Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-14 / 270. szám

bpulö Kommunizmus — épülő szocializmus A kerületi szovjet tagja választókörzetében írta: M. Scselokov NYINA HUNOVÁVAL, a mosz­kvai »Proletarszkij Trud« textilgyár­ban ismerkedtem meg. Nyina Blinova a kikészítőműhely művezetője, ő a legfiatalabb műve­zető a gyárban, mégis az élenjárók között van. A kikészítőműhelyből csak elsőrendű gyártmányok kerül­nek ki. N. Hlinovát 1948-ban választották meg először küldöttnek. Azóta még kétszer megválasztották a helyi szov­jetbe, most már 6 éve szovjet kül­dött. — Választóim javarészt a Behel- utcában laknak, — mondja Nyírna —. elsősorban a mi selyemszövőüze­münk, a >'Szvoboda« illatszergyár, a gépgyár és a szomszédos iparvállala­tok munkásai és alkalmazottai. Többségüket személyesen ismerem. A legkülönbözőbb dolgokkal fordul­nak hozzám és én kötelességemnek tartom, hogy minden kérésüket elin­tézzem, persze, ha a kérések jogosak és indokoltak. — Hogyan tartja fenn a kapcsola­tot? — érdeklődünk. — Annak nagyon sok módja van, — válaszolja. Meghatározott napokon fogadóórá­kat tart a választók számára a kör­zet egyik házkezelőségének helyisé­gében. A Vörös-sarokban elbeszélget látogatóival, figyelmesen meghallgat­ja minden kérésüket. Ezek a lehető legkülönbözőbbek. Marija Aleksz- androvna választónak például nem volt megfelelő igazolása a nyugdíjjo­gosultságáról. Nyina elment a válla­lathoz, amelynél választója éveken á\ dolgozott és az irattári adatok alap­ján kiállíttatta a szükséges igazol­ványt. Az asszony megkapta a nyug­díját, s Hlinova javaslatára szigo­rúan megbüntették azokat, akik nem viselkedtek kellő figyelemmel az öreg 'munkásnő iránt. IVAN SZTYEPANOV gépgyári munkás egyszer panaszkodott, hogy bár az egész utcában mindenütt már régóta van gáz. a 19-es számú házba még mindig nem vezették be. A ház a gépgyár tulajdona: a gyár vezetői­nek figyelmetlensége következtében maradt ki a gázszolgáltatási hálózat­ból. A küldött beavatkozásának gyor­san» megvolt az eredménye: a házba bevezették a gázt. Az Oktyabr-kerületben nagyará­nyú lakásépítés folyt. Az új házak átadásakor Hlinova is résztvett a la­kások elosztásában. Ismeri választói­nak lakásviszonyait és arra törek­szik, hogy elsősorban azok kapjanak új lakást, akiknek leginkább szük­ségük van rá. A kerületi szovjet nemrégiben az ő javaslata alapján adott új lakást négy családnak. — NEKÜNK. KÜLDÖTTEKNEK állandóan foglalkoznunk kell a la­kásügyekkel, — mondja Hlinova. — Moszkva lakói idén 900.000 négyzet- méter lakóterülethez jutnak; ennek jelentős része a mi kerületünkre esik. Az utóbbi években szemünk lát­tára alakultak át utcák és egész vá­rosnegyedek. A régi házakban élő dolgozók összkomfortos új, modern lakásokba költöznek. Nagy öröm, ha választóinkat új lakásukban üdvözöl­hetjük! Nyina Hiinova titkárnője a kul'túr- propagandabizottságnak, amely az is­kolák és klubok, filmszínházak, könyvtárak, kultúrparkok és más kultúrintézmények munkájának javí­tásával foglalkozik. Gyakran jár ezekben az intézményekben, elbeszél­get dolgozóikkal és látogatóikkal, felderíti kívánságaikat és arra törek­szik, hogy hozzájáruljon az intézmé­nyek munkájának megjavításához. Mindez nagy tekintélyt szerez a bi­zottságnak, tagjaihoz különböző ja­vaslatokkal fordulnak, tanácsot kér­nek tőlük. A kerületi szovjet végrehajtóbi­zottságának ülésén Hlinova nemrégi­ben jelentést tett. a --Piscsevik«-sta- dion működéséről. Elmondotta, hogy a stadionban működő sportkörök kislétszamúak, hogy a vezetőség az összes sportágak közül a labdarúgást részesíti előnyben. Az ülésen résztve­vő küldöttek helyesléssel fogadták Hlinova bíráló megjegyzéseit és java­solták a stadion igazgatójának, hogy haladéktalanul számolja fel a fogya­tékosságokat. A stadion most új terv szerint dolgozik, sokszáz ifjú és eány folytatja edzéseit a legkülönbözőbb sportágakban. A küldöttek 5—6 havonkint be­számolnak választóiknak az elvégzett munkáról. Hlinova nemrégiben tar­tott beszámolót a »Proletarszkij Trud«-gyárban. Az üzemi klubban összegyűltek munkatársai, akik an­nakidején megválasztották. Amikor befejezte beszámolóját és lejött a szónoki emelvényről, az egyik idős szövőnő azt mondotta: — Küldöttünk becsülettel és híven szolgált bennünket! MINDENKI tapsoLni kezdett Min­denki egyetértett az öreg munkásnő­vel. Új gyárak és üzemek Lvov ipari szövetkezetei még nem­rég szegényesen felszerelt műhelyek­ben dolgoztak, most viszont számos szövetkezet korszerű gépekkel beren­dezett gyárakkal rendelkezik. Ez év második felében helyezték üzembe a »-Győzelem« szövetkezet kötöttfehérnemű-üzemét. A »Március 3« szövetkezet több műhelyét egye­sítette és nagy kenfekeiósüzemet lé­tesített. Az ipari szövetkezetek beruházási építkezésekre, új gépi berendezések beszerzésére és összeszerelésére ez év végéig 5 millió rubelt költenek. Épülő szovjet falvak Krasznopavlovka kolhozfalu (Har- kov-terület, Lozovszk kerület) egyik utcájában idén 70 tökéletes kénye­lemmel ellátott házat építettek egy sorban. A közelmúltban is számos kolhozcsalád költözött itt új lakásba. Az állam komoly segítséget nyújt a falusi dolgozóknak a lakások és a kulturális intézmények építésében. Krasznopavlovka kolhozparasztjai állami kölcsönöket, kaptak, az állam az építőanyagok beszerzésénél is se­gítségükre voh. Vehkije Komjali faluban (Kárpát- ukrajna terület, Vinogradovszk-ke- rület) ma már ritkán látni szalma- fedeles kunyhót. Amerre nézünk, mindenütt cseréptetős házak. Az utóbbi években 298 ilyen ház épült fel, most további 60-<at húznak fel. Minden házba bevezették a villanyt, a Borzsava folyón létesített, helyi villanytelep létesítésében a faluszov­jet küldötteinek vezetésével az egész falu résztvett. És mennyi új gazdasági és középü­let! Iskola, rádióközpont, kórház, szülészeti osztály, rendelő járóbete­gek számára, a faluszovjet központi épülete, amelyben könyvtárat és ol­vasótermet is létesítettek. Különösen nagyütemű az építkezés azokban a kerületekben, amelyek a háború éveiben ellenséges megszállás alatt, álltak. Szmolenszk környékén j például az utóbbi kilenc év alatt 160. ezer lakóházat építettek. Most a betakarítás után még na­gyobb méreteket ölt a falvak építke­zése. A kolhozparasztok, a szovhoz- munkások, a falusi értelmiségiek ez­rei új lakásban ünnepelték novem­ber 7-ét. Új olcsó szovjet magnetofonkészülék A szovjet ipar nemrégiben soroza­Üzembehelyezték Csehszlovákia legnagyobb vlzierömüvét A SZABAD VIETNAMBAN írta: A. Kozsin, a A z éjszakát Futóban, egy Ha­noitól 26 kilométernyire fekvő vietnami városkában töltöt­tük. Előzőleg többszáz kilométert tettünk már meg vietnami földön. Ütünk hegyeken és dzsungeleken keresztül vezetett az ország mé­lyébe. Felejthetetlen találkozá­saink voltak ezen arz úton, megis­mertük a hős vietnami népet, amelynek győzni akarása, s a füg­getlenség, a szabadság és a béke kivívásáért véghezvitt halhatatlan hőstettei lelkesedést keltenek az egész haladó emberiségben. A vietnami nép hosszú, megpróbál­tatásokkal teli éveken keresztül harcolt szabadságáért. De ennek a harcnak a nagyszerűségét csak akkor ismerhetjük fel igazán, ha saját szemünkkel látjuk ezt az országot, ha megismerkedünk a vietnami nép nagyszerű kedves fiaival ás leányaival, ha kitárul előttünk egyik-másik életútja. Csak így tudunk valóban képet alkotni arról, hogy a vietnami nép győzelmének milyen nagy ára volt. Ezekben a napokban a hétköz­nap minden aprósága nagy-nagy örömet okoz a vietnami emberek­nek. Még nem is olyan régen a hajnali pirkadással ebben az or­szágban elnéptelenedtek az utak, a szántóföldek. A parasztok csak az éj leple alatt jártak ki a földek­re a gyermekek éjszaka jártak is­kolába, csak az éjjeli órákban csi­korogtak az utakon a parasztsze­kerek. Ma pedig, amikor felvirrad a különleges délvidéki reggel, s a levegőt számunkra ismeretlen nö­vények furcsa illata tölti el, az utas fülét szívből jövő, vidám me­lódia üti meg. A rizsíöldeken dol­gozó parasztok dala ez. A rizst, arrfelyet annakidején éjjel vetettek el, most fényes nappal aratják le. A háború nem rabolja el többé a vietnami emberek erejét, a viet­nami parasztok most már minden erejüket a banánpálmákkal szegé­lyezett, narancsligetekkel körül­vett szántóföldjeiknek szentelhe­tik. A hajnal beálltával megélén­külnek az utak. Lassan, nyugodtan haladnak az utakon a „Pravda“ tudósítója bivalyfogatok. A szekerekre kü­lönleges sátorokat szerelnek a pa­rasztok, hogy szállítás közben megvédjék a gazdag gyümölesra- kományt. A utak mentén egyelőre ideiglenes bambuszrudakra erősít­ve már ott húzódik a villanydrót­vezeték. A kis folyókon új fahidak ívelnek keresztül. Bármily súlyos nyomokat ha­gyott is hátra a háború, a békés élet mégis mindenütt felülkereke­dik a háború okozta pusztításon. Minél nagyobb utat teszünk meg vietnami földön, annál meglepőbb a békés építőmunka lendülete. U tunk pálma- és banánlige­tektől övezett falvak és vá­roskák mellett vezet. A még nem is olyan régen teljesen kihalt te­lepülések ma már benépesedtek. Néhány órára megszakítottuk útunkat, s megtekintettük Táj Nguent, egy vietnami kisvárost. A várost annyira elrejtette a kör­nyező banánliget, hogy csak köz­vetlen közelébe érve vettük észre, hogy városhoz értünk. A város régi épületeiből csak a kőalapzat maradt meg. A házakat szinte teljesen elpusztították a bombázá­sok. Az életben maradt iakosság a dzsungelben vészelte át a hábo­rút. De ma már ismét békésen száll a füst a városka új házainak ké­ményeiből. A város polgármestere bambuszból épült „hivatalában“ fogad bennünket. A falakat kife­szített selyemfüggöryök helyette­sítik (zsákmányolt amerikai ejtő­ernyőselyem). A polgármestertől tudjuk meg, hogy a háború befe­jezése óta 400 ház épült már fel a városban. E s az építőmunka lendülete még tovább fokozódik most, amikor az ország fővárosa, Hanoi fölött is kitűzték a szabad­ság zászlaját. Ez az esemény bol­dog örömmel tölti el az egész or­szágot. Hanoiról szólt az első dal is, amelyet vietnami földön hallot­tunk. „Hanoiba utazunk’1 a címe a dalnak, amelyet lelkesen énekel a vietnami ifjúság, s amelynek egyik sora így hangzik: „Elhoztuk szeretett fővárosunknak a dicsősé­ges nép erejét, a boldog életet“. Slapyban, a Vltava folyó men­tén hatalmas duzzasztógátat és erő­művet építettek az utóbbi öt esz­tendőben. Az építők a napokban nagy munkagyőzelmet arattak: november 7. tiszteletére üzembe­helyezték az első turbinát. A slapy-i duzzasztógátnak és erőműnek igen nagy a jelentősége, mert nemcsak villamosenergiával, hanem vízzel is ellátja a csehszlo­vák fővárost és környékét. Nemsokára teljesen befejeződik az erőmű-komplexum építése és az itt dolgozók nekilátnak az Őr­lik nevű új vízierőmű építéséhez, amely háromszor olyan nagy lesz, mint a slapy-i. A Vltava folyó mentén létesített duzzasztóművek segítségével mintegy 85.000 hektár termőföld öntözése is lehetővé vá­lik. MINDENT MÉRTÉKKEL F jodor Szeilver- sztovicsot nem egyszer választották már be a városi szov­jetbe. Ez rendben is volt — Fjodor Szelíver- sztovics derék ember. Egyszer aztán megvá­lasztották a városi szovjet elnökének. — Hm, — gondolta, — ez már igen komoly funkció, de elég ideje dolgozom már a szov­jetben, csak ellátom az elnök teendőit is. Igen, az új elnöknek megvoltak a tapaszta­latai az elmúlt évekből — de kiderült, hogy nem a tapasztalatok a legfontosabbak. Mindjárt az első na­pon megjelent nála az épületek gondnoka és alázatosan kérdezte: — Engedje meg, Fjo­dor Szeli verszto vies, hogy megkérdezzem: megfelel-e az iroda? Vagy elrendel valami változtatást? — Köszönöm szépen. — válaszolta az elnök. írta: N. Moszloin-— , minden rerdben van. Csak egy kicsit állott itt a levegő. Ne­hezen nyílik a szellőz­tető. — Kérem, kérem ... Amikor másnap reg­gel Fjodor Szeliver- sztovics belépett irodá­jába, váratlan látvány fogadta: az egész ab­lakkeretet kiemelték a helyéről, borítják a fa­lat, mindenütt por és habarcs. A felelősségre vont gondnok udvaria­san mentegetőzött: — Csak eleget akar­tunk tenni a kívánsá­gának ... hiszen azt tetszett mondani, hogy itt... szóval ... ál­lott a levegő. A következő napok egyikén hivatalo­san meglátogatta az el­nök a városi mosodát. Végigjárta az első te­remtől az utolsó szo- bácskáig, végül kije­lentette: — Szép a mosodánk, csak a vezető bizony­talan egy kissé a dol­gában. Másnap már külön­böző személyiségek kezdték mondogatni és írni, hogy a mosoda csodálatos, nagyszerű, gyönyörű, lenyűgöző... Sőt: »A szappan és pára temploma«. A szegény vezetőről pedig ezek a jelzők jár­tak körbe: lehetetlen, visszataszító. ellen­szenves és tehetetlen ember. Fjodor Szeliverszto- vics igazságos ember volt, — megharagudott. Meghívta magához eze­ket a személyiségeket, megrótta őket s felkér­te mind, hogy a jövő­ben ügyeljenek jobban. Az egyik meghívott — valamennyiük közül a legszolgálatkészebb — megkérdezte erre: — Nem kívánja eset­leg, hogy olyan formá­ban tolmácsoljuk a né­zetét, hagy a mosoda EGY SZOVJET ORVOS UTAZÁSA IRÁNON ÉS IRAKON ÁT A Szovjetunió már többször része­tosan kezdte gyártani az igen egy­szerű és olcsó MP—1 magnetofon berendezést. Kultúrházak és klubok jól használ­hatják a magnetofon-berendezést a tömegmunka legkülönbözőbb ágaza­taiban. így például a rádióból felve­hetik a legkiválóbb művészek szá­mait. az új dalokat, vagy zenemű­veket, a legfrissebb tánezeneszámokat. A berendezés mindössze 500 rubelbe kerül. sítette Iránt járványok esetén orvosi segítségben. Egy alkalommal az or- voscscporttal Talizin neves szovjet orvos is elutazott Észak-ilránba, a járvány egyik gócpontjába. Munká­juk itteni bevégzése után többszáz kilométeres sivatagi úton keresztül Iszfahár ba. majd innen Irakba men­tek. A szerző ezeket az utazásokat írja le nagyszerű könyvében. Teljes képet kapunk a könyvből Irán ma: életéről, a nép anyagi és kulturális színvonaláról, politikai és gazdasági helyzetéről. Igen színes élmény­anyag, kedves, rövid útii'kalandokj történetek szövik át a szerző elő­adását. Különösen szívesen időz a műemlékek leírásánál, sokat mond el az iráni nép nagy irodalmi és kulturális hagyományairól. Az ol­vasó Talizin könyvéből gazdag is­mereteket szerez a leírt országokról. Újabb boltok Tádzsikisztánban Egyre újabb és újabb boltok nyíl­nák a.tadzsik városokban és falvak­ban. A köztársaságban az év eleje óta több mint 100 nagy élelmiszer és egyéb közszükségleti cikket áru­sító boltot helyeztek üzemibe. Csupán Sztalinabadban 17 új bolt nyílt az idén. Az év végéig még 40 új bolt nyílik Tádzsikisztánban. A bolthálózaton, kívül gyors ütem­ben bővül a vendéglátóipari üzemek hálózata is. Beszédes számok a szlovákiai építkezésekről Szlovákiában öt év alatt 125 korszerű üzemet, több mint 74.000 lakást, öt vízierőművet és 280 is­kolát építettek fel. Átadták ren­deltetésének az Ifjúsági Vasútvo­nalat, 86 kilométer hosszú szakasz készült el a Szövetségi Vasútvo­nalból, amely Csehszlovákiát a Szovjetunióval köti össze. Az épít­kezési munkálatok termelékeny­sége 136 százalékkal nőtt, hála a nagymérvű gépesítésnek és a dol­gozók sokirányú kezdeményezésé­nek. A jövő évben körülbelül 35 százalékkal többet építenek majd, mint 1954-ben. visszataszító és a veze­tő csodálatos? Az elnök csak le­gyintett, mit lehet erre válaszolni? N éhány nappal ké­sőbb egy új par­kot látogatott meg az elnök. Minden tetszett neki, de legjobban a virágágyak ragadták meg. Eszébe jutott gyermekkora, a mama kiskertje, a sok nefe­lejcs, szegfű, árvácska és rezeda. Beszélgetés közben erről is mon­dott egy pár szót a park gondnokának. — Igaz, hogy a reze­da nem különösen szép virág, de milyen illata van! ügy veszem ész­re, hogy erről a virág­ról valahogy megfeled­keztek az utóbbi idő­ben. Néhány nap múlva, egy csöndes estén ki­nyitotta az ablakot — rezedaillat szállt a le­vegőben. Elfogta a gyermekkor sok ked­ves emléke. Délelőtt ül az irodá­ban — rezedaillat. El­indul meglátogatni a városi ovódát, a szín­házat — bármerre megy. mindenütt reze­da. A falon nagy Pla­kát hirdet egy elő­adást: AZ ELFELEJTETT VIRÁG (a rezeda összetétele, élete és tevékenysége) Az előadás 8 órakor kezdődik. A színházban szin­tén gondokkal küzdöt­tek. Vászja szerepe szerint virágcsokrot hoz Klavgyijának. Ami­kor átnyújtja, Klay- gyija felhúzza az orrát: »Nem szeretem a reze­dát«. így játszották mindig a színpadon. Ezen az estén azonban magához hivatta az igazgató Vászját és IClavgyiját, s a »nem szeretem«-et »imá- dom«-ra változtatta. Egy ideig tűrte az el­nök, tűrte, de végül igazán megharagudott. Valamennyi rezedást magához rendelte s \ igen határozottan fel­kérte őket, hogy azon­nal hagyják ezt abba. így hát abbahagyták — de a maguk módján. A parkból kiirtották az összes rezedát, a színpadon Klavgyija a »nem szeretem« he­lyett ezt mondta: »utá­lom«. A meghirdetett előadás címét is így változtatták meg: »A jogosan elfelejtett vi­rág«. Fjodor Szeliverszto- vics elszomorodott, mit tegyen? Elment az ön­töde öreg mesteréhez, akitől a szakmáját ta­nulta és elpanaszolta a dolgot. E zt ismerjük — bó­logatott az apó. Régóta éljük már az új életünket, de még min­dig akadnak ilyen em­berek. Az elmúlt kor emberei — legyen ne­kik könnyű a föld, — igyekeztek a felsőbbség szeméből is kiolvasni a kívánságot. Hanem azért ne lógasd az or­rod, ha kiadsz egy ren­delkezést, légy résen, s figyeld: dolgozni kez­denek vagy egyből át­esnek a ló.túlsó oldalá­ra? De semmit se ha­lássz holnapra, abban a pillanatban csapj le rá­juk. mielőtt egy darab fáért kiirtják az egész erdőt...

Next

/
Oldalképek
Tartalom