Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-24 / 252. szám
Vasárnap, 1954. október 24. SOMOGYI NÉPLAP Megyénk élefébő MEGYÉNK MÚLTJA — JELENE Barangolás a levéltárban Zsúfolt állványok, vaskos kötetek hosszú sora fogadja a kaposvári állami levéltárba belépő látogatót. Levelek, kötetek, többévszázados okiratok rendezett tömkelegé halmozódik a termekben. Hosszú évtizedek óta gyűlnek össze itt a levéltári anyagok, régmúlt idők egy-egy jellemző képét őrizve az utókor számára. A csendes termekben serény munka folyik. Sorba rakják a ••sokmázsás, rendezésre váró anyagot. A rendezés során számos értékes jellemző adat került elő az elmúlt rendszerről is. Egy-egy kérvény, panaszoshangú levél, vagy hivatalos okirat élénk fényt vet a múlt uralkodóosztályának népelnyomó politikájára. Minden levél egy kép, mely apró mozaikként idézi a letűnt éveket. Idézzünk fel belőlük hát, s legyünk büszkék azokra az eredményekre, melyeket dolgos népünk jelenünkben elér. Segesdről 1929 április 4-én Széchenyi Bertalan (gróf) felsősegesdi föld- birtokos levélíráshoz fogott. Ritkán szánta rá magát erre a műveletre, de most az egyszer alapos indok vezette. A vármegyéhez írt a község rossz útjai miatt. Miért éppen ebben áz időben tűnt. szemébe a szekérmarasztaló sár, holott már hosszú évek óta láthatta nap mint nap a járhatatlan utakat? Egyszerű a magyarázat. József főherceg (természetesen őfensége!) szoborleleplezés alkalmából ■n községbe érkezett, ugyanakkor a püspök is bérmálókörútját végezte a faluban. Szokás szerint iparkodtak a ceremóniák végrehajtásával, azonban a rossz üt megakadályozta szándékukat. A sár fittyet hányt a fényes hintók- nak, azaz még fényesebb címeknek és bizony kerékagyig vendég- szeretően elakasztotta járműveket. A nemesszándékú urakat, szégyen ide, szégyen oda, négyökrös fogattal vontatták ki a kátyúból. Ezért írt a felebarátszerető mágnás dörgedelmes levelet. Mindeddig nyugodtan nézte a rossz útat, hisz az csak a parasztnak ártott, azonban mikor a sár felségsértésre is vetemedett, elfogta a nemes főúrat is a szent harag. Egyről azonban megfeledkezett. Arról, hogy a rossz útnak éppen akkor örültek életükben először a zsellérek, mert azokon bosszúlta meg magát, kik a magas adót minden egyébre fordítottták, csupán a szükséges célokra nem... Tíz év telt el azóta, hogy a Széchenyi grófok csillagzata végképp letűnt Segesden. Tíz év rövid idő, mégis számos szép eredmény dicséri a községben. A rossz, járhatatlan utak eltűntek örökre. Széles országút köti össze Nagyatáddal, Böhönyével, Nagykanizsával, j ugyanakkor a község utcái is, — ; melyek mintegy 14 km. hosszúak : — gondozottak. A régi állapot ma • . már csak rossz emlék. Azonban többet is kapott a köz- j ség. A kastély ma szociális otthon. ! Több mint száz munkaképtelen j öreg számára nyújt itt menedéket ! a dolgozó nép állama. A község kicsinyeit bölcsőde, napközi ott- j hon várja. Míg szüleik a termelő munkában vesznek részt, gyermeküket gondos kezek vigyázzák. Bővítették az iskolát is, gazdagon felszerelt könyvtár nyújt szakmai segítséget és szórakozást a dolgozóknak, ugyanakkor új egészségház előzi meg a betegségeket, óvja a lakosság egészségét. A mezőgazdasági munkák gyors elvégzésénél nagy segítséget nyújt a gépállomás j is, melyet mindig több és több ' dolgozó vesz igénybe. Tíz év telt el a felszabadulás óta, eredményekben gazdag tíz esztendő és a segesdi dolgozó parasztok élete gyökeresen megváltozott. Ez azonban csak a kezdet. Első szeme a fejlődés hosszú láncolatának. A nemrég megalakult Hazafias Népfrontbizottság a községi tanáccsal karöltve új célok megvalósításáért fáradozik, amely a dolgozók fokozott jólétét célozzd. Tanácstagjelölés a Sl. választókörzetben Az októberi este korán , leszállt a városra. 6 óra körül jár az idő. A Május 1-utca 12. szám alatt, a Megyei Szövetkezetek Szövetségénél gyülekeznek a II. választókerület választópolgárai. Fiatalabbak és" idősebbek, férfiak és nők. Vannak olyanok is, akik majd november 28-án szavaznak először. A szépen feldíszített terem barátságos. A rádió éppen »Somogyorszá- gunk« két híres községéből, Berzsenyi Dániel falujáról,. Nikiéről és a népművészetéről híres Buzsák községből ad helyszíni közvetítést a Hazafias Népfront, üléseinek előkészítéséről. Némi büszkeség tölt él, hogy éppen ebben az órában megyénk két híres községének egyszerű embereinek kívánságát hallom az éter hullámain. A csendes beszélgetés megszűnik, elzárják a rádiót is. Megnyitják a gyűlést. Mikecz elvtárs, a Városi Tanács Végrehajtóbizottságának elnöke beszél, mint a kaposvári Hazafias Népfront-bizottság tagja. Ismerteti a Hazafias Népfront jelentőségét, majd annak nevében felkéri a gyűlést, hogy tegyen javaslatot a II. körzet tanácstagjainak jelölésére. Annak a személynek a jelölésére, aki az egész választókörzet dolgozóinak ügyes-bajos dolgait képviseli a Városi Tanácsban. Móricz elvtárs, az egyik választó- polgár, Kellner Bélát javasolja. Többen hozzászólunk. Elmondjuk, hogy mi is helyeseljük Kellner elv- társ jelölését, mert vele körzetünk jó tanácstagot küld majd a Városi Tanácsba. Kellner elvtárs röviden elmondja munkásságát. Megfogadja, hogy ha a választókörzet jelölése, majd választása után tanácstag lesz, a körzet dolgozóinak érdekeit képviseli a tanácsban. A gyűlés egyhangúlag hozzájárult Kellner élvtárs jelöléséhez. Ezzel a II. választókörzet olyan emberre fogja adni november 28-án a szavazatát, aki érdemes a bizalomra, aki tisztségét körzetének javára, tanácson belüli munkásságát a közösség szolgálatába állítja. Erre biztosíték eddigi tevékenysége. Fábri István. „KIS APA“ Ez a »meleghangú« megszólítás az utóbbi időben számtalanszor megütötte a fülemet. Hallottam egy »zebrabőr« inges, fiatal kórházi portást, amint egy türelmetlen beteglátogatót — akinek a felesége súlyos betegséggel feküdt a kórházban — így »csititott«: — Nyugalóm, kisapa ... várjon sorára! A »kisapa«, bár kora után nagyapának is beillenék, láthatóan nem nyugodott meg, mert az eddig izgalomtól sápadt arca egyszerre rákvörös lett. Aztán hallottam egy pincértől, akinek szemében fényesebben csillogott á ravaszság, mint szemüvegének sárga aranykerete — amint odalépett az asztalnál várakozó öreg parasztbácsihoz, s annak vállába kapaszkodva hadarta a tükörbe hunyorítva: — Mit parancsol, kisapa, sültet, vagy marhapörköltet? Az öreg hirtelen összevonta szemöldökét s miután tetőtől talpig megvetően végigmérte tekintetével a nyegle testtartású fiatalembert, kitört ajkán a felháborodás: — Kisapa ám a nagyapja magának ... érti?! Ne hozzon nekem semmit... torkig vagyok. Hallottam a mozinál jegyváltás közben egy pelyhesállú suhancot — akinek hullámos, fekete haja gallérjára ülve csillogott, a jázminillatú olajtól, sakktábla színű ingén sárga nyakkendő fityegett és félszárig érő nadrágja alatt, meg szivacstalpú cipője felett, görbülő, pálcavékony lábszárán rózsaszín-kékcsíkos zokni villogott — amint hanyag taglejtéssel hátrafordult a mögötte álló alacsony termetű emberhez, imigyen szólva: — Ne tolakodjon, kisapa, mert véletlenül a »fűkörmére« lépek! Az ember szúrósan szemébe nézett a su- hancnak s határozott hangen odamondta: — Idefigyelj, öcsém! ... Fiatal én is voltam, de szemtelen az nem. A várakozó közönség megvetően tekintett a suhancra, aki üres szipkapipáját billegtet- ve foga között, távozott. Ez csak néhány epizód abból, hogy milyen »meleg közvetlenséget« vált ki az illemtudó emberekből a »kisapa« megszólítás. Szólás-mondás: »Ne azt nézzük, mit mondanak, hanem ki mondja azt«. És éppen éz késztetett arra, hogy írjak a »kisapáról«. Ahányszor hallottam a »kisapát«, mindig felháborodtam e modor- talan kifejezésen, de mindig úgy véltem, hogy hisz komoly, meggondolt emberek ezt a megszólítást nem használják. Feltettem magamban, hogy ha egyszer engem nevez valaki »kisapának«, hát majd »ráolvasok«. Nem kellett soká várnom. Hivatalos ügyben a balatonföldvári tanácsnál jártam. Gondoltam, hogy mihelyt a sertésbegyiijtésről érdeklődök, elevenére tapintok a dolognak, hisz a község eddig csupán 22 százalékra teljesítette hízottser- tésbeadását. Nem is maradt el a hatás, sőt nagyobb lett, mint vártam. Érdeklődésemre Szabó Gizella tanács- e'nöknő erőltetett humorral így válaszolt: — Óh, kisapa, maga jön most a »nagyfúróval«!? Fülig • elpirultam, úgy éreztem, mintha leforráztak volna. Hirtelen az előbb leírtak villantak fel agyamban. Nem azt szégyeltem, hogy így szólítottak meg, hanem azt, hogy ki szólított meg így. A szégyenpírt a felháborodás pírja váltotta fel arcomon. Először szóhoz sem jutottam, de aztán megkérdeztem, hogy egy községi tanácsvezető hogyan beszélhet így olyan emberrel, akit először lát, de bárkivel is. Amikor szemébe mondtam Szabó Gizellának, hogy ilyen illetlenül viselkedő tanácsvezetővel, mint ő, még nem találkoztam, így próbálta enyhíteni felháborodásom: — Hát az elvtárssal csak merev hivatalossággal lehet beszélni? Hiszen én nem akartam megsérteni, . csak közvetlenebb hangot próbáltam használni! * * » Hát nem ez a közvetlenebb viselkedés hangja, Szabó elvtársnő! S ha így beszél a tanács dolgozóival, a környezetéhez tartozókkal, a dolgozó parasztokkal, ne csodálkozzék azon, ha elfordulnak tőle. ha nem adják meg azt a tiszteletet, amelyet másutt a községek tanácsfunkcionáriusai kivívtak maguknak. Ha azt akarja, hogy megbecsüléssel és tisztelettel nézzenek rá a dolgozók, Szabó elvtársnő is viseltessék nagyobb tisztelettel és megbecsüléssel azok iránt, akik ügyes-bajos dolgaikkal felkeresik. Csakis így tud közvetlenebb, melegebb légkört teremteni maga körül, nem pedig olyan kifejezésekkel, amelyeket a szép magyar nyelvünket oly zamatosán beszélő balatonföldvári dolgozó parasztok is megvetnek és elítélnek. Szűcs Ferenc. MIKSA BÁCSI, A NÉP JELÖLTJE A lacsony, zömök ember Siófok népszerű Miksa bácsija. Mindenki ismeri, szereti és becsüli. Túl. van már bizony jóval a hatvanon, de fiatalokat is meghazudtoló fürgeséggel tesz-vesz, segít itt is, ott is. Nem tud munka nélkül élni. Egészségügyi, kiskereskedelmi társadalmi ellenőr; munkáját a legnagyobb körültekintéssel végzi, semmi nem kerüli el ' a figyelmét, mindent észrevesz, ami nincs rendjén, de meglátja az eredményeket is és beszél is róluk. Beszélgetés közben meg-megigazít ja feketekeretes szemüvegét, amikor engedetlenül meg-megcsúszik orrnyergében. Szemüvege alól fiatalos csillogású, tüzes szempár néz szét, pásztázza a jót, a rosszat. Lidith Miksa egyszerűen, szerényen él nyugdíjából Siófokon, a Batthyány-utca 45. sz. alatti kis házban. Két háború minden borzalmát átélte s már az első világháború rokkanttá tette. Miksa bácsi nem akar háborút. Ha valaki, hát ő igazán tudja, mit jelent a- háború és tudja már azt is, hogy mit jelent békében, szabad hazában élni. Tudja, hogy csak egységes; összekovácsolódott nép érhet el nagy eredményeket, s teheti még szebbé, boldogabbá az országot. N em véletlen, hogy a Hazafias Népfront siófoki bizottságában helyet kapott. Itt is szorgalmasan,- lelkiismeretesen dolgozik a vezetőségben. Szereti a fiatalságot — hiszen ő is fiatalnak érzi magát — s ahogy mosolyogva mondja, felette csak az idő járt el, de nem öregedett meg. Helyesli, hogy fiatalságunk is helyet kap a közéleti szereplésben. — Bátran kell a fiatalokat felelős helyekre állítani, de mind a fiataloknál, mind az időseknél meg kell vizsgálnunk rátermettségüket. Az egész nép figyeli a népfront munkáját és sokat vár tőle, ezért nagy a mi feladatunk és felelősségünk a népfront-bizottságban. ■ Nagy öröm érte Miksa bácsit a minap. Körzetében egyhangúlag tahácstagjelöltnek javasolták a választók, mert benne megbíznak, ismerik munkásságát. Nem tudott szóhoz jutni. Boldogan, mosolyogva, köny- nyes szemekkel nézett szét választói között. Yf ésőn este indul csak hazafelé. Fürge léptek- kel halad az őszi est homályában és azon gondolkozik, hogyan is lehetne még jobban segíteni helyzetünkön, hogyan lehetne még több értelmet adni a népfront munkájának,* hogy mindenki legalább úgy érezzen, mint ő ... Meddig tatarozzák még a Vörös Csillag filmszínházat? Szeptember 15-én megszűnt a kaposvári »Vörös Csillag« filmszínházban a vetítés. A helyiség tatarozásra szorult. A lepergett vakolat, a tetőrész hibássága, továbbá a számos apróbb hiba valóban szükségessé tette a felújítást. A mozilátogatók azzal a tudattal búcsúztak el eg.V- időre kedves szórakozóhelyüktől, hogy hamarosan megszépülve látjuk viszont. Sajnos azonban, a tények csalódást okoznak. A Somogymegyei Moziüzemi .Vállalat az általános felújítás végrehajtását a 73. Építési Trösztre bízta, amely kaposvári vállalatára ruházta a munkálatokat. Annak rendje és módja szerint elkészült a munka terv is, melyet megküldték az építőipari tröszt központjába is 'jóváhagyás végett. Mindez rendben történt, de ekkor kezdődött a baj! Eltelt egy hét. eltelt két hét, a harmadik i- eiván- szorgott valahogy, de nem jött válasz. Végül aztán október 20-án megérkezett a jóváhagyás. Megé-kezel.t, de hogyan! A munkálatok elvégzésének határidejét november 30-ról december'harmincra halasztották el! Vizsgáltuk meg azt i>, hogy időközben hogyan haladtak a munkálatok. Csutián egyetlen kőműves dolgozik a helyszínen, a hat festő helyett pedig csak három végzi a munkáját. Igaz. hogy nem is +ud egyelőre több festő dolgozni, mert az építőipari vállalat nem készítette el az állványzatot sem, a mennyezeti kazettákat is későn hozták tendbe és mivel még nem száradt meg, nem aifca’mas a további munkáin'ok-a. Ha.ad a munka valahogyan, de lassan, nagyon lassan. A hivatalos jóváhagyás csupán eay hónanpai halasztottá' él a munkálatok befejezésé', de a jelenlegi ütem mellett valószínű, csak a. lövő év közepei* nyitja meg kapuit a filmszínház. Feltétlenül szükséges, hogy az építőipari vállalat gyorsabban, pontosabban teljesítse a szerződésben vá,- lalt kötelezettségét. A filmszínház bezárását mind a mözilátogató közonsr'g, mind a Moziüzemi Vállalat megérzi. Jelenleg a színházban vetítenek. A h*\viség nem felel meg teljés- egészében a követelményeknek, film szempontjából kényelmetlen is, ugyanakkor elég hűvös. Mindezzel párhuzam* ‘in a vállalat számára jelentős anyagi veszteséget is jelent ez a kényszer- megoldás. Míg a »Vörös Csilla..« filmszínházban nyoicszázfőnyi közönség fér el, a színházban csupán hatszáz férőhely felel meg vetítésnél. A szélső páholyok használhatatlanok, a felsőbb helyek kényelmetlenek, ugyanakkor a vetítőgép körüli ülőhelyek i- lekötöttek. Mindez lényeges anyagi kárt okoz a vállalatnak. Egy hónap « lati kőrdxb* lüí 35 ezer forintos ráfizetést jelent. Ez három hónapon át töbo mint százezer forintos kárt okoz. Az építőipari Vállalat sokkal .jobban lássa cl a feladatát. Üa már meghosszabbították a határidőt, legalább ezen belül végezzék el a felújítást. Ilymódon segítik a Mozíüzerttí Vállalatot tervtaljesitésében, egyúttal hozzájárulnak ahhoz is, hogy á mozilátogatók ismét megszokott kedves filmszínházukban szórakozhassanak. Ä közeljövőben szebbnél-szebb filmeket mutatnak be Kaposvárott. A »Rckcnok«, »Simon Menyhért, születése«, »Karnál iás hölgy«, »Egy nyáron át táncolt« és még számos más, értékes és szórakoztató filmújdonság kerül vetítésre, melyet a jelenlegi körülmények között naponta majdnem ötszázzal kevesebb dolgozó tekinhet meg. Id terméseredmény, nagyobb prémium a nagybereki állami gazdaság gyümölcstermelési szektorában A nagybereki állami gazdaság gyümölcstermesztési szektorának dolgozói befejezték az almaszüretet. Lelkes munkájuk eredményeként a tervbevett 281 q alma helyett 750 q-t szüreteltek. Mi a hatalmas eredmény titkai Elsősorban az, hogy a dolgozók közvetlenül érdekeltek a termelésben. Kormányunk intézkedése szerint ugyanis a dolgozók a tervben előírt termés 7 százalékát, a tervenfelüli termés 40 százalékát kapják prémiumként. Ez az intézkedés hatalmas lelkesedést és termelési kedvet váltott ki a dolgozókból. Mostmár a jó gazda szemével nézik az állam vagyonát, arra törekednek, hogy minél nagyobb eredményeket érjenek! el. A gyümölcstermelési szektor dolgozói már kora tavasszal megkezdték a permetezést s még 12-szer permeteztek igen nagy gonddal. . , Fáradozásaiknak meg is lett az eredménye. A dolgozók általában 6—8 q prémiumot kaptak. A legkiválóbb gyümölcskertész Vastag Gyula. A gondozásában lévő fák a legszebbek, legjobban kezeltek. Minden Idejét a fák körül tölti. Munkáját dicséri, hogy az ő fái 60 százalékban export-almát termettek. Egyéni jövedelmén is meglátszik a gondos munka: 1000 forintos havi átlagkeresetén kívül most 18.5 q Jonathán almaprémiumot kapott. Most folyik a szőlő szüretelése. Az idén is jó termést takarítanak be a dolgozók. A kiváló eredmény főleg Garai János agronómus munkáját dicséri. Garai elvtárs vincellér volt,. a népi demokráciánk hozzáértő, fáradságot nem, ismerő munkájáért vezetőemberré tette. János bácsi, — így szólítják a dolgozók — reggeltől estig segít, magyaráz a hozzá beosztott dolgozóknak. Megmutatja a munka minden mozzanatát, kapál, metsz, permetez, szorgalmasan tanítja a dolgozókat, Garai bácsit mindenki szereti, megbecsüli.