Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-10 / 214. szám

Kuaniiniano-légikalózok újai)!] támadásai Kína ellen Focsou (Uj-Kína). A Kuomin- tang-légierő repülőgépei kedden támadásokat intéztek Fucsien tar­tomány Csinkiang és Nanan me­gyéjének területe ellen. A támadások következtében 18-an életüket vesztették, il­letve megsebesültek. Reggel 5 óra 40 perckor három kuomintang-repülőgép jelent meg Csinkiang megye fölött és három bombát dobott. A bombázás kö­vetkeztében heten megsebesültek és kilenc ház rombadőlt., A táma­dás után egy »USA« jelzésű bom- barepeszdarabot találtak. 5.50 órakor újabb három kuo­mintang-repülőgép repült be Csin­kiang fölé és egy bombát dobott. Nanan megyében kedden 5.50 órakor három kuomintang-repülőgép hat bombát dobott és fedélzeti fegyverekkel tüzelt. Hét órakor további négy repülő­gép három bombát dobott és ugyancsak tüzet nyitott fedélzeti fegyvereiből. A támadások követ­keztében egy ember életét vesztet­te és hatan megsebesültek- Reggel hét óra körül négy kuo­mintang-repülőgép hat bombát do­bott Senhucseng Csinkiang megye­beli városra. Egy lakóház elpusztult és egy felnőtt, valamint három gyer­mek megsebesült. Ugyancsak kedden 7 óra 30 perc körül négy kuomintang-repülőgép ■ a part mentén halász-dzsunkákat t támadott meg. Az okozott kár ki- I vizsgálása folyamatban van. Duilss Taivanra érkezett (MTI). Dulles amerikai külügy­miniszter Manilából hazafelé meg­szakította útját és csütörtökön reggel Tajpej-be érkezett — jelen­ti az »AFP«. Dulles nyilatkozatot adott a tajpeji repülőtéren a sajtó képvi­selőinek s ebben megismételte fe­nyegetéseit Kína jogos törekvései­vel szemben. Dulles hangoztatta, hogy a csangkaisekisták »nem áll­nak egyedül«, mert »az Egyesült Államok flottájának parancsa van Formoza védelmére«. Agresszív csoportosulás Délkelet-Ázsióban Sangháj (TASZSZ). Manilában szeptember 8-án a nyolc- ország — az Egyesült Államok, Anglia, Fran­ciaország, Ausztrália, Uj-Zéland, a Fülöp-szigetek, Thaiföld és Pakisz­tán —- képviselői aláírták az úgyne­vezett »kollektív védelmi szerző­dést«. Ez a szerződés lényegében kato­nai egyezmény, amely Ázsia né­pei ellen irányul. A szerződés rámutat, hogy a szerző­dő felek »fenntartani és fejleszteni« fogják katonai potenciáljukat. A végleges szövegben megmaradt az amerikai tervezet negyedik cik­kelye, amely előírja az egyezmény részvevőinek közös akcióit az ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgal­ma ellen. Bár a szerződés szövegéből töröl­ték a »kommunista veszély«-re való utalást, az Egyesült Államok képviselője kijelentette, hogy a szerződés éppen a »kommunista« országok ellen irányul. Ezt a kijelentést az Egyesült Álla­mok fenntartásaként a szerződésbe foglalták. A szerződést meghatáro­zatlan időre kötötték -meg. A szerző­déshez jegyzőkönyvet is csatoltak amelyből kitűnik, hogy a szerződés Kambodzsára, Daoszra és Vietnamra is kiterjed, ami — mint ismeretes — teljesen ellentmond a genfi egyez­ményeknek. I SOMOGY i NfPLÄf ÍHWSS» NAGYAPÓ ÉS AZ UNOKA TOLSZTOJ LEÓ MESÉJE Nagyapó megöregedett. Étkezés­nél egyszer kiejtett kezéből egy csészét cs az összetört. A fiatal­asszony mérges lett és megfenye­gette az öreget, hogy ezentúl csak f abögréből kap enni... »Otthon üldögél egyszer a férj feleségével. Látják ám, hogy a kisfiúk a padlón valamivel ját­szik, valamit fabrikál. ,Apja meg­kérdezi: j»Mit csinálsz te, Misa?« Misa azt feleli: »Fabögrét : csiná­lok, Mikor a mamával majd meg- öregesztek, ebből a bögréből adok nektek enni«. A Térj és a feleség egymásra nézett és sírvafakadt. Elszégyel- ték ínagukat, amiért olyan csú­nyán bántak jaz öreggel és attól fogva ai asztalhoz ültették és tisz­telettel vették körül«. a* ** Jusson eszünkbe erről a kis me­séről: vájjon (mindig gondolunk-e öregeinkre, megadjuk-e nekik azt a mindennapos, szerető gondos­kodást, amire oly nagy szükségük van? Péntek, 1954 szeptember 19. A földművelésügyi miniszter rendelete a baromfi forgalmának szabályozásáról A baromfi-pestis elleni eredményes védekezés céljából a földművelésügyi miniszter rendeletben szabályozta a baromfiforgalmat. Eszerint élőba­romfit — a viziszárnyasok -kivételé­vel — csak az illetékes állatorvos­nak, vagy az állategészségügyi fel­csernek igazolásával szabad tartási helyéről más községbe vagy városba szállítani. Vasúti, hajó- vagy gépko- esifuvarozásoknál az állategészség­ügyi igazolványt csatolni kell a fu­varokmányhoz. Befejeződött a választási összeírás megyénkben A tanácstörvény-tervezet megvita­tásával egyidőben nagy erővel meg­indult a választók összeírása is me­gyénkben. A nagy lendülettel folyó munka eredményeként az egész me gyében befejeződött az összeírás és megkezdték az ideiglenes választói névjegyzék elkészítését. iiiiiimi Kommunista vezetők tapasztalatcseréje Bábonymegyeren Bábonymegyer község párttitkárai j közös ülésen vettek részt, hogy ki­cseréljék a pártvezetés terén szer­zett tapasztalataikat, hogy( azokat hasznosítsák munkájukban. A vezetőségi ülést a bábonyi terü­leti (falusi) pártszervezet vezetősége rendezte s meghívta a két termelő­szövetkezeti pártszervezet titkárát, a tanács elnökét és titkárát, valamint a Dózsa tsz elnökét. Kadlicskó elvtárs, a tanácselnök beszámolójában rámutatott arra, hegy hol az adófizetés és a begyűj­tés »szűk keresztmetszete«, hol kél el elsősorban a pártszervezet segít­sége. Kitűnt a beszámolóból, hogy vannak a faluban — ha nem is so­kan — olyan gazdák, akik azzal a kifogással élnek, hogy nincs pénzük, ezért nem fizetnek adót. Ugyanazok a gazdák, akik »pénz nélkül tengődnek«, többszer fo­rintért lovakat és fejősteheneket vásárolnak. Egyesek a begyüjtőszervek sürgeté­sére sem értették meg, hogy a csép­lőrész és vetőmag után az első kö­telesség: beadni az államnak járó gabonát. A hozzászólásokból kiderült, hogy a (hibák főaka: a gyenge politikai munka. Alig magyarázták a párt- szervezet népnevelői a dolgozó pa­rasztoknak, hogy miért kell beszol­gáltatni, miért kell folyamatosan és pontosan fizetni az adót. Ebből mindjárt adódik a kommunisták fel­adata: okos, felvilágosító szóval magyarázzák meg a gazdáknak az állami fegyelem betartásának szükségességét és a törvényes kötelezettség teljesí­tésének értelmét. A beszámolókat vita követte és kérdéseket is intéztek az előadók­hoz. Biró elvtárs, a Ságvári tsz párt­titkára például azt kérdezte, hogy milyen módon végzi a bábonyi területi pártszervezet és a Dó­zsa tsz pártszervezete irányító munkáját. Náluk ugyanis ezzel van a legtöbb baj. Erre a kérdésre két érdekes és igen tanulságos válasz hangzott el. Molnár elvtárs, a Dózsa tsz elnöke szerint a Dózsa tsz-ben a pártszer­vezet azért tud irányítani, mert a pártszervezetnek megnőtt a tekinté­lye a termelőszövetkezeti tagok előtt. Olyan tekintélye van, hogyha valamiről a tsz-tagok tudják, hogy a párt akarja, ak­kor azt el is végzik. A pártonkívüliek vonzódnak a párt fp’Á adnak a párt szavára. Egyre több azoknak a tagoknak a száma, akik kérik felvételüket az élcsapat­ba. S ez valóban így van. Csak az utóbbi három hónapban 6 főt vettek fel a párt tagjai, illetve tagjelöltjei sorába a tsz legkiválóbb tagjai 'kö­zül. Négy fő pedig nem régen adta be felvételi kérelmét. Gasparies elvtárs azt mondta: »íme, ez a mostani vezetőségi ülés példa arra, hogyan irányítja a párt a tanácsot. A tanács végrehajtóbi- zottságának elnöke és titkára hívá­sunkra eljött erre az ülésre s mint a tanácsban dolgozó kommunisták, beszámoltak az ott végzett munká­jukról. Mii pedig az ülés tanulságainak alapján, valamint saját tapasztalatainkból merítve útmutatást adunk a ta­nácsnak munkája megjavításá­hoz. így érvényesül nálunk a párt irá­nyító szerepe. De ez csak egy része ilyen irányú munkánknak, mert nemcsak útmutatást adunk és nem­csak határozatokat hozunk, hanem ellenőrizzük is azok végrehajtását — mondotta Gasparies elvtárs. A világos kérdést tehát határozott válaszok követték. A bábonyi köz­ségi pártszervezet Vezetőségi ülése betöltötte hivatását: segítette a falu közös ügyeinek intézését, megoldását és más pártszervezetek munkájának megjavítását is. Vajay István. Miben látom termelőszövetkezeteink állattenyésztésének feladatait írta: Lucza János asronómus A párt és a kormány mezőgazda- sági határozatának egyik jelentős ré­szét képezi az állattenyésztés fej­lesztéséről, s ennek megvalósításán keresztül az ország lakosságának több és jobb hússal, zsírral, tejter­mékkel és gyapjúval való ellátásáról szóló határozata. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat során kerültem magam is vissza a termelő munkába a nágocsi tsz-ekhez, hogy többéves gyakorlati tapasztalatom és szakmai ismereteim alapján elő­segíthessem az állattenyésztés fej­lesztéséről szóló határozat gyakorla­ti megvalósítását. flz első leendő Ahhoz, hogy az állattenyésztésünk­ben mutatkozó hiányosságokat fo­kozatosan, eredményesen kiküszöböl- . hessük, elsősorban is meg kell te­remteni a kellő, alapot termelőszö­vetkezeteinkben az állattenyésztés céltudatos átszervezése érdekében. Az alábbiakban egyenkint összefog­lalom azokat a szempontokat, ame­lyek alapján helyesnek találom az állattenyésztés fejlesztéséről szóló határozat gyakorlati megvalósítását. Ennek első és fő alapja az, hogy ter­melőszövetkezeteinknél a már meg­lévő és 1956. évig felfejlesztendő ál­latállományunk okszerű takarmá­nyozásáról, lehetőleg saját termelés­sel gondoskodjunk. Éppen ezért cél­szerűnek tartom termelőszövetkeze­teinknél bevezetni a takarmányozási vetésforgókat. Tudom, hogy nem könnyű feladat máról holnapra ál­lattenyésztő termelőszövetkezeteink­nek egyharmad részét kiszakítani az egyoldalú növénytermesztési for­mákból. Nehézségeink azonban csa'k az első évben lesznek, s ezeket az úgynevezett átmeneti vetésforgókkal könnyűszerrel át is tudjuk hidalni. 9 takarmányozási vetésforgók beállítását úgy képzelem el, hogy külön vetésforgót állítsunk össze a szarvasmarhatenyésztéssel foglalko­zó termelőszövetkezet részére, külön vetésforgót a sertéstenyésztéssel fog­lalkozók részére. Termelőszövetkeze­teink általában mindkét tenyésztési ággal foglalkoznak, éppen ezért cél­szerű az állatállomány nagyságának megfelelően minden tsz-nél beállí­tani most közvetlenül az aratási munkálatok befejezése után mind a szarvasmarha-, mind a sertéstenyész­tési vetésforgóikat. Ezek alapját a Viljamsz szovjet tudós által létre­hozott füves vetésforgó képezi. Még­pedig az a típusú, amelynél nem­csak a talajjavítás, hanem a takar­mány termesztés a legfontosabb fel­adat. A füves vetésforgóknak álta­lában "két típusuk van: a szántóföldi és a takarmányozási vetésforgó. Ezek kombinációjából hozhatjuk lét­re a legtökéletesebb szarvasmarha- és 'sertéstenyésztési vetésforgókat. A szántóföldi füves vetésforgóknál a fő cél nemcsak a pillangósvirágú takarmányok termelése, hanem el­sősorban is a talaj javítása. Éppen ezért ebiben a vetésforgóban a füves herekeverék legfeljebb két évig ma­rad. A takarmányozási vetésforgó­nál a fő cél a takarmány folyama­tos biztosítása s emellett természe­tesen a talajjavítás is. Ennek érde­kében legcélszerűbb a szarvasmarha- és sertéstenyésztési vetésforgóknál a füves lucernáknak . 3—4 évre való beállítása. Szarvasmarhatenyésztés esetében az állattenyésztési vetés­forgók alapja a holdanként 150— 200 métermázsa középárét* istálló­trágyát kapott földbe vetett takar­mányrépa termesztése. Ezt kell hogy kövesse a füves lucerna, mely há­rom évig marad a vetésforgóban. Másodévben kora tavasszal a tava­szi fogasolás megejtése előtt kát. holdanként 150 kg szuperfoszfát mű­trágya alkalmazása szükséges. Utol­só évben, mely esetleg lehet a ne­gyedik év is, a füves lucernát csak egyszer kaszáljuk le, utána ajánlha­tom tavaszi árpának vagy borsós­árpának takarmányozás céljaira való »másodvetését«. Ennek betakarítá­sa után fél istállótrágyázás és őszi mélyszántás alkalmazásával silóku­koricát, vagy silónapraforgót, csa- ilamádét termesztünk, melynek lesi- lózása után egy szántásba őszi ta­karmánykeverék kerül. Ezt a forgó utolsó évében másodvetésű cukor­cirkos borsó vagy borsós kukorica vagy tisztán culkorcirok követi. 9 sertéstenyésztési vetésforgóban az. alap isiállótrágyézott földben burgonya és takarmány-sárgarépa termesztése. Legcélszerűbb a kapás­táblát úgy felosztani, hogy annak háromnegyed részén termeljünk burgonyát, egyes részén pedig ta­karmány-sárgarépát. A kapást a második évben füves lucerna köve­ti, mely legfeljebb három évig ma­rad a sertéstenyésztési vetésforgó­ban. Ha a vetésforgót az állatállo­mánynak megfelelő nagyságban ál­lítjuk be, illetve táblásítjuk, akkor a füves lucernának 30 százalékát zölden és 70 százalékát megszárítva, lisztté őrölve etessük fel a sertések­kel. Utolsó évben a füvesherét kö­veti sertéseink nélkülözhetetlen ab- rab/takarmánya, a tavaszi árpa. Nem elég megtermelni a takar­mányszükségletet, hanem -annak pontos feldolgozásáról is gondoskod­ni kell. Mind a. takarmány előkészí­tése, mind a takarmány behordása a ta'karmányos munkacsapat köte­lessége. Legcélszerűbbnek tartom ter­melőszövetkezeteinknél száz szá­mosállatonként három főiből álló ta- karmánycs munkacsapat szervezé­sét. Ebből a háromtagú munkacsa­patból egy a kocsis kettes lófoigattal és kiegészítője két állandó gyalog- munkaerő. Mivel az állattenyésztés alapja a takarmányozás, éppen ezért a leglelkiismeretesebb dolgo­zókból kell összeállítani a takarmá- nyozó munkacsapatot, amely a farmvezető vagy a brigádvezető köz­vetlen irányítása alatt áll. A "takarmányozási vetésforgók be­állítása a takarmányozó munkacsa­patok megszervezése után, nézzük, mik azok a feladatok állatfajonként, melyeket az állattenyésztésről szóló határozat sikeres végrehajtásáért fel­tétlenül meg kell oldanunk. 9 szarvasmarhatsnyésztés feladatai Az állatgondozókkal kezdem. A szarvasmarhatenyésztésihez beosztott állatgondozók olyan szövetkezeti ta­gokból "kerüljenek ki, akik valóban előszeretettel foglalkoznak a reájuk bízott állatokkal, képesek a fejlett zootechnitaai eljárásokat magukévá tenni és megvalósítani. A tehenészeti dolgozók fordítsa­nak nagy gondot az etetési idők pontos betartására, az állatok ^ gon­dos itatására és állandó tisztántar­tására. Az istállót állandóan szellőz­tessék, s az összegyűlt istállótrágyát naponta többször hordják ki. Az ál­latük egészségvédelme szempontjá­ból fontos az istállók havonta törté­nő fertőtlenítő meszelése. Az istál­lókban legyen nappal és éjjel állan­dóan trágyaszedő. Meghatározott időben kell a teheneket fpjni. A fe­jőedényeket állandóan tartsuk tisz­tán. A kifejt tejet szűrjük le a fe- jés befejeztével. Ezek azok az irány­elvek, amelyek a jövedelmező tehe­nészet alapját képezik. A tejhozam emelése érdekében pe­dig célszerűnek tartom mindazokban a tehenészetekben, ahol a napi 7—8 literes fejési átlagot elérték, feltét­lenül bevezetni a háromszori fejést, valamint a fejes előtt és a fejes után a tőgymasszázst. Megállapításom^ az, hogy a tőgymasszázs alkalmazásával és a háromszori fejessel feltétlenül ■el lehet érni a 1.5—2 literes istálló­átlagemelkedést s ezzel a 2400 kg tejet termelő teheneinket már oda is segítettük a 3000 kg-nál több te­jet termelő tehenek sorába. Vegyük figyelembe, hogy 3000 kg-an felüli tejhozamú tehenek már törzs'köny- vezhetők, s az ilyen tehenektől le­származott bikákért lényegesen ma­gasabb árat kap a tsz. További teendő az egyedi takarmányozás bevezetése. Az egyedi takarmányo­zásnál úgy készítsük el a takar­mány,szabványt, hogy az életfenntar­tásihoz és napi 7 kg tej előállításá­hoz ne adagoljunk drága abrakot, hanem vizenyős, pillangós és silóta- karmányckból állítsuk elő az _ alap­takarmányt. Abrakot csak »érdem szerint«, három liter tejre egy kg tejelési pótabrakot számítva adagol­junk. A minisztertanácsi határozat rendkívül nagy kedvezményt nyújt Szövetkezeti tehenészeteink részére, mikoris, csak a legkisebb határt ve­szem alapul, a 3000 kg tejet terme­lő tehén után hatósági áron 500 kg abraktakarmányt juttat.. F.z a gya­korlatban azt jelenti, hogyha az alaptakarmányt vizenyős, pillangós és silótakarmányokból állítjuk ösz- sze, teheneink részére az abrakta­loarmányszükséglet biztosítva is van. Ennek fő követelménye: bizonyítsák be termelőszövetkezeteink, hogy te­heneik legalább 3000 kg tejet meg­termelnek évente. De nagyobb gondot kell fordítani a növendék-szarvasmarha­állomány gondozására és elsősorban takarmá­nyozására is. A jövedelmező növen- dáfcánat-tenyésztés alapja az, hogy a fiatal borjak növekedési erélyét kihasználjuk. Ekkor tudjuk ugyanis a legolcsóbban előállítani a növen- dékálíatainkra »rárakandó« húst. Nagy gondot kell fordítani már a szopós borjak okszérű nevelésére is. Az üszőborjakat háromhónapos kor­ban, a bikaborjakat pedig öthóna- pos korban válasszuk le. Valósítsuk meg azt, hogy szopós borjainknál a napi elfogyasztott tej mennyisége ne haladja meg a 8 litert. Kéthetes korban azonban kezdjük meg velük »szálaltatni« a takarmányt. Fontos az is, hogy elválasztásig minden borjúval 40 kg abrakot etessünk fel: éspedig 10 kg árpát, 20 kg zabot, 5 kg kukoricát és 5 kg korpát (termé­szetesen az, árpát, zábot és kukori­cát darált állapotban). Ennek a ta­karmánykeveréknek a táplálóértéke 61 kg keményítőértéket és 9.4 kg emészthető fehérjét tartalmaz abban az esetben, ha az abraktakarmányon felül még 1.40 mázsa zöldtakarmányt és 70 kg finom rétiszónát, vagy zöldtakarmány hiányában 100 kg fi­nom. réti szénát etetünk fpl bor­jainkkal hárámhónapos korig. Vá­lasztáskor feltétlenül, etessünk a bor­jakkal, naponta 1.5 kg abrakot, 2— 2.5 kg szénát és 3—4 kg zöld- vagy -süótakarmámyt. Rendkívül fontos az, hogy választott borjainknak minél nagyobb mozgási lehetőséget bizto­sítsunk s ezért legelőinket elsősor­ban is növendékállataink részére használjuk fel. Az egy éven felüli növendék-szarvasmarháinkat lege­lőinken szépen felnevelhetjük anél­kül, hogy abrakolásra külön szük­ség volna. Sohase tévesszük szem elől, hogy természetszerű tartással lehet edzett, szívós és nagy teljesít­ményekre képes (magas tejhozam) állatokat nevelni. Teendők a sertéstenyésztésben Fő célunk legyen a fialási átla­goknak az emelése s ennek érdeké­ben ki kell selejtezni az alacsony “fialási átlagot elért és ezáltal nem

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom