Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-02 / 259. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Fiatalok! Uj választó polgárok! Éljetek választójogotokkal! A Z M □ P MEGYEI PÁ RT - V ÉG REHAJTÓ B 1 ZOTTSÁGÁ NA K LA PJA XI. évfolyam, 259. szám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1954. november 2. JÓ TANULÁST, ELVTÁRSAK! November elejét mutatja a nap­tár. E hét valamelyik napjának estéjén szerte a megyében össze­ülnek a pártoktatásba bevont munkások, dolgozó parasztok és értelmiségiek, megtartják az első foglalkozást, megkezdődik az 1954—55-ös pártoktatási év. Az új pártoktatási év kilátásai — az előkészületekből ítélve — biztatóbbak, mint az elmúlt évben. Járási pártbizottságaink most na­gyobb gondot fordítottak a szer­vezésre, s ebben hatékonyabb se­gítséget adtak az alapszervezetek­nek. A tabi járási pártbizottságon pl. nemcsak az agit.-prop. osztály foglalkozott az oktatás ügyével, hanem minden munkatárs. Három szemináriumba osztották be a já­rás propagandistáit, s a szeminá­riumokat a titkár, illetve az osz­tályvezető elvtársak vezetik. A já­rási bizottság munkatársai közül többen propagandistamunkát is vállaltak az alapszérvezetekben, mint pl. Csallos, Fenyős, Visnyei és Németh elvtársak. Az oktatás sikere nagymérték­ben a propagandistáktól, azok felkészültségétől függ. Ezért he)- lyes az, hogy pártszervezeteink el­sősorban a régi, tapasztalt, a pro­pagandamunkában jártas elvtársa­kat — köztük értelmiségieket, pe­dagógusokat bíztak meg szeminá- rinmvezetéssel. így pl. Kétheíyen Kiss Zoltán tanár elvtárs lesz az egyik politikai iskola előadója, Böhönyén pedig Bertók Ferencné pedagógus tanítja az elvtársaknak a kongresszus anyagait. Eredmé­nyes munkát várunk Juhász Ár­pád propagandistától is, aki a Cu­korgyárban adja át hallgatóinak í> honvédségnél szerzett politikai is­mereteit. Nagyon fontos, hogy propagandistáink már az első elő­adásra, de a későbbi előadásokra is gondosan készüljenek fel. A kongresszusi anyag ismertetésében ügyeljenek az elvi tisztaságra, s előadásukba a mindennapi élet­ből, az üzem, a község, a gépállo­más, a tsz, vagy a hivatal életé­ből vegyenek példákat. Élettelen­né és mondjuk meg: unalmassá válik az a politikai iskolai előadás a kongresszusi anyagokról, amely nem épít a hallgatók személyes tapasztalatára, nem ad választ a mindennapi életben felmerülő pro­blémákra. Az a foglalkozás lesz te­hát eredményes, azt az előadást követi majd élénk vita, amelyik a kongresszusi útmutatások melleti megmagyarázza a legújabb párt­ós kormányhatározatokat, s meg­mutatja, hogy a kommunisták, a dolgozók mit tettek eddig azok s megvalósításáért, ez a munkájuk j milyen eredményeket hozott és mik a további feladataik. A Megyei Pártaktíva tanácsko­zása után megtartott falusi aktí­vaértekezletek tapasztalatai meg­mutatják, hogy megnőtt a paraszt­ság érdeklődése a párt politikája iránt. Minden gazdaember akarja tudni, mik a céljaink, mit és miért kell tennünk. Sokat kell addig dolgozniuk falusi népnevelőink­nek, elsősorban párttagjainknak, amíg minden dolgozó paraszt úgy beszél az új szakasz célkitűzései­ről, a párt helyes politikájáról, mint Nemes György kadarkuti gazda, aki elmondta, hogy minden nap érzik saját életük megváltozá­sán, a termelés biztonságán és nagyobb lehetőségein, hogy pár­tunk és kormányunk feléjük nyújtja segítőkezét. Éppen a párt­oktatásba bevont elvtársainknak lesz elsősorban lehetőségük arra, hogy megismerjék a júniusi poli­tikát, annak elvi és gyakorlati kérdéseit. De nekik lesz elsősorban kötelességük, hogy minden dolgo­zóban megszilárdítsák a párt poli­tikájának helyességébe és igazába vetett hitét és bizalmát. Az oktatásban részvevő elvtár­saink a kongresszus anyagainak tanulmányozásával erős fegyvert kapnak a kezükbe, amellyel le- küzdhetik a júniusi útba gördülő akadályokat, s megvédhetik az új szakasz politikáját minden elfer­dítéstől. Tőlük, propagandistáktól és hallgatóktól függ, hogy ez a fegyver minél hatékonyabb le­gyen. Elvtársaink tanulásához sok sikert kívánunk! A forradalmi műszak első napján A Kaposvári Cukorgyárat még a múlt hét folyamán versenyre hívta az Ercsi Cukorgyár. Versenyfelhívá­suknak öt pontja volt, melynek mind az a célja, hogy a forradalmi műszak idején magasan túlszárnyalják napi tervüket. A Kaposvári Cukorgyár dolgozói természetesen örömmel vál­lalták a versenytárs szerepét, s a gyár vezetői ki is dolgozták a for­radalmi műszak, munkatervét. Hétfőn már színes plakátok buzdították a gyár munkásait, minden üzemrészben a magasabb teljesítmények elérésé­re. A népnevelők is felkerestek min­den dolgozót, hogy a forradalmi mű­szak jelentőségéről elbeszélgessenek velük. A délelőtti műszak aztán meg is mutatta, hogy mit tud. Délután büszkén jelentették, hogy három va­gonnal több cukorrépát dolgoztak fel, mint amennyi az előirányzat volt. ■ ■ ■ 19 Alig hárem hét telt el azóta, hogy a Vas- és Fémipari Kombinát dol­gozói bejelentették csatlakozásukat a MÄVAG felhívásához. Forró lelke­sedéssel, lázas munkával teltek el a következő napok, melyeknek ered­ményeiről többször is hírt. adtunk. De a gyár valóban megérdemli, hogy szárnyára kapja a hír, mert mun­kásai nemcsak ígérni, hanem becsü­lettel helytállni is tudnak. Most a forradalmi műszak küszö­bén újabb nagyszerű eredményekről adnak számot. Mint emlékezetes, versenyvállalásuk öt pontból áll. Ezek közül a második 190 db szőlő­prést, 40 db szőlőzúzót, 500 db K-tí- pusú répavágót, 100 db DR-típusú répavágót ígér terven felül. A mai napig e felajánlásukat már teljesí­tették, sőt a K-típusú répavágóból 150 db-toal többet is gyártottak. A DR-típusufoól pedig 1 darabbal ké­szült több. Népgazdaságunknak 161 db földalatti tűzcsapot is átadtak már, 11 darabbal többet a vállalt mennyiségnél. A gyár vezetői nagy elismeréssel beszélnek Magyar Sándor művezető elvtársról, aki szinte egyik motorja volt mindvégig ennek a sok sikert eredményező versenynek. Hol az ön­tödében, hol az asztalos üzemben tűnt fel napközben, hogy figyelem­mel kísérje állandóan a munka me­netét, biztatott, sürgetett, maga is tevékenyen kivette részét minden­ből. Ugyanez a lelkesedés hatott át több más művezetőt is. így többek közt Verdősi, Végh és Somogyvári elvtársakat, valamint Kondoray Egon főmérnököt, akiknek gondos kísérle­tei alapján olyan homokot használ­hatnak ezután a minta- és magké­szítéshez, mely által a napi megta­karítás 875 forint lesz ezen a téren. Kitettek magukért az asztalosmű- heiy és az -öntöde dolgozói is, akik a felajánlott határidő előtt jó pár nappal elkészítették már a baromfi- szecskavágó szériagyártásához szük­séges mintát. így tehát a forradalmi műszak folyamán megkezdhetik en­nek sorozatban való gyártását. El­ismerés illeti a kísérletekbe tevéke­nyen belekapcsolódott Bárdos Do­monkos elvtársat, is. Mindezek a számok és teljesítmé­nyek azt bizonyítják, hogy a Vas- és Fémipari Kombinát dolgozói becsü­letbeli ügyüknek tartották a novem­ber 7-i felajánlások megvalósítását. A ma induló forradalmi műszakban további nagy feladatok várnak mind- annyiukra. Azok, akik eddig is élen­jártak, mint. pl. Gál János formázó, Rohrer János, Makarész Gyula elv­társak, továbbra is mutassanak pél­dát társaiknak. Somogy megye tsz-ei lonácsl ozásának felhívása a megye tmÉsziMezelÉÉ tagságához Mi, Somogy megye termelőszövetkezeteinek veze­tői és tagjai tanácskozásra jöttünk össze és megvitat­tuk eddigi munkánkat és az előttünk álló legfontosabb feladatokat. Megállapítottuk, hogy termelőszövetkeze­teink a muH év ősze óta jelentősen megerősödtek, az állam sokoldalú támogatása és a tagság szorgalmas munkája nyomán szépen gyarapodott közös gazdasá­guk, nőtt jövedelmük, egy munkaegységre nagyobb osztalék jut, mint az elmúlt évben. A termelőszövetkezeti mozgalom szilárdságát bi­zonyítja, hogy országos hírnévre tett szert kiváló ered­ményei alapján a barcsi Vörös Csillag, a répáspusztai Első Ötéves Terv és még számos termelőszövetkezet. Javult termelőszövetkezeteink többségében a munkák megszervezése, az elmúlt évhez viszonyítva lelkeseb­ben, szorgalmasabban dolgoznak a tagok. 600 olyan családtagot vontunk be az idén a munkákba, aki ta­valy nem dolgozott a közösben. Aug. óta 450 egyéni gazda lépett be jól gazdálkodó termelőszövetkezeteink­be. Sokszázra tehető azoknak az egyéni parasztoknak a száma is, akik elismerik a termelőszövetkezetek ered­ményeit és érdeklődnek a szövetkezeti gazdálkodás iránt. Termelőszövetkezeteink elért eredményeire büsz­kék megyénk vezetői, büszkék maguk a tsz-tagok is. Vannak azonban olyan hibák, amelyek a termelőszö­vetkezeti tagok boldogulását, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését gátolják megyénkben: Egyes helyeken gyengekezű és erőtlen a vezetés. Néhány termelőszövetkezetben megtalálható a szek- táns jelenség és a középparasztellenes hangulat. Elő­fordul a szövetkezeti demokrácia megsértése, a kiski- rályoskodás, a szövetkezeti vagyon elherdálása. Né­hány helyen nem fordítanak kellő gondot a közös ál­latállomány fejlesztésére, gondatlanul takarítják be a takarmányt és az állatok szaporulatait eladják. Elma­radás mutatkozik a silózásban. Sok termelőszövetke­zetben nagyobb a háztáji terület a megengedettnél. A termelőszövetkezetek többsége a mezőgazdasági szak­emberek kellő segítségadásának hiányában vetésforgó nélkül gazdálkodik. Ennek pótlására még a helyes nö­vényi sorrendet sem alkalmazzák. Néhány termelőszö­vetkezetünkben vontatottan halad a kapásnövények betakarítása és ez késlelteti az őszi kalászosok vetését. Párt- és tanácsszerveink nem minden esetben adnak megfelelő segítséget a termelőszövetkezetek munkájá­hoz. E hibák megszüntetésére felhívjuk megyénk ter­melőszövetkezeti vezetó'it és tagjait. Minden termelő- szövetkezetben szerezzenek érvényt az alapszabályzat­nak. Termelőszövetkezeti vezetőink és tagjaink a jó gazda gondosságával kezeljék és gyarapítsák a közös va­gyoni, minden szövetkezeti tag szívvel-lélekkel vegyen részt a munkában, a tsz gazdasági, szervezeti megerő­sítésében. Lelkesítse őket az a tudat, hogy pártunk és kormányunk mindenkor mellettük áll és segíti őket a szocialista mezőgazdaság megteremtéséért, a jómódú, boldog, megelégedett paraszti élet eléréséért vívott harcukban. Somogymegyei termelőszövetkezetek megyei tanácskozásának részvevői. ^■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB Szántás-vetés a zicsi határban A tervezettnél 25 holddal nagyobb területein vet­nek kenyérgabonát a tengődi ÁG zicsi üzemegységében. Iparkodniuk is kell ezért a traktorosoknak, hogy min­den holdon időben főidbe kerüljön a mag. Háziinger István és Szűcs Ferenc traktorosok minő­ségi munkát végeznek, nemcsak a holdak mennyisé­gére, hanem a minőségre is ügyelnek. Az ekéhez fogast és hengert kapcsoltak. Orbán Lajos elvtárs univerzális traktorával műtrágyát szór. Naponta 35 holdon végzi el ezt a munkát. Tábori Lajos, Kanalas Lajos és Pukancsik Ilona a vetőgépnél szorgoskodnak, s végeznek dícséretreméltó munkát: 5 és fél holdon vetették el a búzát naponta. QelMúgi/íUtj Kereki község házai közé leszállt az est. Köd szitált. Az uteán friss seprűkarcolások csíkoz­ták a port. A lehullott falevelek eltűntek az árkokból a gondos házi­asszonyok keze nyomán. Kentner József éppen hazajött a szomszédék- tól. Egy kis beszélgetésre volt odaát, mert estére jelölőgyűlés lesz és meg kellett hányni-vetni, hogy ki is lenne méltó és alkalmas arra, hogy tíz ház népe ügyét kép­viselje a tanácsban. Gondoltak sokra, hisz csupa becsületes és ha­zaszerető ember lakik itt a környéken, de nem tudták eldönteni, hogy ki is lenne a legalkal­masabb. — Majd estére, ha együtt leszünk, el­döntjük — váltak el a kapuban. Kentner Jó­zsef a kapuból még visszaszólt a szomszéd­nak, hogy igyekezzék, mert lassan 7 óra lesz. Otthon éppen vacsorá­hoz készülődött a csa­lád. Terítve volt és vár­ták: a felesége, kisfia, meg az apja, Kentner Lajos. Csendben eszeget­tek, mivel hogy a ma­gyar ember azt tartja, ha eszik, nem beszél. Asztalbontás előtt az­tán beszélgetni kezdett a két férfi, mert azt is tartja a magyar ember, hogy nagy dolgokban asztal mellett kell ha­tározni. A jelölőgyűlés pedig igen fontos dolog. Az öreg már nem igen járt el gyűlésekre, mert — úgy gondolta — őt nem hallgatják meg. Es ez bántotta egy kicsit, mert ő bíz’ azért tudna segíteni, ha úgy meg­kérdeznék. Meg is mondta a fiának: — Menj el, fiam, én nem megyek, mert én rám úgysem sok van bízva. — Dehogy nem jön el! És el is mondhatja, amit akar. — Ma valami másik gyűlés is lesz a tanács­nál. Hová menjek? — szabódott az öreg. — Hát ide. Ez most a fontos. — Jól van — mondta és felpillantott az órá­ra, aztán kezdte rendbe­szedni magát. Alig pár perccel múlott háromne­gyed hét, amikor elin­dultak a szembenlévő ház felé. Ment az egész család. Még a kisfiú is ott szaladt közöttük, anyja szoknyájába ka­paszkodva. — Ki lesz a tanács? — rántott egyet a szoknya szélén. Az anyja lehajolt hozzá, megsímogatta az arcát és megmagyarázta neki, hogy nem taná­csot választanak, hanem tanácstagot jelölnek. — Hát az ki lesz? — kíváncsiskodott tovább. — Azt néni tudom, kisfiam. Majd ott vá­lasztunk valakit. — Én is választok? — Te is, te is — nyugtatta meg az anyja mosolyogva. Pungor Pista bácsiék szobájában már élénk beszélgetés folyt. A portát a háziak szépen rendbetették. mivel hogy estére sok vendéget vár­tak. Ott volt már Kovács Gyula VB-elnök, Dol­gos János meg a töb­biek. Nagy figyelemmel hallgatták a rádiót. »Kedves hallgatóink. Kéréseikkel, javaslataik­kal forduljanak hoz­zánk. Moszkva. Rádió- központ« — fejezte be adását a moszkvai rá­dió. Aztán Kovács Gyu­la VB-elnök emelkedett szólásra. Csendben hall­gatta mindenki a beszé­dét. Figyeltek rá, mert szavahihető embernek ismerték. — A jelölőgyűlés elő­készítése a novemberi vá'asztásoknak. Olyan dolgozót jelöljenek, aki érdemes arra, s szív­ügyének tartia a falu és választókörzete ügyét... Ráncbaszaladtak a homlokok és összesúgtak az egymás mellett ülők, de még senki nem szólt. Aztán Pungor István hangja hallatszott az aj­tó mellett: — Én ajánlanám Kentner Jóskát. Sokan gondolták ezt, csak nem akart senki elsőnek szólni. Most az­tán innét is, onnét is hallatszott: — Éljen! ö legyen. —* És valaki megkérdezte: — Mondd meg, hogy miért ajánlod? — Hát erre meg kell felelni — gondolta ma­gában és megvakarta az állal. — Én azért ajánlom, mert megérdemli, hogy rábízzuk az ügyünket. Úgy tudom, hogy nem utolsó gazda a község­ben. Jól dolgozik, becsü­letes ember és köteles­ségtudó. — Fiatal is, ismeri a teendőket is, olvasott ember. Ha elfogadja, én is ajánlom — szólt egy másik ember. — Elfogadjuk! Éljen! Elfogadjuk! — kiáltották szinte egyszerre vala­mennyien. — Elfogadod? — kér­dezte az apja boldogan, mivel hogy őt meg be­választották az elnökség­be. — Elfogadom, ha megbíznak bennem — mondta elpirulva és megcsókolta az ölében ülő kisfiát. — Buni —

Next

/
Oldalképek
Tartalom