már eddig is szép ered­mények születtek. 117 DlSZ-brii- gád 74 ezer köbméter siló elkészí­tésére tett fogadalmat november ■ ső helyet megszerezniük. Amikor ! a fiatalok ezt hírül vették, még! nagyobb lendülettel láttak mun- ] kához. Elhatározták, a forradalmi! héten úgy dolgoznak, hogy az or- ■ 7-e méltó megünneplésére. Az el- I szágos silózási versenyből győzte- múlt napokban szorgalmas mun- ' sen kerüljenek ki. * * * ' A Szovjetunióban jelenleg 122 nyelven adnak ki könyveket s közte van 40 olyan nép nyelve is, amelynek írását csak a forradalom után alkották meg. * * * A Szovjetunióban 1953-ban nem kevesebb, mint 5828 különböző mezőgazdasági tárgyú könyvet és brosúrát adtak ki, összesen 45 millió 400 ezer példányban. * * * Nagy gondot fordítanak az or­vosképzésre. Hetvenöt orvostudo­mányi intézetben évente mintegy ■ 25 ezer embert képeznek. Jelenleg a Szovjetunióban 300 ezer orvos és 900 ezer egészségügyi középká­der dolgozik. 16 ezer orvos és 30 ezer egészségügyi középkáder eme­li szaktudását évente a továbbkép­ző intézetekben. Hatalmas lendületet vett a Szovjetunióban a sarkkutatás. Az úszó jégtáblákon létesült »Északi Sark« kutatóállomásokon a tudó­sok kiváló technikai és tudomá­nyos felszerelésük segítségével eredményes kutatásokat folytat­nak. A Tanácsi Építő Vállalat az oktatási évad megnyitóját novem­ber 2-án tartotta meg. A központi dolgozók politikai iskolájának megnyitóján Böröcz Ferenc elv­társ, a pártszervezet titkára üdvö­zölte a' hallgatóságot. A tervező- f részlegnél Biswurm Antal propa- Jgandista beszélt a hallgatóságnak a tanulás fontosságáról. A pártszervezet súlyos hibát követett el, hogy csak délután 2 órakor kezdte meg az ünne­pélyes megnyitó szervezését és így több hallgató nem tu­dott résztvenni már a meg­nyitón sem. lA központi megnyitón 29 fő he­lyett 13 hallgató jelent meg, a ter­vezőknél szintén 5—6 hallgató tá- 1 volmaradt — ők vidéki munka- [ helyeken tartózkodtak. A hallga­ttok közül többen elkéstek, jófor- imán a1 végére értek oda. Nem íor- • dítottak gondot az ünnepélyesség- 're sem. Még elegendő szék sem 'állt rendelkezésre a központban, a 'hallgatók egyik lábukról a másik­ba álltak. A propagandistának, Benczéné elvtársnőnek nem lett i volna szabad Böröcz elvtárs rövid üdvözlő beszéde után a hallgatók- |kal együtt felállni eltávozni. A I jó propagandista már az első alka- I lommal keresi az alkalmat, hogy hallgatóival megismerkedjék, meg­beszélje velük a problémákat. A tervezők megnyitó ünnep­sége jól sikerült és ez Bis­wurm elvtárs odaadó munká­ját dicséri. Ahol a propagandista rnaga készí­ti elő az oktatás c, segít á népneve­lőknek, ott eredményesen is zárul majd az oktatási évad. A hallga­tók szeretik, megbecsülik az 53 éves Biswurm elvtársat, a mun­kásosztály kipróbált harcosát; Gosztonyi András tervező így le­fejezte ki véleményét propagandis­tájáról, Biswurm elvtársról: ..Min­denkit megszólaltat, mindenkit egyaránt segít, tanít. Nála a sze­mináriumon mindig élénk vita alakult ki; ez a magyarázata an­nak, hogy a múlt évben is jól vizs­gáztunk és ez a biztosítéka annak,- hogy az idén még jobb eredményt érhessünk el.‘‘ A„ROKONOK“ A RÉGI MAGYAR PARLAMENTRŐL ÉS VÁLASZTÁSOKRÓL Városunkban falragaszok hirdetik az őszi évad filmújdonságait. Azok között is első helyen Móricz Zsig­mond »Rokonok« című regényének filmváltozatát. Más hirdetmények a tanácsválasz­tások előkészületeiről értesítik a la­kosságot. Az egyik hirdetőoszlopon egymás mellett láttam a Hazafias Népfront kongresszusának színes plakátját és a filmújdonságok színes nyomású, nagybetűs jegyzékét. Választásra készül az ország és a filmszínházakban a »Rokonok«-at adják. Érdemes megállni egy pilla­natra a színes plakátok előtt, és el­gondolkodni arról, hogyan mutatja be (Móricz Zsigmond ebben a regé­nyében a félfeudális Magyarország politikai életét: a régi magyar par­lamentet és választási rendszert. A regény főszereplője, Kopj áss István, hivatalos ügyben Pestre uta­zik és közben a magyar parlament­ben — a Házban — is jár, mert a minisztert, akivel beszélnie kell, csak ott tudja elcsípni. A vonatban hazafelé utazva elmondja az alis­pánnak, hogy a 244 képviselő közül csak tizenheten voltak jelen, ami­kor éppen a miniszter beszélt. Egy évvel azelőtt is bent járt a parla­mentben, akkor meg csak huszonhá­rom képviselőt tudott összeszámlálni. Az alispán azzal mentegeti a kép­viselőket, hogy azoknak igen sokit kell »lótniuk-f ütniük«, mert kő’ sen az ügyvédeknek és mérnököknek »valóságos aranybánya a képviselő­ség«. Kopjáss István, ez az alapjá­ban véve naív ember, ijedten kér­dezi: — No de, méltóságos uram, nem az ország érdekében van a Ház? Éppen erre a kérdésre ad feleletet az író, amikor regényében megis­mertet bennünket egy újságíróval, aki: »mindent tud« és mégsem vitte semmire. És ez az újságíró mondja el, hogy a félfeudális Magyarorszá­gon: »...minden képviselő társa­dalmi érdemei, kormányszolgálatai jutalmául kapja a képviselőséget. A megbízhatóság, nem a hozzáértés a fontos ... S minél kevésbbé ért va­laki a politikai tudományhoz, annál megbízhatóbb«. Ahogy az irodalomtörténet meg^ állapította, Móricz Zsigmond a Ta­nácsköztársaság bukása után nem látta többé olyan tisztán a munkás- mozgalom történelmi elhivatottsá­gát, mint 1919-ben írt cikkeiben. Nem látott maga előtt, történelmi távlatot, nem látott többé olyan tár­sadalmi osztályt, mely hivatva lett volna megcsinálni akárcsak az 1849 óta elsikkasztott magyar polgári át­alakulást, vagy forradalmat. Mégsem fogadta el egyetlen sor írásában sem örökéletűnek a roppant kiterjedésű, középkorból itt maradt magyar feu­dális nagybirtokok által guzsbakötött irsadalmi rendszert. Ennek a rendszernek idejétmultsá- gát ostorozza akkor, amikor találóan hű képet fest a magyar parlament­ről. Arról a parlamentről, amelynek tagjai egyéni érdekeik védelmére, vagyonuk gyarapítására használták fel a képviselőséget, mitsem törődve a dolgozó nép, az ország érdekeivel. Arról a parlamentről, melynek tag­jait nem a dolgozó nép legjobbjai közül, nem a rátermettek és elhiva­tottak soraiból válogatták ki, hanem a fennálló rendszer olyan szekér­tolóiból, akik az író szavai szerint: » ... minél kevésbbé értettek a po­litikai tudományhoz, annál megbíz­hatóbbak voltak«. Nem csodálkozhatunk, ha ezzel a megállapítással kapcsolatban azt mondja Móricz Zsigmond, hogy: »Magyarországon még nem volt vá­lasztás«. Valóban nem lehetett »választás­nak« nevezni azt, hogy a születési előjogoknak és a vagyonnak a kép­viselőit — akik mitsem értettek a politikához — összecsődítették a bu­dapesti parlamentben. És az a kép, amelyet az író róluk megrajzol, an­nál figyelemreméltóbb, mivel Mó­ricz Zsigmondot nem nevezhetjük szocialistának. Az európai fejlődés­től messze elmaradt félfeudális Ma­gyarországon a polgári haladásért harcolt, az egyetemes emberi hala­dásért, a nagybirtok által kizsákmá­nyolt dolgozók emberibb életéért. A szocializmus irányában történő fej­lődésre, szocialista vagy kommunis­ta államrendre vagy társadalomra még gondolni sem mert. A »Roko­nok« című regényében is a nyugat- etirópai államok parlamentáris éle­tét állítja szembe a magyar parla­menttel, melyet úgy mutat be, mint a polgári demokratikus parlamenti rendszer megcsúfolását. Az adott helyzetben átmenetileg akkor az is fejlettebbnek, magasab.brendűnek számított az 5 számára, amit a nyu- .eateurópai polgári demokráciáról tu­dott, összehasonlítva azzal, amit itt­hon nálunk látott. Amilyen volt a magyar parlament, olyan volt az ország közigazgatása is. Ennek a közigazgatásnak első tisztviselőjéről és legfőbb irányítójá­ról, Magyarország miniszterelnökéről írja Móricz Zsigmond ugyancsak a »Rokonok« című regényében: »Ha arról beszélünk neki, mi van az or­szágban, mosolyog. Leüti a szivarját és mosolyog. Népnyomor, munkanél­küliség, munkát nem kapó aratók, harmincezer munkátlan kubikus, ez mind nem létezik neki. Mosolyog, hogy az mindig így volt, kell sze­gény embernek is lenni«. Kopjáss Istvánnak, a »Rokonok« főhősének gondolatait tovább fűzve az író így kiált fel: — Hol lesz hát fordulat ennek a nemzetnek az életében? Erre a kérdésre sem a »Rokonok« című regény, sem Móricz Zsigmond egyéb művei nem adnak feleletet. Maga az író azonban egyéni életé­ben — legbensőbb meggyőződésében — erősebben hitt a szebb magyar jö­vő eljövetelében, mint ahogy azt mű­veiben megírta, vagy megírhatta vol­na. Erről bizonyságot tehetnek azok, akik őt közelebbről ismerték. E sorok írójának is alkalma volt őt személyesen ismerni. Hozzáfűződő emlékeim köziül csu­pán egy rövid epizódot említek meg. Mikor elsőéves egyetemi hallgató voltam, a pozsonyi Komenszkv- egyetem szemináriumában egy hosz­szabb előadást tartottam Móricz Zsigmondról. A baloldali marxista egyetemi hallgatók egyesületének, az ú. n. »Sarló«-nak az elnöke elkér­te tőlem előadásomat és odaadta Móricz Zsigmondinak, aki feleségé­vel, a pozsonyi Magyar Színházban vendégszereplő Simonyi Máriával együtt akkor történetesen éppen Po­zsonyban tartózkodott. Másnap hi­vattak az egyik pozsonyi kávéház­iba, ahol a nagy író a haladó szelle­mű magyar egyetemi hallgatók ve­zetőivel jött össze. Ez volt első találkozásom Móricz Zsigmonddal. Megilletődve álltam meg én — az elsőéves »gólya« — a komoly ta­nácskozásra összegyűlt egyetemi hallgatók körében a nagy író előtt, aki elmondta, hogy elolvasta tanul­mányomat és utána feleségének is felolvasta azt és néhány sort írt a végére. Szószerint ezt írta rá: »Különös dolog, ha az ember halála előtt hallja a róla szólót. Ez volt a Tegnap. Nem baj. Jön a Holnap, jön a Holnap!!! Pozsony, 1929. márc. 1. Móricz Zsigmond«. A nagy író emberi magatartását világítja meg ez a néhány sor. Ugyanis ez röviddel azelőtt tör« tént, amikor megírta a »Rokonok«-at. A szebb magyar »Holnap«-ba vetett erős hite adta neki az erőt és bátor­ságot ahhoz, hogy olyan kérlelhe­tetlenül igazságos bírálatot /mond­jon az akkori magyar társadalom ve-- zető osztályáról, parlamentjéről és úgynevezett »választásairól«. Belly-ei László,

Next

/
Oldalképek
Tartalom