Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-07 / 237. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1954 október 1. Csou En-laj fogadáson látta vendégül a Kína újjáépítéséi részvevő szovjet szakértőket Peking (Uj-Kína). A Kína újjá­építésében részvevő szovjet szak­értők tiszteletére Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtaná­csának elnöke október 4-én foga­dást rendezett. A fogadáson megjelentek a je­lenleg Kínában időző szovjet kor­mányküldöttség tagjai, közöttük A. I. Mikojan, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyettese, N. M. Svemyik, a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsá­nak elnöke, G. F. Alekszandrov, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztere. Jelen volt továbbá P. F. Jugyin, a Szovjetunió kínai nagykövete. A fogadáson megje­lentek továbbá a Pekingiben és Kína különböző részein dolgozó szovjet szakértők, a kínai közélet számos kiemelkedő személyisége és a pekingi egyetemek és főisko­lák tanári karának küldöttei. A fogadáson mondott beszédé­ben Csou En-laj a szovjet szak­értők felé fordulva kijelentette: „Amikor Önök gazdag tudásuk­kal és tapasztalataikkal segítenek Kína újjáépítésében, és résztvesz- nek a kínai dolgozók kiképzésé­ben, ezzel hozzájárulnak Kínában a szocialista társadalom sikeres építéséhez szükséges kedvező vi­szonyok megteremtéséhez. A kí­nai nép soha nem felejti el ezt a mély barátságot és őszinte segít­séget. Ez mutatkozik meg abban, hogy a Kínai Népköztársaság al­kotmányának bevezetője leszögezi a Kína és a Szovjetunió közötti megbonthatatlan barátság té­nyét.“ P. F. Jugyin, a Szovjetunió nagykövete beszédében kijelentet­te: „Boldogok vagyunk, hogy Kí­nában élhetünk és dolgozhatunk, mert itt naponta tanúi lehetünk azoknak az eredményeknek, ame­lyeket a kínai nép a gazdasági, politikai és kulturális építés terén elér és tanúi lehetünk annak, hogy Kína egységes, hatalmas or­szággá vált.“' Az ENSZ-közgyűlés október 4-i délelőtti és délutáni teljes ülése New York (TASZSZ). Az ENSZ- közgyűlés október 4-i délelőtti tel­jes ülésén Venezuela, Anglia és Franciaország küldöttei szólaltak fel az általános vitában. Az angol megbízott beszédében figyelmet keltettek a Szovjetunió külpolitikája ellen intézett rágal­mazó támadások és az a kísérlet, hogy ferde megvilágításba helyez­ze Visinszkijnek, a szovjet kül­döttség vezetőjének szeptember 30-i beszédét. Az angol küldött felszólalásától eltérően a francia megbízott be­széde mérsékeltebb és tartózko­dóbb jellegű volt. A francia küldött állást foglalt az ENSZ egyetemes jellege mel­lett és követelte, hogy a szervezet kapui álljanak nyitva minden bé­keszerető ország előtt. Hozzáfűzte, hogy az új tagfelvételek kérdésé­nek megoldása során ezt a kérdést nem kell összekeverni valamely állam kormánya elismerésének kérdésével. Magyar filmhét lesz Bulgáriában — bolgár filmbét lesz Magyarországon A magyar-bolgár kulturális egyezmény keretében október 11. és 17. között magyar filmhetet rendeznek a Bolgár Népköztársa­ságban. A filmhéten az „Életjel“, a „Rákóczi hadnagya'“, a „Kis- krajcár“ és a „Harag napja“' c. filmeket mutatják be. A bulgáriai magyar filmhétre filmművészeti küldöttség is utazik majd. A kül­döttség vezetője Illés György Kos- suth-díjas, nemzetközi békedíjas operatőr, tagjai: Keleti Márton háromszoros Kossuth-díjas, érde­mes művész, filmrendező és Be­rek Katalin, a Nemzeti Színház művésznője. Néhány nappal a bulgáriai ma­gyar filmhét után október 21. és 28. között második alkalommal rendezik meg hazánkban a bolgár filmhetet, amelynek műsorában a „Szeptemberi hősök'“ és a „Dal az emberről“ c. új bolgár filmalkotá­sok szerepelnek. A filmhéten felújítják a koráb­ban már bemutatott „Kálin a sas“', „Boldogság felé“, „Iga alatt'“, „Hajnal a haza felett“ és a „Ria­dó“' c. filmeket. Miért nincs verseny a nternyei gépállomáson? Úgy peregnek, váltják egymást a napok, mint a filmvetítővásznon az események. Rohamosan közeledik október vége, november eleje, az az idő, amikor már minden őszi vető­magnak a földben a helye, hogy dús hajtásokkal, megerősödött gyökér­zettel várhassa a telet. Ilyenkor min­den perc drága, minden késlekedés a paraszti munka gyümölcsének csökkentését jelenti. Nagy is a sür­gés-forgás a földeken! Szaporán fo­rognak a vetőgépek kerekei, s hin­tik el a kövérke kis magokat, a jö- vőévi kenyeret. A t,sz-ek és az egyé­ni gazdák e harcát segítik a gép­állomások. A mernyei gépállomás körzetében azonban nem valami megnyugtató kép tárul a szemlélő elé. A határt járva, a tsz-ek és egyéni parasztok munkáját figyelve, AZT HINNÉ AZ EMBER, HOGY A KÖRNYÉKEN NINCS IS GÉPÁLLOMÁS. Pedig van, csak nem dolgozik meg­felelőképpen, munkája nem a leg- kielégítőbb. Miért nem olyan han­gos Mernye és a környező községek határa a traktorok dübörgésétől, mint a nyárón. Talán nincs annyi munkájuk a gépeknek, nincs mit tenniük? Nem ez áll fenn. Munka van, semmivel sem kevesebb, mint a nyáron, sőt a szántanivaló jóval több, mint akkor. Csak a gépállomás dol­gozói nem végzik ezt olyan lendü­letesen, lelkesen, mint ahogy a nyá­ron tették — és itt a hiba. A csép- lés és a nyári talajmunkák idején élénk verseny volt a gépállomáson: egymással versenyeztek a , brigádok, a traktorosok; versenyzett a gépál­lomás minden dolgozója. Születtek is kiváló, szép eredmények. Patacsi Géza például az alkotmányünnepi versenyben elnyerte a járási párt,- végrehajtóbizottság — a járás leg­jobb traktorosának iáró — vándor­zászlaját. A gépállomás versenyzász­laját is megszerezte, a vele járó ju­talommal. De nemcsak egyének, ha­nem brigádok is tűntek ki jó mun­kájukkal A Prekác-brigád például mindig az elsők között haladt, túl is teljesítette a tervét. Most azonban — mint már a cikk elején is emlí­tettük — nem ez jellemző a gépál­lomásra, a traktorosokra. A gépállomáson nem valami jó a hangulat. A traktorosok dolgoznak, tevékenykednek, de .nem úgy, mint ahogy most, az őszi nagy munkák idején a traktorosoknak dolgozniuk kellene és ahogy elvárják tőlük a tsz-ek és egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztok. A vezetés körül van a hiba. És hiba van a pártszervezet munkájában is. Nem megfelelő a ne­velőmunka, nem kielégítő a kommu­nisták példamutatása. Egyszóval a nyári győzelmek után álomba szen- derültek a párt- és gazdasági veze­tők egyaránt. Nézzük először a pártszervezet munkájának fogyatékosságait, ame­lyekből nagyrészt a gazdaságvezetés hibái is fakadnak. Kiskirályok, törvénysértés, as ellenség garázdálkodása Bakácsán A lankás, délnek lejtő Somogy utolsó nagyobb emelkedésénél terül el Babócsa. Valamikor, talán a tö- rökdúlás idején, része lehetett a vég­vári erődrendszernek, amit a nagy­templom aljában húzódó várfal, a feketéd ásító hatalmas pincelejárat is bizonyít. A fákkal körülvett nagy­községet a kanyargós Rinya úgy öleli körül, mintha egy nagyszabású vár vizesárka volna. Belül azonban min­den olyan, mint egy másik faluban. Kis házak, szövetkezeti boltok, ta­nácsház. A főtéren lévő új óvoda, napközi, a mozi, a gondosan ápolt, megnyírt fák, a kastélyból lett is­kola mutatja, hogy Babóesán is a népé lett minden. A poros utcákon kocsik, az olajfúró vállalat autói közlekednek, de a szomszéd községek dolgozói is sűrűn felkeresik foga­taikkal a falut. Mert Babócsa fon­tos közlekedési és gazdasági gócpont ezen a környéken. Látszólag minden rendben van itt, az élet, a hétköznapok és ünnepek mennek egymás után, az emberek szorgalmasan, becsületesen dolgoz­nak, úgy, mint máshol, ebben a lük­tető, sodró iramban fejlődő hazában. Ez azonban csak felszínes kép. A valóság más. Történt itt valami az emberekkel, amit fel kellene deríte­ni, amit meg kellene változtatni: visszaadni bizalmukat, lelkesedésüket sajátmaguk és az ország ügye iránt és elfelejtetni velük azt a- néhány évet, amíg idáig jutottak. Mert most, ha beszélünk velük, a kalap vagy a kendő alól bizalmatlan tekintet és hitetlenkedő beszéd fo­gad, vádolnak és panaszkodnak, szidnak mindent és védekeznek min­den ellen. Vélt vagy igaz jogaikra hivatkoznak és maguk elfeledkeznek kötelezettségükről, sőt vannak, akik ravaszkodnak, spekulálnak, visszaél­nek a község jelenlegi állapotával. Ez a magatartás a legkülönbözőbb módokon jut kifejezésre. A legsúlyo­sabb talán a begyűjtés és az adókö­telezettség iránti rossz viszony. A számok a következő képet mutatják. Az évi állam iránti kötelezettség tel­jesítése így néz ki: sertésbeadás 38 százalék, marhabeadés 58 százalék, tojásbeadás 42 százalék, 'baromfibe­adás 40.5 százalék, tejbeadás 22 szá­zalék, adófizetés 41.1 százalék. A 870 adózó közül 800 még na­gyobb összeggel hátralékos, 60 dol­gozó paraszt pedig még egyetlen fil­lért sem fizetett be. A tanácstagok közül 28-an kb. 70 ezer forinttal adó­sak az államnak. Nem nagyon ér­deklődnek itt a közügyek iránt sem. Értekezletre, tanácsülésre alig néhá- nyan járnak. Egyébként, ha a ta­nácsról van szó, csak legyintenek egyet az emberek. A pártszervezet­nek alig van több tekintélye, mint a tanácsnak. A 19 párttag között egyetlen dolgozó paraszt sincsen. A helybeli földművesszövetkezet igaz­gatóságában kétes elemek vannak, rokoni kapcsolatok' uralkodnak. Egyesek ezek közül kijelentik: ►’•Itt a kommunisták nem dirigálnak, azt teszünk, amit mi akarunk«. Nem cso­da, ha így a boltban drágábban ad­ják az árut a megszabottnál, foszto­gatják a népet. És a termelőszövet­kezet? Megvan, jó eredményeket ér el, de mégsincs belépő, mert "-ott csak egy ember dolgozik, Radies, a párttitkár«. A falu kommunistái azt tartják, hogy minden állapot, fejlődés vagy visszaesés valami régebbi folyamat következménye. Ez a helyzet, ez a magatartás Babóesán is az utóbbi évek során alakult ki. Nézzünk hát a dolgok mélyére. 2 év alatt"6 tanácselnök Nem volt ez mindig így Babóesán. 1950-ben, Radics István idejében még rendiben mentek a dolgok; a dolgozó parasztok tisztelték a tanácsot és ve­zetőjét, befizették adójukat, teljesí­tették beadásukat. Radicsot azonban kisebb szabálytalanságok miatt el­mozdították. És ami ezután következett, azért a járási tanács felelős: 2 év alatt 6 tanácselnök válto­gatta egymást Babóesán. Volt olyan időszak, amikor 2 hónap sem kellett egy elnök eltávolítá­sához. De menjünk sorjában ... Radics István után Balatoni tanácselnöknek azért kellett mennie, mert az adóba lefoglalt bort a nyílt utcán fogyasz­totta a hordóiból. Leváltása helyes volt. Utána 'Szabó János vezette az ügyeket, a dolgozók megelégedésére. Ez azonban mindössze 2 hónapig tartott, mert őt szabályszerűen “-ki­fúrta« Mester Jánosné, aki rövid ta­nácselnöki működése alatt külön fe­jezetet írt a község történetének lap­jain. Szavaival, magatartásával fé­lelmetes légkört teremtett maga kö­rül, igazi »kiskirály«, élet-halál ura volt. Véleménye alapján derék em­bereket zártak ki a pártból (erről majd később), s mozdítottak el állá­sából vagy a tanácsból. E tetteinek alapos oka volt. Szabó Györgyöt pél­A GÉPÁLLOMÁSON NINCS VERSENY Egyetlen brigád, egyetlen traktoros sem versenyez egymással. A párt- szervezet vezetősége még csak meg sem kísérelte, hogy az alkotmány- ünnepihez hasonló versenyt szervez­zen november 7 tiszteletére. A kom­munisták nem mutatnak példát. Ök sem tesznek többet, mint az egyszerű pártonkívüliek. Mit. tesznek a nép­nevelők, a pártakt.íva, a kommunis­ták a terv maradéktalan teljesítése érdekében? A válasz egyszerű. Na­gyon keveset. Ez nem is csoda, hisz végeredményben nincs a gépállomá­son 'senki, aki megbízná őket felada­tokkal.' Nem irányítja, nem mozgó­sítja őket. senki. A PÁRTSZERVEZET VEZETŐSÉGE GYENGÉN DOLGOZIK, nem igyekszik betölteni feladatát. A pártszervezet vezetősége öt tag­ból áll. Ebből mindössze egy ember dolgozik: György Ignác elvtárs. a titkár. A többi vezetőségi tag nem érez felelősséget a pártszervezet, a gépállomás munkája iránt. így ter­mészetesen a vezetőségi ülések is rendkívül alacsony színvonalúak. A vezetőség tagjai közül hol az egyik, hol a másik hiányzik a vezetőségi megbeszélésekről, s így legtöbbször meg sem tudják tartani az üléseket. Ha megtartják is, a pártszervezet problémáinak, a gépállomás ügyei­nek megbeszélése helyett személyi ügyekkel, egyéni problémákkal fog­lalkoznak. A pártszervezet vezetői egymás ügyeit, bajait igyekszenek orvosolni. A bírálat, úgyszólván tel­jesen ismeretlen a pártszervezet éle­tében. Kihalt a bírálószellem, mivel a kritikát a legtöbb esetiben sértődé- kenység követte. Prekácz elvtárs, a vezetőség egyik tagja, ha megbírál­ták, napokig nem beszélt a bíráló­val, s hosszú ideig nem volt. haj­landó dolgozni, pártmunkát végezni. S ez hova vezetett? Mindenki el­hallgatott, senki nem szólt semmit, a vezetőségi ülések, a taggyűlések mind azt a látszatot keltették, hogy a gépállomáson minden jól megy, nincs semmi baj, nincs olyan dolog, amelyen vitatkozni lehetne. I.gy aztán sem a taggyűlések, sem a vezetőségi ülések nem foglalkoztak a hibákkal és nem szabták meg a feladatokat, nem irányították a kom­munisták figyelmét a legfontosabb tennivalókra. A pártszervezet veze­tősége szinte belefásult ebbe a tét­lenségbe. Akkor, amikor az ipari és a mezőgazdasági dolgozók teljes erő­bedobással versenyeznek, harcolnak terveik teljesítéséért, itt a pártszer­vezet vezetői egyáltalán nem tartják »veszélyesnek«, hogy nincs verseny, nincs lendület a munkában. A pártszervezet tehát, sürgősen ja­vítsa meg munkáját. Ne tétlenkedje­nek, ne kényelmesked.ienek, erre nincs idő. Meg kell élénkíteni a párt-1 életet. Eleven, aktív, örökké tevé­kenykedő kommunistákra van szük­ség, akiknek nevelőmunkája nyomán a gépállomás pártonkívüli dolgozói is mozgékonyabbak', lelkesebbek lesznek. S hogy ilyenek legyenek a párttagok, arra a vezetőségnek kell nevelni őket. A LEGSÜRGŐSEBB FELADAT elindítani a munkaversenyt, mert csak ezzel mozdulhatnak el az utol­sók közül. A pártszervezet felelős a gépállomás tervének teljesítéséért is. A vezetőségnek olyan politikai mun­kát kell végeznie, hogy hatása ér­ződjék a gazdasági eredményeken. A gépállomás igazgatóját rendszeresen számoltassa be végzett munkájáról a pártszervezet vezetősége, és ezt Tát­rai elvtárs, a gépállomás igazgatója ne vegye molesztálásnak, mint ahogy eddig. A taggyűlések, a vezetőségi ülések a pártéiet feladataira épülje­nek fel. Nagyon fontos, hogy a ve­zetőség minden tagja dolgozzék. Min­den elvtársat pártmegbizatással kell éllátni, annak végrehajtásáról be kell számoltatni. Tegyenek félre min­den kényelmeskedést a pártszerve­zet vezetői, a kommunisták. A PARTTAGOK LEGYENEK ÉLHARCOSOK, mint a nyáron. Ne felejtsék, az ő munkájuktól nagyban függ, hogy a gépállomáson a traktorosok hogyan látják el feladataikat. Különösen nagy szükség van a pártbizalmiháló- zat kiépítésére. Csak jóiműködő párt­csoportokkal tudják összefogni, moz­gósítani a szétszórt területeken dol­gozó kommunistákat, pártonkívülie- ket. A járási párt-végrehajtóbizottság gépállomások munkájával foglalkozó titkára segítse a pártszervezet veze­tőségét, adjon módszerbeli segítséget ahhoz, hogy jó vezetőkké váljanak, jól elláthassák feladataikat. Ahogy a pártszervezet vezetői elmondták, a hiba abban van, hogy nem látják tisztán, mi a feladatuk, nem látják, hogy mint pártvezetőségi tagoknak mit is kell tenniük a tervek végre­hajtásáért. Ha az igazgató elvtársat be akarják számoltatni munkájáról, ha méghívják a pártvezetőségi ülés­re, az legtöbbször sok munkájára hi­vatkozva nem számol be és felesle­ges nyűgnek tartja a vezetőségi ülé­seken való megjelenést. Hogy ez megváltozzék, ahhoz a pártbizottság­nak kell segítséget adnia. Nagyon helyes lenne, ha a pártbizottság har­madtitkára vagy körzeti instruktora résztvenne egy pártvezetőségi ülésen és ott megismerkedne a pártszerve­zet vezetőivel. Itt mód és lehetőség nyílna arra, hogy minden pártveze­tőségi tag megtudja, mi a feladata, milyen felelősség nyugszik a vállán. Nincs idő a késlekedésre, mindent meg kell tenni, hogy a pártszervezet munkája megjavuljon, a gépállomás eredményei növekedjenek s a tervet maradéktalanul teljesítsék. Wirth Lajos. dául azért mozdíttatta el tanácsbe­osztásából, mert az nem volt hajlan­dó vágási engedélyt kiadni olyanok­nak, akik beadásban hátralékosok voltak — és akiknek Mesterné ön­kényesen mégis engedélyt adott. Ter­mészetes, hogy a szolgálatok fejében innen is, onnan is csurrant valami. Beszélik, hogy a varrónő ingyen dol­gozott neki, Sifter hentesnél pedig mindig rendelkezésére állott bizo­nyos mennyiségű hús. Az emberek ezt tudták, de hallgattak, mert a ta­nácselnöknek a megyénél jelentős kapcsolatai voltak. Addig járt azonban a korsó a kút­ra, míg be nem teljesedett rajta 4 közmondás: Mestemét egyszercsak Kerti Gábor váltotta fel az elnöki székben. Sokat vártak tőle, hiszen Pestről jött, csepeli munkás volt. Azonban kerülte az embereket, mun­káját nem szerette és sokszor lát­ták, amint az állomáson üldögélt, nézte és várta a vonatokat. Egyszer aztán felpakolt és visszament szer­számaihoz. Helyébe egy jóeszű, jó­megjelenésű fiatalember, Fejes Pé­ter került. A jó kezdet után azonban ő is elbukott. Egyre sűrűbben járt kocsmába, egyre többen látták ré­szegen és egyre kevesebben bíztak benne. Működésére az tett pontot, hogy egy mámoros pillanatában az elnöki szobában céllövészetet tartott. S ezért áll most a tanács 2 hónap óta elnök nélkül... A gyakori elnökcserét egy jó belső apparátus kisebb zökkenőkkel elbír­ta volna. Súlyos hiba azonban, hogy a tanács dolgozói közül mind­össze egy van 2 éve beosztásá­ban és a titkártól kezdve a be­osztottakig a többiek más köz­ségekből valók. Természetes, hogy így helyi ismere­tekkel nem igen rendelkeznek, nem tudják a törvénytelenséget felismer­ni és felszámolni, de legfőképpen nem tudják a becsületes embereket megtalálni és rájuk támaszkodni. Igaz, hogy a helyi ismereteket las­san meg lehet szerezni, az emberek­kel is lehet foglalkozni, ha valaki becsületesen dolgozik. Ezzel is báj volt (és van is) azonban a tanácsban. Szalay István mezőgazdasági előadó­nak például a földeken kellett volna »laknia«, hogy helyesen irányítsa, el­lenőrizze a munkák elvégzését. Ehe­lyett azonban vagy bent ült az iro­dában, vagy a faluban kószált, de legsűrűbben a kocsmában volt ta­lálható. ' A következmények A falu dolgozói lassan felismerték a helyzetet. Aki sűrűn megfordult a községben, szinte kitapinthatta, mi­ként reagálnak a becsületes embe­rek és miként egy másik kisebb ré- teg, amely kihasználta a kínálkozó alkalmat. Egy szó mint száz: arány­lag rövid idő alatt teljes zűrzavar állott -be. A nagyhangúak, a csava- roseszűek átvették az irányítást és most tobzódik a reakció, működik az osztályellenség, egyesek nap mint nap játsszák ki a törvényt. És mind­ezt a tanács, a pártszervezet jelen­létében és a becsületes dolgozók tud­tával. Csak néhány példát: a községnek 90 hold földjét »fe­ketén« használják, nem adóznak róla. Megkárosítják ezzel az államot, de a többi babócsait is. A gyanú ott ólálkodik Vodenyák Imre körül, aki­nek mindössze 9 holdja van bejelent­ve, de 60 mázsa gabonája volt ez évben. (És hol van még a többi ve- temény?) Ugyanígy beszélnek a Zrí­nyi-utcai Radics Józsefről és Tóth Vendelről is. Ez utóbbinak köszön­hető egyébként a földek »eltűnése«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom