Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-02 / 207. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Csütörtök, 1954 szeptember 2.

Külpolitikai vita a francia nemzetgyűlésben

Párizs (MTI). A délutáni ülés megkezdésekor Mendes-France kérte, hogy a külpolitikai interpellációk megvitatását halasszák el november háromra, a parlamenti szünet utáni időpontra.

Ezután több felszólalás következett, köztük Pinay volt miniszter- elnöké, aki támadta a kormányt, amiért nem helyezkedett határozottan az EVK védelmének álláspontjára.

Ezt követően Mendes-France lépett a szónoki emelvényre, hogy válaszoljon a vitában felszólalóknak.

A miniszterelnök kijelentette, hogy a fő külpolitikai célkitűzés: tisztázni Franciaország álláspontját. »Éppen ezért feltétlenül szükséges volt Franciaország neve és a külföld előtti becsület e szempontjából, hogy kijussunk a bizonytalanságból.«

A kormánynak az EVK kérdésében tanúsított magatartásával kapcsolatban Mendes-France kijelentette, hogy olyan megoldást igyekezett találni, amelyet »az európai védelmi közösség hívei és

ellenfelei egyaránt elfogadhattak volna, mint lojális kompromisszumot.«

Mendes-France hangoztatta, hogy a hétfői szavazás után á francia parlament * megszabadult határozatlanságától. »Most tehát cselekedni kell — fűzte hozzá *— méghozzá igen gyorsan kell cselekedni.« A miniszterelnök ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy »az EVK ellenfeleinek nagy többsége híve az Atlanti Szövetségnek«, tehát erre kell alapozni a jövendő politikai vonal- vezetést.

A miniszterelnök végül bejelentette, hogy igyekezni fog Nagy- Britanniától »határozottabb és teljesebb ígéreteket« kapni és keresni fogja a módokat, amelyek lehetővé teszik, hogy ha megegyezés ■születik, ebben Nagy-Britannia is »jelen legyen«.

Végül szavazásra tették fel azt a javaslatot, hogy a külpolitikai interpellációk vitáját halasszák el november harmadikára. A nemzetgyűlés 418 szavazattal 162 elle- ] nében elfogadta a javaslatot.

Az „európai védelmi közösség" bukásának

visszhangja

Dulles sajtónyilatkozata

Az »AFP« jelenti, hogy Dulles amerikai külügyminiszter keddi sajtóértekezletén »elszomorító eseménynek« minősítette, hogy Franciaország elutasította az »európai védelmi közösséget« és azt hangoztatta, hogy Franciaország ezzel eltávolodott »saját négy évvel ezelőtt tett történelmi javaslatától.« Dulles kijelentette, hogy »Francia- ország negatív akciója nyilvánvalóan azt a kötelezettséget hárítja az Egyesült Államokra, hogy felülvizsgálja külpolitikáját, főként Európára vonatkozó politikáját.«

Kijelentette, hogy ez a felülvizsgálat szükséges, tekintettel azokra a feltételekre, amelyekhez a kongresszus az Európának nyújtandó katonai »segélyek« engedélyezését kötötte.

A külügyminiszter közölte, hogy az Egyesült Államok helyesli a NATO minisztertanácsa rendkívüli ülésének összehívását, majd' hozzáfűzte, hogy az Egyesült Államok rövidesen tanácskozásokat kezd Adenauer nyugatnémet kancellárral.

Dulles a továbbiakban azzal próbálta csökkenteni az amerikai

közvélemény előtt a nyugati politika újabb kudarcának jelentőségét, hogy azt hangoztatta, »az Egyesült Államok elég rugalmas ahhoz, hogy a külső események figyelembevételével irányítsa külpolitikáját.«

Dulles ezután felsorolt három »alapvető tényt«, amelyek véleménye szerint nem módosultak az EVK francia részről .történt elutasítása következtében. Ezek:

»1. Európa hathatós védelme megköveteli a Németország lénye-; ges katonai hozzájárulását,

2. Németországot nem lehet a végtelenségig semlegességre ítélni. Nem lehet szuverénitása kérdésében megkülönböztető intézkedéseket alkalmazni ellene. Németország szuverénitása felöleli saját egyéni és kollektív védelmének jogait.

3. Nem lehet sikeresen megakadályozni a háborút egymással szomszédos és régóta ellenséges nemzetek között csupán ígéretekkel, vagy fenyegetésekkel. A háborút csak nemzetekfeletti intézmények létrehozásával lehet megakadályozni.«

A Német Kommunista Párt elnökségének titkársága az EVK elutasításáról

Düsseldorf (ADN). A Német Kommunista Párt elnökségének titkársága az »európai védelmi kö- zösség«-nek a francia nemzet- gyűlés részéről történt elutasításával kapcsolatban nyilatkozatot

adott ki. A nyilatkozat a párizsi szerződés elutasítását Adenauer és Amerika európai politikája súlyos vereségének és a békepolitika győzelmének jelenti ki.

»Most még nyilvánvalóbbá vált, hogy Adenauer politikája csődbe jutott — mondja a nyilatkozat. —

Nyugat-Németországnak most olyan kormányra van szüksége, amely a németek kölcsönös megértésének politikáját képviseli és amely hajlandó felvenni a tárgyalások fonalát a Német Demokratikus Köztársasággal.«

A Német Kommunista Párt nyilatkozata örömmel üdvözli Ollen- hauernak, a német szociáldemokrata párt elnökének négyhatalmi értekezlet összehívására irányuló követelését.

Eisenhower beszéde az amerikai légió kongresszusán

(MTI). Eisenhower hétfőn beszédet mondott az amerikai légió kongresszusán — jelentik a nyugati hírügynökségek. Az elnök főként külpolitikai kérdésekkel foglalkozott, s nem mulasztotta el, hogy demagóg kijelentéseket hangoztasson, tekintettel • a közeli választásokra.

Eisenhower érintette a legutóbbi franciaországi eseményeket is és sajnálkozását fejezte ki afölött, hogy az Egyesült Államoknak az »európai védelmi közös- ség«-be vetett reményei nem válnak valóra.

Az elnök ezután hosszasan foglalkozott az Egyesült Államok »békeszervező« szerepével, nyilván, azért, hogy visszaverje a köztársaságpárti kormányzatot ért bírálatokat. Kijelentette: »céljaink elérése attól függ majd, hogy a célok elérésére irányuló amerikai nemzeti erőfeszítésből kitudjuk-e küszöbölni a belpolitikai előítéleteket és meggondolásokat.«

Eisenhower a békéről hangoztatott szólamok közepette azt állította, hogy az Egyesült Államok a leghatalmasabb és leghathatósabb katonai gépezettel rendelkezik, amely béke idején valaha is birtokában volt, majd hozzáfűzte, hogy »olyan embertartalékot kell teremteni, amely elegendő ahhoz, hogy minden lehetőséggel szembe- szálljanak.«

Szeptember 2;

a vietnami nép függetlenségének napja

Sz. Mhitarjan és A. Filippov cikkéből

A Szovjetunió segítsége India árvízsujtotta lakosságának

Moszkva (TASZSZ). M. A. Menysikov, a Szovjetunió indiai nagykövete augusztus 28-án felkereste Pilláit, az indiai külügyminisztérium főtitkárát és a szovjet kormány nevében együttérzését fejezte ki abból az alkalomból, hogy árvíz sújtotta több indiai állam lakosságát, majd közölte vele, hogy a Szovjetunió Vöröskereszt és Vörös Félhold társasága 100 ezer indiai rúpiát juttat az árvíz- károsult lakosság támogatására.

6 évi börtön és 3000 forint pénzbüntetés a társadalmi

tulajdon súlyos megsértéséért

A miskolci megyei bíróság a DIMÁVAG kultúrtermében tárgyalta a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopás bűntettével vádolt Szabó István gyári géplakatos ügyét.

Szabó István 1951 őszétől 1954 május 14-én történt letartóztatásáig a gépgyárból a többi között többszáz, különböző méretű go- lóscsapágyat, reszelőket, fűrészlapokat, elektródákat, fúrókat, csapágyfémet vitt ki, összesen 35 ezer forint értékben.

A miskolci megyei bíróság Szabó Istvánt hat évi börtönre, 3000 forint pénzbüntetésre ítélte és kötelezte az okozott kár megtérítésére.

Sok termelőszövetkezet és egyéni termelő veszi igénybe a kedvezményes silóépítési hitelt

Nagy örömmel fogadta a dolgozó parasztság azt az újabb kedvezményt, amellyel a kormány igen előnyös feltételek mellett hosszú- és középlejáratú hitelt nyújt a termelőszövetkezeteknek, a termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodóknak állandó silók építésére. Már eddig is sok igénylés érkezett. így többi között Heves megyében a termelőszövetkezetek 3000 köbméter siló építésére kértek kölcsönt.

DISZ-HIR

Felhívjuk a DISZ-szer vezetek figyelmét, hogy az oktatási anyagok megrendelését a már korábban megkapott tananyagmegrendelőn legkésőbb szeptember l0-ig küldjék be az illetékes városi, illetve járási DISZ-bizottságra.

Megyei DISZ Bizottság Ágit. prop. osztálya.

Kilenc évvel ezelőtt, a második világháború végén a japán imperialisták letették a fegyvert, s ez lehetővé tette, hogy a vietnami nép megszüntesse országában a megszállók uralmát.

Köztudomású, hogy a francia gyarmatosítók a második világháború során meghátráltak a japán rablók előtt és ellenállás nélkül átadták nekik egész Indokínát.

Indokína népei saját kezükbe vették sorsuk intézését és hősi harcot kezdtek. A japánellenes felkelés nyomán 1945 szeptember 2-án megalakult a Vietnami Demokratikus Köztársaság.

Vietnam népe nem azért szabadította fel hazáját a japán rablóhódítók alól, hogy azt a francia gyarmatosítók kezére adja. A francia imperialisták azonban ezzel nem számoltak. Semmibevették a vietnami. nép akaratát. Azzal, az ürügygyei, hogy le akarják fegyverezni az Indokínában maradt megszálló csapatokat, a többi imperialista ország közvetlen támogatásával fegyveres támadást indítottak Vietnam ellen. Mivel a japán fegyverletétel időpontjában Franciaország nem rendelkezett nagyobb hadsereggel, angol csapatokat küldtek Indokínába. Csak később vetették harcba a francia gyarmati hadsereget, amelyet a Nyugat-Németországban toborzott SS-ekből és egyéb bérgyilkosokból alakított idegen légióval egészítettek lka.

1946 szeptember 14-én Franciaországban megkötötték a Vietnami Demokratikus Köztársaság függetlenségét megerősítő »modus vivendi« néven ismert egyezményt, amelyet a köztársaság részéről a kormány feje, Ho Si Minh írt alá.

A francia imperialisták ezt az egyezményt csak azért költötték, hogy időt .nyerjenek. Rövidesen meg is szegték. Miután több vietnami városban véres összeütközéseket provokáltak, a francia csapatok december 18-án Hanoiban elfoglalták a pénzügyminisztérium épületét és lefegyverezték az őrséget. Ugyanaznap a francia csapatok vezérkara ultimátumot intézett a vietnami kormányhoz azzal a követeléssel, hogy szereljék le a népi felszabadító hadsereg alakulatait és a helyőrségi csapatokat. Franciaország 1946 december 19-én az egyezmény ellenére ismét megkezdte a hadműveleteket Vietnam ellen.

• * * *

A »szennyes háború« arra kényszerítette a hős vietnami népet, hogy közel nyolc esztendőn át fegyverrel védelmezze nemzeti, népi demokratikus forradalmának vívmányait. Közben a szabad, demokratikus választások nyomán 1946 március 2-án megalakult a népi kormány Ho Si Minh-el az élén, valamint a Vietnami Munkapárt komoly erőfeszítéseket tett, hogy a tömegek életszínvonalát emelje.

Vietnam agrárország, lakosságának 90 százaléka paraszt, ezért a népi kormány elsősorban az agrárkérdés megoldására törekedett. A mezőgazdaság átalakítását Vietnamban a helyi viszonyokhoz alkalmazkodva, fokozatosan valósítják meg. 1954-ben leszállították a mezőgazdasági adókat, a föld bérleti díjait, szétosztották az imperialistáktól és hazaárulóktól elvett földeket. A köztársaság már fennállásának első esztendejében lefektette hazai iparának alapjait. A hátország lakossága a munkapárt vezetésével a dzsungelekben rövid idő alatt számos ipari üzemet —- textil-, papír-, szappan-, gyufa- és más gyárat épített.

Vietnam új, népi rendjének egyik alapvető feladata — a népről való gondoskodás. Az 1947-ben hozott munkatörvény bevezette a 48 órás munkahetet, a társadalombiztosítást, a fizetett szabadságot, a szülőanyák, rokkantak kedvezményeit stb.

A francia imperialisták évtizedes uralma alatt a lakosság 95 százaléka nem ismerte az ábécét. 1952-ig több mint 12 millió vietnami tanult meg írni és olvasni. A munkások részére külön technikai tanfolyamokat nyitottak.

A genfi értekezlet végetvetett a véres indokínai háborúnak. Az értekezlet zárónyálat kozat a szerint a francia kormány kötelezte magát, hogy Kambodzsa, Laosz és Vietnam békéjének helyreállításával és megszilárdításával összefüggő problémák rendezése érdekében az említett országok függetlenségének és szuverénitásának, egységénék és területi integritásának tiszteletbentar- tására támaszkodik.

A Genfben kötött egyezmények feltételei szerint Vietnamban 1956- ban általános szabad választásokat tartanak s így megvalósulhat az egész vietnami nép egyesülése.

* * *

Vietnamban beköszöntött a régen várt béke. A vietnami nép megvédte azt a jogát, hogy békében tovább építhesse boldogabb jövőjét. Fám Van Dong miniszterelnök-helyettes az ország előtt álló feladatokról beszélve a következőket mondta:

»Helyreállítjuk hosszú háborútól megtépázott országunkat, még erőteljesebben folytatjuk a reformok bevezetését, tovább fejlesztjük a gazdaságot, a kultúrát és mindezt azért, hogy emelhessük népünk élet- színvonalát«.

A gépállomások pártirányítása

4 kaposvári járási pártbizottság j és a gépállomások kapcsolata, a járási pártbizottság által a gépállomásoknak adott irányítás hosszú évekig nem volt kifogástalan. Amíg a politikai helyettesek intézménye fennállott, a járási pártbizottság szinte semmiféle felelősséget sem érzett a gépállomásokért. A gépállomások sdkfelől kaptak instrukciókat és ezek gyakran ellentmondtak egymásnak. A pártszervezet szerepe eltörpült .a politikai helyettesé mögött, aki személyesen felelt az egész politikeji munkáért. Ennek nyoma még megvan: az igazgató elvtársak előtt ma sincs olyan tekintélye a pártszervezetnek, mint más üzemekben.

A járási párt-végrehajtóbizottság átszervezése és kibővítése idején szüntették meg a politikai helyettesi rendszert. Nem sokkal ezután kerültem a járási pártbizottságra. Azok •közé tartozom, akik pártunk hívására önként jöttek faluira. Az elhatározás számomra azért is volt köny- nyű, mert sokáig éltem falun, majd az agráregyetem gépesítési tanszékén voltam tanársegéd, s most alkalmam van arra, hogy a gyakorlatban hasznosítsam az egyetemen szerzett tudásomat.

Jelenleg mint a járási pártbizottság egyik titkára, felelős vagyok a járás valamennyi gépállomásáért. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak én járok a gépállomásokra, vagy hogy a gépállomásokkal kapcsolatos minden gond rám zúdul. Persze, én vagyok a felelős, de a párt-végrehajtóbizottságnak szinte minden tagja és munkatársa tesz valamit azért, hogy megjavuljon ott a munka. A járási pártbizottságnak az a véleménye: gépállomások gazdasági és pártpolitikai munkáját rendbe kell hoznunk ahhoz, .hogy a

mezőgazdasági termelést számottevően fellendíthessük.

Megnőtt a gépek iránti bizalom

í"1 yors javulást elérnünk a gép'-F állomások és pártszervezeteink működésében —- ez egyébként sem volna könnyű dolog. De különösen nehéz lett volna azért, mert teljes erőmmel a ríövényápolási, aratási, behordási, cséplési munkák elvégzését kellett segítenem. így még csak kevéssé sikerült magasabb színvonalra emelni a gépállomások vezetését, munkájuk szervezettségét és pártmunkájukat. Az aratás küszöbén meg kellett küzdenünk a gép- ellenes hangulattal, s a gyakorlatban kellett beigazolnunk, hogy a gépi munka előnyösebb, gyorsabb, kifizetődőbb.

Kettős feladat várt ránk. Először is: el kellett érnünk, hogy a járás öt gépállomásának vezetői és dolgozói felelősséget érezzenek a gépi munka, a gépállomás és a traktorosok becsületéért. Másodszor: türelemmel, kitartással meg kellett győznünk a termelőszövetkezetek vezetőit és tagságát.

Mikor ideérkeztem, azt tapasztaltam, hogy valamennyi kultivátor rosszul van beállítva. Nem szerelték fel rájuk a kisgerendákat és ezért nem alkalmazkodtak a talaj egyenetlenségeihez. így munkájuk sem lehetett kielégítő, s -a termelőszövetkezetek joggal panaszkodtak. Ezen a példán is megmagyaráztuk a gépállomások szakembereinek, hogy milyen nagy kárt okoz a lelkiismeretlenség és a felelőtlenség. Nehezebb volt az, hogy egyes tsz-vezetőket meggyőzzünk a gépi munka előnyeiről. Nem tagadtuk, hogy a gépek tavalyi munkája valóban bizalmatlanságra adott okot, de azt kértük, tegyenek újra próbát. Mezőcsokonyán

a termelőszövetkezetben például Hamar elvtárs, a párttitkár, hallani sem akart arról, hogy náluk kombájn arasson — de amikor együtt kipróbáltuk a gépet és megvizsgáltuk annak munkáját, meggyőződött róla, hogy korábbi állításai helytelenek voltak. Még nem tűnt el teljesen a gépek iránti bizalmatlanság, de már sokat nőtt a gépi munka becsülete.

Kezdetben azt a módszert követtem, hogy egy vagy két napot töltöttem egy-egy gépállomáson. Megismerkedtem a vezetőkkel, a dolgozókkal, tájékozódtam a gépparkról, az egyéb technikai felszerelésekről, a munkakörülményekről, s ellátogattam a gépállomás körzetébe. Két nap múlva megbeszéltem a látottakat az igazgatóval, a párttitkárral és a szakemberekkel, s megállapodtunk a legsürgősebb tennivalókban. A járási párt-végrehajtóbizottság addig csak ritkán, s legtöbbször telefonon vagy -írásban érintkezett, a gépállomások vezetőivel. Most, hogy szakszerű ellenőrzést és hozzáértő tanácsokat kaptak, ez megnövelte előttük a járási párt-végrehajtóbizottság tekintélyét.

A pártmunka fogyatékosságai

4 z eddigi munka során megismer^ kedtem a pártszervezetekkel, résztvettem taggyűléseiken és vezetőségi üléseiken, de őszintén el kell mondanom, hogy gépállomásainkon a pártmunka még alig haladt előre. A párttitkár elvtársakat nem arra hívtam fel, hogy a pártpolitikai munka fellendítésével, a termelés pártszerű ellenőrzésével mozdítsák elő a gépállomások munkáját, hanem sokszor magam is úgy irányítottam őket, hogy ők is közvetlenül oldjanak meg gazdasági feladatokat. Ezzel nagy hibát követtem el. A párttitkárok elhanyagolták a pártmunkát és. belemerültek az operatív gazdasági szervezőmunkába.

Gépállomásainkon. erősen érezhető a rendszeres pártélet és különösen a