Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-07 / 237. szám

ÜT* LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! sixmni Miért nincs verseny a mernyei gépállomáson? Kiskirályok, törvénysértés, az ellenség garázdálkodása Babócsán Kaposvári séta Csütörtök, 1954 Oktober 7. GYORSÍTSUK MEG A BETAKARÍTÁST! Megyénk területén a betakarítási munkák nem haladnak kellő ütem­ben. Különösen nagy a lemaradás a kukoricatörésnél és a szárvágásnál. Őszi vetéseink — főképpen a búza nagyrésze — az idén még kukorica­földekbe kerül, így a termés mielőbbi betakarításával és a kukoricaszár azonnali levágásával helyet kell biz­tosítani a búzavetésnek. A kukorica helyenként még éret­len; a még tejes kukoricát ne szed­jük le, várjunk vele pár napot. An­nál sürgősebb az érett kukorica le­szedése. Behordás előtt az éretlen, apró csöveket a garmadából dobál­juk ki, hogy a tárolás során a gó- rékban vagy a padláson az ilyen fe­jek meg ne rongálják az egészsége­seket. A letörés után azonnal kezd­jük meg a szár levágását. Az október elején levágott kukoricaszár egyenlő tápértékű a közepes minőségű réti szénával. Ahogyan a széna értéke függ a kaszálás időpontjának meg­választásától, a szárítás, a gyűjtés és a behordás munkájától, ugyanúgy a kukoricaszár értéke is attól függ, hogy mikor vágják, hogyan kezelik és tárolják. Dolgozó parasztságunk egyrésze eddig csak a kukoricatörés után vágta le a szárat és azt kis kú­pokba rakva, kint hagyta a mezőn, ahol a szél megfosztotta címerétől, csumájától és levélzetétől. Az ilyen szárat az eső kilúgozza, úgyhogy mi­re felhasználásra kerül, tápértéke már csak az őszi szalmáéhoz hason­lítható. Ha az őszi betakarítási munkála­tok torlódást idéznek elő és nem tud­juk a kukoricaszárat teljes egészében hazahordani, akkor helyes, ha azt a tábla szélén nagy kupacba rakjuk és akkor hordjuk majd be, há az eke a földből kifagyott. Egyik legkorábban beérő kapásnö­vényünk a napraforgó, amelynek szedését már be kellett volna fejez­ni, mert mindenütt beérett. Mégis várnak mind az egyéni gazdák, mind a termelőszövetkezetek a napraforgó leszedésével. Miért nem követik a balatonkiliti Dózsa termelőszövetke­zet, vagy a sávolyi Szabadság tsz példáját, ahol már régen betakarí­tották a napraforgót és holdanként 13 mázsás termést értek el, mert nem hullott ki sok szem, s a madarak se vámolták meg. Egyéni gazdáink többsége a kukoricaföld szélére ve­tette a napraforgót és azt le is szed­te időben. A még le nem takarított napraforgó az elkövetkező időben ki­pereg, a madarak kicsépelik és a termelőnek semmi haszna nem lesz belőle. Sok kár keletkezik abból is, hogy a leszedett napraforgót nagy mennyi­ségben egycsomóra rakják. A nap­raforgó tányérja sok vizet tartalmaz, hamar bemelegszik és a magot do­hossá teszi, esetleg megrothasztja. A napraforgótányért a behordás után lehetőleg azonnal csépeljük el, a ma­got rostáljuk át és vékonyan terítsük el. Időnként gondosan át kell lapá­tolni, Fordítsunk gondot arra is, hogy a napraforgó letakarítása után a szárt is levágjuk, mert ahol kevés a fa, a napraforgószár jó tüzelőt biz­tosít a termelőnek. A burgonya szedésének az ideje is már lejárt, kivéve egy-két későbbi érésű ipari fajtát. Szedés után leg­helyesebb, ha a burgonyát azonnal étkezési, vető-’ és apróburgonyára válogatjuk szét. Amíg hordásra nem kerül a bur­gonya, a kupacokat a mezőn azon­nal takarjuk le szalmával, mert a gumó a tartós fény hatására megzöl- dül, keserű ízt kap és mind takar­mányozásra, mind étkezésre, a zöl­düléstől függően, részben vagy egész­ben alkalmatlanná válhat. A vető­maggumó szempontjából a megzöldü- lés nem hátrányos, ellenben káros a tartós felmelegedés, aminek követ­kezményeképpen tavasszal a vető­burgonya hiányosan csírázik, vagy csak cémacsíráí hajt. A burgonya betakarításával a somogygeszti Uj Barázda és a taranyi Kossuth ter­melőszövetkezet már végzett. Az egyéni termelők közül Bodrog köz­ségben fejezték be először a burgo­nya szedését. A mezőn a burgonya betakarására ne használjuk fel a szárat, mert ezáltal a különböző burgonyabetegségeket rávisszük a le­velekről a gumóra. A burgonya szá­rát és levelét még almozásra sem szabad felhasználni; a kiszedett szár­részeket szedjük össze, hordjuk ku­pacba, ássuk el mélyen vagy éges­sük el. Nagy figyelmet fordítsunk a burgonya további kezelésére és vi­gyázzunk, hogy rakodás, hordás köz­ben meg ne sérüljön, mert a sérült és törött burgonya hamar romlik, s a garmadában megrontja a többit is. A nyári ültetésű burgonya felsze­dését — ha előbb be nem érett — te­kintet nélkül érési állapotára — a fagyok beállta előtt fel kell szedni. A nyári burgonya kényesebb a tava­szi ültetésűnél, így különösen vi­gyázzunk rá. Szedését lehetőleg szá­raz időben végezzük. Válogatásánál vetőgumónak azt kell meghagyni, amelyik a zöld diónál nagyobb, nem rágott, nem vágott, egészséges. Az így különválogatott burgonyát tavaszi és nyári ültetéshez egyaránt fel lehet használni. A cukorrépa szedését gyorsabbá te­hetjük, ha a kiszedésnél kormányle­mez nélküli ekét használunk, ügyel­ve arra, hogy a répát meg ne sért­sük, el ne törjük. Helyenként tapasz­talhatjuk, hogy a cukorrépa fejelését helytelenül végzik. A helyes módszer a Jarmosenko-féle fejelési eljárás, aminek a lényege az, hogy a vágási felület a korona alatt ne legyen na­gyobb egy 3 forintosnál, a gyökér­résznél pedig egy 10 filléresnél. Ez a módszer mind a termelőnek, mind a gyárnak az érdekeit szolgálja. A termelőnek azért, mert nagyobb mennyiségű cukorrépát adhat, a gyárnak azért, mert több cukrot ter­melhet a szállított terményből. A takarmányrépa kiszedését he­lyenként vontatottan végzik: úgy tartják sokan, hogy ez ráér legutol­jára is. Pedig ezt a munkát is meg kell gyorsítani, mert a beköszöntő esős időjárás és a fagy a munkát is megnehezíti, a takarmányrépa rom­lását is előidézi. A sekélyen ülő répa kiszedése kézzel könnyen megy. A mélyen földben ölő fajtákat kézzel ne húzzuk ki, mert a gyökér meg­szakad. Ezért szedésénél, éppen úgy, mint a cukorrépánál, jó eredményt érhetünk el a kormánylemeznélküli ekével. Valamennyi kapásnövényünknek elérkezett a betakarítási ideje. Min­den gazdának tudnia kell, hogy a jól szervezett, gyors és ugyanakkor vesz­teségmentes betakarítás előbb sza­baddá teszi a földeket, aminek kö­vetkeztében az őszi talajmunkákat, főleg a búza vetését gyorsabban és gondosabban végezhetjük el. Ne kés­lekedjenek tehát dolgozó paraszt­jaink a betakarítási munkákkal, mert a növényeknek sem jó, ha beérésük után nem kerülnek betakarításra; s mivel sok helyen még búzát vetnek utánuk, a késői vetésnek a jövőévi termésnél látják a kárát. Gyorsítsa meg tehát falvaink dolgos népe az őszi mezőgazdasági munkákat. Mind a burgonyának, mind a napraforgó­nak és a kukoricának a magtárban van már a helye. Szakszerű tárolás­sal helyezzék el egész évi fáradságos munkájuk gyümölcsét, télire, akár saját szükségletükre, akár magnak a jövőévi vetéshez. Az idő sürget, in­duljanak tehát harcba dolgozó pa­rasztjaink, hogy minél előbb győze­lemre vihessük a betakarítás nagy csatáját. AWa őszi munkák gjyors elvégzésével elí&ee a november 7-1 verseny sikeréért! Minden járásunk teljesítene harmadik negyedévi Étóizetési tervét Lezárult a harmadik negyedév. Mindegyik járás teljesítette adó­bevételi tervét. Még az utolsó he­lyezett barcsi járás is elérte a lOO százalékot. Jó munkájukért elis­merés illeti járásaink pénzügyi dolgozóit. A verseny a harmadik évnegyeddel azonban nem fejező­dött be, teljes erővel tovább fo­lyik, s a negyedik negyedév első pár napján is szép eredmények születtek. Az első helyet olyan so­káig tartó tabi járást megelőzte a csurgói járás, az utolsó helyen kullogó barcsi járás pedig az 5. helyre került. Lelkesítse a járások pénzügyi dolgozóit a' november 7 tiszteletére indított verseny szel­leme és igyekezzenek úgy dolgoz­ni, hogy még jobb eredményekkel ünnepelhessék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfor­dulójának az ünnepét. Az adóbevételi terv teljesítésé­ben a járások sorrendje a követ­kező: Pénzügyi osztályvezető: Szolga András Vörös Lajos Lantos János Horváth József Vincze Géza Fodor Gyula Harmath Mihály Szentes József Járás: 1. Csurgói járás 2. Tabi járás 3. Fonyódi járás 4. Siófoki járás 5. Barcsi járás 6. Nagyatádi járás 7. Marcali járás 8. Kaposvári járás As iharosherényi gépállomás agronómusainak felelőssége Az iharosberényi gépállomás dolgozói lelkes hangulatban tették meg vállalásaikat november 7 tiszteletére. A gépállomás két leg­jobb traktoristája, Pencinger Jó­zsef és Szmodics Sándor tett első­nek felajánlást. A két traktorista párosversenyben van egymással, de versenyre hívták a gépállomás valamennyi traktoristáját is az őszi kampányterv november 7-ig való teljesítésére. Pencinger József és Szmodics Sándor vállalták, hogy őszi kampánytervüket november 7-ig 120 százalékra teljesítik. Elhatározták; hogy kifogástalan minőségi munkát végeznek és a gép teljes kihasználásával dolgoz­nak fő alkatrészcsere nélkül. Ver­senyfelhívásukhoz 7 traktorista csatlakozott és máris szép teljesít­mények születtek. Pencinger, Jó­zsef 43 százalékra teljesítette ed­dig vállalását és 15 százalékos üzemanyagmegtakarítást ért el. Versenytársa, Szmodics 36 száza­lékot ért el, tehát lemaradt Pen­cinger József mögött. A két kiváló traktorista terme­lőszövetkezetekben dolgozik, a te­rület biztosítva van számukra, így tudják teljesíteni vállalásu­kat. Nem így van ez a többieknél. Nem mindegyiküknek biztosí­tottak területet. Felelősség terheli ezért elsősorban a gép­állomás agronómusait, akik megkötötték ugyan a vetési szerződést a termelőszövetkeze­tekkel, de mivel nem foglalkoztak a tagokkal és nem magyarázták meg nekik a gépi munka és a ke­resztsoros vetés előnyét, a tsz-ek nagyrésze nem várta meg a gép­állomás segítségét, hanem saját fogataival egysorosán vetette el gabonáit. így terület hiányában a gépállo­más traktoristái nem igen tudnak versenyezni, kivéve azokat, akiknek a tsz-ek- ben van területük és tudnak dol­gozni. Jó lenne, ha a gépállomás vezetősége megvizsgálná ezeket a hibákat és sürgősen kijavítaná azokat. Ezek a hibák nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a gép­állomáson laza a munkafegyelem és hogy a traktoristáknak nincs kedvük, meg nincs is hol verse­nyezniük. BEFEJEZTÉK AZ ŐSZIEK VETÉSÉT A SÁVOLYI SZABADSÁG TSZ-BEN Igen élénk a november 7 tisztele­tére indított őszi mezőgazdasági mun­kák versenye járásunk termelőszö­vetkezetei között. A legutóbbi érté­kelés szerint a versenyben a sávo­lyi Szabadság tsz jár az élen. A búza, rozs, árpa és az őszi takarmányke­verék vetését befejezték. A trágyát kihordták a földekre, a burgonyát és napraforgót betakarították, a cukor­répa szedését 33, a silózást ,40, az őszi mélyszántást pedig 15 százalék­ban végezték el. A versenyben nem akar lemaradni a szenyéri Uj Élet tsz tagsága sem. Ellenben komoly munkához kell látnia a libickozmai Bem és a kürtöspusztai Latinka tsz- nek, ha nem akarnak szégyenkezni. Puskás József Marcali. A KEREKI GÉPÁLLOMÁS MINDEN DOLGOZÓJA PÁROSVERSENYBEN VAN A kereki gépállomáson szép ered­mények születtek a november 7-re tett vállalások teljesítésében. Molnár Dezső vállalta, hogy november 30-a helyett november 7-re teljesíti őszi tervét. Terve 183 normálhold, s eb­ből már 107.3 normálholdat, 58.5 szá­zalékot teljesített. Versenytársa, Szincsák Ferenc le­maradt mögötte. 183 normálholdas tervéiből mindössze 70 holdat végzett ei 100 százalékos minőségi munká­val. A gépállomáson minden dolgozó párosversenyben van egymással. E nemes verseny előrelendítője a ter­melésnek. Hucskó Ferenc Kopácsi Barnabással van versenyben. Az élen Hucskó elvtárs halad, aki 45.5 száza­lékra teljesítette őszi tervét, míg Kopácsi csak 32.6 százalékra. Mind­ketten résztvesznek ak üzemanyag­takarékossági versenyben is. 5 száza­lékos megtakarítást vállaltak novem­ber 7 tiszteletére; szavukat tartják is derekasan, mindkettőjüknél 5 szá­zalékos az üzemanyagmegtakarítás. Gasparics János és Gutman Ádám szintén versenytársak. Az élre Gut-< man Ádám került: eddig 62 száza­lékra teljesítette vállalását, míg Gas­parics János 41 százalékot ért el. Gasparics Jánosnak ugyancsak jól meg kell fognia a munka végét, hogy elérhesse társát és szégyenben ne maradjon. Sürgősen gondoskodjék megfelelő fároiohelysságrői a berzencei tanács, hogy a községben meggyorsulhasson a kapástermények begyűjtése A berzencei dolgozó parasztok még az ősz elején megfogadták, hogy kapásterménybeadási kötele­zettségüket a betakarítással egy- időben teljesítik. Adott szavukat igyekeznek is betartani. Tudják, hogy egyszerűbb/ és könnyebb megoldás, ha például a burgonyát egyenesen a mezőről — már ami kötelező — a begyüj tőhelyre vi­szik, minthá hazahordanák a csűrbe, s azután még egyszer fel­raknák a kocsira, hisz ez kétszeres munka lenne. Arról is tudnak a községiben, hogy a kukoricát mi­lyen száraz állapotban veszi át a terménybegyüjtő, s így a megfele­lő száraz kukoricából is beviszik a kötelezőt. Egyszóval nem akarnak késlekedni a be­adással, mert hisz azt előbb- utóbb teljesíteni kell. Azonban ha megnézzük, hogy a kapástermények betakarításához mérve mennyire eltérő a begyűj­tési eredmény, az;t tapasztalhat­juk, hogy hiba van a begyűjtés üteme körül. így például a napra­forgó betakarítása 90, begyűjtése pedig csak 50 százalékos, a kuko­rica betakarítása 40, begyűjtése viszont csupán 5 százalékban tör­tént meg. A kapástermények begyűjté­sét főleg az akadályozza, hogy nem áll rendelkezésre kellő méretű tárolóhelyiség. Márpedig kis helyiségben nem szabad összezsúfolni sem a kuko­ricát, sem a napraforgót, mert ha­marosan romlásnak indulhat a termény és ezzel kárt okoznánk az egész országnak, tehát sajátma­gunknak. Mi legyen a kukorica- és a nap- raforgóbegyüjtés sorsa Berzencén? Van mód megoldásra, csak hoz­zá kellene fogni a dologhoz. Van a községben egy régi malom, amely a Malomipari Egyesülés tulajdona. Ezt már rég nem üze­meltetik, hisz van helyette már egy másik malom, amely üzem­ben van. A régi malom épületét köny- nyűszerrel átalakíthatnák terményraktárnak. Erre már a községi tanács is gon­dolt és szóvá tette az ottani malom vezetőjének, de az nem intézke­dett. Persze a tanácsnak nem lett volna szabad ebbe belenyugodnia, hanem az illetékes szervekhez kellett volna fordulnia. A Malom­ipari Egyesülés ugyanis jónéhány ilyen régi üzemen kívül helyezett malomhelyiséget felajánlott a T. V.-nek terményraktár cél­jára, s a berzencei tanácsnak csupán az igénylést kell beadnia, hogy azonnal rendelkezésre bocsássák a községükben nem üzemeltetett malomhelyiséget. Ezt pedig sürgősen tegye meg a berzencei tanács, hogy meggyor­sulhasson a községben az őszi ka­pástermények begyűjtése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom