Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

Vasárnap, 1954. október 24. SOMOGYI NÉPLAP Megyénk élefébő MEGYÉNK MÚLTJA — JELENE Barangolás a levéltárban Zsúfolt állványok, vaskos kötetek hosszú sora fogadja a kapos­vári állami levéltárba belépő látogatót. Levelek, kötetek, többév­százados okiratok rendezett tömkelegé halmozódik a termekben. Hosszú évtizedek óta gyűlnek össze itt a levéltári anyagok, régmúlt idők egy-egy jellemző képét őrizve az utókor számára. A csendes termekben serény munka folyik. Sorba rakják a ••sokmázsás, rendezésre váró anyagot. A rendezés során számos értékes jellemző adat került elő az el­múlt rendszerről is. Egy-egy kérvény, panaszoshangú levél, vagy hivatalos okirat élénk fényt vet a múlt uralkodóosztályának nép­elnyomó politikájára. Minden levél egy kép, mely apró mozaikként idézi a letűnt éveket. Idézzünk fel belőlük hát, s legyünk büszkék azokra az eredményekre, melyeket dolgos népünk jelenünkben elér. Segesdről 1929 április 4-én Széchenyi Bertalan (gróf) felsősegesdi föld- birtokos levélíráshoz fogott. Rit­kán szánta rá magát erre a műve­letre, de most az egyszer alapos indok vezette. A vármegyéhez írt a község rossz útjai miatt. Miért éppen ebben áz időben tűnt. sze­mébe a szekérmarasztaló sár, ho­lott már hosszú évek óta láthatta nap mint nap a járhatatlan uta­kat? Egyszerű a magyarázat. Jó­zsef főherceg (természetesen őfen­sége!) szoborleleplezés alkalmából ■n községbe érkezett, ugyanakkor a püspök is bérmálókörútját vé­gezte a faluban. Szokás szerint iparkodtak a ceremóniák végre­hajtásával, azonban a rossz üt megakadályozta szándékukat. A sár fittyet hányt a fényes hintók- nak, azaz még fényesebb címek­nek és bizony kerékagyig vendég- szeretően elakasztotta járműveket. A nemesszándékú urakat, szé­gyen ide, szégyen oda, négyökrös fogattal vontatták ki a kátyúból. Ezért írt a felebarátszerető mág­nás dörgedelmes levelet. Mind­eddig nyugodtan nézte a rossz útat, hisz az csak a parasztnak ártott, azonban mikor a sár fel­ségsértésre is vetemedett, elfogta a nemes főúrat is a szent harag. Egyről azonban megfeledkezett. Arról, hogy a rossz útnak éppen akkor örültek életükben először a zsellérek, mert azokon bosszúlta meg magát, kik a magas adót minden egyébre fordítottták, csu­pán a szükséges célokra nem... Tíz év telt el azóta, hogy a Szé­chenyi grófok csillagzata végképp letűnt Segesden. Tíz év rövid idő, mégis számos szép eredmény di­cséri a községben. A rossz, járha­tatlan utak eltűntek örökre. Szé­les országút köti össze Nagyatád­dal, Böhönyével, Nagykanizsával, j ugyanakkor a község utcái is, — ; melyek mintegy 14 km. hosszúak : — gondozottak. A régi állapot ma • . már csak rossz emlék. Azonban többet is kapott a köz- j ség. A kastély ma szociális otthon. ! Több mint száz munkaképtelen j öreg számára nyújt itt menedéket ! a dolgozó nép állama. A község kicsinyeit bölcsőde, napközi ott- j hon várja. Míg szüleik a termelő munkában vesznek részt, gyerme­küket gondos kezek vigyázzák. Bővítették az iskolát is, gazdagon felszerelt könyvtár nyújt szakmai segítséget és szórakozást a dolgo­zóknak, ugyanakkor új egészség­ház előzi meg a betegségeket, óvja a lakosság egészségét. A mezőgaz­dasági munkák gyors elvégzésénél nagy segítséget nyújt a gépállomás j is, melyet mindig több és több ' dolgozó vesz igénybe. Tíz év telt el a felszabadulás óta, eredményekben gazdag tíz esztendő és a segesdi dolgozó pa­rasztok élete gyökeresen megvál­tozott. Ez azonban csak a kezdet. Első szeme a fejlődés hosszú lán­colatának. A nemrég megalakult Hazafias Népfrontbizottság a köz­ségi tanáccsal karöltve új célok megvalósításáért fáradozik, amely a dolgozók fokozott jólétét célozzd. Tanácstagjelölés a Sl. választókörzetben Az októberi este korán , leszállt a városra. 6 óra körül jár az idő. A Május 1-utca 12. szám alatt, a Me­gyei Szövetkezetek Szövetségénél gyülekeznek a II. választókerület választópolgárai. Fiatalabbak és" idő­sebbek, férfiak és nők. Vannak olyanok is, akik majd november 28-án szavaznak először. A szépen feldíszített terem barát­ságos. A rádió éppen »Somogyorszá- gunk« két híres községéből, Berzse­nyi Dániel falujáról,. Nikiéről és a népművészetéről híres Buzsák köz­ségből ad helyszíni közvetítést a Hazafias Népfront, üléseinek előké­szítéséről. Némi büszkeség tölt él, hogy éppen ebben az órában me­gyénk két híres községének egyszerű embereinek kívánságát hallom az éter hullámain. A csendes beszélgetés megszűnik, elzárják a rádiót is. Megnyitják a gyűlést. Mikecz elvtárs, a Városi Ta­nács Végrehajtóbizottságának elnöke beszél, mint a kaposvári Hazafias Népfront-bizottság tagja. Ismerteti a Hazafias Népfront jelentőségét, majd annak nevében felkéri a gyűlést, hogy tegyen javaslatot a II. körzet tanácstagjainak jelölésére. Annak a személynek a jelölésére, aki az egész választókörzet dolgozóinak ügyes-bajos dolgait képviseli a Vá­rosi Tanácsban. Móricz elvtárs, az egyik választó- polgár, Kellner Bélát javasolja. Többen hozzászólunk. Elmondjuk, hogy mi is helyeseljük Kellner elv- társ jelölését, mert vele körzetünk jó tanácstagot küld majd a Városi Tanácsba. Kellner elvtárs röviden el­mondja munkásságát. Megfogadja, hogy ha a választókörzet jelölése, majd választása után tanácstag lesz, a körzet dolgozóinak érdekeit képvi­seli a tanácsban. A gyűlés egyhan­gúlag hozzájárult Kellner élvtárs je­löléséhez. Ezzel a II. választókörzet olyan emberre fogja adni november 28-án a szavazatát, aki érdemes a bizalomra, aki tisztségét körzetének javára, tanácson belüli munkásságát a közösség szolgálatába állítja. Erre biztosíték eddigi tevékenysége. Fábri István. „KIS APA“ Ez a »meleghangú« megszólítás az utóbbi időben számtalanszor megütötte a fülemet. Hallottam egy »zebra­bőr« inges, fiatal kór­házi portást, amint egy türelmetlen betegláto­gatót — akinek a fele­sége súlyos betegséggel feküdt a kórházban — így »csititott«: — Nyugalóm, kisapa ... várjon sorára! A »kisapa«, bár kora után nagyapának is beillenék, láthatóan nem nyugodott meg, mert az eddig izgalom­tól sápadt arca egy­szerre rákvörös lett. Aztán hallottam egy pincértől, akinek sze­mében fényesebben csillogott á ravaszság, mint szemüvegének sárga aranykerete — amint odalépett az asz­talnál várakozó öreg parasztbácsihoz, s an­nak vállába kapasz­kodva hadarta a tü­körbe hunyorítva: — Mit parancsol, kisapa, sültet, vagy marhapör­költet? Az öreg hirtelen összevonta szemöldökét s miután tetőtől talpig megvetően végigmérte tekintetével a nyegle testtartású fiatalem­bert, kitört ajkán a felháborodás: — Kisapa ám a nagyapja magának ... érti?! Ne hozzon ne­kem semmit... torkig vagyok. Hallottam a mozinál jegyváltás közben egy pelyhesállú suhancot — akinek hullámos, feke­te haja gallérjára ülve csillogott, a jázmin­illatú olajtól, sakktáb­la színű ingén sárga nyakkendő fityegett és félszárig érő nadrágja alatt, meg szivacstalpú cipője felett, görbülő, pálcavékony lábszárán rózsaszín-kékcsíkos zokni villogott — amint hanyag taglejtéssel hátrafordult a mögötte álló alacsony termetű emberhez, imigyen szól­va: — Ne tolakodjon, kisapa, mert véletlenül a »fűkörmére« lépek! Az ember szúrósan szemébe nézett a su- hancnak s határozott hangen odamondta: — Idefigyelj, öcsém! ... Fiatal én is vol­tam, de szemtelen az nem. A várakozó közönség megvetően tekintett a suhancra, aki üres szipkapipáját billegtet- ve foga között, távo­zott. Ez csak néhány epi­zód abból, hogy mi­lyen »meleg közvetlen­séget« vált ki az il­lemtudó emberekből a »kisapa« megszólítás. Szólás-mondás: »Ne azt nézzük, mit mon­danak, hanem ki mond­ja azt«. És éppen éz késztetett arra, hogy írjak a »kisapáról«. Ahányszor hallottam a »kisapát«, mindig fel­háborodtam e modor- talan kifejezésen, de mindig úgy véltem, hogy hisz komoly, meg­gondolt emberek ezt a megszólítást nem hasz­nálják. Feltettem ma­gamban, hogy ha egy­szer engem nevez va­laki »kisapának«, hát majd »ráolvasok«. Nem kellett soká várnom. Hivatalos ügyben a balatonföldvári ta­nácsnál jártam. Gon­doltam, hogy mihelyt a sertésbegyiijtésről ér­deklődök, elevenére ta­pintok a dolognak, hisz a község eddig csupán 22 százalékra teljesítette hízottser- tésbeadását. Nem is maradt el a hatás, sőt nagyobb lett, mint vár­tam. Érdeklődésemre Szabó Gizella tanács- e'nöknő erőltetett hu­morral így válaszolt: — Óh, kisapa, maga jön most a »nagyfúró­val«!? Fülig • elpirultam, úgy éreztem, mintha leforráztak volna. Hir­telen az előbb leírtak villantak fel agyamban. Nem azt szégyeltem, hogy így szólítottak meg, hanem azt, hogy ki szólított meg így. A szégyenpírt a felhábo­rodás pírja váltotta fel arcomon. Először szó­hoz sem jutottam, de aztán megkérdeztem, hogy egy községi ta­nácsvezető hogyan be­szélhet így olyan em­berrel, akit először lát, de bárkivel is. Amikor szemébe mondtam Szabó Gizel­lának, hogy ilyen il­letlenül viselkedő ta­nácsvezetővel, mint ő, még nem találkoztam, így próbálta enyhíteni felháborodásom: — Hát az elvtárssal csak merev hivatalos­sággal lehet beszélni? Hiszen én nem akar­tam megsérteni, . csak közvetlenebb hangot próbáltam használni! * * » Hát nem ez a köz­vetlenebb viselkedés hangja, Szabó elvtárs­nő! S ha így beszél a tanács dolgozóival, a környezetéhez tarto­zókkal, a dolgozó pa­rasztokkal, ne csodál­kozzék azon, ha elfor­dulnak tőle. ha nem adják meg azt a tiszte­letet, amelyet másutt a községek tanácsfunk­cionáriusai kivívtak maguknak. Ha azt akarja, hogy megbecsüléssel és tisz­telettel nézzenek rá a dolgozók, Szabó elv­társnő is viseltessék na­gyobb tisztelettel és megbecsüléssel azok iránt, akik ügyes-bajos dolgaikkal felkeresik. Csakis így tud közvet­lenebb, melegebb lég­kört teremteni maga körül, nem pedig olyan kifejezésekkel, amelye­ket a szép magyar nyelvünket oly zama­tosán beszélő balaton­földvári dolgozó pa­rasztok is megvetnek és elítélnek. Szűcs Ferenc. MIKSA BÁCSI, A NÉP JELÖLTJE A lacsony, zömök ember Siófok népszerű Mik­sa bácsija. Mindenki ismeri, szereti és be­csüli. Túl. van már bizony jóval a hatvanon, de fiata­lokat is meghazudtoló fürgeséggel tesz-vesz, segít itt is, ott is. Nem tud munka nélkül élni. Egészségügyi, kiskereskedelmi társadalmi ellenőr; munkáját a legna­gyobb körültekintéssel végzi, semmi nem kerüli el ' a figyelmét, mindent észrevesz, ami nincs rendjén, de meglátja az eredményeket is és beszél is róluk. Be­szélgetés közben meg-megigazít ja feketekeretes szem­üvegét, amikor engedetlenül meg-megcsúszik orrnyer­gében. Szemüvege alól fiatalos csillogású, tüzes szem­pár néz szét, pásztázza a jót, a rosszat. Lidith Miksa egyszerűen, szerényen él nyugdíjá­ból Siófokon, a Batthyány-utca 45. sz. alatti kis ház­ban. Két háború minden borzalmát átélte s már az első világháború rokkanttá tette. Miksa bácsi nem akar háborút. Ha valaki, hát ő igazán tudja, mit je­lent a- háború és tudja már azt is, hogy mit jelent békében, szabad hazában élni. Tudja, hogy csak egy­séges; összekovácsolódott nép érhet el nagy eredmé­nyeket, s teheti még szebbé, boldogabbá az országot. N em véletlen, hogy a Hazafias Népfront sió­foki bizottságában helyet kapott. Itt is szorgalmasan,- lelkiismeretesen dolgozik a vezetőség­ben. Szereti a fiatalságot — hiszen ő is fiatalnak érzi magát — s ahogy mosolyogva mondja, felette csak az idő járt el, de nem öregedett meg. Helyesli, hogy fia­talságunk is helyet kap a közéleti szereplésben. — Bátran kell a fiatalokat felelős helyekre állí­tani, de mind a fiataloknál, mind az időseknél meg kell vizsgálnunk rátermettségüket. Az egész nép fi­gyeli a népfront munkáját és sokat vár tőle, ezért nagy a mi feladatunk és felelősségünk a népfront-bi­zottságban. ■ Nagy öröm érte Miksa bácsit a minap. Körzeté­ben egyhangúlag tahácstagjelöltnek javasolták a vá­lasztók, mert benne megbíznak, ismerik munkásságát. Nem tudott szóhoz jutni. Boldogan, mosolyogva, köny- nyes szemekkel nézett szét választói között. Yf ésőn este indul csak hazafelé. Fürge léptek- kel halad az őszi est homályában és azon gondolkozik, hogyan is lehetne még jobban segíteni helyzetünkön, hogyan lehetne még több értelmet adni a népfront munkájának,* hogy mindenki legalább úgy érezzen, mint ő ... Meddig tatarozzák még a Vörös Csillag filmszínházat? Szeptember 15-én megszűnt a ka­posvári »Vörös Csillag« filmszínház­ban a vetítés. A helyiség tatarozásra szorult. A lepergett vakolat, a tető­rész hibássága, továbbá a számos apróbb hiba valóban szükségessé tette a felújítást. A mozilátogatók azzal a tudattal búcsúztak el eg.V- időre kedves szórakozóhelyüktől, hogy hamarosan megszépülve látjuk viszont. Sajnos azonban, a tények csalódást okoznak. A Somogymegyei Moziüzemi .Vál­lalat az általános felújítás végre­hajtását a 73. Építési Trösztre bízta, amely kaposvári vállalatára ruházta a munkálatokat. Annak rendje és módja szerint elkészült a munka terv is, melyet megküldték az építőipari tröszt központjába is 'jóváhagyás vé­gett. Mindez rendben történt, de ek­kor kezdődött a baj! Eltelt egy hét. eltelt két hét, a harmadik i- eiván- szorgott valahogy, de nem jött vá­lasz. Végül aztán október 20-án meg­érkezett a jóváhagyás. Megé-kezel.t, de hogyan! A munkálatok elvégzésé­nek határidejét november 30-ról de­cember'harmincra halasztották el! Vizsgáltuk meg azt i>, hogy idő­közben hogyan haladtak a munká­latok. Csutián egyetlen kőműves dol­gozik a helyszínen, a hat festő helyett pedig csak három végzi a munkáját. Igaz. hogy nem is +ud egyelőre több festő dolgozni, mert az építőipari vállalat nem készítette el az állvány­zatot sem, a mennyezeti kazettákat is későn hozták tendbe és mivel még nem száradt meg, nem aifca’mas a további munkáin'ok-a. Ha.ad a munka valahogyan, de lassan, na­gyon lassan. A hivatalos jóváhagyás csupán eay hónanpai halasztottá' él a munkálatok befejezésé', de a jelenlegi ütem mellett való­színű, csak a. lövő év közepei* nyitja meg kapuit a filmszín­ház. Feltétlenül szükséges, hogy az építő­ipari vállalat gyorsabban, pontosab­ban teljesítse a szerződésben vá,- lalt kötelezettségét. A filmszínház bezárását mind a mözilátogató közonsr'g, mind a Mo­ziüzemi Vállalat megérzi. Jelenleg a színházban vetítenek. A h*\viség nem felel meg teljés- egészében a követelményeknek, film szempontjá­ból kényelmetlen is, ugyanakkor elég hűvös. Mindezzel párhuzam* ‘in a vállalat számára jelentős anyagi veszteséget is jelent ez a kényszer- megoldás. Míg a »Vörös Csilla..« filmszínházban nyoicszázfőnyi kö­zönség fér el, a színházban csupán hatszáz férőhely felel meg vetítés­nél. A szélső páholyok használha­tatlanok, a felsőbb helyek kényel­metlenek, ugyanakkor a vetítőgép körüli ülőhelyek i- lekötöttek. Mind­ez lényeges anyagi kárt okoz a válla­latnak. Egy hónap « lati kőrdxb* lüí 35 ezer forintos ráfizetést jelent. Ez három hónapon át töbo mint száz­ezer forintos kárt okoz. Az építőipari Vállalat sokkal .jobban lássa cl a feladatát. Üa már meghosszabbították a ha­táridőt, legalább ezen belül vé­gezzék el a felújítást. Ilymódon segítik a Mozíüzerttí Vállalatot tervtaljesitésében, egyút­tal hozzájárulnak ahhoz is, hogy á mozilátogatók ismét megszokott ked­ves filmszínházukban szórakozhassa­nak. Ä közeljövőben szebbnél-szebb filmeket mutatnak be Kaposvárott. A »Rckcnok«, »Simon Menyhért, szü­letése«, »Karnál iás hölgy«, »Egy nyáron át táncolt« és még számos más, értékes és szórakoztató filmúj­donság kerül vetítésre, melyet a jelenlegi körülmények között na­ponta majdnem ötszázzal kevesebb dolgozó tekinhet meg. Id terméseredmény, nagyobb prémium a nagybereki állami gazdaság gyümölcstermelési szektorában A nagybereki állami gazdaság gyümölcstermesztési szektorának dolgozói befejezték az almaszüretet. Lel­kes munkájuk eredményeként a tervbevett 281 q al­ma helyett 750 q-t szüreteltek. Mi a hatalmas ered­mény titkai Elsősorban az, hogy a dolgozók közvetle­nül érdekeltek a termelésben. Kormányunk intézke­dése szerint ugyanis a dolgozók a tervben előírt ter­més 7 százalékát, a tervenfelüli termés 40 százalékát kapják prémiumként. Ez az intézkedés hatalmas lelkesedést és termelési kedvet váltott ki a dolgozókból. Mostmár a jó gazda szemével nézik az állam vagyonát, arra törekednek, hogy minél nagyobb eredményeket érjenek! el. A gyü­mölcstermelési szektor dolgozói már kora tavasszal megkezdték a permetezést s még 12-szer permeteztek igen nagy gonddal. . , Fáradozásaiknak meg is lett az eredménye. A dolgozók általában 6—8 q prémiumot kaptak. A leg­kiválóbb gyümölcskertész Vastag Gyula. A gondozá­sában lévő fák a legszebbek, legjobban kezeltek. Min­den Idejét a fák körül tölti. Munkáját dicséri, hogy az ő fái 60 százalékban export-almát termettek. Egyéni jövedelmén is meglátszik a gondos munka: 1000 fo­rintos havi átlagkeresetén kívül most 18.5 q Jonathán almaprémiumot kapott. Most folyik a szőlő szüretelése. Az idén is jó ter­mést takarítanak be a dolgozók. A kiváló eredmény főleg Garai János agronómus munkáját dicséri. Garai elvtárs vincellér volt,. a népi demokráciánk hozzáértő, fáradságot nem, ismerő munkájáért vezetőemberré tet­te. János bácsi, — így szólítják a dolgozók — reggel­től estig segít, magyaráz a hozzá beosztott dolgozók­nak. Megmutatja a munka minden mozzanatát, ka­pál, metsz, permetez, szorgalmasan tanítja a dolgozó­kat, Garai bácsit mindenki szereti, megbecsüli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom