Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-01 / 232. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 október 1. ötéves a kínai népköz tár sasá Két DISZ-szervezet és két tanácselnök Kína teng* AZON A HELYEN, ahol a Po- hai-öböl mélyen benyúlik a szárazföldbe, ahol még nemrégiben nyílt tenger hullámzott, ma már Kína új kikötőjének épületei emelkednek. Szingkang kikötő az új Kína egyik nagy létesítménye. Felépítését Észak-Kína rohamos gazdasági fejlődése tette szükségesséElőször is ki kellett mélyíteni a Pohai-öböl medrét. Egy év alatt 16 millió köbméter földet emeltek ki az építők az öbölből, s a kiemelt földdel négy négyzetkilométer területet töltöttek fel a tenger partján. Ezen a mesterséges úton létesített szárazföldön épült fel a tulajdonképpeni kikötő, itt vannak a raktárak, az irodahelyiségek, a hajójavító üzemek. Csau Lung, az új kikötő építés- vezetője sok érdekes adatot tud a kikötőről. Már annakidején a japánok is tervbevették, hogy kikötőt építenek e helyen. Több mint 10 ezer kínai munkást hajtottak ide, s szörnyű körülmények között kényszerítették őket munkára. A japánok leverése után az amerikaiak akartak tengerészeti támaszpontot létesíteni a mai kikötő helyén. A népi felszabadító hadsereg azonban eltávolította a hívatlan betolakodókat. Az építkezés legjobb dolgozói iránt érdeklődtünk. — SOKAT MESÉLHETNÉK, ha az összes kitűnő munkásainkról említést akarnék tenni. Az építés folyamán közel 3 ezer újítási javaslatot nyújtottak be az épít- tők, s a javaslatok nagyrésze nem egyetlen dolgozó, hanem egy nagyobb csoport közös javaslata volt — mondta Csau Lung. Jól ismerik az építkezésen, de a kikötőn túl is Pei Veng-sziang, az első kínai szívó-kotró kezelőnő nevét. Ez a szép 19 éves leány a Huajhe-folyó menti nagy építkezésről jött Szingkiangba. Ma Kína egyik legjobb szívó-kotró kezelője. SOK ÉRDEKES történetet mesélnek az építkezésen a 60 éves Fin Tairól, az idős búvárról. Trévri kapuja fásam azt beszélik róla, hogy élete felét a víz alatt töltötte el, a szárazföldre csak pihenni jár. S ebben van némi igazság. Fin Tai több mint 30 évvel ezelőtt ereszkedett le először a tengerfenékre. Amikor a kikötőépítés megindult, az elsők között jelentkezett munkára. Úgy ismeri az öbölben a tengerfeneket, mint saját tenyerét. Pontosan tudta, melyik helyen süllyesztették el a Kuomintangisták visz- szavonuláskor hajóikat, az uszályokat. Az idős búvár közreműködésével sok értékes anyagot emeltek ki a tengerből. Tengeri szél. lengeti a kikötőben horgonyzó külföldi hajók zászlait. A rakpartokra nagy szállítmányokat: acélcsöveket, bálákat, Angliából, Franciaországból, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Olaszországból érkezett sokféle árut raknak ki. Orosz, angol, francia, kínai beszéd hallatszik. Az érkező hajók a gazdasági építőmunkához szükséges árukat szállítanak a népi Kínának, a kikötőből távozó hajók szenet, sót, gyapotot, bőrt, teát, selymet, olajosmagvakat visznek ki az országból. Havonta 15 külföldi kereskedelmi hajó köt ki a szingkiangi kikötőben. A KIKÖTŐ LAKOSAI örömmel üdvözlik mindazoknak az országoknak a hajóit, amelyek kölcsönösen kedvező feltételekkel kereskedni óhajtanak a népi Kínával. űt év alatt hatszoroséra növekedett a Kínai Népköztársaság külkereskedelmi forgalma A Kínai Népköztársaság külkereskedelmi forgalma tavaly az 1949. évihez viszonyítva közel hatszorosára növekedett. Különösen eredményesen fejlődött a Kínai Népköztársaság és a népi demokratikus országok közötti kereskedelem. A népi Kína külkereskedelmi forgalmának 75 százalékát a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal bonyolította le. Véget ért a kínai országos népi gyűlés első ülésszaka Peking (Uj Kína). Az első országos népi gyűlés első ülésszaka a napirend 4. és egyben utolsó pontjával befejezte munkáját. Az ülésen Mao Ce-tung elnökölt. Az ülés egyhangúlag elfogadta Csou En-laj miniszterelnök előterjesztett javaslatát az államtanács összetételéről. Jóváhagyta az ülés az államtanács minisztereinek és bizottsági elnökeinek kinevezését. Elfogadták Zi Csung-hszun kinevezését az államtanács főtitkárává. Az ülés továbbá egyhangú szavazással jóváhagyta Mao Ce-tungnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, a nemzetvédelmi tanács alelnökeinek és tagjainak kinevezésére tett javaslatát. Az ülés elnöksége ezután az első országos népi gyűlés nemzetiségi bizottságának elnökéül Liu Ke-pinget javasolta, tagjaiul további 84 küldöttet. Mao Ce-tung ezután berekesztette az első országos népi gyűlés első ülésszakát. A záróülésen megjelent külföldi vendégek között voltak a diplomáciai testület tagjai is. Jelen volt. továbbá igen sok kínai és külföldi újságíró. Az első országos népi gyűlés első ülésszaka kedden délután 3150 órakor zárult. Csou En-laj fogadást adott a külföldi küldöttségek tiszteletére Peking (TASZSZ). Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke és külügyminiszter szeptember 29-én fogadást adott a Kínai Népköztársaság ötödik évfordulójának ünnepségeire Pekingbe érkezett külföldi társadalmi és kultúrkül- döttségek tiszteletére. Mao Ce-tung elnök szívélyesen üdvözölte a Kínába érkezett vendégeket. Köszönetét fejezte ki baráti érzelmeikért, poharát ürítette az ösz- szes jelenlévők egészségére, a kölcsönös barátság további elmélyítésére, az egyetemes béke fokozott megszilárdulására. Látrány és Somogytúr szomszéd községek. A két falu dolgozói, fiataljai jó kapcsolatot tartanak egymással. Joggal gondolná az ember, a jó kapcsolat azt is jelenti, hogy a két falu fiataljai szívesen vesznek részt a DISZ-szervezet tevékenységében, hogy élénk kulturális és sportmunka folyik a fiatalok között. Ez azonban csak a somogytúri fiatalok között van így. A somogytúri fiatalok szeretik DISZ-szervezetüket, munka után szívesen járnak tanulni, szórakozni. Van megfelelő DISZ-helyiségük, futballfelszere- lésük; a fiatalok érzik, hogy van egy közös kis „otthonuk“, ahol szívesen tartózkodnak együtt. Különösen most, amikor közelednek a hosszú téli esték; lesz hol és mivel hasznosan tölteni az időt. A somogytúri fiatalok a munkából jól kiveszik a részüket. Az ifjúsági cséplőbrigiádok versenyzői között is megtaláltuk őket, ott is jól dolgoztak. A fiatalok mellett ott áll a pártszervezet és a tanács. A tanácselnök, Túri Ferenc elvtárs különösen sok segítséget ad a fiataloknak. Segített a DISZ-he- lyiség rendbehozásában, a futball- felszerelés megszerzésében- Eljár a Fiatalok rendezvényeire, része volt az ifjúsági cséplőbrigád létrehozásában. Segíteni fog, hogy a fiatalok a silózási versenyben is el ölj árjának. A somogytúri fiatalok érzik, hogy bíznak bennük és megbecsülik őket. ök is szeretik községüket, tanácsukat és igyekeznek jól dolgozni. Látrányban is van 30 fiatal, de a DISZ-szervezet nem dolgozik megfelelően. A látrányi fiatalok is ugyanolyanok, mint a somogytúriak. Elmondják terveiket, elképzeléseiket, de sajnos, ezek ritkán valósulnak meg. A látrányi fiatalok több segítséget kérnek Varga Imre tanácselnök elvtárstól. A tanács már három helyiségét vette el a DISZ-szervezetnek; az utolsót — egy kis bolthelyiséget — most kapták vissza alaposan megrongálva. Szeretnék a fiatalok rendbehozni, s ehhez kérik a tanácselnök elvtárs segítségét is, de Varga elvtárs eddig elzárkózott a segítés elől. Kérjük Varga elvtársart, bízzék jobban a fiatalokban, s adjon több segítséget, hisz a szomszéd község,- Somogytúr példája is azt bizonyítja, hogy a fiatalok tudnak és akarnak is jól dolgozni, ha segítjük őket. A tanács munkája is jobb lesz, ha többet segítenek a fiatalok. Szalai Irén, DISZ M. B. A somogyvári fiatalok szeretik DlSZ-vezetőségüket A somogyvári DlSZ-szervezet- nek 53 tagja van. A fiatalok jól dolgoznak, nem véletlenül volt náluk eddig a fonyódi járási DISZ-bizottság vándorzászlaja. (Igaz. most máshova került a zászló, de reméljük, rövidesen visszaszerzik a somogyváriak.) A somogyvári fiatalok a kenyércsatából is derekasan kivették a részüket; a híres Herr Sándor ifjúsági cséplőbrigád 4 tagját a somogyvári DISZ-szervezet nevelte. A jő DISZ-szervezetnek jól dolgozik a vezetősége is. Miskei Gyula titkár elvtársat becsülik a fiatalok, hallgatnak szavára. A szervezőtitkárt, Táskái Erzsébetet különösen a lányok szeretik, ami nem is csoda, hiszen minden lánynak a problémáival foglalkozik és segít helyes tanácsaival. Táskái Erzsébetet nemcsak a fiatalok, de az idősebbek is szeretik- A tanácson dolgozik, problémáikkal szívesen keresik fel a dolgozó parasztok. Napközben a tanácsnál, este pedig a DISZ-szervezet helyiségében találjuk a fiatalok között, A somogyvári fiatalok DISZ- szervezetükkel, vezetőségükkel együtt legyenek méltóak továbbra is DISZ-zászlajukhoz, amelynek felirata és jelszava: „HŰSÉG A PÁRTHOZ, HŰSÉG A NÉPHEZ“. Szöllősgyörök népfelkelőinek és nemzetőreinek harca Jellasics ellen I 848 SZEPTEMBER 11-ÉN Jel- lasics horvát bán csapatai átlépték a Drávát, hogy hazánk fővárosának elfoglalásával vérbefojt- sák az alig féléve szerzett szabadságunkat és ezzel újból a magyarok nyakába rakják az osztrák gyarmatosítók igáját. Jellasics előkészületei során seregét négy hadtestre osztotta. A sereget, melynek létszáma 35.000 ember körül mozgott, vegyesen alkották népfelkelők, nemzetőrök, szerezsánok és lovasok. A sereg legveszélyesebb elemeit a szerezsánok alkották, akik otthon, Horvátországban sem örvendtek nagy közszeretetnek. Mivel fizetésük nem volt és csak abból éltek, amit a Horvátország határát átlépő csempészektől elszedtek, így a környéknek is valóságos haramiáivá váltak. A szerezsánok mellett Jellasics seregében résztvettek a horvát nemzetőrök és népfelkelők, akiket erőszakkal vontak a hadseregbe. Jellasics katonai erejét a határőrzászlóaljak alkották, melyek szabályos katonai kiképzésben részesültek. A sereg fegyverzete jó volt; az osztrák császári udvar gondoskodott erről. Ez a sereg támadta meg hazánkat. Az előhad és a fősereg Csáktornyán át tört Kanizsa felé. A jobbszárny Barcson keresztül indult el, hogy Faluszemesnél egyesüljön a fősereggel. A somogyi népfelkelők ezt a készülődést természetesen nem nézték tétlenül, hanem Barcs tájékán szembeszálltak Jellasics seregével. A népfelkelők azonban a túlerővel szemben nem sok eredményt értek el, faágyúik csöve már az első lövéseknél megrepedt, így a gyengén felszerelt népfelkelőknek szét kellett futniuk. A magyar sereg ez idő alatt Muraközben tanyázott Teleki Ádám vezérőrnagy vezetése alatt. Teleki ahelyett, hogy felvette volna az ellenséggel a harcot, áruló módon visszavonult Keszthelyre, majd onnan a Balaton északi oldalán haladt tovább Velence felé. A magyar tisztikar és különösen a legénység minden áron meg akart ütközni Jellasicsékkal, mert hallotta, hogy az ellenség micsoda vandalizmust visz végbe Somogybán. Jellasics seregének jobbszárnya Faluszemes felé tartott és a községen szeptember 15 —23-a közötti időben haladt át. A lakosság már előre értesült a déli falvakból a rác sereg barbarizmusáról, ezért vagyonát igyekezett elrejteni. A Hava-tető oldalába 20—22 gödröt ásott, hogy gabonáját és egyéb holmiját oda elássa. Ezek a mélyedések még ma is láthatók. Maga s inép a Jamai-patak melletti nádasokban, erdőkben várta a horvát sereg elvonulását, de már itt a berkekben megérlelődött bennük a gondolat, hogy valamit tenni kell és nem nézhetik tétlenül azt a rablást, piincefeltöréseket és becstelen viselkedést, amit az átvonuló csőcselék Győrökben végbevitt. A honszeretef rövidesen tettekben is megmutatkozott. Az átvonuló horvát katonák közül nyolc lovas a község csordáját akarta elhajtani. Mikor a katonák a csorda közelébe értek, a gulyát őrző komondorok vad ugatásba kezdtek és megtámadták a rablókat. A katonák fegyvert rántottak és a kutyák közé lövöldöztek, a nagy zajra a szilaj bikák és marhák is felhorkantak és a horvát katonák közé vágtattak. A megijedt katonák jobbnak vélték »szégyen a futás, de hasznos« közmondás szerint cselekedni és gyorsan elvágtattak. Mikor a község lakosai ezt meghallották, örömujjongásba kezdtek. A parasztok egyenesítették kaszájukat, előkészítették a vasvülát, várva az alkalmat a támadásra. Kökben azt mondogatták: »ha már kutyáink és marháink nem ijedtek meg a rácoktól, hogy ijednénk meg mi«. A kóbor szerezsánok pedig a község házait járva próbáltak rekvirál- ni. Egy ilyen kóbor haramia a mai Ady Endre-utca egyik házába, Bak- sánéhoz tört be, aki éppen kenyeret sütött. A szerezsán »klebát, vinát és szlaninát« (kenyér, bor és szalonna) kívánt. Rövidesen mindezt meg is kapta iS mikor Baksáné látta, hogy a rác a bortól már »jól ál'l«, ráadásul még tovább követelődzik, igazi magyar nő módjára sótörővei úgy vágta fejbe, hogy az tüstént felbufcfen- cezett. Ily események hatására a község vezetői: Horváth Ádám iskolamester, Szöllősi Lajos plébános és Zsohár kasznár szervezni kezdte a népet. Jöttek a hírek, hogy Somogy minden részében folynak a készülődések a leszámolásra. Kanizsa, Marcali, Zamárdi nemzetőrei és népfelkelői állandó gerillatámadásaikkal nyugtalanítják a császáriakat. Megérkezett a várva-várt hír, hogy a magyar sereg Pákozdnál felvette a harcot Jellasics seregeivel és a horvát csapatok szétfutva menekülnek az ország minden tája felé. Egy ilyen ellenséges menekülő utánpótlási szállítmány, mely 201 szekérből és 600 kísérő lovasból állt. Faluszemes irányába tartott, innen szeptember 30-án Szöllősgyörök felé vette útját. Szemesről lovas futár értesítette a györöki lakosságot a szállítmány érkezéséről. A vezetőség tisztában volt azzal, hogy egyedül Győrök népe nem képes e nagy erővel megbirkózni, így gyorsan értesítették a környező falvak: Lengyeltóti. Fonyód, Orda, Csehi, Kislak, Látrány. Túr és még több község nemzetőreit, hogy siessenek és' minél nagyobb erővel jöjjenek a horvát katonaság feltartóztatására. Az érkező nemzetőröket és népfelkelőket a nemzetőr századosok, valamint a község vezetői a vásártér és a Rózsaliget hatalmas fűzfákkal övezte területére és környékére állította fel félkörbe, számítva arra, hogy a horvát egység a vásártéren fog letáborozni. A csapda tehát elő volt készítve. A felfegyverzett rác katonák az esti órákban meg is érkeztek az előkészített helyre és tábortüzeket gyújtottak a mai kálvária-kereszt körül. A nemzetőrök Szöllősi Lajost és még egynéhány embert küldtek a horvátok közé, hogy megadásra szólítsák fel azokat. Mindez hasztalan volt; a papnak és kíséretének menekülnie kellett, mert alig értek át a Jamai-patak hídján, máris tüzet nyitottak rájuk a rác katonák. Erre megindult a népfelkelők támadása a mai Kalafatics-udvarból. Kalafatics János éppen ezen a napon hozta ifjú feleségét Fonyódról. Mikor Győrök határához értek, leszállt kocsijáról és a nemzetőrök mellé csatlakozott. Az ütközet mintegy két óra hosszat tartott; a rácok keményen védekeztek szekereik mögül, de mégsem tudtak ellenállni a most már több oldalról meginduló támadásnak. Az ütközet a magyar nemzetőrök, népfelkelők és parasztok teljes győzelmével végződött. A horvát katonák közül sokan elestek vagy fogságba kerültek. Másik részük pedig menekült dél felé, persze nem sok szerencsével, mert a nemzetőrök üldözőbe vették őket. A györöki népfelkelők közül is többen résztvettek a horvát katonák üldözésében és csak a csata utáni napokban tértek haza a határról. Az érdekesség kedvéért megemlítem Jámbor László takács céhmestert, aki Jánoshegyből a »Havalikon« keresztül hozta kis csapatát kétágú favellával erősen hadonászva és kiabálva: »magyarok, tartsatok ki, mert jön csapatával Jámbor László kegyesatyátok!« Ő azonban már csak az ütközet végére érkezett és csak annyi dolga maradt, hogy a község szegényeinek segítsen a hálottak el-, temetésében. A kb. 37 katonát, akik az ütközetben elestek, közös sírba helyezték a temető keleti sarkában. Mikor oltott mésszel leöntötték őket, két horvát katona, aki nem halt meg, föltérdelt a sírban és irgalomért esedezett. Elmondták, hogy ők nem jószántukból jöttek Magyarországra, hanem Jellasics erőszakkal hozatta el őket. Jellasics elrettentő példaképül keresztfát .állított házaik elé, hogy oda akasztja fel azokat, akik nem vesznek részt a magyarok elleni hadjáratban. Az ütközetben résztvettek az említetteken kívül a következő györöki nemzetőrök: Cár Ferenc, Kalafatics János, Túli Márton, a kislakiak közül Boór Ignác és még sokan, akik nevéről a nép már elfeledkezett. Az ütközet után bőséges zsákmány jutott a népfelkelők kezére. Október első napjaiban megindult a hajtóvadászat a határban és az erdőségekben rejtőzködő horvát katonák után, ennek eredményeképpen számos fogoly került a györöki népfelkelők kezére. így mutatta meg a györöki és a többi magyar, hogy mire képes egy nép, aki szereti hazáját. A györöki lakosság idősebbje így mondta el az ütközet lefolyását. A napokban jártam a temetőben és a sírok közt két név tűnt ki: Horváth Ádám iskolamester és Zsohár Károly kasznár, akik e;gymás mellett alusszák örök álmukat. Kossuth Hírlapja 1848 október 11., a ''Közlöny október 23. és november 4-i száma a következőképpen ír az ütközetről: »Szeptember 27-én Jellasics táborából 100 üres szekér indult haza felé, amelyek még annak idején a sereggel együtt jöttek ki Horvátországból és élelmet szállítottak a tábor részére. A somogyiak ezeket is feltartóztatták és Keszthelyre kísérték. Csupán egyetlen ellenséges utánpótlásnak sikerült egészen Szöl- lősgyörökig el vergődnie. A szekéroszlopot mintegy 600 jU felfegyverzett katona kísérfe. Somogy déli falvai kockázatosnak tartották, ha egy- egy község egyedül támadja meg az oszlopot. Ezért értesítették a megye középső falvait a szállítmány érkezéséről. Mindenütt azonnal megkon- dultak a harangok és kiben csak erő van, sietett a rablókkal szembeszá.'- ni. Az összegyűlt néptömeg Szöllős- györöknél a Lengyeltótiba vezető országút mel'ett várta az ellenséget. Szigethy László, Folly József, Galo- vics és Balogh nemzetőri századosok, a felkelt nép vezetői megadásra szólították fel a császáriakat, de azok sortűzzel válaszoltak. Erre a népfelkelők rohamot intéztek a szállítmány ellen és az összecsapás a magyarok teljes győzelmével végződött. 37 katonát leterítettek, 110-et elfogtak. Másnap azonban a csatatér környékén 107 halottat találtak, majd számuk 116-ra nőtt. A megfutottak közül is jónéhányat elcsíptek és így a foglyok száma 230-ra emelkedett. Az összecsapás eredményeként 201 fegyverrel, ruhával, csizmával, liszttel és zabbal megrakott szekér, nagyszámú óra, jelentős pénzösszeg és 60 drb. ló került a felkelők birtokába. A magyarok közül csak két ember esett el«. Koltay Péter ált. iskolai tanár.
