Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-24 / 252. szám
Épülő kommunizmus ..- épülő szocializmus F okozódik a közszükségleti cikkek termelése A Szovjetunió közszükségleti iparcikkeinek minisztériumában október 11-én kollégiumot tartottak, amelyen értékelték ez év harmadik negyedének, illetőleg 9 hónapjának termelési eredményeit és megvitatták, hogyan teljesítették az üzemek a Szovjetunió Minisztertanácsának és az SZKP Központi Bizottságának a közszükségleti cikkek termelése fokozására és a minőség megjavítására vonatkozó 1953. október 10-i határozatát. A minisztérium válUj élelmiszeripari üzemek Nyikolajevben befejezték egy nagy tejüzem építését. Itt az egész termelési folyamatot gépek, automaták végzik. Dnyepropetrovszkban is épül egy új tejkombinát. A főüzem épületét és a villanytelepet már át is adták rendeltetésének. Kievben október végén kezdi meg a termelést az új ömlesztettsajt- gyár. A legkorszerűbb gépekkel fellalatai ez év 9 hónapja alatt jelentősen emelték a termelést, terven felül 55 millió méter különböző szövetet, 3 és félmillió pár harisnyát, sok cipőt, diszműárut, köt- szövötíárut és egyéb cikket gyártottak. Ukrajnában szerelt üzem évente 2.5 ezer tonna sajtot gyárt. A hmelnyicki húskombinátíban hatalmas hentesáruműhelyt helyeznek üzembe. A virmyicai húskombinát idén 14 ezerrel több doboz konzer- vet gyárt, mint tavaly. A Vinnyica- területi Barban, a Poltava-területi 3ahmacsban és Prilúkiban hűtőházakat építettek a vágottbaromfi tárolására. TEJSZÁLLITÓ Reggelenként hosszú gépkocsioszlop halad Moszkva déli kikötője felé. Mindegyik gépkocsin egy-egy hatalmas tartály. Ugyanebben az időben a perervini zsilipek felől gőzhajók tűnnek fel a Moszkva-csatoroán, amelyek első tekintetre közönséges személyszállító hajókra emlékeztetnek, csak amikor egész közel érkeznek, akkor lehet kivenni, hogy a kabinok, termek helyét óriási fémtartályok foglalják el. A hajók kikötTANKHAJÓK nek, a gépkocsik pedig odaállnak melléjük a parton és a szivattyúk sorban megtöltik a gépkocsik tartályát friss tejjel. Az Oka-folyó vidékének tejgyüjtő üzemeiből szállítják a tejet a tank« hajók a szovjet fővárosnak. így mindig frissen jut el a tej a fogyasztókhoz. A moszkvai hajógyár megkezd- ! te a tejszállító tankhajók sorozat-! gyártását. Falusi könyvterjesztők A Jejszk-kerületi (Krasznodrr határterület) falvakban és tanyákon a mezőgazda- sági dolgozók havonta annyi könyvet vásárolnak, mint amennyi a közelmúltban egy év alatt sem kelt el. A könyvkereskedelmi központ kerületi boltjában könyvterjesztő tanácsot alakítottak, amely körülbelül 400 könyvterjesztőt mozgósított. Ezek a könyvterjesztők juttatják el a könyveket a távoli mezei szállásokra. Alekszandr Jekimov, aki Krilovszkaja faluban lakik, az év eleje óta 56 ezer rubel értékű könyvet, folyóiratot és brosúrát adott el. Gurkevicsi falu könyvbarátai jól ismerik Bmitrij Dolját. aki segít a kolhozparasztoknak az új szépirodalmi, politikai és népszerű-tudományos könyvek beszerzésében. A könyv- terjesztők közt sok: mozigépészt, postást, traktorosbrigád nyilvántartót találunk. A kerületi könyvkereskedelmi központ holtjaiban g hónap alatt 22 millió rubel ára könyvet adtak el.-Az altáji határterületen teljesítették a szűzföldek megművelésének évi tervét Az altáji határterület kolhozai és szovhozai a napokban teljesítették a szűz- és parlagföldek megművelésére előirányzott évi tervet. 2,017.000 hektár szűzföldet törtek fel és ebből több mint egymillió hektárt be is vetettek. Az ország hatalmas segítséget nyújtott az altáji növénytermesztőknek, az új földek megművelésében. A határterület gépállomásai az idén 15 lóerős traktorra átszámítva, 16.600 traktort, ezenkívül sok kombájnt, tehergépkocsit és egyéb gépet kaptak. A Szovjetunió minden részéből 20.000 fiatal gépkezelő érkezett a gépállomásokra, szovhozokba. Altáj növénytermesztői és gépkezelői folytatják a szűz- és parlagföldek terven felüli fel szántását. <cfe ellő gyermek írta: I. Andrejeva í1 LES CSENGETÉS hallatszott •*~l Ajtót nyitottam. Egy fiatal nő lépett be: — önhöz jöttem, doktornő! —i mondta. — Tessék. Tegye le a kabátját — mondtam. A nő levetette kiskabátját. Erős, •kisportolt alakja volt. Bementünk a rendelőbe. Kedvesarcú, nagyon fiatal, szinte kislányos volt, de arca az asztalilámpa fényében elgyötörtnek, sápadtnak látszott. — Mi a baj? ■*- kérdeztem. — Segítsen rajtam, doktornő! — mondta és sírvafakadt. Már kezdtem sejteni, miről van szó. — Terhes vagyok, de nem szabad szülnöm! — Hogy-hogy nem szabad? Mint látom, egészséges, fiatal nő. Hazánkban megbecsülik az anyaságot. Mindenben segítségére lesznek. Van férje? — Igen. — Akkor mi a baj? Bizonyára nem rossz ember a férje? Válasza csak ez volt: — Nem, nem! Ennek a gyereknek nem szabad megszületnie. Elnéztem aranyos haját és elgondolkoztam: hogyan beszélhetném rá ezt a kedves, fiatal teremtést, hogy ne tegyen ilyen veszedelmes lépést. —Ez az első terhessége? — kérdeztem. — Igen — felelte komolyan. — Tudja, hogy az első magzatelhajtás talán örök terméketlenségre ítéli magát? ■ — Nem bánom! — válaszolta és r' m emelte kisírt szemét. — Úgy jöttem önhöz, mint megértő emberhez. De úgy látom, nem tudja elképzelni a helyzetemet. Megsajnáltam. Esete a saját fiatalkoromra emlékeztetett. Közelebb léptem hozzá és átöleltem a vállát: — Hogy hívnak? — Nadja. — Mondd, Nadjusa, miért nem akarsz gyereket? Bizalommal nézett rám és természetes egyszerűséggel válaszolt: — Szerjozsa, a férjem, tanulni akar. Attól fél, hogy a gyerek zavarni fogja, ö kért meg erre és én mindent megteszek kedvéért... Nagyon szeretem. — Hát idefigyelj, Nadjusa! Elmondom egy ... másik asszony esetét — mondtam és magam mellé ültettem a díványra. S elmondtam neki valamit, amit még soha senki sem hallott tőlem az életben. — Ismertem egy asszonyt. Régen történt. Akkoriban egész életünk még harcban telt el, nem volt könnyű az élet. Az asszony nagyon szerette a férjét és hogy az tanulhasson, ugyanerre a lépésre szánta el magát, amire most te akarod. És aztán soha többé nem lett gyermeke, pedig később mind a ketten nagyon szerették volna ... El sem tudod képzelni, milyen szörnyű tragédia az egy nőnek, ha többé nem lehet anya! Ezt csak az tudja, aki átélte. A Szovjetunióban érdekes gépeket ancatmzznsk s. tavak tisztítására. A csónak orrában szerelték fel a vágó- szerkerví ?í, rme’y különböző mélységben kiirtja a tavat elgyomosító növényeket A gép segítségéve} gyorsan meg lehet tisztítani a tavakat a 'különféle füvektől, amelyek akadá-- lyozzák a haltenyésztést. A képen: A Litván SzSzK »Bassaknos« halgazdaságában A. Macjauszkasz bri- gádvezeíő a központi tavat tisztítja. Láttam, Nadja nagyon elgondolkozik. — Képzeld csak el, Nadia! Ott a férjed, akit szeretsz, azt akarja; hogy gyermeke legyen tőled, de te ... ÉS- esetleg megkaphatod a férjedtől, amit az a másik asszony: »Arra nem kértelek, hegy nyomorékká tedd' magad!« Ez oly borzalmas, oly igazságtalan volt... Nadja elborzadva nézett rém. Éreztem, hogy megremeg: — Ügye... ugye ez magával történt? — Igen. — És mi történt aztán? — Aztán ... Aztán befejezte- a tanulmányait a férfi, most egy nagy üzem igazgatója. Három gyermeke van... de nem tőlem!' — Öh' — kiáltott fel Nadja. Szivére szorította erős kis munkáskezét. Rám nézett és szeméből annyi részvét és jóság áradt, hogy alig álltam a tekintetét. — Ez valóban borzalmas dolog — suttogta. — És ... és én nem fogom engedni, hogy elvegyék a gyermekemet! — felállt és határozottan mondta: — Ne aggódjon, doktornő, semmi szín alatt nem megyek bele ilyesmibe. Rábeszélem Szerjozsát. Meg kell, hogy értse!- Hiszen annyira szeretjük egymást! * * * A Szovjetunió zapororsjei területen lévő »Zsovtnyeva Hvilja« szoviioz- ban (oszipenkovi kerület) javában szüretelnek. Marija Bobrovna, a Szocialista Munka Hőse gazdag termést takarít be csoportjával. A csoport vállalta, hogy hektáronként J44 mázsa szőlőt szüretel. A képen: Marija Bobrovna munkacsoportja: szüretelés közben. GÉP, Ta.VaK TISZTÍTÁSÁRA ' ;i ff ÓNAPOK MÚLTAK EL és Nadja nem jelentkezett. Pedig számítottam rá, hogy beszámol a történtekről. Egyszer az egyik üzemi klubban megláttam az egyik kul- túrcsoport fényképén. Érdeklődtem utána. Megtudtam, hogy az üzem légjobb, szerelői közé tartozik, hogy„Tanácstagnak lenni megtiszteltetés, de nagy felelősséggel is jár" Elmondta: Waclaw Piaskowaki poznani tanácstag Pártonkívüli lakatos vagyok. A Sztálinról elnevezett vasgyár dolgozóinak bizalmából kerültem a városi tanácsba. Egyben tagja vagyok a peznani vajdasági tanácsnak is. Immár ötödik esztendeje töltöm be ezt a két megtisztelő tisztséget. Örömmel állapíthatom meg, hegyez idő alatt sikerült jónéhány ügyet elintéznem a város, a mtrrífcástáf- saim és vállalatom teljes megelégedésére. Hogyan? Megpróbálom elmondani. A helyi -gazdálkodás- és lakásügyi bizottságban dolgozom. Nem közömbösek azonban számomra például gz egészségvédelemmel és a közoktatással kapcsolatos kérdések sem. Eredményeimet főTeg annak köszönhetem, hogy az emberek jól ismernek, tudják rólam, hogy mindenkor van időn számukra. Üz emí lapunkban többször beszámoltam a városi, illetve vajdasági tanács egy-egy ülésszakának munkájáról. Az az elvem, h-ogy minden ügyet körültekintően kivizsgálok. Ha magam nem tudom elintézni azt az ügyet, írásban fordulok a tanács pa- naszosztályához, kérem az illetékeseket, hogy 14 nap .múlva értesítsenek a panasz elintézéséről. Ha a megadott határidőig nem rendeződik az ügy, személyesen is megsürgetem .az illetőket. A napokban meglátogat például az egyik elvtárs és ezeket mondja: »Te. hallod, a mi körzetünkben bajok vannak a tejcsarnokkal'. Bizonyos cikkekben hiány van, nem vigyáznak a tej tisztaságára, vajat csak az ismerősöknek adnak a pult' alól. Te- [ remts rendet«. Többször ellátogattam a tejcsar- r.ckba, elbeszélgettem a háziasszonyokkal és addig nem nyugodtam, r.m.'g a idjesamok nem javította meg munkáját.' Néhány nap múlva, amikor már helyreállt a rend, Meglátogattam a tejcsarnokot, félfűllel bailer. hegy a panaszftevő munkás azt mondja szaktársainak: »Beszéltem! Piaskowsktval és láícd, mindent el-' in főzett«. Ez a legnagyobb elismerés számomra. Arra törekszem, hogy Mint tanácstag, segítségére legyek az embereknek. Hadd lássák, hogy egy egyszerű munkás, akit megajándékoztak bizalmukkal, becsülettel áll helyt. Lakásain .ajtaján a következő felirat olvasható: -Waclaw Piaskowski tanácstag minden szombaton 18 és 20 óra között fogad«. Ilyenkor egyik ember a másiknak adja a’ kilincset. A tanácsgyűlésekre alaposim felkészülök. Munkaidő utón ellátogatok a kórháziba, elbeszélgetek az orvosokkal, nz ápolónőkkel és a'betegekkel. Gyakran vezet utam sz építkezésekhez, itt is érdeklődöm a munka után. bírálóm a hiányosságokat. Szavaimból tártán úgy tűnik; mintha dicsekednék. Távol áll tőlem a hivalkodás, tudom; hegy vannak még. nagy feladataim: A tömegekkel való kapcsolatomat még jobban ef kell mélyítenem, az ügyeket még harcosabban kell. intéznem. Tudom, hogy tanácstagnak lenwl nagy megtiszteltetés, de egyben nagy felelősséggel is jár. A jövő városa a Nitra-folyó völgyében Töpolcany és Prievidza között terül el a Pártiizánske nevű új városka. Szemet gyönyörködtető látvány fogadja az arrafelé utazókat. Széles utak, gondozott kertek, korszerű épületek — szocialista város épül itt. A városka közvetlenül a felszabadulás után- létesült A lakosok zöme a nagy cipőgyár- ; ban dolgozik; amelyet augusztus Sülről neveztek el, a Szlovák Nemzeti Félkelés emlékezetére. A cipőgyár! dolgozók, közül sokan' vettek részt a i Nitra völgyében folyó partizánhar-1 cc.ftban. Partizánske- a fiatalok városa. A fiatalos lendület tükröződik vissza a cipőgyár életében is. A dolgozók szívesen alkalmazzák az új munkamódszereket, rrragasszífrvtmalú az újítómozgalom. Évente sok szakmunkással gazdagodik, az üzem; gyakran erősítik az itteni káderekkel a cipőipar más gyárait. A munka után sokrétű kulturális és sportlehetőség várija w dolgozókat. Egész Szlováki'á-szerts jól ismerik az Augusztus 29. cipőgyár -Jancsik« ének- és táncegyüttesét. A párt és a kormány nem feledkezik meg Partizánske lakóiról, akik naponta sok vagon kiváló minőségű' cipővel látják el a köztársaságot; Egype több lakóházat, rendelőintézetet, éjjeli szanatóriumot, bölcsődét és áruházat építenek az új szocialista városban. A Csehszlovák Köztársaság méltán büszke a partizánok: városára. Adatok a fejlődő Pekingről A pekingi, iparvállalatok össztermelése ma 6.78-szor nagyobb, mint 1949-ben. Az áruforgalom 433 százalékkal Italadja meg az 1949. évit. Peking területén a mezőgazdasági termelés 1953-ban 121 százalékkal emelkedett 1950-hez képest. A felszabadulás óta 1953 végéig az építkezés több mint 72 millió négyzetláb területet tett ki. Az elemi és középiskolákban 1953 —54-ben kétszerannyi diák tanult, mint 1949-ben; a diákok 70 százaléka munkás- és parasztszármazású. gyermeket vár és hogy elvált a férjétől. Megkértem orvosát, hogy értesítsen a szüléskor. Ismét elmúlt néhány hónap. Egy este felhívtak a körházból. Naetja orvosa, Konsztahtyih Mihajlovi'cs jelentkezett. Elmondta, hogy nehéz szülésre van kilátás és gépkocsit küldött értem. Tíz perc mu-lva a kórházban voltam. Valóban nehezen ment a. szülés. Egész éjszaka harcoltunk a gyermek és az anya életéért. Valamikor hajnali négy óra tájban kihívtak a fo- gadőszebába. Nadja férje állt ott izgatottan. Nem titkoltam előtte, hogy súlyos a helyzet. — Mentsék meg Nádját! — kö- nyörgött. — Menjen csak haza — mondtam s az ajtó felé tuszkoltam. — Majd értesítjük. . . . Mire visszamentem a szülőszobába. Nadja egészen elgyengült. Az orvos azt tanácsolta, hogy ne kockáztassuk tovább az életét. Nadja meghallotta a szóváltást és megértette hogy ez mit jelent. Hangosan felriyö- gött: — Mentsék meg a gyereket! Csak én tudtam igazán, hogy mit jelent neki a gyerek. Az ágy fejéhez léptem és így szóltam az orvoshoz, hangosan, hogy Nadja is megértse: — Nem, Konsztantyin Mihajlovics! Az anya fiatal és erős: segítünk neki. Most volt itt. a férje: az is várja a gyermeket. Látni kellett volna, hogy Nadja milyen szemmel nézett rám! A hajnpi kékes fénye szűrődött be stc ablakon, mire a gyermek megszületett, Odamentem Nádjához: érverése egyenletes, ritmikus. Az arca sápadt és fáradt volt, de végre teljesen nyugodt. — Mutassák a gyermekemet! — kérte gyenge hangon. ... Ismét kihívtak a fogadószobába. Nadja férje állt ott, lázban égő- arccal, .kialudt cigarettával a szájában. Láthatólag le sem ült az éjjel. — Nadja él — mondtam neki. — Eli és jól van. Fia született! P’PPEN SZOPTATÁSI IDŐ * J VOLT, mikör meglátogattam Nadja Voronkovát. Nyugodtan feküdt, kissé hátrahajtott fejjel, karján a gyermek. Arcának lenyűgözően szép kifejezése volt; olyan, amelyet csak az anyaság ad meg a nőknek s amely a csúnya nőket is megszépíti. Szeme mélyenülő, komoly és sugárzó lett. A kisgyerek tágra nyitotta szemét; anyja így szólt: — Hogy néz! A szeme egészen olyan, mint Szerjozsáé. — És mosolyogva hozzátette: — Ö Szerjozsa vetélytársa. Még nála is jobban szeretem. Pedig Szerjozsa naponta ír levelet és elhalmoz édességekkel és ajándékokkal. Aztán kisvártatva újra megszólalt Nadja: — Nagyon szeretnék már hazamenni! Felemelkedett- a párnáról és a fülembe súgta: — Pedig milyen szörnyű volt az a nap, amikor Szerge.r megtudta, hogy mégis... Majd kedvesen- st szemembe nézett: — Feltétlenül el kell jönnie hozzánk. Hiszen második anyja a gyermekemnek ...