Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-02 / 233. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954 október 2. DR. JOHN: Berlin (ADN). Dr. Otto John, a nyugatnémet alkotmány védelmi hi­vatal völt elnöke nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat, amelyet a német demokratikus sa.itó vezető helyen közöl, á többi között a következő­ket állapítja meg: Adenauer konokul és megátalko­dotton folytatja a dicstelen »erőpo­litikát«, amellyel Hitler egyíztoen már szerencsétlenségbe döntött ben­nünket. A szövetségi köztársaság po­litikája nyugatnémet hadosztályok felállításának követelésében merül ki. Ez a politika háborúval fenyeget. A bonni parlamentnek a Jolin- ügyben folytatott vitája újra iga­zolta, mennyire helyes volt elhatá­rozásom, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaságba jövök és innen folytatom a küzdelmet a fenyegető háború ellen' és Németország újra­egyesítéséért. Akadnia kellett vala­kinek, aki félreveri a vészharangot és óva inti a németeket Adenauer őrült «-erőpolitikájától«, amely . csak Németország teljes pusztulásához vezethet. Számunkra, németek számára most az a legfontosabb — és ez vé­leményem szerint az utolsó esély, amelyet a. sors nyújtott nekünk, hogy elfogulatlanul megvizsgáljuk jelen­legi helyzetünket, valamint a né­met újraegyesítés békés módozatait ia kell a belliéről, új politikát kezdhessen — hogy felismerjük új életünk fel­építésének lehetőségét a keleti és nyugati világ között és megvalósít­suk ezt a lehetőséget. Nincs igazi és meggyőző ok annak megakadályozására, hogy a' szövetsé­gi köztársaság és a Német. Demokra­tikus Köztársaság között tárgyalá­sok kezdődjenek. Ezek a tárgyalások kölcsönös jóakarattal döntő eredmé­nyeket hozhatnak. Azok is, akik ma még elutasítják a tárgyalások gon­dolatát, előbb-utóbb belátják majd, hogy a német újraegyesítés felé ve­zető úton a keleti és nyugati néme­tek eszmecseréje az első lépés. Ezt a lépést minél hamarabb meg kell tenni. Adenauer eddig meghiúsított min-r den tárgyalást Nyugat-Németország é.; a Német Demokratikus Köztár­saság között. Adenauer elmélyítette Németország kettészakítottságát és megzavarta az európai népek nyu­galmát. A politikában nem a jám­bor óhaj és nem az állítólagos jó­szándék, hanem kizárólag az elért hatás és eredmény a döntő. A bonni kancellár tevékenysége katasztrofá­lis volt Németország és Európa szá­mára. Adenauernek távoznia kell helyéről, hogy Nyugat-Németország a. béke és a nemzeti egység megte­remtésére irányuló új politikát kezdhessen — hangoztatja nyilatko­zatában dr. John. A WASHINGTONI FRANCIA-AMERIKAI tárgyalásokról Washington (TASZSZ). Wash­ingtonban .befejeződtek a fran­cia-amerikai tárgyalások. A tár­gyalások szeptember 27-től 29-ig folytak, Indokínáról. A sajtójelen- tésekből kitűnik, hogy Indokína politikai, katonai és gazdasági pro­blémáit tárgyalták meg. A sajtónak közzétételre átadott közlemény szerint Franciaország „meghatározandó méretben“ tart fenn fegyveres erőket Laoszban, Kambodzsában és Dél-Vietnam- ban. A közleményből kitűnik, hogy az Egyesült Államok fogja fedezni a francia csapatoknak e három államban való tartózkodá­sát és támogatni fogja ezen álla­mok mindegyikének fegyveres erőit. Sajtókörökben felhívják a fi­gyelmet arra a tényre, hogy ez a megállapodás megsérti a vietnami hadműveletek megszüntetéséről szóló genfi egyezmény szellemét. Ezenkívül — a közlemény szerint — az Egyesült Államok jogot nyert arra, hogy közvetlenül „se­gítse“ Laoszt, Kambodzsát és Dél- Vietnamot. Mint ismeretes, ezt a „segítséget“ eddig Franciaorszá­gon keresztül nyújtották. Az úgynevezett „Bolgár Nemzeti Bizottságiról Szófia (TASZSZ). Petro Trifo­nov és Milorad Mladenov, az emigráns úgynevezett „Bolgár Nemzeti Bizottság“ két Bulgáriá­ba visszatért volt funkcionáriusa szeptember 29-én sajtóértekezletet tartott a „Bolgár Távirati Irodá“- ban. Trifonov hangsúlyozta nyi­latkozatában, hogy hazatérése tel­jes mértékben önkéntesen történt és hogy a reakciós nyugati sajtó és rádió által Trifonov és Mlade­nov „erőszakos elhurcolásáról“ terjesztett álhírek a külföldön ma­radt emigránsok . megfélemlítését célozzák, azt, hogy megakadá­lyozzák őket Trifonov és Mlade- ’nov példájának követésében és eltitkolják visszatérésük igazi oka­it. Trifonov az amerikaiak által Gemeto tevékenységéről szólva kiemelte, hogy ez a bizottság az amerikaiak támogatásával és ame­rikai pénzen diverzáns kiképző iskolává, Bulgáriában kémkedést és felforgató tevékenységet kifej­tő káderek kiképző intézményévé vált. Bizalmi szavazás az olasz képviselőházban Róma (MTI). Csütörtökön bizalmi szavazást rendeztek az olasz képvi­selőházban azzal kapcsolatban, hogy a Scelba-kormányt több vád érte a Montesi-ügyben. Hírügynökségi jelentések szerint a képviselőház 294 szavazattal 264 el­lenében, 7 tartózkodás mellett, tehát igen csekély többséggel bizalmat sza-> I vazott a kormánynak. Kudarcot vallott jós A »Junge Welt« cí­mű német lap idéze­teket gyűjtött csokor­ba tavalyi és idei Adenauer beszédek­ből, amelyekben a bonni kancellár egy­re azt erősítgette, hogy Franciaország feltétlenül beleegyezik az »európai védelmi közösség« létrehozásá­ba. Adenauer így akarta meggyőzni hon­fitársait amerikai po­litikájának helyessé­géről. És most lássunk egy-két virágszálat a díszes csokorból. * * * »Véleményem sze­rint a többi partner ősszel ratifikálni fog­ja a szerződést«. (Az Egyesült Álla­mokban 1953 elején mondott beszédéből.) * * * »1954 január-febru­árjára várható a ked­vező francia döntés az EVK-ra vonatkozóan«. (1953 novemberében Stuttgartban mondott beszédéből.) * * * »Az EVK már 1954- ben működésbe lép«. (Bonnban, 1954 már­cius 2-án amerikai ki­adóknak és szerkesz­tőknek adott nyilat­kozatából.) * * * »Szilárdan hiszek abban, hogy 'Fráncia- ország rövidesen rati­fikálni fogja az euró­pai védelmi közösség­ről szóló szerződést«. (1954 március 14-i athéni beszédéből.) * * * »Franciaország még augusztus előtt elfo­gadja az EVK-szerző- dést«. (Berlinben, 1954 jú­lius 20-án külföldi új­ságíróknak adott nyi­latkozatából.) * * * »Akár hiszi, akár nem, én továbbra is hiszek abban, hogy Párizs elfogadja az európai védelmi kö­zösség eszméjét«. (1954 augusztus 23- án, a brüsszeli érte­kezlet után tett nyi­latkozatából.) * * * A bonni kancellár »jóslatai«, mondani sem kell, nem telje­sedtek be. A »Junge Welt« gúnyosan írja: »Ez a sorsa az efféle jósoknak. A népek ke­resztülhúzzák kalan­dor számításokon ala­puló terveiket«. Ahová nem a kommunisták vetnek, ott az ellenség; hinti el a magot V alamikor, nem is olyan ré­gen, az alig tíz éve letűnt zsarnoki rendszerben élt-e valaki nyomorúságosabban, mint a tégla­gyári munkás? Éhezett-e, fázott-e valaki többet, mint a téglások? Nem. Akik már náluk is többet szenvedtek, többet nélkülöztek, azok csak a börtönök lakói vol­tak, akik sötét zárkákban tenget­ték életükét. De ezekből kevesen érték meg a felszabadulást, a jobb életet, mert a Horthy-pribékek kezenyomán ki előbb, ki utóbb a halál martaléka lett. Nem kell messze menni, nem kell sokat barangolni, ha olyan emberekkel akarunk beszélni, akiknek elbeszélése nyomán fel­tárul a téglások múltja, a tégla­gyári munkások évtizedes gyöt­relme. Kaposváron, a Szigetvári-utcai téglagyárban még sok olyan mun­kás van, aki a múltban ugyanezen a helyen ázott, fázott, nélkülözött és félt a holnaptól. A régi munká­sok, az öreg téglások nem felej­tik a múltat. Nem lehet elfelejte­ni a nélkülözések napjait, éveit, nem lehet elfelejteni az élet-halál- harcot a betevő falátért. Jól em­lékszik még Szegfű Mihály -— aki már 25 éve téglás — azokra a szörnyű évekre, amikor hosszú napokat töltöttek a városház előtti „köpködőn“, sokszor 90-en, 100­ari is, hogy 10—20 fillérért meg­alázkodjanak és fillérekért cipel­hessék a „nagyságos .urak“ és asszonyok piaci kosarait. N agy Sándor elvtárs emléke­zetében is ott él még a múlt keserve. .— Emlékszem arra j a gyászos menetre — mondja —, I amely szinte hetente vonult a vá- 1 rosház elé deputációba, munkát, megélhetést követelni. És mit kaptunk? Mit váltottak ki az urakból a követelődző te­kintetek, elkeseredett munkás­tüntetések? Ütlegelést, csendőr- szuronyt. A sokat szenvedett Szigetvári- utcai téglagyáriak elmondják, hogy a gyár az 1933. utáni idők­ben csak a nyári hónapokban fog­lalkoztatta a munkásokat. Ősszel és télen kenyér nélkül maradt a 70—80 család, s aki zúgolódott, követelődzött, azt* még a nyomo­rúságos lakásból is kitették. S akik a lakásokban maradhattak, azok­nak is milyen otthonuk volt? Vi­zes, nyirkos, egészségtelen, sú­lyos betegségeket szülő lakás. Kultúra? Művelődés? írás? Olva­sás? Ki mert volna ilyenre gon­dolni a téglások közül? Hisz 80 százalékuk még a betűvetést sem tanulta meg! Hová vezetett a nyo­mor, elkeseredés, az elviselhetet­lenné váló nélkülözés? A züllésbe. A házhozálló pár fillért megitták. Az egy-két órás mámorban keres­tek vigaszt, fájdalomcsillapítást. S mi következett pbből? Rossz még rágondolni is, de így. volt. Családok váltak szét, gyermekek maradtak apa-anya nélkül és ke­rültek tömegesen a lelencházak­ba. XT lég ennyi a múltból. Néz- A-^ zük meg a jelent. Járjuk körül a munkahelyeket, beszélges­sünk az emberekkel, tekintsünk be az égetőkemencék tátogó szá­ján, melyet valamikor a halál ásításához hasonlítottak a munká­sok. Feleletet kapunk a téglások mostani életére, megváltozott élet- körülményeikre. Az egyik téglagyári lakásban vagyunk. Cementlapos konyha, padlós szoba, szépen felpasztázva; frissen festett ablakok, ajtók, többezer forintos bútor. Kié ez a lakás? Nagy Sándor téglaégetőé. Kultúrterem van a gyár terüle­tén, gyönyörűen festett díszletek­kel, beépített színpaddal, ping­pongasztallal, sakktáblákkal és sok egyéb szórakozási eszközzel, amely mind a gyártelep lakóinak kényelmét, szórakozását, művelő­dését szolgálja. Az ebédlőben mintha vendégeket várnának. Szépen, ízlésesen megterített asz­talokon fehér porcelántányérok, fényes evőeszközök, virágcsokrok. A szakácsnő mosolyogva mondja, hogy náluk minden délben ilyen vendégség, van. így várják ebédre a dolgozókat, a szorgalmas téglá­sokat. Hát a munkahelyek? A munka­körülmények? A kereset? Erről is beszéljenek a tények. Az idény­munka megszűnt, minden dolgozó állandó alkalmazott lett. A mun­ka sokkal könnyebb, mint a múlt­ban. Gépesítették az üzemet. S ez nem kis dolog —1 ezt a téglagyári­ak tudják a legjobban, akik a múltban mindent kézi erővel vé­geztek. A kereset? A kihordók 1300—1500 forintot, a behordok 1000—1200 forintot, az időbéresek — akik öregebbekből és fiatalok­ból állnak, olyanok, akiket a múlt­ban sehol sem alkalmaztak —> 750—800 forintot keresnek. Mun­karuha, hűségjutalom és más egyéb juttatás mind a téglagyári munkások javát szolgálja, életét szépíti. Ilyen változás történt a Sziget­vári-utcai téglagyár dolgozóinak életében 1945 óta. C mégis sokszor a zúgolódás, az elégedetlenség szavát lehet hallani egyes dolgozók szá­jából. Ha ennek okát vizsgáljuk, mindenekelőtt az üzemi pártszer­vezet munkáját kell megnézni. A pártszervezet becsületes, jó kommunistákat tömörít magába. Többségük régi, kipróbált harcosa a pártnak. 1950-ben, a gyár álla­mosításakor nagy küzdelmet vív­tak, sok támadást, szabotázskí­sérletet vertek vissza, hiúsítottak meg. Aztán lassan minden a ren­des kerékvágásba terelődött. Bé­kés, szorgalmas munkával töltött napok következtek. A munkások végleg birtokukba vették a gyá­rat, kiszorították a gyárost, kiűz­ték ügynökeit. S ekkor a párt- szervezet, a sok kemény harcot megvívott kommunisták pihenni tértek, úgy gondolták, hogy most, miután túl vannak a nehézsége­ken. nincs szükség olyan erőfeszí­tésekre, mint az előző években, nem kell úgy harcolniuk, mint eddig. Pedig ezután is lettek volna tennivalók, de nem láták meg a feladatokat. A vezetőségi ülések, a taggyűlések minden esemény nél­kül váltogatták egymást. A párt- szervezet befelé fordult, a pártta­gok csupán egymás munkáját, te­vékenységét bírálgatták, egymás hibáit javítgatták. Békés, nyu­godt szervezeti életet éltek. igfeledkeztek a pártonkívü­A*A li dolgozókról. Nem ne­velték őket, nem formálták gon­dolkodásukat, nem alakítgatták véleményeiket. Megfeledkeztek arról, hogy. — bár a gyár tulaj­donosa és szóvivői eltűntek, de még ott lappang, ott él a kiszo­rított népnyúzók „ideológiája“, uszítása, elégedetlenség szítása a dolgozók között. S hogy ez a fer­tőzni akaró elhintett mag milyen talajra talál a dolgozók körében, az attól függ, hogy a pártszerve­zetnek milyen befolyása van a dolgozókra, a pártszervezet ho­gyan foglalkozik az emberekkel, a kommunisták hogyan igyekez­nek elültetni a dolgozókban a párt eszméjét. Attól is függ, hogy a kommunisták megtalálják-e ellen­szerét az ellenség rágalmainak. A téglagyári pártszervezetnél itt volt a hiba: nem figyelt fel az el­lenség aknamunkájára. Nem gon­dolt arra, hogy az ellenség ügy­nökei minden olyan területre ma­got szórnak, ahol mi elmulasztot­tuk a magvetést. r Tgy történt, hogy egyes dol­A gozók keveselték a fizetést, nem elégedtek meg az évenként juttatott munkaruhákkal, termé­szetesnek vették a védőitalokat, természetesnek vették a bőséges, jó étkezést, magától értetődőnek tekintették a szép lakóházakat, a kultűrházat és azt, hogy gyerme­keik felsőbb iskolákban tanulhat­nak. Ezek a dolgozók megfeled­keztek arról, hogy mindezt a fel- szabadulásnak, a pártnak, népi. demokráciánknak köszönhetik. Megfeledkeztek arról, hogy a múltban mindez nem volt, sőt még a betevő falatra is alig tellett. A kommunistáknak rendszere­sen hallatniuk kellett volna sza­vukat. A kommunisták feladata lett volna visszaverni a támadást, megcáfolni az ellenség rágalmait és szétzúzni az uszításokat. Ehe­lyett tétlenül nézték, hogy a béke­kölcsönjegyzés idején olyan dol­gozók, akik 1400—1500 forintot keresnek, arra hivatkoztak, hogy nincs pénzük. Jó lett volna ala­posan megnézni, hogy miből adó­dik ez, mi ennek az oka. Mert nyilvánvaló, hogy az ellenség ke­ze volt emögött. A pártszervezetnek ezentúl éberebbnek kell lennie. Nem szabad, hogy a pártszervezet vezetői elkényelmesked jenek és csendes szemlélői legyenek a napi eseményeknek. Harcolniok kell bátran. Mindenekelőtt meg kell javítani a népnevelőmunkát, szo­rosabbra kell fűzniük a párt és a tömegek kapcsolatát. A kommu­nisták szüntelenül neveljék a dol­gozókat. Világosítsák fel őket, magyarázzák meg nekik pártunk politikáját. Van mivel érvelniük, csak körül kell nézniük. A gyár kommunistái sokkal nehezebb helyzetben is megállták már a he­lyüket. Most ne tudnának helyt­állni, (amikor számtalan alkotá­sunk, a dolgozók növekvő jóléte is mutatja, hogy jó úton hala­dunk? Nem hisszük, hogy éppen most torpannának meg. TWTagy J. Sándor, Cseh József, AN Geges György elvtársak, régi, jó harcosok, álljanak az élre, neveljék, mozgósítsák a tégláso­kat. Vezessék győzelemre az üzem dolgozóit! Ne hagyják magukat! Lássanak munkához, s lásson munkához a pártszervezet minden tagja, hogy minél előbb újabb eredmények dicsérjék a téglagyár kommunistáinak, dolgozóinak munkáját. Wirth Lajos A minisztertanács határozata az 1954-55. évi fűtési idényről A minisztertanács határozatot ho­zott az 1954/55. évi fűtési idényről. A határozat értelmében a fűtési idény október 15-én kezdődik. Köz­ponti, vagy kályhafűtéssel rendelke­ző állami szerveknél, vállalatoknál és a központi fűtéses lakóházakban október 15 után akkor lehet megkez­deni a fűtést, ha az Országos Me­teorológiai Intézet előrejelzése sze­rint a várható napi középhőmérsék­let plusz 10 Celsius foknál alacso­nyabb lesz. Kórházak, rendelőintézetek, óvo­dák, csecsemőotthonok, vagy ezek­kel egyenlő elbírálás alá tartozó egészségügyi intézmények, iskolák, egyetemek, napköziotthonok, vala­mint az Állami Balett Intézet, az Állami Operaház és az Állami Ope­raház Erkel Színháza helyiségeiben október 15-én a fűtést a külső hő­mérséklettől függetlenül meg lehet kezdeni, ha a helyiségek belső hő­mérséklete 18 Celsius fok alá süly- lyed. November 1 után a külső hőmér­séklettől függetlenül a fűtés köte­lező. A központilag fűtött helyiségekben a belső hőmérséklet a külső hőmér­séklettől függően 8—14 órán át plusz 18 Celsius fokon tartandó. Lakóházak épülnek a gépállomásokon 420 kétszobás szolgálati lakás épí­tését kezdték meg idén az ország kü­lönböző gépállomásain. Most újabb, mintegy 7 millió forint beruházási hitelt kaptak a gépállomások, hogy még ebben az esztendőben további 89, vidékre helyezőit szakember és szakmunkás költözhessen be új ott­honába. Október 2-án éjfélkor megszűnik a nyári időszámítás A minisztertanács határozata ér­telmében a nyári I időszámítás, ame­lyet május 23-án 1 vezettek be, ok­tóber 3-ig tart. Öktóber 2-án 24 órakor tehát az órákat 23 órára kell visszaigazítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom