Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-26 / 280. szám
SOMOGYI NÉPLAP 7 í Péntek, 1954. november 26. A VÁLASZTÁS NAPJA A neves olasz írónak ez az elbeszélése a „Rinascita“ című haladó folyóiratban jelent meg 1953-ban. : Egy szegény családos szabómester házába a szavazás napján — vasárnap délben — bekopogtat a falu egyik tanítónője azzal a szándékkal, hogy a három nagylány szavazatát megnyerje a maga pártjának. A két idősebb leány — Angela és Nunziata éppen templomban vannak, a kisebbik, Lu* cetta főz, a három kisebb gyerek pedig kint játszik. A mester rögtön tudta, miért jön a vénkisasszony, s bár a tanítónő a nyomorban néha segített rajtuk — elutasítóan fogadja. Azután mégis ottmarasztalják ebédne, sőt a mester elmegy, hogy bort is szerezzen ,az ünnepi ebédhez, ha már vendégük akadt. | AZ ÜRES FLASKÖT / hóna alá csapta a szabómester és kilépett az ajtón. Amikor léptei eltávolodtak, Signorina Concetta odafordult Lu- «cettához: — Egyedül vagy itthon? — Igen. — Bruno is elment hazulról? — Még reggel korán elment, hiszen szavazási megbízott.. .* — Igen, igen, már hallottam róla, jegyezte meg a tanítónő elégedetlenül. Lucetta hozzálátott, hogy megterítse az asztalt. — Nunziata és Angela még nem szavaztak? — Nem — válaszolt a leány és megkeverte a makarónit a tűzhelyen, amely a szoba konyhának kinevezett sarkában állt. — Nem használt semmit a rábeszélés? — kérdezte vénkisasszony hirtelen. — Úgy látom signorina, nem nagyon — mormogta Lucetta zavartan, miközben poharakat tett az asztalra. — Hogy megváltoztak a nővéreid «egy év alatt, — sóhajtott keserűen a Signorina. — Igen, mióta a dohányültetvényen dolgoznak — erősítgette Lucetta is. — Hát hogyne! A dohány kertésznők a legmegbizhatatlanabbak az egész faluban. A nővéreidet is egé- 'szen elrontották. — Tegnap gyűlést tartottak Ilode házában — szólt ismét a leány. Signorina Concetta hirtelen felfigyelt és óvatosan megkérdezte: — Sokan voltak ott? — Csak annyit tudok, amit Nun- ■záatától, meg Angélától hallottam tegnap este, ahogyan beszélgettek. Azt mondják, körülbelül húszán voltak és megmagyarázták ott, hogyan kell szavazni. Signorina Concetta lehorgasztotta fejét. Azért jött, mert még remélte, hogy megszerezheti Nunziata és Angela szavazatát a maga pártjának — de most már látta, hogy hiába minden. Ezek a hálátlan teremtések a? utóbbi évben valahogyan egészen megváltoztak. Teljesen elfeledkeztek az ő jótékonyságáról! — Lucetta, neked egyedül ke1! menned szavazni, érted? Nehogy velük menj, mert még az utolsó pillanatban képesek lesznek ezek megzavarni a fejedet! Akkor azutái kánbavész mindaz, amit mái" annyit magyaráztam neked. — Ne nyugtalankodiék, Signorina. Nem hagyom magam félrevezetni. A makaróni végre elkészült. Lucetta levette az edényt a tűzről. A lépcső fetól lépések zaja és női hangok hallatszottak. —• Na, meg is jöttek — szólt Lucetta. [ KtT t FA NY [ lépett be az ajtón. Angélán olcsó anyagból készült rózsaszínű ruha volt. A 23 éves leányka kedves arcocskáját valami szomorúság árnyékolta be. Az alacsony kövérkés Nunziata egész megjelenése határozetfsáeot. szívós kitartást "tükrözött. Mindketten kedvesen, de ugyanalflsor tartózkodóan köszöntötték a tanítónőt. —■ Hol van a papa? — kérdezte 'Nunziata. — Lement borért — válaszolt Lucetta. — Borért? — csodálkozott Angela. — Signorina Concetta ittmarad ebédre nálunk — magyarázta nővéreinek Lucetta. Közijén már meg is terítette az asztalt A másik két leány levetette ünnep1 ő ruhái át és a kopott hétköznapit vette fel. Lucetta szétosztotta a makarónit a tányérokra és kiszéü az utcára a gyerekekért. A két fiúcska — az eevík 8 éves. a másik 9 — meg a tízéves kis!éány, lélekszakadva rohant fel a lépcsőn. Mezítláb voltak és derékig meztelenek, a kislányon * A szavazások idején Ola&zországbáin minden jelölő lisrta után egy-egy megbízottat küldenek a szavazás ellenőrzésére. Irta: LUIGI INCORONATO kék szoknyácska, a fiukon meg egy szál kis gatya. Kiabálva rohantak az asztalhoz, csörögtek, doboltak a kanalukkal, de azután komoly méltósággal láttak az ételhez. — No lám csak, a nap is kisütött — szólalt meg ismét a tanítónő, hogy megtörje a hallgatást. Nanziata ránézett; most először vette észre a vénkisasszony hangjában a kellemetlen, Kámis csengést. | A LÉPCSŐ FELöm felhangzott a szabómester hangja, ahogy halkan dalolva jött felfelé. A földet, amit te szántottál, S megöntöztél véreddel, Azt a földet neked adja S szabadságod hozza el... Ahogy meglátta a tányérokon a makarónit, diadalmasan emelte magasra a tele fiaskót. — Gyerünk asztalhoz, fogjunk hozzá! — szólt vidáman és leült Signorina Concettával szemben. A gyermekek tele szájjal, masza- tosan, valósággal falták a makarónit, — Ez aztán az étvágy, tartsa meg az isten — szólalt meg a tanítónő. — Angélának meg Nunziatának köszönhetjük, hogy módjuk van benne. Az ő keresetüket esszük ... Brúnónak még mindig nincs munkája, én meg ... hát miféle kuncsaftjaim vannak nekem mostanában ... — Egyél, apa — szólt rá Angela. A szabómester öntött a poharakba két-három ujjnyira valót. A gyerekek szintén követelték a részüket. Egy kies íny oh áriból ittak mind a hárman és egyre veszekedtek, hogy ki igyon előbb. A mester egész petrencére való makarónit ‘szedett egyszerre a villájára és úgy tömte magába. Amikor kiürült a tányérja, megtörölte a száját, ismét töltött a poharakba és szemében derűs mosolygás csillant. — Mit gondol, 'Signorina, tudtam volna én bort hozni az ebédhez, ha Angela meg Nunziata nem hoznának pénzt az ültetvényről? Én már öreg vagyok, csak köhögök, betegeskedek és nem is tudok már a mai divat szerint varrni... A kuncsaftok lassan elmaradoznak ... Csak az Öregek tartanak ki mellettem, akiknek tetszik a régimódi szabás ... Na, tessék Signorina, igyék, aztán köszöntőt mondok. — Köszönöm, hát igyunk —- szólt a tanítónő és keskeny szájaszéléhez emelte a poharat. — Töltsétek mindenkinek... a gyerekeknek is. Angela felállt az asztaltól és szétosztotta a húst ugyanazokba a tányérokba, amelyekből a makarónit ették. Osak a tanítónőnek adott másikat. A gyerekek nagy sivalkodásba kezdtek: — Nekem is húst! Nekem is! Tonio elkapta Bicettinától a darabka húst. amikor époen a szájához vitte. A kislány üvöltött: — Elvitte a húsomat! Az apjuk felállt, hogy lekenjen egyet Tonionak, de a gyerek kiugrott a keze közül és rohant le a lépcsőn. — Eredj csak, ne is lássalak! — kiáltott utána a mester. EZZEL AZTÁN| véget is ért az ehófj. Gyümölcs sosem került az asztalukra. — Na, hát akkor elmondom a köszöntőt — tért vissza ismét az öreg és a már majdnem üres fiaskóból megtöltötte poharát. — Eszrevette-e Signorina Concetta, hpgy ma különösen komolyak az emberek? Sok komoly arcot láttam már életemben: a háborúban, temetéseken, de azok nem ilyenek voltak. Az elmúlt választásokon is voltak olyanok, akik olyan különös formán néztek. Ma azonban az egész nép mintha más lenne valahogy ... Mintha árva lenne valami a szemükben mindegyiknek ... A mi falunkban régen alig akadt olyan ember,, aki tudta volna tulajdonképpen, miről is van szó, a többiek meg azt csinálták, amit mondtak nekik ... Még a legutóbbi választáson is ilyenformán volt... — Mi különöset látott ma?^ — kérdezte a tanítónő kicsit gúnyos hangon. — Pontosan nem is tudnám megmondani ... inkább érzem, hogy valahogy minden másként megy. mint régen. Nézzen csak Angélára, meg Nunziatára. — Még ők is mások ma. Én ne ismerném őket? j Lucetta feállt és összeszedte az edényeket. — Változik a világ, Signorina Concetta. — Igen, természetesen változik. De mindig isten akarata szerint — ve-, tette ellen a tanítónő. — Változik a világ — mondta megnyomva a szót a mester és kiitta poharából a maradék bort. — Rettenetes lenne, Signorina, ha nem változna a világ. Ha ezekre a gyerekekre olyan élet várna, amilyen az enyém volt, meg az anyjuké... Aki belehalt a nyomorúságba, mert még orvosságra sem tellett... De hiszen tudja, Signorina Concetta. A mi országunkban az olyan szegény embereknek, mint mi, jóformán levegő sem jut... ■Lucetta hozzáfogott a mosogatáshoz, Angela pedig eltörülgette az edényeket. A tanítónő csak az alkalmas percet várta, hogy elköszönjön. — Hát körülbelül ez az Signorina, amit ma az emberek arcán láttam... Biztosíthatom, jól megnéztem őket — férfiakat, asszonyokat, fiatalokat, mindegyiknek a szemében az van : változik a világ. 1 SIGNORINA CONCETTA | feje lekókkadt. Ebben a házban már legfeljebb Lucetta szavazatára számíthatott. Milyen hálátlan család! Ezek a lányok is, hogy elpártoltak tőle. Pedig, mennyi viselt ruháját odaadta nekik! És még van képük templomba járni! A szabó most i^lálit: — Tudja Signorina, egész mostanáig mindig arra adtam a voksot, aki eljött és kérte tőlem. Mindig így volt az a mi falunkban. De úgy látszik, most valami más élet készülődik és Signorina Concetta, a mi házunkban legfeljebb egyetlen szavazat a magáé. De remélem, hogy ezt az egyet is nemsokára elveszti. — De kérem, kérem! Különben is én csupán azért ‘maradtam itt, mert ittmarasztottak — szűrte a szót. a foga között a Signorina. — Igen, hát persze... És köszönjük is a tisztességet l— szót udvariasan a szabó. — De ha már egy asztalnál ültünk, akkor meg is mondhatjuk egymásnak, ami a szívünket Ryomja. Nem igaz, Signorina? — Maga ... maga lehetetlen ember! -r- tört ki a tanítónőből. A szabó csodálkozva tekintett rá, nem értette egészen a vénkisasz- szonyí. Signorina Concetta sietve elköszönt a leányoktól. Nunziata és Angela ke- zetfogtak vele, Lucetta kezetcsókolt. De egyikük sem mondta neki: '►jöjjön el máskor is«. A tanítónőnek sem jutott eszébe, hogy hasonlót ígérjen. Tudták mindannyian, hogy ez volt az utolsó látogatása náluk. Az öreg szabó is elköszönt a távozó vendégtől: — Mégegyszer megköszönöm Sig- norina mindazt, amit a múltban lett értünk — mondta és a tanítónő érez-( te, hogy őszintén mondja. MINnNY AIAÍnT| kikisérték és megvárták, míg a Signorina óvatos léptekkel elért a lépcső aljáig, aztán visszamentek a szobába. — Jó volt az ebéd — szólt az apjuk á lányoknak és leült az ágy szélére. — Most pedig pihenek egyet, mielőtt elmegyek szavazni. Fordította: Csalló Jenő. BUDUNÉ ELVTÁRSNŐ KEZDEMÉNYEZÉSÉRE A csokonyavisontai kommunisták e héten megtartott taggyűlése nagy lendületet adott a választásokat megelőző felvilágosító munkának. Erre ugyancsak nagy szükség volt, mert sem a népnevelők, sem a jelöltek nem keresték fel a választókat. A kommunisták ta- j nácskozása azonban kiadta a jel- ! szót: Minden választóval beszélni még e héten! Felosztották hát a 1 népnevelők között a házakat, s a legképzettebb agitátorokat osztották be a község visontai részébe, ahol úgyszólván semilyen felvilágosító munka nem folyt. A taggyűlésen értékes fogadalmak < hangzottak el: Budainé elvtársnő vállalta, hogy saját utcájában minden választót felkeres és vas sárnap már a reggeli órákban körzete lakóival együtt megy szavazni. Hasonló ígéretet tett a pártnak az alapszervezet még 13 kommunistája. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a népnevelőknek és a jelölteknek szinte minden másodpercet ki kell használniok a választókkal való beszélgetésre, s azok meggyőzésére arról,‘hogy vasárnap a község lakói egyemberként tegyenek hitet az új szakasz politikája mellett, a jelöltekre leadott szavazataikkal. ASSZONYOKNAK c^iiíjíik szíaékez szólunk.;. Hogy hívják ezt a kis fiúi: Mario, Francesco vagy Antonio? — nem tudjuk. Itália azúrkék ege alatt millió hasonló gyermek vonszolja nyomorúsága tépet t rongyait... Honnan indult, hová tart? — ta" Ián nem is tudja. Elfáradt — csak ezt érzi most, s megáll - egy pillanatra, hogy a sivár falhoz szorítva zúgó fejét, megpihentesse éhségtől elgyötört, törékeny testét. , ... Mondjátok! Ki simogatja meg őt? ... Égő szemhéjai alatt remegnek a könnyek... és talán nem is sejti, hogy van a földön ország — már nem is egy — ahol gyermeknek lenni: maga a Boldogság. Nézitek őt, s talán a saját gyér" mekkorotok jut eszetekbe... Gondolatban hajoljatok hát felé és mondjátok neki: »Ne sírj Mario, kicsi Mario ne sírj... az egész békeszerető emberiség ölel szívére té" ged«. A másik kisfiú talán Jánoska, Pétiké vagy Gézuka névre hallgat, ha édesanyja hívja, s bölcsője a mi földünkön ring. Asszonytárs, aki nézed e két képet, s elmerengsz rajta, gondold meg jól — két világot mutat ,e kép, s rajtad áll ma is — a te hazád melyikhez tartozik. Szorítsd, ó szorítsd magadhoz gyermekedet még melegebben! Nézd, hogy csillog a napfény arany haján, csillagszeme mint fürkészi a távolt! Ugye az a távol, az a jövő még a mánál is gyönyörűbb, szebb lesz! Hisz ezért dolgozunk mindannyian.,, Ugye tudod, hogy anyai szíved szent, nagy akaratát te válthatod valóra. Tégy hitet mellette! Szívedig érjen el a szó és hallgass rá: szavazz most is e jövő legjobb harcosaira! A múlt ellen, a boldog jelenre, a még szebb jövőért, anyák, szavazzatok a Népfront jelöltjeire! * * l!\ EDVES ASSZONYTÁRSAK! ígéretünkhöz híven mai számunkban ismét egy gyermekneveléssel kapcsolatos problémáról beszélünk. Mivel igen sokan fordultak hozzánk azzal a kérdéssel, hojy mi a kis gyermekek idegessé- nek, szeszélyének oka, ez alkalommal e kérdésre adjuk meg az egyik feleletet. A gyermek szeszélyeinek, idességének több oka lehet. Tudjuk jól, hogy a kisgyermek hamar el'árad, ezért minél kisebb, annál gyakrabban kell pihennie. A pihen ;s legtökéletesebb módja az alvás. Ha a kicsi nem aludt eleget, nem érezheti jól magát, napközben nyűgös, nyafogós lesz. Igen gyakran ez a magyarázata a kisgyermek szeszélyeinek, idegességének. Nagy gondot kell tehát fordítanunk arra, hogy kislányunk, kisfiúnk alvása mély, megszakítás nélküli legyen. A gyermek annyit aludjék, amennyire életkorához képest szüksége van. Ez azonban csak helyes életmód mellett lehet- | séges, és csakis akkor, ha a felnőttek nagy körültekintéssel végzik a gyermek lefektetését. Ha lefekvés előtt játékkal izgatjuk a gyermeket, vagy még ha kissé is, de elkésünk a lefektetéssel, ha dajkáljuk, ha mesélünk neki elalvás előtt, stb., akkor nem fog gyorsan elaludni, s alvása nem lesz nyugodt. Minden alkalommal jól kiszellőztetett, tiszta levégőjű szobá ján fektessük le őt, az időjárásnak megfelelően jól felöltöztetve, de nem agyonbugyolálva, mert ettől a kényelmetlenségtől nem tud nyugodtan pihenni. Karon elaltatni, vagy ringatni a kicsinyeket felesleges, egészségtelen és káros. Különösen vonatkozik ez az egy-két hónapos pólyásokra. Ügyeljünk arra, hogy az alvó gyermeket bántó fény, lárma soha ne zavarja. Reggelre kelve akkor kipihenten, vidáman fog ébredni. MU sü&sünh ? Mágnás dióspite (különlegesen finom): 30 dkg lisztet, melyhez egy csomag sütőport kevertünk, 16 deka zsírral, 10 deka cukorral, egy egész tojással, egy citrom reszelt héjával és le vével jól ösz- szegyúrunk. A tészta egyrészét félretéve, nagyobb részét vékonyra kinyújtjuk és tepsibe téve barack- vagy málnaízzel megkenjük. 20 deka cukrot, két tojás sárgáját, 15 deka őrölt diót, fél csomag va- nilincukrot és a két tojás keményre vert habját elkeverjük, s az ízzel megkent tésztára kenjük. A félretett tésztából pálcikákat sodrunk, s azokból rácsokat készítünk, melyet sütés előtt tojással megkenünk. Lehetőleg magasoldalú tepsit válasszunk a sütéshez. Ha kihűlt, a tepsiben felszeleteljük és tányérra tesszük. ÖLTÖZTESSÜK ÍZLÉSESEN GYERMEKEINKET Két egyszerű, de csinos lánykaöltözéket mutatunk be. Az egyik ingblúzzal viselhető kötényruha, a másik szoknya-blúz fölé való rövid kis kabát: magasan csukódó gallérral, elől két nagy zsebbeL Meleg szövetből varrjuk őket.
