Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-01 / 232. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 október 1. ötéves a kínai népköz tár sasá Két DISZ-szervezet és két tanácselnök Kína teng* AZON A HELYEN, ahol a Po- hai-öböl mélyen benyúlik a szá­razföldbe, ahol még nemrégiben nyílt tenger hullámzott, ma már Kína új kikötőjének épületei emelkednek. Szingkang kikötő az új Kína egyik nagy létesítménye. Felépítését Észak-Kína rohamos gazdasági fejlődése tette szüksé­gessé­Először is ki kellett mélyíteni a Pohai-öböl medrét. Egy év alatt 16 millió köbméter földet emeltek ki az építők az öbölből, s a ki­emelt földdel négy négyzetkilomé­ter területet töltöttek fel a tenger partján. Ezen a mesterséges úton létesített szárazföldön épült fel a tulajdonképpeni kikötő, itt van­nak a raktárak, az irodahelyisé­gek, a hajójavító üzemek. Csau Lung, az új kikötő építés- vezetője sok érdekes adatot tud a kikötőről. Már annakidején a ja­pánok is tervbevették, hogy kikö­tőt építenek e helyen. Több mint 10 ezer kínai munkást hajtottak ide, s szörnyű körülmények kö­zött kényszerítették őket munká­ra. A japánok leverése után az amerikaiak akartak tengerészeti támaszpontot létesíteni a mai ki­kötő helyén. A népi felszabadító hadsereg azonban eltávolította a hívatlan betolakodókat. Az építkezés legjobb dolgozói iránt érdeklődtünk. — SOKAT MESÉLHETNÉK, ha az összes kitűnő munkásaink­ról említést akarnék tenni. Az épí­tés folyamán közel 3 ezer újítási javaslatot nyújtottak be az épít- tők, s a javaslatok nagyrésze nem egyetlen dolgozó, hanem egy na­gyobb csoport közös javaslata volt — mondta Csau Lung. Jól ismerik az építkezésen, de a kikötőn túl is Pei Veng-sziang, az első kínai szívó-kotró kezelőnő nevét. Ez a szép 19 éves leány a Huajhe-folyó menti nagy építke­zésről jött Szingkiangba. Ma Kína egyik legjobb szívó-kotró kezelője. SOK ÉRDEKES történetet me­sélnek az építkezésen a 60 éves Fin Tairól, az idős búvárról. Tré­vri kapuja fásam azt beszélik róla, hogy élete felét a víz alatt töltötte el, a szá­razföldre csak pihenni jár. S ebben van némi igazság. Fin Tai több mint 30 évvel ezelőtt ereszkedett le először a tengerfenékre. Ami­kor a kikötőépítés megindult, az elsők között jelentkezett munkára. Úgy ismeri az öbölben a tengerfe­neket, mint saját tenyerét. Ponto­san tudta, melyik helyen süllyesz­tették el a Kuomintangisták visz- szavonuláskor hajóikat, az uszá­lyokat. Az idős búvár közreműkö­désével sok értékes anyagot emel­tek ki a tengerből. Tengeri szél. lengeti a kikötő­ben horgonyzó külföldi hajók zászlait. A rakpartokra nagy szállítmányokat: acélcsöveket, bá­lákat, Angliából, Franciaországból, Csehszlovákiából, Lengyelország­ból, Olaszországból érkezett sok­féle árut raknak ki. Orosz, angol, francia, kínai beszéd hallatszik. Az érkező hajók a gazdasági épí­tőmunkához szükséges árukat szállítanak a népi Kínának, a ki­kötőből távozó hajók szenet, sót, gyapotot, bőrt, teát, selymet, ola­josmagvakat visznek ki az ország­ból. Havonta 15 külföldi kereske­delmi hajó köt ki a szingkiangi kikötőben. A KIKÖTŐ LAKOSAI öröm­mel üdvözlik mindazoknak az or­szágoknak a hajóit, amelyek köl­csönösen kedvező feltételekkel ke­reskedni óhajtanak a népi Kíná­val. űt év alatt hatszoroséra növekedett a Kínai Népköztársaság külkereskedelmi forgalma A Kínai Népköztársaság külkeres­kedelmi forgalma tavaly az 1949. évihez viszonyítva közel hatszorosá­ra növekedett. Különösen eredmé­nyesen fejlődött a Kínai Népköztár­saság és a népi demokratikus or­szágok közötti kereskedelem. A népi Kína külkereskedelmi forgalmának 75 százalékát a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal bo­nyolította le. Véget ért a kínai országos népi gyűlés első ülésszaka Peking (Uj Kína). Az első orszá­gos népi gyűlés első ülésszaka a na­pirend 4. és egyben utolsó pontjával befejezte munkáját. Az ülésen Mao Ce-tung elnökölt. Az ülés egyhangúlag elfogadta Csou En-laj miniszterelnök előter­jesztett javaslatát az államtanács összetételéről. Jóváhagyta az ülés az államtanács minisztereinek és bizottsági elnökei­nek kinevezését. Elfogadták Zi Csung-hszun kine­vezését az államtanács főtitkárává. Az ülés továbbá egyhangú szava­zással jóváhagyta Mao Ce-tungnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, a nemzetvédelmi tanács alelnökeinek és tagjainak kinevezésére tett ja­vaslatát. Az ülés elnöksége ezután az első országos népi gyűlés nemzetiségi bi­zottságának elnökéül Liu Ke-pinget javasolta, tagjaiul további 84 kül­döttet. Mao Ce-tung ezután berekesztette az első országos népi gyűlés első ülésszakát. A záróülésen megjelent külföldi vendégek között voltak a diplomá­ciai testület tagjai is. Jelen volt. to­vábbá igen sok kínai és külföldi új­ságíró. Az első országos népi gyűlés első ülésszaka kedden délután 3150 óra­kor zárult. Csou En-laj fogadást adott a külföldi küldöttségek tiszteletére Peking (TASZSZ). Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsá­nak elnöke és külügyminiszter szep­tember 29-én fogadást adott a Kínai Népköztársaság ötödik évfordulójá­nak ünnepségeire Pekingbe érkezett külföldi társadalmi és kultúrkül- döttségek tiszteletére. Mao Ce-tung elnök szívélyesen üd­vözölte a Kínába érkezett vendége­ket. Köszönetét fejezte ki baráti ér­zelmeikért, poharát ürítette az ösz- szes jelenlévők egészségére, a köl­csönös barátság további elmélyítésé­re, az egyetemes béke fokozott meg­szilárdulására. Látrány és Somogytúr szomszéd községek. A két falu dolgozói, fia­taljai jó kapcsolatot tartanak egy­mással. Joggal gondolná az em­ber, a jó kapcsolat azt is jelenti, hogy a két falu fiataljai szívesen vesznek részt a DISZ-szervezet te­vékenységében, hogy élénk kultu­rális és sportmunka folyik a fia­talok között. Ez azonban csak a somogytúri fiatalok között van így. A so­mogytúri fiatalok szeretik DISZ-szervezetüket, munka után szívesen járnak ta­nulni, szórakozni. Van megfelelő DISZ-helyiségük, futballfelszere- lésük; a fiatalok érzik, hogy van egy közös kis „otthonuk“, ahol szívesen tartózkodnak együtt. Kü­lönösen most, amikor közelednek a hosszú téli esték; lesz hol és mi­vel hasznosan tölteni az időt. A somogytúri fiatalok a munkából jól kiveszik a részüket. Az ifjú­sági cséplőbrigiádok versenyzői kö­zött is megtaláltuk őket, ott is jól dolgoztak. A fiatalok mellett ott áll a pártszervezet és a tanács. A tanácselnök, Túri Ferenc elv­társ különösen sok segítséget ad a fiataloknak. Segített a DISZ-he- lyiség rendbehozásában, a futball- felszerelés megszerzésében- Eljár a Fiatalok rendezvényeire, része volt az ifjúsági cséplőbrigád létre­hozásában. Segíteni fog, hogy a fiatalok a silózási versenyben is el ölj árjának. A somogytúri fiata­lok érzik, hogy bíznak bennük és megbecsülik őket. ök is szeretik községüket, tanácsukat és igye­keznek jól dolgozni. Látrányban is van 30 fiatal, de a DISZ-szervezet nem dol­gozik megfelelően. A látrányi fiatalok is ugyanolya­nok, mint a somogytúriak. El­mondják terveiket, elképzelései­ket, de sajnos, ezek ritkán való­sulnak meg. A látrányi fiatalok több segítséget kérnek Varga Im­re tanácselnök elvtárstól. A ta­nács már három helyiségét vette el a DISZ-szervezetnek; az utolsót — egy kis bolthelyiséget — most kapták vissza alaposan megron­gálva. Szeretnék a fiatalok rend­behozni, s ehhez kérik a tanács­elnök elvtárs segítségét is, de Var­ga elvtárs eddig elzárkózott a se­gítés elől. Kérjük Varga elvtársart, bízzék jobban a fiatalokban, s adjon több segítséget, hisz a szomszéd köz­ség,- Somogytúr példája is azt bi­zonyítja, hogy a fiatalok tudnak és akarnak is jól dolgozni, ha se­gítjük őket. A tanács munkája is jobb lesz, ha többet segítenek a fiatalok. Szalai Irén, DISZ M. B. A somogyvári fiatalok szeretik DlSZ-vezetőségüket A somogyvári DlSZ-szervezet- nek 53 tagja van. A fiatalok jól dolgoznak, nem véletlenül volt náluk eddig a fonyódi járási DISZ-bizottság vándorzászlaja. (Igaz. most máshova került a zászló, de reméljük, rövidesen visszaszerzik a somogyváriak.) A somogyvári fiatalok a kenyér­csatából is derekasan kivették a részüket; a híres Herr Sándor if­júsági cséplőbrigád 4 tagját a so­mogyvári DISZ-szervezet nevelte. A jő DISZ-szervezetnek jól dol­gozik a vezetősége is. Miskei Gyu­la titkár elvtársat becsülik a fia­talok, hallgatnak szavára. A szer­vezőtitkárt, Táskái Erzsébetet kü­lönösen a lányok szeretik, ami nem is csoda, hiszen minden lány­nak a problémáival foglalkozik és segít helyes tanácsaival. Táskái Erzsébetet nemcsak a fiatalok, de az idősebbek is szeretik- A taná­cson dolgozik, problémáikkal szí­vesen keresik fel a dolgozó pa­rasztok. Napközben a tanácsnál, este pedig a DISZ-szervezet helyi­ségében találjuk a fiatalok kö­zött, A somogyvári fiatalok DISZ- szervezetükkel, vezetőségükkel együtt legyenek méltóak továbbra is DISZ-zászlajukhoz, amelynek felirata és jelszava: „HŰSÉG A PÁRTHOZ, HŰSÉG A NÉPHEZ“. Szöllősgyörök népfelkelőinek és nemzetőreinek harca Jellasics ellen I 848 SZEPTEMBER 11-ÉN Jel- lasics horvát bán csapatai átlépték a Drávát, hogy hazánk fő­városának elfoglalásával vérbefojt- sák az alig féléve szerzett szabad­ságunkat és ezzel újból a magyarok nyakába rakják az osztrák gyarma­tosítók igáját. Jellasics előkészületei során seregét négy hadtestre osz­totta. A sereget, melynek létszáma 35.000 ember körül mozgott, vegye­sen alkották népfelkelők, nemzet­őrök, szerezsánok és lovasok. A se­reg legveszélyesebb elemeit a sze­rezsánok alkották, akik otthon, Hor­vátországban sem örvendtek nagy közszeretetnek. Mivel fizetésük nem volt és csak abból éltek, amit a Horvátország határát átlépő csempé­szektől elszedtek, így a környéknek is valóságos haramiáivá váltak. A szerezsánok mellett Jellasics se­regében résztvettek a horvát nem­zetőrök és népfelkelők, akiket erő­szakkal vontak a hadseregbe. Jella­sics katonai erejét a határőrzászló­aljak alkották, melyek szabályos ka­tonai kiképzésben részesültek. A se­reg fegyverzete jó volt; az osztrák császári udvar gondoskodott erről. Ez a sereg támadta meg hazán­kat. Az előhad és a fősereg Csáktor­nyán át tört Kanizsa felé. A jobb­szárny Barcson keresztül indult el, hogy Faluszemesnél egyesüljön a fő­sereggel. A somogyi népfelkelők ezt a készülődést természetesen nem nézték tétlenül, hanem Barcs tájé­kán szembeszálltak Jellasics seregé­vel. A népfelkelők azonban a túlerő­vel szemben nem sok eredményt ér­tek el, faágyúik csöve már az első lövéseknél megrepedt, így a gyen­gén felszerelt népfelkelőknek szét kellett futniuk. A magyar sereg ez idő alatt Mura­közben tanyázott Teleki Ádám ve­zérőrnagy vezetése alatt. Teleki ahe­lyett, hogy felvette volna az ellen­séggel a harcot, áruló módon vissza­vonult Keszthelyre, majd onnan a Balaton északi oldalán haladt to­vább Velence felé. A magyar tiszti­kar és különösen a legénység min­den áron meg akart ütközni Jellasi­csékkal, mert hallotta, hogy az el­lenség micsoda vandalizmust visz végbe Somogybán. Jellasics seregé­nek jobbszárnya Faluszemes felé tartott és a községen szeptember 15 —23-a közötti időben haladt át. A lakosság már előre értesült a déli falvakból a rác sereg barbarizmusá­ról, ezért vagyonát igyekezett elrej­teni. A Hava-tető oldalába 20—22 gödröt ásott, hogy gabonáját és egyéb holmiját oda elássa. Ezek a mélyedések még ma is láthatók. Ma­ga s inép a Jamai-patak melletti ná­dasokban, erdőkben várta a horvát sereg elvonulását, de már itt a ber­kekben megérlelődött bennük a gon­dolat, hogy valamit tenni kell és nem nézhetik tétlenül azt a rablást, piincefeltöréseket és becstelen visel­kedést, amit az átvonuló csőcselék Győrökben végbevitt. A honszeretef rövidesen tettekben is megmutatko­zott. Az átvonuló horvát katonák közül nyolc lovas a község csordáját akar­ta elhajtani. Mikor a katonák a csorda közelébe értek, a gulyát őrző komondorok vad ugatásba kezdtek és megtámadták a rablókat. A ka­tonák fegyvert rántottak és a ku­tyák közé lövöldöztek, a nagy zajra a szilaj bikák és marhák is felhor­kantak és a horvát katonák közé vágtattak. A megijedt katonák jobb­nak vélték »szégyen a futás, de hasznos« közmondás szerint csele­kedni és gyorsan elvágtattak. Mikor a község lakosai ezt meghallották, örömujjongásba kezdtek. A parasztok egyenesítették kaszájukat, előkészí­tették a vasvülát, várva az alkal­mat a támadásra. Kökben azt mon­dogatták: »ha már kutyáink és marháink nem ijedtek meg a rácok­tól, hogy ijednénk meg mi«. A kóbor szerezsánok pedig a köz­ség házait járva próbáltak rekvirál- ni. Egy ilyen kóbor haramia a mai Ady Endre-utca egyik házába, Bak- sánéhoz tört be, aki éppen kenyeret sütött. A szerezsán »klebát, vinát és szlaninát« (kenyér, bor és szalonna) kívánt. Rövidesen mindezt meg is kapta iS mikor Baksáné látta, hogy a rác a bortól már »jól ál'l«, ráadásul még tovább követelődzik, igazi ma­gyar nő módjára sótörővei úgy vág­ta fejbe, hogy az tüstént felbufcfen- cezett. Ily események hatására a község vezetői: Horváth Ádám iskolamester, Szöllősi Lajos plébános és Zsohár kasznár szervezni kezdte a népet. Jöttek a hírek, hogy Somogy min­den részében folynak a készülődé­sek a leszámolásra. Kanizsa, Marca­li, Zamárdi nemzetőrei és népfelke­lői állandó gerillatámadásaikkal nyugtalanítják a császáriakat. Meg­érkezett a várva-várt hír, hogy a magyar sereg Pákozdnál felvette a harcot Jellasics seregeivel és a hor­vát csapatok szétfutva menekülnek az ország minden tája felé. Egy ilyen ellenséges menekülő utánpótlási szállítmány, mely 201 szekérből és 600 kísérő lovasból állt. Faluszemes irányába tartott, innen szeptember 30-án Szöllősgyörök fe­lé vette útját. Szemesről lovas futár értesítette a györöki lakosságot a szállítmány érkezéséről. A vezetőség tisztában volt azzal, hogy egyedül Győrök népe nem képes e nagy erő­vel megbirkózni, így gyorsan érte­sítették a környező falvak: Lengyel­tóti. Fonyód, Orda, Csehi, Kislak, Látrány. Túr és még több község nemzetőreit, hogy siessenek és' mi­nél nagyobb erővel jöjjenek a hor­vát katonaság feltartóztatására. Az érkező nemzetőröket és népfelkelő­ket a nemzetőr századosok, vala­mint a község vezetői a vásártér és a Rózsaliget hatalmas fűzfákkal övezte területére és környékére ál­lította fel félkörbe, számítva arra, hogy a horvát egység a vásártéren fog letáborozni. A csapda tehát elő volt készítve. A felfegyverzett rác katonák az esti órákban meg is ér­keztek az előkészített helyre és tá­bortüzeket gyújtottak a mai kálvá­ria-kereszt körül. A nemzetőrök Szöllősi Lajost és még egynéhány embert küldtek a horvátok közé, hogy megadásra szó­lítsák fel azokat. Mindez hasztalan volt; a papnak és kíséretének mene­külnie kellett, mert alig értek át a Jamai-patak hídján, máris tüzet nyi­tottak rájuk a rác katonák. Erre megindult a népfelkelők támadása a mai Kalafatics-udvarból. Kalafatics János éppen ezen a napon hozta ifjú feleségét Fonyódról. Mikor Győrök határához értek, leszállt kocsijáról és a nemzetőrök mellé csatlakozott. Az ütközet mintegy két óra hosszat tartott; a rácok keményen védekez­tek szekereik mögül, de mégsem tudtak ellenállni a most már több oldalról meginduló támadásnak. Az ütközet a magyar nemzetőrök, nép­felkelők és parasztok teljes győzel­mével végződött. A horvát katonák közül sokan elestek vagy fogságba kerültek. Másik részük pedig mene­kült dél felé, persze nem sok sze­rencsével, mert a nemzetőrök üldö­zőbe vették őket. A györöki népfel­kelők közül is többen résztvettek a horvát katonák üldözésében és csak a csata utáni napokban tértek haza a határról. Az érdekesség kedvéért megemlí­tem Jámbor László takács céhmes­tert, aki Jánoshegyből a »Havalikon« keresztül hozta kis csapatát kétágú favellával erősen hadonászva és kia­bálva: »magyarok, tartsatok ki, mert jön csapatával Jámbor László kegyesatyátok!« Ő azonban már csak az ütközet végére érkezett és csak annyi dolga maradt, hogy a község szegényeinek segítsen a hálottak el-, temetésében. A kb. 37 katonát, akik az ütközetben elestek, közös sírba helyezték a temető keleti sarkában. Mikor oltott mésszel leöntötték őket, két horvát katona, aki nem halt meg, föltérdelt a sírban és irgalo­mért esedezett. Elmondták, hogy ők nem jószántukból jöttek Magyaror­szágra, hanem Jellasics erőszakkal hozatta el őket. Jellasics elrettentő példaképül keresztfát .állított házaik elé, hogy oda akasztja fel azokat, akik nem vesznek részt a magyarok elleni hadjáratban. Az ütközetben résztvettek az em­lítetteken kívül a következő györö­ki nemzetőrök: Cár Ferenc, Kalafa­tics János, Túli Márton, a kislakiak közül Boór Ignác és még sokan, akik nevéről a nép már elfeledkezett. Az ütközet után bőséges zsákmány ju­tott a népfelkelők kezére. Október első napjaiban megindult a hajtóva­dászat a határban és az erdőségek­ben rejtőzködő horvát katonák után, ennek eredményeképpen számos fo­goly került a györöki népfelkelők kezére. így mutatta meg a györöki és a többi magyar, hogy mire ké­pes egy nép, aki szereti hazáját. A györöki lakosság idősebbje így mondta el az ütközet lefolyását. A napokban jártam a temetőben és a sírok közt két név tűnt ki: Horváth Ádám iskolamester és Zso­hár Károly kasznár, akik e;gymás mellett alusszák örök álmukat. Kossuth Hírlapja 1848 október 11., a ''Közlöny október 23. és november 4-i száma a következőképpen ír az ütközetről: »Szeptember 27-én Jellasics tá­borából 100 üres szekér indult ha­za felé, amelyek még annak idején a sereggel együtt jöttek ki Horvát­országból és élelmet szállítottak a tábor részére. A somogyiak ezeket is feltartóztatták és Keszthelyre kí­sérték. Csupán egyetlen ellenséges utánpótlásnak sikerült egészen Szöl- lősgyörökig el vergődnie. A szekér­oszlopot mintegy 600 jU felfegyver­zett katona kísérfe. Somogy déli fal­vai kockázatosnak tartották, ha egy- egy község egyedül támadja meg az oszlopot. Ezért értesítették a megye középső falvait a szállítmány érke­zéséről. Mindenütt azonnal megkon- dultak a harangok és kiben csak erő van, sietett a rablókkal szembeszá.'- ni. Az összegyűlt néptömeg Szöllős- györöknél a Lengyeltótiba vezető országút mel'ett várta az ellenséget. Szigethy László, Folly József, Galo- vics és Balogh nemzetőri századosok, a felkelt nép vezetői megadásra szó­lították fel a császáriakat, de azok sortűzzel válaszoltak. Erre a népfel­kelők rohamot intéztek a szállít­mány ellen és az összecsapás a ma­gyarok teljes győzelmével végződött. 37 katonát leterítettek, 110-et elfog­tak. Másnap azonban a csatatér kör­nyékén 107 halottat találtak, majd számuk 116-ra nőtt. A megfutottak közül is jónéhányat elcsíptek és így a foglyok száma 230-ra emelkedett. Az összecsapás eredményeként 201 fegyverrel, ruhával, csizmával, liszt­tel és zabbal megrakott szekér, nagy­számú óra, jelentős pénzösszeg és 60 drb. ló került a felkelők birtokába. A magyarok közül csak két ember esett el«. Koltay Péter ált. iskolai tanár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom