Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-10 / 240. szám
Vasárnap, 1954 október 10. SOMOGYI NÉPLAP Mutassák meg a répáspusztai Első Ötéves Terv tsz DISZ-fiataljai, hogy számíthat rájuk a párt A legmeggyőzőbb agitációs érv a példamutatás A DISZ-brigád vet, ők szedik a cukorrépát, kezdeményezőek a fiatalok, csak úgy ég kezük alatt a munka — ez a hírük a répáspusztai Első Ötéves Terv tsz di- szistáinak. S ez így is van, erről bárki meggyőződhet. Amit a fiatalok vállalnak, azt valóraváltják, minden munkában lehet rájuk számítani. Amikor arról volt szó, hogy fásítani kell — a diszisták. fát ültettek. Harcolni kellett a tsz megvédéséért — az első sorban voltak a fiatalok. A tavasszal a munkák jobb, gyorsabb elvégzéséért, a munkafegyelem megszilárdításáért a fiúk 500, a leányok 300 munkaegység megszerzésére indítottak mozgalmat. Kezdeményezők voltak a kongresszusi versenyben, s az alkotmány ünnepe tiszteletére indított munkaversenyben is hozzájárultak jó munkájukkal termelőszövetkezetük hírnevének öregbítéséhez. Nem maradtak ki a diszisták a DISZ KV és a földművelésügyi minisztérium által hirdetett siló- zási versenyből sem. . Vállalták, hogy 500 köbméter silót készítenek, ezzel' szemben eddig már 800-at készítettek, de úgy tervezik, hogy a kukoricaszár levágása után ezt még megduplázzák. _ A lelkes, kezdeményező DISZ- brigád motorja a termelésnek a tsz-ben. Olyan kiváló fiatalok vannak, mint Szántó László, aki 557, Csikós Rózsi, aki 376 munkaegységet szerzett eddig. Nincsen olyan feladat, amelynek megoldására ne vállalkoznának, amely elől meghátrálnának. Jól érzik magukat a fiatalok a tsz-ben. S ez nemcsak annak tudható be, hogy a termelőszövetkezet vezetősége törődik velük, szórakozási lehetőséget biztosít nekik, hanem annak is, hogy számításukat is megtalálják. Szántó László pl., aki még csak 16 éves — igaz, 557 munkaegysége meghazudtolja a korát — 24.710 forint jövedelemre tett szert ebben az évben. Nem sokkal marad le tőle Molnár Gyula sem, aki 500 munkaegysége után több mint 20 ezer forintot kap terményben és pénzben. Szép | jövedelem jut Csikós Rózsi 376 és Vass Margit 346 munkaegysége után is. Járfás Erzsi, Kurucz Margit, Lapat Kálmán, Tóth Ferencné, a DISZ-brigád valamennyi tagja példamutatóan dolgozik. Az elmúlt napokban pl. a répaszedésnél nem hátráltak meg a nehézségektől. Amikor a tsz asszonyai ebédfőzésre mentek be, ők dacolva a szemérkelő esővel, tovább folytatták a munkát. Tudták, hogy nincs idő késlekedésre, mert a répa helyére gabonát akarnak vetni, s rájuk vár még egy tábla kukorica szedése is. A termelésben kiválóak, kezdeményezőek tehát a fiatalok. A legtöbb munkaegységük is nekik van, s • joggal elvárnánk, hogy a szervezeti életben is ilyen szép eredményekkel dicsekedhetnek a répáspusztai Első ötéves Terv tsz diszistái. Egyrészt igazat kell adni a fiataloknak, hogy a nyári és az őszi munkák idején bizony nem nagyon értek rá gyűlésezni, tanácskozni, de arzért nem lett volna szabad elhanyagolniuk a szervezeti életet. így adódhatott, hogy a fiatalok hevessége — különösen a leányok között — néha civódás- ban is megnyilvánult. Nem is az a baj, hogy egy-két fiatal, „haragszom rád“-ot játszik, hanem az, hogy mindez a közösségi szellem, a szervezeti élet rovására megy. A fiúk csak futballoznak szabad idejükben, nem fordíta- tanak gondot a művelődésre. Az újságot sem nagyon olvassák és olyan eset is előfordul, mint Szöllősí elvtárs, a tsz elnöke mondta, hogy egyik leány ponyvaregényt olvas. Vass Margit elvtársnő, a DISZ- szervezet titkára nem fogja össze a fiatalokat. Valamiért elkedvetlenedett, aminek forrása szintén a civódás, a sértődékenység a leányok között. Ha pedig nincs, aki összefogja a fiatalokat, nem tartanak gyűléseket, nem tudják a civódást sem megszüntetni. Tudja ezt Szöllősi Ferenc elvtárs, a tsz elnöke és Szántó elvtárs, a párttitkár is. Ezért vette kezébe a fiatalok nevelését Szöllősi elvtárs és ő vezeti a Petőfi-iskolát. Gazdag szakmai tapasztalatait is átadja a fiataloknak Szöllősi elvtárs, hogy a gazdasági ismeretekben is fejlődjenek a diszisták. Nem is lesz olyan nehéz összefogni a fiatalokat, hiszen ha egyek a munkában, egyek ők a tanulásban is. Akarnak ők kultúrálódni, fejleszteni politikai, szakmai tudásukat. Színdarabot tanultak már a nyáron és szeptemberben nagy sikerrel adták elő a „Tűvé tevő‘‘-ket. Most a „Mélyszántás“ című darabot akarják eljátszani. Szeretettel foglalkozik a fiatalokkal Bos- nyák György MÁV-forgalmista, aki a színdarabokat tanítja be a fiataloknak. Dicséretet érdemel ezért a munkájáért. Szeretnék azonban a fiatalok, ha Diósi Sándor elvtárs, a puszta tanítója is többet foglalkozna a tsz fiataljaival. Sokat segíthet ő a kulturális és sportélet fellendítésében, ne sajnálja hát a fáradságot, megérdemlik a fiatalok, hogy foglalkozzék velük. Répás-pusztán van még vagy 5—6 család a tsz-en kívül. Gulyás Sándor, Szász László, Kalmár István, Végh József egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztfiatalok gyakran járnak a tsz-be szórakozni. Szívesen is fogadják őket ottan és már beszéltek velük, miért nem lépnek közibük. Mint Szántó László mondja: arra hivatkoznak, hogy a szüleik nem akarnak belépni. Ezek a fiatalok pedig meggyőződtek arról, hogy egyiküknek sincs annyi jövedelme, mint a tsz fiataljainak. A tsz diszistái azonban ne csak arra szorítkozzanak, hogy a fiatalokkal beszélnek, hanem keressék fel e fiatalok szüleit is, beszéljenek nekik arról, hogy ők hogyan élnek a tsz-ben, hogy mennyivel jobb lenne, ha i gyermekeik és ők maguk is rálépnének a közös gazdálkodás, a fel- emelkedés útjára. A répáspusztai Első ötéves Terv tsz diszistáinak tehát az a feladatuk, hogy a jó termelői munkát párosítsák a jó szervezeti élettel. Adjon ehhez még több segítséget a tsz vezetősége, pártszervezete és _ a járási DISZ-bizottság is. Győz- jzék meg azokat az „idősebb’1 fiatalokat is a szervezeti élet szükségességéről, akik ha férjhezmen- nek, vagy megnősülnek, már nem akarnak a DISZ-szervezet tagjai lenni. Pedig éppen ők lennének azok, akik vezetni tudnák a fiatalabbakat. Mutassák meg a tsz fiataljai, hogy amint a munkában, a szervezeti élet megjavításában is számíthat rájuk a párt. A kommunista példamutatás hatalmas mozgósító erőt rejt. magában, Ha a párttagok élenjárnak a kötelességteljesítésben, bátran helytállnak a munkában, akkor a pártonkívüli dolgozók is könnyen mozgósíthatók, jó kedvvel, vonakodás nélkül végzik feladataikat, teljesítik hazafias kötelezettségüket. A pártonkívüli dolgozók különösen vezető párt- és tömegszervezeti funkcionáriusainkat figyelik, hogy milyen munkát végeznek, hogyan látják el feladataikat, hogyan harcolnak a párt politikájának megvalósításáért. Éppen ezért párttitkárainknak, pártvezetőségi tagjainknak és minden kommunistának úgy kell dolgoznia, hogy munkája példaként lebegjen valamennyi pártonkívüli előtt, s lelkesítse a tömegeket. I KAPOSPULA SZILVÄSSZENTMÄRTON Lóé Ferenc elvtárs, a kapospulai községi pártszervezet titkára példamutató ember. A község egyik legjobb gazdája. Termelési eredményei már évek óta jóval magasabbak a községi átlagnál. Az idén például aZ ő földje minden terményféleségből többet termett, mint gazdatársaié, pedig semmivel sincs jobbminőségű földje, mint amazoknak. Lóé elvtárs szereti a földet, szeret dolgozni és tudja, hogy miért fáradozik. A nagy mezőgazdasági munkák idején csak egy dolog van számára: minél előbb végezni a munkával. — Arra való a tél, hogy akkor pihenjük ki fáradalmainkat — tartja ő. Nyáron, őszszel dolgozni kell. Lóé elvtárs megfogadja az agrotechnikai szaktanácsokat és bátran alkalmazza is. Szép eredményeiben semmi ördöngösség nincs, csupán azt teszi, ami minden kommunistának kötelessége. Adóját már egész évre kifizette. Beadási kötelezettségét is rég lerótta. Lóé elvtárs minden párttagtól megköveteli, hogy élenjárjon, kötelezettségét pontosan teljesítse, így aztán nem nehéz agitálni. A párttagok felvilágosító szava nyomán nőnek az eredmények. A kapospulai dolgozó parasztok a kaposvári járás élenjárói. Jól megy a begyűjtés, jól halad az adófizetés is. Ez a jó példamutatás, a meggyőző agitáció eredménye. Egész más a helyzet Szilvásszent-1 mártonban. Itt Bereknyei Imre volt községi párttitkár rossz példája, hanyag munkája, helytelen magatartása rányomta bélyegét az egész község eredményeire. Bereknyei Imre évek óta nem fizetett adót, sőt azokat is, akik fizetni akartak, igyekezett lebeszélni, nehogy valaki azt mondhassa, hogy csupán a párttitkár az, aki nem fizeti adóját. A községi tanács kimutatása szerint csaknem 30 ezer forint adóhátraléka van. A járási párt- bizottságtól érkezett elvtársakat párt- szerűtlen szavakkal illette, amikor őt adóhátralékának rendezésére ösztönözték. Kenyérgabonabeadási kötelezettségét is csak többszöri felszólítás után teljesítette, pedig bőségesen megtermett neki. így aztán nem csoda, hogy ebben a községben volt a legtöbb gabonahátralékos dolgozó paraszt. A párttagok többsége és a becsületes dolgozó parasztok hamarosan észrevették Bereknyei Imre rossz munkáját. Ezért, követelték, hogy minél előbb váltsák le a párttitkárságról és helyette becsületes, jól dolgozó, jó példát mutató párttagot állítsanak. Leváltása meg is történt, amit a pártszervezet tagjai és a pártonkívüli dolgozó parasztok egyaránt nagy megelégedéssel fogadtak. Leváltása után öt becsületes dolgozó paraszt felvételét kérte a pártba. Bereknyei Imre leváltása után a község életében komoly változás állt be. A dolgozó parasztok a legnagyobb igyekezettel végzik a mezőgazdasági munkálatokat és teljesítik állam iránti kötelezettségei- 1 két. Ez a két példa világos bizonyítéka annak, hogy a kommunista példamutatás milyen hatalmas erőt rejt magában. Párttitkáraink, pártszervezeti vezetőink dolgozzanak úgy, hogy példájuk mozgasson meg minden pártonkívülit, lelkesítse őket jó munkára, beadási kötelezettségeik teljesítésére. 1 Erősödő SZULOKON, ebben a kis délsomogyi községben többféle nemzetiségű lakosságot találunk. Magyarok, németek, szlovákok és délszlávok lakják ezt a kis' falut. A felszabadulás előtt, amikor a fasizmus, a hitleri rémuralom ideológiája faji felsőbbrendűséget, fajkülönbséget, faji gyűlöletet hirdetett, itt is kitört a vihar, ebben a községben ' is tombolt a harc a különböző nemzetiségűek között, lángolt az egymással szembeni gyűlölet. Szomszédok egymás ellen, a német nemzetiségű falurész a délszlávok ellen hadakozott rágalmakkal, hazug híresztelésekkel, állandó gyűlölködéssel. Ez volt a hazaáruló fasiszta, kormányok politikájának következménye. így akarták elterelni a dolgozó tömegek figyelmét aljas céljaikról, s elködösíteni a nyomort, a nélkülözést, a rossz életet, a rengeteg emberáldozatot követelő háború igazi okait. Az 1940—44. közötti években a faluban külön szervezetet hoztak létre, amelynek feladata a faji gyűlölet szítása, a fasizmus világuralmának dicsőítése volt. Az ebben a szervezetben tömörült 50—60— 100 holdas nagygazdák feladata volt, hogy a szegény, nincstelen szlovákokra, magyarokra, németekre és egyéb származásúakra zúdítsák a pusztító háború borzalmait. ÁM EGYSZER VÉGE SZAKADT ennek. A felszabaduláshajtások kor minden megváltozott. A Szovjet Hadsereg békét, felszabadulást hozott ide is, éppen úgy, mint bárhová az ország egész területén, az ország minden békeszerető dolgozójának, a nemzetiségieknek is. A kommunista párt új életet, igazi jóbaráti kapcsolatot teremtett a falu lakói között. Földet, jogot kapott a magyar, a román, a német, a délszláv paraszt, jogot kapott minden becsületes ember. Amikor megalakult a kommunista párt helyi szervezete, a falu lakói csodálkozással figyelték és szinte hihetetlennek tartották, hogy ebben a szervezetben nem csupán magyarok foglalhatnak helyet, hanem munkájába bekapcsolódtak a szlovák, a délszláv és a többi nemzetiségi dolgozók is. Különös egy szervezet ez —■ mondogatták a falubeliek. Hátha ez minden nemzetiséget felölel, akkor vájjon ki ellen fog harcolni? Az érdeklődők, a tanácstalanok csakhamar választ kaptak, csakhamar meglátták, hogy ez a párt, ez a szervezet valamennyiük jogaiért, valamennyiük megbecsüléséért, mindannyiuk megvédéséért harcol azok ellen, akik kiéheztették, sanyargatták őket, s faji ellentétet szítottak a falu lakói között. Harcol a kommunista párt azért, hogy Duics József, Dibuz Imre, Horváth János, Maronics József, Stájner István és a többi becsületes, különböző nemzetiségi dolgozó egyaránt jól éljen, ne legyen többé cseléd, s barátságban éljen dolgozótársaival, és hogy megbecsült tagja legyen a társadalomnak. HOGY EZ A HARC milyen sikerrel járt, a kommunista párt, a község kommunistái milyen győzelmet értek el, arra könnyen feleletet kapunk akkor is, ha szótlanul, minden kérdezősködés nélkül, de nyitott szemmel végigmegyünk a kis falu utcáin és végigjárjuk a határt, figyeljük a dolgozó parasztok munkáját. Békés, dolgos, megelégedett életet élnek a község lakói. A falu — amely valamikor, alig 10 évvel ezelőtt még a nemzetiségi harc csatatere volt — ma nyugodt, békés otthont, biztos megélhetést nyújt minden lakójának, minden szorgalmas dolgozó parasztnak. Az első szervezet a helyi kommunista párt volt, ebben tömörültek a falu legjobbjai, minden nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. Majd később a párt különböző tömegszervezetei fogták össze és forrasztották eggyé a dolgozókat. A PÁRT nemzetiségi politikája új életet adott a szuloki nemzetiségi dolgozóknak is. A községi tanácsban, a termelési bizottságban a dolgozók minden rétege képviselve van, megértik, szeretik egymást. Ma már több különböző nemzetiségű családot rokoni kapcsolatok kötnek össze, ami a múltban szinte elképzelhetetlen volt. Szülök híres népi együtteséről. A lelkes színjátszók, táncosok, énekesek a nemzetiségi lakók összességéből kerültek ki. És milyen szépen tudnak együtt énekelni, táncolni! A télen még versenyeztek is: erejüket összemérték a megye legjobb kultúrcsoportjai- val. Ez volt ám az igazi nemes versengés, vetélkedés: olyan, amiről a múltban mégcsak nem is álmodtak. Akik tudnak együtt énekelni, táncolni, azok tudnak együtt dolgozni, alkotni is. A faluban a Kossuth és a Sallai termelőszövetkezet példája bizonyítja ezt legjobban. A két termelőszövetkezetben úgy élnek, úgy dolgoznak a tagok, mint egy nagy családban, amelyben példás egyetértés uralkodik. Fekete Sándor, Dibuz Imre, Marász József olyan jól érzik magukat a Kossuth tsz-ben és úgy szeretnek együtt dolgozni, hogy azt hinné az ember, egy édesanyától valók. Pedig egyikük a Felvidékről, másikuk a Délvidékről került a községbe. És. hogy van hazájuk, boldog, békés otthonuk és hogy testvérként élnek, pártunk és népi demokratikus államunk nemzetiségi politikájának köszönhetik. NEM IS FELEJTIK el ezt a szuloki dolgozók. Emlékezetükből nem lehet kitörölni a múlt borzalmait. Hiába próbálkozik az ellenség, a szulokiak nem feledik, hogy mostani nyugodt életüket, azt, hogy igazán emberi sorsban élnek, hogy nem kell rettegniük többé a falu kizsákmányolóitól, mind a pártnak, a felszabadulásnak köszönhetik. Nem felejtenek Szülök község dolgozói, nem hisznek semmiféle hazug híresztelésnek, nem ülnek fel a még megtalálható uszítok hazug fecsegéseinek. Bátran helytállnak a mindennapi munkában: dolgoznak, építik az országot, szépítik életüket, azon fáradoznak, hogy nap-nap után jobban éljenek. Az őszi mezőgazdasági munkákat már csaknem teljesen befejezték. Beadási kötelezettségeik teljesítésével, adójuk fizetésével sem maradtak el. A barcsi járásban állandóan az élenjárók között haladnak. Hogy ez így van, abban nagy szerepe van a községi párt- szervezetnek, a tsz-ek pártszervezetének, a falu lelkes, sokat dől-, gozó kommunistáinak. A kommunisták példát mutatnak a munkában is, állandóan hallatják szavukat. A pártszervezet emlékezteti a dolgozókat a múltra. A kommunisták szava, felvilágosítása nyomán nincs tere az ellenséges ideológiának, a néha még felbukkanni igyekvő faji gyűlölet szításának. Igaz, vannak még, akik vissza akarják hozni a régit, s visszasírják a 60—100 holdakat, akik a múltban zsaroltak, s most újra azt akarják, hogy ismét cseléd legyen a boldogan élő paraszt.. De hangjuk nem érvénye-r sül. Szavaik terméketlen talajba esnek, mert mindenütt ott van a párt, állandóan dolgoznak a kommunista agitátorok, a népnevelők, s minden rést betöltenek a párt szavával. • A KOMMUNISTÁK továbbra is hirdessék az igazságot, ültessék el minden dolgozóban a párt, a haza iránti szeretetet. Táplálják, gondozzák a szuloki kommunisták azokat az egyre erősödő hajtásokat, amelyek a nemzetiségiek egymás iránti szeretetéből fakadnak. Wirth Lajos
