Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-10 / 240. szám

vasarnap, l»a“i OKiuoer rv. AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL Elindulnak az élet útján EGY TANÁR FELJEGYZÉSEI Irta: Sz. Szmoljanyickij, a moszkvai 277-es iskola tanára CZASA MERKULOVA nem ta­^ lálta nevét a főiskolára fel­vettek névsorában, s nagyon elkese­redett. Hogy lehet ez? Mi lesz most? Eszébe jutott édesanyja. Mit fog mpndani, hogy reagál majd erre? Hjszen^ édesanyja mindent megtett, tiQgy ő, Szasa tanuljon, s valóban szorgalmasan,. kitartóan tanult, úgy látszik, mégis minden hiábavaló vőlt,,. *. Szerafirpa Mihajlovna azonban nyugodtan fogadta a hírt. Meghány- ták-vetették a dolgot, s úgy hatá­roztak, hogy Szasa gyárba megy. Félénken, bizonytalankodva lépte át Szasa a »Dinamo^-gyár személy­zeti osztályának küszöbét. Mi vár rá a gyárban? Hogyan fogadják majd, hiszen semilyen szakmája nincs, semmihez sem ért.. . Az érettségi? De vájjon kell-e ahhoz 10 évig ta­nulni, hogy valaki a gép mellé áll­jon?. .. Egy év telt el azóta. Mi történt ez alatt Szasa Merkulovával a gyár­ban? Engem, mint tanárt rendkívül érdekelt ennek a kislánynak az ese­te. Hiszen nagyon sok középiskolát végzett diák, akit az idén nem vet­tek fel főiskolára, most is felteszi önmagának a kérdést: hogy lesz to­vább? Szasa Markulova revolvereszter­gapadon kezdett dolgozni a gyárban. Első tanítómestere, Nyikolaj Petro- vics Petrov megismertette Szását az esztergályozó szerszámokkal, a biz­tonsági előírásokkal, a revolver-esz­tergapad szerkezetével. Minden új és szokatlan volt. De az igazi nehézségek csak akkor kezdőd­tek, amikor Szasa hozzálátott a gya­korlati munkához. Minduntalan va­jaim baj történt, hol a kés, hol a fúró tört el, hol az elkészített mun- kadarab méretei nem feleltek meg az előírásnak és Szasa úgy érezte, hogy sohasem lesz belőle igazi esz­tergályos. Bántotta, hogy az iskolá­ban szerzett tudását nem tudja fel­használni, úgy érezte magát, mintha ismét elsőosztályos volna és az ABC-nél kezdene mindent élőiről. .. De hamarosan megváltozott a vé­leménye. Mert mikor már azzal bíz­ták meg, hogy harmadik, sőt negye­dik minőségi kategóriába tartozó munkadarabokat készítsen, amikor már anyagtani ismeretekre volt szüksége, amikor sor került arra, hogy alaposan megismerje a gép szerkezetét és működési elveit, á kü­lönbözőfajta késeket és. a forgácso­lás alapelveit, amikor sor került ar­ra* hogy elsajátítsa a mérőeszközök használatát, a technológiai alapisme­reteket, amikor már értenie kellett ahhoz, hogy műszaki rajzokat »ol­vasson«, — akkor bizony már nagy hasznára voltak az iskolában szer­zett fizikai, kémiai, matematikai, mértani ismeretek! Ezekre támasz­kodva, Szasa hamar felismerte a rosszminőségű fémet, megtanulta, hogyan kell az anyag keménységé­nek megfelelően szabályozni a gyor­saságot és jelentékenyen csökkent a késtörés, ami miatt eleinte oly sok­szor kesergett. 1\ EM VOLT KÖNNYŰ alapo- san megismerni a gép szer­kezetét. De ebben is segítségére vol­tak az iskolában tanultak. Szasa tanult mechanikát az iskolában és amikor megismerte a különböző géprészek működését, azon kezdte törni a fejét. hogyan lehetne e szerkezeteket a legjobban Kihasznál­ni. így történt, hogy már nemcsak kezével, hanem a fejével is dolgo­zott — ahogyan ezt a gyárban mon­dani szokás. Lukahin elvtárs, a művezető kép­letesen így szokta mondani: »gyö­keret eresztett a termelésben...« Milyen sok tizedik osztályos ta­nuló táplál magában hamis képet a gyár, az üzemek szerepéről saját éle­tükben. Azt hiszem, ebben mi, tanárok is nagyrészt hibásak vagyunk. Hiszen mi tudjuk, hogy sok diák számára komoly lelki válságot jelent az í gondolat, hogy az iparba, vagy í mezőgazdaságba menjen dolgozni Véleményem szerint ennek az az oka, hogy nemcsak a tanulók, de gyakran a tanárok sem ismerik eléggé a különböző szakmákat, fej­lődésük perspektíváit. Az élet azt követeli, hogy az iskola és a nép­gazdaság között sokkal szorosabb le­gyen a kapcsolat. Itt az ideje, hogy kidolgozzuk a tanulmányi kirándulá­sok módszertani tervét, hogy ezek a kirándulások valóban előmozdítsák azt, hogy az iskolások megismerjék a termelési folyamatok lényegét. Né­zetem szerint a közoktatásügyi mi­nisztérium e kérdés kidolgozásába ne csak középiskolai tanárokat von­jon be, hanem ipari, gazdasági szak­embereket is. A középiskolásoknak tisztában kell lenniök azzal, hogy ma számtalan olyan szakma van, amelyet átfogó, általános műveltséggel nem rendel­kező munkás nem képes elsajátítani. S egyre több ilyen szakma lesz. Kö­vetkezésképpen az üzemi munka nem azt jelenti, hogy a középiskolát végzett fiatal abbahagyja a tanulást, sőt ellenkezőleg, ezek a szakmák ál­landó továbbtanulást igényelnek. A termelőmunka — út az életbe Ez az út biztos, világos. Igaz, akad­nak ezen az úton nehézségek is, de özek leküzdése még erősebbé, ma­gabiztosabbá, lelkileg gazdagabbá teszi az embert... /GONDOLKOZZANAK EL ezen ^ a középiskolát végzett ta­nulók, akik előtt most a legéleseb­ben vetődik fel a kérdés: mihez kezdjenek? De gondolkozzanak el efölött azok is, akik az elmúlt he­tekben léptek a tizedik osztályba, s most készülnek a pályaválasztásra. Egy emlékezetes ejtőernyősugrás története az Északi Sarkon írta : A Mevegyev, a sport mestere Az , expedíció tagjai azt a feladatot kap­ták, hogy méréseket végezzenek pontosan az Északi Sarkon. Á pilóták bármennyire igyekeztek is leszál­lásra alkalmas jég­táblát keresni, a re­pülőgépről ez nem si­került. A hó befújta a jégtorlaszokat, s a jégtáblák egyetlen végtelen fehér mező­be olvadtak. Teltek- múltak a napok, de még mindig nem ta­láltak alkalmas terü­letet. Ekkor magához hi­vatott az expedíció vezetője. — Ezen a környé­ken — mutatott a térképen megjelölt Északi Sarkra — a hidrológusoknak 1% kell szállniok. Amint tudja, a repülőgépről leszállásra alkalmas területet nem sike­rült felfedezni. Egyet­len lehetőség marad: le kell ugrani ejtőer­nyővel, s találni keli megfelelő területet. Nehéz feladat. Ké­rem, gondolkozzék rajta és jelentse, mit határozott. Bizony volt min töprengeni. Más do­log a repülőtér szé­les, zöld gyepére ki- ugrani, ha ismerjük a légköri viszonyokat, s tudjuk, hogy odalent segíteni kész elvtár­sak várnak ránk és ismét más dolog a sodródó jégtáblákra leérkezni... Lesz, ami lesz. el­indultunk, hogy tel­jesítsük a megbíza­tást. Az ejtőernyőket gondosan ellenőriz­tük, a magasszárú szőrcsizmákat jól fel­erősítettük, hogy ug­rás közben le ne es­senek. Övünkre tőrt csatoltunk, zsebünk­be néhány rakétát tettünk. Ketten voltunk. Először nekem kellett kiugranom, utánam pedig Vitalij Geor­gijevics orvos követ­kezett. A kijelölt terület fölé érve, gépünk 75 méterre ereszkedett alá. Néhány kört ír­tunk le a levegőben, majd végre találtunk egy 50x30 méteres te­rületet, amelyen nem voltak jégtorlaszok. Elérkezett az idő, hogy meghatározzuk a szél irányát és se­bességét. ötven mé- ' térré ereszkedtünk és füstpatront dobtunk ki. A füstpatron jel­zéséből meghatároz­tuk a szél irányát és hozzávetőleges sebes­ségét. Gépünk 350 méter magasra emel­kedett és újabb kört írt le. .. .Nyitva már a re­pülőgép ajtaja. Még egy pillantást vetek az ugrásra készülődő Volovicsra, aztán el­hagyom a gépet. Né­hány másodperc múl­va szerencsésen le­huppanok a hóba... Felnézek, s látom, amint Volovics feke­te alakja elválik a repülőgéptől. Aztán kidagad ejtőernyőjé­nek . színes kupolája, s ő is talajt ér a kö­zelemben. Gratuláltunk egy­másnak a szerencsés ugráshoz, majd mun­kához láttunk... A pilótákkal még a gépen megbeszéltük, hogy a leérkezés után zöld rakétát küldünk fel. Rakétánk a ma­gasba emelkedik, a repülőgép megbillenti szárnyait, még egy kört ír le, majd gyor­san eltávozik a tá­maszpont felé. Egyedül maradtunk tehát az Északi Sar­kon. A jégtorlaszokon áthatolva leérkezési helyünktől 2 kilomé­terre találtunk végre egy széles, lapos jég­mezőt, amely, alkal­mas a repülőgép le­szállására. Csakha­mar megjelent fölöt­tünk az »ügyeletes« gépmadár, amelynek az volt a feladata, hogy figyeljen ben­nünket és ha szüksé­ges, segítsen. Nem kel­lett soká körözni a levegőben, a repülő­gép csakhamar le­szállt az általunk elő­készített jégtáblára. A hidrológusok rö­videsen megkezdték munkájukat. Ilyen volt hát az én 970-ik ejtőernyős ug­rásom — a repülő­sport történetében az első ugrás az Északi Sarkon. Uj híd Kujbísevben A közelmúltban adták át a forga­lomnak a Szamara-folyón épült új hidat, amely Kujbisev központját összeköti nagy ipari kerületeivel. Az új híd megkönnyíti a folyon túli mezőgazdasági körzetekkel való köz­lekedést is, amelyet eddig tavasszal komp, nyáron ideiglenes pontonokra épített fahíd látott el. Az új híd több mint 1 kilométer hosszú és 30 méter magas. tpul a narvai vízieromu Szovjet-Esztországban, a Finn-öböl közelében emelkedik az ősi Narva városa. Azon a helyen, ahol a Na- rova-folyó ágakra oszlik, ahol a víz­esések napfényben ragyogó fehér habjai zúgnak, hatalmas vízierőmű készül. Krengolm-sziget előtt épül a vas­beton vízeresztőgát. Ez a gát a hoz- záilleszkedő töltésekkel együtt el­zárja a folyó vízének útját, emeli szintjét és 200 négyzetkilométer nagyságú, mesterséges víztárolót ké­pez. A víztároló igen kedvező felté­teleket teremt a hajózáshoz a Na- rova-folyón és a Csud-tavon. A gát mögött a folyó több mint 2 kilomé­teres, betonozott vízlevezető csator­nán folyik keresztül. Az építkezésnél már befejezésük­höz közelednek a legnehezebb föld­munkák. Az építők tavaly ősszel kezdték meg a gát első részlegének emelé­sét. Ugyanakkor munkához láttak a robbantok, fúrógépkezelők, exkavá­torkezelők is. 1954 áprilisában meg­kezdődött a gát második részének építéséhez szükséges, hosszanti zá- rögát emelése is. ...Egyre nagyobb tért. hódítanak a Betonozási munkák. Egész nap árad a kész beton az automatizált betongyárakból. Az építkezés he­lyén más kisegítő vállalatokat — kő­faragóüzemet, szerelőműhelyeket is létesítettek. Új vasútvonal és kikötő is épült. A Narova-folyó magas partján te­rül el az építőmunkások lakótelepe, többszáz lakóházzal, klubbal, iskolá­val, étkezdével, üzletekkel. Az ötödik ötéves terv egyik leg­nagyobb létesítménye, a narvai ví­zierőmű olcsó villamosáramot fog szolgáltatni Észtországnak, Lenin- ■grádnak és a ieningrádi területnek. Moszkva. Sztálingrád, Leningrad és a többi szovjet városok üzemei se­gítenek az észt népnek! a vízierőmü. felépítésében. I A NÉPFRONTMOZGALOM HÍREI Megyénk legtöbb községében már megválasztották a népfront-bi­zottságokat s ezeken a helyeken a népfront-bizottságok megkezdték a választási elnökségek, választókerületi és szavazatszedő bizottságok kije­lölését. A megye hat járásában már mindenütt megalakultak a községi népfront-bizottságok. A járási előkészítő bizottságok Barcson, Csurgón és Tabon hétfőn hívják össze a járási népfront-bizottság alakuló ülését, hogy megválasszák a járási népf ront-bizottságok tagjait. Szabás községben ünnepnappá tették a községi népfrontbizottság megválasztását Az előkészítő bizottság hosszú he­teken át tartó családlátogatásai és beszélgetései sorárí már eloszlatott minden téves nézetet a Hazafias Népfrontról, s a község lakosságá­nak véleményét figyelembe véve, olyanokat jelölt a helyi népfront-bi­zottságba, akiknek szavára az egész község Lakossága hallgat. Október 8-án a szépen feldíszített kultúrteremben gyűltek össze a köz­ség lakói az előkészítő' bizottság meg­hívására, hogy megválasszák a nép­front-bizottságot. A gyűlés előtt az általános isko­lások műsora tette ünnepélyeseb­bé a napot. Az úttörők szavala­tokkal és énekszámokkal köszön­tötték a bizottság jelöltjeit. Egy úttörő Petőfi-verset szavalt, majd az iskola énekkara Arany »Süvegemen nemzetiszín rózsa» cí­mű dalát énekelte. Az ünnepélyes műsor után Árok József tett javaslatot a népfront-bi­zottság megválasztására. A harmincegy jelöltet csaknem kivétel nélkül elfogadták a jelen­lévők. Három dolgozó parasztot azonban —- köztük Vogroflics Józsefet és Bognár Gyula 12 holdas középparasztot — azért nem választattak be á bi­zottságba — bár az előkészítő bi­zottság jelölte őket és meghívta mirdhármat a gyűlésre — mert nem jelentek meg az alakuló ülésen. Töb­ben a hozzászólóit közül azt hangoz­tatták, hogyha mást sem jöttek el, akkor mit lehet majd várni tőlük akkor, ha dolgozni kell. A megválasztott 31 tagú bizottság­ba 10 egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, 6 termelőszövetkezeti tag, 5' értelmiségi, ugyanennyi asszony és 2 kisiparos került. A- bizottság 22 tagja pártonkívüli. Hagy Imre elvtársat választották kongresszusi küldöttüknek a ssgesdi dolgozó parasztok Segesd községben 200-an gyűltek össze a falu lakói közül a helyi nép­front-bizottság megválasztására. Az' előkészítő-bizottság által jelölteket egyhangúlag elfogadták a jelenlé­vők, majd a község lakosságának ne­vében kongresszusi: küldöttnek java­solták Nagy Imre elvtársat, a mi­nisztertanács elnökét'. A megjelent' dolgozó parasztok éljenzéssel és nagy tapsviharral fejezték ki helyeslésü­ket. Formális szervezés helyett türelmes felvilágosító munkát! Baté községbeír pénteken estére tűzték ki a községi népfront-bizott­ság alakuló ülését. Erre az alkalom­ra Kaposvárról is érkeztek érdeklő­dő vendégek a községbe. A várako­zásnál azonban nagyobb volt a meg­lepetésük, amikor azt tapasztalták, hogy alig 25 dolgozó paraszt gyűlt össze a tanácsházárr. így természete­sen a népfront-bizottság alakuló ülését meg sem tartották. Nem véletlen ez Baté községben s nem véletlen másutt sem, ahol a népfront-bizottságok alakulását for­mális szervezési feladatnak vélik, ahol nem az előkészítő bizottság tagjai, hanem a községi tanács vagy a helyi pártszervezet lát hozzá a népfront-bizottság megszervezéséhez, így történt ez Bátéban is, ahol a községi tanács hívta meg a falu la­kosságát, s azt egyáltalán nem előz­te meg az előkészítő bizottság mun­kája. ' A községi tanács titkára, mint a Somogyi Néplap nem egy ízben már megírta, hanyag, felelőtlen munkája miatt nem a legna­gyobb népszerűségnek örvend a községben, s inkább lejárati» a tanács tekintélyét, semminthogy növelné azt. így aztán nem csoda, hogy az ala­kulj ülés — amit a községi tanács. mint egy hirtífetményt; dobszó útján tett közzé — részvétlenségbe fulladt, a1 község dolgozol nem érezték szív­ügyüknek a megjelenést, Hiszen nem; az előkészítő bizottság;, hanem a tanács »szervezte«. Értsék meg végre Batéfflan is, hogy a Hazafias Népfrontra nagy felada­tok várnak a falun. Éppen ezért a népfront-bizottságok megvá­lasztását nem leltet formális szer­vezéssel elintézni. Az előkészítő bizottság tagjai, akik a falu dolgozóinak- bizalmat élvezik, beszélgessenek a falú lakosságával, beszéljenek a falu életéről, vala­mennyiük munkájáról, olyan kérdé­sekről, amelyek mindenkit érinte­nek, s úgy hívják mag őket az ülés­re, hogy ott közösen' beszéljék meg valamennyiük. ügyét;-mondják el ott véleményüket, javaslataikat; a bi­zottság pedig adjon választ a kérdé­sekre. Türelmes, felvilágosító, magyará­zó munka nélkül nem lesz ered­ményes a népfront-bizottságok munkája: Ehhez a községi tanács segítséget ad­hat, sőt kell, hogy adjon, de nem úgy, hogy ő maga veszi kezébe a szervezést, különösen olyan ember, aki már régóta rontja a tanács te­kintélyét. Nagy feladatok előtt áll a csombárdi népfront-bizottság Az alakuló üléáen, melyen a köz­ség lakossága a legrátermettebbeket jelölte népfront-bizottsági tagnak — sok szép javaslat, tanács hangzott el, amelyeket ha figyelembevesznek és megvalósítanak, eredményes lesz: a népfrontbizottság munkája. Szabó József dolgozó paraszt a legelő szabályozását javasolta, mert abból most közel 200 hold hasz­navehetetlen, csak- sás terem rajta, mely az állatok etetésére egyálta­lán nem alkalmas. Ugyancsak java­solták a kultúrház rendbehozatalát; a javaslatot a népfront-bizottság programmj ába fel is vette. A programmban szerepel a község fejlesztése is. A bizottság célul tűzte ki a köz­ség «teái és a legelő fásítását. Vállalták, hogy a község közkútját megjavítják. Nem feledkeztek meg az állatte­nyésztés fejlesztéséről sem. így pro­gramúiba vették, hogy az apaállatok gondozására apaállat-istállót létesíte­nek. Növelni fogják a törzskönyvezett állatok számát s növelik a pil­langósnövények vetésterületét is, hogy az állatoknak megfelelő takar­mányt tudjanak biztosítani. Értékes javaslat volt az is, hogy javítsák meg az újfálusi és csom­bárdi utat. Ezt a javaslatot is elfo­gadták a bizottság tagjai. A legfőbb feladat, amint azt a bizottság akció- programmjában hangsúlyozzák — a mezőgazdasági termelés emelése. A bizottság elhatározta, hogy e cél ér­dekében kidolgozza pontos munka­térvét, amelyben szerepelni fog a megfelelő szakelőadások tartása, az élenjáró agrotechnikai eljárások is­mertetése a község dolgozó paraszt­jaival. Ismertetni kívánják a község: eddigi gabonatermesztési eredmé­nyeit, s hogy ezt az elkövetkező években milyen módszerekkel és mi­lyen mértékben akarják emelni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom