Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-17 / 220. szám
világ proletárjai EGYESÜLJETEK! A pártélet hírei A nagy élmény Évről-évre több gép segít a falunak XI. évfolyam, 220. szám. ARA 50 fillér Péntek, 1954 szeptember 17. ft magyar dolgozók 1 m Megyénkben a Hazafias Népfront Somogyinegyei Előkészítő Bizottságának felhívása nyomán járásokban, községekben gyors egymásután alakulnak a helyi népfront előkészítő bizottságok. A tabi járásban már minden egyes községben dolgoznak az előkészítő bizottságok. Andocson, Bedegké- ren, Karáden és még több községben már azt is elhatározták, hogy a közeli napokban nagygyűlést tartanak. Ott majd a községek dolgozói megválasztják a Hazafias Népfront bizottságának tagjait. Somogyacsán a pártszervezet vezetősége minden segítséget megad az előkészítő bizottságnak. Perjési elvtársnő, a pártszervezet titkára a pártvezetőség többi tagjával együtt kisgyűlést szervezett, ahol az előkészítő bizottság tagjai beszélgettek a község lakóival az új népfront bizottságok jelentőségéről és a tanácstörvénytervezetről. A község dolgozói örömmel vették a felhívást. Németh József, a Lenin tsz tagja elmondta, hogy ameddig ő visszaemlékezik, azóta, ez az új népfront lesz a legdemokratikusabb «és a legszélesebb néprétegekre támaszkodó, minden dolgozó kisembert magában foglaló tömegmozgalom. Kaposvárott is megalakult a Hazafias Népfront városi előkészítő bizottsága. Tagjai a következők: ] Fias István, a Vasipari KTSZ elnöke, Hortobágyi 1st- ! ván, a Városi Pártbizottság titkára, dr. Kerekes And- : rás, a Megyei Könyvtár vezetője, Kanalas László, a j Városi DISZ Bizottság titkára, Mikecz János, a Városi Tanács Végrehajíóbizottságának elnöke, Negyedes j Lászlóné, a Helyiipari Szakszervezet elnöke, Nyakas I József, a Zeneiskola igazgatója, Nádas József földmű- j vesszövetkezeti dolgozó, Papp Antal gimnáziumi tanár, Ungár Sándorné, a városi MNDSZ vezetőségi tagja és Urbancsák József, a Cukorgyár kiváló dolgozója. Az j előkészítő bizottság megállapodott abban, hogy október 1-re népgyűlést hívnak össze, ahol ismertetik az új népfront jelentőségét s megválasztják a kongresz- szusi küldötteket. Pillanatképek a falu áruellátásáról Több szövetkezeti boltot néztünk meg a megyében szerdán. Élénk forgalom volt valamennyiben, mintha friss áru érkezett volna. A tömött kirakatok előtt is sokan álltak és itt-ott egy-egy megjegyzés csúszott ki a nézelődők foga között: micsoda szép szövet, de 1 szép ruha lenne belőle. Az egyik községben, kint a bolt előtt zöldre festett eke van- Egy idősebb bácsi 1 állt a szarva közé és hozzáértő szemmel vizsgálta. — Jó fogása van, veszünk egyet a borsó árán — szólt feleségének, aki még mindig a kirakatot nézte. MAGYARATÁDON sincs hiány semmiben. Benkő j István boltvezető éppen az este érkezett árut rakja szép rendbe. Kerékpárgumi, l&lső, belső egész csomó lóg a falbavert szögön. Az állványokon puha szövetek, színes veszi, megnézi a fejrészt; jó anyag, nem veszi be a vizet, a talpát, az is tetszik, jó vastag; ellenáll a hidegnek. —1 Melyik lesz az, Végh bácsi? „ ___________, ——j — Mind a kettő. Az egyik üngy olcsok, vásznak, selymek szoros- i nepre, a másik hétköznapra, kodnak egymáson. Alig férnek el. j Már fizeti is. Jut rá bőven, most Végh János éppen bakancsokat osztottak előleget a Búzakalász nézeget. Egyik kezéből a másikba I termelőszövetkezetben. __________IGALBAN I László István elvtársat az irodájában találjuk- Számol, tervezget és egy kis papírra valami tervrajzot készít, mint egy mérnök. — Uj családi ház lesz talán a nagylány esküvőjére? — kérdeztük. — Nem — válaszol gyorsan, t—l A bolt tervrajza. 18 méterrel akarjuk nagyobbítani az üzlethelyiséget. Arra is gondoltunk, hogj , emeletet, építünk a* mostani fölé I Olyan lesz ez, mint egy kis »nagyáruház«. Máris olyan. Külön osztályok vannak, bő választékú áruval. Kü- ! lön a vasáru, szövetáru, fűszer 1 csemege és mindenhol udvarias j kiszolgálók állnak a vevők rendelkezésére. JUT KÖZSÉGBEN Q Hegyei Begyűjtési Hivatal jelenti: Megyénkben nagy ütemben folyik a burgonya begyűjtése. A járások közötti versenyben a következő sorrend alakúit ki: Járás Százalék 1. Fonyód 75.1 2. Csurgó 59.8 3. Siófok 58.2 4. Marcali 56.9 5. Nagyatád 55.4 6. Tab 51.4 7. Barcs 45.8 8. Kaposvár 38.5 A községek között első Szülök és öreglak. Mindkét község dolgozó parasztjai már 100 százalékra teljesítették burgonyabeadási kötelezettségüket. alacsony épületen felírás hirdeti, hogy itt van a szövetkezeti bolt. Estefelé van, ilyenkor már sokan jönnek, ki élesztőt, ki cukrot vásárol. özv. Győrfi Jánosné, fejkendőt, meg harisnyát kér magának- A kiszolgáló már előre mosolyog és elibe tesz egy doboz rózsaszín selyemharisnyát. Igazán szépen mutatnának egy 18—20 éves lány hamvas bőrén, de sehogy sem illenek egy 60 éves asszony lábára. . . — Akkor fekete fej kendőt. j — Azt egész évben nem kaptar i még — hangzik a kegyetlen vé i lasz. ! — Akkor tizenegyes lámpaüve ■get. — Nyolcasból van bőven. — Az nem kell — és az élőké szített pénz ismét visszakerül zsebbe és Győrfi néni szomorúa kiballag a boltból. Semmit ser vásárolt. De hát miért nem küi denek fekete fejkendőt és haris nyát, meg 11-es lámpaüveget Jul ra? . . ■ lói indult a Mraiiier 7-i verseny a siófoki halászoknál A Siófoki Halászati Vállalat dolgozói tervük túlteljesítésével harcolnak a november 7-i versenyben. A szeptember havi első dekád 198 százalékos túlteljesítéssel zárult. A telepek közötti versenyben a siófoki áll az élen 155 százalékkal, míg Fonyód 1H2, Tihany 70, Keszthely 68 százalékra teljesítette tervét. Au gusztus havi tervüknek globálisan 9: százalékra tettek eleget. A novem bér 7-i versenyben perion-hálóka alkalmaznak, melyek sokkal jobbak mint a kenderből készültek, tartó sabbak, nem szakadnak. A kísérletek eddig is nagy sikerrel jártak: ........................ — ... Te, te — dör- mögte Kajdi Gyula a feleségére — kd beszélte mámeg tele a fejedet annyi bolondsággal? — Na, ne mérgelődj. Hát csak éppen mondtam — védekezett az asszony és egy tálban ételt tett az asztalra, melléje meg egy poharat. — Egyél! Mérgesen kapta föl fejét a házigazda, mint akit oldalba ütöttek, de aztán maga alá vett egy széket s feleségével együtt falatozni kezdtek. — Hát majd meglátjuk — mondta, miközben teleöntötte férje poharát a boros kancsó- ból. Az öreg csak nézte és olyasmi járt az eszében, hogy majd csak beleegyezik felesége. Csak —- hát persze, hogy egy kicsit idegenkedik a közöstől. Jól meg kell fontolni az ilyesmit, ö már megfontolta, sokat törte a fejét rajta, míg úgy döntött, hogy mégis jobb lesz ott. Fölemelkedett az asztaltól, s odaszólt az asz- szonyhoz: JC&ztL a nagy elk atáro záshoz — Aztán gondold meg jól. Ebben a házban egyetértésnek kell lenni... Szemét körüljártatta a frissen meszelt falakon, a barnára festett ajtón, a világos ablak között a virágos cserepeken. Néhány rövid pillanat alatt visszagondolt arra, hogy régen, még a »másik világban« sokszor emelkedett magasra előttük az élet nagy kérdőjele: mi lesz velünk, de közösen, együtt mindig segítettek valahogy a bajon. Úgy gondolták régen, azon az estén, amikor egymásba feledkezett . a szemük, hogy együtt talán könnyebb lesz az élet. Meg is voltak eddig békén, mindig segítették egymást. Hát most veszekedjenek, öreg, közel hatvanéves fejjel? — Nem veszekszünk — nyugtatta meg magát Kájdi Gyula, aztán kiballagott az udvarra. Éppen a háza előtt ment el komája, Horváth Ferenc. Veié mindig szeretett beszélgetni, értelmes embernek tartotta, mindig jól megértették egymást. Most is szóba elegyedtek egymással, beszélgettek a munkáról, meg a termelőszövetkezetről. Már többízben is szóba hozták a belépés dolgát, s most mindketten megegyeztek, hogy belépnek. Különös érzés járta át Kajdi gazda bensőjét, amint szekér elé fogta a két tehenet és elkocogott a kukoricaföld felé. A határba érve hosz- szan nézegette a tavaszi eső hatására üdén zöl- delő vetéseket, a nad- rágszíjparcellákat, majd megpihehtette szemét a tsz hatalmas kukorica- tábláján. Közben arra gondolt, hogy ha minden jól megy, akkor az őszszel már ő is a közösbe vet... ... — Nem úgy sikerült — mondja Kajdi Gyuláné. — Baleset érte az uramat, egy hónapig nem tudott dolgozni, betegen meg nem akart beállni. ... Ütögetik a napraforgót ott a kis ház verandáján. — Igyekszünk vele, hogy minél előbb teljesíthessük a 95 kiló beadást: meglesz bőven. Beszélgetnek mindenről: a termésről, hogyan fizetett a búza, milyen kilátás van a kukoricára, aztán a termelőszövetkezet is szóba kerül. Közben vendég érkezik: Horváth Ferencné jön a kislányával. Ö is bekapcsolódik a beszélgetésbe, de, hogy ne teljen hiába a drága idő, segít a háziaknak. — Hát, úgy határoztam, hogy én is az urammal tartok — mondja kis szünet után a háziasszony. — Nekem is ott van a helyem, ahol ő van. Ha eddig mellette voltam, akkor ezután is vele leszek. ■ — Még a termelőszövetkezetben is? — Még ott is — feleli mosolyogva. Köziben azon gondolkozik, hogy miért ne lépnének be? Hiszen tudja, hogy 1951- ben alakullt községükben, Jutón a termelőszövetkezet 20 taggal és azóta mindig nőnek eredményeik. Még a munka is jobban megy, ha többen vannak. Most még az ura 3 hold földön szántogat a két tehénnel, ott meg traktor hasítja a mély barázdát és bizony a közösen művelt föld nagyobb darab kenyeret ad, mint az egyéni parcella. Horváthné szólal meg, mintha kitalálta volna a komaasszonya gondolatait. — Az én uram egyedül iratkozott be, de járunk hárman dolgozni a családból: én is megyek a fiammal együtt. Megéri. Már 200 munkaegységünk van ... Kajdiné gondolkozik. Nagyokat üt a napraforgó tányérjára és titokzatosan mosolyog maga elé. Talán arra gondol, hogy most ő fogja sürgetni, a férjét, hogy siessen már azzal az aláírással ... — Buni — KÉPEK HOMOKSZEYTGYÖRGYRŐL VÁGNÉK LAJOS UJ CSALÁDI HÁZAT ÉPÍTETT Vágner Lajos, a Petőfi tsz tagja, feleségével dolgozik a tsz-ben. Eddig 650 munkaegységük van, s méltán meg vannak elégedve jövedelmükkel, amiből családi ház építésére is jutott. UJ ISTÄLLÖT ÉPÍT Tálasi János 7 holdas dolgozó paraszt. Földnélküli, nincstelen cseléd volt a múltban. A község 270 föld- nélküli, szegény családjával a felszabadulás után ő is gazdája lett a 2700 kh földnek. 90 EZEK FORINTOS KÖLTSÉGGEL új artézi kutat kapott államunktól! 1953-ban a község. Ezzel tiszta, egészséges ivóvízhez jutottak a község dolgozói. .Megelégedéssel beszélnek államunk támogatásáról és azt még jobb munkával viszonozzák. A KÖZSÉGI TANÄCS VEZETŐI Simon József VB-elnök és Szakács József VB-titkár. Mindketten a munkássorból kerültek fel a tanács élére. Most ők, a volt munkások irányítják a község életét, s lelkiismeretesen intézik a falubeliek ügyes-bajos dolgait. Méitán vallják őket a homo kszentgyörgyiek a »mi vezetőinkének.
