Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-02 / 233. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ahová nem a kommunisták vetnek, ott az ellenség hinti el a magot Az egész község lakossága becsüli a nagybajomi népfront-bizottság tagjait Három szobor A MAGYAR DOLGOZÓK PÄRTJA MEGYEI PART B1ZOTTSA'GÄNAK LAPJA XI. évfolyam, 233. szám. Ara so filler Szombat, 1954 október 2. Növeljük a Somogyi Néplap olvasótáborát Jó helyre adom pénzemet, mert mindenképpen bőséges kamatot kapok érte Meg kell gyorsítani a búza vetését Napjaink sajtója, a mi sajtónk valóban tömegsajtó. A népet szolgálja, a nép hangján, a nép érdekeit fejezi ki, világos tolmácsolója a párt és a kormány szavának, rugalmas összekötőkapocs a párt és a nép között. Ez adja meg a mai sajtó jelentőségét, így a Somogyi Néplapét is, ezért veszik naponta kiváncsi örömmel kezükbe megyénk ipari, mezőgazdasági és értelmiségi dolgozói lapunkat. Ezért szükséges, hogy tovább nőjön a lap olvasóinak tábora, emelkedjék az előfizetők száma; minél több dolgozóhoz eljusson a párt szava. Megyénk dolgozói megszerették a Somogyi Néplapot. Mi feem bizonyítja ezt jobban, mint az a számos levél, amely szerkesztőségünkbe érkezik, s amelyben az olvasók elmondják véleményüket, javaslataikat a lapról, kívánságaikat, hogy mit és miről szeretnének hallani, olvasni. Egyre nő a bizalom a Jap iránt. Ez a bizalom a párt lapján keresztül elsősorban a pártnak ízól. Különböző kérésekkel, orvosolandó panaszokkal fordulnak az olvasók százai lapunkhoz; a munkahelyen, a közéletben tapasztalt hibákra figyelmeztetnek, leveleikben bírálják a hanyag vezetőket vagy elismerőleg emlékeznek meg társaik példás munkájáról. Ez a bizalom a sajtó történetében csak a kommunista sajtó megszületése óta létezik. Emberek, akik a felszabadulás előtt másról sem olvashattak a napilapokban, mint a különböző szenzációkról, kéjgyilkosságokról vagy az arisztokrácia Anna-báljai részvevőinek névsoráról — ám annál kevesebbet a valóságról s magukról, mindennapi életükről, munkájukról — felmérték, hogy mit jelent napjainkban az, hogy a sajtó az ő szavukon ír, az ő életükről, problémáikról, munkájukról; segít panaszaik orvoslásában s ragaszkodva a valósághoz, tájékoztatja őket a mindennapi eseményekről. Felmérték ezt s egyre többen tekintik barátaiknak, segítőtársuknak, nevelőjüknek )a sajtót. A Somogyi Néplap igyekszik betölteni a barát, segítő és nevelő szerepét. Betölti akkor, amikor nap mint nap hírt ad megyénk dolgozóinak megváltozott életéről, a dolgozó parasztok, a termelőszövetkezetek és gépállomások dolgozóinak munkájáról, életéről, az üzemekről, azok dolgozóiról, az értelmiségről, a kisiparosokról, megyénk lakossága valamennyi rétegének munkájáról és életéről. A kommunista sajtó szerepét tölti be, amikor keményen bírálja a hibákat, a munkánkat akadályozó hanyagságokat, mulasztásokat, fegyelmezetlenséget, a hivatali bürokráciát, s amikor elismerőleg példának állítja a munkájukat jól végző, kötelezettségüket teljesítő dolgozókat a többiek elé. Segít a munkában a tapasztalatok közlésével, szakmai tanácsokkal. Segít a művelődésben irodalmi és művészeti cikkeivel, s szórakoztat színes írásaival, karcolataival, megjegyzéseivel, tájékoztat a kül- és belpolitika eseményeiről, a párt és a kormány határozatairól, s mozgósít azok megvalósítására. A dolgozók ezrei magukénak érzik ezért a lapot s azért is, mert nem egy ízben ott találják a lap hasábjain saját soraikat, levelüket. A Megyei Pártbizottság és a Somogyi Néplap szerkesztősége most célul tűzte, hogy megyénk még több dolgozójához eljusson a párt hangja lapunkon keresztül. Növelni kívánjuk lapunk olvasótáborát s ugyanakkor a lap színvonalát is emelni akarjuk. Ez nemcsak a szerkesztőség dolgozóin, de az olvasókon is áll. Minél több dolgozóhoz jut el lapunk, s minél több olvasó segíti munkánkat leveleivel, tudósításaival, bírálataival, annál sikeresebben mozgósíthatunk a népünk boldogulását szolgáló feladatok megvalósítására. A lap olvasótáborának növelésében sok függ a községi és üzemi pártszervezetektől is. Az ő nevelőmunkájukat is segíti a Megyei Pártbizottság lapja, s így nemcsak kötelességük, de érdekük is, hogy segítsék a lap széleskörű terjesztését. Mozgósítsák a népnevelőket, hogy minél több dolgozóval ismertessék meg lapunkat, beszéljenek a dolgozókkal a lap feladatáról, tanulmányozásának, olvasásának hasznosságáról. Október 1-től november 1-ig a megyében Somogyi Néplap terjesztési kampány indult. Lapunk olvasótáborát ez idő alatt 30 százalékkal akarjuk növelni. A pártszervezetek adjanak meg minden segítséget, hogy ez a kampány sikerrel záruljon, s megyénk minden járásában, községében növekedjék a Somogyi Néplap előfizetőinek száma. Segítsenek az olvasók is, akik már megismerték, megszerették lapunkat; ajánlják ismerőseiknek, barátaiknak a Somogyi Néplapot, mondják el, hogy milyen segítséget nyújt munkájukban, művelődésükben. Vigyük sikerre a Somogyi Néplap-kampányt, növeljük a lap olvasótáborát, hogy még sikeresebben tölt- hesse be feladatát,, még több dolgozót neveljen, segítsen, tájékoztasson és lelkesítse őket hazánk és népünk fejlődéséért, felvirágoztatásáért végzett munkájukban. Hencse községben jól halad az őszi mezőgazdasági munka. Áz árpa már régen földbe került, rozsuknak több mint 60 százalékát elvetették, ’s a búza 30 százaléka is új barázdában van már. Szorgalmasak a hencsei gazdák és ezért dicséret illeti őket. Békekölcsönjegyzési eredményeikkel azonban már nem dicsekedhetnek ilyen büszkén, tekint-1 ve, hogy a községben ezidáig 30-nál alig valamivel több gazda jegyzett — mindössze 2850 forintot. Pedig a hencseiek is sokat köszönhetnek államunknak, a felszabadulás óta ők is, számtalanszor érezhették a dolgozó parasztságról való gondoskodás | ezernyi megnyilvánulását. Nem mondhatják azt sem, hogy nincs előttük követendő példa. Mert nézzék csak a 65 éves Dacsi Antal bácsit, akinek se unokája, se más hozzátartozója nincsen, maga gazdálkodik a négy holdnyi földön, mégis úgy érezte; ezen a téren is teljesítenie kell Íratlan kötelességét. Személyesen ballagott el a tanácsházára, ahol 100 formtot írt a jegyzési listára. — Habár utódom nincsen, magam meg öreg vagyok már, mégis szívesen adom kölcsön ezt a kis összeget az államnak, mert látom, hogy tényleg sokat tesz a mezőgazdaságért, értünk, dolgozó parasztokért. Jó gazda az állam «— s én tudom mit jelent ez. Jó helyre adom pénzemet, mert mindenféleképpen bőséges kamatot kapok érte. — Becsületből, a haza iránti szere- tetfoől mutat példát Andik Józsefné, aki özvegyasszonyként egyedül neveli négy gyermekét. —Öértük, az ő még boldogabb jövőjükért és a még több iskoláért, üdülőért, szebb gyárakért jegyzek — mondotta, amikor Dacsi bácsihoz hasonlóan készpénzben azonnal kifizette a jegyzett forintokat. A hencsei gazdák kövessék példájukat, s akkor a lemaradás miatti szégyenkezés helyett, ezen a téren is büszkeség lesz a részük. A BÉKEKÖLCSÖNIEGYZÉS HÍREI Domonkos Lajos, Berzence, Dózsa- u. 43. sz. alatti lakos nem várta meg a jegyzésgyüj tőket, hanem ő kereste fel azokat és 300 forint békekölcsönt jegyzett. Mint. mondta, azért jegyez ennyit, mert tudja, hogy ez az összeg bőségesen visszatérül. * * * Az igali földművesszövekezet dolgozói kitűnnek példamutató jegyzésükkel. 13.700 forintot adtak kölcsön az államnak. Vincze János 800, László István 800, Fekete Jenő 700 forintot írt a jegyzési ívre. * * * A nagyatádi földművesszövetkezet dolgozói 32 ezer forintot, jegyeztek. Horváth Ferenc 700, Kárpáti KáL mán 650, Vidák Imre és Kovács István 600 forintot jegyzett. A csurgói földművesszövetkezet dolgozói több mint 18 ezer forintot jegyeztek. Berkes Sándor 1000, Horváth István 700, Turbók Károly 600 forintot írt a neve mellé a jegyzési ívre. A gamási földművesszövetkezetben a vezetőség példamutató jegyzése után minden dolgozó teljesítette hazafias kötelességét. Szokoli Lajos 900, Benedek Ilona 600 forintos jegyzésével mutatott példát. * * * A kaposvári tangazdaságban minden dolgozó jegyzett békekölcsönt. Több mint 40 ezer forintot, jegyeztek a dolgozók, ami 321 forintos átlagnak felel meg. A háromfai állami gazdaságban még nem jegyzett mindenki, az eddigi eredmény 65.700 fo- rint, ami 360 forintos átlagot jelent. * * * A MEDOSZ Szakszervezet mellett működő Traktor sportkörök közül a barcsi és a balatonboglári sportkör érte el a legkiemelkedőbb jegyzési eredményt. A barcsi sportolók 25.750 forintot jegyeztek, a balatonboglá- riaknál 500—600 forint volt a jegyzési átlag és a sportolók közül nyolcán resztvettek a népnevelőmunkában is. SOMOGYTUR község dolgozó parasztjai a november 7 tiszteletére tett versenyvállalás szellemében végzik az őszi szántás-vetési munkálatokat. Árpából 45 holdat vetettek el, s ezzel 50 százalékkal túlteljesítették árpavetési tervüket. Rozzsal 5, búzával pedig 21 holdat vetettek! be a somogytúri gazdák. TÁSKÁN ugyancsak gyors ütemben folyik a vetés. A 26 hold rozson kívül 9 hold búzájuk is van.. A ZÄKÄNYI dolgozó parasztok azonban halogatják a vetést. Pedig nekik is tudniuk kell, hogy aki későn vet, későn is arat, meg a termés is kevesebb lesz. Ennek ellenére az árpának csak a felét vetették el. Rozsból 150 hold a tervük. Eddig 10 holdat tettek földbe. 270 hold búzavetéstervüket nehéz lesz így teljesíteni, hiszen még nem vetettek semmit. CSURGÓNAK ugyancsak igyekeznie kell, ha időben végezni akar a búza vetésével. Árpából 138, rozsból 120 holdat vetettek, búzavetésük azonban még semmi sincs. Miért várnak a búzavetéssel a mosdósiak Mosdós határában frissen szántott barázdák, gondosan elmunkált földek bizonyítják, hogy a gazdák szorgalmasan végzik a szántás-vetést. Az ősziárpa, rozs vetése befejezéshez közeledik az egyénileg gazdálkodóknál, a termelőszövetkezet már végzett mindkettő vetésével. Lemaradás mutatkozik azonban a búza vetésénél, nem vetettek sem az egyéniek, sem a termelőszövetkezet még csak egy holdat sem. Vártak az esőre a gazdák: »száraz a föld, nem lehet vetni« — azt hangoztatták. Most esett bőven csapadék, reméljük, tovább nem késlekednek ezzel a fontos munkával, hiszen itt az ideje, hogy minden gazda földbe tegye a búzáját. Mélyszántást 30 holdon végezlek a dolgozó parasztok, a termelőszövetkezet 50 holdon. A kapások betakarítása már gyorsabb ütemben halad, mint a búzavetés. A napraforgó és a burgonya betakarításával végeztek, ezt vállalták a gazdák, teljesítették is. A korábbi kukoricák is beértek, már megkezdték betakarításukat. Rövidesen megkezdik a répaszedést is. fl MÉSZÖV kaposvári dolgozóinak példás jegyzése A kaposvári MÉSZÖV dolgozói az elsők között voltak, akik eleget tettek hazafias kötelezettségüknek és ajánlották fel forintjaikat kölcsön az államnak. Minden dolgozó jegyzett békekölcsönt, összesen 33.400 forint összegben, ami 640 forintos átlagnak felel meg. Példamutatóan jegyzett Brachna János, aki 2000, Bene Géza, aki 1200, Takács József, aki 800 és Böddi László, aki 1200 forintot írt neve mellé a jegyzési ívre. Iliit nillNIIIINIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII^ 3£ejLzkent£&sék a párt-miitatta úi&ít A FALUJÁRÓ embert szinte minden községben újabb és újabb kellemes meglepetés éri. Egyik helyen éppen a látogatás napjain gyullad ki először a villany, másutt kultúrotthonavatás- ra készülnek, vagy új napköziotthonukról beszélnek lelkendezve a helybeliek. Bármilyen új létesítményről van is szó, mindegyik egy-egy kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy a falu napról-napra halad előre a felemelkedés útján, hogy falvaink népének élete egyre szépül pártunk célkitűzései eléréséért, kormányunk programmjának megvalósításáért tett erőfeszítéseik nyomán. A legnagyobb boldogság azonban arról hallani, hogy egyre több földművelő ember lelkében talál gazdag termőtalajra a nagyüzemi gazdálkodás eszméjének vetőmagja, amelyet pártunk hint el. Öröm tehát megtudni, hogy itt is, ott is újabb és újabb emberek válnak a szocialista mezőgazdaság építőivé, a jól gazdálkodó, szilárd tsz-ek tagjaivá. . Kálmáncsán nemrégiben Keszkenyős Sándor és felesége belépett a Búzakalász termelőszövetkezetbe. Ennek igen tanulságos kis története van. KESZKENYÖSÉK földnélküli zsellérek voltak. Mások földjén arattak, kapáltak — úgy szerezték meg népes családjuk mindennapi betevő falatját, ruháját. 1951-ben aztán úgy gondolták, jobb lesz a közösben. Ezért beálltak a Szabadság csoportba. Itt \ azonban nem találták meg számításukat, azért egy év múlva kiléptek. Keszkenyős elvtárs, aki párttag, gyakran változtatta munkahelyét. Nem lelte örömét sem az erdőgazdaságnál rábízott munkában, sem a Textilműveknél kapott megbízatásában. Bár mindegyik helyen méltó bért kapott munkájáért, szíve mégis csak a faluhoz, a mezőgazdasághoz húzta. így ment vissza ez év áprilisában Kálmán- csára. Falujában ismét a régi élethez kezdett: feleségével együtt — aki közben szintén az élcsapat tagja lett —másnak kapáltak napszámba, részesaratást vállaltak s Keszkenyős elvtárs nyáron cséplőgép- munkás volt. Serényen dolgoztak, meg is keresték a család évi kenyérnek valóját. Közben már a tavasz óta figyelték a Búzakalász-belie- ket, gyakran a tsz földje közelében akadt dolguk. Egyszer aztán, a nyári esőzések miatt kicsit megkésett a tsz a kapálással. . Keszkenyő- sék a hívó szóra szívesen siettek a tsz segítségére — egy napot kapáltak a közös kukoricájában. Erre a napra örökké boldogan gondol vissza Keszkenyősné. Örömmel látta, hogy itt mindenki -becsülettel elvégzi a ráeső munkát. De jó is volt köztük dolgozni — emlékezett vissza jólesően Keszkenyősné, s lelke mélyén ott élt a vágyódás a közösbe. ETTŐL KEZDVE aztán minden nap szóba- hozták Keszkenyősék a Búzakalászt. Meghallották, hogy még a cséplés előtt teljesítette a tsz tavalyi gabonából az idei kötelezettségét. Az is a fülükbe jutott, hogy itt minden munkaegységre 40 forint osztalék jut. Elmentek Keszkenyősék körülnézni a tsz portáján: megnézték az állatokat, a 8 szarvasmarhát, a 39 disznót, amelyeket Biró Sándor, az elnök gondozott. Ezek mellé a szép állatok mellé ember kell — állapította meg magában Keszkenyős elvtárs. A belépés ügyét azonban seih ő, sem felesége nem merte nyíltan szóbahoz- ni a tagok előtt. Belépnének, de hátha rossz szemmel néznék őket a Búzakalász tagjai, hiszen egyszer már voltak a Szabadságban ők, de hátat fordítottak a közös gazdálkodásnak. Napokon, heteken keresztül marta bensőjüket az új élet biztos ígérete, s felvételük bizonytalansága. — Kérdezzük meg, mit ajánl a párt, menj be a járáshoz — javasolta feleségének Keszkenyős elvtárs. ÚGY IS LETT. Keszkenyősné elvtársnő felkereste a járási pártbizottság titkárát, s mindent elmondott magukról: hogy szeretnék életüket ismét és eltéphe- tetlenül hozzákötni a szövetkezethez. Egyszer ugyan kiléptek, de úgy látják, hogy a Búzakalászban többre vihetik, mint a részesen művelt földeken. — Ha jól megfontolták, kérjék felvételüket. Aztán dolgozzanak a közösben szíwel-lélekkel, kommunista módra — hangzott a járási titkár útmutatása. S Keszkenyős elvtársék hallgattak a párt szavára, kérték és el is nyerték felvételüket a Búzakalászba. A férj az állatokat gondozza, felesége pedig a mezőn dolgozik a többiekkel. Azóta új lakást is kaptak: a tsz irodaépületében jobb, boldogabb otthonra találtak, mint amilyen az eddigi volt. S a kommunista házaspár nemcsak szebb otthont szerzett saját maga és családja számára, hanem elindult a boldogabb, gondtalanabb élet felé vezető úton is, amelyet a párt javasolt nekik, \s minden dolgozó parasztnak. Kutas József.
