Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-14 / 270. szám

bpulö Kommunizmus — épülő szocializmus

A kerületi szovjet tagja választókörzetében

írta: M. Scselokov

NYINA HUNOVÁVAL, a moszkvai »Proletarszkij Trud« textilgyárban ismerkedtem meg.

Nyina Blinova a kikészítőműhely művezetője, ő a legfiatalabb művezető a gyárban, mégis az élenjárók között van. A kikészítőműhelyből csak elsőrendű gyártmányok kerülnek ki.

N. Hlinovát 1948-ban választották meg először küldöttnek. Azóta még kétszer megválasztották a helyi szovjetbe, most már 6 éve szovjet küldött.

— Választóim javarészt a Behel- utcában laknak, — mondja Nyírna —. elsősorban a mi selyemszövőüzemünk, a >'Szvoboda« illatszergyár, a gépgyár és a szomszédos iparvállalatok munkásai és alkalmazottai. Többségüket személyesen ismerem. A legkülönbözőbb dolgokkal fordulnak hozzám és én kötelességemnek tartom, hogy minden kérésüket elintézzem, persze, ha a kérések jogosak és indokoltak.

— Hogyan tartja fenn a kapcsolatot? — érdeklődünk.

— Annak nagyon sok módja van, — válaszolja.

Meghatározott napokon fogadóórákat tart a választók számára a körzet egyik házkezelőségének helyiségében. A Vörös-sarokban elbeszélget látogatóival, figyelmesen meghallgatja minden kérésüket. Ezek a lehető legkülönbözőbbek. Marija Aleksz- androvna választónak például nem volt megfelelő igazolása a nyugdíjjogosultságáról. Nyina elment a vállalathoz, amelynél választója éveken á\ dolgozott és az irattári adatok alapján kiállíttatta a szükséges igazolványt. Az asszony megkapta a nyugdíját, s Hlinova javaslatára szigorúan megbüntették azokat, akik nem viselkedtek kellő figyelemmel az öreg 'munkásnő iránt.

IVAN SZTYEPANOV gépgyári munkás egyszer panaszkodott, hogy bár az egész utcában mindenütt már régóta van gáz. a 19-es számú házba még mindig nem vezették be. A ház a gépgyár tulajdona: a gyár vezetőinek figyelmetlensége következtében maradt ki a gázszolgáltatási hálózatból. A küldött beavatkozásának gyorsan» megvolt az eredménye: a házba bevezették a gázt.

Az Oktyabr-kerületben nagyarányú lakásépítés folyt. Az új házak átadásakor Hlinova is résztvett a lakások elosztásában. Ismeri választóinak lakásviszonyait és arra törekszik, hogy elsősorban azok kapjanak

új lakást, akiknek leginkább szükségük van rá. A kerületi szovjet nemrégiben az ő javaslata alapján adott új lakást négy családnak.

— NEKÜNK. KÜLDÖTTEKNEK

állandóan foglalkoznunk kell a lakásügyekkel, — mondja Hlinova. — Moszkva lakói idén 900.000 négyzet- méter lakóterülethez jutnak; ennek jelentős része a mi kerületünkre esik. Az utóbbi években szemünk láttára alakultak át utcák és egész városnegyedek. A régi házakban élő dolgozók összkomfortos új, modern lakásokba költöznek. Nagy öröm, ha választóinkat új lakásukban üdvözölhetjük!

Nyina Hiinova titkárnője a kul'túr- propagandabizottságnak, amely az iskolák és klubok, filmszínházak, könyvtárak, kultúrparkok és más kultúrintézmények munkájának javításával foglalkozik. Gyakran jár ezekben az intézményekben, elbeszélget dolgozóikkal és látogatóikkal, felderíti kívánságaikat és arra törekszik, hogy hozzájáruljon az intézmények munkájának megjavításához. Mindez nagy tekintélyt szerez a bizottságnak, tagjaihoz különböző javaslatokkal fordulnak, tanácsot kérnek tőlük.

A kerületi szovjet végrehajtóbizottságának ülésén Hlinova nemrégiben jelentést tett. a --Piscsevik«-sta- dion működéséről. Elmondotta, hogy a stadionban működő sportkörök kislétszamúak, hogy a vezetőség az összes sportágak közül a labdarúgást részesíti előnyben. Az ülésen résztvevő küldöttek helyesléssel fogadták Hlinova bíráló megjegyzéseit és javasolták a stadion igazgatójának, hogy haladéktalanul számolja fel a fogyatékosságokat. A stadion most új terv szerint dolgozik, sokszáz ifjú és eány folytatja edzéseit a legkülönbözőbb sportágakban.

A küldöttek 5—6 havonkint beszámolnak választóiknak az elvégzett munkáról. Hlinova nemrégiben tartott beszámolót a »Proletarszkij Trud«-gyárban. Az üzemi klubban összegyűltek munkatársai, akik annakidején megválasztották. Amikor befejezte beszámolóját és lejött a szónoki emelvényről, az egyik idős szövőnő azt mondotta:

— Küldöttünk becsülettel és híven szolgált bennünket!

MINDENKI tapsoLni kezdett Mindenki egyetértett az öreg munkásnővel.

Új gyárak és üzemek

Lvov ipari szövetkezetei még nemrég szegényesen felszerelt műhelyekben dolgoztak, most viszont számos szövetkezet korszerű gépekkel berendezett gyárakkal rendelkezik.

Ez év második felében helyezték üzembe a »-Győzelem« szövetkezet kötöttfehérnemű-üzemét. A »Március 3« szövetkezet több műhelyét egyesítette és nagy kenfekeiósüzemet létesített.

Az ipari szövetkezetek beruházási építkezésekre, új gépi berendezések beszerzésére és összeszerelésére ez év végéig 5 millió rubelt költenek.

Épülő szovjet falvak

Krasznopavlovka kolhozfalu (Har- kov-terület, Lozovszk kerület) egyik utcájában idén 70 tökéletes kényelemmel ellátott házat építettek egy sorban. A közelmúltban is számos kolhozcsalád költözött itt új lakásba.

Az állam komoly segítséget nyújt a falusi dolgozóknak a lakások és a kulturális intézmények építésében. Krasznopavlovka kolhozparasztjai állami kölcsönöket, kaptak, az állam az építőanyagok beszerzésénél is segítségükre voh.

Vehkije Komjali faluban (Kárpát- ukrajna terület, Vinogradovszk-ke- rület) ma már ritkán látni szalma- fedeles kunyhót. Amerre nézünk, mindenütt cseréptetős házak. Az utóbbi években 298 ilyen ház épült fel, most további 60-<at húznak fel. Minden házba bevezették a villanyt, a Borzsava folyón létesített, helyi villanytelep létesítésében a faluszovjet küldötteinek vezetésével az egész falu résztvett.

És mennyi új gazdasági és középület! Iskola, rádióközpont, kórház, szülészeti osztály, rendelő járóbetegek számára, a faluszovjet központi épülete, amelyben könyvtárat és olvasótermet is létesítettek.

Különösen nagyütemű az építkezés azokban a kerületekben, amelyek a háború éveiben ellenséges megszállás alatt, álltak. Szmolenszk környékén j például az utóbbi kilenc év alatt 160. ezer lakóházat építettek.

Most a betakarítás után még nagyobb méreteket ölt a falvak építkezése. A kolhozparasztok, a szovhoz- munkások, a falusi értelmiségiek ezrei új lakásban ünnepelték november 7-ét.

Új olcsó szovjet magnetofonkészülék

A szovjet ipar nemrégiben sorozaÜzembehelyezték Csehszlovákia legnagyobb vlzierömüvét

A SZABAD VIETNAMBAN

írta: A. Kozsin, a

A

z éjszakát Futóban, egy Hanoitól 26 kilométernyire fekvő vietnami városkában töltöttük. Előzőleg többszáz kilométert tettünk már meg vietnami földön. Ütünk hegyeken és dzsungeleken keresztül vezetett az ország mélyébe. Felejthetetlen találkozásaink voltak ezen arz úton, megismertük a hős vietnami népet, amelynek győzni akarása, s a függetlenség, a szabadság és a béke kivívásáért véghezvitt halhatatlan hőstettei lelkesedést keltenek az egész haladó emberiségben. A vietnami nép hosszú, megpróbáltatásokkal teli éveken keresztül harcolt szabadságáért. De ennek a harcnak a nagyszerűségét csak akkor ismerhetjük fel igazán, ha saját szemünkkel látjuk ezt az országot, ha megismerkedünk a vietnami nép nagyszerű kedves fiaival ás leányaival, ha kitárul előttünk egyik-másik életútja. Csak így tudunk valóban képet alkotni arról, hogy a vietnami nép győzelmének milyen nagy ára volt.

Ezekben a napokban a hétköznap minden aprósága nagy-nagy örömet okoz a vietnami embereknek. Még nem is olyan régen a hajnali pirkadással ebben az országban elnéptelenedtek az utak, a szántóföldek. A parasztok csak az éj leple alatt jártak ki a földekre a gyermekek éjszaka jártak iskolába, csak az éjjeli órákban csikorogtak az utakon a parasztszekerek. Ma pedig, amikor felvirrad a különleges délvidéki reggel, s a levegőt számunkra ismeretlen növények furcsa illata tölti el, az utas fülét szívből jövő, vidám melódia üti meg. A rizsíöldeken dolgozó parasztok dala ez. A rizst, arrfelyet annakidején éjjel vetettek el, most fényes nappal aratják le. A háború nem rabolja el többé a vietnami emberek erejét, a vietnami parasztok most már minden erejüket a banánpálmákkal szegélyezett, narancsligetekkel körülvett szántóföldjeiknek szentelhetik.

A hajnal beálltával megélénkülnek az utak. Lassan, nyugodtan haladnak az utakon a

„Pravda“ tudósítója

bivalyfogatok. A szekerekre különleges sátorokat szerelnek a parasztok, hogy szállítás közben megvédjék a gazdag gyümölesra- kományt. A utak mentén egyelőre ideiglenes bambuszrudakra erősítve már ott húzódik a villanydrótvezeték. A kis folyókon új fahidak ívelnek keresztül.

Bármily súlyos nyomokat hagyott is hátra a háború, a békés élet mégis mindenütt felülkerekedik a háború okozta pusztításon. Minél nagyobb utat teszünk meg vietnami földön, annál meglepőbb a békés építőmunka lendülete.

U

tunk pálma- és banánligetektől övezett falvak és városkák mellett vezet. A még nem is olyan régen teljesen kihalt települések ma már benépesedtek.

Néhány órára megszakítottuk útunkat, s megtekintettük Táj Nguent, egy vietnami kisvárost. A várost annyira elrejtette a környező banánliget, hogy csak közvetlen közelébe érve vettük észre, hogy városhoz értünk. A város régi épületeiből csak a kőalapzat maradt meg. A házakat szinte teljesen elpusztították a bombázások. Az életben maradt iakosság a dzsungelben vészelte át a háborút.

De ma már ismét békésen száll a füst a városka új házainak kéményeiből. A város polgármestere bambuszból épült „hivatalában“ fogad bennünket. A falakat kifeszített selyemfüggöryök helyettesítik (zsákmányolt amerikai ejtőernyőselyem). A polgármestertől tudjuk meg, hogy a háború befejezése óta 400 ház épült már fel a városban.

E

s az építőmunka lendülete még tovább fokozódik most, amikor az ország fővárosa, Hanoi fölött is kitűzték a szabadság zászlaját. Ez az esemény boldog örömmel tölti el az egész országot. Hanoiról szólt az első dal is, amelyet vietnami földön hallottunk. „Hanoiba utazunk’1 a címe a dalnak, amelyet lelkesen énekel a vietnami ifjúság, s amelynek egyik sora így hangzik: „Elhoztuk szeretett fővárosunknak a dicsőséges nép erejét, a boldog életet“.

Slapyban, a Vltava folyó mentén hatalmas duzzasztógátat és erőművet építettek az utóbbi öt esztendőben. Az építők a napokban nagy munkagyőzelmet arattak: november 7. tiszteletére üzembehelyezték az első turbinát.

A slapy-i duzzasztógátnak és erőműnek igen nagy a jelentősége, mert nemcsak villamosenergiával, hanem vízzel is ellátja a csehszlovák fővárost és környékét.

Nemsokára teljesen befejeződik az erőmű-komplexum építése és az itt dolgozók nekilátnak az Őrlik nevű új vízierőmű építéséhez, amely háromszor olyan nagy lesz, mint a slapy-i. A Vltava folyó mentén létesített duzzasztóművek segítségével mintegy 85.000 hektár termőföld öntözése is lehetővé válik.

MINDENT MÉRTÉKKEL

F

jodor Szeilver- sztovicsot nem egyszer választották már be a városi szovjetbe. Ez rendben is volt — Fjodor Szelíver- sztovics derék ember. Egyszer aztán megválasztották a városi szovjet elnökének.

— Hm, — gondolta, — ez már igen komoly funkció, de elég ideje dolgozom már a szovjetben, csak ellátom az elnök teendőit is.

Igen, az új elnöknek megvoltak a tapasztalatai az elmúlt évekből — de kiderült, hogy nem a tapasztalatok a legfontosabbak.

Mindjárt az első napon megjelent nála az épületek gondnoka és alázatosan kérdezte:

— Engedje meg, Fjodor Szeli verszto vies,

hogy megkérdezzem: megfelel-e az iroda? Vagy elrendel valami változtatást?

— Köszönöm szépen. — válaszolta az elnök.

írta: N. Moszloin-— , minden rerdben van. Csak egy kicsit állott itt a levegő. Nehezen nyílik a szellőztető.

— Kérem, kérem ...

Amikor másnap reggel Fjodor Szeliver- sztovics belépett irodájába, váratlan látvány fogadta: az egész ablakkeretet kiemelték a helyéről, borítják a falat, mindenütt por és habarcs. A felelősségre vont gondnok udvariasan mentegetőzött:

— Csak eleget akartunk tenni a kívánságának ... hiszen azt

tetszett mondani, hogy

itt... szóval ... állott a levegő.

A következő napok egyikén hivatalosan meglátogatta az elnök a városi mosodát. Végigjárta az első teremtől az utolsó szo- bácskáig, végül kijelentette:

— Szép a mosodánk, csak a vezető bizonytalan egy kissé a dolgában.

Másnap már különböző személyiségek kezdték mondogatni és írni, hogy a mosoda csodálatos, nagyszerű, gyönyörű, lenyűgöző... Sőt: »A szappan és pára temploma«.

A szegény vezetőről pedig ezek a jelzők jártak körbe: lehetetlen, visszataszító. ellenszenves és tehetetlen ember.

Fjodor Szeliverszto- vics igazságos ember volt, — megharagudott. Meghívta magához ezeket a személyiségeket, megrótta őket s felkérte mind, hogy a jövőben ügyeljenek jobban. Az egyik meghívott — valamennyiük közül a legszolgálatkészebb — megkérdezte erre:

— Nem kívánja esetleg, hogy olyan formában tolmácsoljuk a nézetét, hagy a mosoda

EGY SZOVJET ORVOS UTAZÁSA IRÁNON ÉS IRAKON ÁT

A Szovjetunió már többször részetosan kezdte gyártani az igen egyszerű és olcsó MP—1 magnetofon berendezést.

Kultúrházak és klubok jól használhatják a magnetofon-berendezést a tömegmunka legkülönbözőbb ágazataiban. így például a rádióból felvehetik a legkiválóbb művészek számait. az új dalokat, vagy zeneműveket, a legfrissebb tánezeneszámokat. A berendezés mindössze 500 rubelbe kerül.

sítette Iránt járványok esetén orvosi segítségben. Egy alkalommal az or- voscscporttal Talizin neves szovjet orvos is elutazott Észak-ilránba, a járvány egyik gócpontjába. Munkájuk itteni bevégzése után többszáz kilométeres sivatagi úton keresztül Iszfahár ba. majd innen Irakba mentek. A szerző ezeket az utazásokat

írja le nagyszerű könyvében. Teljes képet kapunk a könyvből Irán ma: életéről, a nép anyagi és kulturális színvonaláról, politikai és gazdasági helyzetéről. Igen színes élményanyag, kedves, rövid útii'kalandokj történetek szövik át a szerző előadását. Különösen szívesen időz a műemlékek leírásánál, sokat mond el az iráni nép nagy irodalmi és kulturális hagyományairól. Az olvasó Talizin könyvéből gazdag ismereteket szerez a leírt országokról.

Újabb boltok Tádzsikisztánban

Egyre újabb és újabb boltok nyílnák a.tadzsik városokban és falvakban. A köztársaságban az év eleje óta több mint 100 nagy élelmiszer és egyéb közszükségleti cikket árusító boltot helyeztek üzemibe. Csupán Sztalinabadban 17 új bolt nyílt az idén. Az év végéig még 40 új bolt nyílik Tádzsikisztánban.

A bolthálózaton, kívül gyors ütemben bővül a vendéglátóipari üzemek hálózata is.

Beszédes számok a szlovákiai építkezésekről

Szlovákiában öt év alatt 125 korszerű üzemet, több mint 74.000 lakást, öt vízierőművet és 280 iskolát építettek fel. Átadták rendeltetésének az Ifjúsági Vasútvonalat, 86 kilométer hosszú szakasz készült el a Szövetségi Vasútvonalból, amely Csehszlovákiát a Szovjetunióval köti össze. Az építkezési munkálatok termelékenysége 136 százalékkal nőtt, hála a nagymérvű gépesítésnek és a dolgozók sokirányú kezdeményezésének. A jövő évben körülbelül 35 százalékkal többet építenek majd, mint 1954-ben.

visszataszító és a vezető csodálatos?

Az elnök csak legyintett, mit lehet erre válaszolni?

N

éhány nappal később egy új parkot látogatott meg az elnök. Minden tetszett neki, de legjobban a virágágyak ragadták meg. Eszébe jutott gyermekkora, a mama kiskertje, a sok nefelejcs, szegfű, árvácska és rezeda. Beszélgetés közben erről is mondott egy pár szót a park gondnokának.

— Igaz, hogy a rezeda nem különösen szép virág, de milyen illata van! ügy veszem észre, hogy erről a virágról valahogy megfeledkeztek az utóbbi időben.

Néhány nap múlva, egy csöndes estén kinyitotta az ablakot — rezedaillat szállt a levegőben. Elfogta a gyermekkor sok kedves emléke.

Délelőtt ül az irodában — rezedaillat. Elindul meglátogatni a városi ovódát, a színházat — bármerre

megy. mindenütt rezeda. A falon nagy Plakát hirdet egy előadást:

AZ ELFELEJTETT VIRÁG

(a rezeda összetétele, élete és tevékenysége) Az előadás 8 órakor kezdődik.

A színházban szintén gondokkal küzdöttek. Vászja szerepe szerint virágcsokrot hoz Klavgyijának. Amikor átnyújtja, Klay- gyija felhúzza az orrát: »Nem szeretem a rezedát«. így játszották mindig a színpadon. Ezen az estén azonban magához hivatta az igazgató Vászját és IClavgyiját, s a »nem szeretem«-et »imá- dom«-ra változtatta.

Egy ideig tűrte az elnök, tűrte, de végül igazán megharagudott. Valamennyi rezedást magához rendelte s \ igen határozottan felkérte őket, hogy azonnal hagyják ezt abba.

így hát abbahagyták — de a maguk módján. A parkból kiirtották

az összes rezedát, a színpadon Klavgyija a »nem szeretem« helyett ezt mondta: »utálom«. A meghirdetett előadás címét is így változtatták meg: »A jogosan elfelejtett virág«.

Fjodor Szeliverszto- vics elszomorodott, mit tegyen? Elment az öntöde öreg mesteréhez, akitől a szakmáját tanulta és elpanaszolta a dolgot.

E

zt ismerjük — bólogatott az apó. Régóta éljük már az új életünket, de még mindig akadnak ilyen emberek. Az elmúlt kor emberei — legyen nekik könnyű a föld, — igyekeztek a felsőbbség szeméből is kiolvasni a kívánságot. Hanem azért ne lógasd az orrod, ha kiadsz egy rendelkezést, légy résen, s figyeld: dolgozni kezdenek vagy egyből átesnek a ló.túlsó oldalára? De semmit se halássz holnapra, abban a pillanatban csapj le rájuk. mielőtt egy darab fáért kiirtják az egész erdőt...